Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
Sütő András ' ötvenéves ötven éve, 1927. június 17-én született Sütő András, ■i jelenkori romániai magyar irodalom legjelentősebb alkotója. Bárhova vesse is sorsa, pihenni’ erőt gyűjteni szülőfalujába, az erdélyi Meáőségben található Pusztakamarásra tér haza. Az erdélyi dombvidék kellős közepén fekszik a szülőfalu, Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométerre- Vegyes, magyar—román lakosságú. Itt járta ki már gyermekkorában Sütő a népi együttélés iskoláját. ,-A falut háromnegyedrészben románok, negyedrészt magyarok lakják. Az EGÉSZTŐL kaptam útravalóul a gyermekkor élményvilágát a negyedrésztől a küszködő nyelvet, e színes bóját a vizek hullámzásában” — írja legszebb regényében. A fiatal Sütő András a hírneves- történelmi levegőjű nagyenyedi Bethlen Kollégiumba kerül. Köteles Sámuel, Szász Károly tanított itt egykor- Innét került ki Körösi Csorna Sándor. Bolyai Farkas Kemény Zsigmond. Sütőt is tudós tanárok: Vita Zsigmond, Balázs János, Nagy Géza vezették be a tudományok, főként az irodalom és történelem birodalmába. Íróvá tehetsége és a korigény avatta. Már a fiatal Sütőben ,-az éles ész, szív, humor, népi józanság és bölcsesség” eredményeit értékelte Veres Péter. Valóságlátásban és önismeretben Kemény, Ady. Móricz; Tamási, Illyés a - nagy példaadó. Gondolatisftg, költőiesség és humor művészetében nagy elődök mesterré nőtt tanítványa lett már fiatalon. Életműve szociográfiai rétegbontásban jött létre. Közhasznúan és tudatosan megélt emberöltő művészi kifejezését találjuk regényeiben, novelláiban, esszéiben és drámáiban, valósághű, esztétikailag is magas értékű műveiben. A népmese jelképrendszerében és képes nyelvén is tud a ma valóságáról szólni. írásai ítélkező véleményt tartalmaznak. Nyelve észjárást mutat- Művészi eredményeit hatalmas hagyomány, nagy tehetség és alapos készültség biztosítja. Kuncz Aladár Fekete kolostora és Tamási Ábelje óta a legszebb erdélyi magyar regényt alkotta meg az Anyám könnyű álmot ígér ben. Esszéizáló állapotrajzában a valóságot emberközpontúan ábrázolja. Szülőfalujáról, a pereméletről mond elégiát Arany János-i derűvel. Tudja, hogy a gondok kórusát nem lehet leinteni és „az elnémított emlékek a legsajgóbbak.” Ezért írja az egymásra- utalt népek életét, a mélység szolidaritását. Nem róluk ír- hanem velük szól. A romániai magyarság 25 évéről, nemcsak ünnepnapjairól- de a hétköznapokról is vall keserű, édesen mosolygó magyar nyelven. Partikuláris világban egyetemesre törekszik, provinciális elemekből épít művészi hitellel emberi teljességet. Elszóródott életdallamokat gyűjt össze, a közösségi tudat hajszálgyökereiből nyer táplálékot- Az irodalom élettágító szerepe érvényesül nála: a személyiség kiteljesítése népe és a haladás szolgálatában. íróként vallja: ,-A teljes emberi lét átélésére az egyén képtelen; a teljes lét csak a közösség számára adatott meg.” Műveiben ősidőktől együtt él a nép és táj, együtt lélegzik az. ember a valósággal. A gyermekkor világának legszebb emléke: a mesehallgatás és a mesélés öröme. Gyermekkorában visszaadta a gyomlálásért kapott ötven bánit, kérve a mesemondó gazdát, hogy mesével fizessen neki a napszámért. Sütő a valóságot emeli költői. magasságokba. A társadalom megtartó erőivel azonosuló, valló és vállaló hitteljes író: Sütő András. Elkötelezett kommunista, aki a létlehetőségeket fürkészi, a létkérdésekre keres választ. Legfőbb üzenete, válasza a Vörösmartyt idéző .,Mi dolgunk a világon?” kérdésre: ,-űgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk”. A hűség és elkötelezettség írói felelősségtudatával személyes vallomásban szól a szívéhez nőtt közösségről: „Ha megtagadnám is azzal, hogy elmegyek, a lehetetlenséget kísérelném meg, miként a hal sem tudja megfosztani magát attól a kevés víztől, amely rabsága, de szabadsága is egyben: az élete.” CS. VARGA ISTVÁN Soős Imrére emlékezünk Húsz eve, 1957. június 20-án halt meg Soós Imre Jászai Mari-díjas színművész, a felszabadulás utáni színcsznemzedék egyik legkiemelkedőbb tehetsége. Filmjeiben főleg népi figurák megformálásával aratott sikert. Ezekből mutatunk be két képet. Fent: Ladányi Ferenccel a Dalolva szép az élet című filmben. Jobbra: Törőcsik Marival a Körhinta c. alkotás főszerepében. A filmreklám őrültjei A Monceau-park szélén meghúzódó egyik kis hotelban mintegy százan gyűltek össze, hogy filmreklámokon tanulmányozzák a mozik történelmét. A kissé kalandos történetben nevek, korok, stílusok, kiváló alkotások és fércművek. ..kavarognak. A képek gyorsan pörögnek: mindenfajta filmreklám a legkülönbözőbb korokból. „Kikiáltási ár...” — jelenti be az árverési becsüs, a jelenlevők licitálnak, végül valaki 15 frankért viszi el az „Adernai”, a becsületes rabló” plakátját. Marcel Pagnol „Marius” című filmjének plakátja 500 frankért kel el. Napjainkban az idejét múlt plakátok az árverési termekben csinálnak karriert, A vásárlók amatőr gyűjtők. A plakátpiac újkeletű, de rohamosan bővül. Alain Van Genepp még csak 28 éves, de 15 év óta megszakítás nélkül a mozik világában él. Tizenhárom éves korában az utolsó éjszakai vetítés után „fosztogató” körútra indult a sötét éjszakában. A Tivoli mozi hirdetőtáblájáról rendszeresen lopkodta a plakátokat. Húszéves korában néhány barátjával együtt rendezte meg az első árveréssel egybekötött plakátkiállítást a Villeneuve-Saint-Georges-i tűzoltólaktanyában. Ez alkalommal 800 frankot zsebelt be. A harmadik árverés már 12 ezer frankos hasznot hozott Ma már a 20. árverés, nél tart. Mintegy 50-re becsüli azoknak a gyűjtőknek a számát, akik rendszeresen részt vesznek árverésein. Fritz Lang Metropolis című filmjének egy eredeti plakátja nem kevesebb, mint 3000 frankot ér! A nagy sztárokat ábrázoló plakátok értéke haláluk után kezd rohamosan emelkedni. Egy-egy Bogart- vagy Merilyn-plakát biztos befektetés. Valósággal verekszenek a gyűjtők. Az új piacon tolonganak a vásárlók, de már jelentkezik a spekuláció is: van olyan keresett plakát, amelyért tulajdonosa 450 frankot kér, s emelett biztosítja a vásárlót, hogy válósággal ingyen jut hozzá. Vajon meddig tart a piáké tőrület? Egy nyelvtudós emlékezete Költők szavaiban, tanár és tudós tanítványok rajongj, parázsló emlékezéseiben él a száz éve született, négy évtizede halott Gombocz Zoltán emlékezete. Sőtér István regényben örökítette meg. Soka László, Kovalovszky Miklós, Németh Gyula tanu- mányban; Kosztolányi Dezső remekmívű interjúarcképet rajzolt a tudósról és az emberről. „Rendezett fö tág szemhatárral és hatalmas Iá. tókörrel’’, aki Puskint olvas oroszul, és minden Wagner- operát el tudna énekelni... Mi adhatja egy nyelvtudós munkásságának és életének ezt a messze ható sugárzását? A volt tanítványok a pedagógusra emlékeznek, a megbízható ítéletű és gondos, jól szerkesztő „előadóművész” egyetemi tanárra. A későbbi bölcsészgenerációknak elsősorban a hatalmas (bár befejezetlen) vállalkozás, a Gom. bocz—Melich Magyar Etimológiai szótár idézte föl a nevét leggyakrabban. A nyelvtudomány pedig hat-hét évtized múltán sem kerülheti ki alapvető tanulmányait egy sereg ágazatában a nyelvvizsgálatnak. Pedig milyen keveset élt> egy tudományos életmű meg. alkotásához szorítóan szűk ötvennyolc esztendőt. S ez alatt is hogy megosztotta magát! A tudománytörténet a bolgár—török jövevényszó, vakról szóló munkáját tartja a főművének, és a magyar őstörténetet kutató írásait. De nem kerülhetik ki őt a fos tátika tudósai, a szlavisták és a romanisták, az általános nyelvészet, és a magyar nyelvészet, a jelentéstan kutatói. Megosztotta magát azzal is, hogy 1927-től elvállalta a kor fontos szellemi műhelyének, az Eötvös-kollégiumnak az igazgatását. Tanítványi emlékezések bizonyítják, milyen peddgógiai, tudósi — és emberi rátermettséggel. Kollégium és egyetem, akadémiai előadások, cikkek, tanulmá. nyok — s közben fáradhatat. lanul céduláz, építi a nagy , művet, az Etymológiai Szó- , tárt... \ Az akkor még ifjú költő Képes Géza ódában siratta el a „latin értelem sasát”. Abban az időben, amikor „Rekedten hördül a zűrza- var mindenfelé”, Most, születésének centenáriumán a befejezetlenül is hatalmas életműre emlékezünk, amely nem romlandó értéke, eleven hagyománya ma is a magyar nyelvtudománynak és pedagógiának. Farkas László Czél, szél, esőterhű, májusi szól. Csipkedő hűvös van. Az énektanárnő mégis vadul ci- bálja gyerekeiről a kötött mellénykéket, kardigánokat. A meleg holmik az úttörőblúz alá gyö- möszkölődnek. A toporgó csemeték mellett néhány anya is térdepel: stoppolgatják a kilyukadt harisnya-nadrágokat. Üttörőavatásra készül az ünnepi sokadalom. — Technikai nehézségek miatt az avatás húsz perc múlva indul. A ,-nehézség” valószínűleg a mikrofon plusz magnó plusz erősítő; a mentegetőző szöveget viszont egy nyolcadikos fiú „említi”, rekedten ordítva a hangszörós, modern szócsőbe. Az avató osztály rég lent vár a parkban. Lazán hullámzik, tréfásan vacog a szemcsés cementszobrok körül. Az avatandók várható bevonu- $ lásának oldalán dromedár úttörővezető leány. Minden kíváncsiskodót szigorúan átterel a másik oldalra. Az avatok egy része a föl-föl- horkanó mikrofonba dúdolgat, szélkísérettel. Később előáll a kijelölt szavaló (vagy szónok?), négyszer is elmondja egy vers kezdősorát. — Az úttörőnyakkendő a szabadság jelképe... A mikrofon megint elkrákogóso- dik. Lehet hogy a vers — beszédkezdet? Iszlai Zoltán: UJ DAL Most a trombitás fúj nagyot a bokor mögül. Letorkolja a kórus, frissen: — Földömégenzengazújdalif jú- ság, if júság, ifjúság ... A z egyik kölyök, túl elegáns, ** egyedi, szürke flanellruhá- ban feszít, a fórsrift szerint teljességgel átöltöztethetetlen. Az ének tanárnő — az égnél is borúsabb arccal — az utolsó sorba rendeli. Más tanerők közelednek, - borzolt hajjal, szokatlanul zömökén az előírásos fölzsinórozott úttörő- vezető-ruhában. — Utoljára mondom el — szólt egyikük tagoltan —, aki nem Zsuzsi nénire figyel... Hangját a pajkos szél a felhők felé kanyarítja, aztán megint visszadobja. — ... különben a lényeg, hogy ne csak szépen énekeljetek. Egy hosszú-hosszú tanítónő valami törékenyen száraz faággal ismeretlen rendeltetésű vonalat próbál húzni a kavicsos útra. Mintha költői hullámokra írna,; a kavics- kák befolyjék a reszketeg vonalat. Két nyolcadikos srác hanyagul bemutatja, hogyan kell maradandó limest húzni a kavicson. Az egyik hanyatt dől, a másik erőlködve húzza. Még egy pár lép elő; egyikük hanyatt dől, a másik hagyja. Röhögés, a kárvallott száját rágva tápászkodik. Dal. ... itt is ott is mindenhol kedves hangon válaszol. Kedves hangja elkísér akármerre járok én. Zöld levél, zöld levél, illatot hoz már a szél, kék virág, kék virág, bokrok alatt ibolyák. N/J ég mindig semmi mozgás. A ' * kar unatkozva ümmög. Széledne is, ám a tanárnő csendet parancsol. A fölsallangozott csapatzászló körül felelős csoport komorlik méltóságosan. Rengeteg a pattanás, a bóklászó kék nyakkendős kisdobosokat fensöbbségesen odébb küldözgetik. Pöffös hátszelek keletkeznek. A kórusból néhányan az Ugyan édes komámasszonyt éneklik kánonban. Mások a Nyári éjjel izzika galagonyát játsszák, amolyah pantomimesen. A lenge fűben három fiú birkózik. Inkább a hideg miatt hetven- kednek, szívesebben melegednének egymáshoz bújva, mint a bárányok. VvVSAAVVVWAAAVvV 11. bármely ég néz le rája küzdő korunknak új nemzedéke mind itthalad ve lünk... A hangosításért felelősségteljesen izguló, szemüveges fiatal tanár hétrét köinyedve bonyolít színes huzalokat. A mikrofon — úgytetszik — öreg, nehézkes Tesla- magnókkal var. zavarba ejtő ösz- szeköttetésben. öt-hat csepegő orrú, indignáló- dott mama abszolút antipedagó- gikusan kabátot oszt a didergő fogadócsoportnak. A dromedár leányka kétségbeesetten közibük ront. A fogadási oldal felé mutogat. Jönnek a fölavatásra a negyedikesek! Bár a szél erősödik, tisztán hallani: ők is énekelnek: ... hogyha mindenütt hallani nótánk .. 1 Hírvivők válnak le a közeledőkről. Odarohannak a fogadókhoz, mondanak valamit, elvegyülnek. A negyedikesek azonban lecöve- kelnek. Két fogadó hirtelen összepofozkodik. p lfelejtkezik magáról a csa- patzászlótartó is. Bámészan keresztbe fekteti a vállán a zász- lórudat. Egy tanárnő ráint, a fiú zavartan haptákba merevül, A szócsöves a közönségnek:- — Kérjük a szülőket, a bevonulási sávot szabadon hagyni. Köszöntem. / A szülők — akár a metrófelügyelői utasításkor — összerezzennek, egymásra tekintenek, meghátrálnak. A fényképész csorba fésűvel a szavaló hajának esik. Ahá! Jönnek a kerületi felnőttküldöttek. Az úttörővezetőnö min- deniküket bemutatja egy eddig észtevétlenül álldogáló, idős bácsinak. Lehet, hogy régi tanár, lehet, hogy a patronáló veterán? A sudár szép kerületi főnök szoknyáját felfújja a szel, hagyja, fe- hár- kombiné habzik a nyílásból. — Induljatok már, Sára — süvít fel egy sztentori hang. — Bal, bal-jobb-bal. A szél kegyesen eláll. — Icipici csapatunk kisdobosok mi vagyunk. Télen-nyáron dolgozunk, mégis vidámak vagyunk. Megérkeztek. — ézerbezeregyszáznegyvenket- tes úttörőcsapat viiigyázz! A csapattitkár jelent. — Fogadás zászlóval tiszteee- legj! Az úttörővezető megnézi a kezében fickándozó papírlapot, a forgatókönyv szerint nagyot bólint. Az öreg magnókból meglepő erővel zene támad. A Himnusz. Az avatás megkezdődött. Dár perc, s úttörő lesz a ki- ’ esi lányból. Arcán feszült figyelem, keze a kék selyemnyakkendőre téved. Ma hordja utoljára. Hazafelé a vörösben dobog.
