Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
Atla» Az eső az árkádok alá kergetett. Ernyőtlen sorstársaimmal békét űróen vártuk a zivatar elmúltát, abban reménykedve: gyorsan jött- hamar fog a városon átvonulni és estig még kisüthet a nap. A piros melegítő« fiatalember futva érkezett közénk, s örvendezve rázott kezet a szemüveges szakival. Láthatóan rég ismerik egymást. valamikor talán együtt dolgoztak, mindenesetre nem idegenek, a korkülönbség ellenére tegeződnek. közvetlen hangon társalognak, alighanem barátok. — Bőrig áztam — mondta a piros melegítő®. — Zavarodott idő — felelte rá a szemüveges s eny- nyivel letudva a záport, témát váltottak. Horgászélményeikkel ,-húzták” egymást, aztán a vasárnapi meccs esélyeit latolgatták- jóízűen, belefeletkezve a társalgásba. Amikor elállt a zápor, a piros melegítős barátját meghívta egy korsó sörre. Amaz húzódozott. — Inkább legközelebb. Műszakba indulok, megisszuk máskor. Ebben maradtak, kézfogás és egyik jobbra, a másik balra. Mióta láttam és hallgattam őket, állandóan ott motoszkál a fejemben, hogy tulajdonképpen a többséget alkotó munkások két képviselőjével hozott össze a hirtelen jött „zuhé”. S ha van szemem, ismét belenézhettem a se fönt, se lent, hanem a középen levők arculatában. A megbízható- az erőt jelentő többséget átlagemberek alkotják. Közülük rókán barátaink, bizalmas beszélgetőtársaink. beavatnak örömeikbe, gondjaikba, s nekik köszönhetem, hogy most bátorságot érzek vázlatosan megrajzolni az átlagmunkás portréjátMiklóssal, a harmincéves lakatossal kezdem, aki gyakran meglátogat és nem jön üres kézzel soha. Két hete maga készítette virágcseréptartót hozott, otthon a sufniban barkácsolta hulladékanyagból. Ahova szerszám szükségeltetik, ott mindenre rá áll a keze: a parketta- javítástól kezdve az ajtózárig, a tapétázásig mindenre. A gyárban a névtelenek közé tartozik, szerepel a •neve a bérjegyzéken, ám, ha történetesen arra kérném a bérszámfejtőt: legyen szíves megmondani, hogy néz ki az a Kelemen Miklós nevű lakatos, a bérszámfejtő csak nézne és tanácstalanul hallgatna. Alacsony, magas, kövér. sovány, szőke, barna? Isfen tudja. Miklós nem sorolható sem a jók, sem a rosszak rétegébe. Mindazonáltal van véleménye, vannak vágyai, törekvései, örömei, keservei. Ismerem, el tudom mondani, hogyan él, milyen közérzettel dolgozik, mivel tölti szabad idejét, s mik a távlati tervei. A család. Felesége munkásnő. bátyja a kenyérgyárban automatakezelő, sógornője az építőipari vállalat üzemi konyháján dolgozik. Kölcsönösen számon tartják a név*, a születésnapokat, s ilyenkor négyesben indulnak a vendéglőbe ünnepelni- Sört isznak, étlapot soka nem kérnek és egyszer az is előfordult, hogy záróra után a zenészeket hazavitték, szombat lévén mulatoztak reggelig. Ezt az egy esetet Miklós azóta is emlegeti: .(Jócskán elhajoltunk, de az a fontos, hogy kifogástalanul éreztük magunkat”. Náluk története van mindennek. Nem úgy megy az- hogy megvették a hűtőgépet és .,slussz passz”. Ott az ilyesminek története van. Esemény. Miklóstól távol áll az alakoskodás. Mindig önmagát adja, s hangján belső elégtételt érzek, amikor kijelenti: ma a munkásembernek nem kell félnia senkitől és semmitől; én sokkal többet megengedhetek magamnak, mint az igazgatóm. Igazat adok neki. Nincsenek szorongásai, felszabadultan tud örülni a kellemes élvezeteknek, a \ nyári üdüléseknek, a jó tévéműsornak, a vasárnapi futballmeccsnek. Büszke arra, hogy alkotó, értékeket teremtő mesterember, saját műve például a fürdőszoba, de a kordonos szőlő isMegtervezte kiszámította: 1980-ban jut el odáig, hogy vegyen egy használt autót és a családdal elinduljon Bulgáriába nyaralni. Külföldön még nem járt, mégis bámulatosan ismeri