Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
Lírikus, póz nélkül Ladányi Mihállyal irodalomórán llát bizony az a rendhagyó jelző kissé túlzás. [ Nincs ,ebben semmi újszerű, semmi szokatlan. Az író megjelenik az osztályban, üdvözlik, helyet foglal, elhangzanak a majd mindenütt egyforma, általánosságokba burkolódzó kérdések, s ezt követően az előre sejthető, sablonos válaszok. Mi tagadás: az újságíró erre - számított az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola biológia—kémia tagozatos II. b osztályában is. Ez egyszer kellemesen csalódott. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy Ladányi Mihályt kísérte el, azt az eredeti tehetségű költőt, aki nem kedveli a fellengzős önmutogatást. A másik motívum is lényeges: ezeket az elsősorban természettudományos érdeklődésű 'gyerekeket magyartanáruk — Ladó Erzsébet — felkészítette erre a találkozásra. Ráadásul a lányok és fiúk örömmel vállalták ezt a feladatot, s néhányan még a zeneszerzéssel is megpróbálkoztak, s gitárkísérettel adtak elő néhány kifejező költeményt. Verseket mondtak, s utána egyre-másra kérdeztek, azok kíváncsiságával, akiket valóban érdekel vendégük egyénisége, a művészetről, a világ dolgairól alkotott véleménye. A riporter teendője csak az, hogy a krónikás pontosságával idézze fel az emlékezetes óra hangulatát. Az ifjúság varázsa — Mit jelent az ön számára a gyermekkor? — Elsősorban soha meg ■ nem boniló kötődést a természethez. Diákkoromban társaimmal együtt gyalog és kerékpáron végigbarangoltuk az országot. Minden nyáron egy-két megyét jártunk be. Az ember szinte megújult, s elfeledte valamennyi bosszúságát. Valamennyi tájrészlet tökéletes remekmű. Nincs az a művész, aki versenyre kelhetne ezzel a sosem gyengülő alkotóerővel. Megfigyelték-e, hogy egy nyárfaerdő olyan fenséges, mint egy gót templom? — Az Esti dal valamiféle visszavágyást jelez? — Kétségkívül. Egy alföldi nagyközségben születtem, s barátaimmal innen indultam nagy kóborlásokra. Valóban azt éreztem, hogy ■ 7. — Nos, hallgatom, Aliaga Kulijevics. — Ügy nézett a látogatójára, mint az orvos, aki a beteg külsejéből ítélve sebtében meg . akarja állapítani a diagnózist. — Pont Raszulovval akart beszélni ? — Igen... De különben .,. Mindegy... A jubileumi bizottságra van szükségem — mormogta Aliaga Kulijevics, majd váratlan határozottsággal hozzáfűzte: — Az adott esetben önre. — Mivel szolgálhatok? — mondta a bizottság elnöke. Aliaga Kulijevics némán kinyitotta az aktatáskáját és elővette a régi kéziratot. ' — Nézze meg. ' Gambarli átfutott néhány sort. — Gázéi? _ Ipen. Nemrég fedezték « ft... Bagdadi- tanítványa sn.rat.ja el benne mesterét, aki eltávozott a múlandó vi,„Bennem metszették az utak s folyók egymást, Az alkonyat mindegy, hol ért: olyan nagyon testvérük voltam én a fáknak, „s a falu estetájt olyan volt” mint egy meleg Arany-idézet.” Menyire más ez mint a felnőttkor rendre szabott menete. Ma „már mindig ugyanaz az utca, a kilincs ugyanúgy csikordul az izzadt és feltört tenyérben.” Hát innen a nosztalgia, a sóvárgás az egészséges környezet után. ahol nincsenek ideges panaszok, ahol ismeretién a neuraszténia. A kinyilatkoztatás elmarad — Nem érzi. hogy stílusa, kifejezésmódja kissé nehezen érthető? — Ez nézőpont kérdése. Egy biztos: semmiképp nem én vagyok a leg'homályosabb lírikus. Az erőszakolt közérthetőség gondolati szegénységre vezet, s végső soron a költészet halála. Dolgozzon ercj kicsit az olvasó is, mert így az érzelmi hatás erősebbé, mélyebbé formálódik. Van, aki írásjeleket sem használ. Ez a szokás általában nem a divat szüleménye. Ügyes fogás, hiszen az érdeklődőt arra készteti, hogy újra alkossa a mondatokat, azaz még inkább tudatosodik benne a lényeg. — Hangvétele egyéni, látásmódja sajátos. Legtöbbször kerüli az ünnepélyességet. Miért kedveli a groteszket? — Álláspontom valóban sajátos. Szerintem a magyar irodalom egyik öreg hibája az. hogy szinte valamennyi alkotó pódiumról szól, s pózolva kinyilatkoztat. Terjeng