Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
! Munkafegyelem, pártfegyelem Fellendülőben az újítómozgalom Interjú Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével w' A MINISZTERTAJíÁCS 1976. decemberi ülésén a következő határozat született: „Az 1977. évi népgozdasagi terv szerint a nemzeti jövedelem 6—6,5 százalékkal emelkedik. Ez az ipari termelés 6 százalékos, az építőipari teljesítmények 5—6 százalékos, és a mezőgazda- sági termelés 7—8 százalékos növekedésével jön létre. A fogyasztás és felhalmozás 4 —4,5 százalékkal emelkedhet. Ezen belül a lakosság fogyasztása mintegy 4 százalékkal nő. Az 1977. évi terv a lakosság életszínvonalának az 1976. évinél gyorsabb emelkedését irányozza elő.’’ Mondatok kijelentő módban. Százalékok, száraz ada- 1ok. Amit kifejeznek, egyenlő a fejlődéssel. A fejlődés azonban nem puszta számok halmaza. Minden valós adat mögött munka kell hogy álljon. És nem is akármilyen. Több, mint öt hónap telt el az 1977-es évből, s az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy terveink az esztendő végére valóra válnak. Valóra válnak, ha. Ha minden dolgozó a maga területén minden tőle telhetőt elkövet a tervek végrehajtása érdekében. Hiszen ezek az érdekek mindannyiunk közös érdekei: párttagoké és pártonkivüli- eké egyaránt. Mi a feltétele annak, hogy azt mondhassuk: minden tőlünk telhetőt megtettük a magunk posztján? Ha egy szóval kellene válaszolnunk a kérdésre, akkor a válasz úgy hangzana: fegyelem. A fegyelem betartása a munkahelyen ma minden gazdasági fejlődésünknek a forrása. Mindannyian ismerjük azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyek azt bizonyítják, hogy az országban átlagosan elvesztegetett munkaidő a munkára szánt ösz- szes idő 20 százalékát teszi ki. Most megint száraz adatok, számok következnek, amelyek azonban meglehetősen kifejezőek: Hazánkban üeMi millió foglalkoztatottat skámolunk. Ennek a 20 szá- —■—*eléka 1 millió dolgozó. De ez az egymillió dolgozó nem mind táppénzes beteg, ; hanem tüzelőre várnak, magánügyeiket intézik, mások ott vannak a munkahelyükön is, csak éppen nem dolgozOrszágos gond az építőipar munkájának túlfeszitettsége, nagy megterhelése. Több beruházás „csúszik” el kapacitás hiányában. Különös figyelmet érdemel ez a jelenség lakásépítkezés tekintetében, hiszen mind több és több igényt szeretnénk különböző építkezési formában kielégíteni. Megyénk, s azon belül Hatvan sincs az átlagnál rózsásabb helyzetben. Éppen ezért szorgalmazza a helyi párt- és tanácsi vezetés a város építőiparának fejlesztései, valamint a munkáslakásépítő akciót, amelynek módozatán most munkálkodnak. A téma kapcsán jártunk az Építőipari Szövetkezetben, amely tulajdonképpen az egyetlen helyi üzem Hatvanban, amely segítheti a program megvalósítását, s hatékonyan kiegészítheti az állami vállalatok ilyen irányú tevékenységét. Beszélgető társunk Kopa Lajos elnök volt, aki először az 1976- os esztendő termelési eredményéről adott számot. I jabb lendület — Az utolsó öt-hat év komoly felfutást jelentett szövetkezetünk életében, hiszen árbevételünk 35 százalékkal emelkedett és 1976. végére elérte a 32 millió forintot. Igaz, hogy közben 1975. kis visszaesést mutat, amit a termelés összetételének változásával magyarázhatunk, továbbá gondot okozott dolgozóink egy részének helytelen szemlélete, meglazult munkafegyelme, de az utolsó teljes esztendő újabb lendületet adott szövetkeztünk életének — jegyezte meg az elnök. — Ez egyben annyit is jelent, hogy profilunkon nem változtattunk. Mind a szabad áras munka mérséklődése. mind a maximált áras feladatok növekedése ellenére kitartottunk a népaazda- aá&i érdekek mellett. így elnak. Miért? Mert anyagra, vagy gépjavításra, rajzra, szállítóeszközre várnak, vagy