Európa valamennyi országát, ami azzal magyarázható, hogy az újságokban betűről betűre végigolvassa az úti beszámolókat és az érdekességeket tartósan megjegyzi. Érték- és mértéktartó ember. Bár nem mutatja, én tudom róla: a politikára — ő így mondja — nagyon odafigyel és zsörtölődik, hogy lent nem mindig mennek úgy a dolgok, miként fent akarják Fia hét-, kislánya ötéves. ..Szeretném, ha legalább az egyik továbbtanulna”. Mondom, két hete járt nálunk, kibeszélgettük magunkat s hiába marasztaltam, a délutáni vonattal hazautazott: nincs mese, reggel kezdődik a meló. Margitka betanított munkás a műszergyárban. Lajos gépkocsivezető a DÉDÁSZ-nál. Antal kőműves, Péter autószerelő. Amit Miklósról elbeszéltem, kevéske eltéréssel róluk Js elmondhattam volna. Átlagmunkások. A szó jó értelmében használom az -átlag” kifejezést, s azokra gondolok akik-.. Valami eszembe jutott. Két éve talán, magas rangú vendég kíséretéhez tartozva, részt vettem egy üzemlátogatáson. A műhelyeken az igazgató kalauzolta végig a vendéget és a nagycsarnokban bemutatta nekünk a gyár büszkeségét, a legjobb szakmunkást. A többség a munkadarab fölé hajolva dolgozott, őket nem mutatják be soha senkinek. SZEKULITT PÉTER 'SAAAAAAAAÁAá ivattéma róluk beszélni. S az emberek általában így vélekednek: — Dől hozzájuk a pénz. Van hely, ahol kétszázötvenezer forintot is keresnek egy szezonban. Valaki tromfoL — Megvan ott a háromszázezer is, csak hallgatnak róla. Vagypedig: — Óriási összeg! Ráadásul alig fél esztendőt dolgoznak érte- Ősz, tél a pihenésé... Igen. Ez az egyik véglet, óm. hogy tisztán lássunk, hallgassuk meg őket is. A dinnyéseket. Akik készséggel szólnak mindennapjaikról, említvén a gondokat, bajokat. de nem takargatják az anyagi sikert sem. Szövetségben A városban meleg volt, páratelt forróság. A hatvani határban azonban felfrissültünk, semmi sem állta útját az üdítő szélnek. Horváth Vilmosék kunyhója nincs messze a SERKÖV épületeitől, s mennénk közelebb, de harcias kutya kaffogása késztet megállásra. A barátságos háziasszony csendesíti le az ellenséges indulatü ebet. Majd elégtételül a reáparancsolt hallgatásért, dicséretet fogalmaz. — Hasznos szolgánk. Különösképpen amikor apró, zsenge még a dinnye. Nyulak seregét hessenti el a tájról. Aztán a szorosabban vett szakmai dolgokra térünk, éspedig a férj jóvoltából, aki nem csupán részes termelőként tagja a Leninnek. Benne van a szövetkezet ellenőrző bizottságában is. — Nem úgy csináljuk ám, mint régebben, családokra szakadva. Hanem szövetségben! összefogott, velünk Kerek Istvánék, Barkóczy Lász- lóék, Langó József ék famíliája, aztán a közösen végezhető feladatokat együtt oldjuk meg. Különben nálunk megszűnt a régi módi. Nem vállalhat senki erején felül, hogy napszámossal műveltesse a táblákat. Hat-hét hektár. Ennyi jut egy családnak. Azt hiszem, így tisztességesebb..; Agyon, keressük magunkat? A kívülálló így vélekszik. De jönne ide közénk, amikor tavasszal elkezdjük, s olykor látástól vakulásig megy a hajtás. Ráadásul a rizikó! Mert mi van, ha jég jön vagy beüt a szárazság...? És a nomádkodás. Az sem kismiska. Hetente egyszer ha megfürödhet az ember. S nélkülöz minden kultúrát. De ebben nőttünk fel, ragaszkodunk hozzá. Dunna alatt Az asszony faragott székre ereszkedik, s éves menetrendről, műhelytitkokról beszél. — Első a csírázta tás. Mi még hagyományos módszert alkalmazunk. Az áztatott diny- nyemagvakat ágyban, dunna melegében érleljük... A palánták hat hétig fedél alatt fejlődnek, csak aztán kerülnek ki a szántóföldre, ahol a munkák még nehezebbje következik Nem bízhatunk a jó időjárásban, az egyébként jó hibrid magvakban. Ha valamire vinni akarjuk, meg kell adnunk a soroknak a háromszori kapálást. A termelőszövetkezet? Segít kétségtelenül. Vonógépet kap a társaság. Ráakasztjuk a kapasort, aztán neki a partnak. Nyomni kell a nyelét, de elmarad legalább a de- rékfájditó hajladozás ... Akkor sincs persze pihenő, ha indul az érés. Járjuk figyelmesen a sorokat, s csak azt szedjük le, amelyik éppen piacra való... És kora tavasztól a védekezés különböző kártevők ellen. Szerencsére a permetezés nem a mi gondunk. Elvégzi a repülőgép. A technika valóban segít, az izgalom mégsem hiányzik. — A műit héten is jeget kaptunk! Fizet a biztosító. — Fizet, de eltolódik az érés ideie két-három héttel. S a ékánk akkor kerül már a vásárlóhoz, amikor hat-hét forint a kilónkénti ára. Persze, most a mi szemszögünkből beszélek.. • Gazda szeme Horváth né bevonul a kunyhóba. Tesz-vesz. Rendet csinál. Majd főzéshez készülődik. Egyelőre nem különösebb gond. Azzá csak olyankor válik, amikor kivonul a család apraja-nagyja. Akkor kondér kell az ízletes koszthoz. Mi a férjjel visszakanyarodunk a sokat hánytor- gatott jövedelem kérdéséhez. Nyíltan beszél. — Valamikor valóban megkerestük a háromszáz- ezer forintot, csakhogy duplája volt a terület, s kétszeres a kínlódás. Ma már ez nem megy. Eljárt az idő felettünk. Megelégszünk a felével. Azaz megelégednénk. Mert ahhoz sok mindennek klappolnia kell... Emlékszem, jó pár esztendeje, amikor még biztosítás sem volt, összeesküdött a világ ellenünk. Rossz mag, gyenge palánták, majd szárazság, jég vegyesen, hogy olyan legyen a termés, mint a ragyás ember képe. Húszezer forintot hozott,a dinnye a konyhánkra, pedig hat-nyolc hónapon át szinte az egész család buz- gólkodott. Bizony felvállaltunk mi ősszel mindenféle munkát, csakhogy kihúzzuk tavaszig. De az új esztendő már megint a táblában talált bennünket. Ezt mondják dinnyés vérnek. — És amikor kis szabad idejük adódik? — Olyan itt nincsen. Nem engedi a természetünk, hogy magára hagyjuk a földet. Ügy van ez, tudja, mint a hízóról szóló mondásnál. Akkor nő a dinnye, ha nézi a gazda. Ezzel váltunk el. Meg hogy érés idején visszavárnak bennünket birkagulyásra, és piros bélű, igazi Hor- váth-féle görögdinnyére. Hányáit kell még addig aludni...? Moldvay Győző v/V\AAAAA/VVS/^ys/SAAAAAA/sAAAAAAA** LELKES MIKLÓS: Rókatánc híres hordók akadnak cégérnek és bornak no meg hordószónokok boros vigalomnak '• hízelgő szó rókatánc ' rege-róka-rejtem: add a tyúkod! (lúdamat véka alá rejtem) jó fej ez a rókafej! illeg-billeg tánca ; gigágát szór gégéje ; mikor lúddal járja hordók dongnék (bizony ám! s nem a szorgos méhek) záróra nincs! jöhetnek nagy melldöngetések minden hordók hordója ; hordóra áll végül lé dűl szó gyűl szónokol kispolgári létrül rókánk ravasz mosolyé s bundája száll rőten kit zavarnak a szavak ha nincs vadász? őt nem! ; megy tovább a rókatánc! ; csibecsaló ének ; sok mancs közül némely \ I már * ; nagyon messze érhet! : a tanulság egyszerű: bölcs könyveid fusd át — rókalyukat tömeszelj kutyát hozz és puskát ha meg hiszel nékik hát nem tehetek róla! \ te az ajtót csapod be téged rege róka tollat fúvó hajnalig gúnyát adj a dalnak ; rókát s regét látok én — s hol a forradalmad?! ■NÄDASD1 EVA: Határaid Arrafelé homokos part t?<r > ; s tengerbe ömlik egy foly , Felkel a nap, néhány madár éles hangot hallatva ; elszáll a tenger felé. Nagy, tiszta vizek i a határaid. Kezedbe szórogatod a homokot, az időt. Váltakoznak a napszakok : és színeit váltja a tenger. Ha majd nagyon megöregszel, ; idetalálsz, és megkérded, hová rohantál annyi éven át. ; A véglegesség lezár téged i ; és bezár körivébe egy madár. Az idó ' indákká transzformálódni. \ átcsap az örökkévalóság kövületein. > Leszáll a nap, ; még küldesz egy sugarat, [ ha van még üzeneted. Aztán minden véled egy. Dinnyére várva
