Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

Színházi esték IRemenyik, vendégségben A Vén Európa Hotel Egerben Az előadás egyik jelenete. Es ha nem akar gyógyulni...? Egynapos vendégségbe ér­kezik Egerbe a volt dormán- di író, a világot járt Reme­SZÍNJÁTSZÖ FESZTIVÁL, amatőr színtársulatok pará­déja, fesztelen, bensőséges találkozás a közönséggel, az utca emberével. Tíz eszten­dővel ezelőtt, valami ilyes­féle jelszóval indították út­ra az első egri nyári karne­vált a rendezők. És persze azzal, hogy le­gyen sok-sok móka, zenebo­na, játék, csinnadratta, és minden, ami egy fiatalokból álló társulatra jellemző. Egy szóval, legyen egy jó kis ha- cacáré. A nyári karnevált idén im­már ötödik alkalommal ren­dezte meg a Megyei \Műve- lődési Központ. Hat helyszí­nen : a Dobó téren, a Lyceum előtt, a strandon, a Dobos cukrászdában ... négy megye kilenc színjátszótársulata szórakoztatta a publikumot, majd egy héten át. Az elő­adásokat — amelyekről nap mint nap hírt adtunk e lap hasábjain is — sok-sok ezer ember nézte végig. És élvez­te is végig. Hiszen az ama­tőr csapatok jó kedvű komé- diázása, a musicalek, a pan­tomim, a cirkuszi tréfák, bo- hócattrakciók feledtetni tud­ták a rossz idő okozta, szin­te állandó csúszásokat, hely­színváltozásokat is... Kellemes volt, tetszett — mondhatja bárki, aki végül is valamelyik produkciónak tapsos résztvevője volt. És ez a legtöbb! Így, néhány nap elteltével visszatekintve a karneválra, érdemes azonban azt is szám­ba venni, vajon milyen volt egészében a rendezvénysoro­zat. S ha a csoportok egy ki­vételével valamennyien ama­tőrök is, akkor sem hiábavaló dolog föltenni a kérdést: mi­lyen volt a látottak színvo­nala? Sokezernyi „megmoz­gatott”, jól szórakozó em­ber — ez így önmagában mindenképpen a dicséretére válik a szervezőknek. A résztvevők húsz előadás­sal léptek a közönség elé. S ez szám szerint nem is lett volna kevés, ha az együttesek képesek lettek volna egyenletesen jó szín­vonalon játszani. Nos, a fellépők közt nem egv csoport már évek hosz- szú során bizonyította — nem is akármilyen fokon —, hogy mit tud és mennyit ér. (Péidául a budapesti Kisha- rang együttes, a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad, a Gyöngyösi Játékszín). Igaz, akadt olyan gárda is, amely első alkalommal mu­tatkozott be a nyilvánosság előtt. A MINŐSÉG MÉRÉSÉRE ez persze nem mérce, legfel­jebb adalék ... Hiszen a kivaló és kiemelt minősítésű 1817. junius 12., vasárnap nyik Zsigmond. Pontosabban egyik drámája, a Vén Európa Hotel, amelyet 14-én, ked­kiskőrösi Periszkóp Színpad jelenlegi csapata alig né­hány hónapja dolgozik együtt s mégis messzi kimagasodott a mezőnyből. Négy előadásuk közül — valamennyit Kerényi Gábor Miklós rendezte Béky Loránd közreműködésével — Rolf Schneider—Bereczky Er­zsébet a Harmadik keresztes­háború című darabja érdem­li a legnagyobb elismerést. A musicalt rengeteg remek öt­lettel, jó tempóban, szinte tökéletes technikai tudással vitték színre. A huszonnégy fiatalt még olyan, nem je­lentéktelen nehézségek sem zökkentették ki, mint a szín­pad szűkös volta. Kifogásta­lan mozgás, kellemes éneklés, üde, friss, jó kedvű játék jellemezte a Sófalvi farsang­temetés című székely népi összeállítást és a Mrozek ír­ta Piotr Ohey mártíromságát is. Mégis, éppen a Periszkóp dicsérete után, meg kell kér­dezni, vajon miféle szervezői koncepció állította velük egy sorba az iskolai színjátszó­ként már jó, de nagyközön­ség elé lépni — legalábbis a most látott darabjukkal — még éretlen mezőgazdasági szakiskolások vagy az egri 212. szakmunkásképzősök társulatát? Az öt „hazai’ ’együttesből talán csak a Gyöngyösi Játékszín — bár itt a műsor- választással vitatkozni lehet. A Nizami múzeum hom­lokzatának loggiáiról fehér márványklasszikusok néz­tek le rá; aztán bement a kéziratraktárba, ahol a bol­tozatos mennyezet alatt a polcokon régi szerzők vár­ták. Hosszasan elüldögélt itt, aktatáskájából nagyítót vett elő. és gyenge szemét össze­hunyorítva alaposan szem­ügyre vette az elsárgult kéz­iratok arab ligatúráját. Nemrég egyedülálló kéz­iratot fedezett fel. Ahogy vizsgálgatta, egy arab betű kerek kacskaringó­jának közepén halvány pon­tocskát vett észre. Homá­lyos, nyugtalanító felisme­rés sejlett föl benne. Ez az aprócska, semmi kis pont szerencsecsillagnak, a siker előhírnökének tűnt a számá­ra. És ő gyermekesen ujjong­va nézegette. A pontocska ugyanis megváltoztatta a be­tűt, a betű a szót. és éppen ebben a sorban volt elrejt­ve a gondolkodó halálának éve. A pont még öt esztendőt adott az általánosan elfoga­dott dátumhoz. És most, ahogy kilépett a kézirattárból, Aliaga Kuli- jevics az aktatáskájában vit­te ezt a kéziratot, mint egy vádiratot. A pont halvány­sága nem zavarta. Ügy dön­tött. hogy ez a mindenható, romboló idő műve. Az is le­den, a veszprémi Petőfi Színház előadásában láthat a megyeszékhely közönsége. „A dráma jelképes cselek­ménye Dél-Amerikában ját­szódik. színhelye egy Buenos Aires-i szálloda, amelyben a 20-as évek elején magam is dolgoztam. Személyes az él­ményanyaga, olyannyira, hogy a darab szereplőinek neve az eredeti figurák ne­vével azonos” — vallotta az író. Érdeklődéssel várjuk a Horvai István rendezte Re- menyik-bemutatót. Elsősor­ban az író miatt, de azért is, mert a szereplők sorában viszontláthatunk néhány volt egri színészt: Szoboszlay Sándort. Czeglédy Sándort, Dobos Ildikót és Losonczy ; Ariéit. ne — és az Elektron Színpad volt az, amely megfelelt a jelenlegi színvonalnak. Az utóbbi együttes előadására — Lázár Ervin Négyszögle­tű kerek erdőjét mutatták be — szokták azt mondani, ez az igazi, jó amatőr produk­ció. A szerző gondolatait hű­séggel, élvezhetőén tolmá­csolták a szereplők. És jól simult a rendezés is a meg. írtakhoz, valamint az elő­adók képességéhez. Az öt napnak egyébként nemcsak díszvendége, de vi­tathatatlanul sztárja is ma­radt mindvégig Rajnai Lász­ló bohóc és pantomimmű­vész. Bárhol és bármikor je­lent meg párjával, Fruzsi­val, a gyerekek és .a felnőt­tek körében egyaránt meg­érdemelt sikert aratott. Fars- hang című, kicsiknek és Cir­kusz az egész, nagyoknak készült műsora is ízléses, ka- cagtatóan ötletes és ötletesen kacagtató produkció volt. Olyan, amely egyik esetben sem maradt meg a felszíni humornál. VÉGÜL IS — az Agria Karnevál egészére vissza­térve — a fentebb említet­tek ellenére, a közönség mindig és folyamatosan „megtalálta a számítását”. Az egriek és az Egerbe látoga­tó turisták kaptak ötnapnyi jókedvet, vidámságot. És ez a fontos! Németi Zsuzsa hét, hogy a másoló nádtollá­nak hegyén kiszáradt a tin­ta ... örvendezett önmaga, a kö­zösség, az utódok miatt. Ám valahol, ennek az örömnek a mélyén idegen, bosszúálló hang kiáltozott: „No, most majd meglátjuk, ki győzött, Gambarli docens! Hogy meg lesz hökkenve, amikor fel­szólalok a tudományos ülés­szakon és ízzé-porrá zúzom a verzióját!” Elképzelte magának, ahogy egy csapással megingatja azoknak a szaktekintélyek­nek a szilárdságát, akikre annyira szeretett hivatkozni Gambarli docens ... Azonnal cselekedni akart, haladéktala­nul, elodázhatatlanul, és nem várni addig, amíg összehív­ják a tudományos üléssza­kot. ... írjon talán cikket egy tudományos folyóiratnak? Erre azonban hosszú ideig A beteg akarata nélkül nem megy, mondják. A gyógyuláshoz az is kell, hogy a beteg is megtegyen min­dent az egészsége visszanye­réséért. Hát még akkor/ ha a be­teg alkoholizmusban szen­ved! Mert ez is betegség, nem is akármilyen, annyi embert pusztít el évente, hogy ná­lunk már szinte népbeteg­ségnek számít. Ha világver­senyt szerveznének a tö­mény szesz fogyasztásából, a mi nótánkat kellene elhúz­nia a rajkózenekarnak az ünnepélyes eredményhirde­téskor. Be szomorú. Ki kezdeményezze? Az alkoholista nemcsak magát teszi tönkre, hanem a környezetét, a családját is. A rettegés lesz úrrá körülötte. Nemegyszer vezetett már el az elviselhetetlen állapot a tragikus végig: meg „kellett” szabadulni az alkoholos zsar­noktól. A rendőrségi és bírósági ügyek is igazolják Gyöngyö­sön is, mennyi törvénysze­gés melegágya az alkoholos állapot. Nagyon gyakran a munka­hely vezetői lepődnek meg a legjobban, ha valaki, akár a család, akár valamilyen tár­sadalmi szervezet fordul hozzájuk: igyekezzenek jobb belátásra bírni dolgozójukat, aki nap mint nap üldözi a családját, felforgatja a szom­szédok nyugalmát. Még hogy ő? Az a rendes ember, aki csendesen és szorgalmasan dolgozik, akinek a hangját sem lehet hallani, akinek a keze aranyat ér? Mert ilyen is van, ez is jellemző az al­koholisták egy részére, a gyáron kívüli és a lakáson belüli fenegyerekekre. Ki kezdjen tehát hivatalos eljárást az alkoholista beteg gyógykezelésére? Kinek, mi­lyen tapasztalata lehet az il­letőről, különösen, ha az kétarcú ? Az 1972. évi, II. tv. vég­rehajtására megjelent 15/1972. (VIII. 5.) Eü. M. sz. rendelet az egészségügyi szerv jogosultságát állapítja meg. Csak az kötelezheti az alkoholistát gondozáson való részvételre vagy rendelheti el a kényszergyógykezelést. Igaz, a kezdeményező lehet a család tagja, rokona, rend­őrség, gyámhatóság, munka­hely, illetve állami vagy tár­sadalmi szerv is. A lehető­ség bőséges. És a gyakorlati megvaló­sítás? Hercehurca: hónapokig Az emberünkért kimennek, két markos legény megra­gadja, aztán viszi is magá­val. Vége a lidérces életnek, a család és a környezet fel­kellene várnia. No és az új­ságok? Mit ér az ő golyóstolla a nagy teljesítményű rotációs gépekhez képest, amelyek naponta nyomják a hatalmas főcímeket: „Ezer éve ...”, „Az ezredik évfordulóra ...”, „A nevezetes dátum előesté­jén ...” Lába a tengerparti sétány felé vitte. Az élelmiszerbolt bejáratánál sorsjegyárus ta­nyázott le, nagydarab, puha öregember; tányérját eláru- sítóasztálának üveglapjára helyezve fasírtot evett. Az asztalon egy halom sorsjegy hevert, és valame­lyikre nyeremény esett, min­den lehető földi jó, melyek miatt nem szükséges a kéz­irattárban vesződni, a levél­tárakban búvárkodni, apró- donként rekonstruálni és el­érni az igazságot. Ott hevert a nercbunda és a városköz­pontban levő szövetkezeti la­lélegezhet. Ha kiengedik a jó lelket, olyan rendes lesz, hogy csupa mosoly virul az­után körülötte. A naivak így képzelik el. És az érdekeltek is. Pedig de sokkal másabban megy ez. Lássuk csak! Az egészségügyi osztályon meg­hallgatják a bejelentőt, az­tán a gondozásba veendő személyt is. Azaz, csak hall­gatnák, mert kiküldik neki ' az idézést, de az füle botját sem mozdítja. Üjabb felszó­lítás, újabb semmi. Most már a rendőrség segítségét kell igénybe venni. Mindez leg­alább egy hónap. Végre ott ül az asztal túlsó oldalán a páciens Ö aztán semmit el nem ismer. Méghogy ő iszik? Legfeljebb két decit napon­ta, azt is fröccsnek. Mondjon hát véleményt a szakértő. Üjabb idézés, újabb hall­gatás. Végül ismét a rend­őrség vezeti elő az embe­rünket. Véleményt kell kérni a munkahelytől is, az egész­ségügyieknek környezet- tanulmányt is kell végezni­ük. Ez is idő, újabb hetek mennek el vele. És akkor mi van, ha a be­teg jegyzőkönyvileg kijelen­ti, hogy ő belátja végül is, mert ugye, a hatóság, külön­ben sem elveszett ember ő... megy kezelésre önként? Persze, nem megy. Ne dramatizáljuk tovább a dolgot. De annyit még te­gyünk hozzá a tények tiszte­letének következtében, hogy ettől sokkal bonyolultabb el­járás szükséges a munkate­rápiás intézetbe való beuta­láshoz. Nagyfa messze van Idézzük a vonatkozó ren­deletet, ami biztos, biztos: a 13/1974. (XII. 28.) IM—Eü. M. sz. együttes rendelet alapján csak annál' az alkoholistánál lehet a munkaterápiás gyógy­intézetben történő kezelést elrendelni, akinél már az egyéb, összes létező gyógyin­tézeti kezelési módok, több esetben, eredménytelenül fe­jeződtek be. Van itt néhány nagyon fontos megszorítás: összes, lehetséges, több esetben és eredménytelenül. A végzést pedig csak a bí­róság mondhatja ki. Méghoz­zá az ügyészség indítványá­ra. Ezért van olyan messze Nagyfa, ha a tényleges tá­volság, tehát ide Szeged, ma már órák alatt leküzdhető. Ismét tehát: az emberi jog. Még ekkor is. Még így is. Nem csodaszer Állapítsuk meg, hogy az alkoholizmus gyógyítására nincs abszolút biztos, min­kás belépési összege, ott rej­tőzött a lehetséges jólét, amely elérhető minden járó­kelő számára, aki hisz a hol­napban. Aliaga Kulijevics sohasem vásárolt sorsjegyet. Egyetlen sorsjegyét öreg aktatáskájá­ban vitte, azt a sorsjegyet, amelyre a legértékesebb nye­remény jutott — az igazság. A part üres volt. Minden a meleget, a tavaszt várta — a kopár platánok, a csenevész gyep, a szürke, hideg tenger. A poetikus nevű sétahajó, a Terrénkúra árván simult a kikötőhöz. A sirályok az ódon betűk könnyed, lendü­letes kötésére emlékeztettek, amelyek az égbolt ősi papír­ján voltak szétszórva. Aliaga Kulijevics felhúzott kabátgallérral ült a pádon. Ahogy a tengert nézte, át­meneti megbékélés szállt rá. És a maró, diadalittas „ki nyert, ki nyert!” már címzés nélkül, kérdő hangsúllyal csengett benne... És a tenger itt előtte volt, van és lesz — mindig. És lesz égbolt, és föld, és csil­lagok, és emberek... És ugyan mi jelentősége van egy ősrégi dátumnak a mostani földi sorsok szempontjából? Hiszen az emberek túlságo­san kötődnek mindennapi ügyeikhez és gondjaikhoz, hogy felkavarják az évszáza­dok porát és tanulságot von­janak le belőle... (Folytatjuk) den körülmények között eredményt hozó csodasze­rünk. Még a zárt intézet, Nagyfa sem az. Akárha a be­utalt két évet töltött is ott el. Ne higgye tehát senki, hogy Nagyfa mindent meg­old önmagától. Ha úgy tet­szik: semmit sem old meg. Csak segíti a megoldást. Áz orvosok a* megmondha. tói, hogy az alkoholista aka­ratgyenge személy. Nem tud magának parancsolni. Mert, ha tudna, nem lenne alko­holista. Az alkoholizmusból való gyógyulását tehát az akaratának az erősítésével kell kezdeni. Ha akarja, akkor... tel­jes a siker. A legközelebbi pohár bor­ig, sörig, pálinkáig Mert annak sem szabad a nyelvét belemártania az italba, aki a kezelés után fellélegzik, és megkönnyebbülten kezdi új­ra az életét. Az első pohár­tól nagyon rövid út vezet a tovább folytatott alkoho­lizmusig. Ma még alig értik meg, el­hinni pedig egyáltalán nem hiszik el a barátok, az isme­rősök, hogy valaki „még ez­zel az egy pohárral sem” issza meg. Az egészséges em­ber számára még a két-há- rom pohár ital sem végze­tes. De az alkoholizmus be­tegség. A szeszes ital idézi elő. Tehát az újabb „egy po­hár” újabb „fertőzést” okoz! Nem virtus, nem jópofa- ság, fondorlatos módon „rá­szedni” a másikat az ivásra, aztán „jót röhögni rajta”. Talán egyszer eljön az idő, amikor az ilyen embert is felelősségre vonja a törvény „felelőtlen veszélyeztetés mi­att elkövetett, súlyos testi sértés” miatt. Ha jól végig­gondoljuk, erről van szó, ha valakit rákapatnak az italra a cimborák. Maradjunk abban, a sze­szes italból az egy-két po­hár semmi az egészséges em­bernek, de méreg az alkoho­listának, pláne, ha már ke­zelés után van. Ne játsszunk a szeszes ital­lal, mert — életekkel ját­szunk! G. Molnár Ferenc ttfozéehet Az ember régi vágya a ter­mészet megváltoztatása. Most örömmel értesültem, hogy egy területen ez már sike­rült is. Egy rajzot láttam a Rádió- és Televízióújságban (10. sz., 7. old.), amit a Nép- szabadságból vettek át abból az alkalomból, hogy a lap­társak is köszöntötték a solti Kossuth adót. A sarkvidéki tájon össze­sen 10 eszkimó, 8 jégkunyhó és 3 feltartott fejű, elegáns pingvin látható. Az előtérben egy táskarádió fölé össze­hajtó eszkimók már előzőleg sikeres magyar nyelvtanfo­lyamot végeztek, mert kíván­csian hallgatják a Szabó csa­ládot. (Egyikük a többit esi- títja: „Pszt, kezdődik a Sza­bó család”.) A jégkunyhóból a gyerekek is előbújnak. A távolból a többi eszkimó is fut lelkendezve a rádióhall­gatók felé. Láthatóan a ked­ves pingvinek is nagyon fi­gyelnek. Azt én nem tartom csodá­nak. hogy az eszkimók is kíváncsiak voltak arra. hogy sarkvidékükön fogható-e a solti Kossuth' adó. Azt is tud­hatja már mindenki, hogy a pingvinek nagyon kíváncsi madarak. Csak az nem tisztázható még egyértelműen, hogy az eszkimók mikor költöztek át az egyik sarkvidékről a má­sikra ... Vagy a pingvinek hogyan vándoroltak át a má­sikról az egyikre? ... Mert én megértem, hogy ezen az örömünnepen együtt akartak lenni, de hát a déli sark­vidéken, ahol élnek pingvi­nek (sokan, sokfélék), ott nem laknak eszkimók... Az északi sarkvidéken, ahol az eszkimók élnek, ez ideig semmiféle pingvinfajta nem volt található ... Ezért örültem én a termé­szet ilyen meováltoztatásá- nak... (Dr. Szemet) Mérlegen az Agria Karnevál B ■ Ötnapos vidámság...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents