Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

Pedagógusnapi kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról) (Kisegítőfoglalkoztató Iskola és Nevelőotthon, Eger), Batonyi Mi- hályné nevelőszülői felügyelő (Heves megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet, Eger), Merő Laszlóné felügyelő (Heves me­gyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály Továbbképzési Kabinet, Eger), Murcsányt László osztály- vezető (Járási hivatal művelő­désügyi osztály. Gyöngyös), Se- clon Béla tanulmányi felügyelő (Heves megyei Tanács V. B. mű­velődésügyi osztálya, Eger), Gál László tanár (212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Eger), Silkó Róbert tanár (213. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Hatvan), Sóit Ottó mérnöktanár (214. számú Ipari Szakmunkás­képző Intézet, Gyöngyös), Kété­vién Gáspár igazgatóhelyettes (215. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet, Selyp), Jankovits Iván igazgatóhelyettes (Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskola, Gyöngyös), Tatai Imréné tanár (214. számú loari Szakmunkásképző Intézet, Gyöngyös), Ferenczy Pál tanár (Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola. Eger), Tóth, Gyula tanár (általános gimnázi­um, Heves), dr. Pelle Béláné ta­nár (Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um és Kereskedelmi Szakközép- iskola. Eger), Pólyák György mérnöktanár (Vak B. János Ipari Szakközépiskola, Gyöngyös), Forgács Béla tanár (Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola. Eger), Verebélyt András igazgatóhelyettes (Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola, Eger), dr. Máté József igazgató (Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Hatvan.) Miniszteri dicséretet kapott: Puszii Jozsefné tanár (11. számú Általános Iskola. Eger), Vasvári Attllané tanár (10. számú Álta­lános Iskola, Eger), Fitala End­révé óvónő (Kodály Zoltán úti óvoda, Eger), Kelemen Imréné tanár (Állami Zeneiskola, Eger), Ernyei Arpádné óvónő (10. szá­mú körzeti óvoda, Gyöngyös), Nigrinyi Tiborné tanító (5. szá­mú Általános Iskola, Gyöngyös), Nagy Mátyásné tanító (általános iskola, Gyöngy ösoroszi), Kerepe­si Paine tanító (2. számú Alta­lanos Iskola, Hatvan), Strausz Jozsefné vezető óvónőhelyettes (Vörösmarty téri óvoda. Hat­van), Podony i József né tanító (általános iskola, Heréd), Szmi- gura Józsefné tanító (Fáy And­rás Általános Iskola, Párád), Szarka Józsefné vezető óvónő (napköziotthonos óvoda, Makiár), Pocsai Dánielné tanító (általános iskola, Bekölce), Hegyi Éva ta­nár (általános iskola, Andornak- tálya), Erdélyi László igazgató- helyettes (általános iskola, Vá- mosgyörk), Kovács Istvánná óvónő (napköziotthonos óvoda, Petőfibánya), Mácsik Györgyné tanár (általános iskola Selyp), Szűcs Györgyné igazgatóhelyet­tes (általános iskola, Márkáz), Lutter Istvánná igazgatóhelyettes (általános iskola, Detk), Betem- buk Pálné tanító (körzeti általá­nos iskola. Heves). Körtvélyessy Pálné tanító (I. számú Általános Iskola, Heves), Kovács Józsefné vezető óvónő (napköziotthonos óvoda, Pély), Príts Istvánná óvó­nő (2. sz. napközotthonos óvoda, Füzesabony), Molnár Sándomé tanító (általános iskola, Nagy­út), Tóth Jánosné tanító (általá­nos iskola, Poroszló), Czegléd i Józsefné könyvelő (212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Eger), Kádár László szakoktató (214. szánni Ipari Szakmunkás- képző Intézet, Gyöngyös), Olasz Szabó Tiborné tanár (Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskola, Gyöngyös), Csontos Béláné tanár (általános gimnázium, Heves), Rozsnyó Sándomé gazdasági vezető (Vak Bottyán János Ipari Szakközép- iskola, Gyöngyös), Kosa László­vá tanár (Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola, Gyön­gyös), Juhász Károlyné tanár (Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger). Kiváló dolgozó lett: Nagy Ist­vánná élelmezésvezető (Kodály úti óvoda, Eger), Hermann Ist­vánná dajka (Lenin úti óvoda, Eger), özv. Simon Jánosné kony­halány (5. számú Általános Isko­la. Eger), Verik Istvánná daj­ka (6. számú napköziotthonos óvoda, Gyöngyös), özv. Kovács Jánosné dajka (Mező Imre úti óvoda, Hatvan), Gál Gyulává fő­zőnő (napköziotthonos óvoda. Szilvásvárad), Hriblik Lászlóvá dajka (napköziotthonos óvoda, Szilvásvárad), Acs Jenőné kony­halány (napköziotthonos óvoda, Adács), Fülöp János hivatalsegéd (általános iskola, Atkár), Rába­közt Jánosné főzőnő (2-es számú Általános Iskola, Lőrinci), Mur- csányi Gáborné konyhalány (1-es számú Általános Iskola, Heves), Kovács Lajos hivatalsegéd (ál­talános iskola. Tárnáméra), Far­kas Joachimné főzőnő (általános iskola napköziotthon, Szihalom), Bíró Károlyné mosónő (Kisegí­tő-Foglalkoztató Iskola és Neve­lőotthon, Eger), Bessenyei Gyu­láim adminisztrátor (József Atti­la Ifjúsági Otthon. Hatvan), Ta­tár Imréné takarítónő (Gyermek- város, Eger), Szabó Gyulává is­kolatitkár (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkáskép­ző Iskola, Gyöngyös), Juhász Jó­zsefné vezető szakácsnő (Álta­lános Gimnázium, Heves), Palócz Ferencné takarítónő (Vak Boty- nyán János Ipari Szakközépis­kola, Gyöngyös), Danyi Ferenc gazdaságvezető (Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakkö­zépiskola, Eger). Ottörővezetői Érdeméremben részesült: Németi Gáborné ta­nulmányi felügyelő (városi ta­nács művelődésügyi osztálya Hatvan), dr. Király Gyuláné igazgató (9. számú Általános Is­kola, Eger), Szabolcska Péter tanulmányi felügyelő (városi ta­nács művelődésügyi osztálya, Gyöngyös), Faragó József igaz­gatóhelyettes (általános Iskola, Atány), Szabolcska Pétemé szakfelügyelő (1-es számú Álta­lános Iskola, Gyöngyös), Kiss Károly Igazgató (általános isko­la, Domoszló), Molnár Mihály ta­nár (általános iskola, Selyp), Lu­cia Miklósáé igazgatóhelyettes (Hámán Kató megyei Üttörőház, Eger). Kiváló úttörővezető: Murányi János szakfelügyelő (általános iskola. Nagyút), Paksi Gyula ta­nár (1-es számú Általános Isko­la, Hatvan), Bárdoss István igaz­gató (általános iskola, Kömlő), Marst Pálné tanár (3-as számú Általános Iskola, Gyöngyös), Ju­hász Sándomé tanító (Dózsa György Általános Iskola, Gyön­gyös), Piroska Csabáné tanár (Általános iskola, Hort), Czakó Gyuláné csapatvezető (Mátravi- déki Erőmű Általános Iskola, Lőrinci), Lászka Béla tanár (5-ös számú Általános Iskola, Heves), Vincze Ágostonná tanár (általá­nos iskola, Tarnalelesz), Parádi László tanító (általános Iskola, Makiár), Borics József tanár (ál­talános iskola, Sírok), Németh Margit tanító (1-es számú Álta­lános Iskola, Füzesabony), Ben- csik József tanár (általános is­kola, Tarnaszentmiklós), Kon ja Tamásné tanító (9-es számú Ál­talános Iskola, Eger), Farkas Jú­lia politikai munkatárs (Hámán Kató Megyei Üttörőház, Eger). Kiváló ifjúsági vezető: Németh Zsuzsa hallgató (Ho Si Minit Ta­nárképző Főiskola, Eger), Lud­vig Maria anyagkönyvelő (VEGY- EPSZER, Petőfibánya), Nagy Lajos raktáros (Finomszerelvény- gyár hevesi gyáregysége), Mol­nár Erzsébet tanuló (gimnázium és szakközépiskola, Hatvan), Prétka Ilona tanuló (Bajza Jó­zsef Gimnázium, Hatvan), Zaja Gabriella adminisztrátor (EVIRT gyöngyösi gyáregysége), Farkas Judit tanuló (gimnázium, Fü­zesabony), Szucsik Magdolna ta­nuló Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger), Kruppa Tibor tanuló (Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger). A Magyar Úttörők Szövetsége dicsérő oklevelét kapta: Zazra­vecz Antalné tanár (általános iskola, Tarnazsadány), Dzvonár Sándor tanár (általános iskola, Tárnáméra), Lóvéi Gyula igazga­tó (Járási Nagyközségi Könyv­tár, Heves), Kaszab Jánosné ta­nár (általános iskola. Tárnámé­ra), Krecz Jánosné tanár (álta­lános iskola, Feldebrő), Guti Zol­tánná tanár (általános iskola. Szihalom), Rottenstein Lászlóvá tanár (általános iskola. Kápolna). Ifjúságért Érdemérem: dr. Nagy Andorné igazgatóhelyettes (Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger). Kiváló ifjúsági vezető: Nagy Maria tanar (általános iskola, Mezőszemere). Az ünnepségen vették át ju­talmukat azok a pedagógusok, akik a Heves m. Tanács Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézete és az SZMT által meghirdetett pályá­zatra beneveztek, és színvonalas tanulmányokat (rtak. Az egyik kategóriában első he­lyezett: Fodor Jánosné tanár (5-ös számú Általános Iskola, Eger), második Búzás Zoltánná tanító (iO-es számú Általános Is­kola, Eger), harmadik Bágyi Fe­renc tanár (214. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Gyön­gyös). A másik kategóriában első dí­jas: Szikora Sándor igazgató (Körzeti Általános Iskolai Diák­otthon, Heves), második: dr. Ká­rász Imre tanár (1-es számú Ál­talános Iskola, Gyöngyös), Ben- csik József tanár (általános is­kola, Tarnaszentmiklós), harma­dik Árvái János igazgató (Kise­gítő Általános Iskola, Heves). Ju­talomban részesült: Benesik Jó­zsef (általános iskola, Tama- széntfhiklós). A Honvédelmi Minisztérium pénzjutalmát Bérezés László ta­nár (Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola), Sós­kúti Péter tanár (Gép- és Mű­szeripari Szakközépiskola. Eger) és Zöld Lajos, az egri Katonai Kollégium évfolyamvezető taná­ra vette át. Dr. Lendvay Vilmosné, az egri 5-ös számú Általános Iskola igazgatója, aki a pe­dagógusnap alkalmából meg­kapta a kiváló tanár címet, nem könnyű utat járt meg, amíg végre katedrára lép­hetett. — A felszabadulás után úgy éreztem: azok sorában a helyem, akik az új ren­det alapozzák, akik egyet­len szállal sem kötődnek a régihez. Először a horti köz­ségi elöljáróságon tevékeny­kedtem. s közellátási kérdé­sekkel foglalkoztam, majd a hatvani járási pártbizottság munkatársa lettem. Innen kerültem — természetesen közben tájékozottságomat gyarapítottam — a megyé­hez, ahol az oktatási alosz­tályt vezettem. Ügy érezhette, hogy rév­be jutott. Igyekezetét meg­becsülték, további érvényé- sülését nem akadályozta vol­na semmi. A fiatalasszony azonban kritikusan nézte ön­magát, s mindenképpen méltó akart lenni a rangos pozícióhoz. — Ügy gondoltam: a ne­velés kérdéseivel, a pedagó­gusok sorsával csak az fog­lalkozhat eredményesen, aki megszerezte a tanári diplo­mát Ezért iratkoztam be a főiskolára. Mehettem volna — akkortájt a legtöbben ezt tették — levelezésnek. Mégsem így határoztam, mert azt hittem — ebben nem is tévedtem —, hogy alaposabban felkészülhetek, mintha munkaidő után éj­szakáznék a könyvek mel­lett Amikor végeztem, hív­tak az újsághoz, állást kí­náltak a marxista tanszé­ken, én azonban a katedrát választottam. Nem szerény­ségből. hanem, mert meg­szerettem ezt a hivatást. Rá­jöttem: nincs szebb dolog, mint gyerekeket kalauzolni az értelem és az érzelem nemegyszer rögös útján. Az V. számú iskolába he­lyezték, ahol rajta állt: va­lóra váltja-e elképzeléseit... 0­Az első éveket most is szívesen idézi. Egyre-másra sorolja hajdani tanítványa­it. Apró-cseprő csínytevései­ket régen elfeledte, de szor­Agria karnevál! Fars-hang és Farsangtemetés Az első teljes nap után három gyors vélemény: — Na... — ez... — igen! A .nyilatkozók” felnőttek és gyerekek, fiatalok és öre­gek, egriek és nem egriek, szóval mindazok, akik akár csak úgy véletlenül, vagy ép­pen fáradságot nem ismerve, de eljutottak az Agria kar­nevál valamelyik pénteki produkciójára. Választék pedig akadt bő­ven, kora délutántól késő es­tig. Fars-hang cirkusztól Só­falvi farsangtemetésig, me­nyecske csábítástól a Bűn büntetéséig. Na, de hogy érzik magu­kat a színjátszók? Erről a kiskőrösi Periszkóp Színpad talpig feketébe öltözött já­tékmesterét, Janovich Albint kérdeztük meg. Méghozzá közvetlen azután, hogy az eg­ri Szabadság tér alkalmi né­zőserege ismét, és ismét megújuló tapssal köszönte meg az együttes játékát. — A csoport hétéves törté­netében ez az első alkalom, hogy az utcán mutatkozunk be. Kicsit furcsa volt, kicsit izgalmas nemcsak magunk előtt, de magunk mögött és körül is tudni a közönséget. Szerencsére a Sófalvi far­sang temetés című székely népi összeállítás rengeteg alkalmat kínál a mozgásra, OJMMM 1977. június 4., szombat a mókára, a táncra, és így — úgy vettük észre — jól érvényesült a szabadtéren is. Reméljük, legalább ugyan­így sikerül este a Harmadik keresztes háború című da­rab és a farsang temetésének ismétlése is. Vagyis, folytatása követke­zik ... És a mai program egésze: a 2-es iskolában fél tíztől látható a gyöngyösi úttörőház színpadának Növök című, ka­maszoknak szóló játéka. A Szépasszony-völgyben fél tizenegytől vonul föl a Pe­riszkóp Színpad és a Kisha- ramg Együttes, bemutatójuk címe: Sófalvi farsangteme­tés, illetve az Ereklye szüle­tése. Kávé mellé irodalmat... azaz tizenegytől a Dobos Cukrászdában adatik elő a Kultúra minden mennyiség­ben. Mint kultúraterjesztők, megjelennek a Gyöngyösi Játékszín tagjai. Délután a strand az első színhely. A fürdőzők a Gyöngyösi Játék­szín mesejátékát tekinthetik meg. Négy órakor a Dobó té­ren kerül ismétlésre a Fars- hang, Rajnai László bohóc­művész produkciója, öt órá­tól a Megyei Művelődési Központban versel, zenél és táncol a Kisharang Együttes. Az összeállítás címe Ko­miszkodások és képzelődések béka bácsi körül. Végül este a Park Szálló teraszán kerül sor a Dorottya és Piotr Ohey mártíromsága című darabok bemutatására. AzVelőbbit a Fonómunkás Kisszínpad, az utóbbit a Periszkóp Színpad játssza. (németi) Valika valamikor szép le­hetett. Arca üde volt. és a kék szemét minden műveze­tő megjegyezte magának. Most harminckét éves. Ti­zenhét éves volt, mikor férj­hez ment, néhány hónapra rá megszületett a nagyfia. Egy nyári konyhát béreltek a munkahelyük közelében, abban laktak. Vidékiek vol­tak, férje lakatos, ő segéd­munkás, honnét szereztek volna lakást? A nyári konyha három­szor négy méter volt Ha a szekrényajtót ki akarták nyitni, előbb be kellett csukni az ablakot Este, ha fürösztötte a fiát, a férjé­nek a folyosón kellett vá­rakoznia. Szerencsére, vál­tott műszakban dolgoztak, különben örökké egymás sarkát tiporták volna. Rossz emlékű Idők voltak. Egyszer elkeseredésükben az is megfordult a fejükben, hogy elválnak. Férje is ha­zamegy a szüleihez, ő is. De mire elhatározták magukat, jött a második gyerek. Tíz év után a sufniba még egy gyerek! Kinek kellett?! A tizenötödik évben vég­re lakást kaptak. Valika tit­kárnő lett, férjét kitüntet­ték. Erkélyükről odalátni a régi nyári konyhára. Ha Va­likénak rossz kedve van, csak kimegy az erkélyre, és körülnéz. A palatetős épület még tartja magát, de már nem sokáig. Bontják az ut­cát, árkádos üzletsort épí­tenek a helyén. Még né' íny hónap, és a nyomorúság emléke végleg eltűnik a szemük elől. Fölrepül a le­vegőbe. szétesik, és beleom- lik a földbe. Valika majdnem minden reggel fejfájással ébred. A férje ötkor kel, a fia fél hatkor, a kicsi meg sokszor már hajnalban a hasán ug­rál. Nyolckor, mikor bejön az irodába, már csak azt várja, hogy leülhessen vég­re. Szerencsére ilyenkor még senki sincs benn. A tervezők jöhetnek tízre, dél­re. Még azt is megtehetik, hogy egyáltalán nem jönnek be. Ő nem teheti meg! Ne­ki ott kell ülnie az üres irodában, őrködni, hátha jön valaki. Ha véletlenül vásárolni akar, rohan, kap­kod, veszekszik az eladóval és cipeli a csomagokat a fá­jós karjával. Miért van az, kérdezgeti ilyenkor magá­tól. hogy neki még a vásár­lásban sem lehet öröme? Valikénak ma különösen fáj a feje. Mikor meglátja az íróasztalán a papírokat, a halántéka is lüktetni kezd. Gépelés. Az kellene! Egy sort sem fog leírni. Gépel­jen mindenki maga. Ö tit­kárnő. Vagy nem dolgozott már eleget életében? Hét évigaz üzemben. Emelgette a húsz- kilós dobozokat, nyolc órát állt a gép mellett. Egy hi­deg, nyirkos csarnokban, ahol valahonnót mindig fújt galmukra, okos megjegyzése­ikre ma is emlékszik. Az egykori apróságok fel­nőtté érettek. Közülük jó néhányan követték nevelő­jük példáját. Érthető is, hi­szen tőle láthatták: mit je­lent nap mint nap sosem fáradó magvetőnek lenni... Közben eltelt huszonkét év. A lelkes pályakezdőből igazgató lett. s ebben a be­osztásban tevékenykedik több mint másfél évtizede. Beosztottai értékelik em-. benségét, szakmai felké­szültségét. Mindez nem ud­varias szólam, hiszen meg­szokták a légkört, gyökeret vertek. Közülük tizenöten több mint tíz éve dolgoznak itt. Ezek után természetes, hogy az újságíró, a régi is­merős a vezetés könyvek­ből sosem elsajátítható mű­helytitkairól érdeklődik. — Mindig az erényeket, a jó tulajdonságokat emeltem ki. Nem fukarkodtam az el­ismeréssel, mert ez többre sarkallja a kartársakat. Per­sze a hibákat sem kendőz­tem, de erről nem a nyil­vánosság előtt, hanem négy- szemközt beszéltünk. A se­gítőszándék, a jóindulatú ta­nács nem szül ellenérzést, s az előlegezett bizalommal általában nem élnek vissza az emberek. Az egymás iránti megértés rendkívül sokat jelent. Tudomásul kell venni, hogy nem lehetünk valamennyien egyformák. Egyéniségek vagyunk, nem formálhatjuk — bármennyi­re akarnánk, úgyse sikerül­ne — a magunk képére a többieket. Az igenlő kórus hamis illúzió, mert képmu­tatást takar. A fő dolgok­ban értsünk egyet, a részle­tekben hadd különbözzenek a vélemények. 0. A hétköznapok gondokkal terhesek, mert az elveket nem könnyű megvalósítani. A jóakarat néha meg nem értésbe, sőt ellenállásba üt­közik. A gyakorlott igazgatónak azonban erre is akad orvos­sága. — Máról holnapra nem verbuválódik jó közösség, hanem lassan, fokozatosan — kisebb-nagyobb konfliktusok is előfordulhatnak — formá­lódik. Különböző alkatúak vagyunk. Olyanok is akad­nak, akik nehezen alkalmaz­kodnak. Nem szabad ledor­gálni őket. A kollektíva pil­lanatnyi engedménye idővel az ő közeledésében kamato­zik. Bizonyos kívánalmakból — Ilyen a pontosság, a szor­galom. az életvitel — még­sem farigcsálhatunk, ezek: valamennyiünkre egyformán, vonatkoznak. A téma kapcsán az álta­lános Iskolai oktatás nehéz­ségeinél kötünk ki. Szenve­délyesen érveL — A követelményrendszer• rel van baj. A pedagógus jó­val többet ad. mint a gyerek. Korrepetáljuk a gyengébb képességű, a rossz családi körülmények közt növekvő diákokat. Kihozzuk belőlük az elégségest, de ők ezért jó­formán semmit sem tettek. Aztán, amikor kikerülnek az életbe, jön a törés, mert ott produkálni kell, különben nincs előrejutás, nincs meg­felelő kereset. Azt kellene el­érni. hogy ezek a tanulók is produkáljanak, ne csak má­sok dolgozzanak helyettük. 3 ötleteket 6orol, javaslatod kát említ. Olyannyira bele­merülünk a diskurzusba, hogy a jegyzetfüzetbe csak néhány adat kerül a fiúról, aki mérnök lett ugyan, de azért pedagógiai — ez nem véletlen — képesítést isi szerzett. A másfél éves uno­káról, aki a család szeme fé­nye. A kevés szabad időről, amely elsősorban olvasással, a szakirodalom tanulmányo­zásával telik el. Végül egy megjegyzés^ amely a búcsúzáskor hang­zott el: — Ebben a sikerben kollé­gáimnak is része van. Ne­kem az a véleményem, hogy a közkatonát — a beosztott) nevelőt — saját érdemeiért tüntetik ki, ám a tiszteket —> az igazgatókat csak