Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

Pétervására átváltozásai t Kérdések egy városrészről Mostohagyermek-e Egerben Lafosváros? Az öreg egri városrész, az egykori Kanada az' utóbbi időben megfiatalodott. A han- gulatos porták mögött, végig a Lenin üt két oldalán, sőt még a- zöldellő szőlősdombok közelében is, modern lakóé­pületek nőttek ki a földből. S aki a lajosvárosi utcákat járja, egyre több helyen fe­dezheti fel az új építkezések nyomait. Lajosváros terjeszkedik, újabb és újabb területeket foglalnak el az épülő üze­mek, a kényelmes társashá* zak, a kertes porták. A kör­nyék kilőtt az „alvóváros­rész” kategóriából, hiszen a déli ipartelepre naponta ez­rek és ezrek járnak dolgozni. Ilyenkor 10—IS ezerre sza- ‘porodik a városrész 6—7 ez­res lakossága. Egy nagyobb falu, vagy: ebben az esetben inkább egy kisebb város ez a rész... Good az ellátás Mondják, egy nagyobb fa­lu —, de ellátatlanabb, mint egy kisközség! Mondják, egy kisebb város ez a rész a nagyban — de mostohagyer­meke a nagynak! Lajosváros súlyos gondokkal küzd. Ezt a legjobban a tanácstagok, a körzeti népfronttitkárok tud­ják. A fogadóna­pokon, a népfrontesteken ál­landó téma a városrész ellá­tatlansága. Mit mondanak a lajosváro- siak? — Egy szelet süteményért a belvárosba keü buszoznia az embernek... — Ha vasárnap, vagy egy- egy ünnepen váratlanul ven­dége érkezik a családnak, nem tudja hová vinni, mert Kanadának csak két kocs­mája van. A legközelebbi ét­terem a Platán, vagy a Há­rom Farkas, öt-hat busz­megálló távolságra mind­kettő ... — Lajosvárosban nincs pi­ac, az ABC-áruház kicsi, húst, zöldséget nem lehet itt vásárolni. Irány hát a belvá­ros, a nagypiac... — Ezen a részen nincs egy klubhelyiség, nincs presszó, játszótér, mozi. egyetlen apró könyvtár txin csupán... — Akadozik a közművesí­tés, utcák sorában nincs vi­lágítás, a szemetes konténe­reket sokszor hónapok múlva tnszik el... — Nincs fodrász. Patyolat, javítószerviz, innen minden hiányzik, pedig ez a rész Eger legöregebb városrésze ... — A Csebokszári-város- rész egy világváros ehhez ké­pest, s ezt a különbséget senki sem veszi észre...? A jövő fejlődést ígér Az egri városi tanács ille­tékesei nem látják ennyire pesszimistán a helyzetet. — Ma még valóban gond a Lajosváros ellátása, egy sor feladatot kell majd megolda­nunk, a jövő azonban fejlő­dést Ígér... — mondták. Mit kap hát az elkövetke­zendő években a városrész? Lássuk mindenekelőtt a ke­reskedelem terveit. Már ja­vában bővítik a lajosvárosi ABC-áruházat, az építők ígé­rik- hogy még az idén átad­ják a korszerűsített üzletet. A 400 négyzetméteres üzletet 700 négyzetméteresre bőví­tik. nagyobb eladó- és rak­tári tér lesz, így megoldódik majd a mostani hús- és zöld­ségárusítási gond. Éttermet és bisztrót is kap a városrész. A tervek szerint 1980-ig felépíti a régen várt vendéglátó egységet az egri áfész. Az üzlet megnyitásá­val megszűnik majd a vasár­napi és az ünnepnapi „nép- vándorlás” süteményért, te­jért. egy-egy üveg sörért, borért 0Jmiséi j 1977. június 26., vasárnap Az ötödik ötéves tervben egy kétezer négyzetméteres vas-műszaki áruház is épül Laj osvárosban, s tervezik egy korszerű vasúti étterem építését is. Addig — áthi­daló megoldásként — az ABC-vel szembeni utcában üzemel egy talponálló büfé. Igaz, megnyitása után a fel­jelentések egész sora érkezett a különböző fórumokhoz — tiltakoztak a környéken levő üzemek, s egy-két utcabeli is haragos levélben fejezte ki az ellenszenvét —, de be kell látniuk, hogy az alap­ellátás biztosítása érdekében erre a büfére is szükség van. Pillanatnyilag ez az egyetlen megoldás bizonyos cikkek — például a sütemény, a tej — vasárnapi, ünnepnapi bizto­sítására. Megépült a lajosvárosi kis- piac, a placcon azonban egyetlen kofát sem láttak még a háziasszonyok. — Sajnos, a piac ott nem megy. Senkit sem lehet kény­szeríteni, hogy ott árulja a zöldséget, a gyümölcsöt. Pe­dig jó forgalma lenne ott a kofáknak. vevő akadna elég... — erről ennél1 többet Domán József, a városi ta­nács kereskedelmi csoport- vezetője sem tud mondani. Marad hát minden a régiben, egy vigasz azonban van: az itt gyakorolgató gyerekek között bizonyára akad majd egy görkorcsolya-világbaj­nok ... Bölcsőde, szolgáltatósor, Tíztároló Lajosvárosban nemcsak a kereskedelmi, hanem a szo­ciális, a szolgáltatási ellátás­sal is gond van. Természe­tesen — mint a városi tanacs tervosztályán sorolták — a jövő ezen a téren is gyógy­írt jelent. Az ötödik ötéves tervben az elképzelések sze­rint négy tanteremmel bővül majd a lajosvárosi iskola. Nincs a városrésznek bölcső­déje, s ez rengeteg gondot okoz a szülőknek: a tervek szerint az új lakótelepek kö­zelében felépül majd az a gyermekintézmény, amelyben száz apróságot gondoznak, nevelnek. Való igaz, ez eny­hít a mai gondokon, de nem lesz-e már akkor kevés a fé­rőhely ...? A városrész új arculata már kezd kibontakozni, a Le­nin út mellett új épületeket adtak át, a cukrászüzem és a Nagyváradi út közötti részen pedig a közeljövőben kezdik meg az építkezést A 126 lakásos tömb alatt szolgál­tatósor kap helyet, delikát- szerű üzletek lesznek, ide szeretnék telepíteni a 25-ös út átkelő szakaszának épít ke. zése miatt szanálandó épület, bői a postát is. Pillanatnyilag még ezen folyik a vita, mert a Posta nem akarja elfogad­ni a felkínált lehetőséget... Igaz, nem speciálisan la­josvárosi gond az akadozó vízellátás, de erre a város­részre is jellemző a gyakori vízhiány. A szakemberek ezen úgy kívánnak segíteni, hogy egy 600 köbméteres víz­tárolót építenek a szőlődom­bon. Ha minden a tervek sze­rint halad majd. akkor 1978- ban átadásra kerül ez a lé­tesítmény, amely nemcsak a lakosság, hanem a környező intézmények, üzemek vízel­látási gondjain is enyhít majd. Tervek tehát vannak, a jö­vő valóban biztató. Miért az utolsó pillanatban A lajosvárosiaknak mind­ezek ellenére van még egy jogos kérdésük. Erre azon­ban eddig sehol sem kaptak kielégítő választ Arról van ugyanis szó, hogy Lajosvá- rost sokáig mostohagyermek­ként kezelték. Mindenre ju­tott terület, terjeszkedhettek az üzemek, lakásokat épít­hettek a munkás- és az ifjú­sági építőszövetkezetek, in­tézmények kaptak irodahá­zakat csak arra nem gondolt senki, hogy az ideköltöző, dolgozni idejáró embereket eí is kell látni...! Miért az utolsó pillanatban kezdtek hát munkához az il­letékesek? Mi az oka annak, hogy a patinás egri város­rész az utolsó helyre került a tervezőasztalon? Ezek a kérdések mindenképpen el­gondolkodtatóak ... Szilvás István Csábít a szójáték: a tudás titka a TIT. Persze, inkább a többlettudásé. Amit rá­adásként, érdeklődésből, tu­dásvágyból, szorgalommal tanulunk, kitoldva és napra­készen tartva azt, amit az is­kolában megalapoztunk. Mostanában napirenden van a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat munkája, elsősorban azért, mert alkot­mányos tanácskozásai foly­nak, s érik el a napokban az országos közgyűlés legmaga­sabb szintjét. Számadás ez a gyűléssorozat, önvizsgálat és tervek kovácsolása. Arról ad számot a TIT, mit tett eddig a tudás titkainak közkincs- csé tételéért, s mit tervez tenni a jövőben. Vajon gondolunk-e rá, hogy a természet és a tudás titkai kibontakozni vágyó titkok, föltárulkozásra, meg­osztásra váró titkok? A ter­mészet és a tudás minden (Rovások egy kasza nye­lén.) Szelíd dombok sora zár­ja két oldalt a látóhatárt — legelők fűmezőivel, erdők li­getes foltjaival a búbos dombhátakon. S ahol a Mátra és a Bükk választóvonalában szélesebb kaput nyit a táj: túl a Tárnán „palócország fővárosa”. Pétervására tűnik elő. Ami most legelsőnek eszembe jut. egy anyám mesélte régi emlék. Summás volt lánykorában, az északi hegyi falukból sokadmagával eljárt nyaranta aratómun­kára Fejér meg Somogy me­gyei uradalmakba. A rendvá­gó férfiak között — így em­legette — volt egy e vidékre való, aki különös kaszájával tűnt ki társai közül. Minden summás nyara emlékét bics­kájával faragta bele kaszája nyelébe, s a rovátkolt jelek jócskán túl haladták már a kacsot is. Napfényben fürdik a nagy falu. Az utcákon szétjárva, mint minden más helyen, itt is a házakat nézegetem. „Pa­lócország fővárosában" külö­nösen szépek az új házak. Némelyik már-már palota. Paloták sora nő ki a földből ott, ahol régen mindig a szegénység volt az úr. A summásnak, cselédnek verő szegénység. Ha nem látom, el 6e hiszem, hogy szegény­ségüket még községi pecsét­jük címeralakjában is meg­örökítették. 1779-ből való a pecsét, s azon a templom védőszentje. Szent Márton karddal vág köpenyéből jó­kora darabot az előtte tér­deplő koldus számára. A szegénység mellé min­denkor ott volt a hívatlan társ, a betegség. Ám még a szükséges patikát is megta­gadták az itteni emberektől. Vármegyei közgyűlési iratok tanúsítják, hogy a múlt szá­zad közepén mód nyílt egy patika felállítására, s a ter­vet maga a megyei orvos torpedózta meg azzal, hogy van a településnek sebésze, aki mindig tart magánál hánytatót és hashajtót, ami untig elegendő. Csatlakozott a megyei orvos véleményé­hez a helység földesura is, gróf Keglevich Gábor, aki a patika ellen imigyen érvelt: „... a palóczok orvossággal nemigen szoktak élni és azt csak úgy vennék be, ha az borbul vagy pálinkábul ké­szülne. mert az orvosságnak még az nevétül is retteg az palócz.” (Árnyékban és elfelejt­ve...?!) E mostani riport- útra tulajdonképpen szer­kesztői óhaj indított. Péter­vására, ez a sok átváltozást megért település ritkán kap helyet az újsághasábokon, s különösen azóta, hogy meg­szűnt járási székhely rangja. titka arra törekszik, hogy éppenséggel ne legyen és ne maradjon titok, hanem le­gyen egyre nyilvánvalóbb s egyre megosztottabb, sokak kincse, ismerete. Ez a TIT dolga, fölfedni, megmagyarázni, közkincs- csé tenni a természet és a tudás megannyi titkát, hogy terjedjenek, meggyökere­sedjenek és lombo60djan_ak. Ezek a titkok, a természet és a tudás titkai, ha bölcsen, s emberségesen bánnak velük, mint a napfény, világítanak és egészségessé tesznek, gya- rapítanak és megeleveníte­nek. Nem is kérdés az, hogy kell-e a természet és a tudás titkait terjeszteni, legfeljebb az: hogyan kell? Érdekesen és érthetően, természetesen. 3 úgy. hogy a Nézzük meg, hogyan halad sora: árnyékban és elfelejt­ve vagy az államigazgatás élő gondviselése mellett? Jó ismerősöket és baráto­kat keresek hát, hogy ők mondanák el, mint ítélik meg helyzetüket, mint látják je­len napjaikat és a jövőt? Az ismerősök, barátok között van pedagógus, erdész, ügy­véd, kereskedő. Ami a véle­ményüket illeti: „egy húron pendülnek”. — Nem érzem, hogy olyan nagy vérveszteség lett volna a járási székhely megszű­nése. A rangvesztés csak kezdetben okozott itt sokkos hatást. —Tizenegy éve annak a bi­zonyos rangvesztésnek. Ki beszél itt még mindig erről? Szerintem ez a dolog nem le­het beszédtéma ma már ...! — Ha korábban sokat is mondogattam, hogy kutya van a kertben, meg hogy be­teg a liba, most már keve­sebbet mondom. — Rendjükön mennek a dolgok minálunk... — Nagyobb mozgás, fejlő­dés van Pétervásárán, mint korábban bármikor. Példa kell? Hát több a munkalehe­tőség helyben. Több az épít­kezés. Szövetkezeti áruhá­zunk mellett van egy nagy forgalmú bútoráruházunk is. (A gondok zsákjai...) Nem siránkozó panaszkodásból, nem is fitogtatásként, de ki­borították 6orra a gondok zsákjait is. Csak két dolgot ragadunk ki ezekből: — Régi és nagy-nagy gond a közművek állapota. Ezen belül is a szennyvíztisztító telep hiánya á legnyomasz­tóbb. Évekkel ezelőtt készült itt egy terv, aminek megva­lósítása kb. 12 millió forint­ba került Volna. Most már legalább 18 millió kellene. Az érdekelt szervek, intéz­mények nem képesek előte­remteni ezt a költséget. — Ugyancsak nagy gondja Pétervásárának a zöldségel­látás. Pedig nem szabadna, hogy így legyen, mert min­denütt ott a házi kert, ahol megtermelhetnének mindent, ami szükséges. És nem ter­melik! Zöldség helyett in­kább krumplit ültetnek. Sőt: kukoricát. Azt mondják: termeljen a tsz. Termel is, de csak azt és annyit, amit és amennyit az erdőkövesdi üzemükben feldolgozhatnak. (Mit építtek építők■.. ?) A vélemények és gondok után a jelen és a jövő fej­lesztési terveinek pontos lis­tája következzék. Kalauzunk Bátka' László, a nagyközsé­gi közös tanács vb-titkára. ö rajzolja fel Pétervására ötödik ötéves tervi térképét. — Olyan jelentős fejlesz­tést vehetünk számba, ami­résztvevő — valóban részt vegyen benne. Mostanában — túl a sajtó munkáján — sokszor esik szó a tévé ver­senytárs voltáról, az ismeret- terjesztéssel kapcsolatosan is. Csakhogy a TIT munkájá­nak van egy fölbecsülhetet- len előnye a televíziózással szemben: személyes volta. A részvétel lehetősége. Az esz­mecsere többlete. S ezt a tudomány, a tudás titkaira éppúgy el lehet mon­dani, mint a művészetére. Napjaink alapvető kérdése, hogy a műveltség lehet-e egyetemes. Ha néhány évvel ezelőtt aggályos volt a hu­mán műveltség egyoldalúsá­ga, hovatovább a technikai tudás egyoldalúságai okoz­hatnak aggodalmat. Tudását az ember emberségesen két­lyen Pétervására történetéi ben még soha nem volt. Épí-i tünk legelőször is olyan tor­nacsarnokot, amely az állas lános iskola és a szakmun­kásképző intézet diákjainak; de a község fiataljainak is sportolási lehetőséget bizto­sít. A beruházás költsége 7 —8 millió forint. Négy tan­teremmel bővítjük az általá­nos iskolát, ötmillió forintért.1 Ugyancsak ötmillióba kerül az általános iskolai diákott­honunk megnagyobbítása, ahol 100 diák kényelmes el­helyezéséről gondoskodunk! Itt kapnak helyet például azok a hevesaranyosi és bá- tori gyerekek, akik mo6t még Egercsehibe járnak na­ponta. Jelenleg is van egy 50 személyes óvodánk, da annyira megnőtt a születés sek száma, hogy szüksége» újat építeni. Hárommilliós költséggel építjük az új in­tézményt, ahol ugyancsak 59 gyerek számára lesz majd hely. Régi gond egy korszerű presszó és vendéglő megépí­tése, amit az áfész tervez a szövetkezeti áruház szom­szédságában. A tervek máK készen vannak, az építé* költsége előreláthatóan 9 millió forint lesz. Szólni kell Pétervására idei gyarapodásáról is. Még ez évben átadják a tanács éa a pártbizottság ötmillió fo­rintot érő közös székházát.' A szolgáltatások javulását jelenti majd, hogy megnyílik az egymilliós költséggel léte­sített Gelka-szerviz is. (Jó gazdaként, szeretettelJ Megoldásra váró gondola 1 azért még továbbra is akad­nak. Igen mostoha helyzet-i ben van egyebek között a nagyközség könyvtára. Tizen-- kétezer kötet zsúfolódik szű­kös, kicsi helyen. Megfelelő hajlékra van szükség mie­lőbb, ahonnét az olvasóterem se hiányzik. » Meg-megújuló gondokat je­lent a közműfejlesztés is. — Nem panaszkodhatunk Pétervására lakóira. Jó gaz­daként törődnek lakóhelyük szépítésével, építésével. Nem* csak forintjaikat adják a feladatok megvalósításához, de két kezük munkáját is. . • Ha bármilyen közműfejlesz­tésről van szó, jönnek, segí-- tenek. A tanácsnak csak a szakipari munkák elvégezte.. Itéséről kell gondoskodnia. Bii zonyítja ezt az évi 600—709 ezer forint értékű társadal-r mi munka is. Az egy főre számított munkaérték jóval felül haladja a 200 forintot, s ebbe még a csecsemők is beletartoznak. íme, így fest hát Péter-- vására mai képe. Pataky Dezső ségkívül csak akkor használ­hatja föl, békésen és nem pusztítóan, bölcsen és nem oktalanul, jövőt tárva és nem elrekesztve, ha tudás erköl- csiséggel párosul, vagyis ha a természet és a tudás titkai­hoz önmagunk megismeré­se és jellemünk tisztasága járul. Ez korunkban — va­lójában mindig is — a mű­vészet feladata. S ahhoz, hogy a művészet ezt a szere­pét jól tegye, feladatát vég- hezvigye, nem elég a művé­szetet pihenésre, kikapcsoló­dásra, szórakozásra használ­ni, hanem érteni is kell. A művészet titkai is föltárha­tok, föl is kell tárni őket. Ez is a TIT feladata. Hogy ki­egészítse a sajtó és a tévé kultúraterjesztő tevékenysé­gét, hogy eszmecsere kereté­ben tanítson meg a művek; a művészet élvezetére. i Zay László J j A tudás titka \ Gyarapodik a városrész: épül a vendéglátóipari szak- középiskola. (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents