Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

we'evFTF Őfelsége, a nő Szerencsére a nő mint „őfelsége” nem került a kép­ernyőre. A képernyőre csak egy fellengzősen sokat és mást, derűs, vagy fanyaran derűs szatírát (?) ígérő cím került. Meg egy keretjáték, amely témájának avittságá- val. néhány táncszám, amely egyhangú koreográfiájával tűnt ki, s mely utóbbiak úgy hasonlítottak műsorbéli egymásra, mint más műsor­béli társaikra. Aztán a paro­dists is a képernyőre került kis politikai és történelmi megkéséssel, lévén, hogy In­dira Gandhinak nem a két­százmillió indiai férfi már a legfőbb gondja — legfeljebb egy: a fia, (hiába, ilyen ve­szélyes a konzervműsor), meg még néhány gyengébb és közepesebb műsorszám is látható volt — nők által elő­adatva. A Kamara Varieté vendég­játéka a televízió IV-es stú­diójában, mint Kamera Vari­eté — s ez is hozzátartozik az igazsághoz — nem volt sem jobb, sem rosszabb a megszokottnál, a kamerák ta­nácstalansága e műfajban a már ismert hazai unalmat árasztotta, a díszletek és a fényeffektusok sem igazol­ták, hogy ez a műsor a tévé­ben és tévére készült, ahol sok minden elképzelhető a fáradt ötlettelenségen kívül. Egyszóval, a szombat esti vi­dám műsor legfeljebb csak helyenként volt szórakoztató és még helyenként sem lát­ványos, sem a fekete-fehér­ben, sem a színesben. Mind­ezek után a kritikus le is te­hetné az írógépet, minek foglalkoznia egy az „egy a tucat” közül műsorral, amely ráadásul is csak a könnyű . szórakoztatásra vállalkozott. 1 Utóvégre is nem egy új ma- t gyár tévédrámáról van szó, ■ minek hát a sok 6zó! Nem irigylem a televízió szórakoztató osztályának munkatársait télen sem, de így nyáron, amikor a tik- kadt szombat estéken még az is a tévétől akar felüdülni, aki most mászott ki a Bala­ton vizéből, nos, így nyár tá­jékán végképpen nem. S egy­általán nem irigylem a tele­víziót azért a nagyszerűen kényelmetlen érzésért, hogy nálunk a képernyő olyan lett, mint a mesebéli nagybácsi, akitől mindent várunk, sőt: csak őtőle várjuk a mindent is. Így van ez még a szürke hétköznapokon is. de külö­nösen így a szombat estéken, amikor — nem kell ehhez pontos statisztikai felmérés, hogy tudjuk az ország tele­Az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola negyedéves hallgatóit hétfőn reggel az utolsó erőpróba várta: a 221 nappali tagozatos számára megkezdődtek a három napig tartó államvizsgák. Sokáig készültek erre a nagy alka­lomra. Érthető is, hiszen ha ezen az akadályon is túljut­nak, jöhet az annyira óhaj­tott pihenés, s aztán teljesül a régi álom: katedrára .áll­hatnak az ország valamelyik általános iskolájában, kez­dődhet számukra az első munkásév. Június 16—17-én és 18-án a levelezősök bizonyíthatják, hogy mennyire sajátították el a hivatásként művelt szakma ismeretanyagát. n,Mwm Ven. Június 14., kedd vízióra érett (?) lakosságá­nak legalább kétharmada, de fele mindenképpen ott ül a képernyő előtt. Szórakozni. Ki így, ki úgy, ízlése sze­rint, de szórakozni akar. Ki­kapcsolódni. Ezt a kikapcsoló­dást lett volna hivatva, szol­gálni az Őfelsége, a nő, ezt volt hivatva szolgálni a né­hai robogó úthenger, ezt egy majdani vidám „padlás” so­rozat és még sok más sike­res, vagy sajnos több más sikertelen próbálkozás. Mert az igazsághoz az tartozik, hogy még a tévékritikus is igazságtalan, hiszen az Őfel­sége, a nő keretjátéka. lett légyen volt olyan, amilyen, de végtére mégiscsak egy tudatos szerkesztői, rendezői szándékot szolgált: összefog­ni valamivel egy változatos varietéműsort. És lám. amit egy varietében, a fél vagy egész homályban, keretjá­tékkal vagy anélkül elfoga­dunk, ugyanaz, sőt a még jobb és több, berzenkedésre késztet a képernyőn. A képernyő mindenkinek a saját színháza, és ott saját dramaturgiád szerint akar­ja játszatni színészeit, saját ízlése és fantáziája szerint pergeti a történeteket. Még szombaton este is. Sőt: kü­lönösen szombaton este. Nincs mit visszavonnom írásom elején tett megállapí­tásaimból a „kamera varie­tét” illetően. De megértése­met a dolgok nehezét illető­en, illő, hogy tolmácsoljam. Bár úgy tudom, hogy az una­lomhoz vezető út is megbo­csátó megértéssel van kikö­vezve. Vidám olvasókör Kitűnő — lett volna. Ha nem este tíz óra után kerül képernyőre a költészet és a játék huszonöt perce, — azaz éjjel fél tizenegyig. Ha kellő tapintattal, de határozottság­gal a műsorvezető, vagy a szerkesztő nem restellte vol­na a jeles költő,; Kiss Dénes fantáziadús és magával ra­gadó játékát játékként is érzékeltetni alapvetően. Ne­vezetesen, hogy a nyelvtu­domány nem mindenben, sőt sok mindenben „hő”-t mon­dott meghőkölve a „lan” — mármint a lan-kadat-lan — és társképzővel való nem ép­pen történeti szemléletű megállapítások hallatán. Amelyekben, mármint a megállapításokban, termé­szetesen volt tudományosan hitelt érdemlő, volt játék a tudománnyal, sőt tudomá­ök négyszázhárman gyakorlati tájékozottságukhoz szerzik meg a tudásbeli biz­tonságot, az elméleti alapo­zottságot, s diplomásként az eddiginél is eredményesebben foglalkozhatnak majd diák­jaik oktatásával, nevelésé­vel. A tanárjelöltek és a már tevékenykedő pedagógusok felkészültségét tizennyolc szakpáron, huszonkét bizott­ság méri fel. Az ünnepélyes pillanatra — a diplomaosztásra — jú­nius 18-án, szombaton dél­előtt kerül sor a főiskola ud­varán rendezendő tanévzáró ünnepségen. Az oktatók számára persze még ezután is bőven akad tennivaló, ugyanis június 24- én kezdődnek meg az írás- és szóbeli felvételi vizsgák, amelyeken végső soron eldől, hogy szeptembertől kiből lesz gólya. Nem a legjobbak közül való, de mindenképpen figyelem-' reméltó film pergett vasár­nap este a televízióban. A színpadszerű rendezés elle­nére is forróan drámai film pillanatokat tudott teremte­ni egy amerikai néger csa­lád sorsát ábrázolóan, nem utolsósorban a kitűnő színé­szi játék és az ehhez jól il. leszkedő magyar szinkron jóvoltából. A De Walter úr­ról és a családjáról szóló A napfény nem eladó című amerikai film egyébként 1961-ben készült. nyos játék, meg egyszerűen csak játék a nemes költői eszközzel — a szóval. Ugyanakkor — és ezért volt felettébb kár. hogy az ily késői órák műsora volt a Vidám olvasókör — magával ragadó volt ez a költői játék, amely olyan komoly volt végtére is, mint minden já­ték, ha azt szívből csinálják, hogy nyomában a költészet egy-egy gyöngyszemét érlelje meg szivárványos kagyló­szárnyai alatt. A néző és hallgató valahogyan úgy érezhette magát, mint ami­kor egy bűvész megmutatja trükkjeit, hogy lám milyen egyszerűek azok. És éppen ettől hökken meg a néző, az immáron beavatott: uram ég, amióta tudom, hogy mi­lyen egyszerű, azóta meg nem merném próbálni. Kiss Dénes remek beszél­gető partner volt és sokáig emlékezetes marad versének Majláth Júlia zenéjére tör­tént tolmácsolása Dévai Nagy Kamilla megkapóan szép és ihletett előadásában. Gyurkó Géza 6. Létezik azonban az embe­riség halhatatlan emlékeze­te, amely mindent megőriz, és Aliaga Kulijevics a maga parányi igazságával részesé­vé válik eme emlékezetnek és megörökíti a nevét... Az érdemtelenül szerzett babért pedig (világos, hogy kire gondolt) történelem anyánk az éhes istenek levesének ízesítésére használja fel... Közeli győzelmének előér- zete egyre kellemesebben le- gyezgette a hiúságát, elker­gette ideiglenes, bénító gon­dolatait. tuszkolta, ösztökél­te: eredj már, cselekedj, bi­zonyítsd be az igazadat, az igazságodat, ha ekkora adu van a kezedben. Már tudta, mit kell tennie. Ezt a lépést ő teszi meg, csakis ő. Aliaga Kulijevics, az igazság szerény bajnoka, és senki más. Ahogy elhaladt a park mellett, egy deszkakerítés mögül betonkeverő zaja ütötte meg a fülét; beku­kucskált a deszkák közti ré­sen — mynkások kékesen szikrázó földpátot terítettek a földre a lábazathoz. A tal­pazat már készen volt, ha­marosan a szobor felállításá­nak kellett következnie; az A TIT és a rádió kö­zösen szervezett előadásai, eszmecseréi, vitái azért is iz­galmasak, mert napjaink és jövőnk kevéssé ismert, eddig fel nem tárt lehetőségeire irányítják a tájékozatlan hallgató figyelmét. Ezekben az eszmecserékben újra és újra igazolódik, hogy nem is a jó válaszok a fontosak, ha. nem a célirányosan feltett kérdések, amelyek egyike itt: hogyan fogja az emberiség megoldani a közeljövő ener­giagondjait. Egyed László műsorá­ban ezúttal geológusok, bio­kémikusok, mérnökök talál, koztak a Kelenföldi Hőerő­mű dolgozóival. A probléma viszont nem az volt, hogyan képes egy szénvagyonra, olajra, gázra telepített hőerő­mű a főváros egy részének energiaszükségletét fedezni, hanem az, járható-e tovább ez az út. A jövő nem a klasszikus értelemben vett atomerőmű­veké, hanem a szaporító re- aktoros és fúziós rendszere­ké. A világon ma kb. 100 atomerőmű üzemel, de ezek uránfélhasználása nem gaz­daságos. Az olajkincshez ha- sonlóan ez a nyersanyagfor­rás is előbb-utóbb kimerül. Igaz, hogy az urán a tenger­vízben — az olajhomokhoz hasonlóan — szinte korlátlan mennyiségben áll rendelke­zésre, de mégis olyan erőmű­vekre van szükség, amelyek kevés uránt fogyasztanak. A szén- és lignittelepekre épí­tett# erőművek veszélyeztetik a föld energiamérlegének egyensúlyát. Nem kevéssé az atomerőművek, olyan ener­giaforrást kell tehát keres­nünk és találnunk, ami ezt az egyensúlyt biztosítja. Az emberi ész, vállalkozókedv azonban túlnő a földi határo­kon, így válik lehetségessé 1996-ra egy olyan szateliterő- mű megépítése, ahonnan mik­rohullámok segítségével to­vábbítható a földre a nap­energia, nem is szólva arról a lehetőségről, hogy a föld­től távol, egy űrhajón belül is megoldható az anyagnak a földihez hasonló körfor­gása, ami önmagában is újabb energiabázis. A beszélgetés tanulsága az volt, hogy bár pillanatnyilag vannak energiagondjai az újságban látta a díjnyertes mű fényképét, és a szobor nem tetszett neki. Az aggastyánnak, aki hosz- szú éjszakákon keresztül nézte a gyertya körül csa­pongó lepkét, hallgatta nád- tollának percegését a durva papíron, látta a régi égbol­tot, ahol az egy és minden­ható Allah lakott és ahol még nem repültek űrhajósok, az agg remetének, aki nem tud­ta, hogy mi az az írógép, az atombomba, a kiadó, a su­gárhajtású repülőgép, a mű­vese, a disszertáció megvédé­se, és Gambarli docens, bi­zonyára másmilyen arca volt. Nem olyan, mint a tea­házi akszakálé. ... Már a stukkóval és zo­mánccal díszített oromzatú ódon épület márványlépcső­jén haladt felfelé. A futószőnyegen kék ove- rallos munkások súlyos lá­dát cipeltek. Aliaga Kulijevics a nyo­mukban haladt. Tompa, gyér fény szűrődött át az üvege­zett tetőn. Olyan volt, mint a holdfény. A lépcsőfordu­lónál a munkások megálltak, hogy kifújják magukat. A ládát egyenetlen rit­musban vitték a márvány­emberiségnek, erről az oldal­ról mégsem fenyegeti létét veszély, mert a gondolkodó, újat kereső ember évezredek múlva is képes lesz biztosíta­ni a földi élet egyensúlyát és megteremti a lehetőségét a boldog és tiszta életnek. A középkor világát bármennyire is a jelenről szólt — idézte H a r m a t h Endre hangjátéka az Űri. lány géppisztollyal. A kérdés: bűnös-e Patrícia Hearst, a kaliforniai újság­király lánya, aki egy gerilla­csoport tagjaként részese volt egy bank kirablásának. Ez az esküdtszéki tárgyalásról tör­tént helyszíni közvetítés „olyan volt, mint egy alapos, gondos röntgenfelvétel. Az ember a fény felé fordítja és ott van előtte társadalmunk szinte valamennyi betegsé­ge.” A lány bűnösségéhez nem fér kétség, de az amerikai igazságszolgáltatás­ról mégis a Harward egye­tem jogászprofesszora mond­ta el az igazságot, ami egy­úttal a dráma megoldása is. „Ez a per egy döbbenetes kórkép a 70-es évek Ameri­kájáról, az elnökválasztás és Megjelent az oktatási mi­niszter utasítása: szeptem­bertől új fakultatív tantár­gyat lehet bevezetni a gim­náziumokban „nevelési alap. ismeretek” címmel. Engedé­lyezését a középiskolák igaz. gatói abban az esetben kérhe­tik a megyei művelődésügyi osztályoktól, ha a tárgyi és személyi feltételek biztosí­tottak. A-nevelési alapisme­retek tanítására a pedagógia és a pszichológia szakos ta­nárok jogosultak. Az új tantárgy bevezeté­sének célja, hogy korszerű pedagógiai, pszichológiai alapműveltséget nyújtson a nevelés iránt érdeklődő fia­taloknak, felkészítse őket a pedagóguspálya tudatos vál­lalására, fejlessze a pedagó­giai képességeket. Lehetősé­get ad tehát arra, hogy az alapismeretek nyomán meg­lépésén. Gyári cégjelzés volt rajta. Aliaga Kulijevics is, a munkások is egyugyan­azon ajtó előtt állapodtak meg. A munkások letették a ládát és kivettek belőle egy papirosba csomagolt, trapéz alakú, ormótlan valamit. „Itt székel az M. Sz. Bag­dadi-jubileum előkészítő bi­zottsága” — hangzott a táb­la felirata. A titkárnő, a Lityeratyr- aja Gazeta tizenhatodik ol- alán a humorrovatot olvas­ta, udvarias, kérdő tekinte­tet vetett Aliaga Kulijevics- re. Aliaga Kulijevics bemu­tatkozott. Kinyitotta a párnázott aj­tót és ... a földbe gyökere­zett a lába. Szemközt az asztalnál, amelyhez oldalá­val egy másik, keskeny asz­tal volt tolva, fiatalos kül­sejű férfi ült, rózsás arca, nyugodt, fáradt szeme volt. A belépő láttán felfelé szé­lesedő szemöldöke felreb­bent, ajkára félig mosoly, félig gunyoros biggyesztés ült, és tompa hangja mint­ha valahonnan messziről szállt volna a jövevény fe­lé: — Aliaga Kulijevics? Mi szél hozta? — És hogy a jövevény meghökkenten állt a küszöbön, még hozzátet­te: — Fáradjon be, kérem, foglaljon helyet. Aliaga Kulijevics mormolt valami köszönésfélét, ésmeg­fordult, hogy távozzon. — Én... egyszer majd máskor... — De még min­dig az ajtóban állt. — Mondja, nem Raszulov elv­társ a bizottság elnöke? — Raszulovot betegsége miatt felmentették. — Ah ... vagy úgy. 11 — mondta Aliaga Kulijevics és bicentenárium esztendejében; Az újságkirály bankrabló lányát nem lehet egyszerűen felmenteni, de úgy kell elma­rasztalni, hogy ne töltsön sok időt a rács mögött. Ame­rika legjobb ügyvédje veszít és ezzel rivaldafényben bebi­zonyítják, hogy törvényeink a milliomosokra is vonatkoz­nak. Aztán majd kihunynak a reflektorok és a jótékony félhomályban megkezdődik a következő felvonás.” (A bí­róságnak egy későbbi idő­pontban hozott ítélete való­ban visszaadta a milliomos- lány szabadságát.) Ennek az eszmei monda­nivalónak kifejezésére a rá­dió szinte korlátlan lehetősé­geit használta fel a kitűnő rendező, Avanesian Alex. A vád és védelem tanúi, a tárgyalás szünetében megszólaltatott hallgatók, a lány elrablásának körülmé­nyeit rögzítő hangszalagok, a szülők véleriiénye, a lány vallomása olyan mélységeket tárt fel, amelyek nemcsak az ifjúságnak engedtek bepil­lantást egy ásatag, manipu­lált jogrendszer világába, ha­nem a felnőttek szemét is ráirányították az igazság el­kendőzött titkaira. Az Ifjúsági Rádió hangjá-' tékái témában, szerkezet­ben, . lélektani motiváltság­ban olykor példái lehetnének a rádió eszköztárát felhasz­náló egyéb irodalmi alkotá­sok szerzői számára is. győződjenek saját maguS pedagógusi elhivatottságáról. Az új tantárgy bevezeté­sénél az oktatásügy vezetői természetesen figyelembe vették azt is, hogy az isko­lák ma még több ezer képe­sítés nélkülit kénytelenek al­kalmazni. A nevelési alapis­meretek birtokában viszont a fiatalok bizonyos alapok­kal, ismeretekkel léphetnek a kisdiákok elé. Ezen túlme­nően az alkalmazásuk idő­pontjától számított egy- tan­éven belül — megfelelő is­kolai minősítés és alkalmas, ság esetén — a tanítóképző esti vagy levelező tagozatán felvételi vizsga nélkül to­vábbtanulhatnak. Fontos fel­tétel azonban, hogy a gya­korlati tevékenységükkel megegyező tagozatra jelent­kezzenek. (MTI) mérgesen azt gondolta: „En­nek is épp most kellett tör­ténnie ... Vajon Gambarlin kívül nem találtak mást?...” Valaki megfogta a karját, ő megborzongott — a bi­zottság elnöke kitartó szívé­lyességgel az asztalhoz ve­zette, széket tolt alá, leül­tette és már maga is majd­nem leült, amikor nyílt az ajtó. és a munkások behoz­ták a trapéz alakú tárgyat, aztán még egy nagy ovális valamit. — Bocsásson meg, Aliaga Kulijevics. Elhozták? —kér­dezte Gambárli elvtárs fel­állva az asztaltól. — Nagyon jó. Tegyék egyelőre ide. Így ni. A munkások masszív, szürke valamit helyeztek a fal melletti kerek talpazat­ra. Aztán felemelték az ová­lis, súlyos tárgyat és becsa­varták a nyílásba, ahol a menet volt. Aliaga Kulijevicsnek fur­csa volt látnia, milyen ügy­buzgalommal csavarozzák a gondolkodó fejét a testéhez, mintha előbb fejét vették volna. M. Sz. Bagdadi szem­rehányóan nézett rá bölcs kőszemével: orrának éles ferde árnyéka az arcára hullott. Gambarli kihúzta a fiók­ját, elővett egy kávészínű, préselt mintájú külföldi ci­garettásdobozt, kihúzott egy szálat, zenélő öngyújtójával rágyújtott, és aromás kül­földi füst ömlött szét az asz­tal fölött. — Ez az egész? — kérdez­te a munkásoktól. — Egyelőre igen — felel­te az egyik. — Holnap be­vonjuk gipsszel, aztán bronz­színűre festjük (Folytatjuk) Kétszázhuszonegyen a bizottságok előtt Az egri főiskolán megkezdődtek az államvizsgák Ebergényi Tibor Szeptembertől a gimnáziumokban „nevelési alapismeretek”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents