Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-07 / 132. szám

Viszlát, Agria! Viszlát, Karnevál! Szinkronba csomagolva Szombat este Útelágazás a semmibe címmel, amerikai bűnügyi filmet vetített a televízió, főszerepben Bana- cekkel, a zseniális magán, nyomozóval. A film műfajá­nak nem a remekműve ugyan, bár az is kétségtelen, hogy a Bűvészhez és társai­hoz képest „magas" szintű alkotás. Félre ne értsen a kedves olvasó, még véletle­nül sem óhajtok a film kap­csán a magyar — és a vi­lág! — nézőinek krimiéhsége felett meditálni, még kevés\ bé ezzel a filmmel foglalkoz­ni is akár. Az Útelágazás a semjnibe csak jó alkalom ar­ra, hogy néhány szót ejtsek a szinkronról, a magyar szinkronról természetesen, amelyről, ha jól emlékszem — ilyesmire már nehéz a jó visszaemlékezés — két évti­zede tán’ nem kis vita folyt és nem is csak a szakmán belül. Szinkronizálják-e vagy sem a külföldről behozott filmeket? Ha igen, közért­hetőbbé teszik a film min­den szavát, gondolatát úgy is, hogy a kurtára szabott fel­iratok helyett a teljes szöveg hangzik el, s úgy is, hogy nem kell a figyelemnek két­felé koncentrálnia: szöveg is, cselekmény is. Kell-e vagy sem? Folyt a vita, s nem keve­sen, többek között e sorok írója is, elismerve ugyan a szinkron kétségtelen „de­mokratizmusát”, azon aggó­dott, hogy elvész a jellem és a jelleg, mert szétválik a hang és a hordozója, az al­kat és a hang, a színész és az egyik legfontosabb színé­szi eszköz. Aztán eltelt majd két évtized, és ma már egy­szerűen nevetséges lenne a szinkron miatt ódzkodnia bárkinek is. De kinek jutna eszébe? De miért is nem jut az eszébe? Mert a magyar szinkron önálló művészeti ággá fej­lődött, mert a szinkron Ma­gyarországon — nincs isme­retem e téren más országok szinkronkultúráját illetően — nem aláolvasósa a képen el­hangzó szövegnek, mert ná­lunk a szinkron még arra is képes, hogy közepes vagy gyenge produkciót a jók kö­zé emeljen. Banacek szere­pében Bujtor István szólalt meg ezen a szombat esti kri­min — és kitűnően. És ki­tűnően szólalnak meg a töb­biek is, hangjuk simul a szemünkkel látott alakhoz, egyéniséget ad számunkra, Az elmúlt napokban a nyári karnevál vidám ren­dezvényeitől volt hangos a város, ám változatod prog­ramot kinál az egész júniu­si hónap. A Műsorrendező Iroda há­rom bérleti hangversenyt rendez ebben a hónapban. 6-án. hétfőn, fél 6 órai kez­dettél a székesegyházban kerül sor Pécsi Sebestyén orgonahangversenyére, a Ma­gyar Rézfúvós Négyes köz­reműködésével. 20-án- hétfőn Lantos István orgonahang­versenyében gyönyörködhet a zeneszerető közönség- Köz­reműködik Szirmay Márta. 25-én. szombaton este 8 órakor Liszt-hangversenyt rendeznek a székesegyház­ban amelyen közreműködik az esztergomi Balassa Bá­lint Énekkar- az Egri Szim­fonikus Zenekar, valaminta Magyar Állami Operaház magánénekesei. Vezényel Szabó Tibor és Farkas Ist­ván. A Megyei Művelődési Központ is rendez hangver­senyt, mégpedig 18-án este a Sétálóudvarban, ahol az Egri Szimfonikus Zenekar Vivaldi-estjére kerül sor Kocsis Albert Liszt-díjas he­gedűművész közreműködésé- yel. néha, sőt nem is néha, ihle- csomagolás tiszteletre mél- tett művészi pillanattá ne­mesítik ezek a hangok a szinkron nélkül minden bi­zonnyal csak lapos vagy szi­rupos pillanatokat. Sok olyan filmet láthatunk a televízióban, amely 6em nem árt, de nem is használ a nagyérdemű nézőnek, csu­pán arra alkalmas, hogy a tévének, ennek az örökké éhes Molochnak megpróbálja kielégíteni az éhségét. Hogy ezeknek a filmeknek — kül­honiakra gondolok — nem is kis része felülemelkedik az egyszerű élvezhetőség szint­jen — ez a szinkronba való tó technikája. De, hogy Láng Józsefnek, Kállay Ferencnek, Tolnay Klárinak, Borbás Ga- binak, Szegedi Erikának vagy Mádi Szabó Gábornak pél­dául — csak hirtelen és min­denféle értékítélet, rangsoro­lás nélkül — mit köszönhet a magyar tévénéző a való­ban maradandó művészi ér­tékek művészi alázattal va­ló szinkrontolmácsolásáért és miatt — azt szinte felbe­csülni is alig lehet. A „cso­magolásból” itt és így válik az egykor vitatott, aztán tu­domásul vett és kényszere­detten megtűrt szinkronból társművészet. Amely nélkül ma már el­képzelhetetlen lenne, hogy eljusson az érték az érték rangján az átlagnézőhöz. A szinkron a televíziózás — is! — műfordítása lett és e szóban nemcsak a fordítás, de a mű is benne foglalta­tik Columbo megy, Kojak jön Fentebb már utaltam rá, hogy akár meditálni is le­Három szinház három elő­adását láthatja ebben a hó­napban az egri közönség. A Megyei 'Művelődési Köz­pont Színházi esték soroza­ta keretében 7-én, kedden a Gárdonyi Géza Színházban a kecskeméti Katona József Színház bemutatja Neil Si­mon Furcsa pár című mű­vét, majd 14-én a veszpré­mi Petőfi Színház vendég­játékában Remenyik Zsig- mond Vén Európa Hotel cí­mű drámáját láthatja a kö­zönség. Az egri Gárdonyi Géza Színház pedig a jú­nius 12-i évadzáró előadá­sig játssza Fejes Endré Vo­nó Ignác című komédiáját. Felhívjuk a figyelmet a tárlatokra is. A vármúzeum állandó kiállításai mellett a Megyei Könyvtár aulájában megtekinthető az Ady End­re emlékére című kiállítás, a Fegyveres Erők Klubjá­ban pedig 20-án nyílik az Emlékezés a harcosra című szovjet fametszetsorozatból álló kiállítás. Érdemes felfigyelni a Vö­rös Csillag mozi szerdai elő­adására. a magyar filmek napjára, amelynek kereté­ben a Kárpáty Zoltán• az Egy magyar nabob, a Déry­né, a Valahol Európában, és a Péntek 13 című filmeket láthatja a közönség. hetne a magyar — de a vi­lág nézőinek is — a krimi­éhsége felett és okán. Meg is tették ezt már sokan, s meg is teszik még legalább ugyan­annyian. Korjelenség ez és nem feltélenül kórjelenség, amely megteremti a maga hőseit a képernyőn és a néző szívében is. Ezek a hő­sök, immáron a hetvenes évekre, nem a szépfiú An­gyal, hanem a kopott ballo- nú Columbo hadnagy féle tí­pusok, a kisember típusai, akik ugyan nem kemény ök- lűek, nem .rettenthetetlen hő­sök és nem elegánsak, mint a dandyk, sőt... De van egy nagyszerű tulajdonságuk: kisemberek. Olyanok, mint én vagy te. Akik úgy nyo­moznak voltaképpen, mint ahogyan a könyvelő könyvel. Értve a szakmát, pontosan precízen, mindenfajta nagy látványosság nélkül. Ilyen volt Columbo. Akinek ka­landjaiból még telik egyné­hányra a hazai képernyőn és aztán jön... ... jön Kojak, Telly Sa- vallas. A lengyel származá­sú, teljesen kopasz, már nem is éppen fiatal és sem­miképpen sem szép férfi. Csaik férfi. Olyan, mint te vagy én. Legalábbis azt hisszük majd, hogy ő olyan, mint mi, illetőleg mi olyanok va­gyunk, mint ő. Nem kell ag­gódnunk, korunk antihóse új és új kalandra visz majd az ősztől bennünket és majd úgy gondolunk vissza a len­gyel származású „sörénytelen oroszlán” láttán Columbóra, erre a kopott balilonkabátos hadnagyra, mint ahogyan most gondolunk Angyalra. Egyszer volt, hol is volt? A televízióban volt... Míg el nem felejtem: Ko­jak is hadnagy. A ház már egészen a domboldalon épült, az ud­vara is lejtős volt, az utcai ajtótól a hátsó kerítésig. Magdáék az alsó lakásban laktak. Az egyetlen szoba és a rendes házigazdáék jó előfeltételei voltak a sze­rény körülmények között is viszonylag nyugodt életnek. Mert Bözsike, a háziasz- szony, sokat segített — ta­náccsal és asszonyi ésszel, kézzel, amikor hogyan kel­lett. Nem volt gyermeke, szeretetét csak a férjére, Sándorra és a lakókra, Mag­dáikra pazarolta. Szükség is volt háziasszonyi segítségére a nagy rokontalanságban, Sándor pedig, a „morgó medve” ezermester ügyeske­déseivel sok-sok ház körüli problémát megoldott a la­kók javára is. A reggeli nap beragyo­gott a nagy, hármas abla­kon. Kora ősz volt, Magda a reggelit készítette, férje útra csomagolt az aktatás­kába. Megint útra készült. — Időben jössz...? — kérdezte Magda, miközben kitöltötte a tejeskávét. Vasárnapi karnevál, kar­neváli vasárnap... — mond­hatták mindazok, akik az elmúlt hét utolsó napján megfordultak az egri Dobó téren, ahol... Ahol kora délután bohó­cok, komédiások és egy egész zenészbanda tartott vidám találkozót. Hogyan lehet egy tüzes menyecske lázát csillapíta­ni? Mikor lesz a nyolcból fél nyolc? Hogy fest a Lu­das Matyi zenés változat­ban ? Milyen az, amikor a szentek bevonulnak? Nos, aki eddig nem tudta, az a Kisharang együttes, az eg­ri mezőgazdasági szakisko­la. valamint a Rajnai cir­kusz előadásában vasárnap még mindezt egész világo­san láthatta... Amikor ugyanis már besötétedett — és hűvösödni kezdett — négy fal között folytatódott az attrakció egy bizonyos Döm-dö-dömmel, Ló Szera- fimmal, Bikkamakkával és Szörnyeteg Lajossal az élen. Vagyis a Négyszögletű kerek erdő legfrissebb eseményei­ről, az egri Elektron szín­pad társulata tájékoztatta a közönséget. A késő délután az egri mezőgazdasági szakiskolás színjátszók és a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad egy- egy előadásával folytatódott a bemutatósorozat. Az előb­biek Bűn és büntetés, az utóbbiak a Koponyák he­A Fáklya június 19-én megjelenő 12. számát a Csu­vas ASZSZK és Heves me­gye között fennálló, egyre gazdagodó testvérbaráti kap­csolatoknak szentelték. Hja Prokofjev, az SZKP Csuvas Területi Bizottságá­nak első titkára mutatja be a lendületesen fejlődő vidé­ket — a Csebokszári Gép­gyárat, az Elektromos Mérő- készülékek Gyárát, a T—330-as hernyótalpasokat készítő Traktorgyárat, a vá­ros távlati fejlesztési tervét és kulturális életét. Csebokszári és Eger test­vérvárosok címereivel díszí­tett színes fényképosszeállí- tás — csuvas és magyar út­törők találkozásai. Heves — Igyekszem... Kocsival megyünk, nem tudom mi­kor ... Persze, a kocsi bizonyta­lanabb, mint a busz, vagy a vonat. Az együtt utazó kol­légák úticélja, időtöltése be­folyásolja a hazatérés idejét. — Siess... valami meg­lepetést tartogatok. — Mi lesz...? — Nem árulom el! összemosolyogtak. aztán elköszönt az asszonytól és elsietett, az ajtóból még visszanézett a kiságyra, ahol hangos szuszogással aludt a „legkisebb” — Ági. Magda gyorsan elvégezte a kora reggeli teendőit, rendbe rakta a lakást, meg­etette és tisztába tette a ki­csit, aztán a kocsival kitol­ta az udvarra. Odaállította az ablak alá és úgy igazí­totta meg az ellenzőt, hogy ne süssön a kislány szemé­be a nap. Lentről, az udvar végé­ből, a parányi műhely fe­lől már vasak csörömpölése, zaja hallatszott. Sándor bá­csi már dolgozik... pedig igazán korai még az idő. De nála korán kezdődik a nap. gye című darabot játszot­ták. A vasárnapest végén pe­dig a Park Szálló közönsé­ge előtt Rajnai László bo­hóc és pantomimművész hir­dette. táncolta, játszotta, magyarázta és produkálta — óriási sikerrel —, hogy Cirkusz az egész. És ötnapos jókedv és bo­londozás után hétfőn zárás­hoz érkezett az Agria kar­nevál. A maskarások — La­ci bohóccal az élen — még egyszer bejárták a várost, hogy érzékenyen egy „pá”-t intsenek. Igaz. ez még nem a va­lódi és végleges búcsút je­„Nyáron is együtt” cím­mel rendszeres hét végi fog­lalkozást ’ szervezett az Ady Endre Könyvtár a hatvani kisdobosoknak, úttörőknek. Bábegyüttesek, irodalmi szín­padok zenei és képzőművé­szeti foglalkozások, kirándu­lások szerepelnek a jó öt­let nyomán kialakított prog­ramban, amelynek nyitánya vasárnap délelőtt zajlott le. A népes, jól sikerült első gyermektalálkozón ezúttal a különböző seregszemléken megyei vezetők látogatása a Csebokszári Állami Egyete­men. a magyar ifjúsági ve­zetők részvétele a barátsági találkozókon, a gyöngyösi Vidróczki együttes televízi­ós szereplése — folytatja a krónikát. Külön részletes cikk foglalkozik az egri Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola és a Csebokszári Álla­mi Egyetem kapcsolataival. Riport vezet el Andrijan Nyikolajev űrhajós szülő­falujába. Sorselibe. B. Su- marjov grafikái bemutatják: milyennek látta a művész Egert, Heves megye tájait. Orosz nyelvlecke, Fáklya­fotó, filmismertető és a Szov­jet Kultúra és Tudomány Háza rendezvényeinek be­mutatása zárja a számot. Ott szorgoskodik, motorok­hoz alkatrészeket javít, va­sat hegeszt, fűrészel, kala­pál minden reggel... Hiába ment be a gyárba dolgozni — nem is annyira a pén­zért, mint inkább szenve­délyből a munka szenvedé­lyéből — dolgozik idehaza is. — Talán szégyen a mun­ka...? — szokta kérdezni, ha ez a „maszekolás” szóba kerül. Mert Sándor igazi munkásember. Ég a keze alatt a munka, mestere a szakmájának. Magda siet a piacra. Ilyenkor jobb kimenni, na­gyobb még a választék, frissebb az áru, és hama­rabb is végez. Nem szere­ti sokáig magára hagyni a kicsit — bár igazán nem tud még magának semmi rosszat tenni. Fut le a domboldalon a piacra, karfiolért. Az lesz a meglepetés vacsorára — meg túrós palacsinta. A cek- ker nagyokat lendülve fut vele, oda-odacsapódik a kő­kerítéshez. Nincs messze a piac, a bolt pedig éppenséggel az utca végén, a domboldal al­ján. Ki hinné, hogy ilyen rövid idő alatt be lehet vá­sárolni? Nem szokása a te- refere az utcán, siet odafe­lé is, hazafelé is. — Jó reggelt, Magdika! — köszön át a szomszéd ol­dalról a cipész. — Készen van ám a cipő, el lehet vin­ni! — Visszajövök, Német bá­csi... — és siet tovább. ... Az udvaron minden úgy van, ahogyan hagyta. lentette, hiszen este hét órakor kezdődött a gála. amelyen még egyszer és utoljára bemutattatott a Harmadik keresztes háború és a Eunámia, valamint a karnevál legkedvesebb dala; az, amelyik úgy kezdődik,1 hogy Gin-gan guli guli gull gvaccsan gin-gan-gu. És ezzel már tényleg vé-í ge. legalábbis egyelőre. Hí; szén a bohócoktól, farsangod lóktól, kotnédiásoktól, mas­karásoktól csak egy rövid időre kell elköszönni. Egy­két őszi, téli, tavaszi hónap még, s máris itt van újra a nyár. vagyis viszlát jövőre, Karnevál! bemutatkozott kis muzsiku­sok, énekesek, versmondólc szórakoztatták a hallgatósá­got, majd a helyi irodalmi színpad kedveskedett nekik alkalomhoz illő vidám mű­sorral. Ezzel egyidőben bortyolí-J tották le a megyei ifjúm un-J kás és szakmunkástanulói napok politikai vetélkedő; jét. amelyen — Heves kivé­telével — valamennyi város és járás fiataljainak csapa­ta elindult. Társadalmi, mű­vészeti, gazdasági jellegű kérdések tarkították a jól szerkesztett verseny téma­körét, és centenáris észtén-» dő lévén adózott a vetélke-í dő nagy . költőnk, Ady End; re emlékének is. Az első­séget, vele a háromezer fo; rintos könyvvásárlási utal­ványt a gyöngyösi járási KISZ-bizottság csapata sze­rezte meg, a második, har; madik helyen pedig Eger város, illetve az egri járás KISZ-fiataljaí osztoztak. Délután fél ötkor a népJ kerti szabadtéri színpadon! tartották a megyei ifjúmun­kás és szakmunkástanuló napok záróünnepségét, ame­lyen Blahó Sándor, a KISZ megyebizottságának munka­társa mondott beszédet. Ezt követően az egri Periszkóp együttes irodalmi összeállí; tással, a gyöngyösi Vid­róczki együttes színes nép- tánccsokorral, a fővárosi! Bojtorján együttes pedig tánczenével szórakoztatta a megyéből összejött ünneplő fiatalokat, akik lehettek volna többen is, hangulatuk azonban feledtette a padso-! rok foghíjasságát. Ott a kocsi az ablak alatt; persze, mozdulatlanul alszik a „pici” is, Ági — a kocsi napellenzője felfogja a fény­lő sugarakat. Megnyugszik, pedig nem is volt miért izgulnia. A felső lakásban Bözsike ma­tat, az udvar végében Sán­dor. Sándor bácsi... — hal valami baj lenne. Valami még sincs rend-' ben! A kocsi mintha nem egészen úgy állna, ahogy hagyta... egy fordulattal elfordítva. És nicsak! — a párna a kislány feje alatt.. j egészen magasra húzva! — Nahát! — pici bosszú-’ Ságot érez, kis lázongást magában. — Miért nyúlnak hozzá, nem szeretem... — gondolja dohogva és visz- szaigazítja alacsonyra a kis­párnát a gyerek feje alatt! A pici felnyitja a szemét; bizonytalanul mosolyog, az­tán újra elalszik a friss le-» vegőn. Magda pedig észreveszi a kis párnán az árulkodó nyo­mokat; olajos kéz, olajos ujjak nyomai mutatják, hogy ki volt a tettes, aki már ion is lefelé —. most indul a gyárba, munkába. — Magdika, máskor ne hagyja olyan alacsonyan an­nak a kislánynak a párná­ját! — mondja színlelt ha­raggal. — A fejébe szalad a vér! Magda mosolyog, most már egyáltalán nem is ha­ragszik. Nem szól, csak bó­lint, és ujjával int, hogy pszt! alszik a kislány..| halkabban .., !i ORGONAHANGVERSENYEK — SZÍNHÁZI ESTÉK - KIÁLLÍTÁSOK — MAGYAR FILMEK Júniusi választék Egerben Gyurkó Géza ÁUTALFV ISTVÁN1 A Fáklya júniusi számában Testvérkapcsolatok Csuvasia és megyénk között------ ----- ----* F iatalok ünnepe Hatvanban Már a második részénél tart és egyre érdekesebbé, izgal­masabbá válik az Álarcban című NDK-tévéfilmsorozat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents