Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
„4 lesíészet Homérosza ’ Négyszáz eve született Rubens Talán ott dőlt el a sorsai hogy apja, Jan Rubens, a Köln melletti Siegenben élő, protestáns vallású jogász 11. Fülöp inkvizíciója elől menekülve Vestfáliába került, s ott nemcsak Orániai Vilmos jogtanácsosa lett, de a herceg kikapós feleségének, .Szósz Annának a kedvese is... A dolog persze kitudódott, s az öreg Rubens-t halálra Ítélték. A család majd’ minden pénzét föl kellett áldozni, hogy a szerelmes természetű apát kimenekítsék az akasztófa alól. Jan Rubens hamarosan meghalt, özvegye valamennyi gyermekével — köztük a most négyszáz éve, 1577-ben született Pieter Pauwellel — áttérhetett a katolikus vallásra, s visszatelepedhetett Antwerpenbe, ahol a hányatott életű család rokonai, barátai éltek. Pieter Pauwel Rubensből ott, Antwerpenben lett „a barokk művészet Michelan- gclója”, „a festészet Homérosza”! Ott fogott először ecsetet a kezébe s onnan indult el — immár a flamand város festőcéhének tagjaként — itáliai tanulmányútra is. Huszonhárom éves korában, 1600-ban érkezett meg a művészetek földjére, s remek ajánlóleveleinek, meg némi szerencséjének köszönhetően azonnal a mantuai herceg. Vincenzo Gonzaga udvarába került. Másolhatott, tanulhatott — a legjobb mesterektől leshette el a legjobb fogásokat. Rubens nyolc esztendeig szolgálta Gonzagát. Akkor — 1608-ban — anyja betegsége miatt visszatért--Antwerpenbe, hogy legfeljebb csak al- kalmankint távozzon onnan diplomataként. Pár újabb év, és Rubens az Antwerpenben székelő Albert főherceg és felesége, Izabella infánsnő udvari festője lett. Sorra kapta, s válA •« Jt a u « E I* a lalta a nagyobbnál nagyobb megbízatásokat, és hamarosan egy új stílus, a flamand barokk teljesedett ki ecsetje alól. Óriási munkabírással készítette mozgalmas képeit, amelyeknek nagy erejű alakjai hol mitológiai témák, hol meg vadászjelenetek szereplőiként hirdették alkotójuk fantáziájának gazdagságát, megjelenítő erejét. Nem sok idő kellett, hogy kialakuljon a félreismerhetetlen rubensi testforma, a vaskos, húsos alak, a flamand ízlésnek megfelelő szépségideál. Gyorsan népszerű lett. Műhelye — Hauser Arnold művészetszociológus szavaival: „manufaktúraszerű üzem” — alig győzte a megrendelések teljesítését. Egy idő után — de hát ez nem is volt szokatlan abban az időben — Rubens már csak röpke vázlatokat készített, s legföljebb a képek befejezését végezte el: a többi, aprólékosabb tennivaló műhelyének küA o © lönben igen tehetséges alkalmazottaira, tanítványaira maradt. Élete legnagyobb sorozatát, - IV. Henrik francia király özvegyét, Medici Katalint megörökítő képsorait is így festette: a huszonegy négy négyzetméteres táblát alig öt esztendő alatt adta át. Ez a sorozata talán minden más munkájánál jobban mutatja festészetének élénkségét, puhaságát, színeinek könnyed átmeneteit. Portréi — noha kevésbé látványosak — ugyanezeket a művészi erényeket hordozzák. Különösen híres első feleségéről, Isabella Brantról készített utolsó arcképe: bensőségesség, lélektani hitelesség jellemzi ezt a vásznat. Akárcsak azokat a munkáit, amelyeken gyermekeit örökítette meg. Rubens életében akkor következett be egy újabb, nagy változás, amikor az 1630-as évek elején vidékre, Steen- be költözött. Ott már az új feleség, az elhunyt Isabella unokahúga, Helene Four- ment élt vele, s mind az alig tizenhét éves ifjú hitves, mind a békés táj újabb és újabb — mozgalmas kompo- zíciójú színekben tobzódó — képek festésére ösztönzik az akkor már ötvenes éveiben járó férfit. Steenben fedezte fel, s örökítette meg a flamand tájat, a flamand parasztok életét.., Meghalni azonban hazament első sikereinek színhelyére Antwerpenbe. Ott is temették el 1640-ben. Antwerpen — s persze egész Belgium — az idén nagy festőfiát ünnepli: a Rubens-év fővédnöke maga Baudouin belga király, s számos emlékkiállításon mutatják be a művész alkotásait. Ám nemcsak az egykori flamandok leszármazottai emlékeznek meg róla, hanem mindazok, akik tisztelik, szeretik csodálatos művészetét. Magyarország sem marad ki az ünneplők sorából, annál is inkább nem, mert a budapesti Szépművészeti Múzeum két nagyszerű alkotását is őrzi: egy középkorú, szakállas férfit ábrázoló Férfi tanulmányfejet, s egy másik, ugyancsak szakállas, fehér nyakfodros Férfi képmást — ezeket a puhán, nagy jellem- zöerővel megfestett képeket ... Akácz László Drámái hozták a világsikert uo éve született Luigi Pirandello jT uigi Pirandello, a modern olasz prózairodalom kiemelkedő alkotója, a XX. századi drámairodalom nagy úttörője. Nobel-díjas- Regényeiben és novelláiban szülőföldje. Szicília kisvárosainak sivár életét, reménytelenül tengődő kispolgárait és nyomorgó parasztjait ábrázolta fanyar humorral, együttérzéssel. A világsikert drámái hozták meg számára: 1921-ben írta a Hat szerep keres egy szerzőt és a IV. Henrik című drámákat, amelyek bejárták a világ színpadjait. Amerikában színház alakult darabjai előadására Olaszországban maga alapított társulatot, amellyel a világot járta. 1926-ban Budapestre is ellátogatott. A modem színház elődjét, atyját tisztelheti Piran- dellóban, elsőként vállalkozott a hagyományos, megmerevedett színpadi formák felbontására. Drámái a szétesett polgári világképet tükrözik. Megrendítő, máig ható művészi formában fejezik ki a polgári világ felbomlása, s az első világháború okozta bizonytalanságot• szellemi válságot. A IV- Henrik című dráma főhőse őrültséget tettet, hogy a látszatra épülő világból menekülve, a konvenciólcat elvetve valósítsa meg külső-belső szabadságát. Ha Pirandello pesszimista világnézete számunkra elfogadhatatlan is. ma is tiszteljük következetes kritikai szellemét. konok gondolati útkeresését. íVSAAAAAAAAA/VVWVVVVVVWWSAi^A/WWVVNAAA/WNAA/VVAA/WVAAAAAA/VNA^ í 1 WVWW H1 | a kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el — mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa.. • — Ha kilenc kályhában..; Az íróasztal előtt • ülök valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már har- mincölödször hallom a fenti mondatot. Mi a csoda van már azzal a bükkfával. 'Muszáj kimenni- Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Ügy teszek, mintha . valami más miatt mentem volna < ki, fontoskodva keresgélek a | könyvszekrényemben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal, és nem vennék tudomást róla — érzem is- hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom magamban: — ,-Ha kilenc bükkfa... tizenkét köbméter... akkor hány kályhában-..” Ejnye a csudába! Hogy is van? Elmegyek előtte szórakozottan, megállók, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre. — Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk? Gabi szája lefelé görbül. — Apukám... — Mi az? — Nem értem ezt a dolgot. — Nem értem!? .. .Gabi!-.. Hogy lehet ilyet mondani?!... Hát nem magyarázták el az iskolában? Karinthy Frigyes; Kilencven éve szüléiéit Karinthy Frigyes. XX. századi irodalmunk egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alkotója. Tanítom a kisfiámat — De igen. csakhogy... A torkomat köszörülöm- Aztán már nyersen és ellenségesen: — Mi az, amit nem értesz? G abi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek pégy súlyt vettek le a válláról. — Nézd apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el... Én dühösen' — Papperlapapp!.. . Ne hadarj! .. -így nem lehet értelmesen gondolkodni !... Tessék még egyszer, nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! — Nna, adj egy kis helyet. Gabi boldogan és fürgén félrehúzódik. Ö azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy ő most vidáman rám bízta az egész dolgot — ő nem tudja- ő persze nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, hu- szonegynéhány évvel ezelőtt mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, méghozzá — ebben a pillanatban villan át rajtam — erről- ugyanerről a példáról volt szó akkor is!-.. Ügy van, nincs kétség!... A bükkfa és a kályha! szent Isten!... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem !... ■ Az egész huszonegynéhány éves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd- Gabi — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik hanem az eszével. Mi az. amit nem értesz?!. •. Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap — ez az első elemista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen? — Ezt értem, apukám... — csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított. A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott arány párok?!... Honnan lehetne ezt hirtelenében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!... Már megint hadarsz?!... Hogy akarod így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az, hogy fordított meg egyenes, meg egyenes, meg fordított, papperlapapp, vagy a falra- mászott nagybőgős! Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled!... Ez azért van, vVWvVWVW , mert nem figyelsz az iskolában!... Hiszen te azt se tudod... hiszen te azt se tudod... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az arány pár?!... — Dehogynem, apukám... Az aránypár... az aránypár... az aránypár, az a két viszony... amelyben a belső tagok hányadosa..., illetve a külső tagok szorzata... összecsapom a kezem. — Mondom!... Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!... Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!... mert különben... fi-abi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonyuk két másik mennyiséghez, valamint... igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet. És most rettentő komolyan kezdem: I de nézz, Gabi, ne légy már * olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem... — Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár... Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele, így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alatt ennyi és eny- nyi — akitor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több... Itt ugyanis az aránypár... az aránypár... Egyszerre világosság gyúl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem —úgy van, most rájöttem!... Nincs kétség — akkor... ott... egészen nyilvánvaló — úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva a Gabira nézek. Gabi közben észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most fél szemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze!... Majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! — Gabi bőg, mint a két török együttvéve. r C n pedig megkönnyebbülve ugróm fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik ; elém — az apámé, amint nagyot ; .üt a kobakomra, vígan és meg- ; könnyebbülve, mintha azt monda- ; ná: „Add tovább a fiadnak! én- ; nekem már elég volt!” és fütyö- ; részve, zsebre dugott kezekkel, ; vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap J alatt ég el kilenc köbméter bükk- ‘ fa és hatvan-hetven év élet. ?
