Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

íará/slaf rs anatómia

Alig van írónk, akinek életművén olyan töretlen következetességgel, látványos fordulatokat tagadóan vonulna végig egységes esztétikai értékelv, mint éppen az Illés Endréén. A Nyugat szellemi örökévei érkezeti az irodalomba, Mikes Lajos és Osvát személye „szavatolta” az ígéretes indulást Míg a század első ' felének nagy prózamintái a közié« áttétele ige, a művészi üzenet r' t -r "::ése jeg-ébe: születt ■ illés Endre modernségét a v sszafogolt- végletes pontosságra törekvő nyelvi kifejezés. a határozott, árnyalatokat is érzékeltető megje- lem'tés, a szemléletes ábrázolás jellemzi. Szemléletes, mégpedig az érzékszervi ráír ? tások illúziójáig menően:

1 ’írásai — többen rámutattam már — szinte akusztikus- Vzuális élményt keltenek az o vasóban. Egyik kiváló kri- t'kusa mondja: ..Költő világa er De ez a költő késsel metszi a szavakat, s a varázslat káprázata mögött minduntalan tetten lehet érni rezzenéstelenül ügyelő tekintetét.”

Illés Endre ' ’rmészetesen nemcsak Iá' iát. emberi-művészi magatartását tekintve kapcsolódik tudatosan a Nyugat örökéhez. Polihisztort felkészültsége, széles körű műveltsége, európai látóköre is itt gyökerezik, s szinte törvényszerűen tesz kísérletet a Nyugat másik nagy műfajában, az esszében is. Krétarajzai — a szó képzőművészeti értelmében — novellisztikus íróportrék, kortársakról, elődökről — elsősorban persze a látásmód rokonságát, a hasonlóságot, de egyszersmind a jellemző egyéni színeket is kutatva.

Már a novellák dráma' magva, de az íróportrék ki vételes egyénítő, megjelenítő ereje is magában hordozza az írói többműfajúság lehetőségét; Illés Endre drámáiban talán még sűrítettebb az atmoszféra, nagyobb, ör- vénylőbben mozgó a mű alapanyaga. Nagyobb a tét is, hiszen líra és valóság, alkotás és történelem, művelődéstörténeti adalékok és alakítás ötvözése alighanem ebben a műfajban állítja a legnehezebb feladat elé az írót.

A Krétarajzok kapcsán Németh László a következőket írta Illés Endrének: „Azok közé a szerencsés esszéisták közé tartozol, akik tanulmányaikat nem if jam hanem érett, sőt ősz fejjel — már- már kimondom: öreg korukban írják meg; azokban a szerencsés években, amikor a szemlélet már rögződött, de a színek még frissek.. Ezzel az avatott megállapítással. további friss alkotó erőt kívánva köszörűjük a hetvenöt éves Illés Endrét.

(k)

Tárlat

Gyerekek a múzeumban

Gyerekek a múzeumban címmel kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. Három képünkkel ebből adunk ízelítőt.

Ember Mária:

Rend a lelke mindennek

(Talólt-kitalólt párbeszédek)

— Képzelj el magadnak egy gyönyörű zöld rétet. Tó partján- Mesterséges tó is lehet.

— Duzzasz-tó.

— Ja. A rétet felosztjuk egyforma négyzetekre, sátraknak.

— Nem jó. Vannak kisebb és nagyobb sátrak.

— De mi csupa egyforma sátort viszünk oda. Mondjuk négyszázat.

— Bolond vagy. Az emberek nem találnak haza a sátrukba, ha mind egyforma— Egyforma, de nem ugyanolyan! Az egyik például fekete. mint egy varázsló köpönyege. telehintve csillagokkal, nappal• holdsarlóval, körzővel, lombikkal, mittu- domén-mivel. Mellette állna, tegyük fel, egy sima narancsszínű. Azután egy piros alapon fehér pöttyös. Amellett egy sima kék. Egy csíkos (lila-zöld-sárga), aztán egy hófehér. Egy skót kockás...

— Fehér, az nem jó. Az mindjárt elpiszkolódik.

— Mit piszkálódsz? Nem bánom, legyen szürke- Elegáns galambszürke. Azután egy labda-mintás. Lenne rajta egy kék NIVEA- labda• mint a nyugatnémeteknél látni a Balatonon> odébb egy térképes földgömb- labda, mint a keletnémeteknél. Érted már?

Mindegyik sátornak száma van. a sátrakat érkezési sorrendben kisorsoljuk. Még az utolsóelőtti is választhat az utolsó kettő közül. Felvennénk egy kedves kis kultúros- lányt, az tartaná a kalapot a számokkal. Irtó vidám megérkezés lenne.

— A tussolókról, vécékről megfeledkeztél> Főzési lehetőség is kell. Vízmelegítésre legalább.

— Fenét feledkeztem. Várd ki- A sátortábort szolgáltató barakkok vennék körül. Harminc emberre (felnőttre) számítva egyet-egyet. Posta is kell. Trafóház. hogy villany legyen. Vízvezeték. És vizesárok, az esővíz elvezetésére. Az árok fölött pallók. Minden sátortömbre egy villámhárító. A kemping közepén külön pancsolómedence a kisgyerekeknek. Elvégre nem mehetnek be a tóba- Igazi gyermekparadicsom. A tábor négy sarkán, magas oszlopokon, mega- fonokat helyeznék el. Én magam ülnék a mikrofon előtt a parancsnoki szobában. Vagy a főgondnokságon, ha úgy jobban tetszik neked. És éjjel-nappal beszélnék hozzájuk.

— Éjjel-nappal? Mit mondanál?

— Mikrofonpróba: egy. kettő• három.

Mikrofonpróba: egy• kettő, három. Mikrofonpróba: egy, kettő három. Mikrof...

Csillagok árvája

Utassy József verskötete

Hatalmas örökség átvállalása és megújítása várt a hatvanas évek végén induló fiatal költőnemzedékre.

Utassy József, Kis Benedek, Kovács István költészet, egyéni hangokból összefonódó. tiszta zengésű, sokszólamú kórust alkotott az indulás, az együttes feliépé éveiben. Vállalták a társadalmi, közösségi elkötelezettséget. Fogékonyak a nemzeti sors iránt. A magyar történelem forradalmi örökségét, Dózsa, Petőfi, 1919. és 1945. hagyatékát sajátjuknak tudják.

Utassy lírája egyéni hangjának erőteljességével, él- ményközeliségével emelkedik ki ebből a polarizálódó kórusból. Legbensőbb élményeit is közvetlen természetességgel tudja kifejezni. Első kötetében, a Tüzem. lobogómban a fiatalság, korunk emberének végletes életérzését, a lélel/ lángoló színeit, a vágyak és ösztönök füstgomolygásait is vállalni merte. Létének értelmet, célt ad, a teljes emberség művészi lehetőségét jelenti számára a versírás.

Utassy költőként is tudja, hogy a szerelem megtartó és megújító erő, az embert naggyá tevő önzetlen hatalom. Űj kötetének verseiben is a szabadságban kiteljesedő életet igenli. Az emberi teljesség szépsége, a szerelem bensőséges igézete árad soraiból:

„Majd összeterelem kis

családom,

akiok melege szobánk

belengi,

s tested füvére• én édes

párom,

kicsapom tíz ujjam legelni.” (A szerelem szélén)

Mértéke az elemi őszinteség, a feltétlen valóságtisztelet. Magyarságélményének legszebb megfogalmazását Magyarország című versében találjuk. A hazához írt szerelmes hűségversnek nemcsak motívumai nyúlnak a régmúlt televényébe, de szelleme is. Az Ómagyar Mária- siralom hangjaival kezdődő és záruló vers a múltból a jelenbe vezet. A népköltészet tiszta hangján fejezi ki jelképes mondanivalóját:

„Világ Világa

Szerelem Kápolna-virága, nekem

Édes Egyetlenem,

Hazám,

Te drága!"

Fürkésző szemmel, éber tudattal figyel a múlt üzeneteire: „Előre hallom, amit mondok,/ oly hangosan súgnak a csontok”. Költői célja.

hogy olyan mondandót ta* láljon. amely: „EMBERNEK MAGYAR, MAGYARNAK EMBERI”. Küldetését jelképesen határozza meg: „homokba szúrt a/ kelő nap engem: jelöljek teret./ mutassak időt./ adjak a fénynek emberi árnyat!” Egyéni és társadalmi helyzettudatát így érzékelteti: „ÍRNI arról kell, AMI NINCS/ Mert ami nincs, vallom, LEHETNE./

Erre tanított a BILINCS-/ az AMI VAN muszáj szerelme”.

Igénye a Mindenség, hazája Magyarország: „Magyar vagyok, Magyarországé./ Költőnek is e szűk hazáé/

... Nincs erő, ami engem legyőzzön: Tenger nép volt az Őssejtig ősöm!” Üj kötete nemzedékének legszebb teljesítménye. Töretlenül, hisz a költészet humanizáló hatásában, abban, hogy száll az ének, csillagról csillagra száll. Csillagra zárt egek alatt is közösségi, hitteljes költő tud maradni. Nem magányos lázadó: feladatkereső és vállaló. Nem különbözni akar. hanem azonosulni a társadalom megtartó erőivel. Használni akar költőként is. Költői képei többrétflek, fontos valóság- tartalmakat sűrítenek magukba. A 35 éves költő, a csillagok árvája már régtől tudja: ,.Mindenség Dévavára:

vér az Ara?

Szabadság Déva-vára:

VÉR AZ ÁRA!

Szerelem Déva-vára:

VÉR AZ ÁRA!

Utassy Józsefet másfél évtized választja el az egri diákévektől. Ennyi év után a város, a táj belesimul a látóhatárba. De szellemi világot szemléletben alakító élményforrásnak megmarad. Költészete olyan, mint a jó bor: nem kell belőle hordószám inni, néhány pohárka JÖN, is elég belőle, hogy valódi rtlsr ízét felismerjük. Erős, jel- . legzetes az íze. Éppolyan jellegzetes, amilyen megfoghatatlanul. szinte elemezhe- tetlenül titokzatos a költészet varázsa. Ebben is hasonlatos a valódi egri borokhoz, amelyeket az Eged oldalán érlel a napfény. Utassy költészetét is érlelte, nemcsak a hegyek közé zárt falvak világa, nemcsak az embersű- rűs főváros, hanem a tornyos Eger is: a Dobó Gimnázium, az Ady fiúkollégium embert nevelő, emberséget növelő közössége. Érlelte és élteti ma is az a sugárzó szeretet, amellyel költészetét fogadják tágabb és szűkebb pátriánkban.

Cs. Varga István /

A

z ötvös magas, sovány, szomorú férfi- Az egykedvű szomorúság úgy átitatja, hogy ádámcsutkájának is jut belőle. Meghajolva áll a boltjában, s ez a bolt olyan kicsi, akár egy liftfülke. Ha engedékeny vagyok: nem nagyobb, mint két liftfülke. A bolt közepén kerek üvegasztal. Három falán üvegszekrények, a negyediken sötétkék bársonyfüggöny, mögötte a műhely.

Ez az udvarból nyíló, ablaktalan, földszinti bolt csupa sejtelmes ragyogás. Az üvegek mögött szinte lélegzik a sok féldrágakő. Karkötőkbe, csöngőkbe, függőkbe illesztve, póklábú ezüstfoglalatok szorításában a mélykék lazurkő, a rózsaszín korall a sárga borostyán. Külön bársonytáblán csupa rózsakvarc és rózsatopáz. Egy függőről. melyben két mesterséges rubinkő csillog, az ötvös éppen ezt mondja:

— Goutte de sang.

Ami vércsöppet jelentene- De a szomorú ötvös bizalmatlan, nem hiszi, hogy a fiatal férfi, aki már percek óta forgatja a függőt, valóban érti-e a finomságot, ezért költőien lefordít ín:

lés Endre:

Az ötvös

— Két fagyott vércsöpp.

Hárman állunk a boltban. Mellettem a rubinköves férfi, zöld ló- denkabátban. Előttem egy fiatal nő. majdnem olyan, mintha krétapapírra nyomott, nyugati képeslapból vágták volna ki. de a lapot előbb sok kéz megforgatta, talán kávé, vagy konyak is cseppent rá, addig-addig forgatták, míg végül kissé borzas lett. A prémkucsmája is borzas, a fekete, puha télikabátja is.

