Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ Moszkvába érkezett Guiringaud francia külügyminiszter — Törökországban a választásokon Ecevit köztársasági néppártja győzött KEDD Kádár János tárgyalásai Rómában Andreotti miniszter- elnökkel — Begint_ a Likud tömb vezetőjét bízták meg az új izraeli kormány megalakításával SZERDA Kádár János találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtitkárával •— Londonban megkezdődött a nemzetközösség csúcstalálkozója CSÜTÖRTÖK Kádár János VI. Pál pápánál járt — Véget ért Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttségének tárgyalása FENTEK Leonyid hrezsnyev fogadta Fahmi egyiptomi külügyminisztert. — Washingtonban . a szovjet—amerikai kereskedelemről tárgyal a két ország közös kereskedelmi bizottsága «ZOMBAT A hollandiai túszdráma véres véget ért — Genscher nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban, majd Párizsban tárgyalt moszkvai útja előtt 'VWVNA/VVSA/VNA/VVVNAAA/VVVVVVVVVVVVVVVWV'VVV'VVVVVVVVVVVS^^A/WVV A hét 3 kérdése Felgyorsult a diplomáciai tevékenység üteme Kelet és Nyugat között: a héten szovjet—francia külügyminiszteri találkozóra került sor, a jövő héten hasonló szintű szovjet—nyugatnémet tárgyalások kövétkeznék. közben Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője Vance amerikai és Guiringaud francia külügyminiszterrel is tárgyalt. Mi indokolja ezt a sűrű érintkezést? A héten összeült a Brit Nemzetközösség. A Londonban megjelent állam- és kormányfők elsőnek a dél-afrikai problémákról vitáztak. Előrelépést jelend-e ez a délafrikai megoldás felé vezető úton? Fidel Castro kubai államfő érdekes interjút adott az egyik legnagyobb amerikai tévétársaságnak és a legnépszerűbb riporternőnek, Barbara Waltersnak. Az interjút a héten sugározták, milliók is látták. Mi volt a hatása ennek a Castro-nyi- latkozatnak? Mi indokolja a Kelet és Nyugat között sűrűsödő diplomáciai tárgyalásokat? Június 15-én kezdődik Belgrádban az a nemzetközi értekezlet, amelyen 33 európai és 2 észak-amerikai (USA és Kanada) állam képviselői hozzálátnak az idestova két esztendeje kitűzött feladatukhoz: eszmecserét folytatnak a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról, megvonják az európai biztonság megszilárdulásának mérlegét, megtárgyalják a további együttműködést. Ez a nagy jelentőségű találkozó még akkor is alapos indokot szolgáltat a diplomáciai tevékenység ütemének felgyorsulására. ha tudnivaló, hogy az érdemi munka tulajdonképpen csak az ősszel indul meg. De arra is gondolni kell, hogy magasabb szintű kelet— nyugati találkozások szintén esedékesek: közeledik például Leonyid Brezsnyev franciaországi látogatásának időpontja. A nyugati hatalmak igyekeznek egyeztetni elképzeléseiket és álláspontjukat: Genscher ezért járt Moszkva előtt Washingtonban és Párizsban. Természetesen épp azért történnek kísérletek az összehangolásra, mert sok kérdésben feszülnek ellentétek a nyugati hatalmak között. Hogy például a belgrádi találkozót ne változtassák valamilyen „panasznappá” bizonyos amerikai szándékok ellenére sem. azt Gis- card d’Estaing és Schmidt koncellár egyformán szorgalmazza. De — mondjuk — a közel-keleti kérdésben sem vág egybe Washington törekvése Párizséval. És így tovább... Megjegyzendő, hogy a közel-keleti problémakörben most a szovjet diplomácia vált aktívvá: Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminisztert fogadták a héten Moszkvában. A kairói sajtó a találkozás kapcsán a szovjet— egyiptomi viszony állandó elemeiről írt. Hozott-e előrelépést DélAfrika problémáinak megoldása irányában a Brit Nemzetközösség vitája? Három napig alkudoztak Londonban a nemzetközösség 33 országának képviselői — állam- és kormányfők — a dél-afrikai helyzet megítéléséről és a teendő intézkedésekről. Egyszer-másszor heves kifakadások hangzottak el, több résztvevő elmarasztalta Nagy-Britanniát azért, hogy nem akart és nem tudott erőteljes eszközökhöz folyamodni a rhode- siai Smith-rezsim ellen. A nemzetközösség afrikai tagjai általában azt hangoztatták, hogy szükség van a fegyveres felszabadító harcra, ha Rhodesia, Namíbia és a Dél- afrikai Köztársaság népeinek a függetlenségét meg akarják adni. ha az ottani fajüldöző és kisebbségi, fehér rendszereket meg akarják dönteni. S bár az utóbbi esztendőkben felhalmozódtak a keserű tapasztalataik, az afrikai országok felszólították Nagy-Britanniát, hogy folytassa a rhodesiai rendezési kísérleteit. Ugyanakkor a Smith-rendszer ellen gazdasági szankciók- megszigorítását sürgették, így az olajembargó érvényesítését. Ha Rhodesia nem jut olajhoz, egyhamar feladnák a fehértelepesek a reménytelen harcot ... Erre azonban sem Nagy-Britannia, sem a nemzetközösség több. fehér lakosságú országa nem hajlandó. Érdekes volt megfigyelni, hogy az angol polgári sajtó a dél-afrikai vitáról a közvélemény figyelmét el akarván terelni, óriási teret szentelt az „Amin-ügynek”. Ellenőrizhetetlen é6 fantasztikus híreket közöltek arról, hogy az ugandai elnök — akit Londonban nemkívánatos személynek tartanak — mindenképpen el akar jutni az angol fővárosba (ha nem repülőgépen, akkor hajón ...) és be akar toppanni a Lancaster House-ba. az értekezlet színhelyére. Idi Amin a megbízhatóbbnak látszó értesülések szerint ki sem mozdult Ugandából... Az egész „jön? nem jön, kiutasítják?” — játék csak arra volt jó, hogy az afrikai angol gondokat elleplezzék, s hogy a nemzetközösség afrikai tagjainak állásfoglalásait a sajtóban háttérbe szorítsák. Amint vége lett a nemzetközösség dél-afrikai vitájának, felhagytak a polgári sajtóban az „Amin-üggyel” is. Mi a hatása az amerikai tévében közvetített első Castro-interjúnak? A kubai—amerikai viszonyban, amelyet majdnerri másfél évtizedig szikrázóan ellenségesnek lehetett mondani, mostanában minden •hét újabb előrelépéssel szolgál. Mégha egyik-másiknak nines is közvetlenül mérhe- ,tő következménye, mint például Fidel Castro terjedelmes és izgalmas, őszinte és sok érdekes részletet feltáró televíziónyilatkozata, amelyet először láthattak képernyőiken az amerikai nézők tízmilliói. A washingtoni jelentések a tévéközvetítés visszhangjáról először is azt ^melik ki, hogy az átlagnézőt meglepte Fidel Castro megnyerő, fiatalos külseje, s az ember, akiről eddig annyi rosszat hallott, most kellemes hangon megszólalt, rendkívül meggyőzően érvelt. Castro bizonyította, hogy az amerikai reakció, még az Eisenhower—Nixon- korszakban milyen kíméletlenül. milyen jogtalanul tört a kubai népre. Vagy hogy milyen gyilkos merényleteket szervezett a CIA Castro ellen. az utolsó a 70-es évek elején történt. (Megjegyzendő. hogy a hivatalos Washington is elismert vagy nyolcat a Castro elleni akciók közül...). A washingtoni visszhangban az áll, hogy az amerikai nézők meglepve hallották a kubai vezető válaszait az Angolában tartózkodó kubai fiatalokról csakúgy, mint arról, hogy hány fogoly tölti szabadságvesztés büntetését azért, mert a kubai szocialista rendszer ellen próbált fordulni. Castro kifejezte reményét, hogy Carter elnök alatt a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálódnak, de azt is hozzátette, hogy ez jobbára csak egy későbbi időszakban következhet be. Az amerikai tévénézők végül azt is láthatták, hallhatták, hogy Fidel Castro hitet tett a Szovjetunióval való szoros barátság és együttműködés mellett. A legfontosabb a kubai— amerikai viszony kedvezőbb alakításában, hogy az USA megszüntesse a szocialista szigetországgal szembeni embargót, s hogy normális alapokra helyezze a két ország kereskedelmét. Pálfy József HÉT *VÉGI Asszony császár Szóltunk már egyszer a rózsa- színű sisakos, japán amazonokról, akik (akkor még így tudtuk) hazájuk elnyomott asszonyainak akarnak egyenlő jogokat kiharcolni. Egyszer már a mozgalom mintegy kétezer-ötszáz sorstársuknak (neves emberektől elhagyott szeretőknek, kitaszított feleségeknek) jelentős pénztámogatást szerzett. Ezzel a cselekedetükkel sokak rokonszen- vét szerezték meg. Vezetőjük, Misako Enoki azonban most nyilatkozatot adott egy lapnak, s ebben helyreigazított bizonyos félreértéseket. Pártja — mint mondta — a Nihon Dsosszeh Toh nem a férfi és a nő egyenrangúságáért küzd, hanem az asz- szonyok hatalmáért. E zászló alatt indulnak a következő parlamenti választásokon, természetesen kizárólag női képviselőjelöltekkel. No, de a politikai kampányokhoz pénz kell, s nem is kevés! Az elnöknő, aki egyelőre egy kitűnő praxissal rendelkező orvos felesége, úgy 60 ezer dollárnyi összeget vett kölcsön — férjétől. Különös. Miért adott a fér) pénz a saját nyakára kerülő kötél megszerzéséhez? Még különösebb azonban a feltétel, amelyhez a kölcsönt kötötte: ha az asszony pártja elvesztené a választásokat — elválnak. És ha megnyeri? A férjnek aligha lesz módja feltételeket támasztani. A japán doktor nyilván arra gondolt, ha felesége győztesen vonul be a felsőházba, híres lesz • az egész família és áradni fognak hozzá a paciensek. Ahelyett, hogy arra a jövőre gondolna, amikor a feleség pártja veszi át az uralmat és felkészülne a harcra a férfiak egyenjogúságáért, a férfiakkal szembeni előítéletek fölszámolásáért, társadalmi egyenlőségük megteremtéséért, az orvos csak a mára gondol és a pénzt hajszolja. Pedig mi mindent tervez a Nihon Dsosszeh Toh pártpnog- ramja! Misako Enoki a kormányhatalom átvétele után kizárólagos női szakszervezeteket óhajt létesíteni, katonai akadémiát alapítani női növendékeknek, női igazgatókat állítani a vállalatok élére, s végül női uralkodót ültetni a császári trónra. Addig is — mondja az elnöknő — az asszbnyok testedző gyakorlatokkal, például karatéval. tehát a tenyér élével osztogatott ütések gyakorlásával készüljenek a hatalomátvételre. Lehet, hogy a doktornak mégis igaza volt és szaporodni fognak a paciensei? Tatár Imre A fejlett szocializmus koncepciója a testvérpártok elméletében és gyakorlatában N I. A fejlett szocializmus építésének tapasztalata a Szovjetunióban LENIN MAR ABBAN AZ IDŐBEN fontos történelmi határként felvetette a fejlett szocialista társadalom eszméjét, amikor a szovjetorosz- • ország még csak az első lépéseket tette meg történelmi útján. Azonban azt is hangsúlyozta, hogy nem tudjuk, jiem lehet megmondani, hogy milyen lesz a szocializmus, mikor éri el kész formáit. Ismeretlen úton járva, óriási nehézségeket leküzdve, sőt olykor hibákat ís vétve, a szovjet nép az SZKP vezetésével végrehajtotta a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását és a kulturális forradalmat. A harmincas évek elején a szocialista építés eredményeit általánosítva az SZKP levonta azt a következtetést, hogy a Szovjetunióban létrejött a „szocialista gazdaság alapja”. Később, a harmincas évek második felében a szocialista gazdálkodási rendszer teljes győzelmével kapcsolatban állapították meg, hogy az átmeneti időszak befejeződött, „a szocializmus alapjában felépült”. Feladatul tűzték ki az osztály nélküli szocialista társadalom teljes felépítésének, a kom- • mumzmusra való áttérésnek a programját. A fasiszta Németország támadása azonban félbeszakította a szovjet nép békés munkáját. A Szovjetunió hosszú és a történelem legsúlyosabb háborújában nemcsak hogy megvédte szabadságát és függetlenségét, hanem az európai és ázsiai háQMmm 7. június 12., vasárnap ború megnyeréséhez, a fasizmus feletti győzelemhez is döntő mértékben hozzájárult. A német és az olasz fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban. a szocialista forradalmak győzelme számos európai és ázsiai országban meggyorsította a fejlődést. A Nagy Októberrel megindult forradalmi folyamat minőségileg új szintet ért el: kialakult a szocialista világrend- szer. Befejeződött a Szovjetunió egyetlen szocialista országként, tisztán kapitalista környezetben való fejlődésének időszaka: ettől az időtől kezdve a Szovjetunión kívül új társadalom jött létre a fejlődés szocialista útjára lépett országok egész csoportjában. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉSNEK a háború utáni évtizedekben megtett útja újabb értékes tapasztalatot hozott. Ezt a tapasztalatot elemezve a párt arra a következtetésre jutott, hogy az átmeneti időszak befejezése, a szocializmus alapjában való felépítése („a szocializmus alapjainak a lerakása”) nem jelenti a szocialista építés befejezését és a szocializmusnak kommunizmusba való átnövését. A történelmi tapasztalat szerint időre van szükség ahhoz, hogy a szocializmus megszilárduljon, és kifejlődjék — kiteljesedjék, hogy a szocialista termelési viszonyokban rejlő lehetőségek kibontakozhassanak. Ugyanekkor feltárult a termelő erők és a kommunizmus előfeltételeivel kapcsolatos feladatok bonvolultsá- sa cs sokrétűsége is. Más szóval: nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmus nem rövid ideig tartó szakasz, hanem a társadalmi fejlődés hosszú történelmi fázisa. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa hangsúlyozta, hogy a szocializmus a kommunizmus felé haladva hosszú ideig már nem a kapitalizmustól kapott bázison fejlődik, hanem saját, szocialista bázisán. Az alapok lerakásának gazdasága és a mai fejlett gazdaság ugyanazon típusú termelési viszonyokra, ugyanazon gazdasági törvényekre, a szocializmus törvényeire épül. A szocializmusnak saját bázisán végbement fejlődése lehetővé tette az SZKP számára, hogy az ötvenes évek végén kimondja: az országban teljesen és végérvényesen győzött a szocializmus. Különösen jelentős változások mentek vegbe az anyagi szférában. Jelenleg a Szovjetunió gazdasági erejének alapja a sokágazatú ipar és a gépesített nagyüzemi szocialista mezőgazdaság, a szakképzett káderek; a Szovjetunió gazdasági ereje a magasan fejlett tudományra támaszkodik, a mai tudományos-műszaki forradalom vívmányainak a termelésbe való egyre szélesebb körű bevezetése révén fejlődik. A fejlett anyagi-műszaki bázis alapján szélesen kibontakozik a szocialista rendszer mélyen humánus jellege, a dolgozók érdekeit, életszínvonaluk növelését szolgáló gazdasági rendszerének az előnyei. Megszilárdult, a szovjet nép, mint új történelmi közösség társadalmi-politikai és eszmei egysége. A nemzetek és nemzetiségek egyen- n lőségének. virágzásának és közeledésének alapján, a szocialista internacionalizmus alapján meg jobban megerősödtek a Szovjetunió testvéri népeinek kapcsolatai. A szocializmus teljes és végleges győzelmével a szovjet állam össznépi államként tevékenykedik, erőfeszítéseit a kommunista párt vezetésével a szocialisták demokrácia minden oldalú fejlesztésére, az állampolgárok j'ogainak biztosítására irányítja. Lényeges változások mentek végbe a szellemi életben is: megnőtt a szovjet ember kultúrája és képzettsége, a kommunista erkölcsiség eszményeihez, a marxizmus— leninizmus elveihez való hűsége. Jelenleg a szovjet népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók több mint háromnegyed részének felső- vagy középfokú (teljes vagy nem teljes) képzettsége van. Az oktatás valamennyi fajtája több mint 93 millió személyre terjed ki. Áz országban hozzávetőleg 1.3 millió tudományos dolgozó van. 108-szor annyi, mint 1913-ban volt. Az SZKP 1971-ben megtartott XXIV. kongresszusa levonta azt a következtetést, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalomi. Az SZKP XXV. kongresszusa ebből a következtetésből kiindulva fogalmazta meg a párt hosszú távú stratégiáját: meghatározta a cselekvés reális irányvonalát s legközelebbi évekre és hosszabb történelmi távlatra, konzerválta a programban foglalt célok megvalósításának útjait. A SZOVJETUNIÓBAN most azon munkálkodnak, hogy megvalósítsák ezt az irányvonalat, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtését. ANATOLIJ BÜTYENKO, a filozófiai tudományok doktora APN (Folyt, kőv.) Izraeli falvak Ciszjordániálian Néhány napja múlt, hogy az izraeli csapatok 10 éve, a 3. izraeli—arab háborúban elfoglalták a Sínai-félszigetet (56 980 km-) a Golan-fennsí. kot (1295 km'-'), Ciszjordáni- át (56) és a Gázai-övezetet, mintegy egymillió — zömmel palesztin — lakó került uralmuk alá. Az 1948 óta kormányzó Munkáspárt Egyiptommal, Szíriával kötött csapatszél választási megállapodások keretében területkiürítéseket hajtott végre a Sinai.- félszigeten és a Golan-fenn- síkon. Az 1967-es háború után Ciszjordániából és a Gá- zai-övezetből 410 ezer palesztin menekült Jordániába. 1975-ös adatok szerint Cisz- jordániában 700 ezer, a Gá. zai-övezetben 400, Jordániában 900 ezer, Libanonban 350 ezer, Szíriában 150 ezer palesztin élt, főleg menekült- táborokban. A Palesztin Felszabadítási Szervezet legmagasabb szintű testületé, a 180 tagú Palesztin Nemzeti Tanács 12. ülése 1974 júniusában foglalta a Gázai-övezetre és Ciszjordániára kiterjedő palesztin állam tervet, ahol hazát akar teremteni a világon — 1948, az izraeli—arab háború óta — szétszórtan élő palesztinok számára. Az izraeli-kormány makacsul ragaszkodik az 1967-es törvénytelen területi hódításokhoz. A megszállt területe, ken létrehozott izrael teleoü. lések hálózata a kormány ko- lonializációs politikájának következménye. Az izraeli szélsőségesek egyértel - "en állást foglalnak Ciszjor A ni a (az izraeli ortodox szóhasználat szerint Szamárra Jude) visszaadása ellen, mivel azt a „Nagy-lzrael” részének tekintik. Ezt a célt támasztja alá, hogy a megszállók mintegy 50 zsidó települést létesítettek a Jordán-folyó jobb partján, Közel-Kelet „éléskamrájában”, Ciszjordániá. ban. Térképünk a Le Monde alapján, néhány új izraeli települést mutat. — TERRA — < /
