Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

f Kútmérgezők A közelmúltban országos felháborodást keltett a hír: egy dunántúli község kútjai egyik napról a másikra mér­gezett vizet adtak a szomjazó lakosoknak. A különböző szervek rögtön vizsgálatokat indítottak, s megállapították, hogy a helyi termelőszövet­kezet növényvédő szert tárolt a falu határában, az valahogy — valószínűleg az eső hatá­sára — feloldódott, leszivár- gott a talajba, s valamilyen módon eljutott a kutakba is. Gondatlanság? Felelőtlen­ség? Mindenképpen az. mégha a termelőszövetkezet vezetői azzal is érveltek, hogy a mérget meglehetősen messze helyezték el a házaktól, s nem volt valószínű, hogy az bejusson a kutakba, meg­mérgezve a vizet. A felháborodás minden­képpen jogos, indokolt volt — pedig csak — már ameny- nyire ilyen esetben indokolt a csak — gondatlanságról volt szó. Nem pedig szándé­kos/,ágról, előre kitervelt, megfontolt ötlet megvalósí­tásáról. Mert képzeljük csak el, milyen hatást váltana ma ki az közvéleményünkből, ha valaki szándékosan szórna mérget egy-egy falu, de akár csak egy tanya kútjába is? Igaz, hogy ilyen eset sem a közelmúltban, de még ré­gebben sem fordult elő, még­is el lehet képzelni a hatást, gondoljunk csak arra, hogy egy-egy gyermekgyilkosság, vagy más kirívó bűntény né­ha hetekig foglalkoztatja az embereket. S itt egy pillanatra füg­gesszük is fel a gondolatsort, térjünk át — látszólag más témákra, más példákra. Egy gyári munkásnő te­herbe esett. Nem fordult az orvosokhoz, nem akarta „el­vetetni” a születendő gyer­meket. Elhatározta, hogy megszüli, felneveli, annak rendje és módja szerint. Merte vállalni a kollektíva előtt, hogy a gyermeknek „nem lesz” apja, úgy érezte, egymaga is biztosítani tudja majd mindazt, ami a gyer­mek számára szükséges lesz. Igen ám, csakhogy elkezdtek sugdolózni körülötte, hogy nem ez az első ilyen eset ez nála, hogy született már másik gyereke is, csak azt beadta állami gondozásba. Meg hogy bárkivel szóba áll, aki hajlandó honorálni a szí­vességeit. Eleinte nem vette komolyan a dolgot, elhatá­rozta, hogy elengedi a füle mellett a pletykákat. De vé­gül mégis tűrhetetlenné vált a helyzete az állandó zak­latások, a félig, vagy teljesen kimondott „vélemények”' mi­att, úgyhogy nem csupán munkahelyet, de más lakó­helyet is kellett változtatnia. Vagy más példa. Egy tech­nikusra ráfogták „jóakarói”, hogy a Balaton környékén több szobás villát örökölt, s abból telik neki, hogy nya­ranta kiadja a turistáknak borsos áron. Minderről per­sze ő egy szót sem hallott. Amikor azonban a fizetés- emelése került szóba, az ille- téseket elvetették — mond­ván, minek neki. hiszen úgy­sem tudja, hogy mit kezdjen a pénzével. S azt sem értet­te, hogy miért „keseredett” meg körülötte a légkör, mi­ért lettek vele szemben bi­zalmatlanok azok, akikkel korábban a legjobb barát­ságban volt. Amikor aztán „kiderült az igazság”, úgy vélte, hogy ilyen kollektívá­ban egy percig sem képes tovább dolgozni. Vagy megint más. Egy hi­vatali vezetőre ráfogták, hogy visszaél hatalmával, jogtalanul jut különféle ajándékokhoz, pénzekhez, üldözi a dolgozókat, egyszó­val mindenre alkalmas, ki­véve a vezetést. Megindultak a különféle vizsgálatok, hosz- szú hónapokon át tartottak, s végül bebizonyosodott, hogy a „nagy ügyekből” mii. ,.sze néhány apró sza­bálytalanság maradt. Közben pedig a vezető idegei alapo­san megrongálódtak, bizal­matlanná vált az egész kol­lektívával szemben, s kérte, hogy helyezzék el máshova. „Mert a rosszat könnyen, de a jót nehezen hiszik el az emberről” — fogalmazta meg véleményét. S itt kanyarodjunk vissza ismét a kútmérgezés ügyé­hez. Az említett példa esetén elmondhatjuk, hogy valóban csupán gondatlanságról volt szó, a termelőszövetkezet ve­zetői nem mérlegelték eléggé körültekintően, hogy a nö­vényvédő szert hol tárolják. Pedig rendeletek szabályoz­zák, hogy a mérget úgy kell tárolni, hogy abból senkinek semmi baja ne származzék. Sajnos közéletünk kútmér- gezöi, az alaptalan pletykák terjesztői, a sugdolózók, a rágalmazók ellen nagyon ne­héz lenne csupán rendele­tekkel védekezni. A közvé­lemény határozottabb fellé­pése kellene igen sokszor, hiszen ha a pletyka, a rágal­mazás nem is hat olyan ele­mi hatással, és azonnal, mint a méreg, mégis fokozatosan felhalmozódik, s maradandó károsodást okoz közéletünk­ben. Néhány csepp ecet elég ahhoz, hogy tönkretegye a mézet, néhány ember felelőt­lensége, különösen pedig megfontolt ténykedése elég ahhoz, hogy hosszabb-rövi- debb időre egy egész kollek­tíva életét megkeserítse. Kaposi Levente Zöld út és stop! Közismert, hogy a IV. öt­éves terv időszakában me­gyénk munkaerőhelyzete is jelentősen megváltozott — érezhetően romlott — és az utánpótlás apadó forrásai a későbbiekben mind nagyobb gondot okoznak. At újabb középtávú programokban eredetileg létszámfejlesztés­sel számolt gazdasági egy­ségek igényei messze alatta maradnak a tényleges lehe­tőségnek. Ennél fogva a ke­reslet és a kínálat viszony­lagos összhangja is csupán a munkaerőmozgás szervezett irányításával biztosítható. Szűkebb hazánkban — mint. lapunk korábbi szá­maiban már tájékoztatást adtunk erről — ez utóbbi során bizonyos átcsoportosí­tások történtek a különbö­ző munkaterületek között, megfelelően helyezik el a az országos szabályozásnak felsőoktatásban végzett szak­embereket, s július 1-től be­vezették a most már széle­sebb körben érvényesülő kö­telező munkaközvetítést. Ugyanakkor pedig a me­gyei tanács vb döntése alap­ján vállalataink kategóriába sorolásával gondoskodnak arról, hogy -valójában csak a népgazdaságilag fonto­sabb, illetve legfontosabb munkahelyek gyarapíthassák gárdáikat. Ahogyan a hivatalos „lis­táról” kiderül: megyénkben valamivel több mint 60 szer­vezet — vállalat, szövetke­zet. üzem — kapott enge­délyt létszámának szabadabb növelésére, s közülük 13 — zömmel a KGM területe — élvez ebben nagyobb támoga­tást is. Mit jelent ez a gyakor­latban?, Nos, lényegében arról van szó, hogy e munkahelyek többségénél, az úgynevezett „A” kategóriában — megha­tározott korlátozásokkal — kötelező közvetítés nélkül alkalmazhatnak dolgozókat. Az említett 13 „kiemelt” gazdasági egységnél eltekin­tenek az említett kötöttsé­gektől. Vagyis például a rxakmunkásképző intézetek­ben végzett fiatalokat az el­ső munkába lépéstől számí­tott két esztendő után is felvehetik itt. S hasonlókép­pen fogadhatják a középis­kolát végzetteket, ha törté- nétesen nem fizikai munka­körben kívánnak is elhe­lyezkedni az új helyen. A kötelező közvetítés alól pe­dig minden esetben mente­sülnek. A „B” kategóriában, a munkáltatók zöménél, nem növekedhet, míg a „C” cso­portba sorolt cégeknél — 19 vállalatnál, szövetkezetnél, telepnél — csak csökkenhet a létszám a jövőben. Szigorú újdonság, hogy ez utóbbi — a létszámcsökken­tésre kijelölt — helyeken, a további fejlesztésből kizárt, kötelező közvetítés útján is jobbára kis telepeken még csupán rendkívül indokolt esetben, különleges enge­déllyel alkalmazhatnak újabb dolgozókat. A rendelkezéstől sokat várnak. Ügy vélik, hogy a megyei vállalatok ilyenféle katego­rizálása jó alapot teremthet a mind kisebb számban ren­delkezésre álló munkaerő eddiginél hatékonyabb fel- használásához. Remélik, hogy egészségesebb helyzethez ve­zet, enyhíti égető gondjain­kat. Gy. Gy. I Hőkezelés - saját szabadalom alkalmazásával Miskolcon, a Drótművek­ben, a vállalat tulajdonát képező szabadalom alapján• nőkezelö kemencéket állí­tottak jel. Korábban a drót­szálak hőkezelésére ólom- fürdős kemencéket használ­tattak. Az új eljárással az egészségre káros, mérgező ólmot az olcsóbb egészség­re nem ártalmas sóoldattal váltották fel. Képünkön láthatjuk a drótszálak fo­lyamatos hőkezelését. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felv. — KS) Akik már bizonyítottak Sikerrel teljesített felajánlások a hatvani MVV-pályaudvaron Feszített tervekkel dolgozik hosszú ideje a hatvani MÁV- állomás. Az egyre növekvő személyforgalom és a teher­szállítás ilyenformán alapos próbára teszi mindazokat, akik a szakszolgálat külön­böző területein dolgoznak. De nincs az a szekér, amire ne férne még néhány villa szé­na. S a pályaudvaron sincs szocialista brigád, amely ne vállalkozott volna arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik év­fordulójának tiszteletére töb­bet adjon erejéből, tudásá­ból. Mi vált valósággá a fel­ajánlásokból? Mennyire áll­tak helyt az állomási dolgo­zók? E kérdésekre igyek­szünk tömör választ adni, hi­szen most már van számítási alap, a pályaudvar szakem­berei elkészítették a mérle­get, s mutatóinak tükrében láthatjuk a brigádok munká­ját. Nem késeit személyvonat Az utazóközönség java ré­sze hajlamos arra, hogy a vonatok pontosságával minő­A hús és a leves — avagy a káposzta és a göngyölege Ismert az a népi mondás, ha valami nem éppen jó „bőt”: többe kerül a leves, mint a hús. Boldogon a le­ves szerepét a göngyöleg vette át, míg a hús ezek után természetesen a ká­poszta képében okoz gondot a helybélieknek. Miről van szó? Mondjuk el sorjában. A helybéli termelőszövetke­zet 40 vagon középkorai ká­posztára kötött szerződést. Ez igen helyes és jó dolog. A boldogiak szerint nem éppen jó, még ha helyes is, miután az effajta káposztá­ra nincs garantált ár. Emi­att most kilóját 1,20-ert ve­szi át tőlük a szerződő vál­lalat a folyamatos szállítás keretében. — A befektetett költségét! sem hozza be — mondja Lukács Dezső, a szövetke­zet jelenlegi elnöke, és a boldogi zöldség és egyéb ér­tékesítési gondok nemcsak hivatalból jó ismerőse. Nem hozta be a költséget a káposzta, mármint az 1,20- ért eladott káposzta. És mégsem ez a legfőbb gond most. Hanem a göngyöleg! Amelynek — láda formájá­ban — 60 forint a darabja. Egyetlen ilyen ládába bele­fér 18 kiló káposzta, ami­nek az értéke kereken húsz forint. Egy láda hatvan fo­rint, ami benne van. az meg húsz, könnyű a mínuszt ki­számolni : minden láda, amúgy is ráfizetéses ká­posztán. további 40 forint az átmeneti vesztesége a ká­posztát termelő szövetkezet­nek. a háztáji termelőnek. Íme bizonyságul a VII. hó 16-i számla tételei. Átadtak 35 mázsa 90 kiló káposztát, kilónként 1,20- ért. Kaptak érte össszesen 4308 forintot. A kétszáz da­rab hűtőládáért fizettek egyenként 60 forintot, ez pontosan 12 ezer forint. Eh­hez jön még göngyöleghasz­nálati díj (!) ládánként, 8 forint, az összesen 1600 fo­rint. Ha a tizenháromezer- hatszáz forintból levonjuk a 4308 forintot, akkor az át­meneti vesztesége a terme­lőnek 9292 forint. Ez aztán az üzlet! Már másodszor használ­tam a kifejezést: „átmene­ti”. Nem véletlenül teszem ezt sem. Ugyanis — és ez is tény — tizennégy naponként visszatérítik a hűtőládák árát a szövetkezetnek, ami azonban megint csak újabb gondok forrása. Az nyilván­való, hogy tízegynéhányezer forintot a szövetkezet is tud na forgatni két hétig, mert hiszen mikor van elég pén ze, különösen még ilyentájt egy szövetkezetnek. De ami. kor leszámlázzák a gazda­ságnak a ládák árát. nem kevés számolás és admi­nisztráció útján teszik ezt. Aztán tizennégy nap múlva — most csak egyetlen szál­lítmányról szólok, de hány keresztezi közben egymást! — visszaszámlázzák az egé­szet. Elfektetett pénz, feles­leges adminisztráció... — Mondtuk, adjanak ezer ládát. Megvesszük és aztán cserélünk. Nekünk is jobb, olcsóbb is, kisebb az admi­nisztráció is, de mindeddig semmi eredmény — tárja szét a karját Lukács Dezső Bol­dogon, és egyáltalán nem látszik boldognak. Igaza van: ki örül annak, ha drágább a leves, mint a hús, azaz: a göngyöleg, mint a káposzta? (gyurkó) sítse