Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

Nincs igazuk azoknak, akik azt vallják: csak ara­nyat vagy inkább semmit sem tesznek a nyakukra, karjukra, ujjúkra. Például azért, mert az arany ugyan több színárnyalatban kan­ható, mégis többnyire sár­ga. Ez pedig nem illik ezüstszállal átszőtt ruhák­hoz (A nagyestélyi ruhák kedvelt alapanyaga lurex szálas, tehát éppen a báli előkészületek során kel gondosan ügyelni az ék­szerválasztásra.) A sárga és lila színű, vagy az ezüst­szállal átszőtt ruhákhoz ezüst-, vagy akár bizsu lán­cot és karkötőt ajánlunk, mintsem aranyat. De! A ruha nyakmegoldására is figyelnünk kell. Erősen de- koltált ruhához rövidebb, hosszabb lánc is illik, ke­vésbé kivágotthoz viszont csak rövid. Ha a ruha min­tás, különösen ha arannyal vagy ezüsttel hímzett, fö­lösleges további fémet ma­gunkra aggatni. Va.ódi gyöngysort vagy utánzatot tehetünk a nyakunkba, de mély kivágás esetén egy hetykén megkötött^ kicsiny­ke muszlin kendő is na­gyon kedves lehet. Ékszer és ruha HuMorszolgáiat — Rendben van — mond­ja a lány apja a kérőnek —, magához adom a lányomat, de meg kell ígérnie, hogy nem fog inni, dohányozni, hogy időben fog hazajár­ni, hogy... — Jól van, uram, megígé­rem. • Maga viszont ígérje meg azt, hogy senkinek sem fogja elmondani, hogy a lá­nyát egy idiótához adta! — Ismerje be, hogy aludt! mondja idegesen a főnök, — Ez igaz — válaszol a beosztott —l, de azt álmod­tam, hogy dolgozom. A fiatal pár a parkban sé­tál. A fiú megkérdezi: — Szeretsz, Renáta? — De hiszen nem is va­gyok Renáta — válaszol sér­Nincs igazuk a nem va­lódi ékszerek ellenzőinek azért sem, mert a ékszer­boltokban árusított gyűrűk, karkötők rendszerint ha­gyományos formájúak, agyoncirádázott, apró kö­vekkel kirakott, többnyire virágot ábrázolók. Pedig a nagyon divatos ruhához nem igen illik a hagyom í- nyos, agyondíszített gyűrű, táncospár, vagy szívmedál. A bizsuk között viszont bő­ven van választék. Sokan abba a hibába es­nek, hogy ünnepi alkal­makkor meg akarják mu­tatni, mijük van, azaz leg­szívesebben úgy feldíszíte­nék magukat, mint egy ka­rácsonyfát. Pedig a túl sok ékszer nem is szép, nem is ízléses. A drága- és féldrága kö­vek színére, illetve harmó­niájára is érdemes egy kis figyelmet szentelni. Bármi­lyen tetszetős egy bross, na ruhánk színeitől eUérő színárnyalatú kő van ben­ne, már nem a várt hatást kelti. Ugyanez érvényes a gyűrűkre is. (Utóbbiadnál a körömlakk színe sem mel­lékes.) Cz. Aforizmák Ismerek olyanokat, akik szárnyat növesztenek. De csak menekülés közben. (J. Chruscielewícz) Nincs mindenkinek annyi esze, hogy nevetne azon a ^viccen, amit nem ért. (Strsel) + A legjobb szájkosár a teli has. (A. David francia író) Amikor egy lónak szenáto- ri joga van, akkor a szenáto­roknak bizony nincs nagy ló­erejük. (Római szenátorok trófeája Caligula császár idején) Az illető azért szerette ki­kaparni az igazságot — hogy azután még mélyebbre ka­parja el. (A Las Vegas-i rendőrfőnök jellemzése beosztottjainak visszaemlékezéseiben) Minél több a juh a nyáj­ban — annál optimistább hangulatúak a farkasok. (J. Michaelson, kana­dai farmer) KARÄCSONDI IMRE: Vázlatok-TAVASZ hinni már nem lehet senkinek talán műholdak sugározzák a napsugarat is szivem emlék-rongyok közt matat műholdak lövik a napsugarat NYÁR forró ágak közt halkan az Idő vacog meghalni készül kés érte szivét összedől a rend csak meghalHdők forró sugara (az öröklét) simogatja a fák borzas gyökerét ŐSZ kormos-kéken guhognak a napok ingem fehér a lét sáros és poros örömöm verdesve tovaszáll feketén és csupaszon mint az ág őrzöm a tájnak bánatát TÉL vackában lapul a lárma pelyhekben hull a csend szitál szitál a fehérségben egyetlen monoton ütem szívem zenéje kalapál CSEH KÁ<«JLY: Simogatásban hajnalodva Sírni nem láttalak még de ma vallott az arcod letiport mezőről hol majdnem elvérzett szád pipacsa vállad fehér virága De peregni kezdtek koranyár-pulzusod verői szerelmet dobolva bőrömön És sírtál de belül harmatoztak a könnyek Ismertelek Tekintetemben éltél Virrasztásoktól fáradtságtól vörössé vált szentjánosbogarak parázslottak sötétünkben: csonkig szívott cigaretták Vallatlak most egy lélegzetben Szólj de mint tenyér ha éggé fényesül: hajnalodunk egy simogatásban ANTALFY ISTVÁN: Éj van, anyám Még túl sok a holló; feketén robbannak fel a síkban, mintha az emlékezet örvényébe kavarnák önmagukat. Még túl sok a hang, még túl sok az íz, a fanyar. összeszakadt kis ház küszöbén megbotló szeretet, hova tűntél...? És te, anyám, te, a kései zsoltár vigaszait soha nem hiheted már... Én megyek arra, de tűz már nem melegít. Mert éj van, anyám... A gyengébb nem AKIK „NEM DOLGOZNAK” Az ENSZ adatai szerint az az ember, aki elérte a hetvenedik életévét, körülbelül 100 ezer kilométert tett meg életében gyalog. Ez annyit jelent, mintha két és fél­szer körüljárta volna az Egyenlítőt. Egyesek szerint ezt a statisztikai adatot igen nagy mértékben befolyásolják a háztartásukban dolgozó nőkre vonatkozó adatok: ezek a >,nem dolgozó” nők ugyanis naponta tizenegynéhány kilomé­tert is gyalogolnak háztartási munkájuk végzése közben. AKIK FELLÁZADTAK Az amerikai „Southers Airways” légitársaság 12 ste­wardesse vádat emelt a bíróságnál cége ellen a női jogok megsértése miatt. A stewardesseket ugyanis a légitársa­ság elbocsátotta. Az elbocsátás okai között férjhez menés, terhesség, meghízás, vagy nem eléggé fiatalos külső sze­repelt. A stewardessek megnyerték a pert. A KÉRLELHETETLENEK Az olasz fővárosban újabban nőket is alkalmaznak közlekedési rendőrként. Ez valóságos forradalmat jelent a rómaiak számára, akik hódolattal veszik körül őket, ha nem is minden számítás nélkül. Egy szerzetes például, akit az egyik rendőrnő feltartóztatott, mivel a „titkos” jelzés ellenére is belehajtott a kereszteződésbe, arra tö­rekedett, hogy megcsókolhassa a „gyengébb nem” kép­viselőjének kezét, mielőtt az megszólalhatna. Ennek az lett a következménye, hogy nemcsak közlekedési vétség miatt kellett büntetést fizetnie, hanem a „hatósági közeg” megsértéséért is. tődötten a lány — Kveta va­gyok! — Ne haragudj, ha te már ilyen apróságból is problé­mát fcsinálsz, jobb lesz, ha el­válunk! Az Adriánov házaspárhoz pőismerős érkezik látogatóba. A feleség az ablakból észre­veszi a közeledő vendéget. A férjéhez fordul: — Ha megérkezik, dicsérd meg az új kabátját! — Miért? — Azért, mert tegnap azt mondtam neki, hogy nesed egyáltalán nincs ízlésed! — Miért itt- írod az iskolá­ban a házi feladatodat, és miért nem otthon? — De hiszen, az iskola az én második otthonom, tanár úr kérem! Tűnődés melegben a melegről Meleg van — ál­lapítom meg és meg­törtöm izzadó hom­lokom, ami külön­ben nem is izzad, de a melegről meg­állapítani azt, hogy meleg homloktörlés nélkül egyszerűen el­képzelhetetlen. Me­leg van tehát, mert a hőmérő árnyékban is 33 fokot mutat, 33 fokot! Az a na­pon megvan 38 is. őrület. Hogyan le­het ezt kibírni? Ilyen meleget, amikor ár­nyékban 33, a na­pon 38 fok is meg­van. De lehet, hogy 39 is! Istenverte dolog lehet ilyen őrjítő, agytikkasztó, vértfor­raló, szemet égető, izzadságot locsoló forróságban például az izzókemence előtt állni. Uram ég. Na­pon 39 fok, a ke­mence mellett az ár­nyékban is megvan a 40 fok. Ha nem 45! Az aztán a me­leg. Hogyan bírja ki egyáltalán ezt az em­ber? Sok van mi csodálatos, de az em­bernél semmi sincs csodálatosabb mond­ta volt a bölcs So­phokles, valamikor egy görög nyár ide­jén, aki éppen egy pékkemen:e, vagy 'egy vasöntöde szá­jában bukkant rá a saját szájában erre a remek mondatra. Szóval a forróságnak van haszna is, meg filozófiája is. Azt írta az újság, hogy minap Kairó­ban 45 fok volt. Ár­nyékban. Az napon­ta megfelel ötven foknak. Félszáz fok. ötször tíz fok, öt- venszer egy fok, két­szer huszonöt fokos, már nyári meleg. A Szaharában felmegy a hőmérő higanyszá­la, ha van helye, hogy feljebb men­jen, a 60 fokra is. Elképzelem és kiver tőle a száraz verí­ték, hogy egy ilyen hatvanfokos hőség­ben valaki a ke­mence mellett dol­gozzék még ráadá­sul. Az már 80 fok. Árnyékban ugyan, de 80 fok. Irtózatos hő­ség. A kohókban nyolc­száz, meg ezerkét­száz fokon olvad a fém. Az aztán a meleg. Hűha. 1200 Celsius-fok. A Nap 6000 fok. A belseje több millió. Ott áll egy képzeletbeli pék a nap belsejében, ahol több millió fok a hőmérséklet, és eh­hez jön még a ke­mence tüzes szája, az is megvan vagy 60 fok, plusz ár­nyékban. De vannak százmillió fokos hő­mérsékletek is — jut eszembe, hogy a mi­nap egy tudományos folyóiratban, amikor még nem volt ez a több százmillió fo­kos hőmérséklet, hát ott olvastam étekről a több százmillió fo­kokról. Árnyékban! Borzasztó, hogy az milyen meleg lehet. Több száz millió fok árnyékban, meg ez a vacak kis 39 Celsius-fok napon! Ami lehet, hogy csak 38 fok. Hát nem nevetsé­ges? Nézem a hőmé­rőt, csak 33 fok ár­nyékban. 33 fok! Ha­tározottan fázok. Be kellene gyújtani. Azért mégis csak borzasztó, hogy mi­re képes a termé­szet, mert hol van­nak már azok az igazi régi nyarak, amikor... 33 fok. Nevetséges. Lehet, hogy jön a jégkor­szak? Gyurkó Géza Trécsel...?! Nem véletlenül írunk a címbeli szóalakról. Ezen a nyáron Balassi Bálint Szép magyar komédiája is színre kerül Egerben. Az egymást régen elvesztett szerelmesek egymásra találásáról szóló pásztordrámában a trécsel szóalak többször is nyelvi szerephez jut: „Credulus szerelmiről akarsz trécselni velem’’ (II. felvonás. 2- je­lenet). — „Valljons hol (rá­cséit egymással’’ (II. felvo­nás, 4. jelenet). — „Az gon­dom most, hogy veled tré- cseljek” (III. felvonás. I. je­lenet). Olvasóink közül többen azt hihetik, hogy hangalak­ját tekintve szavunk egy szócsaládba vonható a ma is gyakran hallható és olvas­ható német eredetű traccsol igealakkal. Eredetüket te­kintve a két megnevezés azonban nem hozható kap­csolatba egymással- A tré­csel igen régi hangutánzó eredetű magyar hangsor, sa következő alakváltozatokban már a kódexek nyelvében is jelentkezik: terécsel, tiricsel, terécsöb trécsöl stb. Mai szótáraink úgy minő­sítik a trécselt. hogy kissé népies ízű, s elsősorban a bi­zalmas beszéd helyzetekben jelentkező szóalak. Éppen Balassi komédiájának a szö­vege a bizonyíték rá, hogy régebben a szépirodalmi nyelvben is megnevező, kife­jező szerephez jutott. Jelentéstartalmát és hasz­nálati értékét tekintve a íe- récsel, trécsel a következő rokon értelmű szavak, nyelvi formák sorába vonható bele: jelentéktelen dolgokról idő­töltésből, hosszasan beszélget. tereferél, fecseg, locsog, prézsmitál, pletykáz, plety- kálkodik, szószátyárkodik stb. Az eleven, gyors beszéd- üres fecsegés hangképzetét is érzékeltető terefere összeté­tel előtagja vesz részt a te- recsel, a terécsel hangsorok kialakulásában is. Az is valószínű, hogy az azonos jelentéskörbe tartozó traccsol jövevényszó hatásá­ra fejlődött ki a terécselböl a trécsel hangalak. A trécsel szóalakkal találkozhatunk mai modern szépirodalmi alkotásunkban is. Csak egy példát ennek bizonyítására. Szavunk versbeii kulcsszere­pet vállal Radnóti Miklós költeményének ebben a rész­letében : „Esni kezd s a sar­kon egy / kövér asszonnyal trécsel egy / kísértet” (Haj­naltól éjfélig). Dr. Bakos József 1 Jjjjuszt sem adom,,, (Fotó: Humanité Dimanech)

Next

/
Thumbnails
Contents