Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

Készülődés az aratásra Ötszáz kombájn startol Heves megyében A jövő héten már aratnak a hevesi homokon Már sárgulnak a kalá­szok és ahogy tervezik, a jövő héten megkezdik az aratást a hevesi homokhá­ton. Kezdetét veszi tehát az idei nagy munka, a nyári betakarítás. Mindenütt ké­szülődnek már, megyeszerte kijavították a gépeket, fer­tőtlenítik a raktárakat és várják az új gabonát. A szárazság még nem 0 O károsított Mindez olyan egyszerűnek, évről évre visszatérő do­lognak tűnik, ám ha visz- szapergetjük az idő kerekét és felelevenítjük az utóbbi hónapok eseményeit, akkor látjuk, hogy nem is volt olyan egyszerű. Vegyük csak sorjába. Tavaly ősszel időben, jól előkészített föld­be került a búza és az ár­pa. Szépen ki is keltek és megerősödtek a vetések. Az­tán jött a tél, amely ke­mény volt és havas. A téli és a kora tavaszi hónapokban a sokévi csa­padékátlagnak csaknem a kétszerese esett. Emiatt sok volt a tavasa belvízkár és csaknem háromezer hektár gabona pusztult el. Aztán megfordult a helyzet. Az esős időt rendkívüli száraz­ság váltotta fel. Füzesabony —Tárnáméra körzetében például másfél hónapja nem volt egy csepp eső sem, a megye többi részén viszont a május közepi jégveréstől eltekintve volt esőzés, ami jól jött a gabonákra és a zöldségfélékre. A szárazság eddig a ga­bona érését nem károsítot­ta. sőt mint Kocsis Gyulá­tól a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes veze­tőjétől megtudtuk az érés meggyorsult és a jövő héten Heves környékén már meg­kezdik az őszi árpa aratá­sát. Ezen a nyáron hetvenezer hektár kalászost, 4600 hek­tár magborsót és káposzta- repcét takarítanak be közös gazdaságaink. Az előzetes becslések szerint 25 ezer vagon termésre számítanak, s ez nyolcezerrel több a ta­valyinál. Mindez a hozamok várható növekedésére utal. A megye gazdaságaiban 500 gabonakombájn áll készen­létben, várva az aratás kez­detét. Harminccal több ara­tó-cséplő gép kezdi meg most a munkát, mint egy évvel ezelőtt. Elismerésre méltó a Heves megyei AG­ROKER Vállalat kedvezmé­nyes kombájnvásárlási ak­ciója. melynek eredménye­ként további 21 arató-csép­lő gépet rendeltek a gaz­daságok. Betakarítás 16—17 nap alatt Vélemények szerint ezzel a megnövekedett gépparkkal 16—17 nap alatt betakarít­hatják a kalászos gabonafé­léket megyénkben is. Tíz évvel ezelőtt ez a munka legalább másfél hónapig tartott. A felkészülést né­hány alkatrész hiánya ugyan lassította, mégis állami gaz­daságaink és szövetkezeteink nagy gondot fordítottak az aratási előkészületekre. Az üzemekben idén 40 száza­lékkal több gabonát száríta­nak meg, mint tavaly, így az esetleges esőzések ellené­re is kevesebb lesz a ned­ves búza. A Heves megyei TESZÖV irányításával az alföldi és a hegyvidéki gazdaságok együttműködési megállapo­dást kötöttek a kombájnok közös használatára. Miután az alföldi részen június má­sodik felében megkezdik az aratást, így a hegyvidéki üzemek kombájnjaikat át­csoportosítják az alföldi te­rületekre. Júliusban pedig, amikor a hegyvidéken is be­érik a gabona az alföldi gazdaságok gépei segítenek majd. Ha az időjárás szá­raz, napfényes marad, ak­kor naponta nyújtott mű­szakban 12—14 órán át vág­ják majd a gépek a gabo­nát. A szalmabetakarítás után pedig nyomban hozzá­látnak a tarlóhántáshoz, hogy ezzel is időben végez­zenek. Készülődnek az új búza fogadására a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatnál is. Heve­sen, Gyöngyösön. Egerben, Füzesabonyban és a selypi malomban folyamatosan fer­tőtlenítik a raktárakat és felújítják a gépeket. Az idei nyáron 12 nagy telje­sítményű magtisztító gépet, 139 szállítószalagot és anyag- mozgatót, kilenc nagy telje­sítményű szárítót helyeznek üzembe. 