Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
A divat és a kínálat Fogas kérdést tett fel egy osztrák turista a minap Budapesten: „Hogy van az, hogy itt az emberek olyan jól- öltözöttek, de a kirakatokban alig látni igazán divatos, szép holmit?”. Ha a kirakatokat illetően nem is vagyunk egészen egy véleményen, megfigyelését mégis lényégében reálisnak tartom. Némi magyarázattal szolgál az Országos Piackutató Intézet egy, a közelmúltban megjelent tanulmánya, amely az úgynevezett „láthatatlan importtal” foglalkozik. Eszerint a lakosság birtokában levő ruházati cikkek tekintélyes része nem a hazai üzletekből származik. Főként pulóvert, harisnyát, felsőruhát, kiegészítő divatcikkeket hoznak haza külföldről a magyar turisták. Nyilván azért, mert itthon nem találja ~ieg, amit keresnek. Miért nem? Erről szakmai körökben eltérőek a vélemények. Egyesek szerint iparunk nem készít igazán korszerű ruházati termékeket. Ennek azonban ellene szól, hogy a magyar cipőipar, konfekcióipar árui piacot találnak a divatot leginkább követő országokban is. Mást gyártunk exportra, és mást belföldre? Esetenként igen. Bizonyos vélemények szerint azért, mert a mi kereskedőink elavult ízlésű, gondolkodású emberek, akik nem szívesen vállalják az új kockázatát, esetleg túlságosan korosak is ahhoz, hogy megértsék és méltányolják a fiatal vagy fiatalos ízlésű vevők igényeit. Biztos vagyok benne, hogy ez így általánosságban szintén nem igaz. Ám a ruházati cikkek forgalmának számai mégis fi- gyelmezfetőek. Tavaly például a kereskedelem értékesítése messze elmaradt a tervezettől, és nagy készletek halmozódtak fel. 1976-ot a ruházati szakemberek fekete esztendőként emlegetik. De az idén sem látványos az értékesítés fejlődése, bár márciusban kiemelkedően sok ruhanemű kelt el, áprilisban már ismét mérséklődött a forgalomemelkedés, januárban és februárban pedig igen szerény volt. Vásárlásaink mennyisége bizonyára összefügg jövedelmünk alakulásával is. Tény, hogy 1976-ban a lakosság pénzbevétele kisebb mértékben nőtt, mint az előző években, de vajon miért éppen a ruházati forgalomban tükröződött ennek hatása? Valószínűleg azért is, mert ruhatárunk felfrissítése nem a legégetőbb szükségletünk, sok minden egyebet fontosságban eléje sorolunk. Ám, bármennyi tényezőt is igyekszünk mérlegelni, mégis az az érzésünk: a ruházati cikkek kínálata kevésbé van összhangban a kereslettel, mint más árucsoportoké. Megkérdeztem divatosan öltözködő fiatalokat: hol vásárolnak? Elgondolkoztató válaszokat kaptam. Például: „A Bizományiban időnként pompás cuccokat lehet kifogni, csak állandóan figyelni kell, mi érkezik.” Vagy: „Mi, lányok, az egyetemen magunk varrunk!” Mások maszek butikokat látogatnak, divtos fürdőruhát, táskát, cipőt, farmert, pamut garbót szüleikkel hozatnak külföldről. Azt mondják: ritka szerencse, ha üzletben, áruházban igazán kedvükre valót találnak. A megszólaltatottak természetesen a vásárlóközönségnek csak egy töredékét képviselik, véleményükre, tapasztalataikra — különösen egy ilyen „fekete esztendő" után — mégis figyelni kell, A mai divatot követők vágyai nem túlzottak, nem képtelenek. Általában egyszerűen, célszerűen és kényelmesen szeretünk öltözködni; bizonyíték erre a farmer és a pamut ingek népszerűsége. Ez a kívánság összhangban van mai életformánkkal, szakásainkkal. És ha nincs teljes összhangban a kínálattal, akkor nem az igény, hanem a kínálat hibáztatható. Gál Zsuzsa Akik továbbtanulnak: Laci, Andris és Lajos. A kerecsendi általános iskola százkilencven- három diákja közül kilenc- venkettó — az összlétszám negyvennyolc százaléka — cigányfiatal. Mégsem panaszkodnak a pedagógusok, hanem, és ez már hosszú évek óta hagyomány — cselekszenek. Nemes buzgalmuknak köszönhető, hogy a szülők minden hatéves gyereket beíratnak, s a fiúk-lányok általában nem hiányoznak indokolatlanul. Többségük nem reked meg az alsóbb osztályokban, hanem eljut a nyolcadikba, s be is fejezi tanulmányait. Ide kívánkozik még egy kifejező adat: az idén hatan végeznek, s mindannyian továbbtanulnak. Valamennyien szakmunkásképző intézetbe mennek. s bolti eladó, villany- szerelő és kőműves lesz belőlük. Egyszóval: révbe mtnak. A nevelők azt mondják: ez mindenkinek sikerülhet. Messziről indultak Szétnézünk a Dankó-tele- pen. A régi putrik közül jó néhány még ott sorakozik. Innen-onnan rosszul öltözött lurkók futnak elő. Kíváncsiak, érdekli őket a személy- gépkocsi, s a fotós kolléga munkája. Az idősebbek bizalmatlanul méregetnek bennünket. De állnak már a két-, a háromszobás házak. A jókora ablakszemek mögött fehér nylonfüggönyök, s a szobákból sem hiányzik a legdivatosabb berendezés. Itt nyoma sincs tartózkodásnak, hanem szíves invitálással fogadják a vendégeket. — íme. a két véglet. Huszonhárom éve tanítok a községben. Amikor idejöttem, meglehetősen kilátástalannak tűnt a küzdelem. Az apróságok á tisztálkodásnak, a fogmosásnak hírét sem hallották. Nap mint nap tetvesen, toldott-foldott, piszkos ruházatban jöttek. Néha hetekig hiába vártuk őket: kóboroltak, csavarogtak a környéken. A szülők háborogtak. kézzel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy gyermekeiket egy padba ültessük a cigányszármazá- súakkal. Jüába volt ifjonti lelkesedésem, először kudarc kudarcot követett. így idézi a több mint két évtized előtti állapotokat Németh Magdolna magyar szakos tanárnő, aki ma is büszke arra, hogy nem fu- tamodott meg az első napokban. Egy jellemző eset ma is frissen él emlékezetében. — Sosem felejtem el az első sikert. Egy fiú végre megszerezte a nyolcosztályos bizonyítványt, méghozzá elfogadható eredménnyel. Ipari tanulónak mégsem • vették fel, elutasították, mert tartottak tőle. Elmentem az üzembe, s addig kardoskodtam, míg csak bejuttattam. Az idő engem igazolt: nemcsak jó szakmunkás lett belőle, hanem levelező úton le is érettségizett. Nincs külön osztály Fecz Sándor igazgató elődei következetességét dicséri. — Szembeszálltak a közhangulattal, nem egyeztek bele az elkülönítésbe, pedig tudták, hogy ezZel jókora többletmunkát vállalnak magukra. Ügy oktattak — s ez a mai gyakorlat is —, hogy differenciáltan foglalkoztak a tehetségesebbekkel és a hátrányos helyzetűekkel. Ezt az örökséget vittük tovább, ám még mi is évekig küzdöttünk az ellenérzéssel. Beíratás előtt a tanácselnökkel, a párt- és a vb-titkárral együtt a tantestület tagjai felkeresték a Dankó-telepet. s okos szóval próbáltunk mindenkilt meggyőzni előbb a tanulás, majd a szakmaszerzés fontosságáról. Rendszeresen szülői értekezleteket is tartottunk számukra. Ilyenkor — többek között — arra akartuk rávenni őket, hogy folyamatosan dolgozzanak, mert csak így gondoskodhatnak tisztességgel családjukról. Az értetlenség sókMindenki révbe juthat Cigánytanulók, Kerecsenden A hetvenkét órás iskolaelő* készítő tanfolyam lehetőségeit viszont ügyesen kihasználták. Az öt éven felülieket itt tanították meg a fogkefe, a szappan becsülésére, a ceruzafogás fortélyaira. a kötöttségeket is jelentő közösség elviselésére. Jó szóval, türelemmel, játékosan. Ezt az elvet követték később is. Számon tartották a családok anyagi nehézségeit. Tehették, mert sűrűn felkeresték őket, s egyenjogúságon — a leereszkedés riasztó és bizalmatlanságot szül — alapuló kapcsolatokat alakítottak ki velük. A pénzt közösen vették fel. s együtt mentek vásárolni is, ügyelve arra, hogy minden forint jó helyre kerüljön. Vajon milyenné nőttek a nyolc év előtti lurkók? Hadd beszéljen erről három nyolcadikos: Balogh László, FeW ■ ■■ • Munkahelyük a világpiac OlafkeresJkedők Áz ellenséges propaganda hangadói — érthető módon — szívesebben beszélnek Magyarország gazdasági nehézségeiről, mint a nyugati világ válságáról. Együttérzően és elemzően megállapítják: „Magyarország jelenleg már 72 dollárt fizet egy tonna szovjet olajért. A szállító újabb 20 százalékkal emelte az árakat”. A MINERALIMPEX Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, dr. Russay István illetékes e témához hozzászólni. — Valóban volt az év elején és a következő két-há- rom évben is lesz áremelkedés. amíg a KGST-országok árai fokozatosan el nem érik a világpiacét. így egy tonna szovjet nyersolajért az idén már 49 rubelt fizetünk. De ez az import még mindig mintegy 30—40 százalékkal olcsóbb, mint a közel-keleti. — És ha az évtized végére az árarányok hasonlóak lesznek ...? — Azonos árak mellett is előnyösebb lesz számunkra a szovjet import, mert eleve gazdaságosabb az export. A Szovjetunió nagy tömegben vásárol tőlünk autóbuszt, gépet, gyógyszert, fogyasztási cikket, élelmiszert, s ezért egyedülálló módon jövedelmező számunkra a gyártás és az értékesítés. A tervszerűség, a hosszú távú biztonság ugyancsak a szovjet import mellett szól. Növekvő szükA; Uimihns! 1877. június 12., vasárnap ségleteinket azonban mégsem tudjuk kielégíteni teljes mértékben ebből a legelőnyösebb forrósból. Elkerülhetetlenül növekszik a közel-keleti kőolajimport. Jelenleg a megvásárolt arab és iráni olajat nem szállítjuk haza közvetlenül vasúton, hanem a Szovjetunióval elcseréljük, és fele költséggel a barátság kőolajvezetéken hozzuk haza azt. De 1978 végén, 1979 elején elkészül az adriai kőolajvezeték, amely hazánk és Csehszlovákia részére egyaránt évi 5 —5 millió tonna kőolajat továbbíthat. s így a tervek szerint 20 esztendőre megoldja a közel-keleti olaj szállítási gondjait. Magyarország jelenleg évente 10 millió tonna kőolajat használ fel. Ebből 2 millió tonna a hazai termelés, 7 millió a szovjet import, egymillió tonnát pedig a közel- keleti országokból szerzünk be. Földgázból évi 5—6 milliárd köbméter a hazai termelés és jelenleg 1,2 milliárd köbméter az import. Az orenburgi gázvezeték üzembe helyezésével az import 3,5 milliárd köbméterre növekszik. Az orenburgi gázvezeték építésére összpontosított nemzetközi erőfeszítések nagysága egyébként szemléletesen jelzi a szocialista import növelésének gondjait és lehetőségeit is. — Mibe kerül az olajimport? — A rubel- és a dollár- millióknál többet mond, hogy a szovjet importért háromszor. a közel-keletiért pedig ötször annvi árutömeget adunk cserébe 1975 január, illetve 1973 októbere óta. A világpiaci cserearány-változás. amely a magyar népgazdaságnak milliárdos veszteségeket okozott és okoz, az olajnál különösen érzékelhető. De az árrobbanás nyomán lényegében minden termék ára valamilyen irányban elmozdult. Az átrendeződés során az energiahordozók, a fontos nyersanyagok, az alapvető élelmiszerek, továbbá a magas műszaki igényű beruházási javak (a részegységek és alkatrészek is) tartósan felértékelésre kerültek a világpiacon. Leértékelődtek viszont a hagyományos késztermékek, köztük jelentősen a közepes és gyengébb minőségű cikkek. Nem nehéz belátni, hogy amit nyerünk a réven, annak többszörösét elveszítjük a vámon. A timföld, az alumínium, az élelmiszerexport árnyeresége a többletkiadásoknak csupán töredékét fedezi. És ne feledjük, hogy export árulistánkon jelentős arányban olyan fogyasztási cikkek' és beruházási javak (gépek, berendezések) szerepelnek, amelyek az árak átrendeződése során tartósan leértékelésre kerültek. Ezért nem tűrnek halasztást a lényegbe vágó szerkezeti átalakítások. a fejlesztési, ,a termelési és az értékesítési arány-, illetve irányváltozások. A világpiac értékítéletét és a magyar népgazdaság adottságait, lehetőségit figyelembe véve a tennivalók többirányúak: — Fejlesztjük a műszakilag élenjáró gépipari termékek (közúti járművek, ne- hézhíradás-technika, elektronika, automatika, fényforrások stb.) és a kulcsra kész komplexumok (timföldgyár, erőmű, fényforrásgyár, élelmiszer-feldolgozó üzem, egészségügyi és oktatásügyi intézmény, iparszerű mező- gazdasági termelési rendszer stb.) előállítását, exportját. — Bővítjük a hazai nyersanyagbázist, mindenekelőtt a mezőgazdaság, illetve a vegyipar fejlesztésével, nagyobb figyelmet fordítunk a meglevő természeti kincsek, köztük a szén fokozott kiaknázására. — Növeljük mind a hazai, mind az import nyersanyagok feldolgozási fokát és lehetőleg csak az értékes, az ún. magas árfekvésű, jövedelmező késztermékeket exportáljuk. — Messzemenő takarékosság szükséges az anyaggal, az energiával, az idővel és a munkaerővel. Növekszik az anyag-, az energia-, a munkaerő-megtakarítással járó fejlesztések, beruházások szerepe. A MINERALIMPEX tevékenységi körétől messzire kalandoztunk. A kitérő persze annyiban nem erőszakolt, hogy minden vállalat és szövetkezet életében, munkájában, mint cseppben a tenger tükröződik az ország helyzete. És csak az egész ismeretében, teljes rálátással az országra, a világra érthető meg a rész. a helyi tennivaló, így a MINERALIMPEX feladata is. A vállalat teljes forgalma — tőkés valutára átszámítva — egymilliárd dollár, s ennek negyedrésze az export. (Az exportlistán egyebek közt timföld, kőolaj- származékok, tűzálló anyagok, ásványipari termékek szerepelnek). A jó piaci munka — az előnyös vásárlás, a kedvező értékesítés — a legnagyobb tartalék. Új termékek bevezetése, új piacok szerzése, taktikai vásárlás, a közel-keleti olaj olcsó, cső- vezetékes hazaszállítása, a különböző árajánlatok versenyeztetése stb. egvüttesen százmilliós megtakarítás forrása lehet. Kovács József A múlt és a jelen. (Fotó: Szántó György) szór elkeserített, de mindig újra kezdtük. Az egészséges makacsság nem volt hiába. Jelenleg az apák kilencven, az anyák ötven százalékának van állandó munkahelye. A nehézségeket szemléletesen érzékelteti a jelenlegi nyolcadik osztály sokat tapasztalt főnöke. — Órák után folyvást korrepetáltuk a tanulókat. Ezért senki sem várt anyagi ellenszolgáltatást. A gyengék segítésére tanulópárokat szerveztünk. A felnőtt cigányok — végtére is mindenki érzékeny ember — megsértődtek a többiek hú- zódozásán. Háborogtak is egyre-másra: „Miért vetnek meg bennünket, nem vagyunk mi alábbvalóak senkinél!” Azonnal válaszoltam : „Senki sem hivatkozik majd a különbségre, ha gyerekeik nem tetvesen, hanem tisztán jönnek az iskolába.” Szerencsére mindez a múlté, mert valameny- nyien mosdottan, ápoltan érkeznek hozzánk. Óvoda nélkül is Igényességre szoktatták őket, pedig a községben ma sincs óvoda, ahol három évig foglalkoznának velük. hér András és Kállai Lajos! Laci villanyszerelő lett, s elégedett zömében négyes jegyeivel. Délutánonként ott-» hon segít. Bolttá megy, kapálja a kertet. Szabad ide-» jében indiántörténeteket olvas vagy tévét néz. — öten vagyunk testvég rek. mégis mentünk valamire. Nemrégen vásároltunk a szép lakásba bútort. Tizennégyezer forintot fizet-» tünk érte. Andris újságolja: — A mi otthonunk csali egyszobás, de kőművesnek jelentkeztem. Hat-hét év múlva építek én olyat, ami villának is beillik majd. Pályaválasztását egyéb! motívumokkal is indokolja! — Az épületekre rámutathatok: ez az én kezem munkája. Lajos barátai emlegetik; hogy náluk is új a konyha-J berendezés. Nem törjük meg a csen-! det, az értékelés elmarad, mégis mindannyian, akiic ott voltunk az igazgatói irodában, egyre gondoltunk: Így lesz a nagyapák, aa apák dacából többre sarkalló öntudat. S még mondja valaki hogy a pedagóguspályán hiányzik a sikerélmény... Pécsi István Megnyílt! Közöljük az eddigi kedves Fogyasztóinkkal, valamint a városunkat látogató vendégeinkkel, hogy reprezentatív BORMINTABOLTUNKAT új helyén, Eger, Széchenyi út 5. sz. alatt megnyitottuk! Mintaboltunkban márkás-, hírneves palackos egri boraink, valamint művészi kivitelű díszdobozok és különleges kiszerelésű, ajándék jellegű termékeinkkel állunk t Fogyasztóink rendelkezésére. EGER—MÁTRA VIDÉKI BORGAZDASÁGI KOMBINÁT
