Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

Erősödött a párt Tiszanánai fiatalok az élen V ándorzászió a húsprogram teljesítéséért „A tagkönyvcsere jól szol­gálta a párt felkészítését a kongresszus határozataiban és a programnyilatkozatban megfogalmazott feladatok megoldására” — állapította meg,az akciót értékelve, jú­nius 22-i ülésén a Közpon­ti Bizottság. Az előkészítés időszakában, a múlt év tavaszán, minden párttaggal, több mint . há„ romnegyedmillió kommunis­tával folytattak személyes beszélgetést a pártvezetősé­gek, s az ezzel megbízott ak­tivisták. A párttagság nagy felelősséggel és reális szem­lélettel mondott, véleményt a párt politikájáról, annak megvalósulásáról; munkahe­lyének. alapszervezetének és önmaga tevékenységéről. Rengeteg, hosszú távon is hasznosítható politikai ta­pasztalatot hozott felszínre a beszélgetések sorozata; min­denekelőtt azt bizonyította újólag, hogy a párttagság magáénak vallja a párt kö­vetkezetes politikai irányvo­nalát, kész kiállni érte, és cselekvőén részt venni meg­valósításában. Ez az alapál­lás jellemezte a helyi poli­tikai, ideológiai, gazdasági és kulturális munka javítását, hatékonyabbá tételét célzó javaslatokat; a kritikus és önkritikus észrevételeket. Az alapszervezetek, veze­tőségek, pártbizottságok konkrét intézkedési, illetve feladattervvé rendezték, munkaterveikbe építették be ,a hasznosítható javaslatok­350 millió lorint értékűvel több építőanyag Az építőanyag-ipari válla­latok és szövetkezetek — az ÉVM gyorsjelentése szerint — júniusig mintegy 350 mil­lió forint értékű aruval töb­bet szállítottak az építők­nek, mint a múlt év azonos időszakában. Különösen di­namikusan, 13,4 százalékkal bővítették termelésüket az építőanyag-ipari szövetkeze­tek. s a népgazdasági terv­nek megfelelően, 4,7 száza­lékkal az EVM-válialatok. A naik ezt a gazdag gyűjtemé­nyét. Minden üzem és intéz­mény, minden város és me­gye jelzései odakerültek a Központi Bizottság asztalára. A testület így a beszélgeté­sek tapasztalatait összegezve megállapíthatta: „A párt esz­mei, politikai, szervezeti egy­sége szilárd, érvényesülnek a lenini normák, a kommunis­ták lelkiismeretes, példamu­tató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatai, nak megoldásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt ered. menyesen tölti be társadal­munkban irányító, vezető szerepét.” A tagkönyvcsere tehát elérte alapvető célját: általa is erősödött pártunk eszmei, politikai, cselekvési egysége. De nemcsak értékelt, ha­nem megjelölte a legfőbb tennivalókat is a vezető tes­tület. Ezek között első he­lyen áll a gondos, céltuda­tos pártépítő munka folyta­tása. Jelenkori történelmünk vitathatatlan eredménye, hogy a párt nem önmagára hagyatkozva tesz erőfeszíté­seket a társadalmi hala­dásért, hanem a szocializ­must meggyőződéssel igenlő és építő tömegek támogatá­sával, részvételével. Közülük mindig egyéni elbírálás alap­ján — mellőzve minden me­chanikus kategorizálást — a munkások, mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetkeze­ti tagok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell felvenni sorainkba, azaz kommunistává nevelni őket. Eátható tehát, hogy a párt­életnek olyan legbensőbb kérdéseit is, mint a pártépí­tés, a tagfelvétel, a legszéle­sebb társadalmi összefüggés­ben tekintette át a Közpon­ti Bizottság. Ugyanilyen ösz- szefüggésben szól a köz­lemény a pártélet lenini nor­máinak további érvényesíté­séről, a párton belüli demok­rácia eredményes működésé­ről, mert ez az alapja, fel­tétele a párton kívül is a közéleti és munkahelyi de­mokrácia fejlődésének. Megkapóan következetes logikai láncolatként húzó­dik végig az állásfoglaláson a párt és a munkásosztály, a párt és a nép összeforrott- ságórtak gondolata. Amikor például — egy korábbi, he­lyes döntés nyomvonalán to­vábbhaladva — az alapszer­vezetek munkájáról szol a közlemény. Tehát egy szigorú értelemben vett belső, szer­vezeti kérdésről, a következő mondat altkor is már széles horizontra nyit ablakot: „Az alapszervezetek erősítsék kapcsolataikat a pártonkívü- liekkel, gyakoroljanak na­gyobb hatást környezetük szocialista szellemű formálá­sára, a politizáló légkör fej­lesztésére. — A párt és az ország előtt álló feladatok si­keres megoldásához elenged­hetetlen eredményes szövet­ségi politikánk következetes folytatása.” Természetesen az egyén, az egyes kommunista számára a tagkönyvcsere a párthoz va­ló tartozás megújítását — vagy meg nem újítását je­lentette. A tagság 2,7 száza­léka — nem kapott új tag­könyvet a decemberi taggyű­léseken. Saját elhatározásuk, ból léptek ki sorainkból, vagy a kommunista közössé­gek döntöttek így róluk. Szá­munkra persze egyetlen tá­vozó sem puszta statisztikai adat; minden kilépés vagy törlés mögött emberi sors húzódik meg. A tagkönyv- cserének ez a tapasztalata a pártszervezeteket még kö­vetkezetesebb pártépítésre, még jobb nevelőmunkára, a párttagokkal — különöskép­pen az idős kommunistákkal — való, még odaadóbb törő­désre kell, hogy ösztönözze. A tagkönyvcsere alkalmá­val a párttagok közül so­kan kérték, javasolták: le­gyen máskor is ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetés. A Központi Bizottság álláspont­ja ebben a kérdésben is vi­lágos: „Az évenkénti beszá­moló taggyűléseket úgy kell előkészíteni, hogy a pártta­goknak módjuk legyen a fon­tos politikai kérdésekben vé­leményt nyilvánítani, s emellett személyes gondjaikat is megbeszélni.” A pártélet e jelentős ese­ménysorozata a Központi Bi­zottság mostani ülésével be­fejeződött E befejezés azon­ban bizonyos értelemben in­kább nyitány: a gyakorlati pártmunkában sürgeti a foly­tatást, a tapasztalatok tervszerű hasznosítását. A Hódmezővásárhelyen megrendezésre kerülő mező- gazdasági napok keretében pénteken adták át a KISZ KB védnökségi vándorzász­lóját a húsprogram teljesítése felett vállalt védnökségben legjobb eredményt elért KISZ-szervezeteknek. A két zászló egyikét a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet ál­lattenyésztésben dolgozó fi­ataljai nevében Bartók Já­nos KISZ-titkár vette át. A meghirdetett védnöksé­gi mozgalomban a szövetke­zet fiataljai 1975-ben is a legjobbak között voltak, ne­gyedik helyezést elérve. 1976-ban már az élre kerül­tek. eredményes munkájuk benne volt abban, hogy a szövetkezet állattenyésztési tervét mennyiségben, minő­ségben és az árbevételben is túlteljesítette. A szövetkezet állattenyésztésében nagyon sok fiatal — közöttük számos szakmunkás — dolgozik, akik a különböző állattenyésztési munkával kapcsolatos orszá­gos vetélkedőkben egyénileg is jó helyezéseket értek el. Közülük került ki például a gépi fejők országos verse­nyének egyik helyezettje. 1976-ban a termelési érté­ket nyolc, az árbevételt 6 százalékkal teljesítették túi Az egy kocára eső évi szaoo- rulat 20,5 darab volt, a fia­idéi átlag 9,2, s az évi tejter­melési átlagot 1976-ban 699 literrel növelték. Az állatte­nyésztésben dolgozó fiatalok, a tehenészetben dolgozók 400, a sertéstelepen dolgozók 100 társadalmi munkaórát végeztek a telepek rendezé­séért, parkosításáért. Tégla- és Cserépipari Tröszt gyárainak dolgozói a jubile­umi versenyben a nagy be­rendezések kapacitásának jobb kihasználásával növel­ték a termelést. A kereslet­nek megfelelően az építési idényre az egy‘évvel ezelőt­tinél 7,2 százalékkal, mintegy 45 millióval több téglát gyár­tottak. s gázszililcát falazó­anyagból 13 százalékkal bő­vítették a tei'melést. Több téglagyárban a tetőcserép iránti kereslet csökkentése miatt a gépeket a falazó­anyag gyártására állították at. A cementipar dolgozói, szocialista brigádjai az év első öt hónapjában 6,5 szá­zalékkal növelték termelé­süket, s így az építési idény­re mintegy 115 ezer tonnával több kötőanyagot szállítottak az építkezésekre. A kavics­iparban a nagyjavítások át­ütemezésével lehetővé tették, hogy már az év elején nagy tételekben szállítson a MÁV, s gazdaságosabban haszno­síthassa vagonparkját, kapa­citását. Ugyanakkor a nyári építési idényig a termelést is tíz százalékkal növelték, s így a betonelemgyárak és az építkezések az egy évvel ez­előttinél mintegy 300 ezer köbméterrel több kavicsot kaptak. Az adalékanyag-el­látás javításával a betongyá­rak is a korábbinál jobban kihasználhatták berendezé­seiket. Így a jubileumi ver­senyben 37,3 százalékkal, vagyis 45 ezer köbméterrel több kész betont szállítottak az építkezéseknek, mivel nemcsak munkájukat köny- nyítetjék, hanem jelentős mennyiségű cementet is megtakarítottak. A beton­elemgyárak a nagy kereslet kielégítése érdekében majd­nem 100 ezer méterrel több feszített födémgerendát szál­lítottak az építőknek, mint egy éwei ezelőtt. Honfoglalás Visontán Szép ez a táj. É6 most nem csupán azért említjük, mert így akarunk hangula­tot teremteni, hanem azért, mert a környezet légköre na­gyon fontos tényezője az itt folyó gyógyító munkának, gondozásnak. Visontán vagyunk, abban a szociális otthonban és osz­tályon. amelynek lakói vala­mennyien elmebetegek. Két hónapja, április első felében, költöztek ide, a valamikori munkásszállásokra. Arra voltunk kiváncsiak, milyenek az új körülmények, javult-e a betegek és gondozottak helyzete a korábbi állapo­tokhoz képest. ÍJ Szelíden simul bele a tájba a Mátra itt., ezen a sikabb részen. De kéklő hegyei csak karnyújtásnyira vannak. És hiába a kerítés, a zárt kapu, a drótháló mintha nem is lenne. Ez a levegősség, nyi­tottság, a mogorván komor kőfalak hiánya is jót tesz. Az ablakokból mindjárt a he­gyekre látni, aki pedig az udvaron sétál, vagy a maj­dani pihenőpark kialakításán fáradozik, úgy érezheti, mintha kint lenne a hegyek között. — Jó napot kívánok, fő­orvos úr — szólítja meg ár. Béla Árpádot az egyik be­teg. — Nagyon jól érzem itt magam, jó itt dolgozni. — Pedig nem készítettük elő, nem tanítottuk meg ve­le a szöveget — mondja az új ságirónak félig tréfásan a főorvos. A váratlan epizód önma­gáért beszél. — Van még itt tennivalónk — kapcsolódik a beszélge­tésbe dr. Mátyás László, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház igazgató-főorvosa —, példá­ul rendezni kell a parkot, de már most is minden egészen más, mint azelőtt volt. Bementünk az elmeosztály­ra. Kényelmes helyek, fris­sen festett ágyak, székek, más berendezési tárgyak. Ide nem is kell már több semmi­ből. A sodronyokon matra­cok, az ágyon paplan. A leg­több helyiségben négy ágy van. Kényelem, zsúfoltság nélkül, nem úgy, mint akár két hónappal ezelőtt is. Hatvani István, gazdasági vezető már sorolja is, hon­nan kaptak segítséget a fel­szerelés beszerzésére. A me­gyei tanács és az Egészség- ügyi Minisztérium is jelentős összeggel támogatta őket. Az étkezést úgy oldják meg, hogy a Felsö-magyár- országi Üzemélelmezési Vál­lalat konyhája küldi az ételt a Thorez bányaüzemtől. Ki­fogástalan a minőség, bár két-három féle diétát is kell biztosítani a betegeknek. 2. Iherczog Tamás. aszociális otthon vezetője megmutatja a majdani zöldségkertészet területét. Egy ha az egész, de jól jön majd a konyhára mindaz a friss zöldségféle, amit maguk nevelnek majd maguknak. A szociális otthonban a legnagyobb a ^változás. Sok- sok millióba került a felsze­relés. amelynek egy részét maguk újították fel aránylag kis költséggel Joggal büsz­kék erre. Most olyan körül­ményeket teremtettek az ott­hon lakóinak, amiről koráb­ban csak álmodozni mertek. Jól érzik itt magukat a dolgozók is. A száz személy befogadására alkalmas nő­vérszálló minden kényelmet biztosít a számukra. Ezt mondja Fehér Judit is, aki most vizsgázik majd az ápo­lóképzőn, és utána érettsé­gizni akar. Egészen friss a végzettsége Major Lászlóné~ nak, ö is csak jókat tud mondani az itteni körülmé­nyekről. — Orvosunk nincs annyi, amennyi kellene — jegyzi meg dr. Bállá Gyula, az egészségügyi osztály vezető­je. — Főként a lakáson múlik az üres állások betöltése. — Ezért fordult a megyei vezetés az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium­hoz azzal a kéréssel, hogy kapjunk lehetőséget a bérlő kijelölésére — teszi hozzá Berényi József, a városi ta­nács elnöke. — Ne kelljen a névjegyzékbe venni a jö­vendő lakót. Magyarán: arról van szó, hogy akkor is kaphasson la­kást a Gyöngyösre települő orvos, ha valamilyen oknál fogva nem lenne rá jogosult. Tetszik, nem tetszik: kényel­mes bérlakás nélkül senki sem hajlandó a már jó körül­ményeit feladni, csak azért, hogy a Mátra lábánál lak­jék. 3, Olyan ez is, mint egy új gép: az első hetekben, hóna­pokban Ö6sze kell illeszked­niük « fogaskerekeknek, áss alkatrészeknek. Bejáratásnak mondják ezt az időszakot. Azt már láttuk, hogy a betegek és a gondozottak nagyszerű körülmények közé kerültek Visontán. A bete­gek tulajdonképpen a városi kórházhoz tartoznak, annak egy kihelyezett részlegét al­kotják. Tehát ellátásukról a „benti” osztály gondoskodik, nincsenek magukra hagyva. A nagyobb kérdés az egészségügyi dolgozók létszá­mának a biztosítása. Vala­mivel ide kell „csalogatni” őket. Valamivel többet kell kapniuk itt, hogy „megérje” nekik Visontán maradniuk. A szállás kifogástalan, min­den kényelmi berendezéssel rendelkezik. Van még egy külön kulturális épület is, ahol klub, kondicionáló szo­ba, könyvtár, mozi, előadó­terem ad keretet sokfajta szórakozásra és hasznos idő­töltésre. Irodalmi színpadok, mű­vészegyüttesek. lehet jelent­kezni: nagyon várják őket a visontai egészségügyi dolgo­zók. Mert hiába jár a kórház saját autóbusza műszakvál­táskor a város és a kinti munkahely között, este már Gyöngyösről kiutazni Vison- tára nem lehet. Talán kér­hetnék a bányát és az erő­műt arra, hogy a saját mun- kásjárataikra vegyék fel az egészségügyiseket is. Akár ■moziba mentek, vagy tán­colni egyet. Mert ugyan őszintén érez­te is. hogy nagyon elégedett az itteni körülményeivel Be~ rényi László, aki 1954-től dolgozik a kórháznál, mint ápoló, de ő Atkáron lakik. A műszak után. hazamegy. És hiába a kétszemélyes szo­ba, a tv, a vasalóhelyiség, a társalgó, a nővérszállás lakói nem járhatnak haza. Csikorcful még a gépezet Visontán, Van még tenni­való is bőven addig, amíg minden a helyére kerül, és virágok, bokrok, gondozott utak veszik körül a tágas, szellős épületeket. De ez már a kellemes ré­sze mindannak, ami jellem­zője a visontai egészségügyi részlegnek. Nagyszerű társadalmi ösz- szefogás, őszinte segítő szán­dék és készség teremtette meg ezt az otthont és elme­osztályt. Száz és száz ember­nek adták vissza a nyugal­mát és a reményét. Ha el­készül a munkaterápiás rész is, akkor felgyorsul az a fo­lyamat, amelynek révén á betegeket visszavezetik a társadalomba. Úgy gondol­juk, a technikai feltételek kialakításában és fenntartá­sában sokat tehetnének az erőmű és a bánya szocialista brigádjai is. Messzire sem kell menni­ük ezért Egy szó mint száz: a va­lamikori ötlet valóra vált Visontán. És ebben nemcsak az a jó, hogy milliós érté­keket mentettünk meg a volt munkásszállások fenn­maradásával, hogy milliós értékeket takarítottunk meg a volt szállások átalakításával és felhasználásával, hanem a legfőbb jó, hogy többszáz beteg, elesett embernek ad­tunk humánus környezetet és fogódzót, amelybe kapasz­kodva ismét a társadalom ' hasznos részévé, lehetnek. Ezért olyan megnyugtató ez a visontai honfoglalás. G. Molnár Ferenc A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat egyik legújabb mélyművelésű bányája, az Iza- major II. 1976. decembere óta üzemel. Emellett nagy mennyiségű bauxitot termel ki a legfiatalabb bakonyi külszíni fejtés, a csetebercki bauxitbánya is. (Képünk). (M TI Foto — Bisztray Károly)

Next

/
Thumbnails
Contents