Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Kiállítás Gyöngyösön (tink—fKcrcszíury: Tiszteletadás Bartóknak Nagyon érdekes, vonzó és művészi megoldásában izgal. más anyag kerül a gyöngyösi közönség elé a mai nappal. Cink Károly fotóit láthatja a közönség, amelyet Keresz- tury Dezső verseivel szerkesztett egybe Tiszteletadás Bartóknak. A kiállítás helye a Mátra- alji Szénbányák tanácskozó- terme, a Róbert K. utcában, az ünnepélyes megnyitás időpontja este 6 óra. Beszédet mond dr. Szabó Mihály, a városi tanács vb-titkára. Bartók művét adja elő zongorán Mocsáry Lászióné. A fotókat naponta 10 és 18 óra között láthatják, július 15-ig az érdeklődők. A kiállítást a városi művelődési ház szervezte. Hogyan készül — hogyan készült a TV-híradó Pergessük vissza az Idő kerekét 16 évvel; elevenítsük fel a fennállását most ünneplő 20 éves Tv-híradó munkatársainak egyik legnagyszerűbb tettét: az első egyenes adás külföldi közvetítését 1961. március közepétől, Gagarin űrrepüléséről és március 14. moszkvai fogadtatásáról. A visszaemlékezésünk szerdától szombat estig rögzíti az eseményeket. Megnehezítette a feladatot, hogy a tévéközvetítések lebonyolítására még nem volt akkor kiépítve Moszkva felé a mikrohullámú lánc Az Eu- rovízió meglevő mikroláncát Berlinben összekötötték az Intervízió vonalával és 4 ezer kilométeres európai körút után érkezett a kép Budapestre. Ez 200 közvetítő állomás pontos és összehangolt munkáját igényelte. Az első Ember, pult, teríték; <JÖ NÉHÁNY és egyre több területe van már életünknek. amelyben úgyszólván mindenki szakembernek számít többé-kevésbé. Ilyen például a KRESZ — hiszen valamilyen módon mindnyájan közlekedünk, ilyen a tévé, amelynek valósággal rabjai vagyunk, és — a futballról nem is beszélve — ilyen a kereskedelem és a vendéglátás, melynek főszerepét a pult és a teríték más-más oldalán ugyan, de szintén valameny- nyien eljátsszuk. Ez utóbbi állandóan napirenden szereplő mindennapi témánk dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter múlt heti sajtótájékoztatója nyomán még inkább előtérbe került. A tájékoztatón elhangzottakról, kereskedelmünk és vendéglátásunk eredményeiről, időszerű kérdéseiről és feladatairól napilapjaink már beszámoltak, így tudjuk, hogy ez évben a népgazdasági terv szerint a lakosság fogyasztása volumenében 4 százalékkal növekszik, és azt is, hogy az áruellátáshoz szükséges áruk döntő többsége — mintegy 82 százaléka — hazai termelőktől származik. Számos, mindennapi életünk szempontjából fontos kérdésről értesültünk a miniszter sajtótájékoztatóján, mely öáolenk i tot tá bann snrdlu alaposan elemezte a kereskedelemmel és vendéglátással kapcsolatos lehetőségeinket, gondjainkat és feladatainkat. Meglehet, mindez szokványosnak tűnik, miként az is, hogy a miniszter szinte minden lényeges kérdés elemzésekor többszörösen felhívta a figyelmet arra, hogy erőfeszítéseink — mind a kereskedelemben, mind a vendéglátásban — csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha bennük az emberi oldal válik meghatározó erejűvé. A vanok, a nincsek, a kevesek, a lehetőségek mellett minduntalan erről hallottunk a Parlamentben megtartott tájékoztatón: nagyon sok múlik az embereken. Ha nálunk van gond a kereskedelemben és a vendéglátásban — márpedig tudjuk: van éppen elég —, akkor ezek között első helyen szerepelnek a személyi, az emberi feltételek. MERT ELŐFORDULHAT, az, hogy a kért árucikk éppen hiánycikk, vagy nem a kívánt minőségű, megtörténhet. hogy az étteremben kért QLNjmsö£ 1977. július 1., péntek étel már elfogyott, számtalan kellemetlen eset megtörténhet és megtörténik. De egynek nem szabadna előfordulnia: annak, hogy a bolti eladó egyszerűen nem^ foglalkozik a vevővel, annak, hogy az éttermi felszolgáló nem látja meg a vendéget, és ha végül mégis foglalkozni, meglátni kényszerül, akkor úgy beszél vele, mintha ellenségével, de legalábbis ellenfelével állna szemben. Ez lenne az a bizonyos emberi oldal, az emberi feltétel, amelyről annyit beszéltünk már és még fogunk is beszélni, és amiből mégis mindig kevés. Sokan, sokszor felemlegetik, hogy a régi jó öregekkel nyugdíjba mentek. kihaltak az igazán ' jó bolti eladók, az udvarias pincérek. És most, amikor ezt így kimondjuk, jó lenne mindjárt tálalni a cáfolatot is. Azt, hogy nem így van, hogy ez így nem igaz, hogy igenis nagyon jó bolti eladóink és éttermi felszolgálóink vannak. Felszolgálóink, és nem pincéreink. Ez utóbbi megjelölés ugyanis állítólag 6értő a dolgozó emberre, és sértő, csakúgy mint például az. ha rikkancsnak nevezem a hírlapárust. Ne kanyarodjunk el a témától, de ha már itt tartunk, mondjuk meg: sokan sértőnek találják a rikkancs vagy a pincér szót. mondván, hogy ezek a kapitalizmus termékei, olyan megkülönböztető kifejezések, amely foglalkozások gyakorlóit „jobb” köröknek jogukban állt — ember számba sem venni. Meglehet: így volt. Vagy majdnem így. Ma mégis azt mondom: igenis jó bolti eladókra, és a szó jó — és kifejező — értelmében vett rikkancsokra és pincérekre lenne szükség. Az eladás, a hírlapárusítás, nem utolsósorban pedig az éttermi kiszolgálás legjobb- jaira. Akik foglalkozásúkat nem kényszerből, nem a jó kereseti lehetőség miatt gyakorolják, hanem elsősorban szenvedélyből, a szakma, a pálya és — mondjuk ki — az ember iránt érzett tenniaka- rásból. Egyszóval: szeretet- ből. KERESKEDELMÜNK, vendéglátóiparunk már sok szép sikert elért. De hogy igazán méltó helyére kerüljön, annak még nagyon sok anyagi — és mint a miniszter is többször hangsúlyozta — emberi oldala van. És mert alapvető cikkekből már régen nem szenvedünk hiányt — számunkra most ez a legfontosabb. B. Kun Tiboc Csütörtök este Ismét megjelent a Tv-híradó, majd szombat este 35 perces külön műsort adott a Gagarinnal kapcsolatos hazai és külföldi eseményekről. Az Országos Vízügyi Igazgatóság repülőgéppel segítette, hogy az egyik operatőr 10 órára Győrbe érkezzék, amikor megjelenik majd az első moszkvai kép az erősítő állomás képernyőjén. De nemcsak ezt vette filmre, hanem végigkövette a mikrolánc magyar szakaszát és légi felvételeket készített a közvetítőállomásokról. A nézők láthatták a képtávírón érkezett öt fényképet, az űrhajó indulásáról, de riport érkezett a firenzei űrhajózási konferenciáról is. Ezekből a riportokból tevődött össze a Tv-híradó szombat esti nagy vállalkozása. © Esténként háromszor ad számot a Tv-híradó kollektívája, a legérdekesebb hazai és világeseményekről. A Tv- híradó először 1957. július 1- én jeletkezett, kezdetben hetenként egyszer. Ma, húsz év elteltével, hetenként már 15 alkalommal. A riportoknak több mint a fele színesben készül, s néhány hónapon belül — a többi külföldi té. véhez hasonlóan — a Tv- híradó riportjai teljes egészében már színesben vehetők. A most jubiláló 20 éves híradó készítésének bonyolult munkájába igyekeztünk egy kis bepillantást, ízelítőt adni, de többet tudunk meg erről az érdekes munkáról július 2-án, amikor a híradó munkatársai színes filmen mutatják be, mi történik a „most nézzék meg a Tv-hír- adót”-bejelentés elhangzásáig. Tamás György Ellopták a csendet Nem csupán az öregedés jele, hogy az ember csendre vágyik. Száguldó, dübörgő világunkban egyre nagyobb kincs a csend. Lelki és testi szükséglet, tömegméreteket öltő igény a természetbe vágyakozás, a fris6, szabad levegő. Ebben -az országban soha annyi lelkes híve nem volt a horgászatnak, a vadászatnak, a turisztikának, mint napjainkban. — Mit keresel a halakon kívül a tóparton? — A csendet. — Az erdőben? — A csendet, a nyugalmat— És találsz? Szombat délután odahaza szundikálni szeretnék egy fél órát. Behunyom a szemem és távoli, csendes tájakra gondolok, havas hegycsúcsokra, végtelen rónákra. Amikor már-már szememre jönne az álom, autó tülköl az ablak alatt. Később valahol porszívó zúg, majd közvetlen közelben keményen. — mintha puska szólalna meg — bevágódik egy kocsiajtó. — Ej! Felkelni! No, majd vasárnap. De akkor sem sikerül. Azt hiszem, kevés bérház van, ahol nappal, sőt sokszor még éjjel is csend lenne. Hiába! Tv, rádió, magnó, valamennyi szívhez nőtt, kedves, de hangos jó barát. — Hol jártál? — Üdülni— Hogy érezted magad? — Köszönöm, rosszul! Éktelen zaj volt. Utcára nyílt az ablakom, a bárból hajnalig felhallatszott a zene. A békésnek tűnő gyógyfürdő éjjel-nappal lármával volt' tele. Alig aludtam valamit... Ismerősöm beteg. Kórházban van, meglátogatom. — örülök, hogy jobban vagy! Remélem, most már tudsz éjjel is pihenni? — Sajnos nem tudok, forgalmas utcára nyílik az ablak- Az úttesten vasból van a csatomafedőlap. és mindig kattan egyet-kettőt, amikor keresztülmegy rajta egy autó... Vadászni indulok, pihenni, nyugodni, ki az erdőbe. Magaslesre ülök. A vadőr megadja a kellő és szükséges eligazítást, és mint aki jól végezte dolgát hazafelé indul. Egyedül maradok. Végre csend van! Csupán a szellő borzolja a fák gallyait és nagy néha egy-egy madár repül el a magasles felett. Messze, távoli kék hegyek vonulata látszik. Olyan, mint amikor a gyerek az összehajtogatott papír szélÁ cikcakkosra vágja ollóval. Valahol ág reccsen. A nagy csendben távoli puska, lövésnek hallatszik. A szomszédos hegyoldalban szarvasok vonulnak. Hallani nem, csupán látni lehet őket. Távcsővel figyelve nyolcán vannak. Két bika, a többi vegyes díszkíséret. örülök a csendnek- De nem sokáig! Váratlanul — mintha a föld dobta volna ki őket magából — turisták bukkannak elő. Kezükben táskarádió. Túlkiabálják a zenét: — Milyen szép hely ez, pajtás! Itt azután lehet pihenni. Csend van és nyugalom .. j — Majd szunyálunk egyet — harsogja a másik és a távoli hegyoldalban kereket oldanak a szarvasok. Gondolom, szólok nekik, de meggondolom magam. Mit is mondhatnék? Azt talán, hogy nagy vétket követtek el, mert ellopták az erdőtől a csendet? Szalay István űrhajós, Gagarin, Vörös téri fogadásának képei végül a következő útvonalon érkeztek Budapestre: Moszkva — Le- ningrád — Helsinki — Stockholm — Koppenhága — Hamburg — Berlin — Prága — Bratislava — Győr — Gerecse — Szabadsághegy — Szabadság tér. A Moszkvából jövő képeket Hamburgban osztották el, innen kapta a közvetítést a francia, az olasz, a svájci és az angol televízió. Végre elérkezett a csütörtök, a moszkvai közvetítés napja. 10 órakor megjelent az Eurovízió, majd az Inter- vízió felirata, és néhány másodperccel később a várva várt moszkvai képek. A magyar nézők — a moszkvaiakkal egyidőben — részesei, lehettek a szovjet űrhajós. Gagarin őrnagy megérkezésének és a Vörös téri ünneplésének. A Tv-híradó munkatársai a TASZSZ jelentése után — „Ember az űrben” — azonnal munkához láttak, hogy a rendkívüli adások számára elegendő filmriportot biztosítsanak. Az egyik felvételező csoport az MHSZ Központi Rádióklubjába robogott. Megörökítették, amint a klub vezetője nagy érzékenységű vevőkészülékkel vette az űrhajó rádiójeleit. Egy forgatócsoport az Esti Hírlap szerkesztőségében a különkiadás készítését vette filmre, mások az üzemeket, az utcákat járták, hogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor az emberek értesülnek a nagyszerű eseményről. A külpolitikai szerkesztők rádiófotókat kértek Európa majd valamennyi fővárosából. Egy operatőr külön TU—104-essel délután 3 órakor Moszkvába repült, hogy eredeti filmfelvételeket is készítsen az ottani eseményekről. VÉGH ANTAL JEGZAHAS 'W' (REGENY) 6. — Tudom, nem volna szabad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. így okosabb. így tisztességes. De érzem, elindulnék utánad a világ végére is. Fogadkoz- tam, ámítottam magam; és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek! — Hogy félhetsz, ha itt vagyok veled? — Másképp bírnám? Sokáig tőled féltem... De most? Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt. Tóth Lajos bácsi, az altiszt kopogott a tanári ajtaján:-7- Szigethy igazgató úr hívatja a tanár urat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte, tegye be maga után a belső ajtót is. Jó barátságban voltak. Béla bácsi tanította annak idején Bálintot, érettségi Titán ő járta ki, hogy Bálint egyházi ösztnödíjjal egyetemre kerüljön. Bálint néha a pénz miatt lelkiismeretfurdalást érzett. Egyház pénzén tanult, aztán... Beszéltek erről Béla bácsival... Az öreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen ennél! „Megdolgoztunk mi azért a kis pénzért régen a papoknak!” — Nem azért hívattalak! Te tagja voltál az egyetem mén a „Szocialista Magyar- országért” körnek. Ezt nem említetted nekem! Nem megrovásképpen mondom! Örülök. hogy tudtad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk... Nem csináltunk semmit! Németh Lászlót, Illyést, Veres Pétert, Darvast olvastuk... — Minden ártalanul kezdődik... Bálint... nekünk is alakítanunk kell itt egy kört. Ártatlan kört! Hetedikesekből. nyolcadikosokból, és a tanárokból. Figyelj ide, fiam ! A tantesütletben besúgó és rongyember nincs. Én azokat már elpateroltam időben. De ostoba akad köztünk... Nem szólunk mindenkinek! Az első feladatunk az lenne, hogy megmagyarázzuk órákon: Ez a háború elveszett! De okosan ám, fiam! Nem elvesztettük. mert nem is volt a mienk! Létrehozzuk ezt a Kört... Ez lesz az első lépés! Mentsük, akit lehet, egy csepp vért se többet a nemzet ereiből! Kell az erő a háború utánra. Öriásak a veszteségeink. A béketárgyalásokon, minél gyengébben kerülünk ki ebből a disznóságból, annál nagyobb pofont kapunk! Bálint szívesen hallgatta az igazgatót. — Nézzük csak, fiam, kik is lennének, akikkel szót érthetünk... Egy hétre rá a Magyar Királyi Tanfelügyelőségtől átirat érkezett: az intézetet az ilyen és ilyen számú határozat alapján adják át a szövetséges német csapatoknak. akik hadikórházat fognak az épületben berendezni. Az igazgató közölte Bálinttal: most a legfontosabb feladat, hogy ilyen körülmények között is folytassák a tanítást, ne engedjék szét az ifjúságot. A németek által igénybe nem vett helyiségekben kell megszervezni a tanórákat. Kemény, kétnapos munka volt; a szenespincékből kipakolták a tüzelőt, átrendezték a szertárakat, a torna- csarnokból négy tantermet alakítottak ki, a raktárak anyagát a padlásra hurcolták, hogy legyen elég hely. Akkor éjszaka minden eddiginél súlyosabb bombázás érte a várost. Az állomás és környéke volt a fő célpont, egyetlen ép sínpár sem maradt. A reggeli vonatok jóval a város előtt vesztegeltek, a nyílt pályán. A távolra utazók kiszálltak a szerelvényből, és ültek a töltésoldalon, a környékbeliek begyalogoltak a városba. vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. Rengeteg ház romba dőlt, és sok halott volt. Másnap reggel még tanítás előtt — a pincében elhelyezett irodában — megjelent egy német hadnagy, bemutatkozott, és jól érthető magyarsággal közölte Béla bácsival, hogy dr. Biezer- bach alezredes kórhíupa- rancsnok kéreti a parancsnoki irodájába. Béla bácsi felállt, kihúzta magát, és azt mondta: — Kérem, ennek az intézménynek az igazgatója én vagyok! És hogy úgy mondjam. itt mindennek a gazdája is. Elvárom, ha a parancsnok úrnak bárminemű közölnivalója van velem, keressen fel az irodámban. A hadnagy’ elnézést kért, és távozott... Béla bácsi sápadt volt. a tanári kar szótlan. Visszajött a segédtiszt, és szó nélkül letett a Béla bácsi asztalára fél ív papírt, rajta két mondat — megszólítás nélkül: „Megparancsolom, hogy tanulóit a legrövidebb időn belül távolítsa el az iskola területéről. Mindennemű parancsmegtagadást és szabotázscselekményt az érvényben levő német haditörvények szerint büntetek. dr. Biezerbach alezredes” Béla bácsi sápadt lett, és ahogy a levél elolvasása után összehajtotta a papírt, remegett a keze. Bejelentette, hogy azonnali hatállyal tantestületi értekezletet tart, és megkért néhány tanárt, hogy menjenek be az osztályokba, igazítsák el a gyerekeket; csendben és fegyelmezetten maradjanak a helyükön, a további utasításig, ők pedig azonnal jöjjenek vissza az igazgatói irodába, hogy haladéktalanul megkezdhessék az értekezletet! A városban helyreállt a rend. A kivezényelt katonai alakulatok és munkaszolgálatos csapatok az állomást és környékét rövid idő alatt megtisztították a romoktól, kijavították a megrongálódott síneket, és újra közlekedtek a vonatok. Bálintnak fontos volt, hogy Szamosháza felől beérkezzen a vonat. Ügy beszélték meg. hogy most szombaton Zsuzska bejön Szatmárra. Szombat este jön de nem megy haza. a papának azt fogja mondani, hogy a reggeli vonattal érkezett. És akkor... — Esx akkor én hol fogok aludni? — Nálam! Az én szobámJ bán! Bálint egész naD a Zsuzs« ka fogadására készült. Remegő izgalommal telt el a nap. „Csakugyan ennyire sze^ retem?” (Folytaiiulet j II. rész
