Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
Erősödött a népdalkórus- mozgalom Tizenhét kórus egri bemutatkozása Tizenhét kórus majd 400 énekese gyűlt össze Egerben, a művelődési központban, a megye különböző községeiből, hogy bemutassák műsorukat a közönségnek és a zsűrinek. Három kórus a legmagasabb, „Megyei, kiválóan minősült’’ fokozatot kapott: az egerbocsi, a fedémesi és a szederkénypusztai együttes. Ez a három kórus minden szempontból kiválót nyújtott. A fedémesiek műsorukban azokat a palócföldön népszerű népdalok változatait énekelték élményszerűen, melyeket Kodály a század első évtizedeiben a Mátra vidékén gyűjtött és később feldolgozott a „Mátrai képek” című művében. Az egerbocsiak többny’-e idős asszonyokból álló korua, saját falujukban énekelt dalokból állította össze műsorát és stílusosan, igazi ízes népi éneklésmóddal adta elő. A szederkénypusztaiak a megye legrégebben alakult népdalkórusai közé tartoznak. Előadásukban megragadó volt a férfiak remek hanganyaga, tömör, markáns hangszíne, amely rendkívül jól érvényesült dalaikban. A „Szederki bírónak..kezdetű Múzeum — de nem a nyilvánosságnak ”.nem is baj, mert a látvány kevésbé gyönyörködtető. A szakmabelieknek viszont sokat mond, ezért is hozták létre a Belügyminisztérium bűnügyi múzeumát, Nagyobb és tanulságos bűnesetek dokumentumaival találkozik itt a belügyi főiskolai hallgató, illetve — és ez még fontosabb — azoknak a módszereiknek a bemutatásával, amelyekkel sikerült a legbonyolultabbnak látszó esetekre is fényt deríteni, és rábizonyítani a tettesre a bűncselkmény elkövetését Esetleg fordítva: némelyik bizonyíték arról tanúskodik, hogy nem történt bűncselekmény. „Egyszerűbb” példa: a fénykép iszonyatosan feldúlt lakást mutat. Egy férfi holtteste hever az ágyon, lábánál pisztoly. Mi történhetett itt? A közvélemény természetesen és azonnal kimondja a szentenciát, hozzáteszi a szokásos fantáziát, s valami hatalmas bűncselekmény keveredik ki a dologból. Eleinte — hiszen minden eshetőséget figyelembe kell venni — talán a nyomozók is hajlottak arra a feltételezésre, hogy bűncselekmény történt, legalábbis addig nem zárhatták ki ezt az eshetőséget sem, amíg teljes mértékben bebizonyosodott: az idős ember öngyilkosságot követett el. A technikai bizonyítékokat alaposan alátámasztotta a környezettanulmány is: a férfi mindenkitől elhagyatottan, egyedül éldegélt, ivott, s emberhez egyáltalán nem méltó körülmények között töltötte napjait.. Sokáig adott okot találgo- tásokra az egyik erdőben történt támadássorozat, melyek során először egy kislány sebesült meg, majd később egy idős asszony, harmadszorra viszont egy fiatalasszony már áldozatul esett az ismeretlen elkövetőnek. Valamennyien két szúrt sebet kaptak. Késsel támadtak rájuk? A szakértők, a bűnügyi technikusok oldották meg a dilemmát; a ruhán és a seb környékén állati eredetű szőrt találtak, méghozzá _ egy őzét. Innen már c sak egy lépés annak a megállapítása. hogy egy őzbakot kell „kézre keríteni”. A tettest meg is találták, és puskavégre kapták. Kiderült, hogy erdészlakban nevelkedett, hatalmas bátorságra tett szert, s üzekedési időszakban könnyen rátámadt arra, akitől vagy amitől nem félt. A minap a sajtó képviselőinek mutatták be a bűnügyi múzeumot, ott láttuk ezeknek a különös eseteknek a relikviáit. A bemutatás egy, a múltból visszamaradt bűnjellel kezdődött (csak kuriózumként) : asztalnyi nagy, fedeles ruháskosárra hívták fel a figyelmünket Igen, ebben helyezte el annak idején Lédererné feldarabolt áldozatát. .. Ismétlem, ez csak torz érdekesség a múltból, mert maga a múzeum már a demokratikus rendőrség fejlődésével, a felszabadulás óta elért bűnüldöző eredményeivel foglalkozik, azokat dolgozza fel tudományos igénynyel, okulásul a leendő nyomozók számára. Ez az utóbbi, a tudományos igény, igen fontos, mert nemcsak lépést kell tartani a bűnözés fejlődésével, hanem — a megelőzés érdekében is — „egy kör előnyre” is szükség van. Számtalan eset bizonyítja, hogy micsoda segítséget jelent a fejlett technika. Egy, a betörés színhelyén talált, letört fűrész- fogdarab is elvezethet a tetteshez, de ugyanúgy a szövetfoszlányok gondos tanulmányozása is hozzásegít a bűncselekmény leleplezéséhez. Szaknyelven mikronyo- mokról beszélnek, s a kriminalisztikában az egész világon fokozott jelentőséget tulajdonítanak ezeknek. Az írásszakértők (távolról sem grafológusok... !) ugyancsak sokat tettek és tesznek az eredményes bűnüldözésért. Érdekes eset: az egyik híd alatt süteményesdobozban csecsemőholttestet találtak. A nyomozás több szálon indult el, aztán jött az írásszakértő... a doboz tetején elmosódott írást talált. Női keresztnév, de vezetéknév sehol. Van egy elmésen egyszerű szerkezet, amely úgynevezett súrlófény kibocsátásával láthatóvá teszi a letörölt vagy elmosott írás — nyomát. így aztán meglett a teljes név, s már csak rutinmunka kellett hozzá, hogy a név gazdáját, a csecsemőgyilkos fiatal nőt előkerítsék. Így bukott le az a jegyvizsgáló is, aki kevesebb büntetéspénzzel számolt el a műszak végén, gondolván, hogy a másodpéldányon egy-két nullával kevesebbet tüntet fel, csak az indigót kell visz- szahajtani... Az írásnyom azoban — megmaradt. így, néhány sorban, csak felvillantani tudtuk a legjellemzőbb képeket a múzeumról, s talán úgy tűnhet, hogy szinte egy csapásra megold mindent a technika ... Ez természetesen nem így van. A helyszín biztosításától, a nyomok rögzítésén és a már említett, igen fontos mikronyomok felkutatásán és értékelésén keresztül, az emberi motívumok tanulmányozásáig, illetve a beismerő vallomás rögzítéséig néha igen hosszú idő telik el. Ahogy a múzeum igazgatója is elmondotta, nincsen két egyforma bűncselekmény. Mindegyik alaposan megdolgoztatja a bűnüldözőket, s ahhoz, hogy ez a munka eredményes legyen, a szakma magas szintű ismerete szükséges. A jelek szerint aggodalomra nincs ok; igen kevés az „parlagon heverő”, a még kiderítetlen bűncselekmények száma. Kátai Gábor népdalt, melyet más együttesek is műsorra tűztek — saját falujuk nevével —, ők adták elő leghitelesebben. A „Jól minősült" fokozatot érdemelt 12 népdalkórus (Andornaktálya, „Gagarin Hőerőmű”, Gyöngyösoroszi, Ecséd, Egerszólát, Kere- csend, Makiár, Mátraderecs- ke, Novaj, Ostoros, Sírok és Szentdomonkos) műsorszámai jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Kisebb hiányosságaik — melyekre a bíráló bizottság felhívta figyelmüket — az országos minősítésre való felkészülés során kiküszöbölhetők. A korábbi szerepléshez képest különösen a makiáriak, a ke- recsendiek, a „Gagarin Hőerőmű” és a nemrég alakult Gyöngyösoroszi Népdalkórus műsorában érzékelhető nagyobb fokú előrehaladás. „Minősült” fokozatot kapott a gyöngyöspatai és a váraszói népdalkórus. A jövő évben megrendezendő országos minősítésen a „kiválón” ék „jól” minősült együttesek vehetnek részt. A bemutatók alapján megállapítható, hogy sok területen jelentős a fejlődés. Ma már a karvezetői mozdulatok nem zavarják a természetes éneklés egyszerűségét, a kórusok felállása sem hagyományos, sőt, a merevséget egyszerű, természetes láncszerű mozgással oldják fel, amely követi a népdal lejtését és hangulatát. A hangadást, mely korábban sok problémát okozott, egyre jobban megoldják a karvezetők. Ám, még mindig tapasztalható hiányosságként kell említeni az egysíkú, monoton tempókat, a népzenétől távol eső mesterkélt dinamizálást, olykor az eltúlzott mozgást, amely nemcsak fárasztó az idősebbek számára, hanem a figyelmet is elvonja a dalokról. ' A népdalcsokrok összeállításával kapcsolatban szólni kell a helyes, az igazi népzenei anyag kiválasztásáról is. Nem közömbös ugyanis, hogy zenei hagyományainkból, népdalainkból mit őrzünk meg, mit tartunk életben. A legrégebbi, az ereszkedő vonalú, többnyire pen- taton jellegű dalaink mellett, az utóbbi időben keletkezett úgynevezett „új stílusú” népdalok közül is az értékeseket és főleg azokat helyes megőrizni, amelyek a mi vidékünkön honosodtak meg és semmiképpen a félnépi, a műdalos, esetleg a magyar- nótás beütéseket hordozó anyagot. A helytelen műsorválasztás áldozata lett például, az egyébként rendkívüli jó adottságú, kitűnő hanganyagú Gyöngyöspatai Népdalkórus, amely 1975-ben már országosan kiválóan minősült. Zenei anyaguk most sekélyes volt, de említhető még néhány más kórus, amely éppen azért nem ért el jobb minősítést, mert műsorának néhány dala kifogásolható volt. Az igényes, a jó népzenei anyag kiválasztása persze nem könnyű feladat, és a hibáért nem marasztalhatok el egyértelműen a műsorokat összeállító kórusvezetők, akik nem szakemberek, legtöbbjük még nem is énektanár, hanem más szakú pedagógus, vagy egyszerűen lelkes népzenerajongó. A két minősítő bemutató tapasztalatait összegezve: megyénkben tovább erősödött a népdalkórus-mozga- lom. Az utóbbi években a kórusok száma is emelkedett, s ma már több mint 30 együttes szerepel rendszeresen, s félezernél is több falusi ember vesz részt az éneklésben. Heves megye, mint a palóc néprajzi etnikum szerves része, ahhoz a ritka területhez tartozik, amely ma is élő népzenei hagyományokat őriz. olyan értékeket, amelyekkel kevés megye büszkélkedhet az országban. E kincs megőrzése szép és felelősségteljes feladat. Megyei kórusaink jó úton haladnak, híven teljesítik azt á misz- sziót, amelyet a mozgalom célul tűzött ki: népzenei hagyományaink őrzését és ápolását. Nagy Miklós 00 Öreg mesterek — Szakmát tanulj, fiam! — biztatták hajdan a szülők fiaikat. Akinek szakma volt a kezében, annak biztos volt a jövője, tekintélye volt a világ előtt. A jó mestereknek híre ment messze földön, bíztak bennük, megfizették őket. Manapság, — a kor igényeinek megfelelően — száznál is több szakmát tanulnak a fiatalok, többségük becsülettel megállja helyét az életben is. A „Szakma Ifjú Mestere” kiállítások igazolják, hogy fiaink, leányaink tehetségesek —. nem sértésképpen —. de többet tudnak elődeiknél. Az öreg mesterekre azonban még mándíg szükség van! Építkezünk. Nemcsak új épületeket, de tatarozzuk, átalakítjuk, újjáépítjük a régi. gyakran több száz esztendős műemlékeket is. Az egri török fürdő, a megyeszékhely nagy műemlékpalotái rendre, egymás után felújításra várnak. Az egri török fürdő átalakítása során jól megfigyelhetők a többszöri újjáépítések, átalakítások. Láthatók a ..török” téglával épített falak, az akkor ácsolt faszerkezetek, amelyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy minden kornak megvoltak a maga nagyszerű tervezői, ácsai, kőművesei. A ma mérnöke, építé-i sze is nemegyszer megcsodálja a hajdani szerkezeteket éa nem kis gondot okoz számukra a régiek megfiatalítása. — Mikor kezdik a kastély tetőszerkezetének kicserélését? — Iparkodunk és hozzálátunk mielőbb! — Milyen gondok vannak? — Ilyen méretű fagerendák manapság már nincsenek é» legfeljebb a Szovjetunió távol-keleti vidékein lehetne még párjukat találni. Akkor még nem takarékoskodtak a fávaL 1 — És maga a tetőszerkezet? — Bonyolult! A vállalatnál mindössze két »reg ács akad; — nyugdíjasok már ők is —, akikkel megnézettük a munkát! Ennek a szerkezetnek egyedül csak ők értik már a csízióját! — Vállalták a feladatot? — Igen. de iparkodnunk kell, hogy addig végezzék el ü, munkáit, amíg jól bírják magukat. A fiatalok — van közöt-r tűk sok kitűnő szakember — egyszerűen nem ismerik, nem vállalják ezt a feladatot. — Mi a tapasztalat, mit lehet még tanulniuk a fiatalok^ nak az öreg mesterektől? — Lelkiismeretes, pontos, minőségi munkát! — Ugyanakkor lassan dolgoznak... — Ez igaz! Nem kapkodnak, nem hajráznak, de amá® megcsinálnak, azt mintaképnek lehet állítani. Sok öreg mester dolgozik még a különböző szakmákban; Többségük a nyugdíj után is bejár dolgozni, mert egyszerűen nem tudják abbahagyni a szakmáit. — Ha abbahagynám, nem élnék tovább! — így mondta valaki közülük, aki legalább olyan dicsérettel beszélt a fiatalok építészeti remekeiről, mint a tanítványok óróluk. Megbecsülés és tisztelet nekik, hiszen tehetségük. alkoJ tókedvük tovább él tanítványaikban is... Szalay István DANCZA JANOS: Két mártír 27. A riportert már az is végtelenül bosszantja, hogy az újság olvasóinak nem számolhat be a rettenetes vádak súlya alatt összetört és kétségbeesve védekező bűnösökről, de az egyetlen nő vádlott, Cz. Nagy Etel gúnyos magatartása egyszerűen kiborítja: „...az utolsó sorban a tizennegyedik helyen Cz. Nagy Etel foglal helyet, aki elejétől kezdve az egész tárgyalást végig mosolyogja...! A bátor nő viselkedése felháborítja az ellenséges érzületű hallgatóságot, akik ilyesféle megjegyzésekkel próbálják megijeszteni: Kötelet kapsz ... Cz. Nagy Etel megigazítja hosszú szárú cipőjének a fűzőjét és megvetéssel mosolyog az ijesztőire. A riporter a továbbiakban tehetetlen dühében a legotrombább rágalmakat szórja az egykor bakancsban és egyenruhában tevékenykedő felderítő nőre. Az újság november 30-i számában: „A terroristák bünpöre. A királyi ügyész tetemre hívja az emberi fenevadakat. — Halálbüntetést kér a bűnösökre", cím alatt hosszú cikkben ismerteti az ügyész vádbeszédét. A legsúlyosabb bűnnek a történelmi osztályok uralma elleni lázadást, azok élete és vagyona elleni merényletet tünteti fel. Vádbeszédében élesen elítéli a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket is. amelyek mételye- ző és erkölcsromboló tanaiklíti, hogy a vádlottak egytől egyig büntetlen előéletűek voltak. És 1921. február 19-i számában a lap a következőket írja: „Nagy József vörös terror- esapat-parancsnokot ma regNagy József kivégzése. Tegnapi számunkban hirt üdtmik arról hogy a halóira ifolt Nagy Jősgóí terrorista yvzAr kegyelmi kérvényét a kormányzó elutasi toltá. Az ítélet tegnap hajtatot! végre a törvényszék udvarán. Nagy .Tó/>ef, ki s<-g- napekSU megtörtnek látszott s az Urveso- rá hoz járult, reggelre ismét « régi lőtt. Dacos fanatizmuséi tápéit ki az örök sorfala között: a moginduitság és otégMhá* legkisebb jele nélkül Ilykuvics István törvényszéki bíró fd<>lv.;'. tu . ;>z Ítéletet. kai elhitették a vádlottakkal, hogy okosabbak a történelmi osztályok tagjainál. A december 8-1 számban: „A bűnhődés. Ítélet a 17 terrorista ügyében. Egy halál, két életfogytiglani fegyház” cím alatt beszámol arról, hogy a vádlottak közül a bíróság kit milyen cselekményért milyen büntetéssel sújtott. Kiemeli, hogy a bíróság Nagy Józsefet halálra ítélte, és megemgel 8 órakor végzik ki.” (A Mártírok terén levő síremlékén levő 1920-as dátum tehát téves, amit ki kell javítani.) Az igazság ismét beteljesedett. A halálra ítélt Nagy József kegyelmi kérvényét elutasította a kormányzó. Tegnap reggel hirdették ki a véres emlékű ember előtt a kormányzó döntését, amely az igazságszolgáltatásnak szabadkezet engedett. Közömbösen érintette a borzalmas vég híre, s a siralomházba is megilletődés nélkül vonult le, megtiltva, hogy pap vagy rokon felkeresse. Arcán semmi nyoma a fájdalomnak, ellenben rajta honol még most is az a gonoszság, amely gyászba borította a Komáromy családot és a Tisza örvényébe dobta a két budapesti rendőr agyonkín- zott hulláját. Ennyi bánatért csak a halált küldhette a bosszúálló igazság. Nagy József vérszomját magyar lelkek sajogják, de a halálát, mely dicstelenül és hozzá méltógn, ma reggel 8 órakor érkezett el, mindnyájunk megvetése fogadja.” Tilalma ellepére értesítették az édesanyját, aki húgával és annak barátnőjével nyomban Egerbe utazott, hogy elbúcsúzzanak a halálraítélttől. A börtönigazgatóság engedélyezte a találkozást, amiről Dusák Ferencné elvtársnő elmondotta, hogy amíg ők a szomorú végtől megborzadva keseregtek, Jóska percre sem vesztette el nyugalmát, ő vigasztalta gyöngéd szavakkal édesanyját és húgát. Hogy bátran nézett szembe a halállal, azt az újság február 20-i számának a következő sorai is igazolják: „...Dacos fanatizmussal lépett ki az őrök sorfala között; a megindult- ság és megbánás legkisebb jele nélkül." Huszonkilenc éves volt. Vége f A novaji asszonykórus (Fotó: Tóth Gizella)
