Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat építi és jövő év novemberében adja át Gyöngyös város új művelődési központját. Az épületben egy 450 férőhelyes színház és mozi, egy balett-terem, klubhelyiségek, folyóirat-olvasó, előadóterem és barkácsműhelyek kapnak majd helyet. Képünkön: az új épület látképe az utcai frontról. (Fotó: Tóth Gizella.) Hol tartanak a gyöngyösiek? Csuvasul, szlovákul az építőről A konyha kövén spakni, súrolókefe, porrongy. A szo­bákban faltörmelék, tapéta­maradványok, drótok, fes­tékfoltok. A lépcsöházban még korlát nélküli a feljá­ró, és sehol egy ablaküveg. Az idén immár hetedik alkalommal megszervezett egri nemzetközi építőtábor lakói ezúttal ismét a Cse- bokszári-lakótelep építkezé­sén dolgoznak. A munka a szokásos. A mintegy száz­húsz diák, akik közül hú­szán Csu vasiából, huszon­egyen Szlovákiából érkeztek —, három héten át takarí­tanak, illetve a fiúk a ne­hezebbjénél segédkeznek. A három hét elteltével pedig a külföldi vendégek országjá­ró körútra indulnak. S hogy ez mennyire von­zó program? — Nálunk a cseboltszári pedagógiai főiskolán már jó­val a tanév vége előtt meg- hifdették a külföldi építőtá­borokat. A legnépszerűbb a suliban mondanom sem kell, az egri tábor volt. Azt hi­szem ,ezt nem is lehet cso­dálni, hiszen ki ne lenne kíváncsi a testvérvárosra, különösen azután, hogy a tavaly Egerben táborozók rengeteget meséltek róla. A szőkésbarna Tanya Tu- manova, aki készségesen me­séli, hogyan jelentkezett er­re az útra, a csuvas leány­brigád vezetője. — Már odahaza részlete­sen ismertük a város törté­Ahogy illik és szokás, a gyöngyösiek is elkészítették az év első felének a mérle­gét összevetették a ténye­ket a tervekkel, hogy lássák, mit tettek eddig jól és tud­ják, mit kell a következő hat hónapban az eddigieknél is jobban csinálniuk. A város fejlesztése, a beru­házások sorsa az érdeklődé­sünk középpontja. NEM MINDEN LAKÁS — LAKÁS Azt mondja Berényi József, a városi tanács elnöke: — A legizgalmasabb Kér­dés mindig a lakás. Kezdjük most is ezzel. Aztán sorolja a számokat. Azokat veszi előre, amelyek kellemes végső megállapítást fogalmaztatnak meg. Az OTP szervezésében épülő munkás­lakások és a szövetkezeti ér" dekeltségűek elkészülnek a tervnek megfelelő mennyi­ségben és időben. A Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói állják a szavukat. Az esedékes bányászlaká­sok egy része nem készül el december végéig. A meg­rendelő megegyezett ebben a vállalkozóval. — Két célcsoportos beru­házásból készülő épületet kellene átadnunk az idén — mondja Berényi József. —- Az egyiknek a műszaki áta­dása már megtörtént. Ügy volt, hogy június végére a la­kók kézhez vehetik a kiuta­lást. De a hibák kijavítása nem ment olyan gyorsan, hogy az állami építőknek egy hónap elég lett volna erre. Ha július végére elkészülnek, akkor még hagyj án. Persze, most már az egész épület után kell fizetniük a kötbért. A másik „fűrészfogas” ház, ha minden jól megy, karácso­nyi ajándék lenne. De hát...? Több mint egy hónapja, hogy több mint nyolcvan la­kás üresen áll, mert még nin­csenek teljesen készen. Apró kis javítások akadályozzák a költözést. Talán lesznek, akik azt mondják, minek „kicsi­nyeskedni” egy-két rossz ki­lincs, tenyérnyi tapéta, né­hány rosszul illeszkedő ajtó miatt. Látszatra nekik van igazuk. A tapasztaltabbak vi­szont azt mondják, ha már beköltöztek a lakók, egy évbe is beletelik, mire ezeket a csip-csup javításokat elvég­zik, ha egyáltalán elvégzik. Néhány lakó inkább lemond róla, semmint ismét fenekes­tül felfordítsák a szépen rendbe tett otthonát a festők, a kőművesek, a csempések, vagy az asztalosok. ÉVEK ÓTA TÉMA Ha már építkezés, és évek óta téma, a gyöngyösiek a beavatottak bölcs mosolyá­val mondják is: az új műve­lődési központ. — Dolgoznak rajta, persze — állapítja meg a tanács el­nöke, a rend kedvéért. — De olykor csak a folyamat fenn­tartása miatt. Az idén tizen- négymilliót kellene beépíteni az új művelődési központba. A kulcskérdés az, sikerü'-e december végéig tető a’á hozni az épületet. Ettől függ, 1977. július 24., vasárnap hogy 1978-ban megtörténhet- e végre az átadása. Vélemé­nyünk szerint a munka mos­tani készültségi foka nem ad okot a túlzott optimizmusra. A fogalmazás nagyon ta­pintatos. Tudják jól a gyöngyösiek, hogy van kiemelt beruházás is, a lakásépítés is társadal­mi ügy, de hogy mindig a művelődési központ igya meg mindennek a levét, mindig azt tolják hátrább, ezt rnár nehéz megérteni. Ezért a beavatottak moso­lya, ha ez a név felhangzik bárhol: művelődési központ. Mintha valahol csak az ál­mok világában létezne, és földi valóság aligha lenne belőle valaha is. Arra pedig, amit ott végeznek az építők, a gyöngyösi köznyelv új fo­galmat talált: alibimunka. Az építők tudják... A MÄTRA SEM MOSTOHA A körzeti iskola tornaterme is „áthúzódó” beruházás Mát- rafüreden. Hogy december 20-ra elkészül-e, a tamásko- dók szerint még mindig kér­dőjel. Ami viszont kész: a Hegyalja úton a földbe ke­rült a szennyvízcsatorna, több mint egymilliós költség­gel. Ha lesz vállalkozó, ak­kor a Muzsla utcát is csa­tornázzák. A Szajla-kút már fogadja az autós kirándulókat, a Far­kasréten pedig nemsokára teljesen befejeződik az új ki­rándulóközpont kialakítása. Nem is akármilyen, hanem kétmilliós költséggel. Vala­mivel szerényebb beruházás, de már használhatják a par­kolóhelyet az autósok Mátra" füreden, az Éva presszó mö­gött. A Kékesen a presszót a gyógyintézet üzemelteti majd. A parádi áfész pedig étkezési alkalmat teremt ugyanott, a hegy tetején a turisták, ki­rándulók számára. A Sástó­nál az Idegenforgalmi Hiva­tal épített motelt, nem is csekélyke összegért. A mátrai idegenforgalmi helyek tehát az idén sokkal kedvezőbb körülményeket ki­Mimóza Elek vállalata évek óta rossz szériában vari. Semmi nem jön be, semmi nem sikerül, nagyon rájuk jár a rúd. Az emberek több­ször szóvá is akarták tenni, hogy valami nincs rendben. Nincs nyereség, a berendezé­sek ósdiak, elavultak, ma­holnap ők lesznek a legrosz- szabbul fizetettek a városban. Mimóza azonban beléjük foj­totta a szót: örüljenek, hogy munkájuk, kenyerük van, él­tek volna a harmincas évek­ben, akkor megtudták volna, hol lakik a magyarok iste­ne. A vélemények, a javasla­tok a kilábalásra nem érde­kelték: itt én vezetek, én tu­dom, hogy mit csinálok, itt én felelek mindenért és min­denkiért. Amikor a sok-sok panasz eljutott a felügyeleti szerv­hez, megjelentek az ellenő­rök, vizsgálat vizsgálatot kö­vetett. De hiába rakták az asztalra a tényeket, Mimóza csak azt hajtogatta, hogy mindez azért van, mert „rá­szálltak”, mert spiclik, áru­lók veszik körül, akik fe­csegnek, hordják a hírt, csak azért, hogy a vállalatot, és személy szerint őt, Mimózát, a régi, kipróbált vállalatve­zetőt lejárassák. „Nincs itt nálnak már a turistáknak, kirándulóknak, mint akár egy évvel korábban is. Persze, még lesz tennivaló jó néhány éven át a korszerű idegen- forgalom követelményeinek kielégítésére. HA SZIGORÚ A HIVATAL Nem is akármilyen gond a gyöngyösi vízmű bővítése. Évekig tartó munkával sike­rült csak a korszerűsítést el­végezni, amire erre az évre nyolcmillió forint áll rendel­kezésre. Ez csak egy része a teljes felújítás összes költsé­gének. A Kálvária-dombra bölcső" dét tervezett a tanács. A KISZ-esei és a kivitelező if­júsági szervezete védnöksé­get vállalt a munkák felett. Ügy látszik, a kezdő lépések megtétele sem mehetett si­mán, mert a tervrajzok be­mutatását a mostani napokra ígérték csak. . Az orvosi rendelő sorsá­nak alakulásában a KÖJÁL szigorúsága játszik közre. Egyelőre „bizonyos nehézsé­gek” támadtak. Az építési engedélyt a közegészségügyi intézmény megtagadta. Va­lamit tisztázni kell, mert valamikor úgy értették, hogy... de arról kiderült, hogy még sem... Egyszóval: a KÖJÁL éberen őrködik az előírások precíz megtartásán. Persze, ha egyszer valami baj lenne, akkor senki sem tolakodna a felelősséget vál- lani. így aztán a KÖJÁL „merev”, ami időnként bo­nyodalmakat okoz. Az ügy érdekében. VAN JÖ IS, ROSSZ IS Nem a dialektika kedvéért hangzik úgy a megállapítás a végső összegzéskor, hogy a gyöngyösiek a félév felmé­résekor jó eredményekkel is büszkélkedhetnek, de néhány lépésben hátrányba is kerül­tek a felméréskor. Csatlakozzunk azokhoz, akik a jövőt optimistán íté­lik meg. G. Molnár Ferenc baj, semmivel sincs itt több gond, mint máshol, mégis ál­landóan csak minket űzkél- nek” — panaszolta aztán köz­vetlen munkatársainak. Ez­után megeskette őket, hogy ami a vállalat kerítése mö­gött történik, az az ő titkuk marad, mert ez rájuk, egye­dül csak rájuk tartozik, és ehhez tartsa magát minden­ki. Mert különben ... Egyszer az ő galambszíve is megunja ezt a hajcihőt. Telt, múlt az idő. A válla­latnál nagyobb lett a csend és még silányabbak az ered­mények. Egy napon fiatal mérnök állított be friss dip­lomával, még frissebb kine­vezéssel és nagy-nagy aka­rással, világot megváltó szándékkal. Hozzáértésének és jó szemének köszönhető, hogy alig egy-két hét alatt már kész tervekkel hozako­dott elő arra, hogyan lehet kilábalni a kátyúból. Csak ez hiányzott Mimózának: „Hát erről van szó? — mennydö­Koloman: Lesz mit me­sélni otthon. netét, hallottunk a magyar szokásokról, és persze árról is, mi lesz a dolgunk. Va­lóságos verseny folyt a he­lyekért, de nem is csalód­tunk, megérte. Tánya élménybeszámoló­ját persze azonnal a mun­kával kezdi, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a többiek állítása szerint a csuvas lányok a legszorgal­masabbak. — No, igazán nem nehéz jól dolgozni. A takarítás egyáltalán nem egyhangú munka. De unatkozni külön­ben sincs mód, hiszen gyak­ran jönnek „vendégek”. Az itteniek szívesen ellenőrzik, mennyit haladunk... Az ilyen látogatások persze ren­geteg mókára adnak alkal­rögte. Idejön ez a tejfelesszá­jú, és mindjárt semmi se jó neki? Még hogy változtatni! Vegye tudomásul, hogy itt minden úgy van jól, ahogy van.” Jól gondolja meg, hogy mit beszél! Neki itt érdemei vannak, ö itt dolgozik 20 éve. És egyáltalán: gond és hiba mindenhol van, de nem az a lényeg, hanem az, hogy ne tudjanak róla. „Az a jó ve­zető — és ezt tanulja meg, fiatal barátom —, aki inkább belepusztul, de nem ismeri el, hogy az ö vállalatánál baj van. Mert, mit ér vele, ki­től várhat segítséget, ha ö maga nem tud a bajjal meg­birkózni? Egyébként is, ez csak a mi dolgunk, ez nem tartozik senkire.” A fiatalember próbálta csi- títani és olyanokat mondott, hogy: „ ... egy vezető csak nyerhet, ha munkatársait meghallgatja, ha a vélemé­nyüket megismeriÉs hogy „ ... nem muszáj mindent el­fogadni, de a döntésnél fi­mat, na meg persze arra, hogy egyre inkább tökélete­sítsük a nemzetközi nyelvet. Kézzél-lábbal mutogatva, szinte tökéletesen megértjük magunkat — nevet Tánya. Aztán a délutánokról kezd mesélni. A koliról, ami iga­zán kellemes, a kiváló ma­gyar konyhai specialitások­ról, amelyek közül a legfi­nomabb idáig a párizsi sze­let volt, s a délutáni séták­ról. — Legjobban majdnem mindnyájunknak a katedrá- lis tetszik, na meg a Dobó tér, és a rengeteg sok kis utca. De nem is lehet cso­dálni, hiszen ezekkel külön­bözik legjobban Eger a csu­vas fővárostól... Csak az^ az egyet sajnálom, hogy mindezt egyedül látom a családból... A szlovák Koloman Mig- ra, a besztercebányai főis­kola fizika-politechnika im­már végzett hallgatója egé­szen más oldalról mutatja be a tábort. — Nem először dolgozom építőben, úgyhogy számom­ra nem ismeretlen a közös munka. Éppen ezért első­sorban a szabad idős progra­mokon mérem, érdemes volt-e eljönni. Nos, azt hi­szem. az egri tábor min­denképpen megérdemli az ötöst... Tulajdonképpen ha választanom kellene, mi is volt a legjobb, nehéz hely­zetbe kerülnék. Volt olyan esténk, amikor táncházat szerveztek, egyik nap jazz- zenekar jött, másik nap pol- beat-együttes, de remekül szoktak sikerülni a délutáni közös sportrendezvények is. Főleg a focimeccsek... Amikor a nyelvi nehézsé­gekről érdeklődöm, Kolo­man csak mosolyog — ki­csit magyarul, kicsit oro­Az Állami Ifjúsági Bizott­ság — a társszervekkel együttesen — irányelvekben szabályozza a középiskolai tanulmányi ösztöndíjak jut­tatását. A tanulmányi segély célja a fizikai dolgozók, elsősor­ban a nagyüzemi, szakmunkás szülők tehetséges gyermekei­nek ösztönzése a továbbtanu­lásra. A középiskolai tanulmá­nyi ösztöndíjat az a nyolca­dik osztályos általános isko­lai tanuló nyerheti el pályá­zat útján, aki gimnáziumban vagy szakközépiskolában kí­ván továbbtanulni, s akinek legalább egyik szülője fizikai dolgozó. További feltétel: a diákszociális bizottság közös­ségi és emberi magatartását, tanulmányi munkáját figye­gyelembe lehet venni ezeket a véleményeket is”. Aztán meg: egy vezető legyen tisz­tában azzal, hogy ahol em­berek vannak, ott ellent­mondások is keletkeznek, vagy keletkezhetnek, és hogy ezeket fel kell ol­dani, mert hibát ugyan lehet véteni, sőt még hibákat is, de az a jó, ha az elsőből tanul az ember, főleg akkor, ha ve­zető, ha emberek, családok életkörülményei, sorsa is függ tőle. Mintha olajat öntött vol­na a tűzre. Mimóza lilára vált