140 ezer fonna kenyérgabona Fodor Sándor, a vállalat megbízott kereskedelmi igaz­gatóhelyettese elmondta, hogy az aratás kezdetétől a megyében 37 helyen fogad­ják, a gabonát. A torlódá­sok elkerülésére Gyöngyö­sön például három, Hevesen pedig két helyen is. Napon­ta mintegy hétezer tonna árut vesznek át a nagyüze­mektől. A vállalatnál 140 ezer tonna kenyérgabona, 8500 tonna sörárpa és 4000 tonna takarmánygabona fel­vásárlására számítanak. A legfontosabb kenyérgaboná­ból várhatóan 15 ezer ton­nával több lesz, mint ta­valy. A megnövekedett mennyi­ségeket raktárakban helye­zik el. 32 ezer tonnát zárt raktárakban, 38 ezer tonnát pedig farostlemezekből ké­szüli ideiglenes tárolókba tesznek. Ez sem lesz elég, ezért további 35 ezer tonna gabonát termelőszövetkezeti bértárolókban helyeznek el Vámosgyörkön, Horton, Hat­vanban, Tiszanánán Porosz­lón, Andornaktályán. Elké­szült a Kápolna határában létesített tízezer tonnás kor­szerű csarnoktároló is. ahol júniusban a környék gazda­ságaitól fogadják majd az új árpát és a búzát. A vállalat 54 termelőszö­vetkezettel és hat állami gazdasággal kötött szerző­dést a gabonafelvásárlásra. Négy szövetkezet: az abasá- ri, az egerszóláti, az isten- mezeji és a bélapátfalvi nem szállít búzát, mivel olyan kicsi a termőterülete, hogy nem ad el a termésből. A felkészülés tehát befejezésé­hez közeledik. Az utóbbi évekhez képest az idén több gabona tárolására nyílik le­hetőség megyénkben. így re­mélhetőleg nem lesz fenn­akadás az átvétellel és vár­hatóan az elhelyezéssel sem. Mentusz Károly Kőbányászok: A kőbányászat mindig is a legnehezebb munkák közé tar tozott. Az egykori „hegynyű- vők” utódai már nagy teljes ítményű gépekkel dolgoznak• A bulldózerek, a villamos kotrók segítségével naponta több ezer tonna követ fejtenek le a hegyoldalból. Bonamid-csigáva! envszcrííbb A szőlőtartó betonoszlo­pokat eddig a nagyüzemek­ben a végükön nehézkesen kezelhető betontuskókkal ,,húzatták”, rögzítették. A Borsodi Vegyi Kombinátban olyan, percek alatt teljes rögzítőszilárdságú Bonamid- csigát szerkesztettek, amely egy fémrúd segítségével „be­csavarható” a talajba. Az új csigát a Toka.i-Hegyalján le­vő mádi Rákóczi Szakszö­vetkezetben próbálták ki, ahol az kitűnően bevált. A Bonamid-csigákbol eddig Tokaj-Hegyalján harmincez­ret használtak fel. Újítási-találmányi kiállítás A Kohó- és Gépipari, va­lamint a Nehézipari Minisz­tériumhoz tartozó 76 válla­lat részvételével a vasas­szakszervezet centenáriuma alkalmából újítási és talál­mányi kiállítás nyílt ked­den a kohó- és gépipar Technika Házában. A be­mutatón 232 újítást és talál­mányt mutatnak be hár^m szakcsoportban: a gyárt­mányfejlesztés, a gyártás- és technológiai fejlesztés, valamint a munka- és üzem- szervezés és biztonságtechni­kai területén. A kiállítást Gácsi Miklós kohó- és gép­ipari államtitkár nyitotta meg. A kiállító vállalatok közül 15 kapott arany-, ezüst-, és bronzplakettet, valamennyi­en több újítást és talál­mányt mutatnak be és ezek a vállalatok érték el az el­múlt években a legtöbb eredményt a hasznosításban. Első díjban részesült a Le­nin Kohászati Művek, a Szerszámgépipari Művek, az Ikarus, az Egyesült Izzó és a Bakony Művek. Két hét barátaink között Ahol fehér az éjszaka IV. (Befejező rész) HOGY VALÓJÁBAN mennyire igaz az a köz­mondás, miszerint milyen kicsi is a világ —. arról Leningrádban győződhet­tünk meg ismét. Az ottani kártyagyárban járva, a cso­portunkat szívélyesen foga­dó és kalauzoló Arkagyij Georgijevics Sztemyin fő­mérnök személyében isme­rősre akadt Takács József- né, a pesti kártyagyár dol­gozója. Sztemyin elvtárs két éve , járt Magyarországon, és akkor találkoztak a kártya­gyárban. Most hát azonnal találtak közös ismerősöket is, s mindjárt közvetlenebb­re fordult a beszélgetés. Szí­veden mutatták meg a gyár százesztendős fejlődését do­kumentáló múzeumot, mely­ben ott találtuk az első ter­mékeket —, de azoknak a képeit is, akik hatvan esz­tendővel ezelőtt ott harcol­tak a Téli Palotánál. Most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójára készülve, szerte az országban — náluk is újabb vállalásokat tettek, sok helyen fejezik be az éves tervet az évforduló napjára. Nagyon jóleső ér­zés volt, hogy akárhol jár­tunk, mindenütt elismerően beszéltek a csepeliek kez­deményezéséről, melyhez csatlakoztak más szocialista országok üzemei is. MINDENÜTT SZÍVESEN beszélgettek a munkájukról, megmutatták felszerelései­ket. s például Moszkvában, a Il-es számú nyomdában, nemcsak körbevitték a cso­portot az üzemlátogatáson, hanem ha látták, hogy egyik-másik folyamat az át­lagnál is nagyobb érdeklő­dést vált ki, megálltak meg­magyarázni a gép előnyeit kapacitását — a táblázó­gépnél. mely két műszak­ban ellátja a három mű­szakban dolgozó könyv­nyomdát, még azt is el­mondták, Harkovban ké­szült, egyedi darab. Nem lehet nem emlékez­ni a forró hangulatú barát­sági estekre, s az egyéni ta­lálkozókra, az előadások szüneteiben. Szót váltottak és értettek vendégek és ven­déglátók, címek cserélődtek, meghívások születtek és ezt mindenki nagyon komo­lyan gondolta. De ismeret­len embereknél, az utcai ta­lálkozásoknál is lépten-nyo- mon érezhettük, szívesen lá­tott vendégek vagyunk. Leningrádban a fehér éj­szakák kezdetén érkeztünk. Természetes, hogy úgy érez­tük ezt az éjszakát nem le­het átaludni. Nekivágtunk az éjszakai Leningrádnak, hogy megnézzük a Néva- partot, s természetesen azt is, hogyan nyitják meg éj­szaka a hidakat a tengeri hajók előtt. Űtbaigazítást kerékbe tört orosz szavak- val. de leginkább magyarul kértünk. A válasz mindig készséges volt s mi indul­tunk is az általunk helyes­nek értett irányba. Mehet­tünk már vagy négy-ötszáz métert, mikor lélekszakadva rohant utánunk egyik útba­igazítónk. Nagy nehezen megmagyarázta, hogy nem jó irányba tartunk, s addig mellettünk is maradt, amíg meg nem győződött arról, csakugyan kijutunk a Néva- partra. Jó barát volt a buszveze­tő is, aki az éjszaka felnyi­tott hidak megcsodálása után különjárattá nyilvání­totta autóbuszát, vissza vitt bennünket a folyótól mint­egy öt kilométerre levő szállóba. LAPOZGATVA JEGYZE­TEIMBEN, oly sok a rae- sélnivaló. A kijevi Damyi- cáról, a munkásnegyedről, a minszki forrásvízről, amely­hez hasonlót itthon ihat­tunk. A Finn-öböl méltóság- teljes vizéről, a petrodvoreci csalafinta ' szökőkutakról, amelyek olykor nyakon ön- tik a nézelődőket. Ki győz­né elmesélni, látni kell! Maradandó élmény volt a Moszkvai Nagycirkusz, s a látogatás a Sztanyiszlavszkij Színházban, ahol a minden­napi próbákat nézhettük meg. Barátokat szereztünk ma­gunknak és barátokat szak- szervezeteinknek is. És ba­ráti kapcsolat szövődött a küldöttség tagjai között is. Hálókocsinkon osztoztunk — mi. a Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének küldöttei, a pedagógus és a művésze­ti dolgozók szakszervezeté­nek küldötteivel. Utunk vé­gén, még a határon túl fel­keresett bennünket egy szov­jet újságíró kolléga és arra is választ kért, hogyan ta­lált egymásra a több szak­mát is képviselő három szakszervezet küldöttsége. A valós választ kérdésére a beszélgetés végén kaphatta, amikor félhangosan azon töprengett, meg kellene ke­resni a velünk utazó négy művészt is, de eléggé későn van már. Semmi vész — nyugtatta meg Kiss Gyuszi, a papír­gyári lakatos — majd én beviszem hozzájuk az elv­társakat. S ez valóban ter­mészetes volt, hiszen a hosz- szú úton. a váratlan esti koncerteken sokszor volt kí­sérője a három operaéne­kesnek Kiss Gyuszi kelle­mes baritonja. GYORSAN ELSZÁLLT a két hét, s ma már itthon, a hazai földön háromszázan rendezgetjük emlékeinket, hogy tovább adhassuk, mit láttunk, mit tapasztaltunk. Deák Rózsi A bányában fontos munkát végeznek a tmk-mühely jós vitóbrigádjának tagjai. Közülük a két legfiatalabb, Ka­tona János és Molnár János egy Tátra-motor karban tar­tását végzi• hogy a következő műszakokban kiesés nél­kül dolgozhassanak a géppel a fejtésen. (Fotó: Szántó György^ _ Robbantómesterek — Rácz Emil és Rozsnakl Szilárd —J készítik elő a terepet. Ezen a részen folytatódik majd S munka a robbantás után.

Next

/
Thumbnails
Contents