Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
«Mi niii»mr*>A***A*>AAAA*AAAA**A*aAA*A*>á>áAI1• * a &l?*%**m ...» ♦tttttíi *&*•****%% smvit *###< *#*j Vizsgaidőszak Megérkeztem a határra, feldobogott a szívem az ismert címer láttán aztán gyorsan megdörzsöltem a szemem: jól iátok-é? „Magyar Iskolaköztársaság’’ olvastam ezt a háromszínű táblán. Gyorsan belecsíptem a karomba, álmodom-e. vagy sem- Nem fájt. Megnyugodtam. Álmodom. A határon a táblán az áll, hogy: Magyar Népköztársaság — nyugtatgattam magam már reggel- ébredés után. közben azért azon tűnődve, miért álmodhattam ezt ama táblával, álmaim és a valós magyar állam határán? Az álmok gyorsan elszállnak, az emlékeik is néha, s különben is oly keveseket érdekelnek manapság az álmok. Korunk a racionalizmus kora, a tények a konkrétság, a megfoghatóság kora. A tudományé. Amelyhez, mint megfogható hozzátartozik a telefon is. Ülök bent, már jókor reggel, dolgaim számosán lévén, a szerkesztőségben, és felkapom a telefont, korunk említett konkrétságának legkézzelfoghatóbb és leszid- hatóbb eszközét és már tárcsázom is... — Jó reggelt kívánok- elnézést a korai zavarásért, de talán már benn van Kovács elvtárs-.. Igen fontos lenne vele szót váltanom... — mondom, és a nevem is mondom, és már hallom is a vonal másik végén: — Ó, kedves elvtárs, elnézést kell kérnünk. Kovács elvtárs tanulmányi szabadságon van... — Igen... Hát jó tanulást-.. Akkor, ha lehetne, a Nagy elvtársat... — Ö, kedves elvtárs. elnézést kell kérnünk.- Nagy elvtárs is szabadságon van... Mint tetszik tudni, vizsgaidőszak van-.. Ha öt perc múlva hív, én se vagyok már benn- csak a jegyzeteim miatt. de... — csicsereg a női hang. és én reménytelenül teszem le ismét a kagylót, mint letettem tegnap és tegnapelőtt, tavasszal is letettem és télen is, nyáron is, meg őszön is. Már értem az álmom: Magyar l6kolaköztársaság. Nálunk mindig vizsgaidőszak van! A különbség csak az. hogy van egy vizsgább időszak, s van egy kevésbé vizsgás. Közérthetőbben, vannak év végi nagy időszakok, aztán félévi közepesek, negyedévi beszámolók, amely időszakokat azonban gondosan felszabdalnak újabb dekádokra a szaktanfolyamok, az alap- és középfokú szemináriumok, a felvételik és pótvizsgák, a szakvizsgák és a nyelvvizsgák, és a vizsgáztatók felkészítési tanfolyamai vizsgái. Most nem arról akarok szót ejteni, hogy a kötelező | nyolc osztályt felnőtt fejjel külön állami és pedagógus ; energiával végzik el, akik maguk hibáján kívül egykoron ; nem, vagy hogy végre benőtt fejük lágya miatt igencsak most végzik el, amit tizennégy éves korig nem végeztek el. Arról sem. hogy valaki felnőtt fejjel érettségizik le. mert annak idején nem akart, nem tudott tanulni, vagy nem vették fel a szakközépiskolába. Még csak arról sem, hogy valaki felnőtt fejjel továbbtanul egyetemen, új szakmát tanul, vagy egyszerűen végre szakmát tanul- Szót sem ejtek a marxista esti egyetemről és tagozatairól. a szakosítókról, a marxista középiskolákról, de még a tankötelezettségi korúak iskolai tanulmányairól sem. Hát akkor miről akarok írni és szólni? Hogy Magyarországon az év 365 napjából legalább kétszáz a vizsgaidőszakra esik. arról, hogy milyen nagyszerű ez a tanulási kedv, bérért és fizetségért, meg arról, hogy milyen hasznos mindaz, amit megtanulnak azok- akik meg is tanulták. Nagyapák és ifjú férjek, nagymamák és még nem ifjú anyák tanulnak nálunk. Olyanok, akiknek való tény, hogy tanulniuk kell, mert ez szükséges önmaguk és a közösség hasznára, meg olyanok is, akiknek semmi hasznot nem hoz sem önmaguk, sem a társadalom számára a tanulás, legfeljebb a statisztikai kimutatásokat szolgálják megfélemlített szolgaként. Mert ez a nagy tanulási láz. ami részben a kedv talajából, másrészt az utasítás kényszeréből táplálkozik, hoz ám furcsaságokat is magával. Együtt ül a' „szemináriumi padban” a nyugdíj előtt álló nagymama filozófiát magolva, és a világért meg nem értve abból egyetlen szót sem — minek is megértenie? —> meg az egyetemet végzett főiskolai tanár; ott vizsgázik a levelezőn az is, akinek múlhatatlanul szükséges a szakmájához a szaktárgy. amiből vizsgázik, de ott izzad az is, akinek „proto- kollból” kell elvégeznie egy bármilyen diplomát adó magas szintű oktatási, formát. Mindegy, hogy mit. mindegy, hogy mit tud: a diploma nem kiabálja majd el, hogyan szereztetett. Hány millióan tanulhatnak ebben az országban? Hány milliónak kell tanulnia ebben az országban, ezért az országéit, mert száguldó korunk — közhely ez. de így igaz: száguldó — megköveteli, hogy többet tudj ma- mint tegnap, s holnap többet talán, mint — holnapután. A tanulás óriási anyagi áldozat az államtól, s úgy igaz, nagy áldozat attól is, aki tanul. Sok mindenről le kell mondania az egyénnek, a családnak azért a bizonyos diplomáért, értve a diploma szó alatt minden olyan igazolást, amely a többet tudásról nyilatkozik érdemben a pecsét és az aláírás hatalmával. Az igazság azonban mégiscsak az. hogy a munkanapok tízmillióit áldozza az ország a tanulásnak, bölcs befektetésnek gondolva és szánva, amely végül is a többet tudásban gyökeredzőén a többet alkotásban, a többet és a jobbat termelésben hozza majd meg a maga kamatos kamatját. Ez az olyannyira sajátos szocialista „tőkebefektetés” annyira természetes a számunkra, hogy valakit nem elengedni tanulmányi szabadságra, vagy akár csak egyetlen napot is ..visszafogni” a törvényben biztosítottakból — országra-világra szóló botránynak számítana- Úgy bizony. Abból persze még nem lett botrány, hogy valaki elbukott a vizsgákon, mert a törvény által biztosított tanulmányi szabadságot másra, vagy semmire sem használta fel. Hogy kapni kell, arra van törvény- hogy adni is cserébe hogy erre lenne-e törvény, erről én nem tudok. Vizsgaidőszak van. volt és lesz a Magyar Népköztársaságban. De hogy Kovács elvtársat mikor találom meg? Talán holnap... De az nem jó. Holnap én nem érek rá: vizsgázom. * ívek feketében, fehérben ^AAAAAAAAAAAAAAA/NAAAAAAAAAA/NAAAA/WWWVWWVWWWWWWWVS^ /VNAAAAAAA/VVW'^./NAA/VVV> WVWA.V. w ........, y,-VvVWv\WAAyWyVWl M Merzabjekov: A Csűri lov család Ennek a riportnak a címét a statisztika sugallta. A Szovjetunióban 62 ezer olyan család van, amely a statisztikai szervek kérésére hosz- szú évek óta rendszeres kimutatást vezet bevételeiről és kiadásairól. Költségvetésük szisztematikus ellenőrzése lehetővé teszi, hogy az ország egész lakossága, valamint a különböző társadalmi csoportok és a dolgozók különböző kategóriái életszínvonalában bekövetkezett változásokat jobban nyomon követhessük. E családok közé tartozik Nyikolaj Filippovics Csuri- lov családja is. Csurilovék Orenburg terület ilekszki kerületében, Sztugyenoje faluban laknak, és a Vörös Október kolhozban dolgoznak. A statisztikus minden hónapban felkeresi őket és a család tagjaihoz intézett kérdések, valamint a feljegyzett bevételek és kiadások alapján kitölti a speciális kartotékot. Hogy él ma az orenburgi terület egyik kolhozparaszt családja? A ház Csurilovék háza semmiben sem különbözik a falu főutcáján sorakozóktól. Portájukon megtalálhatók a gazdálkodáshoz szükséges eszközök, berendezések: nyári konyha, garázs, hátsó udvar a háziállatok számára, verem. A ház mögött kert. A tágas, világos tornácon át jutunk a szobába. A család hattagú. A házigazda, Nyikolaj Filippovics Csurilov 36 éves, a kolhoz állat- tenyésztő telepén dolgozik, 35 éves felesége, Nagyezsda Kirillovna pedig fejőnő. Három gyermekük van. Az idősebbik leány, Galja a IX. osztályban tanul. Kolja. a fiú negyedikes, a család legfiatalabb ’ tagja, Lari$za még nem jár iskolába. Nyikolaj Filippovics édesanyja, Marija Gyenyiszovna gondozza. Korábban Marija Gyenyiszovna maga is a közös gazdaságban dolgozott, borjúgondozó volt. Most a kolhoztól nyugdíjat kap. Mekkora a család jövedelme. ha abból indulunk ki. amit Csurilovék közvetlenül kézhez kapnak? Ez havonta átlagosan 410 rubel, 27 százalékkal több, mint 1970-ben. A jövedelem jelentős részét a kolhoztól kapott munkabér adja. A jövedelem 10 százaléka a háztáji gazdaságból ered. Csurilovék jövedelme a gazdaságra jellemző általános tendenciát tükrözi: a jólét növekedését. A Vörös Október kolhozban öt év alatt a kolhoztagok átlagos havi jövedelme 105 rubelről 117 rubelre, azaz 17 százalékkal, az állattenyésztésben dolgozóké 107 rubelről 134 rubelre, azaz 27 százalékkal növekedett. A legjobb dolgozók keresete természetesen mé^ magasabb: Csurilov átlagos havi munkabére 177 rubel, feleségéé — 171 rubel. A főkönyvelő P. Abahajevnek. a kolhoz főkönyvelőjének megjegyzése: — Az állattenyésztésben foglalkoztatott kolhoztagok magasabb jövedelme annak a változásnak köszönhető, amely gazdaságunk e vezető ágazatára jellemző. Az utóbbi években az állattenyésztésben valamennyi munkafolyamatot gépesítettünk. Most fejezzük be például a tejgazdasági komplexum építését, itt minden fejőnő 50 tehenet szolgál ki. A kolhoztagok munkája egyre jobban megközelíti az iparban dolgozókét. — A kolhoz az elmúlt évek alatt jelentősen megszilárdult. ítélje meg ön: a nyolcadik ötéves tervidőszakban a kolhoz átlagos évi jövedelme 1,9 millió rubel, a kilencedik ötéves tervidőszakban már — 2,4 millió rubel volt. Az olyan rossz termés ellenére.' ami tavaly volt. a kolhoz a munkaegységekre a korábbi összeget tudja kifizetni, megfelelő anyagi eszközöket tud biztosítani az állattenyésztési objektumok építésére és bővítésére, a szociális, kulturális és jóléti intézmények létesítésére. Az ötéves tervben a fő építkezésekre 3 millió rubelt ruháztunk be. — A Csurilov család költségvetésének kiadási tételei, kezdve az élelmiszerekkel: itt a pénzbeli kiadások jelentéktelenek. A húst, tejet, tojást, burgonyát, zöldséget, almát a háztáji gazdaság adja, a kenyeret a kolhoztól kapjuk rendes vételáron — meséli a háziasszony. — Az üzletből vásároljuk a cukrot, az édességeket, a darát, a növényi olajakat, konzerve- ket, és a gyerekeknek a kakaóvajat. A család kiadásában jelentős hányaddal szerepelnek a tartós fogyasztási cikkek. Az utóbbi öt évben Csurilovék Zsiguli gépkocsit vásároltak, továbbá televíziót, mopedet, rádiót, mosógépet. Felújították a házat: a gerendafalakat kívülről téglafallal vették körül és újjáépítették a verandát A közgazdász A. Poltavcsenkónak. a kolhoz fő közgazdászának a megjegyzése: — Ezek azok a kiadások, amelyeket kolhozunk tagjai a : gazdaságtól kapott munka- ; bérből és a háztáji jövedel- ; méből fizetnek. A jövedelem ; e forrásai mellett azonban : minden kolhozcsaládra jelen- ; tős összeg jut a társadalmi I fogyasztási alapokból. Csu- 1 pán az utóbbi öt évben a kolhozban középiskolát, két általános iskolát, internátust, 1 művelődési házat, két klu- ! bot, két orvosi rendelőt, ét- ! termet, péküzemet építet- < tünk. Bevezettük a villanyt, ! 500 lakásba a gázt is, a kol- 1 hoz két falujában vízvezeté- 1 két építettünk, megkezdtük ! az utcák aszfaltozását. A kol- < hojz magára vállalta az óvó- < dai gyermekek ellátásának és < nevelésének költségeit. Ez < évente — minden gyerek < után — 176 rubelt jelent. — A dolgozók egészségé- 5 nek megóvására és helyreál- 5 lítására nem takarékosko- 5 dunk az anyagi eszközökkel. 5 Kolhozunk tagjai közül > évente 45—50-en pihennek > üdülőkben vagy szanatóriu- > mohban, szabadságuk ideje > alatt turistautakat tesznek > az .országban, vagy külföld- | re utaznak, A kolhoz ingye- < nes, vagy kedvezményes be- ? utalókat ad tagjainak, szám- ? Iájára küldjük a gyermeke- > két úttörőtáborokba, vagy 1 más nyári táborozásra. \ yVWWWNMM/WW/VWW/WVW» ZELK ZOLTÁN: Este jó, estejó... Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosóik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is haj egy kis bogár mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, szállók én is, mint a füst, mert könnyű vagyok... Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. TASNÁDI VARGA ÉVA: f Jó éjszakát! Fák lombja mélyen le-lehajolgat, felhő borítja arcát a holdnak. Bokrok tövében bújik a hangya, levélből készült paplan takarja. Mézet kerestek zümmögő méhek, fáradt a szárnyuk, ágyukba térnek. Harmat hull már a tücsök fejére, álmodni hívja párnája széle. Jánosbogárka lámpája fénylik, bokortól fáig — — göncölszekérig. Alszik az erdő minden virága, dünnyögő dalát szél dudorássza.
