Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-11 / 136. szám

•AWVA/WvAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAA/W Péntek esti külpolitikai kommentárunk: A szószátyár kémfőnök A Szovjetunió álláspontja változatlan a közel-keleti kérdésben L Brezsnyev fogadta Fahmi egyiptomi külügyminisztert MI TAGADAS, piszkos kis ügy. Nem mi, hanem a tekintélyes Washington Post fogalmazott így. Hogy mi­ről? Hát az újabb amerikai vesztegetési botrányról. Sokan Amerikában már úgy vélik: ismét egy Wa- tergate-ügy a láthatáron. Kétségtelenül újabb folt esett némely köztiszteletben álló politikus becsületén. Ráadá­sul egy különben sem túlontúl szalonképes rendszer: Dél-Korea szennyezte be feddhetetlenségüket­Már régebben szóbeszéd tárgya Washingtonban, hogy a Dél-koreai diktátor, Pák elnök titkosszolgálata egyes amerikai személyeket rendszeresen megvesztegetett. Szá- molatlanu] folyósították számukra a kenőpénzt, s drága ajándékokkal, Dél-Koreába szóló kéjutazásokkal igye­keztek --honorálni” a rendszerrel szembeni engedménye­ket. Már-már elült volna a mendemonda, amikor meg­szólalt a legilletékesebb: maga a kémfőnök, a vesztege­tések végrehajtója. Kim Jung Vük 1963—1969 között a KCIA a Dél­koreai titkosszolgálat igazgatója volt. Később azonban Pák elnökkel nézeteltérése támadt, s jobbnak látta New Yorkban letelepedni. Az igazgató nemrég a New York Times-ban leleplezte az elnök által személyesen irányí­tott vesztegetési manővert, amely állítólag hat éven át folyt. A washingtoni politikusokat elsősorban a lehető legnagyobb gazdasági, politikai és katonai támogatás biz­tosítása érdekében igyekeztek megnyerni. HA EGY KÉMFŐNÖK nyelve megered, kellemetlen részletekre is fény derül. Bizonyos, hogy Pák diktátor már a vesztegetés beismerésének se örvendett, annak pedig végképp nem, hogy szószátyár hajdani kémfőnöke még azt is kifecsegte: a szöuli kormányzat azért tartja kívánatosnak az amerikai szárazföldi erők fokozatos ki­vonását Dél-Kpreából, mert így csökken Amerika "be­avatkozása” a diktatúra piszke« ügyeibe. Nos. Washingtonban most már terjed a botrány. A képviselőház etikai bizottsága írásban választ kér mint­egy hétszáz jelenlegi és volt törvényhozótól: elfogadtak-e készpénzt, vagy egyéb juttatást Dél-koreai ügynököktől- Arra készülnek, hogy kihallgatják az ügyről a Nixon- és a Ford-kormányzat nemzetbiztonsági tanácsának volt vezetőit. A Washington Post szerint a kormány — a Cl A és a külügyminisztérium révén — értesült a vesztegeté­sekről, de mitsem tett ellenük. A kongresszus köztársa­ság párti vezetői most sürgetik Carter elnököt: nevezzen ki különleges ügyészt a KCIA vesztegetési ügyének tisz­tázására, s netán állítsanak fel különleges esküdtszéket is. ALIGHANEM nincs okunk kétségbevonni a Washing­ton Post megállapítását: ismét egy piszkos kis ügy fod­rozza az amerikai belpoliika vizeit. Gyapay Dénes «AAAA/\AAAA/VWWSA/WVVWVVVVV\AAAAAA/V\AAAAAAAAAA/V,'^^*AíVV***A* , Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával és Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszterrel tárgyalt pénteken a moszkvai Kremlben Isz- mail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter. Délelőtt Fahmi Andrej Gromikóvai tartott újabb eszmecserét. Ennek során tárgyszerű légkörben foly­tatták a szovjet—egyiptomi kapcsolatok megvizsgálását, időszerű nemzetközi kérdé. sekkel is foglalkoztak, meg­különböztetett figyelmet szentelve a közel-keleti hely­zet elemzésének, valamint a közel-keleti rendezéssel fog­lalkozó genfi békekonferen­cia problémájának. Külügyminiszteri tárgya­lások lezárása után Leonyid Brezsnyev a Kremlben fo­gadta az egyiptomi minisz­terelnök-helyettest és kül­ügyminisztert. Hivatalos köz­lés szerint a találkozón, ame­lyen Andrej Gromiko is részt vett, „hasznos eszme­cserére került sor á szovjet— egyiptomi kapcsolatok hely­zetéről és távlatairól és a közel-keleti helyzetről, to­vábbá más, kölcsönös érdek­lődésre számot tartó nemzet­közi kérdésekről”. Mindkét fél kifejezte tö­rekvését a Szovjetunió és Egyiptom közötti baráti kap­csolatok és együttműködés helyreállítására, és konkrét intézkedéseket vizsgáltak meg, amelyek hosszú távon elvi alapot alkothatnának a két ország közötti kapcsola­tok rendezéséhez. A szovjet és az egyiptomi vezetők megállapították, hogy a közel-keleti rendezés prob­lémáját illetően, a két or­szág álláspontja azonos, il­letve közel áll egymáshoz. Megerősítették, hogy min­den módon aktivizálni kell az erőfeszítéseket a genfi ér­tekezlet 1977 őszére történő összehívása érdekében. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió elvi álláspontja a közel-ke­leti rendezés kérdésében vál­tozatlan : következetesen tá­A magyar-szovjet barátság múltjából Légügyi tárgyalások 1919-ben — 22 éve elhangzott beszélgetés egy vörös pilótával — Mottó: „Internacionalista barátságunk egyidős a Nagy Októberrel” (Egy veterán visszaemlékezé­séből) Veteránok, vörös pilóták. Egyre kevesebben vannak. A könyörtelenül múló idő ritkítja soraikat. Pedig 1919- ben a magyar—szovjet ba­rátság elindulásának ők vol­tak az első tanúi, alakítói, formálói. 1955-ben a Ta­nácsköztársaság Vörös Had­serege repülőiről szóló köny­vem megírásához adatokat gyűjtöttem. Levéltárakban, könyvtárakban kutattam és felkerestem az akkor még élő veterán pilótákat. Éjsza­kákat beszélgettünk végig, életre keltek a hősi 133 nap repülős eseményei. Szamu­ely Tibor híres repülőútjá- nak szemtanúit keresve ta­lálkoztam Kvasz Andrással, az egykori vadászpilótával. — A Tanácsköztársaság idején a ' várban a légügyi parancsnokságon dolgoztam, amikor egy nap hívatott a parancsnokom. Érdeklődött, hogy fogságom alatt meny­nyire tanultam meg oro­szul, mert én leszek egy Oroszországból érkező piló­ta kísérője és tolmácsa. Ek­kor hallottam először Vik­tor Hodörovicsról, a Vörös Hadsereg bátor pilótájáról. Az orosz vendések 1919. áp­£y,Mmsm 1977. június 1L. szombat rilis 15-én érkeztek Kijev- ből L. V. G. típusú, 260 ló­erős repülőgéppel. A piló­tán kívül egy számomra is­meretlen személy és sok- sok könyv, irat. újság és film volt még a gépen. Az orosz pilóta az 1062 km-es utat, állandóan 3000 méter magasan repülve — két köz­benső leszállással — 8 óra alatt tette meg. — Sokat beszélgettem Viktor barátommal, akiben a kor egyik legkiválóbb pi­lótáját ismertem meg. Mű­velt, igen szimpatikus em­ber volt. Mint gépészmér­nök lett pilóta 1914-ben. Franciaországban tanulta a repülést, és a világháború első éveiben a nyugati fron­ton vadászrepülőként harcolt a németek ellen. Együléses Spad vadászgépétől retteg­tek a németek. Nem vélet­len, hogy őt választották a magyarországi útra. Az ak­kori időik egyik legjobb gé­pét, az L. V. G.-t (Luft­fahrzeug — Verkehr — Ge­sellschaft) készítették elő a nagy vállalkozásra. Mi is is­mertük ezt a szolid, erős és megbízható géptípust. 1919 elején négy gyárban készí­tettek repülőgépéket, a pé- tervári Lebedjev, a moszk­vai Dux, a balti-tengeri gépgyárban és a szevaszto- poli repülőgépgyárban. A két utóbbi bidroplánokat gyártott, s a hadi esemé­nyek miatt akkor ideiglene­sen szüneteltették a terme­lést. Az orosz aviatika ügye­it a légügyi népbiztosság In­tézte. A repülőcsapatok fel­szerelése, ellátása kitűnő volt, nagy megbecsülésnek örvendtek. Minden gyalog­hadosztályhoz 3 repülőszá­zad (escadron) tartozott. A századparancsnokok általá­ban szakképzett pilóták vol­tak. rajtuk kívül még 5—7 pilóta és 3—5 megfigyelő tartozott a parancsnokság alá. Egy század 6—8 gépe közül 2—3 együléses va. dász, a többi pedig felderí­tő és bombázó volt. Kvasz András szerint többször szó­ba került a már megvalósu­láshoz közel álló szovjet— magyar légipostajárat terve. — Viktor Hodoroviccsal tárgyalások folytak Buda­pest—Kijev és Budapest— Odessza közötti légijáratok indításáról is. A legkedve­zőbb feltétele az utóbbinak volt. Hidroplánnal a Duna vonalát követve, hetenként kétszér, éjjel akarták indí­tani a gépieket. Már kitűz­ték az első járat indulásá­nak idejét, kijelölték a1 pi­lótákat és a csepeli hidrop- lánkikötőben hozzákezdtek a gépek előkészítéséhez. Saj­nos. a Magyar Tanácsköztár­saság és a fiatal szovjet ál* lám közötti első légiiárat nem valósul meg- A kato­nai helyzet más feladatokat követelt tőlünk, a vörös pi­lótáktól. Hodorovics bará­tom április 23-án reegel 9 órakor visszareoült Kijevbe. Azután soha többé nem hal­lottam felőle. . ■ ■«. ■« Tamás György Szovjet—egyiptomi tárgyalások Moszkvában. Képünk: And­rej Gromiko szovjet és Iszmail Fahmi egyiptomi külügy­miniszter. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) mogatja az arab népiek igaz­ságos küzdelmét a szabadsá­gért, a függetlenségért, a tár­sadalmi haladásért. Az egyip­tomi fél a maga részéről aláhúzta a Szovjetunió fon­tos szerepét a közel-keleti ügyekben, illetve a genfi bé­kekonferencia társelnökének minőségében végzett mun­kája jelentőségét a közel- keleti átfogó rendezés szem­pontjából. Callaghan elkerülte a nyílt állásfoglalást Brit nemzetközösségi csúcsértekezlet A brit nemzetközösségi csúcsértekezlet második nap­ján az afrikai kérdés vitá­jánál egyszerre .felizzott a légkör. Kenneth Kaunda zambiai elnök drámai hangú beszédében rámutatott, hogy Afrika egész déli térsége lő- poros hordó és ebben a hely­zetben már alig van remény a rhodesiai válság békés rendezésére, az angol—ame­rikai diplomácia manőverez- getéseinek sikerére. Az afrikai frontállamok szószólója, mint késő este ki­adott beszédéből nyilvános­ságra került, hétpontos ak­ciótervet terjesztett a csúcs- értekezlet elé a rhodesiai rezsim elszigetelésére. Callaghan angol miniszter- elnök és dr. Owen külügymi­niszter nem reagált érdem­ben Kaunda akciótervére, s csupán vonakodva ismerte el a felszabadító háború jogos­ságát. Az afrikai tagállamok vi­szont élénken támogatták Kaunda javaslatait a szank­ciók megszigorítására. Sehu Jár Adua dandártábornok, a nigériai küldöttség vezetője felháborodva Ítélte el Angli­át, amely „12 év óta csak a kezét tördeli”. Előzőleg angol sajtótudósítók számára tar­tott zártkörű tájékoztatóján kijelentette, hogy „Nigéria tagja e kötetlen klubnak (a nemzetközösségnek), de fenntartja a jogát a kilépés­re, ha úgy találja, hogy a nemzetköziség jelenlegi mű­ködése lejáratja a tagálla­mok eszményeit és törekvé­seit”. Callaghan miniszterelnök a kiszivárgott értesülések szerint indulatosan bizonyí­totta, hogy Anglia nem tét­lenkedett, az elmúlt 12 év alatt. Ami a kérdés lényegét, a szankciókat illeti, itt Callag­han és Owen is elkerülte a nyílt állásfoglalást. I (MTI) Nimeri elnök Pekingben Pénteken befejeződött Ni» meri szudáni elnök kínai lá­togatásának első — pekingi — fele. Nimeri tárgyalt Li Nszien-Nien miniszterelnök» helyettessel, iparügyi minisz­terrel gazdasági és műszaki együttműködési megállapo­dást írt alá a kínai kormány képviselőjével, — amely fel- tételezések szerint, az eddi­ginél is nagyobb pekingi tá­mogatásra jogosítja fel Szu­dánt. Fogadta Nimerit Hua Kuo-Feng. a KKP kb elnö­ke, minszterelnök, s kettejük eszmecseréjét ez utóbbi sze­rint „tiszta és forradalmi ba­rátság hatotta át” A Nimeri-vizit sajátos színfolt volt az itteni állam- és kormányfői látogatások történetében: a szudáni el­nök előtt talán még senki nem fordult meg itt, aki ilyen maradéktalanul átvette volna a vendéglátók frazeo­lógiáját. beleértve a Szovjet­uniónak, a szocialista orszá­gok túlnyomó többségének szidalmazását is. Nem történt előrelépés Pénteken Bécsben a Hof­burg nemzetközi konferen­ciatermében újabb plenáris ülést tartottak a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzetek kölcsönös csökken­téséről tárgyaló konferencia résztvevői. Mint az ülés után ismertté vált, Kanada képviselője — a NATO-országok korábbi javaslatait támogatva — az­zal érvelt, hogy nehezíti a megegyezést az úgynevezett „földrajzi egyenlőtlenség” kérdése. A nyugati országok ismert álláspontja ugyanis kiragad­ja az összefüggő kérdéscso­portokból a földrajzi helyze­tet, s azt a maga részére hát­rányosnak próbálja feltün­tetni.. Ezzel szemben a szo­cialista országok küldöttei már több alkalommal kifeje­zésre juttatták: nem lehet a földrajzi helyzetet külön fi­gyelembe venni, miután az csak egy részkérdése a tár­gyalások témájának. Több más kérdéssel összefüggés­ben kell az egyes országok földrajzi fekvését megítélni. Az ülésen Kanada küldötte felszólalásában lényegében a NATO-országok érdekeit vette védelmébe. A küldöttségek legköze­lebbi plenáris ülésüket jú­nius 16-án tartják. Genscher-interjú Kielégítő módin fejlődnek a szovjet-NSZK kapcsolatok Az NSZK kormánya az európai enyhülés szempont­jából nagy jelentőséget tu­lajdonit a szovjet—nyugat­német viszonynak és érdeke fűződik a két ország közöt­ti párbeszéd elmélyítéséhez — jelentette ki a DPA nyu­gatnémet hírügynökségnek adott interjúban Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, aki a jövő héten konzultációt folytat Moszkvában. Genscher hangsúlyozta, hogy szov.ietunióbeli látoga­tásával folytatódik a két or­szág külügyminiszterének rendszeres találkozósorozata. Ennek idei első állomása van Well akkori külügymi- nisztériumi igazgató, jelen­legi államtitkár márciusi moszkvai útja volt, a kö­vetkező, legmagasabb szin­tű folytatás pedig Leonyid Brezsnyev erre az évre ter­vezett bonni látogatása lesz. A bonni kormány — je­lentette ki a külügyminisz­ter — ‘ hosszú távú folya­matnak tekinti az enyhü­lést. amely a békét. az együttműködést és ezzel az emberek lávát hivatott szol­gálni. Ezért a szövetségi köztársaság minden terüle­ten aktivizálni kívánja a kétoldalú kapcsolatokat és a nyugatnémet félnek az a benyomása, hogy a Szovjet­unió is ezen fáradozik. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok jelenlegi állását jellemezve Genscher hang­súlyozta, hogy azok összes­ségükben kielégítő módon fejlődnek. A két ország gaz­dasági vegyes bizottságának múlt héten Bonnban tar­tott ülése azt bizonyította, hogy a gazdasági kapcsola­tok magas szintűek és a het­venes évek első felében vég­bement viharos fejlődés után tavaly nyugalmasabb mederbe terelődtek. Gyors ütemben növekedett az NSZK-ba irányuló szovjet export és ez kedvezően ha­tott a két ország kereske­delmi mérlegének alakulá­sára. Nyugatnémet megíté­lés szerint kedvezően ala­kultak az emberi kapcsola­tok is és kulturális téren is erősödött az együttműkö­dés. A küszöbönálló moszk­vai tárgyalásairól szólva a nyugatnémet külügyminisz­ter jelezte: mindenekelőtt, a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről tárgyal majd Gromi­ko szovjet külügyminiszter­rel. Nagy súllyal esik majd latba a helsinki ajánlások eddigi megvalósítása is — különös tekintettel a jövő héten kezdődő belgrádi ta­nácskozásra. Hasonlóképpen nagy szerepet játszanak majd a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások kérdései is. Az egyik nemzetközi kér­dések közül a közel-keleti és az afrikai helyzetnek, a harmadik világ problémái­nak és a világméretű fegy­verkezésellenőrzés témakö­rének szentelnek majd fi­gyelmet. Leonyid Brezsnyev terve­zett bonni látogatásáról szól­va Genscher hangsúlyozta: az esemény alkalmat ad majd a szovjet—nyugatné­met viszony átfogó értéke­lésére és a kölcsönös érdek­lődésre számot, tartó nem­zetközi kérdések megvitatá. sára. Biztos benne — fűzte hozzá —, hogy a- látogatás új ösztönzést ad a kétolda­lú kapcsolatok fejlődésének. Az ilyen találkozók értéke önmagában rejlik, abban, hogv segítségükkel nyílt vé­leménycsere során tisztázni lehet az álláspontokat ék erősíteni lehet a kwesí-nés bizalmat. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents