Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
(ll»>A^AAAAAA^^/^^^A/WWv\<VWvv .- vVW Gyalogos hegyek Hát igen: az Alpok. A Mont Blanc, melynek csúcsán a jég oly nagyszerű metafora-alkalmat adott Vajda Jáno. sunknak. A Jungfrau és társai, illetőleg társnői. Négyezer méteres csúcsok. A Pamir. A Pireneusok. A Kárpátok íve. És hol vannak még Ázsia és Afrika, Amerika félelmetes hegyóriásai. A hét. és nyolcezresek, ahová em. bernek feljutni egyszerre jelenthet dicsőséget ritkán, és halált sokkal gyakrabban. Hegyek, félelmetesek, csodálatosak. vadak, könyörtelenek, lenyűgözőek: eget ostromló, véle vitázó gigászi hegycsúcsok. Mindebből aligha találunk valamit is Magyarországon. Fenn vagyok az ország tetején — kis ország, kis tető —, a Kékestetőn, amelyről már általánosban illik fújni, hogy a Mátra csúcsa 1010 méter — van, aki rárak még négy métert, de akadt, aki elvett belőle kettőt —, s ezzel a magasságával hazánk legmagasabb pontja. Erre a legmagasabb pontra rendszeres autóbuszjárat zihál fel. Képzeljük el, amint Mount Everestre, vagy a Popocatepetlre menet- rendszerű autóbuszjárat közlekedne. A kicsinységnek is megvan lám az előnye. Ráállok a kőre, ama bizonyos magassági pontra, s úgy érzem, én vagyok a legmagasabb ember e z e n a földön. Most csend van körülöttem, hétköznap délelőttje. Ilyenkor még nyár derekán is megcsen- desül ez a zajosra fordult egykor ősi, ma jobbára valahogyan parkosítottnak tűnő Mátra. És távol álljon tőlem, hogy ezt mint rosszat írjam a számlájára. Nem tudom, megfigyelték-e már — azok legalábbis, akik ilyesmire figyelmeznek —, hogy a Mátra a kényelmesebben túrázni szeretők, az erdőbe, a természetbe ki_ és odalátogatók paradicsoma inkább. Azoké, akik bele akarnak kóstolni a természetbe, akik számára az országúitól két lépésre már a vad természet kezdődik, s eltart az még vagy húsz lépésnyit is, — a visszafordulásig. Tisztelet és elnézés a nem kevés „igazi” túristától, aki, illetőleg, akik a „kulturáltra civilizált” Mátrában is megtalálják a szinte érintetlen, valóban ősi természetet. A Bükk az más világ. A Bükk vitán felül azoké. akik nemcsak belelélegezni, de a természettel együtt lélegezni szeretnek és tudnak. Az alkalmi, a hét végi túristák itt is találnak jót és kedveset, és kevésbé fárasztót, de ez a világ valahogyan mégis az elszántabbaké, azoké, akik hátizsákkal és elemózsiával, napokra is készek bevetni magukat a szarvas-, a muflonjárta erdei, hegyi világba. Innen, ahol most állok, messzire ellátni az arany mézet csorgató napfényben. Bennem és most lám kívül, a tájképben is összeolvadt mindig és összeolvad most is a Bükk és a Mátra. Két hegység, két név, és két világ is, és mégis: nekem ők jelentik a hegységet. A hegy fogalmát egyáltalán. Minden bizonnyal azért, mert mikor még csak a Gellérthegyet láttam, már tanultam, halottam a Mátráról, még csak az egykori Svábhegyet „másztam” meg, de már hallottam, tanultam a Blikkről, ahol az ősember élt és barlangját, szerszámait feltalálták. A hegy tehát nékem a Mátra, a hegycsúcs a Kékes, az ősvadon a Bükk volt. És maradt. Nem a konzervativizmus miatt. Hanem azért, mert a Pamir lehet fennséges, az Alpok lehetnek lenyűgözőek. de a Mátra, vagy a Bükk „gyalogos” hegyek. Olcsó hegyek. Egy kis, és nem éppen gazdag ország hegyei. Ide nem kellenek drága cuccok, hogy megmásszuk a csúcsokat, ide nem kell expedíciókat szervezni, s ide nem kell napokra, hetekre eljönni a távolságok, a magasságok és veszélyek miatt Egy zötyögős kis Trabant is elég, egy öreg motor- kerékpár is, vagy a helyijárat Gyöngyösről, a szinte helyijáratnak számító autóbusz Egerből. Meg lehet mászni a csúcsokat utcai ruhában, és néhány percnyi, rövidke órányi sétával, aszfaltra szokott cipővel is el lehet jutni csendes és szépséges, vadregényes és óriás hegycsúcsokat szerényen bár, de következetesen mintázó pontjaira is a vidéknek. Nem véletlen, hogy a hétvégeken autók százai és ezrei indulnak a városokból, a környezőkből és a távoliakból a Mátra tájai felé. Nem véletlen, hogy autóbuszok, különjáratok öntik magukból az embereket, akik jönnek fát látni, erdei levegőt, hegyi levegőt szippantani, egymás zsivajában is a csenddel töltekezni. Mátra. Kékestető, Galyatető. Mátraháza és Füred, Mátraszentimre, alant Párád... Leírjam, hogy valamikor ez a vidék a keveseké, az önmagukat kiválasztottaké volt? Minek írnám? Hol van az már, hol az a kor, amely talán igaz se volt. Három srác bámészkodik mögöttem, a nagy hangról csendre váltva egy pillanatra, megérezve a táj és a csend szépségét. Mi lenne, ha most odamennék és megkérdezném tőlük, hogy srácok, tudjátok-e, volt idő, amikor ebben az országban, ez a táj, ez a csúcs, felette a kék ég a bárányfelhőkkel, a köröttetek levő fákkal, tiltott volt az ember számára. Ha csak nem szolga, vagy favágó volt az ember? Mi lenne? Minden bizonyai óvatosan odább ódzkodnának a dilis hapsitói, aki nem átall effajta érthetetlen hülyeségeket szövegelni, aztán tisztes távolból visszavigyorognának. Zavartan és gúnyosan is. Dehogyis szólok, minek is szólnék bármit. Élvezzük a csendet, a hegy és a tájék szépségét, a Kékes varázsát. A Mátra csúcsáét, ahonnan nagyon messze ellátni azért — térben. Időben és visszafelé? A kurtuló emlékezés, a távolság köde zárja el a visszalátást a tekintet elől. Gurulok le a csúcsról Mátraházának. Itt zsibong, zajong most is az élet, szó sincs semmiféle csendről, erdei magányról. Ez itt az ei'dei magány központi elosztó pályaudvara, a csendhez vezető utak indulnak ki a világtájak felé. Ki vehetné zokon, hogy a pihenés e nagy pályaudvarán a csendre vágyó szónak is hangos még a szava. a mm Pillanatkép a kútnál (Fotó: Zeit im Bild) Jurij Kanyin: A BAM-út a XXL századba ehéz és hosszú út veO zetett a BAM végleges terveinek elkészültéig. Számtalan expedíció kutatott, vizsgált olyan szibériai tájakat, ahová azelőtt ember nem tette a lábát. A Szibéria új területeinek meghódítására vonatkozó program keretében a szovjet közgazdászok már a harmincas években is foglalkoztak egy vasút építésének terveivel. Ekkor kezdődött a munka tudományos alapjainak lerakása is. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Bajkál —Amur expedíciót szervezett, ebben a legkülönfélébb tudósok, mérnökök, geológusok és hidrológusok, botanikusok és földrajztudósok, út-, híd- és alagútépítő szakemberek vettek részt. Az líraitól e«yre keletebbre A sokéves kutatómunka feltárta a feladat rendkívüli nehézségét is. Ahhoz, hogy a BAM építése elkezdődhessék, először is meg kellett teremteni az építkezés ipari bázisát, a vasúti szállítás lehetőségét, elsősorban Nyugat-Szi- bériában. s mindezeket fokozatosan előbbre kellett tolni, az Uraitól egyre keletebbre. Ebben a munkában fölhalmozódtak a különleges szibériai körülmények között folyó építkezés értékes tapasztalatai, s ezek szilárd bázist teremtettek a továbbiakhoz. A 60-as években különösen intenzívvé váltak a kutatások a BAM vidékén, miután megnyílt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozata. Szibéria különböző városaiban munkához láttak az Akadémia intézetei, tudományos központ született a távoli Északon. Az Ábel Aganbegjan vezetésével működő, a BAM-kutatá- sokkal foglalkozó bizottság sok kötetes enciklopédiát adott közre „A Bajkál— Amur” vasútvonal vidéke gazdasági hasznosításának problémái” címmel. „Az építkezés páratlan mérete, és a hatalmas, csaknem érintetlen terület meghódítása — mondotta Aganbegjan akadémikus — a megoldásra váró problémák igen széles skáláját állítja a tudomány és a gyakorlat emberei elé. Ezek többsége a vidék rendkívül nehéz természeti körülményeiből adódik. Egy sor fontos kérdésben a tudomány még nem tud világosan útmutatást adni a gyakorlatnak”. A földgömbön kevés a hely, s ahol a terjeszkedő emberi civilizáció megcsonkította a természet érintetlen uralmát. legtöbbször pusztaságot hagyott maga után. Vitalij Szevasztjanov, a szovjet űrhajós mondotta egyszer egy sajtókonferencián: „Korábban is tudtuk, hogy például az ember több fát vág ki, mint amennyit ültet. Tudtuk, de persze csak úgy elvben. De amikor több száz kilométer magasságban repültünk és megláttuk a kopár foltokat bolygónk zöld takaróján — akkor értettük csak meg, mit is jelent ez”. A vasút, a természet és az emberek A BAM-építkezésnek van egy „törvényerőre emelkedett” szabálya: feleslegesen egyetlen fát sem szabad kivágni. Még a szétszedhető, ideiglenes lakhelyül szolgáló házakat is más vidékről hozták ide, bár ha ez így költségesebb. Persze a környezet teljes érintetlenségét így sem lehet megőrizni. Pedig sebezhető és nehezen pótolható itt a természeti környezet. ahhoz, hogy az irtások helyén új erdő nőjön, 150— 200 évre van szükség. Csapásokat vágnak a vasútnak, az autóutaknak, az elektromos vezetékeknek. Üj települések, városok épülnek az itt dolgozóknak, és születőben vannak a vasút leendő állomásai. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája már kidolgozta az 1990-ig szóló komplex programot a vasútvonal övezete birtokbavételére. Tervbe vették, hogy hatalmas ipari komplexumokat létesítenek a három franciaországnyi területen. És ez, ahogyan a szakemberek mondják, csak a vasúti fővonal közvetlen környéké-; ben fekvő zóna. Plusz 10° — mínusz 60° Szibéria természeti környezete nemcsak sebezhető, de igen szilaj is. A BAM teljes hosszának jelentős része az örökös fagy birodalmán halad keresztül, folyók, lápok. mocsarak és hegyek sokaságát szeli át. (A vasút számára a hegyekbe fúródó alagutak hossza összesen 24 kilométer). A százfokos hómérsékleti különbség (plusz 40 C° és mínusz 60 C8), amelyhez nem könnyű hozzászoknia a melegebb vidékről érkezőnek — egyike a természeti erők kegyetlen megnyilatkozásainak. A hegyvidékeken nem ritkák a lavinák, a földcsuszamlások, a zuhatagok. A tavaszi áradások idején a folyók vízszintje a 17 métert is eléri. És teljesen kiszámíthatatlanul fel-feltörnek a föld alól jeges buzgárok, s a víz — mint valami tank. mindent elsöpörve tör előre. És a szeizmológusok is figyelmeztetnek: a BAM vidé-' kén a szeizmográfjai állomások évente több mint 155 rengést jeleznek, amelyek a nem földrengésbiztos építményeket megrongálhatják, elpusztíthatják. Tehát a tudósoknak kell meghatározniuk, hol, mit és hogyan kell építeni, s melyek azok a helyek, ahonnan okosabb távol maradni. Egyes medencékben például a hosz- szú teleken megfigyelhető, hogy a levegő természetes áramlása igen korlátozott. Itt tehát nem tanácsos ipari üzemeket létesíteni, amelyek szennyeznék az amúgy is zárt levegőt. Tudományos intézetek so-' kasága, három akadémia egy sor minisztérium és hivatal folytat csaknem kétszáz problémát érintő kutatásokat. Évtizedek felhalmozódott elméleti és gyakorlati tapasztalata, a legjobb erők fogtak össze a BAM felépítés sére. Hiszen ez az építkezés^ — amely tíz év alatt újrarajzolja Szibéria térképét, utat nyit a XXI. századba. /
