Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
Tóth János esete a kultúrával Beszélgetés a szocialista brigádok művelődési vállalásairól A munkasikerekről szinte nap mint nap hirt ad a sajtó, a rádió és a televízió. Érthető is, hiszen egyre születnek a rangos eredmények. Kevesebb szó esik viszont a kulturális, a művelődési törekvésekről. A megoldásra váró gondokról és az elvégzendő r’'adatokról beszélgetett munkatársunk L ászló- Bencsik Sándor, SZOT-díjas íróval, az ismert 6zociográ- fussal, a Népművelési Intézet kutatási csoportjának tagjával, aki kollégáival együtt évek óta tanulmányozza ezt a sokakat foglalkoztató témát. Kísértő sablonok — Miként jellemezné a pillanatnyi helyzetet? Hol tartunk ma? — Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy mekkora erő rejlik ebben a mintegy másfél millió dolgozót tömő. rítő nagyszerű mozgalomban. A hármas követelmény közül az elsővel nincs is semmi baj. Annál többet kell — véleményem szerint elsőrendű kötelességünk ez — törődnünk a másik kettővel. Könnyű elmondani — meg is teszik jó néhányan —. hogy mit jelent szocialista módon élni. A szép szavak, az okos elvek valóra váltása azonban igen lassan halad, mert bizony a prédikálok is ritkán mutatnak példát, holott mindenki a tettekre figyel. Az ismeretgyarapítás, a szellemi pallérozódás? Nos, ha az üzemeknél, a vállalatoknál, a termelőszövetkezetekben készített jelentésekben tallózunk, akkor azt hi. hetjük: már csak egy tyúklépés választ el bennünket a paradicsomtól. Terjeng a hurrá-optimizmus, eluralkodik a szinte határtalan elégedettség. A valóság — alapos, hiteles, tudományos igényű feltérképezésével 1973 óta foglalkozom — persze egészen más. A kezdeti lelkesedés megcsappant, kísértenek a sablonok. Ez akkor is igaz, ha a látszat mást mutat, s az adminisztrálás tökéletesnek tűnik. A pontvadászat mögött — ez az értékelés legdivatosabb módja — elsikkad a lényeg. A színházjegyek bűvöletében — Véleményét milyen példákkal illusztrálná? — A tájékozódás során harmincöt gyár ötezer brigádjánál vizsgálódtunk, így hát gazdag tapasztalatokat gyűjthettünk. Megállapítottuk: mindenekelőtt a vállalások hibásak, hiszen rendszerint általánosságokba bur- kolódznak és semmitmondóak. Sehonnan sem hiányzik a közös színház- és mozilátogatás. Az persze már senkit sem érdekel, hogy milyen filmet, darabot néznek meg Az emberek egy része unatkozik, de azért türelmesen végigüli a két-három órát. Nem tesznek szert maradandó élményre, de az előírást teljesítették. Miért nem gondol senki arra, hogy a képzettségi szint és az ízlés különböző? Ha a kétkezi munkásokat beterelik a Chagall- kiállításra, akkor csak ártanak a művelődés ügyének, hiszen a szenvedő alanyokat elriasztják a képzőművészettől. Képletesen szólva: Tolsztoj gondolatait sohasem foghatja fel az, aki nem tanult meg írni-olvasni. Hát jöjjön előbb az ábécé! Máról holnapra nem lehet megváltani a világot, csak úgy mehetünk valamire, ha betartjuk a fokozatosságot. Manapság egyre többen fejezik be korábban abbahagyott általános iskolai tanulmányaikat. Ez örvendetes dolog, de csak akkor jelent valamit, ha a bizonyítvány mögött ott a tudásfedezet, mert a papír önmagában értéktelen. Szokás a követelményeket az átlagpolgár szintjéhez méretezni. Téves alapállás ez. Ezt a fogalmat csak a statisztikusok használhatják, de nem húsvér lényekre vonatkoztatva. Az életben nem elvont figurák tevékenykednek, hanem mindannyian egyéniségek va. gyünk, sajátos vágyakkal, igényekkel. Tóth János gép. lakatost nem lehet azonosítani Nagy Péter köszörűssel. Mindketten másképp vélekednek a világ eseményeiről, más kulturális szolgáltatást várnak. S még egy, amiről megfeledkeznek azok a vezetők, akik eltávolodtak a hétköznapok tényeitől: a dolgozók zöme tisztességgel látja el mindennapi teendőit. Munkaidő után valamennyien sietnek haza: az asszonyokat a gyerekek várják, a férfiak a ház körül tevékenykednek, vagy hobbijuknak hódolnak. Csoda-e, ha nem lelkesednek a műszak utáni előadásokért, tanfolyamokért, különösképp, ha azok szárazok, unalmasak is. Sajnos, fenn se veszik komolyan a kérdést. Az egyik brigád 1972-ben 1965-ös naplóját adta oda az értékelő bizottságnak. Kíváncsiak voltak: észreveszik-e a turpissá. got. Senki sem jött rá, ám, amikor felvilágosították őket, valamennyien megsértődtek. Tévedés ne essék: szerencsére nem mindenütt van így. ám a negatív jelenségek egyre többször fordulnak elő, ezért kell felfigyelni rájuk. ötletek a kilábaláshoz — Önök tovább mentek a helyzetfelmérésnél, s kísérleteik során kiutat is kerestek. Meddig jutottak? — A SZOT-tal és a Kulturális Minisztériummal együttműködve, igen sok vállalási és mérlegelési javaslatot próbáltunk ki huszonkét üzemben, olyan változatokat, amelyek közül a legtöbbet másutt hasznosíthatnak majd. Közben természetesen a legfontosabb alapelveket is tisztáztuk. Kellett ez, mert a pillanatnyi állapotba nem lehet belenyugodni, mindenképpen ki kell lendíteni az ügyet a holtpontról. Nem szabad mindenkitől ugyanazt várni. A kívánságokat emberre méretezzük, s a teljesítés mérlegelésekor azt nézzük meg, hogy ki menynyit fejlődött, honnan hová jutott. Ha így vélekedünk elkerüljük az uniformizálást. Ha egy analfabéta cigány dolgozó félév múltán nibát. lanul leírja a nevét, az legalább annyit ér, mintha főmérnöke végigböngészne kétszázötven műszaki könyvet. A differenciálás a jövő útja, s a legjobb módszer a sablonok ellen. Ne legyünk irodalom- és művészetcentri- kusak. Ha egy lakatos szakmunkás elvégzi a hegesztői tanfolyamot, akkor joggal lehet büszke, hiszen ismereteit gyarapította. Ezt az eredményt is méltassuk. Becsüljük a szorgalmat, s ne azt, hogy beiratkozik a könyvtárba, s olvasatlanul hozza visz- sza a kölcsönzött műveket. Ne riadjunk meg az önértékeléstől. Erre, ha nem is az első alkalommal, de idővel valamennyi brigád képes e- het. Ez bizalom kérdése. Azok, akik megteremtik a nemzeti jövedelmet, felmérhetik: hol tartanak. Nem kell ehhez se egyetemi diploma, se doktori disszertáció. Természetesen eleinte segíteni kell őket abban, hogy a túlzásoktól megszabaduljanak. Érdemes élni a demokratizmus lehetőségeivel — erről inkább beszélünk, de a cselekvést nem vállaljuk — felkarolhatnánk az alulról jövő kezdeményezéseket. Az emberek maguk döntsék pl: melyik filmet vagy drámát nézik meg. Kerüljük a teltház-akciókat. Egy-egy üzem ne vegye meg — még akkor sem, ha ez egyszerűbb megoldás — egy előadás összes jegyét. Hadd válasszon mindenki kedvére! Hamarosan összegezzük a kísérletek tapasztalatait, s az ajánlások eljutnak majd mindenhová. Nem remélünk csodát, csak azt, hogy néhány év múltán tartalmi, minőségi fejlődés bontakozik ki, olyan szellemi pezsgés, amely mind több ember kulturálódását szolgálja ... Pécsi István Ibiké és a körülmények Ismerősöm ül az asztalnál és a semmibe mered. Előtte borosüveg, a fotel mellett a szőnyegen ott hevernek az újságok. Szemben vele, az asztalra könyökölve. a felesége- Szeme kisírva, mindig ápolt bronz haja most a szemébe lóg. Időnként fel-felnyög, és kicseréli homlokán' a vizesruhát. Ibi, a kislányuk, a rekamién hever, mozdulatlan, mint egy gyönyörű szobor. Szőke haja szétterül a színes takarón, kék szeme rebbenés nélkül mered a mennyezetre. Mi történhetett itt, ebben a mindig jó hangulatú családban? Hová tűnt, mi űzte el ebből a kedélyes lakásból a nevetést, a vidám szellemeskedést? Itt mindig felüdült az ember! Betegség, baleset, elemi csapás sújtotta a rokonságot? Netán a halál kopogtatott be a nagyobb családba? Eltelik egy fél óra, míg végül is a hosszas faggatásra az asz- szonyka válaszolt sírva: „Egyik sem! Attól is nagyobb a baj: Ibikét nem vették fel a .Színművészeti Főiskolára.' OíMémmm 8#77. július 3., vasárnap — Hát mindössze ennyi a baj ? Kellemetlen, persze hogy az, de hát az élet azért csak nem állt meg. Ibiké egészséges, szép, okos kislány, elmegy dolgozni és legfeljebb jövőre újból próbálkozik — mondom én. Mintha az istenek összes haragja szabadult volna el, úgy csattant rám a háziasszony szózuhataga- Hogy pont én mondom ezt, aki nagyon jól tudom, hogy Ibiké már az óvodában túltett minden gyereken, olyan szépen énekelt, táncolt és szavalt. Az általános iskolában is neki volt a legtöbb ötöse, majd minden évzárón könyvjutalmat és oklevelet kapott. Hogy középiskolában is hány meg hány szülői értekezleten dicsérték. Igaz, az érettségi nem úgy sikerült, ahogy Ibiké tud, és ahogy érdemelte volna, de éppen akkor volt megfázva és a fiúval is, akivel együtt járt. érettségi előtt szakított. - Nagyon jól tudhatom — mármint én —, hogy ők Ibikének eddig is minden segítséget és támogatást megadtak, igaz. tehették is, hiszen egyetlen gyerek. A papa, ha rossz volt az idő kocsival vitte az iskolába, a nyarat mindig vagy a rokonoknál vagy a különböző üdülőkben töltötte. Tanították zongorázni. énekelni, járt művészi tornára és mindenütt dicsérték, hogy milyen tehetséges, hogy milyen kiváló színész lesz majd belőle. A nagyszülők is: olyan nem volt, hogy valamit megtagadták volna tőle. még a gondolatát is lesték- Láttam volna, mennyi mindent kapott ballagáskor. És az a sok virág? A ballagási ebéden 42-en ülték körül az asztalt. Most meg, mi lesz most? Eddig minden olyan rendben volt, minden olyan simán, szépen ment. Ibiké eddig az életről csak szépet és jót hallott, csak jót tapasztalt. Annyi sok-sok szép élmény után most tönkretették a gyereket, elvágták előle azt az utat, amely életcélja beteljesüléséhez vezetett. ök mindig arra tanították Ibikét, hogy legyen szorgalmas, mert a jó mindig megkapja jutalmát, most pedig mint a rosszat, megbüntették. Mint a derült égből a villámcsapás, úgy érte ez az egész családot. Mit szólnak hozzá a rokonok, az ismerősök? Ilyen nagy szégyent! Amikor végre levegőt vett. közbeszóltam: Nem érte el a felvételin a minimális pontszámot sem! Hát persze, hogy azokat veszik fel — és azt sem tudják mind —. akik kiválóan helytálltak- Szerintem nem is baj, hogy nem jutott be a főiskolára. Sőt. talán még jókor is jött ez a kudarc. Eddig ugyanis Ibiké mintha a mesében élt volna: csak dicséret, csak siker. Mint a csillag ragyogott, s ha egy kicsit valamilyen oknál fogva kopott ez a fény, a szülők csiszolták, még túl is fényesítették. A siker, a fény, a csillogás jó dolog, de azért számítani kell sikertelenségre, kudarcra is. A csak szépnek, csak jónak semmi köze az élet valóságához. A szép és a jó mellett általában ott van a kellemetlen, a csúnya és olykor a rossz is. És ennek elviselésére elsősorban a szülőnek kell a gyermekét megtanítania, nevelnie- Ha ezt teszik, egy-egy kudarc nem veri le a gyereket a lábáról, ha számít rá. A pillanatnyi kudarc vagy sikertelenség inkább erősíti a jellemet, az akaratot, fokozza a küzdeni tudást, mintsem tehetetlenné merevítené őt. Idáig jutottam, amikor Tbike mamája hűvös hangon közölte velem: rendkívül csalódtak bennem, valóban igaz az, hogy bajban mutatkozik meg, ki a jó barát és ki az ellenség, ök hasonló esetben/ megértőbbek lettek volna, és vegyem tudomásul. hogy Ibiké a nagy igazságtalanság ellenére is nagy színésznő lesz. Tudomásul vettem. (pupp) A Kálváriadomb kincsei 1958-ban kezdték feltárni Tatán a Kálvária-dombot, eközben értékes leletekre bukkantak. Több ezer évvel ezelőtt élt ősember barlangját fedezték fel és mellette tűzkőbányát. Nevezetessége még a területnek az is, hogy sokféle tudományos szempontból is értékes, érdekes kőzet található és látható. Ezért a leletek környékét védett területté nyilvánították. 1976-ban a látogatók részére is megnyitották a gyönyörűen parkosított területet, mely csábítja a Tatán, illetve a környékén üdülőket, és kirándulókat. A védett terület madártávlatból. Az ősember feltárt barlangja, oldalában tűzkőképződménnyel. náv 'IfraU-i' "-kori tengeri állatka maradványát tar! talmazza. ..iS-fotó — Németh Ernő felvételeil
