Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
NEW YORK A világszervezet székhelyén nyilvánosságra hozták az ENSZ-közgyűlés XXXII.- 1977. szeptember 20-án kezdődő ülésszakának előzetes napirendjét. A napirend a nemzetközi helyzet 124 időA ghanai katonai kormányzat határozatot hozott arról, hogy 1979. július elsejéig polgári kormánynak adja át a hatalmat. Az erről közzétett kormánynyilatkozat meghatározza a hatalom átadására való felkészülés szakaszait. Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Szomorú közjáték Mi tagadás, gyakran esett csorba az arab egységen. Líbia és Egyiptom összetűzésekbe és fegyveres konfliktusba torkolló viszálya azonban túlnő a nézet- eltérések eddig megszokott keretein. Annál is inkább, mert a két szomszédos ország vitája viszonylag régebbi keletű, szembenállásuk majdhogynem törvényszerűbb. Tripolit korábban rendkívül szoros kapcsolatok fűzték Kairóhoz. Amikor 1969. szeptember 1-én a fiatal tisztek elűzték Idrisz királyt, Kadhafi ezredes, p forradalmi parancsnoki tanács elnöke eszményképéhez, Nasszer elnökhöz fordult azzal a tervvel, hogy a két ország föderációs alapon egyesüljön. Néhány évvel később Szudán, Egyiptom és Líbia részvételével a Tripoli Charta kimondta az államszövetséget. Ez azonban nem vált gyakorlati erővé, mint ahogy utóbb ez lett a sorsa a máig is névleg fennálló föderációnak Egyiptom, Szíria és Líbia között. Az utóbbi években az arab világban szemmel látható polarizálódás ment végbe. Kairó és Tripoli: a két pólus. Az előbbi — szakított a Nasszer-i hagyományokkal, az antiimperialista külpolitikával, a szocialista orientációjú társadalmi és gazdasági rendszer kialakításával. Kairó nyíltan keresi Szaud-Arábia barátságát, s mind a közel-keleti rendezés, mind a Vöröstenger térségének megítélésében meglepő megértést tanúsít a washingtoni szirénahangokkal szemben. Tripoli merőben más utakon jár. Kadhafi elnök több beszédében „az imperializmus ügynökének” nevezte Szadatot, nyíltan bírálva a kairói lépéseket, amelyek — úgymond — elárulják az arabok ügyét. Az egyiptomi kormányzat aggasztó gazdasági helyzetében kapóra jött a Líbiával folytatott éles vita. Az elégedetlen munkások megmozdulásai, az elszaporodott szabotázsakciók, a vallási fanatikusok fellépése, a diákzavargások bűnbakjául Líbiát állították, s 300 ezres hadseregük java részét felvonultatták nyugati határaikra. Ami a kétségtelen provokáció nemzetközi következményeit illeti, az arab egység számára mindenképpen súlyos vereség. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szovjetellenes kirohanásokat sem, amelyekkel a kairói vezetők igyekeztek a katonai akciót bizonyos körök előtt igazolni. A tűzszünet végül is többek között Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke közvetítésével jött létre. Bizonyságául a palesztin mozgalom józanságának és tekintélyének, ami alighanem a szomorú közjáték egyetlen pozitív vonása. . ... ■ , . ■ -»■ ■■ lm Négy döntés Pekingben 124 időszerű kérdés az ENSZ-kőzgyülés napirendjén szerű kérdését tartalmazza; a legfontosabb helyet a fegyverkezési hajsza megfékezésével, az általános és teljes leszereléssel, a gyarmatosítás végleges felszámolásával kapcsolatos problémák foglalják el. (MTI) Események képekben 1979 júliusáig polgári kormányzat Ghánában A hatalom átadásának végső szakaszaként 1979. jú nius 15-én általános választásokat tartanak, majd jú liu* elsején — a Ghanai Köztársaság megalakulásának 19. évfordulóján — az új kormány kezébe adják a hatalmat. (MTI) Az alkotmányvita a szovjet közélet és sajté középpontjában A munkához való jog alkotmányos megfogalmazásának különböző vonatkozásai a moszkvai lapok hasábjain, a rádióban és a televízióban folyó országos vita egyik fő témája. Minthogy az utóbbi évtizedekben az átlagéletkor megemelkedett. a nyugdíjkorhatár (férfiaknál 60 év, nőknél 55 év) pedig a szocialista országokban alacsonyabb mint a legtöbb tőkés országban, az embereket mostanában fokozottan érdekli a kérdés: mi legyen a munkaképes lakosságnak azzal a részével, amely átlépte a nyugdíjkorhatárt. A Kínában szokásos faliújság-híradások mondanivalóját immár a Kínai KP Központi Bizotságának ülése is megerősítette. Hivatalosan is visszatért a kínai politikába és minden korábbi állásába Teng Hsziao-ping, a 72 esztendős politikus. Ismét ö a párt alelnöke, miniszterelnök-helyettese és a vezérkar főnöke. A Központi Bizottságnak ugyanez az ülése még három figyelemre méltó döntést hozott. Az épük megerősítette Hua Kuo-fenget a párt elnöki tisztségében és a kormány élén. A másik: hivatalosan is kizárták és minden tisztségüktől megfosztották az úgynevezett „négyek bandájának” tagjait, élükön Mao özvegyével, Csiang Csmggel. A harmadik döntés arra vonatkozik, hogy még az év folyamán összehívják a Kínai KP XI. kongresszusát. Miután a kínai politika rendkívül zárt,' tényszerű biztonsággal nem lehet felrajzolni sem a döntések létrejöttének mechanizmusát, sem pedig azt, hogy mi lesz a döntések közvetlen hatása. Mindenesetre: visszaemlékezve az elmúlt időszak eseményeire, bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a kínai politika már több éve két irányzat harcának színtere. Ezek közül az egyiket jobb híján „mérsékelt” vagy „pragmatikus” irányzatnak nevezték. A másikat „radikálisnak”. Külpolitikai szempontból mindkét irányzat képviselői a kínai politika immár több mint egy évtizede kialakult élesen szovjetellenes vonalát követték. A közöttük levő nézeteltérések részben szeQrképww Ü0TL július 27., szerda mélyi-hatalmi jellegűek voltak, részben pedig a kínai tarsadalomszervezes és a gazdasági struktúra egymástól eltérő felfogását tükrözték. E két hatalmi központ harcának utolsó szakaszát Csou En-laj miniszterelnök 1976. január elején oekövet- kezett halála nyitotta meg. Ö volt a már említett „mérsékelt”, vagy „pragmatikus” vonal kidolgozója és legnagyobb tekintélyű hordozója. Első számú szövetségese volt Teng Hsziao-ping, akit Csou utódjának tekintettek. A miniszterelnök halála idején azonban Mao Ce-tung is súlyos beteg volt már, s valójában máig nem állapítható meg, hogy egyáltalán befolyásolta-e az eseményeket. Tény, hogy Csou En-laj halála után a „radikális” szárny lendült ellentámadásba, s ennek az ellentámadásnak következménye volt Teng Hsziao-ping megfosztása a hatalomtól. Nyilvánvaló azonban, hogy az államapparátusban és a hadseregben a „radikálisok” kemény ellenállásra találtak, amihez hozzájárult a Csiang Csing személyével és átlátszóan nyílt hatalmi törekvéseivel szemben érzett ellenszenv is. Így a harc első eredménye az a kompromisszumos döntés volt, hogy Hua Kuo-feng került a párt és a kormány élére. Ezt követte Csiang Csing és társainak megfosztása a politikai hatalomtól, körülbelül kilenc hónappal ezelőtt. Ebben az akcióban Hua Kuo-fenget félreérthetetlenül támogatta a hadsereg. Jóformán közvetlenül ezután, tehát már fél esztendeje felmerült Teng Hsziao-ping rehabilitásának kérdése. Ez az események vázolt egymásutánjában logikusnak látszott. Az a tény, hogy a rehabi- litás csak most következett be, általános vélemény szerint a vezetésben zajló vitákat és nézetkülönbségeket tükrözi. Feltehető, hogy e viták legmélyén az a kérdés húzódott meg: milyenek legyenek az állam és a párt élén álló új vezető, Hua Kuo- feng hatalmának korlátái és milyen legyen e hatalom jellege. Ezzel kapcsolatban természetesen tényszerű információk nem állnak rendelkezésre, csupán a megfigyelők kombinációiból és az események időzítéséből lehet egyes következtetéseket levonni. Pekingi diplomáciai körökben július elejétől kezdve olyan információk voltak forgalomban, hogy ' Hua Kuo-feng a kongresszus gyors összehívását kívánta volna. A kongreszus döntött volna azután Teng rehabilitálásáról. Ezzel ßzemben a jelenlegi vezetés két másik „erős embere”, Li Hszien* nien miniszterelnök-helyettes és Je Csien-jing honvédelmi miniszter másképp foglalt állást. Ök a hírek szerint, a KB plénumát szorgalmazták, amely rehabilitálja Teng Hsziao-pinget, formailag is kizárja „a négyeket” és csak ezután tűzi napirendre a kongresszust. A különbség világos. Az első esetben az új párt- kongresszust még Teng Hsziao-ping aktív részvétele nélkül szervezték volna meg A második esetben már Teng részt vehet a kongresszus szervezésében és ezzel párhuzamosan a Központi Bizottság esedékes megtisztításában. Ma már tudjuk, hogy a két változat közül a második valósult meg. Mint mindig, e 'combinációk értékét csak később, a tények mérlegére helyezve lehet megítélni. Egyelőre nem született még átfogó döntés Kína társadalmi-gazdasági problémáinak megoldásáról, s egyelőre változatlan az ország külpolitikai irányvonala is. Gömöri Endre Több levélíró hangoztatta hogy noha a gyakorlatban a nyugdíjkorhatárt elért dolgozókat nem kényszerítik nyugdíjba, már csak azért sem, mert a gazdasági ágazatok többsége munkaerőhiányban szenved, ezt a kérdést az alkotmánynak is érintenie keli. például olyan formában, hogy a Szovjetunió állampolgárainak munkaképességük megőrzésének határáig van joguk a munkára, nem pedig a nyugdíj- korhatár eléréséig. Az Izvesztyija arra emlékeztet, hogy a demográfiai folyamatok jelzései szerint az idős emberek száma továbbra is növekedni fog, ezért a szocialista államnak fel kell készülnie arra is, hogy a nyugdíjasokat a korábbinál nagyobb mértékben foglalkoztassa. Ennek egyik módszere a nyugdíjas félállások számának szaporítása. Ezzel kapcsolatban egy belorusz levélíró rámutat, hogy a szovjet alkotmány 40. cikkelyébe fel lehetne venni a nyugdíjas félálláshoz való jogát. Kijevből érkező jelentések szerint az alkotmányvita Ukrajnában is a közélet és a sajtó figyelmének középpontjában van. Az eddig eltelt nem egészen két hónapban — az alkotmány- tervezet közzététele óta — a második legnagyobb szovjet köztársaságban 17 millió ember vett részt a különböző fórumokon, elsősorban a munkahelyi vitákon. A sajtóban ismertetett indítványok. módosító javaslatok száma elérte a 800 ezret. (MTI) A 11. világháború óta kedden süllyedt a legmélyebbre a dollár árfolyama a nyugatnémet márkához képest, a frankfurti tőzsdén. A dollárt kedden 2 2490 márkával váltották. A francia bűnügyi rendőrség vezetője és az államügyész kedden sajtókonferencián számolt be arról, hogy Madridban elfogták azt a nyolc argentin terroristát, akik áprilisban elrabolták Párizsban Revelli-Beaumont-t, a Fiat franciaországi képviselőjének vezetőjét. Csaknem három hónapig tartották fogva és 10 millió francia frank válságdíjért engedték szabadon. Szadat elnök lobogót váltott... — így illusztrálja a kairói változásokat egy líbiai karikaturista. (Népújság telefotók — AP—MTI—KS) Genscher és Bahr nyilatkozata a neutronbombáról Fehér Magda, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A neutronbomba — egy bonni felmérés szerint — más NATO-tagállamok közvéleményét csak mellékesen érdekli, az NSZK-ban azonban érzelmeket korbácsolt fel, hatalmas tiltakozó hullámot és belpolitikai vitát váltott ki. Ez érthető, hisz nyílt titok, hogy ha a fegyvereket rendszeresítenék akkor Nyugat-Európában a legtöbbet az NSZK területére telepítenek. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, az FDP elnöke a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozott általában az enyhülésről és a leszerelésről, de foglalkozott a neutronbomba körüli vitával is. Állást foglalt a sokoldalú enynüié- si folyamat folytatása mellett, a hidegháborúhoz való visszakanyarodás ellen. Kifejtette, továbbra is szoros összefüggés fog fennállni a bécsi haderőcsökkentési és a genfi SALT-tárgyalások között, noha — mint mondotta — „Bonn és Washington szeretné megfordítani a konferenciák sorrendjét és igyekszik először a bécsi tárgyalásokon előrelépni.” Ez azonban nem jelent irányvonal-változást. Arra a kérdésre, hogy az amerikai neutrobomba nem torlaszolja-e el a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon az eset* leges haladás útját. Genscher azt válaszolta, hogy e fegyver „reagálás” azokra a fegyverkezési erőfeszítésekre, amelyeket — szerinte — a Szovjetunió más területeken folytat. oraki Egon Bahr, az SPD szágos ügyvezetője — múlt heti cikkében „a gondolkodás elfajulása jelképének” minősítette a neutron- bombát — a Vorwärts e heti számában ismételten, s talán még határozottabban elítélte az új fegyvert. Az SPD hetilapjában r.zt írta, hogy e fegyvert „ösz- szeegyeztethetetlennek” tartja az emberi jogokkal „A neutronbomba hasonlít a bakteriológiai fegyverekhez és néhány vegyi fegyverhez' — állapította meg Bahr. — E fegyvereket is száműzték a stratégiából, és a tilalomnak vonatkoznia kellene a neutronbombára is, mert... feltételezett tökéletességével már csak az embereket ölné meg. az anyagot épségben UagyTlű.” (MXftJ.
