Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

Amit visz — azt hozza

Jégverés és aszály után

Fránya dolog ez a zöldség. Ha „innen” nézem, kiderül, minden sokkal jobb, mint amilyen tavaly volt. Ha „onnan” nézem, akár dühösen ki is fakadhatnék, annyi az értetlenség, a körülményeskedés, a közömbösség, a nem törődömség.

Honnan nézzem hát?

Cselekvési program. Ebben foglalta össze mindazt a tennivalót a gyöngyösi városi pártbizottság és tanács, aminek nyomán a zöldséggel és gyümölccsel való ellátásnak javulnia kell.

A tsz-ek ennek megfelelően növelték is 15 százalékkal azt a területet, amelyen zöldségféléket termesztenek. A gyöngyösi Mátra Kincse Tsz öt hektárral fokozta a burgonya vetésterületét, például. A város környéki községek is követték a jó példát, de a különböző kertszövetkezetek

is. Mindenki arra törekedett, hogy eleget tegyen a cselekvési programból fakadó kötelezettségeinek. Adatok sem hiányoztak abból az átfogó képből, amit a városi párt- vb legutóbbi ülésén rajzoltak fel, és ezek a számok mind a fejlődés bizonyítékai voltak.

Amikor május 20-án jött az a bizonyos jégverés, az idegbénító dermedtség nem tartott sokáig. A gazdaságok ve. zetői azonnal intézkedtek. A gyöngyösi tsz szinte egyik pillanatról a másikra szerzett annyi palántát, amennyi elegendő volt a jég okozta pusz. títás eltüntetésére. Persze, ez a második palántálás már „nem az igazi”. A termés is csak késve kerül innen a piacra.

Ez a példa is azt igazolja, hogy a felelős vezetőkből nem hiányzik a törekvés az ellátás javítására. Mégis...

f# 2‘

r Mép áprilisban Is úgy tét.

f 6zett, hogy vígan, fütyülve büszkélkedhetünk 1977 eredményeivel. A vásárlók nem panaszkodhattak, mert még az árak is alacsonyabbak voltak, mint egy évvel korábban. A statisztikai általánosítás 25 százalékos árcsökkenést jelzett az 1976-os hasonló időszakhoz képest.

Aztán jött a jég. A piac azonnal reagált. Majd jött a szárazság, és a piac ismét ingerültebb lett. De besegítettek ebbe a kereskedők is, méghozzá nem is akárhogyan.

Gyöngyöspatán nem vettek át kétezer fej salátát. Do. moszlón 15 mázsa málnával álltak ott kétségbeesve a termelők, mert a „kutyának sem kellett” az illatos gyümölcs. A gyöngyösi áfész addig utaztatott 22 mázsa borsót a rendelés és a vevő hibájából, míg az egészet ki lehetett dobni.

Példák sokasága hangzott el a „kettős” árrésről. Az áfész megveszi az árut a termelőtől, rátesz négy forintot, odaadja a saját üzletének, ahol ismét megtoldják négy forinttal. Például. Az pedig még furcsábbnak tűnik, hogy a tsz piactéri elárusítóhelyén — mondjuk az uborka — nem annyiba kerül, mint ugyanennek a tsz-nek a nyolcvanasban levő pavilon- , jában. Ugyan miért?

— Elmondom a saját tapasztalatom — hallottuk Gá- csi Lászlótól, a ZÖLDÉRT gyöngyösi vezetőjétől. — Vásároltunk Alsónémediben 300 mázsa újburgonyát. Kiadtuk az üzletekbe nyolc forintért. Ezt a burgonyát az eladó vissza akarta küldeni, mondván, a gyöngyösieknek ez nem kell, hanem csak az, amit itt termeltek, amiből ő is vásárolt fel jócskán, kitől, kitől nem, és aminek az ára tizenkét forint. Pedig a vál-' lalatunk elhatározta, hogy a tavalyi szinthez képest az idén az árakat 95 százalékra csökkenti. Ismereteim szerint az eddigiekben a vállalati átlag így is alakult.

3.

•A következőket mondta herényi József, a városi tanács elnöke:

— Az elmúlt tíz. évben a piaci árakat a magánkereskedők diktálták. Még ma is ugyanez a helyzet, hiába beszélünk annyit a szövetkezeti és az állami kereskedelem ár- szabályozó szerepéről. De hát nem is lehet ez másként, ha továbbra is marad a gyakorlat: a piacon 12 forintért kínálják a termelők a zöldba. bot, amikor megjelenik az áfész embere, és azt mondja: ő 18 forintot ad minden mennyiségért. Egymásra li. citálnak azok, akiknek az árak csökkentésén kellene fáradozniuk.

Érdekes megállapítása van Csernyászky Tamásnak, a Gyöngyszöv Áfész elnöké, nek.

— Amíg Budapest „termeli meg” a primőr árut a gyöngyösieknek is, addig lényeges javulást nem várhatunk sem az áru bőségében, sem az árában. Nem sokáig tartható fenn az a furcsa gyakorlat, ami ma még jellemző, hogy teherautók százai viszik fel Budapestre az árut éjfél körül, a hajnali, kora reggeli órákban pedig ugyanazt az árut, ugyancsak járművek százai, de más cégek járművei, hozzák vissza vidékre. A mi ellátásunkra a primőröket Gyöngyösön, illetve a város környékén kell megtermelnünk. Ez alapvető követelmény.

Hozzátette még, hogy a zöldségfélék és a gyümölcs olyan áruk, amik romlandók. A kereskedelmi kockázat itt nagyobb. De ezt vállalni kell. Az áfész erre az évre összesen nagyjából félmilliós. nyereséget tervezett zöldségfélékből és gyümölcsből, de nem valószínű, hogy ezt el tudják érni.

— A munkaerő olyan gond, amit számításba kell vennünk — mutatott rá Visontai Lászlór a Mátra Kincse Tsz elnöke. — A szövetkezetünkben jelentős területen tér. mesztünk szőlőt, ami szintén sok embert leköt. A zöldség- termesztés ugyancsak sok munkást követel meg. A kétféle ágazatot fejleszteni, nem kis erőfeszítést igényel. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy akarunk-e valamit, mi, vezetők, vagy nem.

4.

Olcsó eszköznek látszik, de a valóságban mégsem az. Sőt, Mintha a megoldás kulcsát is jelezné az, amit Gácsi László így fogalmazott meg:

— Senkinek sem szabad feltételeznie azt, hogy az érdekelt vezetők nem a cselekvési program végrehajtásán fáradoznak. Ismerjük kötelességünket, annak meg is akarunk felelni. A baj ott van, amikor energiáink el- pazarlódnak a végrehajtás során. Néhány középszintű vezető vagy felvásárló, mintha nem egy hullámhosszon lenne velünk. Hadd említsem a domoszlói esetet. A 48 órás előjelzés szerint csak tíz mázsa málnára számítottunk. Kiderült, hogy majdnem a kétszeresét vitték oda a termelők. A felvásárló nem akarta átvenni a málnát. Pedig Nagyréde annyi málnát vesz, amennyi csak van. Nekem kellett intézkednem.

Azt is megjegyezte még, hogy jobb szervezéssel el lehetne érni: bizonyos terményt, akár zöldséggyökeret vagy káposztát, zöldbabot, ne zúdítsák egy napon az átvevőhelyre a termelők. Ha ezek a romlásnak kevésbé kitett zöldségfélék két-há- rom napos eltolódással jut. nak el a fogyasztóig, addig maradnak a földben vagy a szárukon, semmi károsodás nem éri őket, de a vevőt sem.

Érdemes összegezésül Kádár Bélának, a városi párt- bizottság titkárának a szavait idézni:

— A zöldség- és gyümölcs- félék és a burgonya piaci megjelenése és ára a lakosság közérzetének, hangulatának alakulása szempontjából sem mellékes. Ezért is foglalkozunk ennyire ezekkel a kérdésekkel a városi tanács illetékeseivel együtt. A városi i

párt-vb két órán át vitatta azt a tájékoztatót, amit erről kapott. Pedig egy ilyen tájékoztató máskor nagyon rövid időt vesz el a párt-vb munkájából. Mi azt mondjuk, elég régóta hangoztatjuk véleményünket, hívtuk fel az érintett gazdasági vezetőket a feladat elvégzésére. Az év második felében azt is megnézzük tehát, hogy ki mit tett a párt- és a kormányhatározat végrehajtásáért, a cselekvési programban foglaltak megvalósításáért. Ezt a határozottságot várja tőlünk a város lakossága is. Bízunk benne, hogy jó eredményeket tudunk rögzíteni majd.

6.

Hát, csakugyan fránya dolog ez a zöldség. Annyi minden jobb, mint volt tavaly ilyenkor, amikor azonban elkezdünk morfondírozni a részleteken, a hiányosságok ugranak elő, válnak hangsúlyossá. Hogy miért?

Így van ez rendjén. Ha mindig csak nyugtatgatnánk magunkat, mindig csak azt emlegetnénk, hogy ez is jobb már, az is, nem mennénk soha előbbre.

Pedig mi haladni akarunk, nem is akárhogyan. Hiszen az mégsincs rendjén, hogy többe kerüljön a levesbeva- ló, mint a hús. Ez a régi szólás így igaz a napjainkban.

Reméljük, már nem sokáig lesz az.

G. Molnár Ferenc

Kicsi a dinnye?!

.de legalább drága: harminchat forint egy kiló! Igaz, primőr még a sárgadinnye az egri piacon és újdonság volta miatt lehetett csak mentség az árára.

(Fotó: Tóth Gizella)

Ha vörös a gólya lába

Aratás a Rima mentén

A gabonatáblák sárga szalagjaiban itt-ott még zöld foltok villannak meg. Az árpa- és búzaföldeken még feltör a sás, a nád, jelezve, hogy valamikor itt, erre kanyarodhatott a Rima, amely most szelíden surran gátjai között lefelé. A víz kissé még zavaros, a tegnapi eső nyomát mutatja, mint ahogy a határba vezető utakon is alaposan meglátszik a jókora zápor. A terepjáró kocsi nehezen vergődik fel a folyócska gátjára, a sáros utat felszabdalták a nehéz gépek gumikerekei. Az öreg szökés felé tartunk, ahol már vágják az árpát a kombájnok. Ma indult neki az aratásnak a három új SZK—6-os gép és az elnök, Csőké Zoltán mellettem ülve nem is titkolja, hogy tart tőlük. Nem a legjobb véleményeket hallotta róla eddig. Majd most elválik, hogy mi az igazság.

A gát koronáján épített úton már könnyebben haladunk. Az elnök a határt mutogatja, a táblákról beszél, a régi nevek történetéről. Az öreg szökést már akkor is így hívták, amikor az édesapja aratni járt. Két grófkisasszonyé volt az a rész. Hogy aztán az öregebbik szőke kisasszony után kaptáé a nevét, vagy pedig azért, mert öreg idők óta ezen a tájékon szőkül meg a gabona, már nem lehet tudni. Tény, hogy itt kezdődött most is legkorábban az aratás.

Lesz mit aratni az idén. A három falut, a három határt magába záró termelő- szövetkezet — Mezőszemere, Egerfarmos, Szihalom tartozik együvé —több mint kétezer hektáron termel kalászos gabonát. A búza vetés- területe meghaladja az ezernégyszáz hektárt. És a termés?

— Hát ott van mit javítani bőven — mondja csendesen az elnök. Az elmúlt esztendő az már volt valahogy, nincs vele különösebben nagy szégyenkezni való, de az azelőtti, hát arról legszívesebben nem beszélne az ember.

— De azért beszéljünk egy kicsit, megéri.

— Nekm most könnyű lenne minden rosszat elmondani — beszél nyugodtan Csőke és látszik, hogy minden mondatot most előre meggondol magában — mert akkor'én még nem voltam elnök. Az az igazság, hogy az volt az egyesülés utáni év. Minden ross6z összejött. A régi elnök meg a főmezőgazdász nem tudta, hogy marad-e, megy-e, és ez meg is látszott a munkán. Ehhez még hozzájött az a rettenetes ősz, amikor csak esett, esett és utána újra esett. Nem is lehetett rendesen elvetni. Még akkor is nehéz lett volna, ha mindent megtesznek, amit csak lehet. Azt hiszem, nem tettek meg mindent. Na szóval, elég az hozzá, hogy abban az esztendőben 24 mázsás átlagtermést adott hektáronként a búza és ezzel a járásban az utolsó helyen végeztünk.

— És ebben az évben mi lesz?

— Nyugtával dicsérd a napot — hangzik a lakonikus válasz, de azért mindjárt utána hozzáteszi; a tavalyinál jobb, biztosan, hogy jobb. A tavalyi átlag harminchárom mázsa volt, erre az évre harminötöt terveztünk, de ahogy most állunk, meglesz a harmincnyolc, legalábbis úgy néz ki — toldja meg kis szünet után.

A terepjáró kocsi leereszkedik a gát tövébe. Az árpában dolgoznak a kombájnok. Az elnök egy idősebb férfivel — Simon János bácsival, az itteni brigádvezetővel — lehajol a tarlóra, feltúrják a szalmát. Azt vizsgálják, hogy dolgoznak az új gépek. Elégedettek. Alig találni elpergett szemet. Az esőtől megdőlt gabonában is egyenletes, szép tarlót vágtak az SZK—hatosok. A gépek lassan, óvatosan mozognak a táblában. Kicsit még nedvesek a szálak, nehezebb az aratás. A kombájnok fölött gólya köröz. A gépkezelők mesélik, hogy a

gólya már társnak tekinti a kombájnt. Mindig ott lebzsel az aratógépek körül és várja, hogy a kisnyulak. békák, gyíkok rejtekükből fölverve kijussanak a tarlóra.

Simon Jani bácsi hosszan nézi a méltóságteljesen, kiterjesztett szárnyakkal sikló madarat.

— Bő termés lesz. Már akkor megmondtam, amikor a házunkra megérkezett tavasszal a gólya. Teljesen vörös volt a lába. Ez a biztos jó termés jele. Meg az is az volt, hogy februárban dör- ] gött és villámlott.

Aztán hirtelen váltva arról kezd beszélni, hogy a búza úgy lefeküdt a farmosi határban, mintha odaragasztották volna a földhöz, ügyelni kell, hogy a kombájnok a dőléssel szembe menjenek a | táblákra.

Még néhány nap és kezdődik a búza aratása. Fontos az árpa is, de még a kombáj- | nos is másképp megy bele a búzába. Abból lesz a kenyér.

— A mienk is — mondja az elnök. A nyolcvanmilliós árbevételből 30 milliót kell hozni a növénytermesztésnek | és ebben a tervben a búza a főszereplő.

Már benn a kocsiban ülünk, visszafelé megyünk a faluba, amikor szinte magának fogalmazza meg, talán először a gondolatot:

— Olyan furcsa ez az \ egész. Szántunk, vetünk, az ember évről évre vigyázza a I búzát, mintha valami szent | dolog lenne. Hogy kel a vetés, hogy fejlődik, jön-e az eső, hónapokig ez tölti ki az életét ősztől a következő nyárig az embernek. Aztán két j hét alatt vége mindennek. \ Furcsa háború ez, nem?

Az út mellett tömör hadosztályba sorakozva áll a sárga kalászos, regiment. Esteledik. A kombájnok éjszaka is dolgozni fognak, hogy minél előbb át tudjanak jönni a búzára. A táblákban hosszú, lusta hullámokat hajlít az éledő esti szél.

Szigethy András

NAP

AZ IDŐREND és a fon. tossági sorrend nem mindig esik egybe, de ez nem baj, hiszen érdekessé teheti és teszi a hétköznapokai. Mindössze a krónikásnak okoz gondot, végsősoron önkényességre kényszerítve. Még az a szerencse, hogy ennek a rovatnak az összefoglaló szerepe mentesít mindenfajta naptári módszertől, így ugorjunk a sűrűjébe. ugorjunk a nyári hétköznapok legfontosabb tématengerébe: a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos heti eredményekbe. Ezek közé tartozik, hogy megkezdődött az árpa felvásárlása — egy héttel az aratás megkezdése után — egyelőre Hevesen, ahová a hét elején 870 mázsát szállítottak. A búza fogadására ugyancsak felkészültek a tározóban. A kedvező időjárás segít az aratásban, bár a hét elején néhol szünetet kellett tartani a hirtelen érkező eső miatt. De ki tehet itt igazságot? Mert a csapadéknak ugyanakkor megörültek a nö- növény termesztők: szépen

fejlődik a kukorica és a cukorrépa is.

Más eseményekre térve, megyénk külpolitikája is felélénkült a héten azzal, hogy delegáció utazott a Csuvas ASZSZK-ba, s kétszáznyolcvan fős küldöttség tekinti meg a hős városokat a Fekete-tenger mentén. A barátság követeiként utaz- nak, vesznek részt a találkozókon, ismerkednek a szovjet emberek életével» munkájával, eredményeivel, s viszik magukkal a „hazait”, beszámolván dolgainkról, terveinkről.

AZ IDŐS emberekről történő gondoskodás szerepeli* a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága ülésének! napirendjén. Visszatérő kérdés, fontos téma, amelv több szerv munkáját is érinti, közöttük a Vöröskeresztét. Olyan emberekről igyekeznek gondoskodni; akik egész életüket a munkának, az új generáció nevelésének szentelték, s akiknek a dolgos hétköznapjai megalapozták az új életet! A társadalmi aktivistáig mellett a legfiatalabbak, as úttörők is szép számban kiveszik részüket ebből a há-i Iás, szép munkából, az őrei gek patronálásából. Szintéli az idősebb korosztállyal kapcsolatos rendezvény zaj-i lőtt le Egerben a héten! azoknak az embereknek a részvételével, akik annak idején fegyverrel a kézben! partizánként harcoltak á fasizmus ellen, a jobb éle-i tért. Huszonhármán voltatí a partizántalálkozón, 8 szinte minden kérdésre kiterjedt érdeklődésük a megye életével, terveivel kapcsolatban.

VÉGÜL MÉG NÉHÁNY, de nem közömbös rendezvény hadd zárja a krónikát: Hatvanban a várost tanács ülésén a tavalyi költségvetéssel foglalkoztak! megállapítva többek kö4 zött, hogy a beruházások határideje több területen csúszik. A jövőben a siker biztosítéka az együttműködési megállapodás teljesítő; se, amely a tervezők, a ki2 vitelezők és a beruházók között született. Egerben m városi tanács végrehajtó bizottsága a napközi otthonokkal foglalkozott, a Hatvani városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pedig ai szövetkezetek törvényességi felügyeletével összefüggő kérdésekről tanácskozott.

K.GJF