arccal üvöltött és az öklét rázta. „Mit oktat en­gem egy zöldfülű, engem, aki mindent tudok, amit itt tud­nom kell, és nekem minder­ről papírom is van.” A fia­talember nem tágított és igy perelt vissza: „Lehet, hogy megvan az a papír, de ami ma elég, holnap kevés, hol­napután még kevesebb, aki pedig lemarad, azt ütik”. Mire Mimóza dühtől re­kedten suttogta: „Engem '... engem fenyeget? Engem, aki egy év inúlva érdemeim el­ismerése mellett nyugdíjba vonulok? Ki innen!” (papp) szül társalgunk, na és egy­mással is az már előbb em­lített nemzetközi nyelven ... de félreértés még soha nem volt közöttünk... sőt Ezt a sőt már tudom mi­re vonatkozik. Tánya ugyan­is elárulta, hogy a lányok nagyon összebarátkoztak a szlovák srácokkal. Tánya: A beszélgetés mu­togatva már nagyon megy— (Fotó: Tóth Gizella) — A legjobban azonban azt hiszem, mégis a közös házi rendezvények sikerül­tek. Az ismerkedési est. a szlovák—csuvas baráti talál­kozó .., Rengeteg mókára, nevetésre van ilyenkor al­kalom, s persze ilyenkor tudjuk meg a legtöbbet is egymásról. Lesz mit mesél­nem nekem is otthon. Igaz, ez az otthon már nem a ta­nárképzőt jelenti, hanem a környéken valamelyik kis falut, ahol majd tanítok ... De addig persze még itt van egy hatalmas országjá­ró körút és még egy teljes nyári hónap. Jó munkát, jó vakációt! lembe véve, erre érdemesnek tartsa. E feltételek megléte esetén elnyerheti az ösztön­díjat a már középfokú tanin­tézetben magasabb osztályba járó fiatal is. A pályázati ké­relmeket február 15-ig az ál­talános iskola igazgatójához — illetve a középiskola veze­tőjéhez — kell benyújtani. A kérelemről az intézmények­ben e célra létrehozott diák­szociális bizottság alakít ki javaslatot, s továbbítja a megyei, fővárosi diákszociális bizottságnak. Amennyiben a vállalatok, szövetkezetek hoz­zájárulásaikkal növelik az ösztöndíj juttatás kereteit, ugyancsak tehetnek név sze­rinti javaslatot saját dolgo­zóik gyermekeinek támogatá­sára. Az ösztöndíjak juttatását minden tanévben felülvizs­gálják, s nemcsak a család anyagi helyzetének alakulása szempontjából. A támogatás megújításának egyik fő felté­tele: a diák megfelelő tanul­mányi eredményt érjen el, a közösségi magatartásával is kiérdemelje az ösztöndíj to­vábbi juttatását. Az ösztön­díj megtartásának, illetve el­nyerésének tanulmányi felté­tele a középiskolában: félév­kor legalább két érettségi tárgyból „jó” osztályzat, elég- telen osztályzata pedig egyet­len tárgyból se legyen. Az ösztöndíjkeret elosztá­sáról, az ösztöndíjak odaíté­léséről a megyei, illetve a fő­városi tanács mellett műkö­dő diákszociális bizottság dönt. A középiskola első osz­tályában a tanulmányi ösz­töndíj egy tanévre egysége­sen 2000 forint. A második osztálytól 2000—4000 forint között állapítható meg. A kö­zépiskolák a megállapított összeget minden szeptember­ben és februárban, két egyen­lő részben fizetik ki a diákok szüleinek. A középiskolai ta­nulmányi ösztöndíjak létesí­tésére tervezett összeget az ÁIB a központi ifjúsági alap­ból bocsátja az érintett ta­nácsok rendelkezésére. i (MTI) i 1 Mimóza mindent tud Németi Zsuzsa Az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei — a középiskolai ősz töndíjak juttatásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents