Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-14 / 112. szám

A munkaügy — közügy Irta; Karakas László munkaügyi miniszter A termelés és a munka hatékonyságának emeléséről az utóbbi években egyre több szó esik. A munka ter­melékenységének emelkedése a fejlett szocialista társada­lom felépítésének döntő té­nyezője. A hatékonyság és termelékenység az elmúlt évtizedek során sok alkalom­mal szerepeltek fontos ál­lami és pártdokumentumok­ban, de a mindennapi gya­korlatban is. Gazdasági fej­lődésünkben ezek jelentő­sége azonban ma már a ko­rábbinál nagyobb. Hazánk demográfiai helyzete úgy alakult, hogy a gazdaság fejlődésével párhuzamosan, lényegében kimerültek a kül­ső munkaerőforrások, a vál­lalatok legfőbb törekvése ma már a meglevő munkaerő-ál­lományt megtartani. A nye­reségérdekeltségi rendszer alapvető vállalati érdeklié teszi a dolgozók bérének fej­lesztését és a vállalati álló- alapok bővítését is. Ennek »lőfeltétele meghatározott nyereségtömeg. ez viszont döntő mértékben a termelés növekedésétől függ. A mun­kaerőforrások kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik köz­üggyé a hatékony munka- :rő-gazdálkodás, amely egyik ;leme a termelékenység nö- /elésének. A szocializmus is- nert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók mun- cabérét a teljesítményeikkel. V termelés és a gazdálkodás neghatározott körében csak )tt kerülhet sor a bérek anelésére, ahol — a külön­féle mutatókkal mért — a nunkateljesítmények _ is emelkednek. A teljesítmé- íyek emelésének feltétele a olyamatos anyag- és mun- caellátás, a körültekintő nunkaszervezés. Emellett fel­étele a munkafegyelem ja­vulása, a belső munkaerő- artalékok fokozatos íelhasz- lálása. esetenként a munka ntenzitásának emelése. Tár­sadalmi méretekben igaz, iogy a fogyasztás a terme- és függvénye. Ezt az elvet ;övetkezetesen érvényesíteni cell a vállalati szintű jöve- lelemszabályozásban, de az izemek, brigádok és az ■gyes személyek bérezésében s. lz 1976-os év apasztalatai Az elmúlt év az V. ötéves érv induló éve volt. A Saj­óban több oldalról értékel­ők már gazdasági eredmé­nyeinket és problémáinkat, összességében a népgazda- ág az elmúlt évben egész- égesen fejlődött. A termelés lövekedési üteme a terve- ettöl kismértékben elma- adt, ugyanakkor javult a iazdaság egyensúlyi helyze- e. Az egyensúlyi feltételek avulása megmutatkozottt a ásárlóerő és az árualap tlakulása terén, de a kül- íazdaságban is. Az egyen- úly javulásához hozzájárult íz a tény, hogy az elmúlt vben a bér a termelés nö- ekedésével összhangban ala­kit. illetve a termelékeny- ég emelkedése a legtöbb gazatban meghaladta a ermelés emelkedését. Nem okozódott tovább a mun- aerőhiány. valamelyest mér- éklődött a munkaerőmoz- ;ás. A munkaerő-gazdálko- lás feladatait összegező, is- nert minisztertanácsi hatá- ozat végrehajtására területi, igazati és vállalati progra­mok .születtek, ezek nyomán kezdeti eredményekről is be­számolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcsfontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából, Wein azonos ütemben A feladatot talán elvileg könnyebb megfogalmazni, mint az elvi követelmény alapján a gyakorlati dönté­seket meghozni. Arról van szó, hogy a népgazdaság minden ágazata, alágazata, vállalata nem fejlődhet egy­forma ütemben. Ebben nem­csak a munkaerőhelyzet ját- ■ szik szerepet, hanem a gaz­daság sok más tényezője is. a szelektív-intenzív fejlesz­tés hiányosságai elsősorban a munkaerőhelyzet feszültsé­geiben jelennek meg. Ezt azzal jellemezhetjük,, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb termelőberendezése­ket nem tudjuk munkaerő- hiány miatt ésszerűen ki­használni. Bár a problémák legélesebben a munkaerő­helyzetben mutatkoznak, megoldásukhoz nem elsőd­legesen munkaerő-gazdálko­dási eszközökre van szükség. Az alágazatokat és vállala­tokat. a fontosabb vállala­ti profilokat a fejlesztés üte­me és ésszerűsége szem­pontjából sorolni kell. A sorolásnál érvényesíteni kell az ágazati és vállalati ter­melési politika minden kö­vetelményét. A soroláskor megalapozott vezetői dönté­sek szükségesek arra. hogy mely alágazatok, mely vállala­tok és mely termelési profi­lok termelését szükséges fej­leszteni. illetve stagnáltatni, esetleg visszafejleszteni. Ezek valóban nehéz döntések, hi­szen egyidejűleg intézkedni kell a visszafejlesztésből vagy bizonyos termelési pro­filok megszüntetéséből szár­mazó hiányok pótlásáról, akár ( a fogyasztási, akár a beru­házási javak piacán jelenik meg ez a hiány. Az említett sorolás végrehajtásában élenjártak a megyei taná­csok, keresték a kapcsolatot a vállalatokkal és az ága­zati^ minisztériumokkal, ahol e tekintetben még lassú az előrehaladás. Az emberi tényezők A külső munkaerő-tartalé­kok kimerülése miatt a mun­kaerő-átcsoportosítás gazda­ságunkban szükségszerű je­lenség, egyenes következ­ménye az előzőekben emlí­tett szelektív-intenzív fej­lesztésnek. A munkaerő-át­csoportosítás csak akkor si­keres, ha a termelés gazda­ságossági problémái mellett megfelelő figyelmet fordí­tunk az emberi tényezőkre, arra kell törekedni, hogy új munkahelyre kerülő dol­gozók számára munkájuk szakmai perspektívát jelent­sen és anyagilag is megta­lálják számításaikat. A ne­hezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerül­jenek az átcsoportosított dolgozók, hanem a „honnan” okos megválasztása. A vá­laszt az ágazatok és válla­latok felelős vezetőinek kell megadniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szfé­rájáról van szó. Ezekhez a válaszolóhoz, illetve dönté­sekhez igazodik a munka­erő-gazdálkodás. a legkülön­bözőbb eszközökkel segítve az ésszerű átcsoportosításo­kat. E tartalékok nagyságrend­jének megítélésében sokféle véleménnyel találkozhatunk. Vannak azonban olyan ob­jektív tényezők, amelyek vi­szonylagos egyértelműséggel utalnak tartalékokra, _ azok hozzávetőleges nagyságrend­jére is. Ilyen tényező pl. a termelés ütemessége, illetve a termelési színvonal havi. negyedévi és évi hullámzá­sa. Ilyen tényező az energia­diagram, amely mutatja a felhasznált energia mennyi­ségének nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizo­nyítják a belső munkaerő­tartalékok létezését a külön­böző munkanap-fényképezé­si eljárások, a műszeres munkamérés és más módsze­rek. A vállalatok fokozato­son kényszerülnek arra. hogy e tartalékokat feltárják és hasznosítsák. Ehhez hozzá­tartozik a munka normázásá- nak javítása, a társadalmi munkaidőalap fokozott vé­delme, a racionálisabb mun­kaerő-gazdálkodás. Változ­tatni kell azon a vállalati személeten, amely helyen­ként még mindig csak a munkaerő megszerzésére tö­rekszik, annak hatékony fog­lalkoztatásával már kevés­sé törődik. A területi munkaügyi tervezés A munkaerő ésszerű fel- használásában jelentős sze­rep jut a területi szervekre. A megyei párt- és állami szervek nagy gondot fordí­tanál?; a területi politikai foglalkoztatási koncepciók meghatározására, a tervsze­rű — a megye gazdasági adottságait és a megyei né­pesség igényeit egyaránt fi­gyelembe vevő — munkaerő­gazdálkodásra. A megyei ta­nácsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerő-egyensúly területi problémáit és ennek alap­ján határozták meg a szük­séges intézkedéseket. Az in­tézkedések között szerepel a területi és az ágazati irányí­tás jobb összhangjának lét­rehozása. Tapasztalataink szerint, egyre több vállalat és gazdálkodó szerv ismeri fel árinál?, jelentőségét, hogy a területi szervekkel együtt­működve, saját munkaügyi tevékenységük reálisabb lesz. E téren azonban előrelépés­re van szükség, mert egyes vállalati és ágazati vezetők még mindig figyelmen kívül hagyják az adott terület munkaerő-gazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szervekkel, aminek később a kárát láthatják. A taná­csok, a munkaerő-közvetítés és pályaválasztás irányításá­val segítséget tudnak nyúj­tani a munkaerő szervezett átcsoportosításához, a fej­leszthető vállalatok és ága­zatok munkaerőellátásának biztosításához. Konté­neres szállítás Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniunikohó évente 55 ezer tonna meszet használ lel. A váci DCM-ből érkező nagy mennyiségű mész szál­lítására a gyárban kidolgoz­ták és bevezették a konté­neres szállítást. Jelenleg 150, a nemzetközi méreteknek is megfelelő konténerrel ren­delkeznek. A konténeres szállítás bevezetése óta a mész emberi kéz érintése nélkül jut el a termelőtől a felhasználóig. (MTI fotó — Rózsás Sándor) ■ ÍÍSSSSSSKfcW* Megyei ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok Ma kezdődik a háromhetes rendezvénysorozat Ötödik alkalommal rendezi meg a KISZ Heves megyei Bizottsága, járási, városi bi­zottságaival, a megyei ta­náccsal és a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsával közösen az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-mapokat. Hosszú lenne felsorolni mindazokat a célkitűzéseket, melyek ezt a már hagyomá­nyosnak számító eseményso­rozatot életre hívták. Lénye­gében az ifjúmunkásnapok szolgálják a KISZ IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását, az 1977—78-as mozgalmi év akcióprogram­jának teljesítését. Különös figyelmet fordítanak mosta­nában a munkásifjúság álta­lános, szakmai, politikai mű­veltségének fejlesztésére, s a programok feladata is, hogy bemutassák, miként ápolják a fiatalok a munkáshagyo­mányokat, milyen eredmé­nyeket értek el szakmai te­rületen, s hogy az ifjúmun­kások mennyire szeretik szakmájukat, milyen szere­pet tölt be az életükben a politika, a kultúra, a sport. E célból rendezik meg má­jus 22-én Tarnazsadányban a járás szakmunkásfiatal­jainak hegesztőversenyét, Egerben a megye fiatal gépkocsivezetőinek vetélke­dőjét. Politikai ismereteik­ről adnak számot a résztve­vők június 5-én Hatvanban, Egerben pedig az úttörők, az ifjúmunkások és a szakmun­kástanulók közösen vetél­kednek majd a Technika Há­zában az „Együtt — egy­másért” akció jegyében. A sportnapok sorát május 21-én. a vasas szakmunkás- tanulók nyitják, amit a Gyöngyös városi sportnap, majd a Hatvani Ifjúmunkás Labdarúgókupa követ. Jú­nius 11—12-én Lajosházán a gyöngyösi járás természet- barát fiataljainak kem- pingtalálkoezójára kerül sor. A megyei KISZ-bizottság az idén felhívta az üzemi KISZ-szervezetek figyelmét, hogy minden eddiginél több gondot fordítsanak a szak­munkástanulókkal való tö­rődésre. Vizsgálják meg, hogyan fejlődik az üzemi és az iskolai KISZ-szervezetek kapcsolata, szervezzenek kö­zös rendezvényeket. így a szakmunkástanulókat minél inkább vonják be üzemük közéletébe. Ezt szolgálja majd a május 22-i ifjúmun­kás klubtalálkozó és Hat­vanban az üzemi és szak­munkástanuló KlSZ-titká- rok, valamint RADAR-veze- tők találkozója is. Hasonló eseményre kerül sor. többek között Gyöngyösön. Egerben és Selypen is. A megyei ifjúmunkás- és . szakmunkástanuló-napok nyitánya egyébként ma délelőtt, Apcon lesz, ahol ki­bővített titkári értekezletén a KISZ és a szakszervezet kapcsolatáról, továbbbá a fiatalok körében végzett munkáról tanácskoznak a megye ifjúsági vezetőd, dél­után pedig, mintegy másfél száz résztvevőt várnak a Qualitál /Vállalatnál .rende­zett gyűlésre. 1,481 minta megyénkből Milyen az élelmiszerek minősége ISMERETES, hogy a miskolci Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet nem­csak Borsod, hanem Heves megye élelmiszer-ellenőrző tevékenységét is ellátja. Vizs­gálatai kiterjednek egyrészt a gyártóüzemekre, másrészt a kereskedelmi és vendéglá­tóipari egységekre, felölelik a szocialista szektor egészét és a magánkisipart is. Talán most, az 1977-es év II. ne­gyedévében sem lesz érdek­telen, ha az 1976-os ellenőr­zések tapasztalatairól beszá­molunk. Azt remélve, hogy az 1976-os év hiányosságaiból okulva, azokat a jelen év­ben kiküszöbölve, kijavítva, a kifogásolt élelmiszeripari termékek arányát sikerül to­vább csökkenteni. Az 1976-os évben az inté­zet Heves megyében 57 élel­miszer-előállító üzemet el­lenőrzött 146, és 85 vendég­látó és kereskedelmi egységet 131 alkalommal. Az ellenőr­zések során a megyében 1481 mintát vettek az intézet dol­gozói. Ebből 215 minta nem felelt meg a szabványnak, vagy az egyéb követelmé­nyeknek. Az úgynevezett „ki­fogásolási arány” 14,5 száza­lék volt, ami az 1975. évihez viszonyítva, 3,2 százalékos ja­vulást mutat. Némely iparágban — az 1975. évben tapasztaltakhoz viszonyítva — javulás, míg másokban romlás mutatko­zott. Az alapvető élelmisze­rek terén minőségromlást nem tapasztaltunk. A hely­zet részletesebben a követke­ző volt; nagymértékben ja­vult a sütőipari termékek mi­nősége. Az örvendetes javu­lás oka az, hogy új technoló­giákat vezettek be és kellő gyakorlattal és hozzáértéssel alkalmazták azokat. A HÚSIPARI termékek minősége lényegesen nem változott. Egy momentumot emelnénk ki: a Heves me­gyei ÁHV gyöngyösi húsüze­mének zsírrészlegét bővítet­ték, s a forgalmazott termé­kek hibátlanok. Szintén jó minőségűek vol­tak a baromfiipari termékek, azonban olcsóbb áruból (nyak, szárny, belezett csir­ke) előfordult ellátási hiány. Nem változott lényegesen a tejipari termékek minőségé­nek szintje sem. A többi élelmiszeripari ter­mék minőségének alakulása az 1975. évihez viszonyítva, a következő volt: Javult a bor, a cukor, a dohány-, a növényi konzerv, a sör-, a sütő-, az üdítőipari és a cukrász-, romlott az édes-, a fűszer, az élvezeti cikkek, a gabona, a hűtőipa­ri, a húskonzervek, a szesz­ipari, változatlan a növény­olajipari termékek minősége. Pár megjegyzést még a fel­soroláshoz: a bőriparban 4,7 százalékos minöségszint-ja- vulást tapasztaltunk. Ennek oka a kedvező alapanyag­helyzet mellett a műszaki fejlesztés. A népgazdaság szá­mára is jelentős, hogy az Eger—Mátra vidéki Borkom­binát kétszeresére növelte exportját. Nagymértékben, több mint 40 százalékkal ja­vult az üdítő italok minő­sége. Az ugrásszerű javulás oka az üzemfejlesztésben, a modern technológiák beveze­tésében rejlik. Egyedül az Eger—Mátra vidéki Borkom­binát termékei közül a Már­ka málna volt rossz minősé­gű. Fontosnak tartjuk ki­emelni a cukoripart is. A kedvezőtlen cukorrépa-minő­ség ellenére, a cukoripari termékek hibátlan minőségű­ek voltak. Bár a cukrászat­ban is javulás tapasztalható intézetünk — mely egyben az édesipari profil kiemelt te­endőit is ellátja — nincs megelégedve a cukrászter­mékek minőségével. Várjuk — a fogyasztókkal együtt —, hogy jobb összetételű fagy­lalt- és süteménykészítmé­nyekkel találkozzunk a jövő­ben. Elismeréssel szólhatunk az Egri Dohánygyár termé­keiről is. A Milde Sorte és a nikotinszegény Helikon ciga­retta bevezetésével a válasz­tékot bővítették. Reméljük, az 1977-es évben már a ke­resletet is ki tudják elégíte­ni. BESZÉLNI KELL azokról az élelmiszergyártó iparágak­ról is, melyek termékei rosz- szabb minőségűek voltak a bázisévhez (1975) viszonyít­va. Csekély mértékben romlott a minőségszínvonal az édes-, gabona- és hűtőiparban. A fűszerek és élvezeti cikkek — kizáróan rossz minőség miatt — mintegy 50 száza­lékát találtuk hibásnak. A fűszereknél idegenanyag-tar- talom, törmelékesség, őrlési hiba,.kevesebb illóolaj-tarta­lom, magasabb nedvesség, rossz érzékszervi tulajdonság és állati kártevőyel való szennyezettség fordult elő hibaként. , A húsos konzeryek minő­sége is romlott. A debreceni, a nagykőrösi és a budapesti konzervgyárak voltak felelő­sek a minőségromlásért. Szag-, íz- és összetételhiba volt legtöbbször. A szeszipari termékek sem voltak kifogástalanok. Nem volt ritka a nem megfelelő csomagolás, jelölés, összeté­teli eltérés. Az üzemelő ■ pa­lackozó — (VOSZK, Visori- ta) — gépek elavultak, ter­mékeik ingadozó minőségű­ek. Egyedül a BULIV gyön­gyösi üzeme forgalmazott megfelelő minőségű kom­mersz italokat. Szólnunk kell még a Hat­vani Konzervgyár termékei­nek minőségalakulásáról. Bár a növényi konzervék minősé­ge összességében javult, a gyár termékeinek minősége, az 1975. évihez viszonyítva, visszaesést mutat. Előfordult hibaként a sűrített paradi­csom, zöldborsó, csemege uborka termékeknél súlj'hi- ény, a zöldbab sem volt min­dig hibátlan. Általában a nyersanyagok gyengébb mi­nőségűek voltak, s a kedve­zőtlen időjárás miatt a fel­dolgozás is elhúzódott. REMÉLJÜK, HOGY a fel­sorolt hibákat és hiányossá­gokat sikerül kijavítani a fogyasztók biztosabb és jobb ellátása érdekében! Ádám Katalin főelőadó. El elmiszer- ellenőrző. és Vegyvizsgáló Intézet,' Miskolc 1977. május Iá., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents