Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

Kéz a kézben: Velencében A színes lámpafűzérek visszatükröződnek a bársony­hátú vízről. Illatos, selymes az este. Tömény giccs az egész. De írtóztatóan élvezem. Tömény giccs. hagy a Canale Granden éjfekete, aranyozott gondolák siklanak, hogy csak a gondolás mozgásának ritmusa és az aranyo­zás villan fel a lámpasorok fényében; tömény giccs, hogy itt ülök egy kis trettória teraszán, párás pohárból vörös bort szürcsölve; tömény giccs, hogy a zenegépből hígí­tott mézként csordogál elő az O sole mio — egyáltalán tömény giccs, hogy ebben az olajnyomat városban, Ve­lencében vagyok. Jómagam most harmadszor. És hiába próbálom elhi­tetni magammal, hogy mindez tömény giccs. hogy haj­dani belvárosi kiskereskedők vitték nyárról nyárra kö­vérkés feleségeiket s szende-szűz hajadon lányaikat egy­koron Abbáziába, vagy ide Velencébe, nem tudok sza­badulni a varázstól. Velencétől. Kettesben ülünk a víz­parton. hallgatjuk, hogyan csobban a parthoz a tenger, hogyan feleselnek e csobogással a gondolások ev'-.ői, amint a hajósok apró, de kemény mozdulatokkal szinte tolják előre a némán sikló, hosszú és karcsú vízi alkal­matosságot- Bennük signorok és signorék, monsieurok és madamok. vagy madmoisellek, frauk. frailenek, herrenek, misterek ülnek és misissek, meg urak és úrnők, sőt elv­társak és elvtársnők is. Ülünk a feleségemmel, aki első látásra lett szerelmese ennek a furcsa városnak, a szerel­mesek városának (?). a pusztulás városának, a múlt városának.’ Ülünk és hallgatunk. Lábunkban ott bizsereg a piazzák, a hidak, a szűk sikátorok fáradtsága és az egész nap élménye. Egyszerre kuncogunk fel, eszünkbe jutva talán egy arra járó mozdulatáról, gesztusáról tán’, hogyan ajánlotta immár ékes magyar nyelven is. igen már magyarul is, mindenfajta portékáját a velencei — dehogyis kalmár — a kanális széli ágrólszakadt árus. Honnan tudta, hogy magyarok vagyunk? És. ha már tudta, megismerte a magyarokat, fűztem tovább a gon­dolatot. az csak úgy lehet és lehetett, hogy volt alkalma megismernie. Tömegesen is- Igen. itt Velencében sem ismeretlen szó a magyar, az egykori Aquilea képletes falai alá és közé már nem a hun lovasok fergeteges ro­hamával érkeznek a mai magyar portyázók, hanem ki egyéni útlevéllel, ki az IBUSZ-szal. vagy az Expresz-szel. Hajón, vonaton, autón, repülőgéppel! — Amikor Velencében jártunk„ .. emlékszel arra az olasz hapsira... — lelkendezik vissza fiatal utitársnőm a másiknak, aki nem emlékszik arra a hapsira. pontosab­ban nem arra a hapsira emlékezik, és nem is Velencéből- Máshonnan. Lehet, hogy Görögországból- Például. Telve vagyunk emlékekkel, és telve tervekkel, mert utazni jó, nagyszerű dolog. Persze a galambok, a Piazza San Marcón. Jómagam — bevallom — útálom őket mind. Minden méltóságukat és kedvességüket elvesztették már régen ezek a léhűtők, akik — vagy amelyek? — nem átallják életüket a kol­dulásra építeni. Az állatvilág hippijei ezek, szemérmet­len tarhások- de hát mégiscsak a Szent Márk téri galam­bok ők amelyekkel — vagy akikkel? — illik lefényké- peszkedni. A kedvessel, akivel itt vagyunk nászúton — egy évvel-e, vagy tízzel ama bizonyos nász után, egyre megy — meg a galambbal. Hogy még az unokák is lát­hassák ezt a boldog, békés és varázsos hangulatú pilla­natot. Írtóztatóan giccses az egész. Mégis van vagy fél tucat fényképem a térrel, a ,-kedvessel”, meg anélkül. De a galambok azok mindig ott voltak­Ülünk hát az esti fényben, a fény estjében, ifjúkori álmaink városában, a csodálatos Velencében, és bár néha orrunk alá bűzöl és fülünkbe hörög a vaporettó me­netrend szerinti járata, mégsem hagyjuk magunkat ki­zökkenteni e mesevilági hangulatból. Csillagos, selymes ég, távolban fenn, igen. ott jobb oldalon a sárga hasú hold, előttünk a tenger, rajta a gondola, aztán a hidak, a csipkés házak,' amelyeknek foltos fekélyeit most pa­lástja alá rejtette az est. És illat. És nyugalom. És béke. És egyáltalán: itt! Mennyien járhattak itt Magyarországról. Ezren? Tíz­ezren? (Még többen? Fogalmam sincs. Csak arról van fogalmam, hogyha szót ejtek valahol Velencéről például, mindig akad olyan, vagy olyanok, idősebbek, fiatalok vegyest, akik már jártak ott. némelye többször is. és emlékező hangjukban nyoma sincs a megilletődött áb­rándozásnak, a lihegő lelkesedésnek — Velencében jár­tak. Velencében i s jártak. Ez természetes. Ma már- Mindenre jól emlékeznek, van fotó, dia, prospektus, leve­lezőlap, meg cucc is Velencéből, amely irtó klassz város, igen hangulatos, megkapó romantikájú, sokat szenvedő..., de Barcelonában a bikaviadal... És máris hol van Ve­lence- hol a gondolás? A szélesre tárult csodálatos világ egyik csodájáról im szemtől szembe kiderült, hogy vonzó, hogy szép, hogy emlékezetes, hogy szerelmetes- de nem csoda. Csoda lehet Milánóban, 'filmen, de Velencében, ahol pontosan úgy ismerik már a magyar szót. mint a franciát, vagy az angolt, ki gondol a csodával és csodára. Ülök a tévé előtt, nézem a Hét műsorát. Kádár János Olaszországban. Tárgyal. Fogad- Tájékoztat. Fogadják. Utazik. Ausztria után ez a második nyugati ország, ahol a magyar párt első titkára megfordul. Pereg tovább a film: Velence., Három óra! Uram ég: mindössze három óra. A kamera mutatja a várost, még azt a kis trettóriát is felvillanni vélem, ahol a rubinszínű bort kortyolgattuk. Aztán tovább kalandozik a kamera és két kezet, össze­fonódó két kezet villant fel, hogy szemérmesen elkapja róla a ,.tekintetét”: a férj és a feleség Velencében. A szerelmek és szerelmesek városában. A politika zsúfolt és agyonterhelt óráiból egyetlen pillanatra együtt: ket­tesben. Ha jól tudom Kádár János most múlt 65 éves- Most jutott először ideje és lehetősége, hogy a feleségé­vel három órát Velencében tölthessen. S a kamera még ezt a pillanatot is kileste. Először és három órára. Eddig nem jutott el. Mi igen, ezren, tízezren —, mert ez természetes. A szomszé­dék különben most Szocsiban vannak, barátomék nyugat­európai körutat terveztek, és a napokban indulnak is. Utóvégre ők megtehetik... RITMUS... iaAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAMAAAAAAAAAAA «AA/SAAAAA/VVVVAAyVSA/NAAAAA<VV\A/SAA/SAAAAAAAAAAA^AA^\^AjA^AAA^AAAA^<SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/V Műremekek a vidéki múzeumokban A Magyar Nemzeti Galéria és a vidék kapcsolatáról nyilatkozik dr. Pogány 0. Gábor főigazgató Ha az utas betér, mond­juk, a nemrég újjáépített, múzeummá alakított szécsé- nyi Forgách-kastélyba, an­nak egyik emeleti termében Munkácsy, Paál László táj­ábrázolásai épp úgy megta­lálhatók. mint a füvek, fák, ágat ágba fűző bokrok nagy­szerű festőjének, az 1960- ban elhunyt Gadányi Jenő. nek a munkái. Hogyan kerültek ezek és a hasonló remekek ebbe a községi múzeumba? Elég egyetlen lépés, és a művészek nevét feltüntető táblácska mellett fölfedez­hetjük a másik cédulát, amely közli, hogy a mű a Magyar Nemzeti Galéria tu­lajdona. Persze, nemcsak Szécsény- ben bukkanhatunk a Galé­riából kölcsönkapott művek­re — láthatjuk a hazai kép­zőművészet legrangosabb gyűjtőhelyének darabjait szin­te mindegyik vidéki múzeu­munkban. — És ugyanígy a vidéki múzeumok sok-sok képét, szobrát, grafikáját a Galé­ria egymást követő tárlata­in — mondja dr. Pogány Ödön Gábor ■ főigazgató, aki­vel a Budavári Palotában működő intézmény irodájá­ban beszélgettünk. A műtárgyak és műtárgy­csoportok egyszerű cseréjé­nél azonban sokkal gazda­gabb a Galéria és a vidék kapcsolata. — A mi dolgunk az or­szág valamennyi képzőmű­vészeti gyűjteményének szakmai felügyelete — foly­tatta a beszélgetést dr. Po­gány Ödön Gábor. — öt munkatársunk országrészen­ként foglalkozik a nem bu­dapesti múzeumok festésze­ti, szobrászati, grafikai anya­gával, s azok kezelésében minden szükséges segítséget megad. Persze, nemcsak se­gítjük a vidéki kollégák munkáját, hanem szakmai, ideológiai továbbképzésüket is biztosítjuk: rendszeresen tartunk konzultációkat szá­mukra. Közösen tisztázzuk például, hogy az egyik vagy másik gyűjtemény témaköre, profilja milyen legyen. — És milyen legyen? — Azt tartjuk helyesnek, ha mindegyik vidéki múze­um a saját földrajzi kör­nyékének művészetét ápol­ja: az ott élt vagy élő mű­vészek 'alkotásait gyűjti, mu­tatja be. A debreceni Déri Múzeum például a Hajdú­ságban született, azt ábrá­zoló művek gazdája legyen elsősorban, és a szegedi Mó­ra Ferenc Múzeum is a sze­gedi, Szeged környéki kép­zőművészeté. Különösen ez az utóbbi intézmény jár elöl jó példával, hiszen nemrég jelent meg a múzeum, mű­vészettörténész munkatársá­nak, dr. Szelesi Zoltánnak a Szeged képzőművészetét feldolgozó munkája, amely rendkívül alaposan, részle­tesen foglalja össze ezt a sajátos arculatú művészetet. Szerzője méltán kapta meg művéért a kandidátusi cí­meit. — Nyilván a Galéria is elsősorban ezekkel a ha­tározott arculatú gyűjte­ményekkel tud jól együtt­működni? — Igen. mert nagyobb ki­állításainkhoz azokból ka­punk megfelelő mennyiségű és minőségű anyagot. Ügy, mint a nemrég megrende­zett, nagy sikerű Kohán- emlékkiállítás esetében, ami­kor készséggel bocsátották rendelkezésünkre szinte az egész Kohán-hagyatékot a gyulaiak... — A valóban óriási ér­deklődéssel kísért Kohán- emlékkiállítás mellett mi­lyen nagyobb vállalkozá­sukba vonják be a nem budapesti gyűjteményeket? — Sokféle lehetőség van a közös munkára. Például nemrég kötöttünk szocialista szerződést a Hatvani Galé­riával, amellyel már eddig is nagyon jók voltak a kap­csolataink. Számos kiállítás, rendezvény bizonyítja ezt. De terveink közül megem­lítem azt a most szervező­dő kiállítást, amely a ma­gyar festői expresszionizmus legjellegzetesebb képviselőit — elsősorban Czóbel Bélát, Holló Lászlót. Frank Fri­gyest — mutatja be; vala­mint azt a másik, ugyan­csak „irányzatos” tárlatun­kat. amely a jelenlegi ma­gyar kubizmusról ad majd áttekintést. Főképp az előbbi gyűjtemény összeál­lításához kell a vidéki kol­légák segítsége... — A „kapott” anyagot a Galéria mindig igen gaz­dag „adott” anyaggal há­lálja meg.. • — Sok azoknak a kiállí­tásoknak a száma, amelye­ket „utaztatunk”. A szent­endrei, Ferenczy Károly életművét bemutató tárlat anyaga éppúgy a Galériáé, mint az a Munkácsy- és Paál LászZó-képeket tartal­mazó gyűjtemény, amely Szegeden döntött meg min­den eddigi látogatórekordot. Van egy nagybányai össze­állításunk — ezt először Kecskeméten láthatták, majd Szegeden; — s van négy-öt kisebb képcsoportosításunk is. amely művelődési há­zakban, vagy akár üzemek­ben is bemutatható. Érde­kességként említem meg, hogy Mezőkövesden a hely­beli művelődési ház és a múzeum együtt vállalkozott ilyen vándortárlat megren­dezésére Nagy Balogh Já­nosnak a Galériában őrzött műveiből. — Ha mégis rangsorolni kellene, melyik vidéki mú­zeumot nevezné meg, mint a legaktívabb, a legkész­ségesebb partnert? — Mindenképpen a nyír­bátorit! Volt úgy, hogy négy közös rendezvényünket láthatták ott az érdeklődők. Akácz László Henry Moore kiállítása Firenze és Zürich utáni most Párizs rója le tiszte-\ letét a legnagyobb élő an- S ; goi szobrász, Henry Moore i előtt. Az Orangerie-ben > 110 szobrot és mintegy 1001 ! rajzot állítottak ki, a Rue \ Richelieu-n pedig első íz-\ ben tekinthetők meg a] művész metszetei. Henry Moore szemébeni a szobor, a rajz és a met-l szét elválaszthatatlan egy-< mástól. Minduntalan hi- < vatkozik vázlatkönyveire, < amelyet élete folyamán ké-í szített. A kiállítás rendezői $ úgy vélték, hogy a mesteri egész életművét együtt kell 5 bemutatni, hiszen Calder, í [ Arp, Giacometti stb. mel- j > lett. Henry Moore döntői hatást gyakorolt a XX. < század művészetére. A világ több száz mú-i zeumában őrzik alkotása- < it. Egyik leghíresebb mun-i kája az UNESCO-palotaí | előtt felállított fekvő nőit ; alak (1958). Londontól 50 mérföld- < nyíre északra, a nyílt me- < zőn állnak gigantikus mé- j tetű szobrai. Különös, telt, < lekerekített formájuk az < ég felé tör. Ezen a békés mezősé­gen a legelésző birkák zi­vatar idején meghúzódnak < ; Moore óriás bronz- és kő- j szobrai alatt. A szobrok nem egy le-< tűnt civilizáció emlékei. < Alkotójuk nem messze fék- \ vő házából gyönyörködhet< bennük. Henry Moore, ez a szi- ; kár, alacsony, rendkívüli < módon ideges ember visz-* ; szavonultan él Mach- < 1 Adham-ben. A 79 évesl ; művész vitalitása és tett- | vágya szinte megszégyení- J ; tő. Élénk szelleme mindig < ' valami új, valami meglepői ; dolog megteremtésén fára- ' dozik. Az alkotó hév pil- ; lanataiban bezárkózik mű- í termébe és hosszasan min- ; tázza kis méretű gipszfi- < ! guráit. Ezekből készülnek l ; később a nyílt terepen el- helyezett hatalmas méretű1 ’ szobrok. | r r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents