Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-14 / 112. szám

^ ••*AAAAA*AAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA<MWMWM*MWMYVSArfMkAA*MMMWMMM

4i

Péntek esti külpolitikai kommentárunk:

Itália

Támadás a szélekről

ISMÉT VÉR FOLYT RÓMÁBAN. Ki tudná mer mondani, hogy akár csak a múlt egy év alatt hányszor csaptak össze rendőrök és szélsőséges csoportok tagjai, s hányszor szállitatták szirénázó mentőautók a sérülteket.

Csütörtökön délutántól késő estig azonban a szokottnál is hevesebb harc tombolt az örök város történelmi központjában, a Bernini-szobrokkal ékesített Piazza Na- vona környékén. S ami tragikus színbe vonja a felelőtlen suhancok provokációját: egy 19 éves diáklány, Gior- gina Masi vőlegénye oldalán hirtelen a gyomrához kapott és összecsuklott- Haslövésébe a helyszínen belehalt. Békésen sétált a környéken, s eddig még tisztázatlan, hogy rendőrgolyó érte-e — a karhatalom állítólag csak vízágyúkat és könnyfakasztó gránátokat vetett be a tömeg szétoszlatására —. vagy a vaktában lövöldöző ultrák valamelyike találta-e el?

Különböző előjellel egyre inkább elszaporodnak Itáliában az erőszakos cselekmények. Óhatatlanul kínálkozik a párhuzam: miközben az ország jövőjéről sorsdöntő párbeszéd alakult ki az Olasz Kommunista Párt és a kereszténydemokraták között, szélsőséges elemek anarchiahangulatot akarnak teremteni, s nem válogatnak eszközeikben, hogy a közrendet minél bizonytalanabbá, a közhangulatot pedig ingerültté tegyék.

MA MAR TUDJUK, a tavaszi zavargásokat Róma, Bologna és Milánó egyetemén nem a tanulóifjúság, hanem a közéjük furákodott provokátorok élezték ki. Akik a terror rnagvát, előszeretettel hintik el Itáliában, azok küldik a mindenre elszánt bérgyilkosokat bírák és rendőrőrszemek ellen, s azok bujtogatnak gyújtogatásra, rombolásra, merényletekre. Már gyakran megírták az olasz helyzet elemzői, hogy a szélsőjobb- és a szélsőbaloldal végeredményben egy gyékényen árul. Sajnálatos, hogy olykor jószándékú ifjak is közéjük keverednek, olyanok, akiknek alapjában véve semmi közük az ultrákhoz.

Bizonyos, hogy a terroriiangulat és a megfélemlítés mögött olyan erők állnak, amelyeknek nincs ínyére a kommunisták közeledése a hatalomhoz. Az sem kétséges, hogy a különböző szélsőséges baloldali csoportocskák akarva-akaratlan azoknak tesznek szolgálatot, akik titokban a demokrácia helyett a diktatúra, az erős kezű katonák színre lépésének 6zálláscsinálói.

IT ALI A MÁR HÓNAPOK ÓTA a terror légkörében él. Olyan feszültségben, amely aligha kedvez az ország második legerősebb pártja és a kereszténydemokraták higgadt, tárgyilagos és konstruktív eszmecseréjének.

Gyapay Dénes

Titkári

értekezlet

Varsóban

(Folytatás az 1. oldalról)

Mint a tanácskozáson leszögezték, a pártfejlesztés szempontjából nagy jelentőséggel bír a párt sorainak a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség haladó, leg- öntudatosabb képviselőivel való állandó feltöltődése, a kommunisták nevelése, társadalmi-politikai — és munkaaktivitásuk növekedése. Emellett nyomatékosan hangsúlyozták a munkásosztály vezető szerepét a kommunista- és munkáspártok további erősítésében, a tömegekre gyakorolt hatásuk fokozásában, a társadalmi-gazdasági átalakítások megvalósításában.

A felszólalásokban jelentős helyet foglaltak el a párton belüli viszonyokriak a demokratikus centralizmus — mint az eredményes pártmunka elengedhetetlen feltétele — alapján történő tökéletesítésével kapcsolatos kérdések. Nagy figyelmet fordítottak a párton belüli demokrácia továbbfejlesztésére és mélyítésére, a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés elveinek tiszteletben tartására, a pártok káderpolitikájának kérdéseire.

A tanácskozás résztvevői tapasztalatcserét folytattak a pártkongresszusokon kijelölt társadalmi-gazdasági tervek megvalósításáról, az ideológiai munka megszervezéséről. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére való előkészületekről, valamint a testvérországok életének más fontos eseményeiről.

Az értekezleten hangsúlyozták, hogy a testvér pártok fejlődése és erősödése a marxizmus—leninizmus elvei alapján valósul meg, összhangban az egyes országok társadalmi-gazdasági és politikai felvételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival.

(TASZSZ, PAP)

Waldheim találkozója Gromikóval

és Vance-szel

Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkár^ május 18-án Géniben találkozik Gromiko szovjet és Vance amerikai külügyminiszterrel. Az ENSZ- ben dolgozó diplomaták véleménye szerint a megbeszélések egyik tárgya a genfi közel-keleti konferencia felújítása lesz.

Waldheim a hét végén Ma- putoba utazik, ahol részt vesz az ENSZ Rhodesiával, illetve Namíbiával foglalkozó konferenciáján. A fótitMoszkva - Helsinki csúcs

Vlagyimir Lomesko, az APN politikai szemleírója Urho Kekkonen küszöbön- álló 6zovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban megállapítja. hogy az új Moszkva— Helsinki csúcstalálkozó méltán kelti fel az európai politikusok érdeklődését.

Moszkva és Helsinki kapcsolata ugyanis nemcsak a jószomszédi viszonyokat pél- dázza, hanem az eltérő társadalmi rendszerű országok kölcsönös kapcsolatának modelljeként is szolgál.

Rámutat, hogy Urho Kekkonen moszkvai látogatása során aláírják az együttműködés fejlesztésének 1990- ig szóló távlati progamját, majd a következőket írja:

— Helsinki 1975. augusztusában, a biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres befejezésével méltán vált összeurópai „fővárossá”, hiszen itt halmozódott fel az eltérő társadalmi rendszerű államok kapcsolatfelvételének legtöbb tapasztalata.

A Belgrádba vezető út burkolata jórészt szintén finn kövekkel van kirakva. A finnek másoktól eltérően hozzászoktak ahhoz, hogy torlaszok helyett inkább hidakat építsenek.

(APN, MTI)

kár Maputóból érkezik majd majd a svájci városba.

Csütörtökön a kanadai Winnipengben tartott sajtó- értekezletén Waldheim aláhúzta. hogy áttörést kell elérni a közel-keleti helyzet rendezésével foglalkozó megbeszéléseken, impulzust kell adni a gyakorlatilag egyhelyben topogó tárgyalásoknak. A főtitkár szavai szerint ..a közel-keleti helyzet változatlanul rendkívül feszült és veszélyes”. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének első embere kiemelte a genfi béke- konferencia alapos előkészítésének fontosságát, „magát a konferenciát viszont aligha hívják össze ősz előtt” — mondotta.

Ibárruri

hazatért

Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke pénteken Moszkvából Madridba utazott. A spanyol és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségét, aki több évtizedes kényszerű emigráció után tért vissza hazájába, a Sere- metyevói repülőtéren Mihail Szuszlov, Borisz Ponomarjov és az SZKP más vezető személyiségei búcsúztatták. I

Súlyos zavargások Rómában

Űjabb súlyos zavargások, a rendőrség és tüntető fiatalok

NAPJAINKBAN VILÁGSZERTE különösen felfokozott figyelem kiséri az emberi jogok kérdéskörét, kivált, hogy a szaktudományok és a jog —■' viszonylag kevesek által ismert és e vonatkozásban keveseket érdeklő >— területéről átkerült a napi sajtó hasábjaira. A kapitalista országok lapjai — a 6zocialistaellenes propagandakampány részeként — egyre-másra foglalkoznak ennek á meglehetősen összetett problémának különböző, legtöbbször kiragadott vonatkozásaival. Mindez arra késztet, hogy számba vegyük, voltaképpen mit is jelent az „emberi jogok” kifejezés, mi a tartalma, s hogyan alakult ki.

A ma embere számára természetesnek tűnik, hogy mindenkinek joga van például az élethez. Csakhogy ez korántsem volt mindig nyilvánvaló. Az archaikus társadalmakban a rabszolgának például semmiféle joga nem volt, még az életéhez sem. Ez a jogfosztottság a középkorban is élő volt, és nemcsak a rabszolgasorban sínylődök esetében. A feudális urak jó része, egyebek mellett, rendelkezett például a pallosjoggal, s így maga volt bírája s hóhéra job- bányának.

A mai értelemben vett emberi jogok legfontosabbikái a polgárosodással egyidőben jelentek meg, s váltak a feltörekvő harmadik rend küzdelmének tárgyává szerte Európában. Jóllehet az élethez való jog, az egyenlőség, a szabaodság eszméje — s az ehhez való jogosultság gondolata — már az ókori gondolkodók némelyikénél is fellelhető, .sőt a különböző vallások alapvető tanításaiban is megtalálható, ezek az

G Hifimig

1977. május lt„ szombat

Az emberi jogok — történelmi

perspektívában

eszményített gondolatok a valóságban sehol sem érvényesültek. Az emberi egyenlőség- és szabadságeszmék a

XVI. és XVII. század társadalmi harcaiban jelentek — jelenhettek — meg először megfogható formában és új, reális jelentéssel. Az 1215-ös angol Magna Charta is rögzített ugyan úgynevezett alapvető „emberi” szabadságjogokat, ám ezek csak a „szabadok”, azaz az arisztokrácia tagjai számára biztosítottak jogokat. A XVII. századi Angliában viszont a „szabad ember” már mindenkire vonatkozott. Az ipari fejlődés, a földrajzi felfedezések, a kereskedelem nagymértékű kibővülése a polgárság számára döntő kérdéssé érlelte személyes szabadságának és tulajdonának védelmét, a törvény előtti egyenlőséget — éppen az arisztokráciával szemben. Jól szolgálták ezt a reformá- ciós vallások is — különösen a kálvini —, s természetesen a polgári forradalmak.

Írott formában az

emberi jogok először tehát a

XVII. századi Angliában, majd a francia polgári forradalom idején jelentek meg. E jogok az alkotmánygondolattal egyidőben kezdtek teret hódítani, abban a korban, amikor az államok egy része feudális berendezésű maradt ugyan, a társadalom azonban már polgárivá lett. Az alkotmányokat, amelyek már sokfajta emberi (állampolgári és politikai) jogot deklaráltak, az uralkodók már nem változtathatták meg tetszőlegesen, miként az egyéb törvényeket

Az alkotmánygondolat és az emberi jogok a természetjogi felfogásból (minden ember egyenlőnek és szabadnak születik) és az állam szerződéses felfogásából (az uralkodó és a „szabadok” megegyezése) eredtek. 1789. augusztus 26-án fogadta el a frank i nemzetgyűlés az Ember es polgár jogainak deklarációját, s ezzel kezdetét vette az a történelmi korszak — és váltakozó sikerű küzdelem —, amely az emberi jogok területén máig sem tekinthető befejezettnek. A francia forradalom időszakának leghaladóbb okmánya az 1793-as jakobinus alkotmány volt, ami egyebek mellett „alapvető”, természetes „jog”-ként deklarálta a munkához való jogot minden állampolgár számára. Ez az alkotmány azonban már soha sem léphetett hatályba. A thermidori reakciós fordulat utáni alkotmány már a nagyburzsoázia érdekeit fejezi ki, s ámbár tartalmaz egy sereg polgári és politikai jogot (hiszen az előző években kiharcolt szabadságjogokat nem volt módja nyomban érvényteleníteni), de ezek érvényesítését a burzsoázia érdekeinek megfelelő korlátok közé szorítja. Például választójoga csak az egyenes adót fizető polgároknak van, s akinek nincs megfelelő vagyona vagy jövedelme. nem számít polgárnak sem! A polgárság rövid idő alatt megszabadult uralomra segítőjétől, az alsóbb osztályoktól s ettől kezdve a polgári alkotmányokban deklarált jogok többsége az elnyomott osztályok számára formálissá lett. Marx a XIX. század derekán éppen a társadalmi valóság és a polgári alkotmányokban meghirdetett emberi és polgári jogok kiáltó különbségén mérte le e jogok valóságos értékét.

A XX. SZÁZAD új lendületet adott az emberi jogok fejlődésének, különösen az

első szocialista alkotmányok megjelenésével. S ezek egyben az emberi jogok eladdig nem ismert egész rendszerét építették fel, alkotmányossá téve a szociális, kulturális és gazdasági jogok egész sorát.

A téma mai értelmezéséhez szükséges 6zólni arról a különbségről, ami az általános emberi jogok (mint a nemzetközi jog része) és az egyes országok alkotmányaiba és törvényeibe foglalt nemzeti állampolgári jogok között fennáll. Ezek ugyanis nem mindenben fedik egymást. Vagyis az államok által elfogadott szerződésekben (például az ENSZ alapokmányában), vagy az így elfogadott emberi jogokat deklaráló okmányokban foglaltak érvényesítése és biztosítása az államok belső jogaira hárul. Amellett, hogy növekszik e jogok biztosításában a nemzetközi (nemzetközi jogi) garanciák szerepe, minden államnak szuverenitásából folyóan belső ügye a különböző jogosultságok biztosítása, s ennek egyik legfontosabb oldala: e jogok valóságossá tétele. Azaz, hogy az állampolgárok valóban, élhessenek is deklarált jogaikkal.

S itt a bökkenő. Eltekintve most a törvény állal is jogfosztottak helyzetétől (a Délafrikai Köztársaság vagy Rhodesia színes bőrű lakossága), érdemes megnézni, hogy mi a helyzet azon jogok tekintetében, amelyeket az illető ország nemcsak nemzetközi jogilag, hanem belső joga által is garantál minden állampolgára számára. Ehhez azonban pontosítanunk kell, hogy mit foglal magába — korszerűen — az emberi (polgári, politikai, szociális stb.) jogok kifejezés.

Az EiNSZ-aLapomány kiegészítéseként felfogható Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja . a szabadságjogok között említi a személyes szabadságot, a házasságkötés, a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadságot: a véleménynyilvánítási. gyüleke- kezési, egyesülési szabadságot. A szociális biztonságra való jog magába foglalja azoknak a gazdasági, szociális és kulturális jogoknak az élvezetét, amelyek nélkülözhetetlenek az ember méltóságához és személyisége szabad kifejlődéséhez, az emberhez méltó bánásmódhoz. A pihenéshez és szabad időhöz való jog csakúgy ide tartozik, mint az egészséges életmódhoz, az orvo6i ellátáshoz, a lakáshoz, a ruházathoz való jog. A kulturális jogok felölelik a művelődéshez való jogokat, ezek közül legalább az alsófokú oktatás ingyenességét és a szakképzésben való részvétel lehetőségét, a művészetek élvezetének jogát, s hogy az egyén a tudományos haladás eredményeiből részesülhessen.

Az alapvető emberi jogok közé sorolja a deklaráció a politikai jogokat, azt tehát, hogy közvetlenül vagy az általa szabadon választott képviselők útján mindenki részt vehet országának kormányzásában. Ide tartozik az általános, egyenlő és titkos szavazás joga is.

A FELSOROLTAKON KÍVÜL még nagy számú olyan jogosultságot említhetnénk, amelyek az azóta született nemzetközi megállapodásokban vagy az egyes alkotmányokban szerepelnek, s amelyek egy része szociális, kulturális és politikai szabad-, ságjogok további részletező- j sének tekinthető.

(Folyt, köv.) i

összecsapásainak volt színhelye Róma. Szélsőbalolda’i radikálisok megszegték a tömegmegmozdulásokat betiltó belügyminiszteri rendeletet. A rohamrendőrség könnygázgránátokkal és vízágyúval próbálta „jobb belátásra, bírni” a támadóan fellépett csoportokat.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Carter — „egy csapatban a héjákkal"

„Egy csapatban a héjákkal” — címmel összegezi a Za Rubezsom című moszkvai külpolitikai hetilap a Carter- kormányzat külpolitikai tevékenységének első száz napját.

A szovjet hetilap megállapítása szerint Carter elnök nem tartotta be azt a választási ígéretét, hogy 6—7 mill liárddal csökkenti a katonai költségvetést, s noha annak idején látszólag negatív álláspontot foglalt el az MX- rakéták, a B-l bombázók és a cirkáló szárnyas rakéták kifejlesztésével szemben, e fegyverek kifejlesztése teljes erővel folyik, s ezzel eltért a valgyivosztoki megállapodástól.

Carter elnök legutóbbi londoni tárgyalásai nyugat-európai kollégáival és NATO- partnereivel azt mutatják, hogy az elnök, miközben szavakban a béke és biztonság mellett, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése mellett foglal állást, tétjét a gyakorlatban mégis a katonai erőre helyezi.

A hetilap szerint a genfi szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozónak kell megmutatnia, hogy „az Egyesült Államok kormányhajója tovább bolyong össze-vissza a nemzetközi politika vizein, vagypedig lassan egyenesbe jut.’*