Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

NEW YORK A világszervezet székhe­lyén nyilvánosságra hozták az ENSZ-közgyűlés XXXII.- 1977. szeptember 20-án kez­dődő ülésszakának előzetes napirendjét. A napirend a nemzetközi helyzet 124 idő­A ghanai katonai kor­mányzat határozatot hozott arról, hogy 1979. július el­sejéig polgári kormánynak adja át a hatalmat. Az er­ről közzétett kormánynyi­latkozat meghatározza a ha­talom átadására való felké­szülés szakaszait. Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Szomorú közjáték Mi tagadás, gyakran esett csorba az arab egysé­gen. Líbia és Egyiptom összetűzésekbe és fegyveres konfliktusba torkolló viszálya azonban túlnő a nézet- eltérések eddig megszokott keretein. Annál is inkább, mert a két szomszédos ország vitája viszonylag régeb­bi keletű, szembenállásuk majdhogynem törvénysze­rűbb. Tripolit korábban rendkívül szoros kapcsolatok fűzték Kairóhoz. Amikor 1969. szeptember 1-én a fia­tal tisztek elűzték Idrisz királyt, Kadhafi ezredes, p forradalmi parancsnoki tanács elnöke eszményképé­hez, Nasszer elnökhöz fordult azzal a tervvel, hogy a két ország föderációs alapon egyesüljön. Néhány év­vel később Szudán, Egyiptom és Líbia részvételével a Tripoli Charta kimondta az államszövetséget. Ez azon­ban nem vált gyakorlati erővé, mint ahogy utóbb ez lett a sorsa a máig is névleg fennálló föderációnak Egyiptom, Szíria és Líbia között. Az utóbbi években az arab világban szemmel lát­ható polarizálódás ment végbe. Kairó és Tripoli: a két pólus. Az előbbi — szakított a Nasszer-i hagyomá­nyokkal, az antiimperialista külpolitikával, a szocia­lista orientációjú társadalmi és gazdasági rendszer ki­alakításával. Kairó nyíltan keresi Szaud-Arábia barát­ságát, s mind a közel-keleti rendezés, mind a Vörös­tenger térségének megítélésében meglepő megértést tanúsít a washingtoni szirénahangokkal szemben. Tripoli merőben más utakon jár. Kadhafi elnök több beszédében „az imperializmus ügynökének” ne­vezte Szadatot, nyíltan bírálva a kairói lépéseket, amelyek — úgymond — elárulják az arabok ügyét. Az egyiptomi kormányzat aggasztó gazdasági helyzeté­ben kapóra jött a Líbiával folytatott éles vita. Az elé­gedetlen munkások megmozdulásai, az elszaporodott szabotázsakciók, a vallási fanatikusok fellépése, a diákzavargások bűnbakjául Líbiát állították, s 300 ez­res hadseregük java részét felvonultatták nyugati ha­táraikra. Ami a kétségtelen provokáció nemzetközi követ­kezményeit illeti, az arab egység számára mindenkép­pen súlyos vereség. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szovjetellenes kirohanásokat sem, amelyek­kel a kairói vezetők igyekeztek a katonai akciót bizo­nyos körök előtt igazolni. A tűzszünet végül is többek között Jasszer Ara­fat, a PFSZ elnöke közvetítésével jött létre. Bizonysá­gául a palesztin mozgalom józanságának és tekinté­lyének, ami alighanem a szomorú közjáték egyetlen pozitív vonása. . ... ■ , . ■ -»■ ■■ lm Négy döntés Pekingben 124 időszerű kérdés az ENSZ-kőzgyülés napirendjén szerű kérdését tartalmazza; a legfontosabb helyet a fegy­verkezési hajsza megféke­zésével, az általános és tel­jes leszereléssel, a gyarma­tosítás végleges felszámolá­sával kapcsolatos problé­mák foglalják el. (MTI) Események képekben 1979 júliusáig polgári kormányzat Ghánában A hatalom átadásának végső szakaszaként 1979. jú nius 15-én általános válasz­tásokat tartanak, majd jú liu* elsején — a Ghanai Köztársaság megalakulásá­nak 19. évfordulóján — az új kormány kezébe adják a hatalmat. (MTI) Az alkotmányvita a szovjet közélet és sajté középpontjában A munkához való jog al­kotmányos megfogalmazásá­nak különböző vonatkozá­sai a moszkvai lapok ha­sábjain, a rádióban és a televízióban folyó országos vita egyik fő témája. Mint­hogy az utóbbi évtizedekben az átlagéletkor megemelke­dett. a nyugdíjkorhatár (fér­fiaknál 60 év, nőknél 55 év) pedig a szocialista országok­ban alacsonyabb mint a legtöbb tőkés országban, az embereket mostanában fo­kozottan érdekli a kérdés: mi legyen a munkaképes lakosságnak azzal a részé­vel, amely átlépte a nyug­díjkorhatárt. A Kínában szokásos fali­újság-híradások mondani­valóját immár a Kínai KP Központi Bizotságának ülése is megerősítette. Hivatalo­san is visszatért a kínai po­litikába és minden korábbi állásába Teng Hsziao-ping, a 72 esztendős politikus. Is­mét ö a párt alelnöke, mi­niszterelnök-helyettese és a vezérkar főnöke. A Központi Bizottságnak ugyanez az ülé­se még három figyelemre méltó döntést hozott. Az épük megerősítette Hua Kuo-fenget a párt elnöki tisztségében és a kormány élén. A másik: hivatalosan is kizárták és minden tiszt­ségüktől megfosztották az úgynevezett „négyek ban­dájának” tagjait, élükön Mao özvegyével, Csiang Csmggel. A harmadik döntés arra vo­natkozik, hogy még az év folyamán összehívják a Kí­nai KP XI. kongresszusát. Miután a kínai politika rendkívül zárt,' tényszerű biztonsággal nem lehet fel­rajzolni sem a döntések lét­rejöttének mechanizmusát, sem pedig azt, hogy mi lesz a döntések közvetlen hatása. Mindenesetre: visszaem­lékezve az elmúlt időszak eseményeire, bizonyos követ­keztetéseket le lehet vonni. Mindenekelőtt arra kell em­lékeztetni, hogy a kínai poli­tika már több éve két irány­zat harcának színtere. Ezek közül az egyiket jobb híján „mérsékelt” vagy „pragmati­kus” irányzatnak nevezték. A másikat „radikálisnak”. Külpolitikai szempontból mindkét irányzat képviselői a kínai politika immár több mint egy évtizede kialakult élesen szovjetellenes vonalát követték. A közöttük levő nézeteltérések részben sze­Qrképww Ü0TL július 27., szerda mélyi-hatalmi jellegűek vol­tak, részben pedig a kínai tarsadalomszervezes és a gazdasági struktúra egymás­tól eltérő felfogását tükröz­ték. E két hatalmi központ harcának utolsó szakaszát Csou En-laj miniszterelnök 1976. január elején oekövet- kezett halála nyitotta meg. Ö volt a már említett „mér­sékelt”, vagy „pragmatikus” vonal kidolgozója és legna­gyobb tekintélyű hordozója. Első számú szövetségese volt Teng Hsziao-ping, akit Csou utódjának tekintettek. A miniszterelnök halála idején azonban Mao Ce-tung is sú­lyos beteg volt már, s való­jában máig nem állapítható meg, hogy egyáltalán befo­lyásolta-e az eseményeket. Tény, hogy Csou En-laj ha­lála után a „radikális” szárny lendült ellentámadás­ba, s ennek az ellentámadás­nak következménye volt Teng Hsziao-ping megfosz­tása a hatalomtól. Nyilván­való azonban, hogy az ál­lamapparátusban és a had­seregben a „radikálisok” ke­mény ellenállásra találtak, amihez hozzájárult a Csiang Csing személyével és átlát­szóan nyílt hatalmi törekvé­seivel szemben érzett ellen­szenv is. Így a harc első eredménye az a kompromisszumos dön­tés volt, hogy Hua Kuo-feng került a párt és a kormány élére. Ezt követte Csiang Csing és társainak megfosz­tása a politikai hatalomtól, körülbelül kilenc hónappal ezelőtt. Ebben az akcióban Hua Kuo-fenget félreérthe­tetlenül támogatta a hadse­reg. Jóformán közvetlenül ezután, tehát már fél esz­tendeje felmerült Teng Hsziao-ping rehabilitásának kérdése. Ez az események vázolt egymásutánjában lo­gikusnak látszott. Az a tény, hogy a rehabi- litás csak most következett be, általános vélemény sze­rint a vezetésben zajló vi­tákat és nézetkülönbségeket tükrözi. Feltehető, hogy e vi­ták legmélyén az a kérdés húzódott meg: milyenek le­gyenek az állam és a párt élén álló új vezető, Hua Kuo- feng hatalmának korlátái és milyen legyen e hatalom jel­lege. Ezzel kapcsolatban termé­szetesen tényszerű informá­ciók nem állnak rendelke­zésre, csupán a megfigyelők kombinációiból és az esemé­nyek időzítéséből lehet egyes következtetéseket levonni. Pekingi diplomáciai körök­ben július elejétől kezdve olyan információk voltak forgalomban, hogy ' Hua Kuo-feng a kongresszus gyors összehívását kívánta volna. A kongreszus döntött volna azután Teng rehabili­tálásáról. Ezzel ßzemben a jelenlegi vezetés két másik „erős embere”, Li Hszien* nien miniszterelnök-helyet­tes és Je Csien-jing honvé­delmi miniszter másképp foglalt állást. Ök a hírek szerint, a KB plénumát szorgalmazták, amely reha­bilitálja Teng Hsziao-pinget, formailag is kizárja „a né­gyeket” és csak ezután tűzi napirendre a kongresszust. A különbség világos. Az első esetben az új párt- kongresszust még Teng Hsziao-ping aktív részvétele nélkül szervezték volna meg A második esetben már Teng részt vehet a kongresszus szervezésében és ezzel pár­huzamosan a Központi Bi­zottság esedékes megtisztítá­sában. Ma már tudjuk, hogy a két változat közül a má­sodik valósult meg. Mint mindig, e 'combiná­ciók értékét csak később, a tények mérlegére helyezve lehet megítélni. Egyelőre nem született még átfogó döntés Kína társadalmi-gaz­dasági problémáinak meg­oldásáról, s egyelőre válto­zatlan az ország külpolitikai irányvonala is. Gömöri Endre Több levélíró hangoztatta hogy noha a gyakorlatban a nyugdíjkorhatárt elért dol­gozókat nem kényszerítik nyugdíjba, már csak azért sem, mert a gazdasági ága­zatok többsége munkaerőhi­ányban szenved, ezt a kér­dést az alkotmánynak is érintenie keli. például olyan formában, hogy a Szovjet­unió állampolgárainak mun­kaképességük megőrzésének határáig van joguk a mun­kára, nem pedig a nyugdíj- korhatár eléréséig. Az Iz­vesztyija arra emlékeztet, hogy a demográfiai folya­matok jelzései szerint az idős emberek száma tovább­ra is növekedni fog, ezért a szocialista államnak fel kell készülnie arra is, hogy a nyugdíjasokat a korábbinál nagyobb mértékben foglal­koztassa. Ennek egyik mód­szere a nyugdíjas félállások számának szaporítása. Ezzel kapcsolatban egy belorusz levélíró rámutat, hogy a szovjet alkotmány 40. cik­kelyébe fel lehetne venni a nyugdíjas félálláshoz való