az államvasutak mun­káját, ezért már a budapesti igazgatóság az idei eszten­dőben a személyszállítás me­netrendszerűségét 99 száza­lékos terv szerint szabta meg. Lehet ezen valamit fel­felé srófolni, amikor annyi külső tényező beleszól a vas­utasok munkájába? A hatva­niak bizonyítottak, s a tél- éves mérleg szerint tervüket két tizeddel túlteljesítették. Ez a gyakorlatban azt jelen­ti. hogy az állomás forgalmi személyzetének hibájából hat hónap alatt nem szárma­zott késés. Különösen a hármas „túr” Kossuth és József Attila szo­cialista brigádjai tettek ki magukért. A felajánláson túl kötelezte is őket valami: évek óta az arany- és ezüst­koszorú birtokosai. S ezek a jobbára fiatal térfelvigyázók, szolgálattevők, váltókezelők nem alaptalanul jutottak ranghoz a mozgalomban. Pontosak, szakmaszeretők, az ittasság» igazolatlan, távoliét ismeretlen fogalom környeze­tükben, mindehhez pedig jó közösségi szellem társul. Mondják is a munkahelyi ve­zetők. bízvást számítanak ar­ra, hogy a két szocialista bri­gád még legalább húsz esz­tendőt lehúz a vasút szolgá­latában. Veteránok a rendezőn Népgazdasági szinten sem lebecsülendő egy-egy állo­más teherforgalmának za­vartalansága, a kocsifordu­lók idejének a csökkentése, összefüggésben az áruszállí­tással. Az igazgatóság a te­hervonatok menetrendszerű indításának tervét az idén 72 százalékban állapította meg, ami annak ismeretében je­lent „magasra tett lécet”, hogy a rendező, a gurító technikai berendezése elavult, s igen magas az itt dolgozó vasutasok életkora is. A MÁV-nál veteránnak számít az ötven éven felüli alkal­mazott, márpedig akár a Ha­ladást nézzük, akár Medve István kocsimester bronzko­szorús szocialista brigádját, mindkét gárda átlag életko­ra jóval efölött van. És még­is! A két összeszokott csapat hat százalékkal hajazta a tervet, sokban elősegítve ez­által az egész teherszállítás várakozáson felüli teljesít­ményét. Persze nem érdektelen oda­pillantanunk: vagonban és tonnában mit takarnak ezek a százalékok. Fél esztendő folyamán 198 ezer vagont szortíroztak például a gurí- tón, csak helyből 75 ezer ton­na fizető áru hagyta el Hat­van állomást május—június­ban, s ha ehhez hozzávesz- szük, hogy az egy kocsira eső sérülési kár mindössze 7 fillér, akkor már a „veterá­nok” figyelmességéről, lelki­ismeretességéről is kiállítot­tuk a jeles bizonyítványt. Mel­lesleg még talán csak annyit, hogy Hatvan vonzáskörzeté­ben az idén sem volt kielé­gítetlen áruszállítási igény! Pótvállalás Ha már a szorosan vett szolgálati feladatokat így mérlegre tettük, érdeirKs megemlékeznünk a pályaud­var vasutasainak egy más jeilegű vállalásáról is. Pót­feladat ez. mégis úgy érez­ték Hatvan állomásának dol­gozói, hogy támogatniuk keil a Magyar Vöröskereszt és a MÁV-vezérigazgatóság fel­hívását, amelyet a „Tiszta környezetért” címmel juttat­tak el valahány csomópont­nak, kisebb-nágyobb állo­másnak. S a környezetvédel­met célzó akció mellé nem divatból álltak a helybeli vasutasok, hanem érezvén az ügy fontosságát. Hiszen kö­zülük nagyon sok ismerte a korábbi munkahelyi viszo­nyokat, az elhanyagolt épüle­teket, kerteket, s többnek a szemét, tüdejét tette próbára a gőzmozdonyok szénpora, nehéz füstje. A pályaudvar valamennyi szocialista bri­gádja bejegyezte naplójába a menet közben érkezett felhí­vás):, s a maga lehetősége szerint munkálkodik érte, hogy esztendő múltával mérhető valóságról adhasson számot. A forgalmi szolgálat mit tart e téren legsürgetőbb feladatának? Kissé szükség­ből tizenöt gőzmozdony szennyezi még az állomás környékének a levegőjét, nyaranta a közeli strandolok ezreink is kellemetlenkedve. Az öreg masinákat kívánják fokozatosan kivonni a forga­lomból, bízván az igazgató­ságban. hogy ezek helyeit Dieseleket juttat Hatvanba. Moldvay Győző Mmsiscy 1977. július 23., szómba!

Next

/
Thumbnails
Contents