Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
Félidőben Szakmai gyakorlat* építőtáborban Délután három óra. A hűtőház udvarán viszonylag csend van, csak néha robog el egy-egy targonca az épületek előtt. Mit tehet ilyenkor az ember? Sétál, bámészkodik. A téma a forgalom, a nyüzsgés még később kezdődik'1. Jómagam a hűtőkamrák felé indulok. Nők—térd erejével Itt bent, az épületben azért nem áll a munka. Nyolc-tíz asszony dolgozik egy gép körül. A keskeny gumiszalagra ketten rakják az őszibarackot, ez aztán a megfelelő tálcára dobja ki a szemeket. A gyors kezeknek már csak reteszbe kell rakniuk a kiválogatott gyümölcsöt. Odébb a másik csoport az exportra szánt kajszit osztályozza. Nincs könnyű dolguk, hiszen a minőség elég gyenge. Az egri hűtőház egyébként a kajsziba- rack-exporttervét már nem tudja teljesíteni. A tavalyi fagy, majd a jégverés, most meg a vihar, mind ezt a gyümölcsöt sújtotta. Aki belenéz a ládákba, szinte a tavasz minden viszontagságát láthatja a termésen. Szemben, az új raktárban, a komissiózók — ők állítják össze az árut a másnapi kiszállításhoz — zajos kézi targoncákat húznak maguk után. Az asszonyok gépiesen emelgetik a káposztászsákokat, hagymás-, gyümölcsösládákat, rekeszeket. Napi nyolc órában — nem számítva a most már szaporodó túlórákat — kegyetlen, kemény munka ez. Még férfinek is elég lenne a naponta megmozgatott egy-kétszáz mázsa. És a pénz? Hát bizony az se sok. Sőt. Csúcs- időszakban 2500 körül keresnek az itt dolgozók, de azért v már hajtani kell. És még így is alig több a fizetésük, mint a válogatóké, csakhogy ez utóbbiak alkalmi munkások, tehát kevesen vannak, így aztán meg kell fizetni őket. Bőgős József né erre " már csak legyint. A gön- gyölegtelepről került ide, az - még nehezebb volt. Mozgékony targonca kanyarodik a mérleghez. Ko- bolák Sándor évek óta ül a nyergében. Az élet most már a telepen is élénkül, van dolga bőven. Egymást érik a beérkező kocsik: az egyik barackot hoz, a másik túráról jön, az andornaki teherautó búzát önt a szín alá. És így megy ez kánikulában, a tűző napon; esőben, mikor még a viharkabát alá is bebújik a nyirkosság; vagy télen, amikor három kesztyűben is a kormányra dermed a kéz. Sokan el is mentek, könnyebb munka után néztek. Vagonok érkeznek, kocsik indulnak — targoncás nélkül már elakadna a telep élete. Ezt ők maguk is sejtik, fel is vágtak mindig egy kitísitKendő a sebre Farkas Lajosné főraktáros rakodónak, igazgatónak egyaránt csak Mancika néni. így szólítja még az ostorosi tsz szállítója is, aki éppen nagy hangon védi a barackját. A tapasztalt kéz beletúr az alsó sorokba, s a kihúzott szemek láttán a férfi is csendesebbre fogja. — Kevés a barack, az idén 6ok elfagyott. — mondja Far- kasné. — Át kell venni bármilyen árut, persze, nem bármilyen áron. A minőségi követelményekből nem engedünk. Ami harmadosztályú, az még a jó istennek is harmadosztályú. A beérkező kocsik 12 órája vannak úton. A kísérők már megszokták a koránkelést, a hosszú utakat, a napi két-háromszáz mázsa fel- s lerakodást. Nem keresnek rosszul, de jól sem. Ezt a munkát nem lehet megfizetni. Reggel négytől már rakodnak, azután rázkódás száz kilométereken át. Útközben néha 30—40 boltnál is meg kell állni. Egyszere nem sok a cipelnivaló. de mire hazaér az ember, örül, ha reggelig kialussza magát. Ilyenkor, délután már elég feszült is a ‘ hangulat. Egyszer-egyszer azután kibukik valamelyikből, odavágja a ládát, de másnap reggelre minden rendben. Az udvar végében a göngyölegtelepen többen is rakodnak. Ki tudja hányféle zöldségesládát, -rekeszt,-konténert tárolnak itt. Pár éve még csatatérhez hasonlított ez a rész. ahol féllábszárig érő sárban, összedobált, dűledező ládahalmokat kellett az autóknak kerülgetniük. Idővel valahogy rendet csináltak: a talajt elegyengették, felszórták salakkal, formás, szabályos gúlákba rakták a ládákat. így most már könnyebb közlekedni, dolgozni és persze a szemnek is kellemesebb. Az alapvető problémát göngyöleg dolgában ez sem enyhíthette. A mostani ládák ugyanis könnyen törnek, rövid életűek, nem beszélve az állandó balesetveszélyről. A kisebb-nagyobb sérülések itt olyan gyakoriak, hogy már nemhogy nem jelentik, de nem is nagyon kezelik- Legfeljebb egy zsebkendőt tekernek a vérző sebre. Megszokták az itt dolgozók. (Már amennyire ezt meg lehet szokni.) A műanyag ládák bevezetésére azonban még sokáig semmi remény. Olyan nagy mennyiségre lenne szükség, hogy azt az ipar sem tudná legyártani, vagy ha mégis, akkor meg valószínű a ZÖLDÉRT-nek hiányozna rá a pénze. Őszibarack embermagasságig Pótkocsis teherautó rakodik a hűtők előtt. Hatszáz láda őszibarackot hozott Ostorosról. A rekeszek közül alig látszik ki Marás Ká- rolyné, aki egymaga birkózik a ládatömeggel. — Van rajta vagy 35 mázsa, de ma már negyedszer fordultunk. És még így is alig győzzük. Annyi most a barack, hogy szüretig kitart. Ráadásul a társam temetésre ment, most rakhatom magam. Ne féljen, este érzem is a vállaimat. De hát valakinek el kell hoznia ezt is. így megy ez egész évben. Barack után a szüret, a télen a metszés, és ott a hatszáz kvadcát háztáji is, —r mondja az asz- szony, nem is panaszkodva, inkább nevetve. De nincs idő beszélgetésre, a targoncás nem várhat. A gép villái óvatosan csúsznak a raklap alá,1 egy billentés, azután lassan felemelkedik a hárommázsás teher. Itt nem lehet kapkodni, mert akkor több a kár, mint a haszon. Hefkó László telepvezetőhelyettes is a rakodást figyeli- — Most még csak Ostorosról hordjuk a korai őszibarackot, így a készleteink nagyjából rendben vannak. Kajszibarack nagyon kevés termett az idén, ezért igyekszünk gyorsan biztonságba helyezni. A használhatót most készítjük elő exportra. Különben is most indult nálunk a nagyüzem. Hozzák befelé mázsaszámra a káposztát, sárgarépát, petrezselymet. Annyi van belőle, hogy már alig tudjuk hova tenni. Ezek a korai fajták nem bírják a tárolást, próbálunk akármilyen alacsony áron is, de megszabadulni tőle. A paradicsomnál, paprikánál meg éppen most van a váltás. A szántóföldi még most érik, a fóiia alatti pedig már kifutott. Ezért készletünk egyáltalán nincs, a délután érkezett árukból próbáljuk, ha szűkösen is, de kielégíteni a boltok igényelt. Az első félévi forgalmunk a vártnál nagyobb: a múlt évhez képest mintegy húsz százalékkal nőtt. Szerencsére ember és gép van elegendő, esetleg a Volán-kocsikból lehetne több. Ez még csak a főpróba, néha akadozik a gépezet. Az igazi csúcsforgalom majd csak a nyár végén, a betárolás idején kezdődik. Lassan alkonyodik. A nép- telen irodaépületet a portás bezárja utánunk. Az asszonyok kikapcsolják a gépeket, összesöprik a szemetet, indulnak hazafelé. A telepre már csak egy debreceni kocsi áll be a nagyon várt paradicsommal. Reggelre már a piacon lesz. Az udvar elnéptelenedik, csak a rakárban égnek a villanyok. Készítik az árut, mert hajnalra jönnek az első kocsik, ők nem várhatnak. A portás is nyugodtan olvashat a sárga fényű asztali lámpánál, reggel négyig már semmi dolga. Cziráki Péter Még a legfegyelmezettebben dolgozó vállalatok sem sajnálkoznának különösképpen azon, ha a revizorok, a Pénzügyminisztérium területi igazgatóságának jól képzett szakemberei ritkábban tennék tiszteletüket náluk. A revizorokat azonban ez mit sem zavarja, rendszeresen sorra járják a munkahelyeket, közelebbről is megnézik: milyen a gazdálkodás, mi van a számlák mögött, milyen a gazdálkodási és a pénzügyi fegyelem? Sokirányú munkájukról Nemes Gyulával, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Heves megyei hivatalának vezetőjével beszélgettünk. — Mit vizsgának a leggyakrabban és miben tudnak segítségükre lenni az üzemeknek? A különböző revíziók elsősorban a pénzügyi ellenőrzésekre irányulnak. S hogyan tudunk segíteni? Többek között úgy, hogy a vizsgálatokat összegező jelentésekben a termelésben, a gazdálkodásban tapasztalt fogyatékosságokat is tudomásukra hozzuk az érintett üzemek, szövetkezetek vezetőinek. Az elmúlt évben a Heves megyében gazdálkodó szervek 57 százalékánál tartottunk ellenőrzéseket. Huszonhét témakörben, 178 vizsgálat készült. A számonkérés többsége a módosított gazdasági szabályozókkal függött össze. Ezen belül is elsősorban a pénz- gazdálkodással, a hatékonysággal, a tartalékok feltárásával, a takarékossággal, a veszteséges termeléssel és a vállalati árpolitikával. És milyen tanulságokat tudtak levonni a nagyarányú ellenőrzésből? — Őszintén meg kell mondani, hogy bár évről évre javul a pénzügyi fegyelem, de Ezekben a napokban az ország 53 építőtáborában már a harmadik turnus önkéntes munkásai teljesítik a számukra kijelölt feladatokat. Lassan a félidőhöz közeledik az idei 20.. jubileumi építőtáborozás, addig mintegy 20 ezer középiskolás tett tanúbizonyságot helytállásról. Milyen eredménnyel? — erről tájékoztatták a KISZ KB építőtáborok bizottságán az MTI munkatársát. — Az ifjúmunkások táboraiban ezen a nyáron is a mezőgazdasági idénymunkák teljesítésének meggyorsítása a fő feladat. Az első két turnus munkáját értékelő gyorsmérleg egyik legfontosabb megállapítása: egyetlen közösség tevékenységét sem érte a legcsekélyebb kifogás sem. Az idén a tavalyinál nagyobb teljesítménynormákat állítottak a fiatalok elé. Dicséretükre legyen mondva, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is — a mezőgazdaVilágszerte a korszerű élelmiszerek közé tartoznak a növényi olajok, amelyek könnyen emészthetnek és tápértékük is magas. A biológiailag értékes olajok hazai fogyasztása növekedőben van, 1976-ban a 28,9 kilogrammos egy főre jutó lakossági zsíra- dékfogyasztás mintegy 20 százalékát tette már ld. Ez az arány mindinkább az állati zsírok rovására a növényi olajok felé tolódik el, ugyanúgy, mint a fejlett országokban, ahol a növényi olajok adják a szükségletnek már háromnegyed részét Az V. ötéves tervben tovább javul a növényiolaj-eL látás. Amíg 1976-ban az üzemek 320 ezer tonnányi napraforgót dolgoztak fel addig azért még a tavalyi vizsgálataink után is igen sok mérleget kellett módosítani, megváltoztatni. — Az iparban, a mezőgazdaságban, vagy a kisipari szövetkezetekben számolnak gyakrabban másképpen, mint a revizorok? — Akad rá példa valamennyi szektorból, mint ahogyan arra is, amikor az indokoltnál is szerényebben nyomják meg a ceruzát. — Vagyis kevesebbet számolnak? — Igen. A tanácsi vállalatok, a kisipari szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek többségénél például tavaly a mi vizsgálataink alapján kellett növelni a mérleg szerinti eredményeket. Ugyanakkor az ellenőrzésbe bevont termelőszövetkezetek több mint fele, a valóságosnál magasabb eredményeket mutatott ld. Szintén a mezőgazdasági szövetkezetekre jellemző elsősorban, a különböző adók pontatlan fizetése is. — Az említett szabálytalanságok, illetve azok elkövetői ellen a „jegyzőkönyvezésen kívül” milyen szankciókkal élhetnek a revizorok, illetve mit tehet a bevételi igazgatóság? — Sem kivétel, sem pardon nincs, vagyis az elkövetett szabálytalanságokkal arányosan, minden esetben büntetést szabunk ki. Az 1976- han vizsgált üzemek nem kevesebb, mint 62 százalékát például pénzbírságra köteleztük. Súlyosabb esetekben természetesen a büntetés is súlyosabb. Tavaly öt gazdálkodó szerv vezetői ellen szabálysértési, négy esetben pedig fegyelmi eljárást kezdeményeztünk. Hangsúlyozni szeretném: nem szívesen büntetünk, mi is annak örülünk, ha üzemeink jól dolgoznak, ha munkatársaink arról győsagban tevékenykedők átlagosan 110—115 százalékra teljesítették a kitűzött feladatokat. Ez pedig nem kis erőfeszítésükbe került. Elegendő arra utalni, hogy a gyümölcsösöket sújtó jégverés miatt mindjárt a startnál „munkaigényesebb” volt a szüret. Az első turnusok többsége ri- bizlit. meggyet szüretelt, vagy szőlőt kötött és zöldséget szedett. Érdemes megemlíteni: több termelőszövetkezet az idén először fogadott vállalkozó kedvű fiatalokat. Igen jó véleménnyel vannak például a kiskunlacházi Petőfi Tsz táborában serénykedő fiatalokról, akik jelenleg a gyümölcsszedésben és a zöldségápolási munkákban segítenek. Cegléden a Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben a második turnus kollektívája országosan is a legmagasabb teljesítményt érte el a zöldségszedésben és a virágápolási munkákban. 1980-ra 540—600 ezer tonnára növekszik az ipar által átvett alapanyag mennyisége. Ehhez jelentős kapacitásbővítést hajtanak végre: a növényolaj iparnak jelenleg öt gyára van az országban, naponta 110 vagon napraforgó- mag feldolgozására képesek, ez a teljesítmény azonban a következő években nem lesz elegendő, ezért Szolnok megyében, Martfűn felépül a hatodik, új gyár, amely egymaga annyit „tud” majd, mint a jelenlegi üzemek együttvéve. A martfűi üzem beruházási költsége eléri a 2,5 milliárd forintot. Az egyik NSZK-beli cég szállítja majd a jelenleg ismert legkorszerűbb feldolgozógépeket; ezeket magyar egységekkel egészítik ki. (MTI) ződhetnek meg egy-egy vizsgálat során, hogy a munkahelyek vezetői ismerik a különböző szabályozókat, a törvényeket. Ahol így van, ott nem félnek a revizoroktól, ott bátran ki merik tenni az asztalra a számlákat, az okmányokat. — Bár nagy volt a „sirás- rívás” — tisztelet a kivételnek — o gazdasági szabályozók legutóbbi módosítása miatt, az eredmények viszont azt bizonyítják, hogy legtöbb termelőegységben bőségesen volt tartalék, miből, illetve mivel pótolni a nagyobb elvonásokat. A bevételi igazgatóságnak is ez a véleménye? — Ez. Az elért vállalati eredményekből egyértelműen kimutatható, hogy számottevően nőtt a munka termelékenysége, hatékonyabbá vált a termelés, ésszerűbb lett a gazdálkodás, előtérbe került a takarékosság, a korszerű üzem- és munkaszervezés. Gyorsan hozzá kell azonban tenni, hogy még mindig jóval több van a munkahelyi kollektívákban. bőségesen van min javítani, változtatni. Gondoljunk csak az alacsony műszakszámokra, az aránytalanul nagy ráfordításokra, a rosszul előkészített fejlesztésekre, a pazarlásra. — És az élet követeli azt is, hogy az elvégzett munka mérésének, értékelésének szabályait is még jobban kell ismerni és tisztelni az ipari, a mezőgazdasági üzemekben, a kisipari szövetkezetekben egyaránt. — így van. Már csak azért is javasoljuk — jóindulattal — a játékszabályok maradéktalan betartását, mert előbb vagy utóbb, úgyis jönnek a revizorok és mindenre fény derül. Koós József LEARATTÁL, édes magyar népem, Ott az áldás csűröd közepében. — írta 74 évvel ezelőtt, 1903- ban Juhász Gyula, az akkor liiiszesztendős költő és ezekben a napokban ismét időszerűek ezek a szép sorok: most is learattunk, az elmúlt hét napjai gyakorlatilag az aratás utolsó napjai voltak megyénkben. Mint arról a Népújság is beszámolt, több mezőgazdasági nagyüzemünk fejezte be az aratást, az egri járásban elsőként a kerc- csendi termelőszövetkezet — a rimaszombati kombájnosok segítségével. A jószomszédi szívélyes segítség nem marad viszonzatlan: most a mieink egy csoportja tette át székhelyét északi szomszédainkhoz, és segítenek az időközben ott is kasza alá érett gabona betakarításában. De ne vágjunk a dolgok elébe! Bármennyire is legaktuálisabb téma, nekünk természetesen sok egyébre kellett még odafigyelnünk, # ha már egyszer a baráti segítségről beszéltünk, ne feledkezzünk meg egy másik, ugyancsak fontos segítségről, arról, hogy a visontai bányászok az oroszlányi külfcjté- ses bánya feltárásában segédkeznek. SZINTÉN az elmúlt hét elejének „meglepetése” volt a július 18-án életbe lépett vágányzár Eger és Felnémet között, amire — mint ismeretes — a pályafelújitási munkálatok miatt került sor — és augusztus 4-íg tart. Kedden igen fontos kérdésről, a megyeszékhely belvárosának rekonstrukciójáról tárgyalt a megyei tanáes végrehajtó bizottsága. Ege» belvárosának arculatában — mint a vb-ről szóló tudósításában azt megírta lapunk — sajátos és mégis döntő módon történik majd változást megőrizve és megújítva. Megőrizve a régi atmoszférát és megújítva — az épületeket, az ember életét. Ugyancsak ezen a héten vizsgáztak, kitűnő eredménynyel az egri borok: a zsűri által bírált 35 féle borból az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát tíz minősített borával, a legjobb eredményt érte el. Ha pedig már az eredményekről szólunk: szintén nagyszerű eredményként könyvelhetjük el azt a kiemelkedően fontos tanácskozást, melyet csütörtökön tartottak megyénk és a Nehézipari Minisztérium vezetői a recski ércbányászat jö-r vőjéről. EZ A JÖVÖ — éppen * tanácskozás eredményeként is — igen biztatónak látszik az európai viszonylatban is legértékesebbek közé tartozó recski ércbányászat számára. Végezetül hadd emlékeztessük örömmel az olvasót arra a kedves eseményre, amelyet Hatvan város vezetőinek az egyik közeli laktanyában tett baráti látogatása jelentett. Kifejezte ez a látogatás a kitűnő kapcsolatot, a kölcsönös megbecsülést, es hogy a civil élet számos szép feladattal várja majdan leszerelő katonáinkat. (kn-H) ßäfiüjsäo Q 1977. július 24- vasárnap , Ha jönnek a revizorok Sem kivétel, sem pardon nincs... Növényolajgyár épül Martfűn i Hűtőházi pillanatok „Marcis Károlyné, aki egymaga birkózik a ládatömeggel.”
