Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

VILÁG PROLETARIAT, EGYESÜLTETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXviil. évfolyam, 111. szám ARA: 80 FILLÉR 1977. május 13., péntek D Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tárgyalása Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével má­jus 12-én a SZOT székházá­ban megbeszélést tartottak a kormány és a SZOT vezetői. Napirendre tűzték és meg­vitatták az 1977. évi népgaz­dasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait, vala­mint a további teendőket. Egybehangzó véleményük, hogy az eltelt négy hónap eredményei biztatóak, de az éves tervben kitűzött felada­tok teljesítéséhez céltudatos munkával tovább kell javí­tani a gazdálkodás hatékony­ságát. Különösen fontosnak tartják, hogy a termékek minőségének és exportképes­ségének javítására, a szerve­zettség növelésére, a munka­idő és a gépi berendezések teljesebb kihasználására el­határozott intézkedések kö­vetkezetes végrehajtásában még szorosabb együttműkö­dés valósuljon meg a gazda­sági vezetők és a szakszerve­zetek 'között. A kormány és a SZOT vezetői nagyra ér­tékelik a dolgozók munka­kezdeményezéseit, fontosnak tartják, hogy a gazdaságirá­nyító szervek és a szakszer­vezetek minden szükséges feltételt biztosítsanak ahhoz, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára kibontakoztatott országos munkaverseny sike­resen járuljon hozzá a nép- gazdasági terv teljesítéséhez. Budapesten megkezdődtek Sztane Dolanc és Biszku Béla megbeszélései A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására csütörtökön hazánkba érkezett Sztane Do­lanc, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottsága Elnöksége Végrehaj­tó Bizottságának titkára. Kí­séretében Van Dusán Alim- pics, a JKSZ KB Elnökségé­Magyar katonai küldöttség Leningrádban A magyar katonai küldött­ség, amely Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter vezetésével hivatalos baráti látogatáson van a Szovjetunióban, csütörtökön felkereste a moszkvai ka­tonai körzet egyik repülő­A „Bolgár-magyar történelmi kapcsolatok” Csütörtökön a Budavári palotában levő Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumban megnyitották a „Bolgár—ma­gyar történelmi kapcsolatok” című kiállítást, amelyet a HNF Országos Tanácsa a múzeummal és a Budapesten működő Bolgár Kulturális Központtal közösen rende­zett. Nagyszámú érdeklődő jelenlétében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára mon­dott köszöntőt. Az 1977—78-as tanév feladatairól tanácskoztak Az 1977—78-as tanév fel­adatairól tanácskoztak csü­törtökön. a Fáklya Klub­ban a megyei tanácsok •művelődésügyi osztályveze­tői, a megyei pártbizottsá­gok köznevelési felelősei, valamint a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkárai. A Gosztonyi János oktatási államtitkár vezette értekezleten Szabó László, az OM általános iskolai fő­osztályának helyettes veze­tője és Komoróczky Sándor- né. a középiskolai főosztály vezetője értékelte a befeje­zéséhez közeledő tanév tar­talmi munkáját és vázolta az új tanév főbb feladatait. A mostani tanévben az elért eredmények jó alapot nyúj­tanak ahhoz — hangsúlyoz­ták —, hogy az 1977—78-as tanévben az óvodákban és az iskolákban tovább emelked­jék a nevelő-oktató munka színvonala. Az új tanévben ünnepel­jük a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját- Az iskolákban méltóképpen emlékeznek meg az évfordulóról, szá­mos helyen — kapcsolódva az úttörő- és a KlSZ-szer- voTp*ek programjához — az előkéséül eteket már meg­kezdőit«^. Az 1978—79-es tanévtől fo­kozatosan bevezetésre kerülő új tantervek a pedagógu­sok "ondos felkészítését igénylik. A központi és a megyei előkészítőket részben már megtartották, a szep­temberben kezdődő új tan­év a helyi felkészülés idő­szaka lesz. A minisztérium, valamint az Országos Peda­gógiai Intézet a felkészülés­hez szükséges anyagokat rendelkezésre bocsátja. Az iskola harmonikus sze­mélyiségeket formáló mun­kájában jelentős szerepe van a fiatalok testi nevelé­sének. Ezt erősíti az új tan­évben az „Edzett ifjúságért” mozgalom. Elsősorban a természetjárás, az atlétika és az úszás megszeretteté­sében vannak kihasználat­lan lehetőségek. Az új tanévben is kiemelt feladat a tankötelezettségi törvény eredményes végre­hajtása. További erőfeszí­téseket kell tenni az általá­nos iskola első osztályába lé­pők szintkülönbségének ki- egyenlítése, és a tanulók tanévvesztésének megakadá­lyozására. A 11 napos taní­tási ciklusnak az alsó tago­zatban történt bevezetése eredményes volt — állapítot­ták meg — ezért érdemesés szükséges az új tanévben minden olyan alsó tagoza­tos osztályban élni ezzej a lehetőséggel, ahol a feltéte­lek adottak. Bevezetése azonban változatlanul csak ajánlott és nem kötelező. Az úttörők új mozgalmi évének feladatairól Sziics Istvánná, a Maffvnr Úttörők • Szövetségének főtitkára szá­molt be. egységét. A vendégek meg­ismerkedtek a modern re­pülőtechnikával, a repülők életével és munkájával. Csütörtökön Moszkvából Leningrádba érkezett a ma­gyar katonai küldöttség. A repülőtéren Mihail Szo- rokin vezérezredes, a lenin- grádi katonai körzet pa­rancsnoka és más hivatalos személyiségek fogadták a küldöttséget. A győzelem terén a ven­dégek megkoszorúzták Le- ningrád hősi védőinek em­lékművét. nek tagja, a vajdasági kom­munisták szövetsége tarto­mányi bizottságának elnöke, Boro Milosevics, a JKSZ KB Elnöksége külügyi osztályá­nak osztályvezető-helyettese és Andrej Zseljeznik, Sztane Dolanc kabinetfőnöke. A küldöttséget a Keleti pá­lyaudvaron Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Gyenes And­rás, a Központi Bizottság tit­kára és dr. Berecz János a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője fogadta. Ott volt dr. Vitomir Gaspa- rovics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Az MSZMP KB Székházé­ban megkezdődtek Biszku Béla és Sztane Dolanc meg­beszélései. A gépüzemi Május Tíz éve az /. brigád élvonalban Túlterhelt vezetők HIVATALOSNAK MINŐSÍTHETŐ közvélemény-kutatás! adatokkal nem rendelkezem, de bizonyos magán tapasztala­tok arra utalnak, hogy az emberek nagyjából kétféleképpen vélekednek a gazdasági vezetőkről. Az egyik tábor — és ta­lán inkább a kisebbség — azt tartja, hogy vezetni könnyű is, meg nehéz is... Könnyű, mert úgyis mindent megmond, előír és számon kér a „felsőbbség”; és nehéz, mert mindent előírnak, megmondanak és szabályoznak, mert mindig es mindenkihez alkalmazkodni kell... A másik tábor, a vezetői munkát elintézi egyetlen nagy­vonalú kézlegyintéssel, mondván: „dirigálni, azt a legköny- nyebb.. ök a '..jól értesülték”, akiknek pontos információik van­nak a vezetők keresetéről, jövedelméről, állítólagos luxus­lakásairól. megannyi kiváltságáról és természetesen arról is. hogy mindezért cserébe a vezetők úgyszólván semmit sem csinálnak, már csak azért sem, mert amit tenniük kellene, ahhoz úgysem értenek. Ki tudja miért, az emberek a gazda­sági vezetők beosztását és munkáját nem egyfajta szakma- kérut. hivatásként ítélik meg, hanem akként, mintha a veze­tők kizárólag valamiféle tiszteletbeli és inkább csak jutalom­ként kapott megbízatást látnának el. Nos, e magánvélekedések felrajzolása után nézzük a megbízhatóbbnak ítélhető képet: egy nemrég készült repre­zentatív vizsgálat — úgynevezett munkanapfényképezés — adatai szerint, az ipari vezetők1 napi átlagos munkaideje 12,5 óra. Ennek az időnek — amely négy és fél órával több a törvényesen megállapított napi munkaidőnél (s ezt nem csak a pontosság kedvéért kell megjegyezni!) —, szóval ennek az időnek a megoszlását is vizsgálták a kutatók és a következő eredményre jutottak: a napi munkaidőnek — amelyet 100 százaléknak tekinthetünk — 10 százalékát fordítják posta­bontásra és a postával kapcsolatos ügyintézésre, adminisztrá­cióra; 20 százaléka az úgynevezett napi eligazításra — és ez nem kevés —; 35 százaléka különböző értekezletekre és elke­rülhetetlen protokolláris tennivalókra; 15 százaléka telefo­nálásra. illetve az ügyek telefonon keresztül történő intézé­sére; 10 százaléfka a termelőmunkával összefüggő napi fel­adatok megoldására, illetve üzemek, műhelyek meglátogatá­sára és végül — de nem utolsósorban — a napi munkaidő 10 százalékát fordítják a megkérdezett vezetők a tulajdonkép­peni irányító munkára. A MEGKÉRDEZETT vezetők beosztása egyébként — mert ez is hozzátartozik a képhez — vezérigazgatók, igazga­tók. illetve ezek helyettesei. Tehát nem főosztályvezetők, nem üzem-, vagy gyárrészleg-vezetők, akiknek munkáját, érte­lemszerűen. a termeléssel kapcsolatos mindennapi tennivalók elvégzése jelenti, hanem olyan beosztású emberek munka­napjainak „fényképéről” van itt szó, akiknek az általuk irá­nyított vállalat távlataival, gazdasági stratégiájával és takti­kájával. döntések mérlegelésével kell — illetve; kellene! — foglalkozniuk. Ezért vannak — illetve; lennének — vezető beosztásban és — ahogy mondani szokták — ezért kapják a fizetésüket. És — kiderül ez a munkanap fényképéből — éppen az ilyen jellegű feladatokra fordíthatják a legkeve­sebb időt. Azt is mondhatnám; vezetői tennivalóikat csak társadalmi munkában láthatják el, a törvényesen megsza­bott napi munkidőn túl. Következésképpen: ezek az em­berek túlterheltek, s e vitathatatlan megállapítás mellett még az is figyelembe veendő, hogy többségük nem tartozik a kimondottan fiatalnak ítélhető korosztályhoz. MIÉRT TÚLTERHELTEK a vezetők? A vezetéstudo-' mánnyal foglalkozó szakemberek egyértelmű véleménye sze­rint azért, mert mindent magukra vállalnak, és legtöbbjük csak akkor nyugodt, ha közvetlenül, és ha személyesen avat­kozik bele olyan dolgokba, ami egyébként nem rájuk tartoz­na. vagy nem az ő feladatuk lenne. A vezetői gárda túlterheltségéből adódó gondok jó része,' gyakran a megfelelő apparátus hiányára vezethető vissza; hogy tudniillik: a legfelsőbb beosztású vezetők munkáját nem segíti valóságos apparátus, inkább csak ä különböző beosztások betöltőinek gyülekezete. E gondok sorozata kez­dődik mindjárt a különböző rangú vezetők helyetteseinek problémájával. Nálunk a helyettes — hosszú idő óta és sok helyen még ma is — inkább csak rang, cím, az ilyen vagy olyan érdemek elismerésének egyik lehetséges módja, nem pedig a tervszerű, a távlatilag is megalapozott vezetői után­pótlás eszköze. • Miért van az, hogy még ma is gyakran — igaz: külön­böző előjelű — példaként emlegetik azokat a vezetőket, akik, úgymond, megfelelő felkészültségű és képzettségű munkatársakkal vették körül magukat? Netán ebből a ritka és csak üdvözlendő gyakorlatból adódik az a — és nemcsak a laikusok körében meghonosodott — nézet, hogy a „felső” vezetők nem csinálnak semmit? Éppen az a baj, hogy túl sok mindennel foglalkoznak, legalábbis ahhoz képest, ami a voltaképpeni feladatuk lenne. A VEZETÉS, az irányítás kollektív munka, és az irányí­tást végző kollektívában mindenkinek sajátos szerepköre, fel­adata van. A feladat- és szerepkörök elvileg jól és határo­zottan körvonalazottak. Eszerint kellene összeállítani a mun­kahelyek vezető gárdáját és eszerint kellene a gyakorlatban is megosztani a vezetői munkával járó temérdek feladattö­meget. VÉRTES CSABA Oszlophegesztők. Sós Istvánt és Keresztesi Pétert a ki­váló munkájukról ismerik üzemszerte. A Mátraalji Szénbányák petőfibányai gépüzemében tíz évvel ezelőtt alakult meg a Május 1. brigád, amely azóta több alkalommal is elnyer­te a szocialista címet. A nyolc alapító tag akkoriban kereszttartókat készített a nagyfeszültségű távvezeté­kekhez. A brigád ma 14 fős, valamennyien kiváló dolgo­zók, elismert társadalmi mun­kások: legutóbb egy óvoda építéséhez nyújtottak jelen­tős segítséget. A Május l. szocialista bri­gád hegesztői, lakatosai és betanított munkásai egy em­berként csatlakoztak a cse­peliek felhívásához: hatéko­nyabb munkával — jelenleg villamos tartóoszlopokat gyártanak — ésszerű taka­rékossággal és balesetmen­tes tevékenységgel járulnak hozzá a mozgalom sikeré­hez. Felvételeinken a mun­kavégzés pillanatait rögzítet­tük. Ketten a lakatosok közül: Bíró László és Dudolla József (Fotó: Szántó Györgyi / t

Next

/
Thumbnails
Contents