töredék­ben egyéni produkciójukért.' Eredményeik sosem szület­tek volna meg a közösség megértése, támogatása nél­kül. Mennyire igaz... Pécsi István a szél. Mintha alagútban lennének. Talán a feje is azért fáj örökké. Rágyújt, az első cigaretta mindig elkábítja. Igazából csak a második esik jól. Hogy mi történt ma az urával?! Reggelit kért tőle. Tizenöt év alatt nem volt rá példa, ötkor kel, meg­eteti a nagyfiát, tízórait cso­magol neki. Mennyit eszik az a gyerek! Hadd egyen, sportoló. Ha rámegy az egész fizetése, akkor is jól­lakatja. De az ura ? Soha nem szokott otthon reggelizni. Föl­kel, fölöltözik, és a gyári büfében vásárol magának valamit. Hogy szoktatta vol­na rá a nyári konyhában? A kenyeret is a ruhásszek­rényben tartották. És ma, ahogy reggelizik a nagyfiú, odajön az asz­talhoz a férje, azt mondja, adjál nekem is. Mit, kérde­zi ő? Csak annyi van itt­hon, amennyi a gyerekek­nek elég. Éhes vagyok', mo­rogja a férfi. De akkor ő már kiabált: Tessék, edd meg a fiad tízóraiját. Edd, ha nem szégyelled. Szeren­csére nem kellett neki. Fog­ta a táskáját, elment. Kopognak. Tériké áll az ajtóban, a bérelszámolásról. Tériké kö­vér, szelíd asszony, úgy ereszkedik le a székbe, mintha soha nem akarna föl állni. — Nálunk is ilyen csönd van — mondja. Vali nem hallja. A gö- lyóstollát nyomkodja, töp­reng, hogy kezdjen hozzá. Végre kimondja. — összevesztem a fiam osztályfőnökével. Teri összehúzza magát. — Osztályfőnökével? Fér­fi? Nó? — Nő. Az egyik este be­csönget hozzánk, azt mond­ja, úttörőtalálkozó lesz. Sok vidéki gyerek jön, mi is helyezzünk el egyet. — Es? Vali fölemeli a fejét. — Erre én megmondtam■, nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy egy hétre el tudjunk látni egy ide- gén gyereket. — Nem vállaltad? — Nem. Erre ő, hogy így meg úgy, gondolkozzunk. Nincs mindenkinek ilyen szép lakása, mint nekünk. Még kilenckor is ott ült. Vali Terikére néz, de a tanárnőt látja maga előtt. Szép, ápolt nő, szemét le nem veszi a férjéről. Az meg bólogat neki, csak úgy sugárzik a szeme. Vali ar­ca lángba borul. — Hát bolond vagyok én? Magunknak, ha van ked­vem főzök, ha nincs, nem. Igaz, mindig van otthon főtt étel. De egy idegen gyereknek nem adhatok akármit. És ha egy jómódú, elkényeztetett kölyköt kül­denek? Még fitymálná az ételt. Hasonlitgatná a laká­sunkat. Terinek annyi minden ka­varog a fejében. Bátortala­nul megkérdezi. — A fiad mit szólt hoz­zá? Vali boldog, hogy ez is szóba kerül. — ö van a legjobban el­lene! Azt mondja, anyu, ne jöjjön ide senki. Én úgyis edzésre megyek, nem vi­szem magammal. Teri legyőzötten hallgat Vali már biztos, egészen biztos benne, hogy igaza van. — Gondold meg! Ha el­vállalom, és valami baja történik. Kitöri a lábát... lázas lesz... Én szaladgál­jak vele orvoshoz? Én vál­laljak érte felelősséget? Géppel írt papírt vészelő. Teri elé teszi. „Kedves, Ta­nárnő. Sajnos, levelet kap­tam a nővéremtől, hét vé­gén érkeznek hozzánk, öb is két gyereket hoznak így a két és fél szobás laká­sunkban nyolcán alszunk. Elnézését kéri: Kántomé." (Folytatjuk) Klvéló tan^r Hűség a hivatáshoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents