Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
A párt a tsz-ben r Látszólag nagyon egyszerű: a pártalapszervezet rajta tartja a szemét mindenen. Mindig tudja, mit kell csinálni, mit kell jobban csinálni, de azt is, kinek kell a feladatot végrehajtania. Ellenőriz, szervez, beszámoltat, dicsér és bírál, aszerint, minek, mikor van helye és ide- ! je. I De hát akkor minek van a 1 gazdasági vezetés? Kiderül ebből a kérdésből is, hogy nem is olyan egyszerű minden. Hogyan van hát ez? dúló óta lepergett három évtized elegendő időt adott volna a ,,restancia” behozására, a tanulásra, az oklevelek megszerzésére. Ez is igaz. Ahogy az is, hogy a párttagjai között a mérce mégiscsak a munka, a politikai is, a gazdasági is. A különböző tényezőket pedig számba kell venni, sem elnézni felettük, sem túlértékelni azokat nem szabad. i Mindent összevetve, nagyjából hétszázra jön ki azoknak a száma, akik valamilyen munkakörben a tsz-ben dolgoznak. Nevezetesen a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz- ben. A tizedrészük párttag. Ez a statisztika száraz ténye. Az arányok fölött mindjárt lehet vitázni is. Bizonyára lesznek olyanok, akik keveslik az alapszervezet létszámát, mások pedig talán sokallják is. Ugyanúgy megoszolhatnának a vélemények, ha azt nézzük, hogy a párttagok között elég sok az olyan, akinek nincs meg az általános iskolai végbizonyítványa. Ugyanakkor jelentős a főiskolai, egyetemi oklevéllel rendelkezők száma is. Ki, kit vezet hát? Lehet-e érdemben szerveznie, ellenőriznie mást, másnak a munkáját az olyan személynek, aki maga sem birtokolja a végbizonyítványt? Mit ér az ilyen ember szava? Mennyire lehet tekintélye mások előtt az ilyen személynek? Hogyan fogadja az ő megjegyzését az, akinek a tarsolyában van az oklevél? Ellentmondás ez, nem is lebecsülendő erők szembefe- szülése, de egyáltalán nem akadályozó tényezője a jó gyakorlatnak. Ha a szükséges politikai, társadalmi feladatoknak mindig csak akkor fognánk neki, csak akkor láttunk volna a végrehajtásukhoz, ha a külső tényezők optimálisan segíthettek volna bennünket, még mindennek nagyon az elején tarta- | nánk, a földreformnak is, az államosításnak is, de a termelőszövetkezetek szervezésének is. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a történelmi forA pártszervezet nem a gazdasági vezetők helyett és mellett intézkedik gazdasági ügyekben. Ilyenekben nem is intézkedik. Vizsgálja a gazdasági kérdéseket, véleményt formál róluk, közűi is meg- y állapításait. A szövetkezet vezetői pedig ennek megfelelően járnak el. Ez a séma, leegyszerűsítve, nagy vonalakban vázolva. Ennek két hangsúlyos oldala van. Az egyik: a gazdasági munka központi kérdés, a másik: a párttagok a maguk munkahelyén az alapszervezet határozatainak a legfőbb végrehajtói. Nekik kell példát mutatniuk. Ilyen módon járt el a tsz pár talapszervezete tavaly, amikor megállapította, hogy az egyes technológiai műveleteket jobban is el lehetett volna végezni, a különböző területek vezetői sem mindig úgy intézkedtek, ahogy kellett volna. A termésátlagok alakulása igazolta ezeket a következtetéseket. A feladat is kiderül mindebből. A munkaszervezés korszerűsítése soha nem lehet befejezett tény. Ahogy a felelősség és az anyagi érdekeltség sem választható el egymástól sem térben, sem időben. A hatékony gazdálkodás megköveteli az ágazati önelszámolási rendszer bevezetését is. Ezek a feladatok pedig azt várják a vezetőktől, hogy állandóan műveljék önmagukat, készüljenek a megnövekedett munka jó végrehajtására. Az alapszervezet tehát az elveket rögzíti, azok gyakorlatba történő átültetését ellenőrzi. Lehet-e vállat rándítani egy-egy párthatározatra? Nem. Minden vezető személynek rendelkeznie kell politikai érettséggel is. Ezt a követelményt a különböző beosztásokra kiválasztott emberek esetében vizsgálja a pártszervezet. A véleményezés joga tehát élő. A tsz-ben ezt a véleménykinyilvánítást mindig igénylik is a gazdasági emberek. Ahogy nemcsak azt tartják természetesnek, hogy időnként oda kell állniuk a pártvezetőség, vagy az alapszervezet tagsága elé, és számot kell adniuk munkájukról. Természetesnek tartják, hogy ilyenkor az eredmények mellett néhány észrevételt is meg kell hallgatniuk. Régóta úgy vannak ezzel, hogy ha nem is tapsikolnak a bírálat után, de azt tudják hogy az elmarasztalás is okulásul szolgál. Akinek füle van ere. A tsz-ben pedig senki sem nagyothalló a vezetők közül. Lehet-e, kell-e egy aránylag sikeres gazdasági év után a hiányosságokra összpontosítani, azokat hangsúlyozni ? Aligha. Az eredmény önmagáért beszél. De jaj azoknak, akiknek tetterejét visszafogja az elégedettség. így vannak ezzel a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben is. Nagyon reálisan mérlegelték az eredmények okait, és azt nem írták a maguk képességeinek javára. ami csupán a kedvező körülmények egybejátszásának a következménye volt. Ez a fajta józan szembenézés ad csak alapot a további fejlődésre. A tervek erre az évre jóval magasabbak, mint amilyenek voltak a tavalyiak. Akkor is, most is a városi párt- és tanácsi szervek cselekvési programja irányította őket. Ez egy nagyon jó, biztonságos alapnak bizonyult. A tsz pártalapszervezete most is ezt a cselekvési programot állította tevékenységének középpontjába, ezt vetik össze a hétköznapok gyakorlatával, ez az iránytű, a mérleg és a meghatározó. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága is eredményesnek minősítette a tsz alapszervezetének gazdaság' I tervező, irányító és ellenőrző tevékenységét. G. Molnár Ferenc „200-zal” vizsgáznak Az Autóipari Kutató Intézetnek nagy szerepe van az autóbuszgyártás fejlesztésében. Feladatuk az utasbiztonság fokozása, a légszeny- nyeződés, a zaj- és környezeti ártalmak csökkentésére irányuló munka. Képeink: Pap István és Dudás Árpád a mellső futómű fékszerkezetét készíti elő műszeres vizsgálathoz (fent). Laboratóriumi próbapálya szimulálja az országúti körülményeket. Az Ikarus-au- tóbusz óránként 200 kilométeres sebességnek megfelelő igénybevétel közben vizsgázik (jobbra). (MTI fotók — Hadas János felv. — KS) A kereskedelem elegendő berendezést biztosít Kezdődik az öntözési szezon Az esős napok után a hét elején szárazra fordult az időjárás, országszerte indítják a mezőgazdasági öntöző- béréndezéseket. Vizet kapnak a gyepek, a kertészetek mesterséges csapadékkal segítik a palánták fejlődését. A hazai mezőgazdaságban 430 000 hektáron lehetséges az öntözés, ekkora területet rendeztek be a mesterséges vízutánpótlás fogadására. Idén fejlesztést is terveznek, számítások szerint mintegy 20 000 hektárral bővítik az öntözhető területet, a létesítmények legnagyobb része azonban csak őszre készül el, úgyhogy legjobb esetben is Öreg, elnyűhetetlen terepjáró várt bennünket a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság bejáratánál. Szalai Imrével, a szántóföldi ágazat vezetőjével elhelyezkedünk a pokróccal letakart üléseken és a zöld kocsi elindul szokásos délelőtti kőrútjára. A 3-as műút két oldalán a szépen fejlődő gabonatáblákban kopasz, fekete foltok éktelenkednek a belvíz emlékeként. Balra a gyöngyösi tsz asszonyai palántáznak, a másik táblában pedig már forognak is az öntözőberendezések, locsolják a még gyenge paradicsom- és paprikatöveket. Hort előtt kanyarodunk le a műútról és néhány perces döcögés után egy lucernatábla szélén fékez az autó. Az MTZ-traktor most kap bele az újabb táblába, a rászerelt kaszálókések akadozva, nehézkesen nyírják a takarmánya akvalót. — Egy 17 hektáros táblába kezdtünk éppen — mondja az ágazatvezető. — A gépnek nincs könnyű dolga, mert olyan nagyra nőtt már a lucerna, hogy a kaszák alig bírják. Igaz, a gyom is igen megerősödött az utóbbi hetekben. Látja amott a szőlőültetvényeket? Jövőre már ezt a részt is beszántjuk, ide is szőlő kerül. A technológiák szerint ugyanis a lucerna a legjobb előnövény a szőlőtelepítéshez. Jelenleg 110 hektár látja el takarmánnyal az állatállományunkat. Elég is ennyi, mert a tehénállomány jelszámolása után most már csak növendékbika-hizlálás- sal foglalkozunk —, de ezt már ismét a kocsiban mondja az ágazatvezető. A rendezett, asztalsima táblák szélén hatalmas — még a múlt évről maradt — szalmakazlak. „Esőt kívánnak a földek" A tavaszi munkák finise a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban — Útközben sok helyen látja majd ezeket. Tavaly központi rendelet tiltotta elégetésüket, most meg már nem tudunk mit kezdeni velük. Ennyit alomnak sem lehet felhasználni, más gazdaságoknak nincs szüksége rá. A papíripar viszont nem veszi át tőlünk. Nagy területet foglalnak, és a szántásnál, vetésnél útba vannak a gépeknek. Valószínű, hogy az őszön mégiscsak elégetjük őket. Egy borsótábla mellett sárga védőruhás emberek egy permetezőgép tartályait töltik fel. A vegyszerezést végzik ARETIT-tel. — Sajnos repülőgéppel nem tudjuk ezt a munkát végezni, mert a szer más növénykultúrákat is károsítana. A tavaszi növényvédelem már lassan befejeződik. Így, traktorokkal ugyan lassabb, de a héten azért a maradék 89 hektárral is végzünk. Kisebb persze a borsó vetés- területe is az idén, mert az eső miatt nem tudtunk vetni. Kifutottunk az időből, így vagy 45 hektárral kevesebb lesz a tervezettnél, csakúgy, mint a már zöldülő tavaszi árpa, ami hatvan hektárral lett „rövidebb". A dűlőút túloldalán derékig érő a búza. Szalai Imre a gazda elégedettségével nézegeti a szárakat. — A kalász már hasban van. A jövő hétre látszik is. Ha ezekben a napokban kapnak egy kis esőt, még az 50 mázsás átlagot is elérnénk. Nézze, a talajon már ujjnyi szélesek a repedések. Talán ezek a legszebben fejlett korai szovjet Kanná ja-fajták. Ugyan a kora tavaszon meglepte a lisztharmat, de a fejtrágyázással együtt a permetezést is elvégeztük és most már nyoma sincs a gombabetegségnek. — mondja, majd még néhány eligazító szó az embereknek és máris indulhatunk Kará- csond határába, ahol a vetőgépek dolgoznak Az Olga-majorhoz közeledve romos tanyák közt kanyarog az út. — Van még néhány család, akiket a közeljövőben szeretnénk innen a faluba költöztetni. Már ők, maguk sem igen akarnak maradni. Bent azután már a saját megtakarított pénzből, no meg a gazdaság kölcsönéből tisztességes házat tudnak venni. Szívesen adjuk a kölcsönt, hiszen a szántóterületünk egységesebb lesz, nem bontják meg ezek az idejétmúlt települések. A kilences táblánál a John Deere hatalmas piros vetőgépet húz maga után. Tranzisztoros automatikus számláló, különböző tartályok, karok, fogantyúk. — Ezek a Becker-vetőgépek egy nap 50 —60 hektárt vetnek be. — húzza ki magát az ágazatvezető. A kukoricát már nem sorba szórja, hanem rögtön a helyére, így az egyelésre már nincs szükség. Igaz, kukoricát nem terveztünk &rre az évre, de a kiesett borsó és árpa helyére ezt a legérdemesebb vetni. Két hete itt még nem lehetett géppel rámenni a talajra, most még már olyan kemény a föld, hogy a borona sem tudja rendesen szétvágni a rögöket. Odébb, a húszas táblában már lényegesen kisebb vetőgépek szórják a napraforgót. Ezen a napon befejeződik mind a 313 hektár vetése. De itt már egyelni is kell, mert sűrűbben vetettek. A madarak ugyanis amint kikel, lelkiismeretesen szedegetik majd a csírázott magvakat. A traktorosok ugyan látják a „főnököt”, de csak köszönésre van idő, beszélgetésre nein. Hetek óta megy a hajtás, ma végezni kell. Utána jólesik majd a pár napos pihenő. Befelé, a gazdaság központjába tartunk. Már a kocsiban mondja el az ágazatvezető, hogy a napraforgó egyik fontos beruházásukat alapozza meg. A Növény olajipari Vállalat támogatásával egy 100 vagonos magtárat építenek, ahol a szárított napraforgót akár márciusig is tudják tartani. Fejleszteni kell még akkor is, ha az állami gazdaságban öt év múlva — a mostani kétszeresén — ezer hektáron termesztenek szőlőt. A korszerűsítésnek, a jó munkaszervezésnek azonban igen nagy hátráltatója a gazdaság területi szétszórtsága. Csak ezen a délelőttön, amikor két majorban jártunk, vagy 80-at ugrott a gépkocsi kilométerórája. Még Recsk környékén is vannak terüle teik. — Nem próbáltak cserélni a határos, szomszéd tsz-ek- kel? — Már egy ideje tárgyalunk a hortiakkal. Hogy nem tudtunk megegyezni, annak az az oka, hogy azóta háromszor változott például az autópálya nyomvonala. Ezek a beruházások egyébként szinte már végzetszerűen sújtanak bennünket. A töménytelen villamos távvezeték miatt nem dolgozhatnak többfelé a repülőgépek, a mi területünkön megy végig a Barátság és a Testvériség csővezetéke, és most jön az M— 3-as. Így aztán a csere sem könnyű. A központban ér véget a délelőtt. — Lényegében egy hét múlva befejezzük a tavaszi munkákat, hiszen már csak a napraforgó egyelése van hátra. Nagyon jól indult számunkra az idei tavasz. Az előnyből azonban az áprilisi tél miatt hátrány lett, amit azért a végén csak sikerült behozni. A múltkor már sokalltuk a csapadékot, de most már esőt kívánnak a földek. Most lesz egy szusszanásnyi időnk, de ránk is fér a pihenés, mert néhány hét múlva már megkezdődnek az aratási előkészületek — mondta az ágazatvezető. Cziráki Péter csak fél szezont élhet meg az idén. Viszont ez is jelentős, hiszen az újonnan épülő telepek nagyobb része a zöldség- és a burgonyatermesztést szolgálja, és várhatóan javít majd a piaci ellátáson. Egész sor beruházás indul 1977-ben. A zöldségprogram keretében a hajdúhátsági termelési rendszer kezelésében 30 000 hektárt rendeznek be öntözésre. Ez távlati terv, 1980-ig mintegy hat-hat és fél ezer hektár kapcsolódik a termelésbe, a további területeket 1990-ig állítják az öntözéses termesztés szolgálatába. Ezen a vidéken a zöldség mellett burgonyát és nagy mennyiségben cukorrépát termesztenek majd mesterséges vízutánpótlással. A cukorrépa termesztésének fokozására azért van szükség, mert a környéken épül fel a Kábái Cukorgyár, és ez átveszi majd az alapanyagot. Békéscsaba körzetében 16— 18 ezer hektárt tesznek ön- tözhetővé az NK—14-es öntöző főcsatorna megépítése után. A környék gazdaságai 1980-ig 5—6 ezer hektáron kapnak majd vizet, a terület másik részét a következő tervidőszakban fejlesztik tovább. A Békés megyei feldolgozóipari üzemek látják majd hasznát az innen kikerülő mezőgazdasági termékeknek, de nagyobb mennyiségű zöldséget szállítanak a békéscsabai és a környező települések piacaira is. Az idei öntözési tervek megvalósíthatók; a kereskedelem elegendő öntözőberendezést biztosított a termelőknek, a korszerű gépi áttele- pítésű készülékekből 500 garnitúrát vásárolhatnak meg a gazdaságok, és van elegendő öntözőcső is. Viszont több szivattyúra lenne szükség, ezek szállítása késik, miután a csepeli üzemben nem gyártanak már motort, és a hajtóművet máshonnan kell beszerezni. (MTI) Mwwm O 1977. május 13., péntek
