Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
Miről vallanak az évszázadok? Látogatóban az új, állandó hevesi helytörténeti kiállításon Már két és fél ezer évvel ezelőtt éltek itt emberek. Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy az időszámításunk előtti V—IV században a szkíták kedvelték ezt a vidéket. A népvándorlás erre sodorta a szarr.: ' o—jazygokat, a ro- xolánokat, az alánokat. a keleti gotokat, a gepidákat, az avarokat, a bolgárokat és a besenyőket. Errefelé otthonosan érezhették magukat honfoglaló őseink is. A mai település délkeleti határában palánk- várat emeltek s így veszély esetén értékeikkel volt hová húzódniuk. A török mindent feldúlt. Az elűzött ükapák leszármazottai azonban mégis visszatértek elődeik földjére. A múlt század közepétől már dinnyét és dohányt is termeltek, s mesterei lettek a szőlőművelésnek. A zsellérsors keserveit nehezen viselték, mégis valamennyien hittek abban, hogy idővel a maguk urai lesznek. Majd ezerszáz év emlékei vallanak a múltról, ha a látogató elidőzik az új, állandó hevesi helytörténeti kiállítás vitrinéi előtt. Különösképp. ha olyan szakavatott kalauza akad, mint Hegfedés Béla gondnok, aki időt és pénzt nem sajnálva, évtizedeken át gyűjtötte ösz- sze az anyag egy jelentős részét. Aki régebben is járt itt, az mindenképpen hiányolRemenyik Zsigmond, a „dormándi idegen”, jó negyven éve, hazafelé utaztában e tájon, a vasúti síneket úgy említi ,mint afféle esetleges „kultúrvonalat”, amelyek határt húznak a hegyes és sík vidék, a jelen és a múlt közé. A síneken túl. Kerecsené irányában, hová magam is tartok, valóban a település jelenének, sőt jövőjének objektuma található. S ez az objektum: a Mátravi- déki Fémművek gyára. Füzesabony büszkesége és reménye ez a gyár. A gyermekkorát éli, hiszen még a tíz évtől is idébb van, amit persze nem venni észre rajta. Több száz falusi ember keresi itt a kenyerét. Olyan emberek, akik befelé a falusi hangulatot viszik magukkal, s kifelé a gyár levegőjét. A belépőket gondozott park fogadja, virágfoltos pázsitszőnyeggel, nyúlánkozó kamasz nyárfákkal. Kívülről a gyár valamiféle kutatóintézetnek tetszik, belül látszanak meg a műhelyek, csarnokok — szalagsorokkal, betont rengető présgépekkel. Tallózás egy naplóban A gyárban huszonnégy szocialista brigád. A legjobbak között a Braun Éva nevét viselő kollektívát említik. Kiváló brigád. A címre való felterjesztésben csupa dicséretes dolgot írtak róluk: 1971. óta vesznek részt a mozgalomban. Tevékenységükre éveken keresztül a tartalmas, magas szintű munkavégzés, az összeforrottság és a jó kollektív szellem jellemző. Az 1973—74. évek teljesítménye után bronz, az 1975. év után arany fokozatú kitüntetésben részesültek. A brigádban tizenhatan dolgoznak együtt, ebből 13 á nő, közülük választották vezetőjüket is — Gaál János- nét. Munkahelyük a pilver- üzem. ők készítik a konyakos-, kólásüvegeket lezáró koronadugókat, s az úgynevezett P—P kupakokat. A brigád valamennyi 40 év 1977. június 19., vasárnap ja az államalapítás előtti időszak relikviáit. Korábban egy tárlóban kaptak helyet. s ízelítőt adtak a valaha itt élő népek mindennapjaiból. Az is igaz — nyilvánvaló ez a szándék vezérelhette a rendezőket —, hogy így jóval több tárgy idézheti a későbbi, a hozzánk közelebb álló évszázadokat. Megelevenedik előttünk a krónika. Láthatjuk a várban rendelkező udvarbírót, népes felfegyverzett kíséretét. A valaha nemzetségiéi szállásról egyre-másra küldik a perlekedőket Váradra, hogy istenítélet, tüzésvas- próba döntse el, melyikük oldalán' áll az igazság Itt emelhették a Közép- Tisza vidék egyik legelső kőtemplomát, amelyet 1460 körül építettek át gótikus stílusban A falkutatások során ennek ablaknyílásaira bukkantak 1969-ben Erre haladtak a legfontosabb kereskedelmi útvonalak, ezért költöztek ide a kézművesek, hiszen jövedelmező árucserére számíthattak. Megindult a városiasodás. A templomkertből jó néhány olyan eszköz került elő. amely a XIV—XV. századi fénykorra utal. Ezt jelzik például a több színű, mázas edények. Külön érdekesség a hordozható kovácstűzhely agyagkorongja, amely a hajdani mesteremberek hozzáértését, szakmai biztonságát bizonyítja. A felvirágzásnak a török seregek vandalizmusa vetett véget. A hódítók igen áhítoztak erre a vidékre, hiszen gabona-éléstáráról, kövér gulyáiról volt híres. A lakosság menekült, s akik csak visszamerészkedtek, nemegyszer életükkel fizettek bátorságukért. A rémség napjaira emlékeztet az újonnan elhelyezett három kard és a pisztoly is. A betolakodók végleges kiűzése után igen lassan népesül be Heves. A lakosság folyvást csökkenő földjétől — a majorsági gazdálkodást folytató földesurak igyekeznek minél jobban megnyirbálni az amúgy sem túl nagy jobbágytelkeket — hiába remélt megélhetést. Az iparosok még csak elboldogulnak. termékeik gazdára találnak a vásárokon: I. Ferenc 1832-ben évente négyet engedélyez. Az egyik vitrinben megtekinthetjük a fafeldolgozók és a kovácsok munkaeszközeit. Nem sokkaj odébb bepillanthatunk egy paraszti házbelsőbe. A berendezés századunk elejéről való, s azok sorsáról tudósít, akiknek a megpróbáltatás mindennapos osztályrészük volt, akik sokáig tűrtek, de végül csak felemelték szavukat s megmozdulásaik során munkát és tisztességes bért követeltek a birtokosoktól és a vármegye uraitól. Ott sorakoznak a jó érzékkel mintázott, ügyes kézzel festett tányérok, a korsók, a főzéshez használt különböző edények. Mintha megállt volna az idő. Itt minden a régi, csak éppen a hajdani tulajdonosokat keresnénk hiába. Elidőzhetünk egy sajtótörténeti kuriózumnál. 1892- ben Mikola Árpád egy kézírásos újságot szerkesztett. Nem kis munka volt megírni, s aztán másolni az egyes példányokat. Nem csoda, hogy csak két hónapig bírta türelemmel. Igen sok dokumentum maradt meg a Tanácsköztársaság százharminchárom napjából. Vitrinbe került Fonyó Jánosnak, a vörösőrség parancsnokának oldalfegyvere és öve, egy srapnel hüvelye. Ezt az éppen erre időző páncélvonatról lőtték a román csapatokra. Malinovszkij kézírása, és fényképe a felszabadulást idézi. A kiváló hadvezér 1944 decemberétől 1945 márciusáig családjával együtt a községben tartózkodott, s a Bruckner-házban lakott. Itt dolgozta ki Budapest és Bécs felszabadításának terveit. A régi kiállítás lényegében ezzel az utalással zárult. Az új ennél is többet nyújt, hiszen az utóbbi harminckét évről is tudósít. Emlékeztet a földosztásra, a gazdasági és a kulturális élet helyi sikereire. Az érdeklődő megcsodálhatja az országszerte ismert háziipari szövetkezet ízléses termékeit is. Majd ezerszáz év tárulkozik fel előtte. Minden korról a legfontosabbat, a legjellemzőbbet tudhatja meg. A tájékozódást a jó érzékkel megválasztott magyarázó jellegű feliratok könnyítik meg, mintegy iránytűt kínálva évszázadok titkainak megfejtéséhez... Pécsi István — Vállaltuk, hogy a párt, a szakszervezet és a KISZ politikai továbbképzésén részt veszünk. Az állami oktatásra beiskolázott dolgozók eredményes vizsgát tesznek. A televízió HÉT című műsorának politikai adásait rendszeresen nézzük és azokat közösen megvitatjuk. — De hiszen ez a vállalás szóról szóra ugyanaz, mint a Braun Éva szocialista brigádé... — A műszaki vezetés ezt a formulát javasolta, a pilver- és a tubusüzemben pedig egy vezetés van. Persze, mi év közben pótvállalást is tettünk. — És mit vállaltak pótlólag? — Azt, hogy közös mozilátogatást teszünk és rendszeresen olvassuk a Szovjetunió című folyóiratot. — Mit olvasnak még? — A brigádban nagy könyvolvasók vannak. Rendszeresen és kollektíván vásároljuk a könyveket az üzemi terjesztőtől. Ha a naplót fellapozza. megtalálhatja benne, hogy mikor, mennyi értékben vettünk könyveket. A múlt évi vásárlásaink úgy 2000 forintra rúgnak. Várjon csak. itt van ni, csak néhány könyveim: Jorge Amado Csodabazár. Bart Igazak ivadéka, Trifonov Válságban. Capote Hidegvérrel. Thomas Mann József és testvérei két kötetben. Persze, ezeket nem számítják az értékelésnél. Csak az az érdekes, amit a könyvtárból viszünk ki olvasásra . . . •ir Milyen tanulság vonható le a két brigád kulturális törekvéseiből? Mindenekelőtt tapasztalható, hogy a fiatal gyár fiatal szocialista brigádjai számára is létszükséglet már a művelődés. A keret adott, ezt kell kitölteni megfelelő tartalommal. Óvakodni kell azonban attól, hogy ..felülről”, a műszaki vezetés részéről rájuk tukmált szempontokkal megmerevítsék. ellanosítsák, uniformizálják vállalásaikat. Pataky Dezső Két brigád és a kultúra alatti tagjának megvan az általános iskolai végzettsége, de akad közöttük. érettségizett, technikusi és felsőfokú képzettségű is. Patronálói a füzesabonyi öregek napközi, otthonának és egy több gyermekes családnak. A brigádmozgalom szellemében ők is elkötelezték magukat a tanulásra, művelődésre. Nézzük hát, milyen kulturális vállalást tettek? Naplójukban ez a rész néhány mondat, aránytalanul kevesebb, mint a termelés feladatai. „Részt veszünk a politikai képzésben; az állami oktatásra beiskolázott dolgozók eredményes vizsgát tesznek; a koronadugó és a P—P kupakot gyártó gépmunkásokat továbbképző tanfolyamokra beiskolázzuk, s azt ők eredményesen elvégzik: a televízió HÉT című adásait rendszeresen nézzük és annak politikai műsorait megvitatjuk.” A vállalások teljesítését így dokumentálták naplójukban: heten vettek részt politikai oktatáson, hárman elvégezték a szakmai továbbképző tanfolyamot, egy brigádtag pedig technikusi minősítést szerzett. Olvashatni a bejegyzések között arról is, hogy többször vettek részt színházi és mozielőadásokon, vetélkedőn, bel- és külföldi utazáson. Megtekintették továbbá a művelődési ház szovjet kisgrafikai kiállítását és bérletük volt a filmklub előadásaira. Így fest íme a Braun Éva kiváló szocialista brigád kulturális „indexe”. Hogy nem változatos, inkább szegényes és lapos? Bizonyára többre is futotta volna ere- . jükből, hiszen igényeik gazdagabbak, mint azt naplójuk tanúsítja. Különben a napló cseppet sem lapos vagy szegényes kiállítású. Lapjai túlontúl is csicsásak, cicomásak. Bőséges dokumentációval illusztrálták jelenlétüket a különböző rendezvényeken. Ezek az illusztrációk a színházi plakátkivágásoktól a beragasztott filmismertetőkig, meghívókig, filmklubigazolványig terjednek. S aztán több1 oldal azt az érzést kelti, mintha valamely pénztárkönyből kerültek volna ki: fűzőgéppel erősítették a lapokra a színház- és mozijegyek tucatjait. Kinek és mfnek van „szüksége” ilyen igazolásgyűjtésre?! Mit mond Tóth László lakatos? Tóth László magas, csontos, sovány fiatalember. Huszonkilenc éves. Egy éve a tubusüzem Mező Imre szocialista brigádjának vezetője. — Megmondom őszintén — kezdi a beszélgetést — a mi brigádunkat a gyengébbek között említik. Ennek több oka van. Az első ok: termelési. Jó ideig nehéz helyzetben leledzett a tubusüzem és tavaly már úgy volt, hogy megszűnik a gyártás. Az emberek bizonytalanságban érezték magukat, ami sok mindenre rányomta a bélyegét. A másik ok: a 15 brigádtag közül csak magam vagyok helybeli, a többiek Sarudról, Poroszlóról. Besenyőtelekről járnak dolgozni naponta. Az ingázás sok vállalt feladat teljesítésének az akadályozója. — Az értékelés a tanulást minősítette gyenge pontnak, javallva: ezen feltétlenül javítani kell, hogy még előbbre léphessenek. — Nehéz dió ez nálunk. A tizenöt brigádtag közül öten csak hat osztállyal rendelkeznek. Idős emberekről van szó. közöttük családos asz- szonyokról, akiknek életkora 44-től 57 évig terjed. A fiatalokkal nincs semmi probléma. gond. Perge Ilona például most végezte be a marxista középiskolát. Angyal Mária a gimnáziumot végzi. A brigádunkban volt Nagy János is, aki lakatosként gépipari technikumba jár. Kilépett közülünk, mert a - váltott műszak nehezítette a tanulását. — Milyen kulturális vállalásuk volt tavaly? I Nyár, nyár, nyár... ...a Borsodnádasdi Lemezgyárból, ahol meg lehet sülni; ;..az egri jéggyárból, ahol meg lehet fagyni; ..és a7. egri strandról, ahol végre meg lehet pihenni ebben a nagy kánikulában —, ha éppen nincsenek tízezren. (Fotó: Szántó György)
