Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
Á nyúl, a galamb és „társaik* Kisállat! en y észtők: nagy lehetőségei Szokás manapság a kisállattenyésztés megújhodásáról és konjunktúrájáról be- szélni. Ez így igaz. A nyúl például — a szó korszerű értelmében — csaknem új üzemág nálunk, de már most évi 30—35 millió dollárt hoz az országnak, jelenleg többet, mint a nagy hagyományokkal rendelkező juhászat Sokan azt jósol- ; ják, hogy a nyúl karrierje után a húsgalamb következik majd. Valóban, nemcsak azoknak hoz nagy hasznot, akik a konjunktúrát idejében megszimatolva ráálltak a tenyészanyag előállítására. Bárki kaphat egy kiló galambért 95,— Ft-ot, ami nem megvetendő bevétel. Aki kedvet erez, csinálja A kisállattenyésztőnek persze nem kell okvetlenül valami újat kezdeni. Hálás, kitűnő háztáji foglalkozás mindmáig a baromfitenyésztés, És azt se felejtsük el, hogy a „kisállattenyésztőnek” nem feltétlenül kis állatokkal kell foglalkoznia. A ház körüli sertéshizlalás és tejtermelés változatlanul nélkülözhetetlen tevékenység a népgazdaság számára. E termékeket előállító kistenyész- tőknek bizonyosan nem kell a közeljövőben értékesítési nehézségektől tartaniok. Megújhodásról, konjunktúráról beszélünk tehát, és joggal. Mindenkit biztatni szeretnénk, aki kedvet érez ahhoz, hogy ebben a tevékenységi körben tegyen szert tisztességes mellékjövedelemre. Nem szeretnénk azonban, ha szaporodna a csalódott emberek száma. Mert ilyenek is vannak. Akik hebehurgyán kaptak bele ebbe a tevékenységbe és azt érzékeny veszteséggel fejezték be. Először is, a kisállattenyésztés: szakma. > Nem ör. döngős mesterség, de fogásait, szakmai tudnivalóit meg kell és meg lehet tanulni, begyakorolni. Egyre jobb szakkönyvek jelennek meg, az ágazatnak ma már rendszeres havi folyóirata van, a „Kisállattenyésztők Lapja”. A szakmához szükséges ismeretek többsége ezekből elsajátítható, csakhogy akkor a „tanulópénzt” a magányos kistermelőnek saját magának kell megfizetnie. Ha a tűréshatáron belül akar maradni, akkor az a helyes, ha részt vesz egy szaktanfolyamon, ahol kérdezni is lehet; ha belép egy szakcsoportba; vagy legalább ösz- szebarátkozik néhány régebbi tenyésztővel, akik figyelmeztetik a buktatókra, segítenek átjutni az első nehézségeken. Hol, miben van fantázia? Nyulat, galambot például egyedül nem érdemes tenyészteni. Ezeket az állatokat ugyanis piacon, magánosoknak nem lehet eladni, ezek exportcikkek. Csak ott érdemes tehát tenyészteni, ahol a közelben van hivatásos felvásárló, sőt, a legjobb belépni egy működő szakcsoportba. A libamáj nagyon jó üzlet, de ez a tevékenység még kis csoportokban sem űzhető. Van az országban néhány körzet, ahol a termelőszövetkezet előállítja a sovány libát, kiadja a kisvállalkozóknak, akik tömnek, és gondoskodik takarmányról is. Csak ezeken a helyeken van megfelelő szakmai háttér és komolyabb értékesítési lehetőség.- Megkezdődött az idegenforgalmi főszezon Június közepén megkezdődik az idegenforgalmi-üdülési főszezon. Jelenleg is már 10 ezernél több külföldi tölti napjait Budapesten, ahol nemcsak a szállodák többsége foglalt, de a római-parti és a hárshegyi kempingben is megjelentek az első táborozok. A szocialista országok turistáin kívül ezekben a napokban érkezik 200 olasz vendég, az NSZK- ból 160 tagú csoport, s japán turisták is a magyar fővárosban „pihenik” az európai körutazás fáradalmait. A Balaton mellett is élénkül a forgalom, az IBUSZ szervezésében például június 15-én érkezik az idei első különvonat az NDK-ból Siófokra, ahol kéthetenként váltják majd egymást a baráti országból érkező üdülők. A hazai lakosság igényeihez igazodva elsősorban az olcsó szálláshelyek számát bővítették — összesen mintegy 3900-zal. Űj kempinget adtak át Makón, Agárdon, és Sopronban; Miskolc-Tapolcán megépült az Éden-kem- ping, ahol 25 négyágyas faház fogadja a vendégeket, Egerben 90 személyes új motel kapcsolódott be az idegenforgalomba, s még e hónapban megnyílik Agárdon a C-kategóriás turistaszálló. Az ország határátkelő- helyein is felkészülten várják a vendégeket. Az ország dél-alföldi „kapuinál”, a röszkei és a nagylaki közúti átkelőhelyeken az idegenforgalmi szakemberek becslése szerint az idén előreláthatólag egymillió külföldi autós turista lép be. A vendégek egy'része néhány éjszakát Szegeden tölt, ezért a. nyárra a város egyetemeit, kollégiumait is szállodaként üzemeltetik.. Győr-Sopron megyében négy határállomás fogadja a külföldieket, legforgalmasabb a rajkai és a hegyeshalmi, ahol ötmillió utast várnak ez évben. A határállomásokat a főszezonra korszerűsítették, a sopronit bővítették. Letenyén június elejétől működik a ZALA- TOUR információs szolgálata, az IBUSZ éjjel-nappal vízum- és pénzbeváltó szolgálatot tart, 29 féle valutát váltanak át forintra. A hazánkba látogató külföldiek és a hazai üdülők számára színes programokat, változatos kulturális és sport- rendezvényeket állítottak össze a rendező szervek. Az idei főszezoni rendezvények száma meghaladja a 400-at. (MTI) Tojástermelésben éppen az ellenkezőjét lehet tanácsolni. Ahol a nagyüzemek ko moly farmokat tartanak fenn, ahol sok kistermelő működik, ott a kezdőknek sok babér nem terem. Viszont, „szűz területen”, ahol kevés a baromfifarm, sokkal biztosabb az értékesítés. Ilyen helyeken még kórházak, kereskedelmi egységek is szívesen kötnek szerződést a kistermelővel, hogy naponta friss tojáshoz jussanak. A juhászat egyedi eset. A juhtúrónak, gomolyának nagy keletje van a piacon, mégpedig minél távolabb van a nagy termelő körzetektől, annál nagyobb, Sertéssel tulajdonképpen mindenütt érdemes és lehet foglalkozni. Végül a tej. Tehenet tartani mindenütt megéri, ha más nem, a szomszédok megveszik a tejet. De ott a legkevesebb a gond, ahol a tsz segíti ezt a tevékenységet, ad takarmányt; és ahol a tejbe- gyűjtőhely nincsen messze. Másnak is van tennivalója Eddig a kisállattenyésztőket „okítottuk” azért, hogy a tanulópénz megfizetését könnyítsük. Van azonban ezen a területen másnak is tennivalója. Hajdanán Magyarországon még egy jobb szatócsnál is meg lehetett kapni azokat a felszerelési cikkeket, amelyek a hagyományos, egyszerű állatte- szésztéshez szükségesek voltak. Most az állatneveléshez szükséges hagyományos iparcikkek — mint a szecskavágó, répaszeletelő, sőt egyszerű patkószeg — szinte egyáltalán nem kaphatók. A korszerű állattartáshoz szükséges iparcikkekkel más a helyzet. Ezeket gyártják. A tatabányai DELTA Ipari Tér. melőszövetkezet fő profiljának választotta, évenként százmillió forintos értékben gyártja a nyúl. és baromfi- tenyésztés modern ketreceit, az önetetőket, önitatókat, stb. Mégis nagyon nehezen lehet kapni. Mégpedig azért, mert az országban nem akad kereskedelmi vállalkozás, amely ezeket a termékeket hajlandó volna átvenni, illetve raktározni, árusítani. Aki szeretne egy valóban jó nyúlketrechez jutni, annak ezért Tatabányára kell utaznia és ott megrendelnie. Van tehát lehetőség és feladata nemcsak a tenyésztőknek, hanem eszközeik előállítóinak, forgalmazóinak is. Földeáki Béla rr S.O.S. azaz eső ess! Itt a kánikula — Öntözési szezon Belvíz után aszály? • 9 Aligha gondolt volna valaki arra, hogy az idei esztendőben esőt várva kémleljük az eget. A bőséges téli havazás után esős, csapadékos tavasz következett, a szántóföldek csordulásig teltek vízzel, a vetéseket sok helyütt több hektáros foltokban borította belvíz, s még késő tavasszal is az volt a gond, hogy nem tudnak a termelő- szövetkezetekben szántani, vetni, mivel a teljesen átázott talajokra nem lehetett erőgépekkel rámenni. Még a májusi időjárás is hűvösebb volt a szokásosnál, s bár hiányzott az aranyat érő májusi eső, a párolgás éppen a hűvös idő 'miatt még nem volt akkora, hogy a csapadékhiányt megérezték volna a növények. A beköszöntött júniusi kánikulában megindult az erős párolgás, s a talaj felső rétegéből kezd kifogyni a víz. A legtöbb gazdaság, ahol lehetőség van rá, megkezdte az öntözést. Heves megyében mintegy tizenkétezer hektáron adott az öntözés lehetősége. Ez a terület az ösz- szes művelhető mezőgazda- sági földek alig négy százaléka. Ez az arány az országosnál is gyengébb, pedig azzial sincs sok dicsekedni- való. Heves megye a vízszegény területek közé tartozik, természetes öntözési lehetőséget csupán a Tárná, a Laskó, és az Eger-patak nyújt, valamint a hevesi homokháton húzódó, úgynevezett sírkutak. A Sarud—Kisköre—Tiszanána körzetben az 1950-es, 60-as évek között kiépült csatornahálózatból folyik az öntözés a Tisza vizével. A Mátraalján mesterségesen létesített víztárolókból öntöznek. Termelőszövetkezeteinkben nehezíti az öntözést, hogy az úgynevezett esőztető berendezések csőrendszereinek mozgatásához igen nagy a kézi munkaerőszükséglet. Növeli a gondokat, hogy az öntözőberendezések java része általában 12—15 esztendős, s ezek a gépek műszakilag elavultak. Van ugyan jó néhány termelőszövetkezet, mint például a nagyrédei, a gyöngyösi, a tarnamérai, a sarudi, a me- zőszemerei, ahol már évek óta — így az idén is — jól felkészülten várják az öntözési szezon megindulását, s rendszeresen látják el vízzel a legjobban rászoruló növénykultúrákat. A ténylegesen öntözhető területnek azonban így is csak mintegy felén pótolja az esőt a mesterséges csapadék. Az év eleji rendkívül nedves időjárást csapadékszegény hónap követte. Hogy mennyire így van ez, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kömlői termelőszövetkezetben az utóbbi másfél hónap alatt mindössze 5,6 milliméteres eső esett. A község határában rendkívül nagy kárt okozott már eddig is a száraz idő. A 150 hektáron vetett répából mindössze 70 hektár maradt meg. a többit a szárazság miatt ki kellett szántani. Az első kaszáláson már túl vannak megyénk mezőgazdasági nagyüzemei, s e fontos pillangós takarmány jó termést is adott előszörre, hiszen ekkor még bővében volt a talaj nedvességnek. Most azonban már csak a mélyebb rétegekben van bőséges vízkészlet a felsőbb termőrétegből a növények elpárologtatták a nedvességet.1 A Vöröskereszt járási kiiliftiyiiése Füzesabonyban (Tudósítónktól) A Vöröskereszt füzesabonyi járási vezetősége a járási hivatal tanácstermében Két hét barátaink között Rekedtség és munkavédelem ni. i A KÉTHETES UTAZÁS során jelentős időt tettek ki azok a programok, melyek során szakszervezeti vezetőkkel, s a gyári szakszervezeti bizottságokkal találkoztunk. A találkozókon, túl a munka eredményein, arról is sokszor esett szó, hogyan dolgoznak, hogyan szervezik meg a munkát, a tanulást, hogyan élnek jogaikkal a szakszervezetek. Noha szakmánként más és más tapasztalatokat szereztek az utazás résztvevői, hiszen a filmstúdióktól, a Lenin egyetemig, a repülőterektől a vasgyár megtekintéséig, sokféle lehetőség adódott, néhány általános érvényű módszert így is találtunk. Beszélgetéseink során* többször is felmerül a munkavédelem. A kijevi szak- szervezeti bizottságon hallottuk először, de ugyanezt elmondták Moszkvában is, hogy a szakszervezet egyik legfontosabb teendőjének a munkavédelmet, a balesetek megelőzését tartja. És hogy mi minden tartozhat itt a baleset kategóriájába! Elmondták például, hogy ha az operaénekes meg. fázik, bereked, — ez foglalkozási betegség, a balesetnek egy olyan formája, amellyel a szakszervezet is foglalkozott. A balesetek megelőzését egyébként jól szolgálják az időnként megismételt munkavédelmi tanfolyamok is. Ám ha mégis történik baleset (számuk jóval alacsonyabb a nálunk tapasztal- hatónál) a szakszervezet vizsgálja ki a baleset okait. A felsőbb szakszervezet képviselője, ott a helyszínen bírságolhatja a vétkesnek talált vezetőt, a bírság mértéke 50 rubel is lehet. (A nyomdában, ahol ez többek között ismételten elhangzott, az átlagkereset 170 rubel volt.) Ha súlyos a baleset, akkor a városi szakszervezeti elnökség külön napirendre tűzi a vizsgálat anyagát, mintegy ezzel is aláhúzva, a munka- védelem. a munkás védelme. NÁLUNK ELÉGGÉ nagy gond a szakmunkásképzés, a szakmai továbbképzés. Mi sem természetesebb, hogy er. ről is sok kérdés hangzott el, s a válasz szinte egyöntetű volt, akár Kijevben, akár Leningrádban hangzott el. A fiatal munkás, akár a szakmunkásképző iskolából jött, gkár általános műveltséget nyújtó iskolájának befejezése után, egy idős szaktársa mellé kerül az első hónapokban. Ö segíti át emberi tapasztalataival a beilleszkedés nehézségein, s tőle tanulja el a szakma igazi, csak gyakorlat közben megszerezhető mesterfogásait. Ám ez csak az első lépés. Minden üzemben minden évben rendeznek továbbképző tanfolyamokat, melyek sikeres elvégzéséről vizsgán számolnak be a dolgozók. Ez elengedhetetlen a mindennapi munkához. Azt ugyan nem kérdeztük meg, de kérdés nélkül is megjegyezték, hogy ezek a tanfolyamok munkaidő után zajlanak. Itt így a természetes. A moszkvai látogatás során javaslatot is Kapott a delegáció. A moszkvai II. számú nyomdának olyan szocialista szerződése van az egyik pozsonyi nyomdával, hogy évente 30—30 tagú munkásküldöttség látogat el a másikhoz, egy hónapig ott dolgoznak, alaposan megismerve a baráti üzem munkaszervezési módszereit. Nagyon ajánlották a magyar kollégáknak is ezt a megoldást, — reméljük, valamelyik üzemben visszhangra talál e kezdeményezés. MEGSZÍVLELENDŐ volt az is, amit a művészeti dolgozók szakszervezetében hallottunk. A Szovjetunióban ugyanis ez a szakszervezet egyesíti a nyomdászok, újságírók, művészek és a művelődésügyi intézmények dolgozóinak csoportjait. A szovjet színházak, a tv, a rádió, szocialista szerződéseket kötnek — hasonlóról a miskolci Nemzeti Színház küldötte is szólt —, s e szerződés keretében rendszeresen foglalkoznak az öntevékeny művészeti csoportokkal. Nem csupán műsorokat adnak, hanem szakmai tanácsokat is. De jó ez arra is, hogy a munkáshoz elvigyék a komoly zenét, megszerettessék a fiatal nemzedékkel. Amit szintén megszívlelhettünk, nem csupán a versenymozgalom színes és élő, hanem az eredmények ismertetése is. A moszkvai, kijevi, minszki munkás egyaránt tudja, üzeme hónapról hónapra hogyan áll a tervteljesítéssel, részlege hol áll a versenyben, s kik azok, akik az adott időszakban az átlagnál többet tettek le az asztalra. S minderről a szak- szervezet gondoskodik. így válik igazán gazdájává a maga területének, segítőjévé a mindennapi termelőmunkának. S ' még egyszer a szakmunkásképzésről, a leningrá- di színes nyomdában —, de erre más szakmában is találtak példát — a gyár maga képezi ki speciális munkákra a szakmunkásgárdát. EGYSZÓVAL VOLT mit tanulni barátainktól, s akad bőven hasznosítani való. (Folyt, köv.) Deák Rózsi rendezte meg küldöttértekezletét, mely eseményen jelen volt Magyar György, a Vöröskereszt országos vezetőségének munkatársa, Gere István, a Vöröskereszt megyei titkára. Joó Sándor, a füzesabonyi járási pártbizottság munkatársa és Tóth István a járási hivatal képviseletében. A küldöttértekezleten el-- nöklő Molnár Lajos megnyitója után Jakab Rudolf- né, a Vöröskereszt füzesabonyi járási titkára a négy év munkája értékelésekor elmondotta, hogy a meghatározott feladatok jelentős részét jól oldották meg. Az elmúlt é\)ek során növekedett a Vöröskereszt-tanfolyamok és előadások száma. A beszámolóból kitűnt, hogy Feldebrőn, Sarudon, Eger- farmoson és Füzesabony telepi részén évek óta kitűnő szervezeti élet folyik a Vöröskereszt-szervezetekben. Joó Sándor, a járási párt- bizottság munkatársa ösz- szességében jónak értékelte a járási Vöröskereszt négyéves tevékenységét. Az értekezleten nyolc aktíva részesült megyei titkári elismerő oklevélben, Sebestyén Béla- né védőnő, a sarudi Vörös- kereszt titkára pedig a „Vöröskeresztes Munkáért’^ bronz fokozatú kitüntetést vette át. A küldöttértekezlet 13 tagú járási vezetősége és háromtagú számvizsgáló bizottságot választott. Ismét Jakab Rudolfné lett a Vöröskereszt járási titkára, drj Pavlov Iván pedig az elnök. A megyei küldöttértekezleten húszán képviselik majd a füzesabonyi járást. Szigetváry JózsetÖntöznek a Mátraalján (Fotó: Perl Márton)
