Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
Magánépítés — társadalmi gondok ii. Sokan keresik fel ezekben a napokban a környékbeli TÜZEP-telepet. Kezdődik az építkezés, kell az anyag. Van-e. lesz-e elegendő belőle az idén? Előrebo- csátandó: az építőanyag-kereskedők országosan 100 ezer lakáshoz elegendő anyaggal várják az érdeklődőket. Az elmúlt években sokszor hangzott el a panasz, hogy ezt vagy azt az építőanyagot nem lehet kapni. Ilyen szempontból is érdekesnek látszik az építőanyagkereskedelem elmúlt évi forgalmazásának elemzése. A belkereskedelem ugyanis tavaly mintegy 12—15 százalékkal kevesebb építőanyagot adott el, mint 1975-ben. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy 1975-ben — az építőanyag-áremelések hírére — a lakosság nagy mennyiségben előre megvásárolta a későbbi építkezésekhez szükséges anyagot is. Emellett továbbra is maradtak hiánycikkek, mint például az ajtók, ablakok, a cserép es a kis méretű tégla. Egy KNEB-vizsgálat azt, igazolta, hogy az építkezők kisebb-nagyobb hányada csak hosszas utánjárással, késve tudta beszerezni a keresett terméket. A beszerzés késése sok esetben nem az áru hiánya miatt történik, hanem azért, mert ott és akkor nem lehet kapni a keresett cikket. Lehet, hogy a szomszéd -faluban, városban eladatlan készletek halmozódtak fel ugyanebből a termékből, vagy egy hét, egy hónap múlva ugyanaz a helyi TÜZÉP-telepen is bőségesen kapható lesz. Szakszerűen ezt úgy szokás mondani: rossz az áruterítés és a szállítási ütemezés. Mindez hátrányt, bosszúságot okoz a vásárlónak. Az év végi összesítések mindig jelzik, hogy bizonyos termékekből eladatlan készletek maradtak raktáron. másokból hiánytalanul kielégíthették a fogyasztói keresletet, megint másokból nem tudtak elegendő meny- nyiséget a vásárlók rendelkezésére bocsátani. Jelenleg a kereskedelmi vállalatok igyekeznek felmérni az igényeket, ők informálják a termelő vállalatokat. Ez elvileg helyesnek látszik, hiszen az eladók isimerik legjobban a vevőket, és mégis, néha az építőanyag-termelés nincs szinkronban a kereskedelmi előrejelzésekkel. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, többek között a vásárlói konzervativizmussal is. Csak néhány példa: hosszú évek óta hiánycikk a kis méretű tégla, ugyanakkor a vásárlók nem veszik az úgynevezett falazóblokkot, amely gyorsítja a munkát, egyszerűbbé teszi a szállítást, rakodást. Ódivatú vásárlói szemlélet lenne mindez? Részint, ám a kereskedelemnek és az iparnak is tudnia kell. hogy a kalákában készülő családi házak építői abban érdekeltek, hogy minél kevesebb pénzt költsenek el anyagra. A vásárlói igények pontosabb felmérését, a vevők kényelmét szolgálja az úgynevezett „anyagbiztosítási rendszer”. Ez azt jelenti, hogy a házépítő előre leadja a TÜZÉP-telepen azt a listát, amely tartalmazza mennyiségben és minőségben mindazokat a termékeket, amelyek az alapozástól a tetőfedésig a lakás felépítéséhez szükségesek. Ez az akció nagyon kedvező a vevőkre nézve, mégis eddig nem aratott osztatlan sikert. Ennek oka a következő: a vásárlók nem nagyon ismerik az előbiztosítási rendszert, mert nem megfelelő a propagandája: a termelők pontatlan szállításai esetén a TÜZÉP-telepek sem képesek a megrendelők részére az igényelt árukat a kívánt határidőre rendelkezésre bocsátani; valamint maguk a TÜZÉP-telepek is tartózkodtak a rendszer elterjesztésétől, hiszen az egyoldalúan csak a vállalatra ró kötelezettséget. Említettük a vásárlói konzervativizmust, ez azonban nemcsak az anyagok meg_- választásában érzékelhető, s’ hanem maguknak a lakásoknak, családi házaknak műszaki tervezésére is. Az építészek nagyon sokat panaszkodnak arról, hogy a régi népi építészet gazdag hagyománya eltűnt falvaink- ból és helyüket az esztétikusnak egyáltalán nem mondható, négyzet alaprajzú, sátortetős házak foglalták eL Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeknek a családi házaknak a terveit vagy a helyi kisiparosok készítik, vagy egy házra való dokumentációja van a szomszédnak és azt el lehet kérni. Az építésengedélyezési eljárás is egyszerűbb minden olyan típusú épületre. amelyből már korábban is építettek az adott településen. Sokszor hírül adta a sajtó, hogy az Építési Tájékoztatási Központ különböző versenypályázatok útján mintegy 140 családi házra dolgoztatott ki típustervet, amely fillérekért az építők rendelkezésére áll, mégpedig az építési engedélyhez előírt tartalommal. Igaz, építészberkekben vitatkoznak e tervek használhatóságáról. ám annyi bizonyos, hogy e tervek felhasználása a jelenlegi falusi utcaképnél szebb, esztétiku- sabb, anyagtakarékosabb házak felépítéséhez nyújtana lehetőséget. E 140 típusterv alapién azonban eddig csak nagyon kevés épület valósult meg. Visszatérve a műszaki tervekben előírt anyagok beszerzésére, az idén januárban már 63 százalékkal több anyag várta a vásárlókat a telepeken, mint egy évvel korábban. A kereskedők az idén jól becsülték fel a várható keresletet, mert már februárban 35 százalékkal több falazóanyagot. 9 százalékkal több csempét, 25 %-kal több padlóburkoló kőlapot, 14 százalékkal több parkettát vásároltak a magánépíttetők, mint az előző év hasonló időszakában. Szükség is van minderre, hiszen sem a magánerős építkezés, sem ezen belül a családiház-építés üteme, mennyisége nem csökken. B. M. Antenna fel, antenna le Akárhogy nézzük, ez pénzt jelent. Akkor is így igaz. ha senkinek sem kell a zsebébe nyúlnia, mindent fizet az Ingatlankezelő Vállalat. Ilyenkor pedig könnyen kicsúszik a szánkon a megjegyzés: — Mit számit az egész? Nekem egy fillérembe sem kerül. Pedig ezek a forintok is a „mi zsebünkből” mennek ki, mivel egyetlen forint sem pottyan az égből. Kérdés: szükség van-e erre az újabb kiadásra? O O O Már nem vitatja senki: a tetőkön található antennaerdő nemcsak esztétikailag rossz, hanem rongálja az épület állagát is. Ezért is kezdtek hozzá néhány évvel ezelőtt a közös antennák felszereléséhez. Az új házak megépítésekor ezt a célt már a műszaki tervrajzok is tartalmazták. Az ilyen közös antennákhoz azonban erősítő berendezésre is szükség van, hogy a jelek a képernyőn végül is élvezhető vételt biztosítsanak. Kezdetben vala a csöves erősítő. A különböző méretű és formájú rádiócsövek adták ennek a lelkét. Aztán itt is elterjedtek a tranzisztorok. Ezek már sokkal többet tudtak csöves elődeiknél. A folyamat Gyöngyösön is eszerint a menetrend szerint zajlott le. Nem is minden kellemetlen következmény nélkül. Ugyanis a tv- tulajdonosok egy része mindjárt az erősítőt hibáztatta, ha a készüléke nem volt tökéletes. Gyorsam fel az antennához, elő a csavarhúzót, bele az erősítő szerkezetbe! Persze, hogy ilyenkor a ház minden lakója megszenvedte ügyes kezű társuk, öntevékenységét: elromlott a vétel. Lakat alá tették a berendezést, hogy csak a GELKA emberei juthassanak hozzá. Az előbbiekből következik. hogy Gyöngyösön is van egy sor csöves és egy sor tranzisztoros erősítő. A baj csak az. hogy a HTV. a Híradástechnikai Vállalat már bejelentette, nem gyártja tovább a csöves erősítőket, a GELKA most közölje : mennyi alkatrészt igényel a meglevő berendezések karbantartásához. Azt még megkapja, aztán csináljon mindenki azt a csöves erősítőkkel, amit akar. o o o Aligha sejtik az emberek, hogy Gyöngyösön a tv II-es programját Pestről veszik, nem Kékesről. Ezt csak úgy lehetett megoldani, hogy az erősítőn módosítani kellett. Kiderült, hogy a beavatkozás nem egyértelműen pozitív hatású. Zavarhatja is a környezetet. Tehát a GELKA központja kiadta a szigorú utasítást, ezeket az átváltásokat meg kell szüntetni. Most jön a baj. Ha nincs átváltás, nincs II-es program. Majd csak akkor lesz, ha a Kékes adja. Erre még egy-két évet kell várni. Ha viszont belép a Kékes, akkor a régi csöves erősítők már nem használhatók a második programhoz. Mindent megold a tranzisztoros erősítő, amely erre is, arra is, rádió- és URH-adások vételére, de még Beszterce és Újvidék közvetítésére is alkalmas. Anélkül, hogy bele kellene piszkálni a berendezésbe. Hurrá, jöjjön az a tranzisztoros csoda! Igaz, hogy alapárban alig van néhány száz forint eltérés a kétféle rendszer között. de ki kell cserélni még a konnektorokat is, a csatlakozó zsinórokat is, ha a fali kábelek megfelelőek, akkor azokat nem. Most egy ilyen szerelés a tízemeletes toronyháznál nagyjából hatvanezer forint. Durván számítva: lakásonként ezer. Az Ingatlankezelő Vállalat a lakók érdekében végezteti el ezt a munkát. így is szolgálni akarja a város lakosságát. Erre összegyűjt annyi pénzt a költségvetéséből, hogy néhány év alatt a cserét elvégeztesse, ahol erre van szükség. Azokban az épületekben pedig, amelyekben még nincs központi erőDohánygépeii BöIcsMräl A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat bölcskei gyáregységében gépsort készítettek a dohánytermesztéshez. Az idén 60 garnitúra palántázógépet, dohánykultivátort, permetezőt és dohánylevéltörő adaptert adnak át a nyíregyházi és szolnoki AGROKER-nek. Képünkön: dohánykulti- vá torok. (MTI fotó — Gottvald Károly) Ők ültették a Fiastyúkot? KEVÉLY, MINDENKIRE, mindenre rácitálható, önteltségétől vezettetett emberre mondják, olyan, mintha ő ültette volna a Fiastyúkot. Ha valaki ezt magánemberként, saját dolgaiban teszi, lelke rajta, bár persze a magatartásmód akkor sem szimpatikus, sőt, a társadalmi együttélés szemszögéből nézve egyenesen ellenszenves. Gondunk akkor nő igazán naggyá, amikor némelyik cég véli, ítéli úgy, hogy neki mások előtt kell járnia, de nem a hasznos teljesítményben, a közös javak gyarapításában, hanem külsőségekben, például bizonyos holmik birtoklásában. Többek büszkélke- dése, s még többek gunyoros kérdezősködése indította el a gondolatsort arról, vannak-e a vállalatoknak státusszimbólumai, s ha igen, mifélék, s miért oly’ kívánatosak? Arra a kérdésre, léteznek-e látszatra rangot adó, s éppen ezért áhított eszközök, sajnos, egyértelműen igen a felelet. Nem a tollforgató egyéni tapasztalata, hanem a népi ellenőrzés országos vizsgálatának megállapítása, a vállalatok bizonyos csoportja csupán azért vette meg a különböző, s legtöbbször drága számítástechnikai berendezéseket. hogy — legyen ez is, ha már másutt van. E hasznos holmik használatára ugyanis nem készültek fel, anyagelszámolási, pénzügyi rendjüket nem szervezték át a számítástechnika szabályai szerint, s így a vagyont érő gépcsodák csak arra jók, hogy méltatlankodásra késztessék a cég dolgozóit, s puk- kadásra a másik vállalatot, mert nekik ilyen még nincsen. Még. Majd lesz, hiszen ők sem alábbvalóak a többinél az iparágban, a városban, a megyében ... Rengeteg árut kínál a hazai és világpiac, amelyek a maguk helyén többnyire hasznosan alkalmazhatók. Ne tagadjuk, mutatós és korszerű eszköz a behemót prés, melyet ötféle színbe öltöztettek francia gyártói. Néhány gomb, műszerek jelzőskálája — csupán ennyire kell, hogy kiterjedjen a kezelő figyel- 'me. A prés nagy kötelescég- tudattal ontja az azonnal beépíthető alkatrészeket, napi — két teljes órán át! Ennyi idő alatt termel ugyanis annyit, amennyit a szereidében két műszak alatt fölhasználnak a szóban forgó részegységből. Azaz elég lett volna egy jóval kisebb teljesítményű — és árú, szocialista országból beszerezhető — prés. A pénznél is előbb volt meg az akarat: ilyen kell. Mert ez a leg ... ez a csúcs. HAJLANÁNK RÁ, hogy gyermekek nyelvöltögető büszkélkedését véljük fölfedezni felnőttek ilyesfajta vetélkedésében, csakhogy e megbocsátó szemhunyásban megakadályoz a hatások ismerete. Figyelmeztető jelenségnek tartjuk például — bár természetesen nem kizárólag erre az egyetlen okra vezethető vissza — az iparban az ún. általános költségek tartós növekedését, arányának nagyobbodását a termelési költségeken belül. Utalhatunk arra a tényre, hogy folyamatosan mérséklődik az egységnyi állóeszközre jutó termelés, azaz bővülő eszköztárunk egy részét gyatrábban hasznosítjuk, mint korábban. Legyünk szegényesek tehát, ide torkollna gondolat menetünk? A józan mérték- tartás és a szemforgató puri tanizmus nem édestestvérek, sőt, rokoni kapcsolat sincs közöttük. Jó néhány olyan munkahely van, amely eredményei, a társadalom pénz tárába befizetett forintmii. liói alapján sok mindent megengedhet magának, s jó, hogy ezt teheti. A vállalati üdülő hasznos dolog, kényelmessége is fontos, de miért kellene oda három színes tv- készülék, mér egdrága belga csempe s néhány, a „jobbaknak” fenntartott szobába faburkolat? Mi szükség a ví- torláshajóra akkor, amikor a gyárban öltözői lemezszekrényből sincs elég?! NEM MAGA AZ ANYAGI KÁR, a forintpocsékolás a legnagyobb teher, mert kétségtelen — és szerencsére —, hogy ezek a kiadások eltörpülnek a hasznosan költött milliárdok mellett. Persze, a pénz sem mellékes, , mivel sok kicsi sokra megy, a garas aranyat kímél. A teher azért súlyos, mert a szocialista erkölcsön is túlteszik magukat azok, akik nagyvonalúnak ható szeszélyességgel bánnak a közpénzzel, s környezetükkel megkísérlik azt elhitetni, hogy nekik ezt is, így is lehet. Pedig nem lehet, nem szabad, bár a tételes jogszabályok alapján a Fiastyúk ültetgetést nem mindig lehet tetten érni. Ezért nő naggyá a kollektíva érettségének, kritikus szemléletének jelentősége, amelynek ellenállása elveheti az oktalan rongyrázók kedvét és bátorságát. V. T. sítő. felszerelteti az antennaerdők helyébe. Nem ilyen egyszerű ez a szövetkezeti és OTP-társas- házak esetében. Ezekben mindenki tulajdonos. Hajlandó-e vállalni az újabb ezerforintos kiadást, vagy pedig azt mondja: kibírja ő az életet a tv kettes programja nélkül is. Márpedig vagy mindenki, vagy senki: ezekben a szövetkezeti és társasházakban. Egyszóval: nem is olyan egyszerű az átállás. o o o A GELKA gyöngyösi szervize rövidesen tervezői munkát is vállal. Ennek gyakorlati haszna az, hogy minden rádiós és tv-s antennaügyet maguk terveznek meg, maguk készítenek el, senkit nem okolhatnak később 6em semmiféle hibáért, de önnön érdekük is. hogy kifogástalan szerelési munkát végezzenek, mert ezzel saját dolgukat könnyítik meg. Van még egy jó lehetőség. Havi néhány forintért, ez még a tízet sem éri el, a GELKA minden gondot átvállal a garancia letelte után is. Karbantartást javítást és cserét is. Sem az ingatlankezelőnek, sem a lakásszövetkezetnek nem kell a kisujját sem mozdítania, bármi hiba következzék is be. De térjünk vissza a kiindulási pontra: miért nem gondolták meg annak idején. hogy milyén erősítőt szerelnek fel az antennákhoz? — Korábban nem volt más, csak a HTV által készített csöves erősítő — mondja Horváth Gyula, a szerviz vezetője. — Jó két éve, hogy az NDK gyártmányú, tranzisztoros erősítők eljutottak hozzánk. Ha egy új építkezésnél a tervezők most nem ezt veszik figyelembe, hanem még mindig a csöves erősítőt, akkor kérjük a tervrajz módosítását. Ha mi tervezünk is már. ennek a helytelen műszaki megoldásnak a lehetősége megszűnik. Még annyit kell megjegyeznünk, hogy a GELKA gyöngyösi szervize a lakosság ' érdekében oldotta meg a tv kettes programjának vételi lehetőségét, hiszen a jelek Pestről jönnek a városba, a Pestre szánt térerővel. Ha a GELKA nem olyan fürge, még ma sincs kettes program Gyöngyösön. Hogy a HTV beszünteti a csöves erősítők gyártását, arról a GELKA tehet a legkevésbé. Kékes persze, más csatornán sugározza majd ezt a programot, a régi erősítő ezért nem lesz alkalmas. o o o Pénz ez, mindenképpen pénz, nem is csekély ösz- szeg. Ha a műszaki fejlődés nem lenne ilyen gyors, mint amilyen, sok-sok ezer forintot megspórolhattunk volna. Ja, a kényelmet meg kell fizetni! — tehetjük hozzá bölcselkedve. De még valami eszünkbe jut: az együttműködés pontossága, az információk gyorsasága és megbízhatósága is megkímélhetett volna bennünket ettől a tanulópénztől. Visszakanyarodhatunk a tervezőkhöz. Nekik már évekkel ezelőtt tudniuk kellett az újabb műszaki megoldásról. De még ma sem kizárólag ezt használják fel a terveikben. A régi beidegződések miatt. Pedig csak egy kicsit jobban kellene odafigyelniük a feladatukra. Ez a gyöngyösi antenna- ügy végül is egészen mesz- szire vezet el. Markánsan kifejezve, hogy: a jól tájékozottság — pénz. Kézzel fogható anyagi érték, ezért elsőrendű közösségi érdek. G. Molnár Ferenc MgwMQ 1977. június 1.. szerda
