Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
4 hatékonyság útjai (10.) «Jól megfizetve, de • •• Rögtön kiegészítve a címet, a három pont helyére írjuk oda: nem ösztönözve, Ami eléggé tipikus a népgazdaság különböző területein, azaz nemcsak a termelő- tevékenységben. Tipikus, de nem minden esetben igaz. Bizonyos munkakörökben ugyanis semmi baj az ösztönzéssel. A darabbérben elszámolt teljesítmény megfogható ösztönzése a fúrós, a köszörűs esetében. Persze altkor, ha folyamatos az anyag- és a szerszámellátás. A tizenkét gépet kezelő szövőnő ösztönzésével sincs senimi baj, hacsak az nem, hogy lánya, aki kezdő manikűrös, többet keres.., S megfordítva: a kiemelt, ún. személyi órabért élvező műszerész, aki az automata szövőgépek pneumatikái és elektronikai részegységeiért felel, akkor is 18,80.-at kap, ha félórákat várnak rá a szövőnők — mert ő a szomszéd műhelyben tárgyalja a tegnap esti tévékrimi részleteit —, s akkor is, ha a gépállás a megengedett alatt marad. Drá«a báíorfalansá« O O A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagbére idén áprilisban 3177 forint volt, a fizikai foglalkozásúaké 3038 forint. Igen- ám, de ez az átlag semmit sem mond arról, mekkora a különbség az egyes iparcsoportok között — a legnagyobb körülbelül 1800 forint, a fizikai foglalkozásúak átlagát nézve —, s arra végképp nem ad útbaigazítást, indokolt, társadalmilag hé- lyes-e az eltérés. Vannak ugyanis ,, hagyományosan” jól fizető iparterületek, bár az ott végzett munka társadalmi haszna korántsem mindig kielégítő. S minél részletezőbben vizsgáljuk a jövedelem , és ösztönzés elvben szoros kapcsolatait, annál inkább szemünkbe tűnik az ellentmondás: vannak, akiket ösztönözni kellene, de ez nem történik meg, s vannak, akik jó jövedelmet élveznek, bár semmire sincse- 'nek ösztönözve. (Hacsak arra nem, hogy a munkahelyen eltöltsék az előírt időmennyiséget.) A kiemelkedő teljesítmény átlagos elismerése, s az átlagos munka kiemelkedő javadalmazása arra érdemtelennek ad előnyt, s érdemesnek hátrányt! Talán fölösleges is a bizonykodás: . drága bátortalanság terebélyesedett ki a munkahelyeken, s általában, a közfelfogásban, s mivel létezik, kontrát mond a társadalmi értékrendre. Ez az értékrend ugyanis a munka mindenfajta megbecsülését írja elő — az anyagiakat is beleértve —, s a munkateljesítmény. Ezzel szemben a bátortalanság kialakította „értékrend” döntő mértékben beosztást, munkakört, besorolást, tevékenységi területet, időt fizet meg, s valahol a hosszú lista végén, úgy mellékesen, ha elkerülhetetlen, a teljesítményt. Közgazdászok nemzetközileg kedvelt példája: az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepregessen, hanem azért, hogy az utca tiszta legyen. Mert ..sepregetni” sokféleképpen lehet... Nem szabad irigyelni Üzemen belül természetesen találni olyanokat, akik kétszeresét keresik társaik jövedelmének. A több pénzt, a jó fizetést senkitől sem szabad elirigyelni,■ ha: megdolgozott érte. Kétségeinket az táplálja, hogy — sokoldalú vizsgálatok igazolták — a jövedelemnövekedésben sok az automatizmus és a mechanikusság, s csak csekély szerepe van a teljesítmény-követelményeknek, így azután rábukkanhatunk olyan — hogy ne fizikai munkakört említsünk, mivel korántsem csak ott gond ez — bérelszámolóra, aki százötven, s olyanra, aki húsz ember keresetét mutatja ki, azonos fizetésért! Vajsíi utóbbit mi ösztönzi a többre, s előbbit mi tartja vissza attól, ne keressen olyan helyet, ahol neki is csak húsz ember bérének számfejtésével kell bajlódnia?! Mi ösztönzi az egyébként tisztességesen javadalmazott gyártmány- szerkesztőt arra, hogy kényelemszeretetét elhagyva, gazdaságosabb konstrükciót Szeptember 17—25: Képzőművészeti világhét Szeptember 19. és 25. között immár harmadik alkalommal kerül sor a képző- művészeti világhét eseményeire. A világhét idei magyarországi rendezvényeinek központi gondolatául ezúttal ,,A művész, mint a társadalom. hasznos tagja” — jelmondatot választották. E gondolat mindenekelőtt a művészek munkásságának azt a forintokban nem mérhető hasznát., jelentőségét állítja reflektorfénybe. amely a művészi alkotásoknak hatásával segíti az emberek esztétikai nevelését, szellemi, erkölcsi, tudati fejlődését, s ezáltal járul hozzá a társadalom kulturális felemelkedéséhez. E gondolatok jegyében számos kiállítást, ankétot. játékos gyermekfoglalkozásokat. vetélkedőket és közönség-művész találkozókat rendeznek országszerte. A hazai események központi megnyitó ünnepségét szeptember 17- én az Iparművészeti Múzeumban tartják, ahol várhatóan a kulturális miniszter nyitja meg a „Desingipari formák a lakásban” című országos kiállítást. Ezzel egv- időben hazai és külföldi alkotók munkáiból rendeznek kiállításokat a fővárosban és vidéken. A központi rendezvények mellett kiemelkedő szerepet szánnak azoknak a programoknak, amelyek a képzőművész pedagógusok iskolai oktatásán túl végzett, a képzőművészet megismertetését és megszerettetését célzó szakköri foglalkozások népszerűsítését, eredményeinek bemutatását szolgálják. A világheti rendezvények között fontos helyet, foglalnak el a belsőépítészek és forma- tervezők ízlésnevelő munkáját népszerűsítő előadások, kiállítások, ankétok is. A Képzőművészek Szövetségének területi szervezetei és a helyi tanácsok a vidéki településeken is nagy .fantáziával. rendkívül sokoldalúan igyekeznek kifejezésre juttatni a világhét alapgondolatát. Sok vidéki városban tartanak közönseg-müvész találkozókat, a TIT országszerte tárlatvezetésékkel, a MOKÉP képzőművészeti kisfilmek vetítésével járul hozzá a program gazdagításához. Több helyen rendeztek képzőművészeti könyvvásárt, s a világhétre számos képzőművészeti kiadványt jelentetnek meg a kiadók. produkáljon, ha még egy meleg kézfogást sem kap érte...?! Azonos irányban A jól megfizetve, de nem ösztönözve gyakorlata lénye gesen akadály a hatékonyság gyors növelésének útjában. Mert ténylegesen ösztönzési feladat — az ösztönzésen nemcsak pénzt, forintban mutatkozó vállalati nyereséget stb. értve — az állóeszközök kihasználtságának javítása éppúgy, mint az élőmunka ésszerűbb kamatoztatása. ösztönzési, azaz érdekeltségi viszonyainkban lelhetjük meg azokat az ellentmondásokat, amelyek miatt a népgazdasági össztársadalmi érdekek nem tükröződnek megfelelően és következetesen a helyi cselekedetekben. A hatékonyság fokozása gazdasági növekedésünk kulcskérdése — a párt XI. kongresszusa határozata mondta ki ezt. S mert kulcskérdés, megoldatlanul hagyni nem lehet, nem szabad. Feladataink serege nagy, sorai sűrűek. Csak valahogy irányításban és közvetlen termelésben, vállalati és iparági körben, az ágazati kapcsolatokban, s a termelők együttműködésében nem mindig sikerül sem tettek, sem feladatok seregét egy irányban felsorakoztatni. Hol ez, hol az lóg ki a sorból, s bomlik fel miatta a rend. Azonos irányban haladni — ez az egyszerű tény a hatékonyság javításának legfőbb feltétele. Ami megkívánja a feladatok egységes értelmezését. a cselekvés összehangoltságát, azaz, a XI. kongresszus határozatát idézve, ,,a szocializmus anyagi-műszaki alapjaiban rejlő hatalmas erők” értőbb kibontakoztatását. Lázár Gábor (Vége) Szakmai gyakorlaton Az egri II-es kórház belgyógyászati osztályán tölti a két tanév közötti szakmai gyakorlatát a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem öt elsőéves hallgatója. Közülük hárman Szíriából, Dél-Je- menböl, Szudánból érkeztek Magyarországra tanulni. Képünkön a leendő orvosok — Ahmad Barral, Atif Adil, Abdul W. A. Mokbel, valamint a két magyar: Jancso- vics Sándor és Avéd János — o vizit eredményét beszélik meg. (Éotó: Szántó György) mm Széles körű tájékoztatás az új KRESZ-rŐl Eredményesen zárultak a megyei közlekedésbiztonsági hetek Ismeretes, hogy az Orszá. gos Közlekedésbiztonsági Ta_ nács az idén is megszervezte a közlekedésbiztonsági heteket. Megyénkben is széles körű felvilágosító munka folyt, célunk volt a közlekedési