— Parancsol? — fordul most az ötvös a fiatal nőhöz.

T ömören kérdi, kerüli a fe- * lesleges szavakat. Tudja, hogy a nő kézitáskája sovány erszényt rejteget.

Rögtön igazolódik is.

A borzas lány selyempapírba burkolt, vékony, ezüst férfi-cigarettatárcát emel ki kabátja zsebéből — névnapi vagy születésnapi ajándék lehet.

— Monogramot szeretnék rá vé- setni — mondja.

— Holnapra meglesz — bólint az ötvös.

— Jaj, csak holnapra?

— Előbb nem lehet.

Nézik egymást.

Közben a fiatal férfi is leplezetlen érdeklődéssel méregeti a fiatal nőt.

— Tehát milyen betűkről van szó? — kérdi végül az ötvös.

— Klausz János— Szóval Ká és Jé.

A lány zavartan hozzáteszi:

— Szolnok. Fő utca 12.

Két felhúzott szemöldök csodálkozik :

— Ezt is belevéssem?

— Erre a címre kellene elküldeni.

— Jó. Holnap feladom.

De a borzas kis nő meginog.

— Ne... talán mégse. •. Talán inkább a lakásomra küldje... El- küldené?... — kérdi kedves, kérlelő, fekete lángú tekintettel- S

közben óvatosan ő is visszanéz a mellette álló férfira.

Az ötvös papírért és ceruzáért nyúl.

— Tehát hová küldjem?

— Cserép utca 68. Harmadik emelet három.

Az ötvös írja a címet. De a fiatal férfi is írja. Mindannjdunk szeme láttára szemérmetlenül beírja a címet egy kicsi noteszbe.

— Telefon? — kérdezi teljesen feleslegesen az ötvös.

— Harmincnyolc-hetvenkettő- harmincnyolc. Ez hivatali szám.

M indketten feljegyzik- ■ * A borzas kis nő otthagyja a cigarettatárcát fizet és elmegy. A fiatal férfi gyorsan visszaadja az ötvösnek a rubinköves függőt. „Majd holnap bejövök” — valami ilyesfélét mormol, és ő is elsiet. Még a kapualjban utolérheti a nőt.

És ekkor a hátam mögött váratlanul megszólal egy érdes alt.

— Na. ez is megvolt...

Észre sem vettem, közben egy fekete bajszú, tömzsi nő lépett be a boltba. Már jó ideje ott állhatott mögöttem. Most ránk hunyorít:

— De én is megjegyeztem a címet- Persze, azt a másikat1 Szolnok, Fő utca 12. Szegény Klausz. igazán megérdemel egy figyelmeztető lapot.

Állok a kis ötvösboltban, és rám tör a felismerés, többé már nem hessenthetem el magamtól: egy ismeretlen Molnár Ferenc-vígjá- ték első felvonásába cseppentem. Goutte de sang — a cigerattatárca — a kát cím — a fiatal férfi notesze — az alt, hang és a levelezőlap — s a jelenet középpontjában a borzas kis nő. és körülöttünk a kis ötvösbolt: ez mind-mind hamisítatlan Molnár Ferenc. Mutatós, hatásos, de kissé elporosodott dialógus.

És a gyanúm szinte ujjongani kezd, amikor megtudom, hogy a fekete bajszú nő „a papa díszmagyarját” adta el nemrégiben az ötvösnek, s ennek a díszmagyarnak a féldrágakövei is itt ragyognak már a finom ezüst foglalatokban. és a fekete nő most az utolsó részletért jött.

C zzel a díszmagyarral még

*— igazibb Molnár Ferenc lett az amúgy is hiteles Molnár. A kis jelenet: hibátlan, hamis kék

ametiszt, hibátlan csiszolás. És aminek itt tanúja voltam: tettenérés. Tetten értem az irodalom tudatot és jellemet formáló hatását.

tWv\AAA^AAAA/WVNAA/VWWVWWWWWvV.VVWVWVWWW</WWW\AAAAAWV\AAAAAAAA/WWWWWWWV /WWVWWVWWWW\(

4

É