jogát. Kijevből érkező jelenté­sek szerint az alkotmányvi­ta Ukrajnában is a közélet és a sajtó figyelmének kö­zéppontjában van. Az eddig eltelt nem egészen két hó­napban — az alkotmány- tervezet közzététele óta — a második legnagyobb szov­jet köztársaságban 17 millió ember vett részt a külön­böző fórumokon, elsősorban a munkahelyi vitákon. A sajtóban ismertetett indít­ványok. módosító javaslatok száma elérte a 800 ezret. (MTI) A 11. világháború óta kedden süllyedt a legmélyebbre a dollár árfolyama a nyugatnémet márkához képest, a frankfurti tőzsdén. A dollárt kedden 2 2490 márkával vál­tották. A francia bűnügyi rendőrség vezetője és az államügyész kedden sajtókonferencián számolt be arról, hogy Madrid­ban elfogták azt a nyolc argentin terroristát, akik április­ban elrabolták Párizsban Revelli-Beaumont-t, a Fiat franciaországi képviselőjének vezetőjét. Csaknem három hónapig tartották fogva és 10 millió francia frank válság­díjért engedték szabadon. Szadat elnök lobogót váltott... — így illusztrálja a kairói változásokat egy líbiai karikaturista. (Népújság telefotók — AP—MTI—KS) Genscher és Bahr nyilatkozata a neutronbombáról Fehér Magda, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A neutronbomba — egy bonni felmérés szerint — más NATO-tagállamok köz­véleményét csak mellékesen érdekli, az NSZK-ban azon­ban érzelmeket korbácsolt fel, hatalmas tiltakozó hul­lámot és belpolitikai vitát váltott ki. Ez érthető, hisz nyílt titok, hogy ha a fegy­vereket rendszeresítenék ak­kor Nyugat-Európában a legtöbbet az NSZK területé­re telepítenek. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, az FDP elnöke a Frankfur­ter Rundschaunak nyilatko­zott általában az enyhülés­ről és a leszerelésről, de foglalkozott a neutronbom­ba körüli vitával is. Állást foglalt a sokoldalú enynüié- si folyamat folytatása mel­lett, a hidegháborúhoz való visszakanyarodás ellen. Ki­fejtette, továbbra is szoros összefüggés fog fennállni a bécsi haderőcsökkentési és a genfi SALT-tárgyalások kö­zött, noha — mint mondot­ta — „Bonn és Washington szeretné megfordítani a kon­ferenciák sorrendjét és igyekszik először a bécsi tárgyalásokon előrelépni.” Ez azonban nem jelent irányvonal-változást. Arra a kérdésre, hogy az amerikai neutrobomba nem torlaszolja-e el a bécsi had­erő- és fegyverzetcsökken­tési tárgyalásokon az eset* leges haladás útját. Gen­scher azt válaszolta, hogy e fegyver „reagálás” azokra a fegyverkezési erőfeszítések­re, amelyeket — szerinte — a Szovjetunió más területe­ken folytat. or­aki Egon Bahr, az SPD szágos ügyvezetője — múlt heti cikkében „a gon­dolkodás elfajulása jelképé­nek” minősítette a neutron- bombát — a Vorwärts e heti számában ismételten, s talán még határozottabban elítélte az új fegyvert. Az SPD hetilapjában r.zt írta, hogy e fegyvert „ösz- szeegyeztethetetlennek” tart­ja az emberi jogokkal „A neutronbomba hason­lít a bakteriológiai fegyve­rekhez és néhány vegyi fegyverhez' — állapította meg Bahr. — E fegyvere­ket is száműzték a straté­giából, és a tilalomnak vo­natkoznia kellene a neut­ronbombára is, mert... fel­tételezett tökéletességével már csak az embereket öl­né meg. az anyagot épség­ben UagyTlű.” (MXftJ.

Next

/
Thumbnails
Contents