morál erősítése, s hogy a közlekedők magatartásában a fegyelmezettség, az egymással szembeni udvariasság foko. zottabb mértékben kerüljön előtérbe. A járművezetők megfelelő figyelmet fordítsanak a gyermekek, idős emberek és gyalogosok védelmére. Minden közlekedő is_ merje fel a szabályok betartásának fontosságát, mivel „a közúti közlekedés biztonsága fontos társadalmi és politikai érdek”. E feladatok végrehajtásába rendszeresen bekapcsolódtak a KBT aktívái, az óvónők, a tanárok, az MHSZ, az ATI, az SZMT, más intézmények és nagyobb gazdasági egységek szakemberei. A legeredményesebb tevékenység az iskolákban, az óvodákban folyt, ahol vetélkedőket szerveztek, önkéntes kerékpárosvizsgát tettek a kisdiákok, de sokan szereztek segédmotorkerékpár-vezetöi igazolványt a tanfolyamok hallgatói közül. Az óvodákban és az általános iskolákban mintegy 800 gyermek vett részt a közlekedési rajzpályázaton,' ebből is kitűnt, hogy milyen tartalmas múnkát végeztek a nevelők. A helyes közlekedésre való nevelés feladatait jól látják és egyre eredményesebben teljesítik. Sor került a közlekedés- biztonsági hetek programjában kerékpáros, segédmotor, kerékpáros elméleti és ügyességi versenyekre, valamint autós túraversenyre. Az Autó-Motor szerkesztőségé, nek kiírása alapján szervezett, „Keressük a legjobb gépjárművezetőt” című KRESZ-vetélkedő eredményesen zajlott le, két gépjár. művezető az országos döntőbe került. A biztonsági öv használatának előnyeiről szóló előadássorozatunk eredményes volt. A gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy a gépjárművezetők döntő többsége megértette az érveket. Mindezek ellenére, többen még nem veszik figyelembe tanácsainkat, intelmeinket. A járművezetők között még gyakori az ittasan közlekedő annak ellenére, hogy a bűn. tetőskor és a vezetői engedély bevonásakor a szigorítá. si gyakorlat érvényesül. A gyorshajtások száma is magas, meglehetősen sok baleset következik be emiatt, többse, gében a lejtős, kanyargós utakon, s a tompított fény használatakor. Gyakoi-i, hogy a gyalogosok elsőbbségét nem veszik figyelembe, ezért a megye három városában sokszor történt baleset a gyalogátkelőhelyeken. A nagy sebesség, a rohanás, s a szabálytalan előzés a legtöbbször a súlyos balesetek okozója. A KBT tevékenysége nem csupán a közlekedésbiztonsági hetek idejére korlátozódott, bár akkor szélesebb körű mozgósítással végezte a munkáját. A KBT törekvése az, hogy a közlekedők minél szélesebb rétegeivel találkozzon. Ezért az együttműködni kívánó szervek és intézmé. nyék kérésének a megyei és járási közlekedésbiztonsági tanácsok minden időben eleget tesznek. Fejes Pál, r. alezredes, megyei KBT~titkdr A népi ellenőrzés megvizsgálta Hogyan gazdálkodnak a takarmánnyal? MINDENKI irigyel valakit. Saját tapasztalatomból mondom. Gyakran fordul elő. hogy szomszédos országbeli kollégákkal találkozom. Utazgatunk együtt, vitatkozunk a szakmáról és előbb-utóbb megkérdezik: ti hogy álltok takarmánnyal ? Ilyenkor én mindig büszkén mondom el, hogy nálunk a takarmányhiány, legalábbis az abrakhiány régen nincs. Ha nem termett elegendő, hozunk külföldről. Akinek kell, bemegy a boltba, vásárol. A válasz után látom rajtuk, hogy egy kicsit irigyelnek bennünket. Azután olykor előfordul, hogy jómagam járok fejlett mezőgazdaságú európai országokban, Látom a bőséget az élelmiszerüzletekben, megvonom a vállam, rosszul azért mi sem állunk odahaza. Hanem amikor beülünk az autóbuszba és elindulunk! Nézem gyönyörű, asztalsi- maságú rétjeiket és legelőiket. megbámulom az egyszerű. olcsó megoldásokat, amelyekkel legeltetnek. Hallgatom, hogy abrakot tejtermelésre alig, de még hústermelésre is keveset használnak. Bizony, elfog a sárga irigység. Különösen feléledt bennem az emlék most. hogy áttanulmányoztam a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a hazai takarmánytermelésről és felhasználásról. A kép, amit a jelentés rajzol, enyhén szólva nem lelkesítő. Az abrakkal valóban jól