Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
Az aratás dramaturgiája Milyen legyen a mai hős? Hőst vesz-e körül a napsugárkoszorú, vagy csupán lelkiismeretesen, pontosan dolgozó munkást? (Fotó: Perl) Nagy ritkán még az árokparton látni egy-cgy férfit, amint kaszál. Egyébként I ritkaság számba megy a ! látvány. A sárgálló százhektáros gabonatáblákon már reges-régen kaszások és marokszedók hada nélkül folyik a legnagyobb, legnehezebb nyári munka, az aratás. f ® Ma gépszemlét tartanak az aratás megkezdése előtt, telexen rendelnek alkatrészeket, forgatókönyveket készítenek a termelőszövetkezetekben, hogy lépésről lépésre meghatározzák, milyen sorrendben vonuljanak ki a John Deere, az SZK 6-os és Class Dominátor kombájnok a táblákra, hogyan szolgálják ki a szállítójárműveket, a betakarító erődöket. Az aratás pontos hadrendben folyik. A gépek felsorakoznak a tábla szélén és az első kombájn széles csíkot hasítva az érintetlen búzamezőbe. behatol a lábon álló gabonába, nyomában pedig már ott dübörögnek a többiek. A motollák egyhangú zúgással emésztik a gabonát, a teherautók követik a kombájnokat, a pótkocsikra széles sugárban ömlik a búzaszemek ' garmada. Az aratást néhány ember végzi. A kombájnosokra tartozik, a szerelőkre, meg a teherautók vezetőire, a főbb munka. A falu sokszor nem is tud róla, hogy mikor kezdődik és mikor fejeződik be az aratás. A gépeket megszokta a szem, jelenlétüket nélkülözhetetlennek tartja a termelőszövetkezeti tagság, — Tudja, kérem, az itta nagy baj, hogy az isten háta mögött vagyunk. Itt építkezni nem akar az ember, mert nem messze Eger, ott mégiscsak más, onnan kijárni meg messze van. Most ráadásul a vezérváltás után meg is bolydultak az emberek. Minek maradjak, amikor annyi a munkale- ’‘jietöség? Egy vezető szakembertől hallottam ezt néhány éve, akit korábban a Mátravi- déki Fémműveknél ismertem meg. Megbecsült, szakmáját értő. amolyan kádertartalék volt. Sok ilyet elvesztett akkor a gyár, amikor a régi vezérigazgatónak mennie kellett. Bizalmat kapni, jövőt teremteni nehezebb gazdálkodási feltételek között, gyors ütemben fejlődni, túlnőni az igényeken. Miközben az is igaz, . hogy közel vannak az Eger környéki üzemek, a jó munkalehetőségek, vonz a város. Így kezdődött a siroki —füzesabonyi vállalat leg- újabbkori történelme. ★ Annak idején munkalehetőséget teremtett, azóta munkaerőgondokkal küzd a gyár. Amikor megalapították, olyanok kerültek a gépek mellé, akik közül azelőtt sokan még nem is láttak üzemet belülről. Idénymunkások. szegényparaszt emberek. háztartásban dolgozó asszonyok. Közülük nőtt ki az a munkásgárda, amely most a legmodernebb technika megvalósítója. Közép- Európa egyik legnagyobb, az országban egyedülálló fémtömegcikk-ipari üzemében. Országos méretekkel mérve is nagy vállalatnál, ahol az idén egymilliárd 300 millió forint lesz a termelési érték. Több mint hárommillió forint értéket termelnek naponta a régisum- mások utódai. Azok, akiknek ősei mindig a több föld, a jobb föld után sóvárogtak. 147 szocialista brigádot alakítottak már a gyárban, több kiváló, nagy hírű kollektívát. Közös munkájuk ott van a környék iskoláiban, óvodáiban s szívesen vannak együtt munka után, szabad idejükben is. ★ A „régiek”, ahogyan az alapítókat nevezik, jnost aranygyűrűt kapnak. Minden ezután következő esztendőben aranygyűrű illeti azt, aki 25 évet becsülettel ledolgozott a Mátravidéki Fémműveknél. Közülük való Nagy Lajosné, a láncüzem meósa., Ügy is mondértéküket pontosan tudják mérni, hiszen az ő munkájukat váltotta meg az okos szerkezet. Most érződik csak igazán, hogy az aratás marokszedő, kasza fölé györnyedő munkáját mennyi álromantika hatotta át, amelynek helyét elfoglalja a józan prakticiz- mus. Vajon ki sajnálja, hogy búzatábláinkban ma egyre kevesebb a kéken felszökő búzavirág? Senki. Aki valamicskét is ért a mezőgazdasághoz, tudja, hogy a vegyszeres gyomirtással kevesebb a haszontalan növény a gabonatáblákban, s ezek közé tartozik a búzavirág is. A búzavirág pompázó kék színe azonban kétségtelenül szép volt, haszontalansága ellenére. A kézi aratásban is volt valami méltóságteljesen szép, kegyetlen nehézsége ellenére is. Történetesen az a közvetlen kapcsolat, ahogy az ember két kezével, fizikai munkájával elveszi a földtől egész évi küzdelmének jogos ellenértékét. A kapcsolat egyértelműbb volt, az érzelmi kontaktus mélyebb a búzatáblával, az élmény ma- gasztosabb, éppen a nehéz munka eredményének szó szerint és kézzel markolható valóságában. Az a megmagyarázhatatlan kettősség — egyrészt tudjuk, hogy a gépi aratás könnyebb és azt is, hogy a kézi betakarításnál sok álromantikus mozzanat merül fel, és mégis, a lelkünk mélyén azt tartjuk szebbnek — amelyet a gépi betakarítás és a kaszával törhatnánk. tipikus az 5 története. — Árván maradtunk, a legidősebb nővérem nevelt bennünket. Aztán, ahogy cseperedtünk, summ ásnak, szolgálónak szegődtünk. 16 éves koromig szolgáltam én is, akkor mentem férjhez. Aztán a summásvilágnak egyszerre vége szakadt. 1952-ben, amikor felépült itt a gyár, jelentkeztem gép- munkásnak. A két lányom is itt, a gépek mellett kezdte az életeti Amikor már munkások lettünk, sok mindent másképpen láttunk, megváltozott az életünk... Az akkori vezetők, akiknek a szakembergárda kialakítása volt. a feladatuk, az igyekvő, jó képességű dolgozókat tanfolyamokra küldték. Nagyné lakatosképző tanfolyamra került, kiváló minősítéssel végezte el. Aztán a láncüzem meó- sa lett, jó helyre került, de a gondok nem múltak el a feje fölül. Egyedül nevelte a gyerekeit. Emellett tudott időt szakítani a társadalmi munkára, brigádot alapított, marxista—leninista középiskolába, továbbképzésekre járt. Egyedül állt helyt a családjáért, tisztességgel felnevelte lányait. A munkahelyen, ahol annak idején sok más társával együtt ki- teljesedett az élete, most ő is ott van az irányítók között. A legmagasabb fórum, a vállalati párt-végrehajtó- bizottság tagja. Tóth József a tmk csoportvezető kőművese. Szintén 25 éve a gyárban dolgozik. ott volt azok között, akik az első jelzőkarókat leverték a leendő üzemek helyén. — Recski vagyok, nekem mindenképpen jól jött, hogy közel van a gyár. Ennél azonban fontosabb: az ember valahogy ragaszkodik ahhoz, amihez kezdettől fogva köze van. Nekem közöm van ehhez a gyárhoz, én építettem a többi munkásemberrel. S azt érzem, szükség van rám ma is. Hiszen rajtam kívül más kőműves itt nincs is talán, aki emlékezne az akkori építkezésekre. műszaki megoldásokra. Most, amikor annvi a fejlesztés, átalakítás, kell ez a tudás ... + Hárman ülünk a KISZ- titkári szobában: Farkas Károllyal és Schxvarckopf Sándorral, alapszervezeti titkáténő aratás összehasonlításakor érzünk, hű tükröződése a tudat jelenlegi állapotának. Hogy a magyar nyelv a búza szóra az élet kifejezést is használta, minden bizonynyal nagyon szigorú gazdasági motivációk végeredménye, mint ahogy az ma is, amikor az élet kifejezés a búzára vonatkozóan már csu- i pán nyelvtörténeti adalékká felejtődik. A földdel, a terméssel, a mezőgazdasági munkával való több évszázados kapcsolatunk, a magyar nép földsze- retete és a földdel való bánás szeretete közismert. Hogy a jelenleg kialakult mező- gazdasági termeléssel kapcsolatos kötődést pontosabban vizsgálhassuk, rendkívül, szinte durván leegyszerűsített módon kell felvetni a problémát. Nevezetesen: a termelőszövetkezetek megszervezésekor sokak számára nem csupán az váltott ki ellenérzést az úgynevezett tagosítástól, mert — történelmi tapasztalatok híján — egyszerűen képtelen volt elhinni a ma már természetesnek számító eredmények (termésrokkal. Mindketten lakatos szakmunkások, az üzemekben dolgozó fiatalok mozgalmi vezetői. Egy „jó” és egy „rossz” alapszervezeté. — Nem menteni akarom magam, csak megjegyzem, én új titkár vagyok a Petőfi alapszervezetben — mondja Farkas Károly. — Már csak azért sem mentegetőzöm, mert azelőtt én is KISZ-tag voltam ugyanitt, és nem mutattunk föl semmi érdemlegeset. Most a tagok, meg az új vezetőség szeretne felnőni a többiek közé. Mert nem nagyon szólhatunk bele úgy az üzem munkájába, ha mi közben nem alakítunk ki erős közösséget. A taggyűlés például úgy döntött, hogy szeptemberig senkit sem javasol párttagnak a fiatalok közül. Tavasz óta sok jó rendezvényünk volt, sportban és társadalmi munkában egyaránt. — A mi alapszervezetünk a Zalka Máté, megkapta már a KISZ-kb dicsérő oklevelét *— folytatja Schwarc- kopf Sándor. — A kísérleti üzemben dolgozunk, nem rossz gárda. Sok segítséget kapunk a munkahelytől, s ennek fejében sokat is várnak tőlünk. Mi kétszer értékeljük a tagok vállalásait egy évben; tavaly is voltak hárman, akiknek azt kellett mondani, hajts rá, öregem, mert a tavaszi értékelésnél ez kevés lesz. Ráhajtottak. A taggyűléseket általában úgy kell befejezni: gyerekek, kösz’ szépen, de most már zárjuk le, sok még az elintéznivaló. Vitatkoznak> mert látják értelmét. Még csak annyit a KISZ- röl: a vállalat KTSZ-bizott- sága az idén elnyerte a KISZ-kb kiváló KTSZ-szer- vezelének járó zászlót. ★ Üj minőség kell, ha a jövőben gyarapítani akarja eredményeit a gyár — ez a véleménye Sulyok Zoltánnak. az üzemi pártbizottság titkárának. — Az úi minőség az emberek felkészültségére, a technikai színvonalra egyaránt vonatkozik. Eddig is bizonyítottak, ezután is képesek megfelelni a nagyobb feladatoknak az itt dolgozók, de az újhoz való alkalmazkodás mégsem lesz könnyű. A kommunisták mindig példát mutattak, s az sem véletlen, hogy a pártái apszervezetek cselek- . vési programiában most a gazdasági feladatok állnak eredmények) valóra válását, de az is, hogy a föld iránti szeretetet, a mezőgazdasági munkák szeretetét nem tudta elképzelni más módon, a termelés más gazdasági és társadalmi szervezettségében. A mai aratásnál halmozottan jelentkeznek a problémák. Ma már messze túlvagyunk azon, hogy a termelőszövetkezeti dolgozóban még mindig ott bújkálna a saját kisbirtok gondolata. A mai szövetkezeti tagságnak egyébként 40 százaléka már soha sem volt egyéni gazda, „beleszületett” a szövetkezetbe. Szavaikkal élve, akkor sem kellene a saját birtok, ha „utánam hajítanák”. A közösségi tulajdonosi formációban most van kialakulóban a földdel való kapcsolatnak minőségileg magasabb rendű érzelmi kötődése. Igaz, ez még korántsem tisztázódott és befejeződött folyamat. Ezt a helyzetet bonyolítja még, hogy — szerencsére — nagyon sok mezőgazdasági munkafolyamatban nem közvetlenül, nem testi mivoltunkkal vesszük el az egész évi munka ellenértékét, haelsö helyen. Á párt tagjai a szocialista brigádok „hangadói”, s nőtt a kommunisták száma a szakszervezeti aktívák között is. Fontos, sürgős tennivalókban kell segíteni: jobb minőséget a termékekből külföldre, jobban ellátni a hazai megrendelőket, jobb körülményeket a dolgozóknak. Jobban, más szemlélettel... — Nagyon sokat fejlődött a gyár. de ezután még gyorsabb ütemre kell kapcsolni — mondja Molnár István vezérigazgató. Négyszáz- négyszázötvenmilliós beruházás valósul meg az V. ötéves tervben, elsősorban a tubusgyártásban kell növelnünk a teljesítményt. Olyan gépeket állítunk munkába, amelyek egyenként három jelenlegi félautomata gépünk teljesítményét adják. Ezzel együtt korszerűbb tmk, szerszámellátás, energiaszolgáltatás jár. Megváltozik a munka jellege. Javítanunk kell a munkakörülményeket, ennyivel • tartozunk is az értékeket előállító munkásoknak. Akiknek az áldozatkészségét, közösségi szellemét az is bizonyítja: vállalatunk a kiváló vöröskeresztes munkáért a Magyar Vöröskereszt arany fokozatú kitüntetését nyerte el- Ezt az ünnepségünkön adták át ★ A siroki gyár melletti Kútvölgyben pihenőpark épül, lelkes társadalmi munkások, brigádok közös erejével. Itt tartják a jubileumi ünnepséget, a jüniálist, ahová 4500-an jelentkeztek. Itt a völgyben egyébként, zárt területen, a Mátra, Bükk állatvilágából vadaskertet is létesítenek. Sok mindent akar ez a gyár. Fiatalos lendülettel; hiszen csak 25 éves... nem okosan, pontosan, számítások alapján dolgozó gépek közvetítésével. Tehát áttételeken keresztül. Még a mezőgazdaságban is, ahol legközvetlenebb az egymásra utaltság ember és természet között, direkt a kapcsolat, a produkció és a produktum között megszűnőben van az a primér élmény, amellyel learatjuk, a munka termését, azaz, elérjük a célt. A modern aratás magában hordozza a mai bonyolult nagyipari nagyárutermelő társadalmak lényegét is. Soksok személyes, nemzeti és nemzetközi problémát ítélhetnénk meg másképpen, ha levonnánk néhány — talán kierőszakolt — következtetést a betakarításból. Nem biztos, hogy a cél eléréséhez — példánkban lásd az aratást, a búza betakarítását — feltétlenül szükséges a közvetlen áldozathozatal, az okos eszközök közbeiktatása ugyanazt eredményezi. A közvetett áldozathozatal nagyobb eredményt ad. Sokfelé futhatnak a gondolat szála ezen a ponton, eszközökről és célról lévén szó. Kanyarodjunk azonban vissza az izzadó arató munkáshoz, aki talán tudat alatt maga is tisztában volt hősiességével, hősnek érezhette magát, hiszen közvetlenül lába előtt hevert a rendre vágott búza. A kombájnos nem érzi magát hősnek. Nehéz munkát végez, de a jeltelen hősök valahol ott ülnek a távolban a tervezőasztaloknál, dolgoznak a gyárakban, hogy elkészüljön az a gép, amellyel learatja a termést. Az egyes hős helyét átvette a csoport, miközben elveszett a klasszikus hősiesség. Talán éppen ezért születnek futószalagon kalandfilmek és kalandregények, hogy kielégítsék az egy főre eső hősszükségletet, s ezért is van olyan sikere ezeknek az alkotásoknak. Valljuk be, a mai konszolidált viszonyok nem kedveznek a hősöknek, legalábbis a hagyományos értelemben vett hősöknek. A hagyományos hősök sportpályákra, ^filmvásznakra és regények lapjaira szorulnak vissza, ahol a közvetlenül mérhető teljesítményen alapuló azonnali igazságosság ül a bírói pulpituson. Az életben sem bírói pulpitus, sem azonnal mérhető teljesítmény nincs, csak folyamatosság. Ehhez kellene igazítani a bennünk kialakult hős fogalmát is. Ha a nyári gyakorlaton, úttörő- és építőtáborban, vagy osztálykiránduláson összesereglett fiatalok szembetalálkoznak a mai aratással, nem ártana — az eljövendő iskolaéveket előkészítendő — erről is néhány szót ejteni. Annál is inkább, mert az aratás hazai példája a szemünk előtt lejátszódva mutatta meg a gyorsan változó világot, és sürgeti azt is, hogy hagyományos fogalmainknak, elképzeléseinknek milyen értókarányú változáson kell átesni ahhoz, hogy szinkronban maradjon a valósággal.ELTELT AZ esztendő 24. hete. Ez mindenekelőtt azt jelzi, hogy hamarosan átlépünk az év második felébe. Ilyentájt hajlamos az ember arra, hogy leltárt készítsen: mit végzett cl, mi van meg hátra a terveiből? Ha sorra vennénk az élet különböző munkaterületeit, akkor szinte mindenütt a félévi „leltározással” találkoznánk. S ez rendjénvaló, hiszen jő tisztában lenni az eredményekkel, netán a lemaradásokkal, mert már csak hat hónap az esztendő... A siroki Mátravidéki Fémművek dolgozói ezen a héten — a félévi mérlegkészítésen túl — egy nagyobb időszak, kereken egy negyedszázad munkájának a mérlegét vonták meg. Ebben a jubileumi munká- ban a gyári kollektíva tagjai főként azokra támaszkodtak, akik 25 esztendeje lépték át először az üzem kapuját. Az alapítókra, a törzsgárdatagok maroknyi csoportjára. Apróságnak tűnik. ám kimondhatatlanul nagy dolog: ennek az egyre dinamikusabban fejlődő üzemnek a „patináját” — sok egyéb tényező mellett — ezek az emberek adják meg. A munkaszeretetük, kel, a gyárhoz, a műhely* hez való kötődésükkel. A munkához való viszonyról, a foglalkoztatási lehetőségekről tanácskoztak — egyebek között — a héten megtartott ülésükön a megye országgyűlési képviselői. A vizsgálódásuk ezúttal a Hevesben élő cigánylakosságra terjedt ki. Az úgynevezett „cigánykérdés” nem a rendkívülisége miatt került napirendre. A Hevesben élő 17 ezer cigány élet- és munkakörülményeivel rendszeresen foglalkoznak a megye vezetői. Ennek az érdeklődésnek is tulajdonítható, hogy ma már eltűnőben vannak a putritelepck, egyre több cigánycsalád él valóban emberi körülmények között. A fokozott gondoskodás eredménye az is, hogy a munkaképes cigányok javarésze ‘ rendszeresen dolgozik, közülük nem egy törzsgárdatag, megbecsült, elismert szakember. Az is tény azonban, hogy „nem ütik valameny- nyien egyformán a vasat...’’ A képviselőcsoport ülésén esett szó arról a fontos tényről is, hogy szükebh hazánk rendkívül szegény vízben, kevés az öntözhető terület. Ahol lehet, ott a közös gazdaságok élnek az adottságokkal, s korszerű, nagy területeket behálózó öntözőberendezésekkel enyhítenek a föld szomján. Manapság divat mondani: „a mezőgazdaság bajban van”, ha esik, s akkor is, ha nem esik az eső. Sajnos, ez nem divatkérdés! A mezőgazdasági szakembereknek, a szövetkezetek dolgozóinak minden nap komolyan meg kell küzdeniük az időjárás okozta gondokkal, hogy biztosítani tudják az ország kenyerét. Ezen a héten — mindemellett — javában folytak a gépszemlék: 500 kom. bájn startol egy-két napon belül, hogy 16—17 nap alatt a magtárakba juttassa a gabonát. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ez a munka, az Elet aratása — m a sem tartozik a köny* nyebbek közé. A MUNKA TÉMAJA UTÁN néhány sor a szórakozásról: Eger várja a színpadi mókázás, a vidám hangulat, a gazdag nyári programok kedvelőit. Aa Agria ’77 — a napokban tartott sajtótájékoztató szerint — ezúttal is öregbíti majd az egri várjátékok hírnevét. Szilvás István Hckcli Sándor Szigcthy András Érettségivel rendelkező, REKLAlUrROPAGANDA-ELÖADÖT felveszünk. Heves megyei Iparcikk Kisker. V., Eger. Egészséghez u. 4. sz., munkaügy. Amikor már munkások lettünk...”
