Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
A kapától a horizontesztergáig Lelkendezés és morgolódós T. Ki látott már olyat, hogy a gyárkapuban a portás megemeli a sapkáját és mélyen meghajol a műszakról távozó munkás előtt? — Jól érezte magát, uram? — kérdezi tőle. Ha mégis megtörténne, a legjobb esetben vaskos káromkodás lenne a válasz, azzal a megjegyzéssel, hogy vicceljen valaki mással a ro- 1 konai közül. Pedig a gyár tulajdonosa távozott el az üzemből. Bizarr megállapítás? Gondoljunk bele: egyáltalán nem az. Akkor hát hogyan van ez? A tulajdonos végzi a munkát, a tulajdonosnak parancsolnak, ha valami rosszul sikerül, őt marják le. De ki teszi ezt, ki teheti vele? A tulajdonos, akit közülük választottak ki, akinek az a feladata... Ne folytassuk. A lényeg falán így is kitetszik: amikor a munkásosztály vezető szerepéről szólunk, az nem is olyan egyszerű kérdésnek a taglalása. Ennek az éremnek csakugyan két oldala van és a téma elegendő okot ad egyazon jelenség megítélésekor a lelkendezésre is, de a morgolódásra is. Jlogyan lesz a munkásosztály? A munkásosztálynak nemcsak általában kellett és kell megszületnie, hanem konkrétan egy-egy településen is. Gyöngyösön valaha kapások éltek, a szőlőt művelték. Néhány kis üzemecske és egy vakondjáratnyi bányácska mímelte akkortájt a városban az ipart. Minden azzal kezdődött, hogy a diósgyőriek segítségével felépítették a kitérőgyárat. Ma már minden harmadik gyöngyösi lakos munkás, a kenyérkeresőknek pedig a kétharmada. De ennél jóval többen dolgoznak az üzemekben. A hiányzó hányad a vidék lakosa, naponta jön és megy. ingázik. Az ő helyzetük egészen más. mint városlakó társaiké. Nem rosz- szabb, csak másabb és , amennyiben szokás őket bizonyos sajnálkozással vegyes megértéssel emlegetni, any- nyira nem hiszek én ebben. De ne lőjük el a puskaport azonnal. A változás tehát szembetűnő. Lélekszámban óriási. Ha még a női munkásokra külön is odafigyelünk, akkor lelkesen mondhatjuk, az egyenjogúság mindennapi gyakorlattá vált, hiszen az üzemekben annyi a fejkendős dolgozó, hogy valamikor fel sem lehetett volna ezt tételezni. Ugye, mit tudunk mi elérni, ha törekszünk is rá! A rideg számok tehát mindenkit megnyugtathatnak, és azzal a végkövetkeztetéssel andalíthatják el esetleges kétségeinket, hogy Gyöngyös a kapások településéből az ipari munkások egyik bázisává fejlődött. Megszületett a munkásosztály a városban, így szokás erről szólni. Maradjunk abban, hogy gyöngyösi munkásosztály nincs, nem is volt, nem is lehet. A munkásosztály egy és oszthatatlan, földrajzi tényezőktől független. Fogalmazzunk ezentúl szerényebben ^ beszéljünk a gyöngyösi munkásokról. Az asztalt ököllel Egészen új vonások fedezhetők fel az utóbbi években Gyöngyös arculatán. A karakter jegyeit a munkások vésője mélyítette el. Ott vannak mindenütt. A párt- és az állami vezető testületekben, a társadalmi szervezetekben, a véderőben, a közrend őreinek sorai között, és általában bármi történjék is, kezdjen formálódni, nélkülük semmi nincs, semmi nem mozdul. A statisztikai adatok megnyugvást adnak. A kérdés azonban ettől a felszíntől mélyebbre irányít: mennyire adják ők a motorját mindannak, ami a városban történik, amit itt a jövőről terveznek? Mennyire szabják meg ők az események menetét? A régi, naív kép: az asztalt ököllel verb munkásé, már mosolyra sem késztet senkit. Mi értelme lenne ennek? Próbáljon a gyár igazgatója. a «tanács elnöke vagy valamelyik szervezet vezetője nem a munkások érdekében intézkedni, utasítani! Ök éppen azért vannak ott a helyükön, azért szerezték meg az oklevelet, hogy tudják mi a köz érdeke (Még akkor is így igaz ez, ha időnként a szándék meg- megbicsaklik. Minek vannak akkor a munkások is ezekben a testületekben ? Nem meghökkentő a kérdés, hanem logikus. A válasz pedig: nem csak testi jelenlétük miatt, hanem a konzultáns szerepében. A több szem praktikus elve miatt is. De ha már ott vannak, vegyenek is részt a tanácskozásban. Mondjanak is véleményt, a tapasztalataik alapján. Bővítsék vagy szűkítsék a horizontot, ha kell. Ez még nem megy olyan olajozottan, mint képzelnénk. Az aktivitással még baj van. Demokráciául tanulni Ott a plénumon elmondani valamit nem egészen az, mint a munkapad vagy a gép mellett a többiek füle hallatára. A közszereplést is tanulni kell. Nem a szép szavak elsajátítása a lényeg, hanem a kifejezés pontossága. Ha még a beszámoló is kacifántos nyelven szól erről is. arról is, hogy a józan gondolkodású ember csak a füle tövét vakargatja miatta; ha a számok özöne is úgy nyakon önti, hogy ká- bultan rázza a fejét miatta, akkor már jobb az ember fiának, ha bölcsen nagyokat hallgat. Meg kell tanulnia az íztelen, jellegtelen bikkfanyelvet, hogy ő is beavatottnak tessék, senki ki ne mosolyoghassa járatlansága miatt. A demokrácia fórumaival általában nincs baj. Sorra ki lehet pipálni minden kötelező rendezvényt az üzemekben: termelési tanácskozásokat. brigádgyűléseket, szak- szervezeti értekezletet és még annyi mást. Az egyiken is ugyanaz a téma, mint a másikon — olykor. Harmadszor már a legizgalmasabb téma is lapossá válik. A másik baj, hogy akad még sanyarú tapasztalat: hadd járjon a szája, ki figyel oda, ha a III-as üzem egyik csolovekja akarja megváltani a világot. A jobbik esetben: Köszöntjük az észrevételt, megvizsgáljuk, és írásban értesítjük erről az elvtársat. Csak máskor is bátran jelezzen nekünk. Ismerős a szöveg? Igaz. melyik vezető mosolyogna, ha ott, mindenki előtt bebizonyítaná valamelyik munkás, hogy a legutóbbi intézkedése egy fabatkát sem ér. Kár a teljesítményről papolni, ha nincs anyag, nincs szerszám, aztán szidják a munkást, miért nem „hozza a tervet”. Ha szervezési hiba kerül szóba, mindjárt az objektív nehézségekre hivatkozik mindenki. Igaz, melyik vezető maradhatna a helyén sokáig, ha sorra, rendre helytelen intézkedéseket hozna? G. Molnár Ferenc (Folytatjuk) A szállítási bizottság ülése Késlekedő vállalatok, tisztázatlan érdekeltség Szinte fejből el lehet sorolni előre, mi is hangzik el a gondok között, amikor a megyei szállítási bizottság egy-egy időszak feladatainak teljesítését értékeli: a hétvégeken a vállalatok nem fogadják az árut a Volántól, a vasúti szállítmányoknak gyakran a felét késlekedve rakják ki, a vállalatok, szövetkezetek gépkocsiparkja kihasználatlan, miközben a közlekedési vállalat képtelen eleget tenni a megrendeléseknek. Ezeket hallottuk ismét a megyei szállítási bizottság tanácskozásán, amelyet pénteken tartottak a Volán egri telepén dr. Varga Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével. Megoldott problémákról sajnos nem, inkább új gondokról szóltak a résztvevők, akik az első negyedév áruszállítási tapasztalatait összegezték. Az előszállítások rendszere a csúcsidő- szakok terheit lett volna hivatott csökkenteni, a szállítók az év eleji holtszezonra fuvarkedvezményeket ajánlottak fel. Kétségtelen, az időjárás is akadályozta többek között az építőanyagok folyamatos fuvarozását, az alapvető ok azonban a termelők és megrendelők együttműködésének hiánya. Március elején is írtunk már arról például, hogy a gyöngyösi aszfaltkeverő telep nem kap elég követ a mátrai bányákból, akadozik a termelés emiatt, ugyanakkor száz kilométerekre fuvarozzák a Mátrából a követ. Mint ahogy akkoriban az egerbaktai kőbányába is követ kellett szállítani, hogy a helyszínen épült aszfaltkeverő üzem dolgozni tudjon. Mint az ülésen hallottuk, Gyöngyösön máig sem változott a helyzet. Ügy látszik, mi is hiába koptattuk a toliunkat... A vasúti kocsik időben való kirakása sem csupán jó szándék kérdése. A vállalatok már rájöttek arra, hogy kevesebbe kerül nekik a kocsiállások után bírságot fizetni, mint nagyobb munkaerővel, új gépekkel gyorsítani meg a kirakodást. Amíg a szabályozás ilyen marad, gyökeresen nem változik a helyzet. A legtöbb késedelem egyébként a TÜ- ZÉP-telepeknél fordul elő, szinte alig van olyan vasúti kocsi, amelyet időben kiraknak. A vasút képviselője bejelentette a tanácskozáson, hogy megkezdték annak felmérését, hol lehet közútra terelni a vasúti szállítást. Az őszi csúcsidő előrelátható igényeinek ugyanis a MÁV nem tud eleget tenni. A javaslatok között hangzott el, hogy már most el kell kezdeni az év végi, jövő év eleji előszállítások szervezését, összhangba kell hozni a termelő, a szállító és a fogadó partnerek érdekeit. Foglalkozott a szállítási bizottság az autóbusz-közlekedés helyzetével is. Az új menetrend bevezetésének tapasztalatai kedvezőek, de A táppénzhelyzet a kormány előtt VISZONYLAG rövid idő telt el a táppénzrendszer módosításával kapcsolatos intézkedések óta, átfogó értékeléshez a néhány hónap nem elegendő. Az eddigi tapasztalatok azonban azt jelzik, hogy az intézkedések eredményesek voltaic, erősödött a táppénzfegyelem — állapította meg a kormány az egészségügyi miniszter, valamint a SZOT főtitkárának tájékoztatója alapján. A szakszervezetek és a társadalombiztosítási szervek nagy segítséget adtak a rendelkezések végrehajtásához. Szorgalmazták a betegbeutalások és a kivizsgálások gyorsítását, a keresőképesség mielőbbi helyreállítását, ösz- szehangoltabbá vált az egészségvédelmi és a munkavédelmi tevékenység, elsősor-, ban a foglalkozási megbetegedések, valamint az üzemi balesetek megelőzésében. Az üzemek szakszervezeti bizottságai — a szakmai központok irányelvei alapján — fokozottabban törődtek az egészséges és biztonságos munkafeltételek kialakításával. továbbfejlesztésével, sok helyen a hagyományos beteglátogatás mellett bevezették a táppénzes állományúak gyors ellenőrzését, naprakészen figyelik a táppénzes létszám alakulását és az esetleges visszaélések esetén a korábbinál gyakrabban kezdeményeztek eljárást. Nagyobb felelősségtudattal dolgozik a keresőképtelenséget elbíráló orvosok többsége. Az intézkedések hatására csökkent a keresőképesség elbírálásához szükséges beutalás! és kivizsgálási idő, a legtöbb helyen a keresőképtelenek kivizsgálásának soronkívüliséget biztosítanak. Alapvetően a minisztertanácsi határozat nyomán kibontakozó sokirányú tevékenység eredménye, hogy 1976- ban a táppénzesek arányának növekedése megállt, sőt, az előző évhez képest 0,4 százalékkal csökkent. Javult a közfelfogás, éreztetik hatásukat a munkahelyi intézkedések, szakszerűbb, etikusabb lett az orvosi tevékenység. A gyógyszerárrendszer január 1-től életbe lépett egyszerűsítése eredményeként az első negyedévben a körzeti orvosok forgalma mintegy 10— 15, az üzemorvosoké 15—20 százalékkal csökkent. A MINISZTERTANÁCSI HATÁROZAT előírta, hogy a táppénz megállapításánál a korábbi három hónap helyett az előző naptári évi keresetet kell figyelembe venni. Az új rendszer előnye teljes egészében az év második felében fog jelentkezni, a többször megbetegedőknél ugyanis nem kell ismételten átlagkeresetet és napi táppénzt számolni. A munkahelyet változtatóknál a munkáltatók levelezés útján szerzik be az előző munkahelyről a szükséges béradatokat, s amiatt megnőtt a táppénz megállapításának ideje. Annak érdekében, hogy a keresőképtelenek ne maradjanak hossizabb ideig ellátatlanul, a táppénz végleges megállapításáig az illetékes szervek előleget folyósítanak. Helyenként elhúzódik a táppénz kifizetése, ennek a problémának a megoldása folyamatban van. Január 1-től emelték a kórházi táppénz összegét A betegellátás színvonalát emelő intézkedés egyértelműen kedvező fogadtatásra talált A Minisztertanács megállapította, hogy a három napnál nem hosszabb megbetegedés idejére járó táppénznek a vállalatok által történő kifizetése alkalmas eszköz arra, hogy a gazdasági vezetők folyamatosan és következetesen foglalkozzanak a táppénzes helyzettel. AZ INTÉZKEDÉSEK tehát helyesek voltak és kezdeti eredményeket hoztak. Végrehajtásuk folyamatos feladat. A mainál többet és hatékonyabban kell foglalkozniuk a kérdéssel a tanácsok végrehajtó bizottságainak. A táppénzfegyelem megszilárdítására hozott központi intézkedéseknek működési területükön is teljes egészében meg kell valósulniuk. A munkából néhány napra rendszeresen távol maradók munkahelyi ellenőrzésében is vannak még további lehetőségek. (MTI). még mindig nagy a helyijáratok zsúfoltsága a csúcsidőben. A Volán vállalat erről felmérést is készített a napokban, ennek tapasztalatait a közeljövőben értékelik ki. Kevés\ a különjáratként alkalmazható autóbusz; a jövőben felkérik az autóbuszokkal rendelkező többi céget is, szabad járműveikre vállaljanak ilyen megrendeléseket. Tavalyi felmérés adatai szerint a megye üzemei, intézményei 139 autóbusszal és 92 mikrobusz- szal rendelkeznek. A gazdaságtalanul működő bervai munkásvonat megszüntetését tervezi a MÁV. A közúton való munkás- szállítás feltételeinek megteremtésére forgalomszervezési bizottság alakul, s elképzelhetően a jövő évi új menetrend bevezetése után már csak autóbuszon utaznak a dolgozók a Finomsze- relvénygyárba. (hekeli) Kombájnok, rajt előtt Megyeszerte befejezték a gabonakombájnok főjavítását. A hevesi Rákóczi Tsz gépműhelyében tizenkét aratógépet készítettek fel a nagy munkára. Az utolsó alkatrészeket illesztik a helyére a szerelők: Szekeres Miklós és Homonnai Gábor. Orszáe J5nnc fogaskereket cserél a nagy teljesítményű John-Deeic kombájnon. (Fotó: Szántó. György) ...•