állunk. Kukoricát és takarmánybúzát 1975-ben másfélszer annyit termeltünk, mint öt évvel korábban. Az árpa- és zabtermelés ugyan visz- szaesett, de annyi baj ie- gyen, kukoricáért mindig adnak árpát is. zabot is a világpiacon. Belső ellátásunk biztosított, néha még kivitelre is jut. NINCSEN baj az állatok takarmányozásához szükséges fehérje biztosításával sem. Igaz, ezt már nem termeljük meg, de a népgazdaságnak féltett kincse az állatállomány, fehérjehiánnyal nem kockáztatjuk a termelés biztonságát. Ami nincs meg itthon, azt megvásároljuk külföldön. Nem vitatható, hogy a koncentrátum, vagy takarmánytáp minősége időnként ingadozik, a választék nem mindig teljes. Ezek azonban inkább csak részletproblémák, amelyek határozott fellépéssel, megfelelő műszeres ellenőrzéssel el is háríthatok. A vizsgálat további megállapításai azonban elszomorítóak. Magyarországon 1,3 millió hektár a gyeo. Ez ösz- szes mezőgazdasági területünk 19 százaléka. És miközben a szántóföldeken lassanként a legfejlettebb me-1 zőgazdaságok mellé sorako- zunk fel. ezen az egyötödnyi hányadon konzerváltuk a múlt századot. Az átlagos hozam nem több, mint hektáronként 12 mázsa széna. Esküszöm, a kiegyezést követő fellendülés korszakában, a múlt század végén több volt ennél! Nem leszünk lelkesebbek akkor sem, ha a takarmányozásra alkalnTas níelléktermé- kek sorsát vizsgáljuk. A répafej, a kukoricaszár, a takarmányszalma kétharmada évről évre tönkremegy, beszántják, vagy még azt se, hanem felgyújtják. Kár volna itt számokat idézni, kalkulációkat kiagyalni. Mindenesetre tény. hogy a gyepterületünk szakmai kifejezéssel élve „nevetve” hozhatna dupla termést, a melléktermékek felhasználásával pedig ezer tonnaszám állíthatnánk elő a húst, millió literszám a tejet. Gondolkodom, hogy kik irigyelnek minket és kiket irigyelek én. Összevetem a két végletet, a kitűnő növénytermesztést és a pocsék gyepgazdálkodást, valamint elpazarolt melléktermékeket. Töprengek és belém fészkel a gyanú: nincs itt valami összefüggés? A GYAKORLÓ gazdák, a szakemberek megerősítették: bizony, van. Méghozzá nem is kicsi. Az egyik oldali biztonság szüli a másik oldali kényelmet. Mert. Az állat- tenyésztés hozama minden üzemben feltétele a mérleg egyensúlyának. Ekkora tétellel senki nem játszik, nem kockáztat. Nem is kell, hiszen nem fenyegeti olyan veszély, mint mondjuk a francia gazdát, hogy ha kiég a legelő, akkor féláron el kell pocsékolni az állatokat. Nincs ilyen veszély, hiszen csak bemegy a boltba és vesz abrakot. Legfeljebb kicsit drágább, emelkedik az önköltség, de a tervezett hozam nem marad el. a mérleg nem kezd veszedelmesen ingadozni. Ezzel szemben mi a helyzet a rétekkel, legelőkkel, cukorrépafejjel, kukoricaszállal, takarmányszalmával? A gyepekre ráfordítás nincs, vagy alig van, a kukorica önköltségét a szemtermésből számolják, tehát az alászántott szár a mérlegből nem hiányzik. Ezekkel a tételekkel tehát úgy van a_gazda, hogy ha hoz valamit jó, ha nem hoz, úgyis jó, attól a gazdaság még nem lesz veszteséges. Áz elnök, az igazgató, a főagronómus tehát — tudatosan, vagy csak ösztönösen — figyelmének, szaktudásának, energiájának oroszlán- részét arra fordítja, hogy európai szintet mutasson a szántóföldi termelés, ebből jöjjön a java haszon, az állattenyésztés pedig produkálja azokat a hozamokat, amelyeket a népgazdaság joggal elvár. Ezen túl már nem sok figyelme marad a rétekre és a melléktermékekre. MÉG OLDALAKON át sorolhatnám azokat a tényezőket, amelyek mind hozzájárultak az itt kifogásolt helyzet kialakulásához. Mégis azt mondom, hogy a szemlélet. a figyelem ilyen fokú eltorzulása a fő baj. Ez vezet odáig, hogy a nyugateurópai legelőkről vagyonokért elhozzuk az ott olcsón termelő Holsteni-Friz szarvasmarhát, azután idehaza bekötjük ezeket a tízmilliókért felépített istállóba és ott méregdrága abrakkal etetjük A gyakorló mezőgazdáknak és mindenkinek, akit illet, érdemes volna ezt egyszer végiggondolni. Földeáki Béla