a pátosz olyankor is, amikor semmi szükség nincs rá. Le kell szállni a parnasszusi magaslatról. Az egyszerű, a nagyon is földön járó emberek egyáltalán nem kedvelik az üresen kongó szavakat, s megmosolyogják, ha valaki „fennséges fejét égre vetve hordja”' és „bánatát könnyed szonettbe tojva a kávéházban zengőn kotkodácsol.” Őszinte indulat nélkül nincs valamirevaló mű. Ha látom az élet visszásságait, ha nap mint nap önzésbe ütközöm, ha olyanokkal találkozom, akik nagy lendülettel építik a maguk kis maszek szocializmusát,- s közben kenetes, fellengzős szólamokat pufogtatnak a köz javáról, hogy ne fogna el a jót akalágból. Nézze meg az utolsó beytet. — „És ellobbant Bagdadi gyertyája” — szavalta Gambarli elvtárs. — Ügy, úgy. És itt van elrejtve a halálozási éve. Az abdzsat szerint a hedzsra háromszáznyolcvankilencedik esztendeje. Öt évvel később, mint ahogy mindketten gondoltuk. — Ha ez valóan így van, akkor gratulálok — szólt Gambarli olyan hangon, mintha csak azt mondta volna: „No és, elfogadom a kihívást ...” — A dokumentum hiteléhez nem fér semmi kétség. — Ne siessen a következtetésekkel. kolléga. — Bátorkodom megjegyezni, hogy én sohasem sietek. De most, amikor kézenfekvő ténnyel állunk szemben, sietni kell. — Nos, mit javasol? Talált egy támaszpontot és most rók, az igazért kardos- kodók mérge. Ide kell a maró gúny, a görbe tükör. Sürgetés, gondolkodásra — Véleménye szerint mi a poéta feladata? — Nem természetem a hurrá-optimizmus. Azt vallom: mi, írástudók, nem változtatjuk meg a világot, nem mi oldjuk meg a nagy problémákat. Ennek ellenére mégsem lényegtelen, amit csinálunk, amit tennünk kell, ha csak égy csöppet is becsülni akarjuk önmagunkat. Kérdőjeleinkkel felhívjuk a figyelmet arra, amit vétek észre nem venni, ami nem helyes, ami elitélendő, amin feltétlenül változtatni kell. A többség ma már megszokta, hogy mérlegelés nélkül fogadja el a tényeknek álcázott információkat, s nem keresi, kutatja a látszat mögött rejlő valót. Nem szeretem például a televíziót, mert mű- sordömpingjével — a produkciók egy része ráadásul szellemileg korcs és színvonaltalan — időt rabol, eluralkodik a nézőkön, s leszoktatja őket arról, hogy töprengjenek, kétkedjenek, és megfogalmazzák, elmondják, megvitassák saját elképzeléseiket. Gondolkodásra kell hát serkenteni őket, hogy látva lássanak. Ha ezt a célt szolgáljuk, akkor nem verseltünk hiába, s viszonylag tisztességgel teljesítettük küldetésünket, mert az értelemmel társult érzelem elhivatottságtól vezérelt képviselői leszünk. Sokkolni kell a ma emberét, hogy adja fel közömbösségét. Ha ég a szomszéd háza, siessen oltani,« ne tétlenkedjen azért, mert az övébe nem sodort a szél tűz- csóvát. Ne csak a maga üdvéért ügyködjön, hanem szorgoskodjon mindannyiunk javára is. ★ A kérdések egymást követték. A csengetéssel senki sem törődött. Valamennyien otthon éreztük magunkat, senkit sem zavart feszélyezettség. Az egyik diáklány ezekkel a szavakkal nyújtotta át a vendégnek a virágcsokrot. — Köszönjük az élményt, jó, hogy eljött hozzánk, mert mi fiatalok visszük majd tovább társadalomépítő türelmetlenségét. Ehhez a költő őszintén kívánhatott sikert... Pécsi István kifordítja a sarkából a földgolyót, igaz? Gambarli ki akarta nyitni a száját, hogy mondjon valamit, de félrenyelte a füstöt. És amíg kiköhögte magát, Aliaga Kulijevics a tulajdon elgondolásaival töltötte ki a szüneteket, mint az ökölvívó, aki a mérkőzés első perceitől kezdve magához akarja ragadni a kezdeményezést. — Igen, igen, értem, hogy a javaslatom képtelen. Ám csak első pillantásra. Ha azonban jobban belegondolunk, így lenne igazságos és tudományos szempontból elvszerű. — De engedje meg, ez ... ez egyszerűen elképzelhetetlen! Khe-khe... Irreális! Értem, hogy tudományos szempontból... De képzelje csak el egy percre, milyen helyzetbe kerülünk, ha ... de mit kell itt magyarázni! Elindítani egy ilyen munkát, mozgásba hozni egy ilyen apparátust — sajtó, khe, rádió. khe, televízió, vendégeket hívni, aztán meg becsapni az orruk előtt az ajtót? Gambarli csakugyan nem érte fel ésszel. Aliaga Kulijevics türelmesen várta, hogy befejeződjék az érváradat, amelyet a bizottság elnöke zúdított rá. — Meggyőződtünk róla, hogy ami a történelmi tényt illeti, tévedtünk. A jubileum azonban törvényesíti ezt a tévedést. Megőrzik a talpas házat Az Ormánság ősi központjában — Sellyén — szabadtéri múzeumot alakítanak ki, ahol a helyi népi építészetnek állítanak emléket. A híres Ormá nság-kutató Kiss Géza nevét viselő sellyei múzeum központja a jellegzetes talpas ház. Ez a gerendakoszorúra épített. vesszöfonatú és sárral tapasztott épület — a gyakori árvizek miatt — mozgatható volt. (MTI fotó — Bajkor József felv. — KS) Döntött a Legfelsőbb Bíróság mennyi kártérítést FIZESSEN A BUSZVÁLLALAT? Egy vidéki, önállóan dolgozó kertész az egyik közlekedési vállalat autóbuszán utazott. Menet közben a kocsi megcsúszott, fának ütközött, és a kertész az autóbuszból kiesett. Oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy keresőképessége több mint 67 százalékkal csökkent, tehát III. fokozatú rokkant lett; miután állapotában javulás nem várható, rendszeres mezőgazdasági, kertészeti munkák végzésére alkalmatlanná vált. A rokkant 50 ezer forint kártérítésért és havi 3700 forint baleseti járadék megítéléséért az Állami Biztosító megyei igazgatósága ellen pert indított. Törvényességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: — Nem fogadható el az az álláspont, hogy a kertészt csak 20 ezer forint kártérítés és havi 1500 forint járadék illeti meg, mert kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, nevezetesen: irányítása mellett a kertészeti munka többsége napszámosokkal is elvégezhető volt, felesége is segíthetett volna. Figyelembe kellett venni ugyanis, hogy az asszony nagyrészt a magatehetetlen, súlyosan beteg ember ápolásával volt elfoglalva. Nincs kellően tisztázva az sem, hogy az ültetvényt valóban haszonbérbe adhatta volna. Igaz, ezt meg sem kísérelte, sőt még terményei értékesítéséről »sem gondoskodott, s mindezek miatt egyenlő arányú kármegosztást kellett alkalmazni. — A Legfelsőbb Bíróság véleménye az — hangzik tovább a határozat —, hogy a rokkant felesége az értékesítéssel csak akkor foglalkozhatott volna, ha helyette más látja el a beteg férjé ápolását és gondozását. ’ Ez viszont jelentős költséggel járt volna. Ezen túlmenően nincs adat arra, hogy a rokkant lakóhelyén ténylegesen milyen a munkaerőhelyzet: a termeléshez és az eladáshoz adódott-e segítség és milyen munkadij mellett? Tehát a kárcsökkentés lehetősége tisztázásra szorul. A járadék megállapításánál is elengedhetetlen annak megállapítása, hogy idegen munkaerő bevonásával a rokkant kertészeti tevékenységének folytatása mennyiben lehetséges és mibe kerül. Bár az orvosszakértő véleménye szerint megmaradt munka- képességével napi két-há- rom órai könnyebb fizikai munkát teljesíthet, de ennek mindaddig nincs jelentősége, ameddig nem bizonyosodik be, hogy csökkent munkaképességét lakóhelyén kereső foglalkozással hasznosítani tudja-e. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 58 éves; más szakképzettséget igénylő munkakörben való elhelyezkedése nem várható el tőle. Egyébként is a havi 1500 forintban megállapított járadék nem alkalmas a rokkantat ért anyagi hátrány kiküszöbölésére, hiszen ez az összeg alatta van a szakképzetlen segédmunkás legalacsonyabb keresetének. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kártéríté’s és a járadék összegének megállapítására új eljárást rendelt el. VISSZAJÁR-E A. TANULMÁNYI ÉS AZ ÉPÍTÉSI SEGÉLY? Egy vidéki vállalat technikus alkalmazottjával tanulmányi szerződést kötött, amelyben az illető vállalta, hogy a Műszaki Egyetem építészmérnöki kara levelező tagozatán képesítést 6zerez, amit a vállalat anyagilag megfelelően támogat, ha tanulmányi befejezése után öt évig munkaviszonyát nem szünteti meg. Még 22 ezer forint lakásépítési kölcsönt is nyújtottak neki, azzal a feltétellel, hogy azt nem kell visszafizetnie, amennyiben munkaviszonyát tíz évig fenntartja. A megállapodás szerint visszakövetelhető a tanulmányi támogatás, ha a technikus kötelezettségét nem teljesíti. Az illető azonban tanulmányait nem fejezte be, sőt később, áthelyezéssel másik vállalathoz került. Ezek után a tanulmányi szerződést kötő vállalat a kifizetett összegék és a lakásépítés támogatására nyújtott kölcsön visszafizetését követelte. A technikus pert indított. Arra hivatkozott, hogy nem terheli szerződésszegés, mert munkaviszonyát volt munkaadója hozzájárulásával, kölcsönös megállapodással szüntette meg. A legfőbb ügyész törvényességi óvására ez az ügy is a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely ezúttal szintén új eljárást rendelt el. — Egymagában az a körülmény, hogy a vállalat a munkaviszonynak áthelyezéssel történő megszüntetéséhez hozzájárult, a dolgozót a nyújtott anyagi támogatással kapcsolatos megtérítési kötelezettség alól nem mentesíti — hangzik a határozat. Amennyiben azonban a tanulmányi szerződésben úgy egyeztek meg, hogy áthelyezés esetén az anyagi támogatást nem kell visszatéríteni, a dolgozó a szerződésszegés következményei alól mentesül. Tisztázni kell tehát, hogy a felek milyen tartalmú tanulmányi szerződést kötöttek. Azt is vizsgálni kell, hogy a technikus miért kényszerült tanulmányainak abbahagyására, mert azt állítja, hogy állandó foglalkoztatásával a vállalat a tanulásban akadályozta. A lakásépítéssel kapcsolatos kérdés is a felek között kötött megállapodás rendelkezéseitől függ. Mindezeket az új eljárásban kell tisztázni; Hajdú Endre A docens mohón leszívta a dohányfüstöt. Az izzó tűz gyorsan habzsolta a cigarettát. Aliaga Kulijevics tekintete véletlenül ráesett a dobozra. Valamilyen latin felirat volt rajta. — Aliaga Kulijevics! — mondta szinte könyörögve Gambarli. — A gyerekeire esküszöm, hogy távol áll tőlem minden személyes számítás. Kész vagyok arra, hogy mindenki füle hallatára elsőnek, igen, igen. elsőnek tegyem közzé az ön felfedezését! A jubileumhoz azonban ennek semmi köze. A fényezett asztal visz- szatükrözte Gambarli beszabályozott mozdulatait. Aliaga Kulijevics. fejét lehorgaszt- va látta a bizottság elnökének második, megfordított arcát. Ügy rémlett neki. hogy két Gambarlival beszélget — ezzel az élő. valódi Gambarlival, és azzal a megfordított, fényezett másikkal. — Minden történelmi dátumnak pontosnak kell lennie — mondta szenvtelenül. — A halhatatlanság azonban nem egyetlen dátum. A halhatatlanság az utódok tudatában való permanens továbbélés. Értse meg végre! — Gambarli patetikusan ejtette ki a szavakat, de a hangjából bosszúság csendült. „Szép kis ügy — gondolta Gambarli. — Bármennyi szót fecséreljek is rá — nem adja fel. Természetesen azt gondolja, hogy mi csak a jubileumi prózát értjük. Ö az igazság bajnoka, mi viszont keményfejű bürokraták, karrieristák vagyunk... De hogy lehetne észre téríteni? Ügy, hogy ez tapintatos legyen ... Különben még elmegy egészen „fel”, mondván, hogy nem hallgatták meg.” És akkkor hirtelen felötlött benne egy gondolat: — No, jó. De miért nem követeli mindjárt, hogy a jubileumot hónapra pontosan ünnepeljük? Napra? Órára? Aliaga Kulijevics erre nem számított. Ügy érezte, hogy ellenfele kitapintotta vitathatatlannak tűnő követelésének sebezhető pontját, és hogy egész érvelése alól kicsúszott a talaj. — No látja — hallgat. A jubileum tiszteletadás, szimbólum, szertartás, ahogy tetszik. és nem az Aeroflot menetrendje. A jubileum az jubileum, a tudomány meg tudomány. — Éppen erről van szó! — erősítette meg Aliaga Kulijevics, aki partnere szavait a maga módját értelmezte. . Gambarli lehorgasztotta a fejét, nem látta a végét ennek a beszélgetésnek. Tekintete a kéziratra esett, belekapaszkodott az arab betű kacskaringójában megbúvó halvány pontba... A pontocska elütött a . többitől. Ezenkívül nem is a kacskaringó közepén volt, hanem egy kicsit odébb. (Folytatjuk)