csak egyszerűen arra. hogy kifolyjon a kávé. Akik az első négy okból nem dolgoznak, azokra nem lehet azt mondani, hogy fegyelmezetlenek. De annál inkább a vezetőjükre, mindazokra, akik a munka- és üzemszervezés területén tevékenykednek rosszul. És lehet, hogy azért, mert a kávéra várnak, vagy mert íróasztaluk telefonján magánügyeiket beszélik meg. A SZORGALMAS, munkaszerető, alkotni vágyó emberek szívesen dolgoznak, ha biztosítják számukra a munkához szükséges feltételeket. Minden abszolút mérce helyett az ő magatartásuk határozza meg a munkafegyelem mértékét. A mértékadók összefognak, közösségük a szocialista brigád. Hogy ezek a brigádok megalakultak, az azért történt, hogy közös erővel valósítsák meg a kitűzött célokat, a népgazdasági terveket. Ők példát is mutatnak, és ezzel a példával párhuzamosan kirekesztik a közösségből a fegyelmezetleneket, a lógósokat. A munkafegyelem betartása azonban nemcsak a szocialista brigádok tagjainak kötelező, hanem minden dolgozó kötelessége. Vannak azonban olyan dolgozók, akikre a törvények még inkább vonatkoznak, s ezek a dolgozók a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai. Az MSZMP szervezeti szabályzata kimondja: „A párttag következetesen szolgálja a szocializmus ügyét, és minden körülmények között álljon ki a szocialista társadalom érdekeiért, védelméért; mutasson példát a munkában, hivatásának teljesítésében.” Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyoznunk azt, hogy a népgazdasági tervek megvalósítása, a párt és a kormány határozatainak végrehajtása a szocializmus ügyét szolgálja. Éppen ezért a párttagság a munkában nem valamiféle kiváltság, hanem önként ■ vállalt kötelesség. A párttag azonban nemcsak akkor sérti meg a fesődleges célunk maradt a közületi házépítés, tatarozás, karbantartás, amennyire személyi és tárgyi feltételeink engedték. Átadtuk rendeltetésének például Lőrinci nagyközség kétszintes egészségügyi központját, a tizenkétmillió forintból épített hatvani bölcsődét, most júliusban avathatják a csaknem hatmillió forintos beruházásként elkönyvelt új apci filmszínházat, s határidő előtt, még az idei esztendő végén átadjuk megrendelőnknek a Hatvani Háziipari Szövetkezet üzemházát, aminek építési költsége nyolcmillió forint körül lesz. Fuccsba ineflt szerződések A történeti hűség kedvéért el kell mondanunk, hogy a jelenben 240 embernek kenyeret biztosító Építőipari Szövetkezetét az utóbbi években elég sok vád érte, mégpedig éppen a városon, megyén kívül vállalt munkák miatt. De az érem másik oldala, hogy Hatvanban tizenhat esztendeje ez az üzem építette az első társasházakat. S ez utóbbitól, valamint a munkáslakások ügyének felkarolásától most sem zárkóznak el. Csupán fenntartással fogadják' az ilyen irányú közeledést, mert korábban kötött szerződések, megállapodások ellenére csaknem öt esztendeje nem jutottak efféle megbízáshoz. A csalódások óvatossá tették a vezetőket, s időlegesen lemondtak arról, hogy az üzem lakásépítkezésekkel összefüggő műszaki fejlesztését szorgalmazzak, előre vigyék. gyeimet, ha a saját munka jának nem tesz eleget, hanem akkor is. ha látja, hogy mások követnek el hibát, s ezt nem teszi szóvá ott, ahol a mások vétségeinek továbbterjedését megakadályozni tudják, ő az egész közösség munkájáért felelős. S, ha a pártszervezetek a lazaságok, visszásságok, fegyelemsértések ellen nem emelnek szót, a gazdasági vezetők általában a párt tagjai, — nem lehet. Mert a párton belül minden tag egyenjogú. Az alapszervezeti taggyűlésen bírálhatja a munkás az igazgatót, sőt kötelessége is bírálnia, ha hibát lát a főnöke munkájában, s az a hiba valós. A vezető pedig, ha visszautasítja, vagy megtorolni igyekszik a bírálatot, a pártfegyelmet sérti meg. NEM EGYSZER MEGTÖRTÉNIK az is, hogy a vállalat magas beosztású vezetői, ha párttagok is, nem mennek el az alapszervezet taggyűlésére, mondván. ők már tudják, miről lesz szó. Előfordul az is, hogy elmennek, de nem mint párttagok, hanem mint vezetők foglalnak ott helyet. Azok is, akik így viselkednek, de azok is, akik hagyják ezt, a pártfegyelmet sértik meg. És ha megbomlik a fegyelem a partban, mit várhatunk a munkahelyen? Lássuk be: vannak ma még olyanok, talán minden munkahelyen, akik azt lesik, hol vét a párttag a munkafegyelem ellen. S ha találnak hibát, propagandát fejtenek ki — a párt ellen Nem hiába mondta Kádár János, az MSZMP első . titkára a XI. pártkongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában: „Mielőtt valaki kommunista lesz, illetve köztisztséget, pártfunkciót vállal, jól meg kell gondolnia elhatározását. De ha már meggondolta magát, teljesítenie kell, amit vállalt. Kommunistának, pártfunkcionáriusnak, köztisztség viselőjének lenni nem kényelmes beosztást jelent, hanem mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti.” — Az idei esztendő azonban változást parancsol — mondja beszélgetésünk közben Kopa Lajos. — A párt- bizottság és a városi tanács elvi állásfoglalása, valamint a támogatásként előirányzott ötmillió forint arra kötelez bennünket, hogy elsősorban helyi közületi, illetve magánlakásépítési megbízásoknak tegyünk eleget, s e célok érdekében jelentős műszaki fejlesztést eszközöljünk! Gond a létszámhiány Ahogyan a szövetkezet vezetőinek fejtegetéséből megtudtuk, a tanács által folyósítandó ö6zegből elsősorban a gépparkot kívánják kiegészíteni, növelni, hogy a gondként számon tartott szakemberhiány ellenére fokozni lehessen az építőmunka termelékenységét. így autódarut, habarcsszivattyúkat, gyorsfelvonókat vásárolnak, ami nélkülözhetetlen egy középüzemnél. S milyen módon törekszenek a munkához szükséges erőt, emberi energiát biztosítani? A vezetőség, egyetértésben a tervtárgyaló közgyűléssel, a dolgozók életszínvonalának emelése, a munkabérek növelése mellett' foglalt állást. Az előirányzott átlagos bér- növekedés nyolc és fél százalék. ami kiemelkedően magas a hasonló üzemek bér- fejlesztéséhez viszonyítva. A munkaerőhiányt időközben próbálták úgy is pótolni, hogy tárgyalásokat kezdeményeztek a volt TÖVÁL szakipari dolgozóinak átvételéről, — Beszélgetésünk indításaként. ön volt szíves átadni egy füzetecskét, amit a Diósgyőri Gépgyárban jelenttettek meg; címe: „Útmutató, újítási javaslatának elősegítésére”. Témamegjelölésként hadd idézzek a füzet utolsó fejezetéből: „A Diósgyőri Gépgyár újítási mozgalmának sikere az ön érdeklődésétől és részvételétől is függő. Ez a mozgalom az Öné... Lehetőséget ad arra, hogy ön a vállalat javára kölcsönösen előnyös alapon gondolkodjék és tevékenykedjék ... Lehetővé teszi, hogy gondolatait és ezáltal befolyását munkájának normál keretein túl is elterjessze ... Tehat gondolkodjon. javasoljon, segítse elő, hogy a D1GÉP verseny- képes maradjon”. Bevallom: meglep a rokonszenves, az embereket felnőttnek tekintő fogalmazás és az egész füzet összeállítása és ha arra gondolok, hogy az újítómozgalom néhány évvel ezelőtt szinte reménytelen helyzetben volt, sőt. sokan el is parentálták, akkor itt nagy változásoknak kellett történniük. Helytállónak tartja ezt a következtetést? — No, nem szabad arra gondolni, hogy a diósgyőriek módszerei és eredményei általánosságban is jellemzőek. Még arra sem» hogy az efféle tájékoztatókból oly sok lenne az ország üzemeiben. Az viszont kétségtelen, hogy 1971. 1972. óta, amikor a mozgalom a mélyponton volt, valóban sok minden történt. — Jól emlékszem az akkori vitákra és jól emlékszem arra is, hogy azokban a vitákban sokan mondvacsinált érveket sorakoztattak egymás mellé és elkenték a lényeget. Lényegében mi volt a visszaesés oka? —, Nem mintha szerencsés dolognak tartanám a múltat hanytorgatni, de any- nyit el kell mondanom, hogy de a csaknem száz építőt nélkülözniük kell, mivel azok tevékenységére a jogutód Lenin Termelőszövetkezet „házon belül” igényt tart. A megállapodás szellemében Említést tettünk arról, hogy a helyi tanács a támogatás felhasználása kapcsán megállapodást kötött az Építőipari Szövetkezettel. Ennek szellemében most már az lesz az üzem elsőrendű gondja. hogy részt vállaljon a Hatvanban létesülő különböző szociális, kulturális, két reskedelmi jellegű épületek kivitelezéséből, illetve ilyen irányú karbantartó munkákat végezzen. S amikor be kell kapcsolódnia a lakás- program megvalósításába, változatlanul feladata marad a renoválás, ami nem csupán munkát jelent, hanem felöleli a tatarozással összefüggő festést, vezetékszerelést, parkettázást. Vagyis a szövetkezeti építők a szolgáltatásról sem mondhatnak le. — Mindannyiunk véleménye, hogy a középüzemmé fejlesztés nehéz, de járható út számunkra — összegezte az elmondottakat Kopa Lajos elnök. — S hiszünk erőnkben, képességünkben, ami a gépi beruházásokkal párosulva olyan termelő egységet feltételez, ahol becsülete van a munkának. Megtalálja számítását minden dolgozónk, de a rendelő is, légyen az közület, vagy lakásépítkezésre tömörültek csapata ... Moldvay Győző a mozgalom megtorpanását, majd visszaesését az emlékezetes. 1967-ben megjelent újitási rendelet okozta. Volt ennek a rendeletnek 6zámos eredménye, hogy mást ne mondjak: olyan feltételeket szabott, amelyek révén az egész újítási mozgalom, hogy úgy mondjam, „megkomolyodhatott”. A rendelet más előírásai viszont súlyos károkat okoztak. Olyanokra gondolok, amelyek érvényesítése gyakorlatilag kirekesztette az újítómozgalomból a műszaki értelmiséget, következésképpen megbénult az újító kedvű fizikai munkások és a műszaki értelmiségiek közötti együttműködés is. Aztán: mivel minden újitási díját a részesedési alap terhére kellett fizetni, a vállalatok rendkívül óvatosan bántak az újitási dijakkal. Tisztázatlanok voltak a beruházási újítások feltételei is, egyszóval: sokan nem látták az értelmét az újító munkának. de mondom, ne hány- torgassuk a múltat... — Ezt a sokat vitatott rendeletet 1974. végén módosították. Innen számíthatjuk a mozgalom fellendülését? — Nem. Említettem, hogy volt ennek a rendeletnek sok pozitív vonása is, s azt sem- ✓ miképpen sem állíthatjuk, hogy megbénította volna a mozgalmat. Lassan felismerték ezt a vállalatoknál is, és már 1973-ban, a rendelet adta lehetőségek jobb kihasználásával javult a helyzet; több újítást nyújtottak be, többet fogadtak el, szóval: a mozgalom túljutott a mélyponton. S ha csak a számokat nézzük, azóta a fejlődés lényegében töretlen, sőt felgyorsult éppen a rendelet módosításának eredményeként. Bevált az „egy brigád — egy hasznos újítás” mozgalom. Ismét a DIGÉP példájára hivatkozom: 800 szocialista brigádjuk 1200 újítását hasznosították. Ez a mozgalom egyébként jól példázza, hogy a társadalmi szervezetek is komolyabban veszik az újító tevékenységet, mindenekelőtt a szakszervezetek. Néhány megyei szakszervezeti tanáccsal különösen jó az együttműködésünk és ez meg is látszik a szóban forgó megyék üzemeinek újítási tevékenységen. — Mi ért csak néhannyal? — Az Országos Találmányi Hivatalnak mindössze nyolc munkatársa foglalkozik az egész ország újítóinak ügyeivel. Nyolc ember teljesítő- képessége pedig véges ... De, amit tudunk, megteszünk. Most például — szintén a szakszervezettel közösen — azon vagyunk, hogy a legjobb módszereket összegyűjtve, könyvbe kiadva mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. — Különböző tájékoztatókon, beszélgetéseken, sőt, különböző szakcikkekben minduntalan elhangzik, hogy nincs minden rendben az újítási dijak körül. Mintha sok helyen nem tartanák egészen illendőnek, hogy egy- egy jelentősebb újításért valóban jelentős összegeket fizessenek ki. Mi hát az igazság? — Való igaz. hogy az utóbbi években az újítások által hozott gazdasági haszon es az újításokért kifizetett dijak összege közötti olló szétnyílt. Számokban kifejezve: tavaly 25 százalékkal több haszon származott a bevezetett újításokból, mint 1975- ben, de az újitási dijak ősz- szege ugyanebben az időszakban csak 2 százalékkal emelkedtek... —... mellőzve most a hosszas és körülményeskedö gondolatmenetet, hadd jegyezzem meg, hogy ez egyszerűen etikátlan, hogy ne mondjam, erkölcstelen. — Ne haragudjon, ha erra a megjegyzésére nem reagálok. A jelenség ismert, aa okokkal kapcsolatban egyelőre csak feltételezéseink vannak, de ezek is elégségesek ahhoz, hogy tüzetesebben is megvizsgáljuk a dolgot Ami pedig az illendőséget illeti: ezt a kifejezést nem annyira a magas díjak kifizetésével, hanem az egésa újítási tevékenységgel kapcsolatban használnám. Sok helyen valóban úgy látszik, hogy legalábbis felesleges okvetetlenkedésként kezelik az újításokat. S a háttérben — meggyőződésem — mindig az emberi hiúság és irigység áll Azok hiúsága és irigysége, akik valamilyen ok miatt nem tudnak, vagy nem képesek újat alkotni. Persze, ezt senki nem vallja be, de az irigység csak dolgozik, indoklásul pedig mindig kézre esik néhány jól hangzó magyarázat. Ha most nemcsak az újításokról, de a találmányokról is szó esnék, sok elkeserítő, sőt megdöbbentő példákat mondhatnék ... Másik gond: a különböző pénzügyi szervek sem mindig fogják fel az újító munka jelentőségét. Tudomásom szerint azt még egyetlen revizor sem kifogásolta, hogy valamilyen jelentős újítást nem vezettek be, vagy csak olyan körülményesen, hogy a késlekedés sok millió forint kárt okozott. De ha valahol rábukkannak egy nagyobb összegű újítási díjra, eleve gyanakvással kezdenek vizsgálódni. Ennek aztán híre megy és a bátortalanabb vállalati vezetők gyorsan levonják a megfelelő konzekvenciákat. A folyamat legvége, hogy a szellemi termékek értéke devalválódik, hogy ezekkel az értékekkel senki nem gazdálkodik megfelelően. Egy fél kiló szöggel el kell számolni; egy milliós haszonnal kecsegtető újítás sorsával nem ... — Nem gondolja, hogy - azért e gyanakvás, mert arra is lehetne példákat sorolni, hogy bizonyos újítások mögött bizonyos manipulációié is felfedezhetők? — Valóságos, vagy feltételezett manipulációkból kiindulva még nem lehet általánosítható értékítéletet alkotni. A lényeg: az ország szellemi kapacitásával, az emberek szellemi teljesítőképességével nem gazdálkodunk megfelelően. A manipulációkat illetően pedig hadd mondjak egy példát, mert a kifejezés használatakor, bizonyára arra gondolt, hogy egyes újításoknál célszerű dolog bizonyos személyekkel társulni az újítás elfogadása és bevezetése érdekében. Nos: az Észak-magyarországi Vegyiműveknél kitalálták, hogy adott esetekben érdemes az újításokat megvalósító embereket is anyagilag érdekeltté tenni, lévén, hogy egy újításnál nemcsak az ötlet, de annak kidolgozása is rendkívül fontos. Ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásokkal elkerülhetők a manipulációk, tiszta légkör teremthető az újítások körül. De ilyen megoldásokon csak ott és csak azok töprenghetnek, ahol és akik felismerik az újítómozgalom hallatlan gazdasági, társadalmi jelentőségét; akik bátran ösztönöznek arra, hogy mindenki gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy az üzem versenyképes maradjon. í Vértes Csaba Mfrnsiu €} 1977. június 19., vásáraim Mérő Miklós Tanácsi támogatással Középüzemmé fejlesztik a hatvani szövetkezetei i /
