Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
Merre tovább Vili. a? Pályaválasztás Pétervásárán íme, néhány statisztikai adat a pétervásári általános iskola VIII. a osztályáról. Harminckét diák tanul itt, közülük tizenhat a lány, tizenhat a fiú. Többségük fizikai dolgozók gyermeke. A szülők a környező ipari üzemekben, a helyi kisipari szövetkezetekben, az áfész-nél és a tsz-ben dolgoznak. Heten általános gimnáziumba, hárman gyors- és gépírónőnek, hatan szakközép- iskolába — egészségügyibe, óvónőképzőbe, kereskedelmibe és közlekedésibe —, tizenöten szakmunkásképző Kecskés István osztályfőnök (Fotó: Tóth Gizella) intézetbe — ipariba és kereskedelmibe — jelentkeztek. Csak egy fiú döntött úgy, hogy nem tanul tovább, hanem dolgozni megy. Jól választottak-e, egyeztették-e a népgazdasági igényeket saját vágyaikkal, mérlegelték-e képességeiket, adottságaikat. Ezekre a kérdésekre válaszol az osztályfőnök, az igazgató, s elmondják véleményüket a fiatalok is. TANÄCSADÄS, ÖTÖDIKTŐL Kecskés István osztályfőnök mindjárt meg is magyarázza, hogy miért elégedett. — A felvilágosítást, a rendszeres tájékoztatást nemhiába kezdtük már az ötödikben. Én fizikát tanítok nekik és gyakorlatot vezetek náluk. így figyelemmel kísérhettem — ezt tették egyébként kollégáim is — testi és szellemi* fejlődésüket. Ehhez mérten javasoltam a különböző szakmákat. Szerintem igen sokat jelent ez a módszeres felkészítés, mert, ha kialakul az önértékelő, a kritikai készség, akkor senki sem kerget elérhetetlen álmokat. — Milyen nehézségekkel kellett megbirkóznia? — Az édesapák, az édesanyák általában megértettek bennünket. Jöttek a fogadóórákra. a szülői értekezletekre, s ilyenkor egyeztettük az elképzeléseket. A többség hallgatott ránk. Néhány esetben azonban ellenállásba ütköztünk. Megvallom: családlátogatáskor se szívesen fogadtak. Persze az £)Némsm [ 1977. május 7.. szombat ,Ä ember nem adja fel, mert nem a pillanatnyi kellemetlenséget, hanem a célt, a tizenévesek jövőjét látja. Az is igaz, hogy olykor ők is makacsok, s konokul elutasítják a józan érveket. Ilyenkor kiutat csak akkor találunk, ha az otthon és az iskola együttműködik. Ivacs János igazgató más, érdekes részleteket említ. — Mindannyiuknak elmagyaráztuk, hogy általános gimnáziumba csak az pályázzon, aki négyesnél jobb átlageredményt ért el. Különben elutasítják felvételi kérelmét. s ha véletlenül mégis bekerül, akkor egy-két év múltán marad ki, hiszen nem bírja az iramot. Senki sem választotta a fodrász, a kozmetikus, az autószerelői szakmát. Elmondtuk: ide a jókora túljelentkezés miatt csak a legjobbak, a legrátermettebbek juthatnak be. Nem akarnak csalódni, ezért inkább villanyszerelők, géplakatosok, esztergályosok, marósok és kőművesek lesznek. Jelenleg a lányok elhelyezése — korábban ez meglehetősen nehezen ment — se jelent gondot. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a jános- aknai ruha- és a nagybáto- nyi horgolóüzemekkel, s most már ide is mehetnek tanulónak. A KERESET IS SZÁMÍT Ivády Béla kertész szeretett volna lenni: — Hosszú évek óta ez a hobbym. Otthon ellenezték. Folyvást győzködtek: „Nem könnyű az elhelyezkedés, mit csinálsz majd télen, minek mennél tőlünk messzire.” Az osztályfőnök se sok jóval biztatott Addig érveltek, amíg megváltoztattam eredeti elhatározásomat, s bútorasztalos leszek. — Miért tetszik ez a szakma? — Egyik idősebb barátom ezt választotta. Még csak harmadéves, de már maszekot Egyébként is: húsz-hu- szonkét évesen négyezer forintot kereshetek havonta. Ehhez jön majd a mellékes. A túlkoros Elek Gyula nem tanul tovább. Ö a családi körülményekre hivatkozik. — Apám Salgótarjánban kőműves, anyám háztartásbeli, s velem együtt hat gyerek neveléséről gondoskodik. Kell a pénz, így aztán vagy a tarjáni öblösüveg- vagy a pesti gumigyárba megyek segédmunkásnak. Egy hónapra 3500 forintot kapok. Ebből haza is jut, s nekem is marad. — Későbbi terveid? — Nem szerzek szakmunkás-bizonyítványt. A háromévi tanulás anyagi kiesés. Egyetlen vágyam van: a jogosítvány. Azt hiszem: ez elérhető cél. Lehet, hogy évek múltán másképp gondolkodom majd. de most így látom a dolgokat. AKIKNEK SIKERÜLT L énárt Katalin negyedik osztálytól kezdve színjeles. Kitűnő bizonyítványával az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola ének-zene tagozatára pályázott. — Nem jártam zeneiskolába, mégis megpróbáltam. Nyugtalanul vártam az értesítést, tartottam az elutasítástól. Aztán megjött az igenlő válasz. Örülök, hogy felvettek, mert érettségi után az egri főiskolára szeretnék kerülni történelem-ének szakra. Már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy mindenképpen pedagógus leszek. Kati feleslegesen izgult, hiszen a legjobbak versenyében másutt is megállta volna a helyét. Benedek Pista a Gárdonyi Géza Gimnáziumba jelentkezett biológia tagozatra. Neki semmitől sem kellett tartania, biztos volt dolgában, mert a megyei tantárgyi versenyen a második helyezést szerezte meg. — Ez azt jelentette, hogy soron kívül juthattam be. A kérdésekre egyébként mindenki válaszolhatott, aki lelkiismeretesen felkészült. Édesapja biológia-földrajz szakos tanár, valaha ő kelthette fel fiában az érdeklődést. A gyerek mégsem akar pedagógus lenni. Az indoklással sem marad adós. — Idegőrlő munka, ráadásul meg sem fizetik. A sikerélmény is sokáig várat magára. Ha kutató biológusként dolgozom, egy-kettőre kiderül, mi az én érdemem. Mindez önmagáért beszél, s az is, hogy a gimnáziumokban' és a szakközépiskolákban már megszületett a döntés. A VIII. a-ból mindössze két kérelmet utasítottak el. Azt is helyhiányra hivatkozva, mert a tanulók megfeleltek a követelményeknek. Érthető: jó kalauzok irányították őket a helyes útra Pécsi István Jogszabályok és szabálysértők Hatvani helyzetjelentés A legutóbbi tanácsülés szünetében, egy rendet követelő felszólalás nyomán, valaki megjegyezte: jószerint azért születnek a különböző jogszabályok, hogy legyen mit megsérteni. Rengeteg a renitens, a szomszédjaival és a társadalmi tulajdonnal mit sem törődő ember! Dr. Nagy Béla igazgatási osztályvezetőnek mi erről a véleménye? — Jogos az elkeseredés, mert valóban igen gyakori az olyan szabálysértés, ami kellemetlenné teszi életünket, máskor a köztulajdonnak okoz kárt. Mégis azt mondom, évről évre haszonnal alkalmazzuk a jogszabályokat, több területen a büntető szankciók eredményt hoztak. A számok, jóllehet nem ezt igazolják. Míg tavaly egész esztendőben 261 feljelentés futott be hozzánk, az idén csak az első negyedévben majdnem százra rúgott a számuk. A száraz tény mögött azonban a hatvani polgárok felébredt felelősségtudatát is észre kell vennünk. Törődnek környezetükkel, fellépnek az izgágákkal, közösségellenesekkel, jogtalan hasznot húzókkal szemben.... Szigorúbb fellépés Részt vettünk szabálysértési tárgyaláson, bepillantottunk büntető határozatokba. Egyértelműen azt tapasztaltuk, hogy egyik évről a másikra szigorúbbá vált a szabálysértési ügyek intézése, a bírságolási politika. Különösen vonatkozik ez a tulajdon elleni vétségekre, illetve az iskolai kötelezettséggel összefüggő mulasztásra, amelyek éves szinten a szabálysértések negyedét adják. Nagyon sokba került például Szűcs Jánosnak az a fél deci konyak, amit az egyik önki- szolgáló bolt polcáról emelt el. A büntető határozat szerint 500 forintot kellett az államkasszába fizetnie. Egymásnak falazva 460 forint értékű műbőrkabátot lopott Budapesten a hatvani illetőségű Kovács István és Szalai Gábor, összbüntetésük 5000 forint, s természetesen a kabát elkobzása. A nevelés, a meggyőzés alapelve vezeti dr. Illés Endre szabálysértési előadót minden alkalommal, amikor gyermekükkel szemben felelőtlen szülők állnak asztalánál. Nem is él a jogszabály teljes szigorával, ha azt olvassa ki a körülményekből, hogy a gyermekek iskolai mulasztása emberileg menthető. A most is börtönben ülő Szőrös Sándorra azonban lelkifurdalás nélkül szabott 1000 forint bírságot, mert az apa kisfiának taníttatásával kapcsolatban teljes közömbösséget tanúsított már korábban. S fokozatosan emelik a bírság ösz- szegét mindazoknál, akik hasonló ügyben vétkesek. Tatarozás, bal horoggal Kevés a kisiparos, sok az alkalmi kisipari munka, a szolgáltatás iránti igény. Ezt a helyzetet használják ki a kontárok, méghozzá úgy, hogy barkácsmunkájukért vastagon számítják a bért, továbbá nem adóznak belőle. A kőműveskedő Karácsony Józsefre ezért mértek nemrég 5000 forint bírságot s ugyanennyit kell Cseh Istvánnak fizetnie, aki a vállalt belső lakásrenoválást el sem végezte, ellenben jól irányzott bail horoggal „hálálta meg” az építtető bizalmát, amikor az méltatlankodni kezdett a félbehagyott munka láttán. Vagy tekintsük meg közelebbről a piacot, a kereskedelmet, a vendéglői „érvágók” és jogtalan házalók dossziéját! Sajnos, ebben is szaporodnak a lezárt akták, büntető határozatok. Nagy Ferenc pincér hatvani ugyan, de Vácszentlászlón, a Vadásztanyában számolt „véletlenül”-17 forinttal többet egy vacsoráért. Most róla „gombolnak le" ezer forintot, ami mindenképpen elgondolkoztatja majd a legközelebbi blokkolásnál. Az Arany János utcai Raffael András és Botos Ibolya sem HatvanDANCZA JANOS: Két mártír 22. Karikás a továbbiakban elmondja, hogy a vérszemet kapott Nagy József a két Virág fiúval annyira merészkedett, hogy a félig vízben álló révészkunyhó tetejére raktak fészket, ahonnét két géppuskával az ebédhez sorakozó román katonákat spriccelték szét, kilyuggatva még a kondérjukat is. Végül is a román tüzérség addig keresgélte, amíg fel nem borította velük együtt az egész kunyhót Ügy akadtak rájuk sötét este egy ferdén nőtt fa törzsén gubbaszkodva, nyakig vizesen. Kihorgászták a géppuskákat is és minden baj nélkül értek be Poroszlóra. Nagy József és .csapata ezekben a harcokban is meggyőzően bizonyította. hogy rendkívüli leleményességgel, és bátorsággal kész harcolni a proletárdiktatúráért. Olyan meggyőzően, hogy a román parancsnokság rövidesen beszüntetett mindenféle átkelési kísérletet. A Tisza több mint két hétig nyújtózkodott az árterületén, és a románok megfigyelése alól felszabadult Nagy József csapatával bejárta a környéket. Kisebb-nagyobb összejöveteleket tartottak a falvak és a tanyák népének és iparkodtak megnyerni a kommunizmus eszméinek. Amint Karikás megjegyzi, ez az agitációs tevékenység nem mindig járt eredménnyel, mert ha valaki ellent mert mondani, azt nyomósabb érvekkel próbálták meggyőzni. aminek érthetően igen kevés volt a haszna. Persze Nagy Józsefhez innen is, onnan is érkeztek jelzések vagy ellenforradalmi megmozdulásról. vagy egyéb olyan tevékenységről, ami félreérthetetlenül a diktatúra ellen irányult. Ilyen jelzést kapott a Poroszlóhoz tartozó Ráboly-pusztáról is, ahová május 3-án szállt ki. Informátorai azt állították, hogy a Ráboly-pusztán lakó Kamáromy István káptalani uradalmi intéző az uradalom tulajdonát képező gulyát —. hogy a vörösök kezébe ne kerüljön — különböző helyeken rejtegeti, egy részét a románoknak eladta, és esténként fényjeleket is ad le. Nagy József a Tilaj-pusztán tartózkodó Ko- máromyt Ráboly-pusztára hozatta és itt a különítményéhez tartozó Halász Jánosból, Vadász I .ászlóból. Gál Józsefből, Bodnár Bélából és Tóth Lajosból álló forradalmi törvényszék kihallgatása után halálra ítélte és kivégeztette. Ennél az ügynél álljunk meg egy kicsit és nézzük meg a hátterét is, mert érdemes. Azokon a területeken, amelyeken Nagy József és alakulata megfordult, érthetően sok uradalmi kasz- nár. intéző, tiszttartó, i6pán lakott és tevékenykedett. Ugyanezeken a területeken laktak és tevékenykedtek sókan olyan elemek, föld- birtokosok, és sok más olyan polgári személy. akikről nyilvánvaló volt. hogy nem szimpatizálnak a rendszer-; ban fejtett ki áldásos tevékenységet. A házalás prófétáiként Jászapátiban árultak tisztázatlan eredetű törülközőt, ingpullóvert szép tételben, ami miatt aztán lakhelyükön összesen 2500 forint bírsággal tartoznak. Veszélyes ebek Nem öncélú a Hatvani Városi Tanács ebtartással 'foglalkozó rendelete, valamint a lakótelepi tisztaság megőrzése végett alkotott jogszabály sem. Egy szabadjára hagyott kutya a közelmúltban majdnem gyermektragédiát okozott az Ifjúság útján. A Csapajev utcai Szűcs János komondora pedig személygépkocsinak ugrott, majd kóboroltában motoros elé szaladt, s csak a vezetők lélekjelenlétén múlott, hogy nem következett be karambol. Az ellene beadott feljelentés nyomán joggal bírságolták tehát 500 forintra, mint ahogyan a Tizeshonvéd utcai Fentor Ferencnek ugyanennyit kell fizetnie, amiért szabadjára hagyott kutyája a szomszédok kertjét tiporta, s az ott lakók békességét, nyugalmát teszi tönkre. Sipőcz Géza, amíg a Lenin téren lakott a köztisztasági szabályokat vette semmibe. Az ára: 1500 forint! Hasonló büntetés vár két park- rongálóra is, akik a Mün- nich Ferenc-lakótelepen, illetve a Tabán utcában utasították vissza a figyelmeztetést, amikor gépkocsijukkal rendszeresen a gyepesített területen „állomásoztak”.' Közülük a nagyobb szájú még oda is kiáltott a rendért aggodénak: Ha tudsz írni, írd fel a rendszámomat...! Tudott írni. S ez most az izgága gépkocsisnak 1500 forintjába kerül, mivel a szabály- sértést tanúk igazolják. A Balassi utcai Pál Józsefnek ugyanakkor azt kellett volna már megmutatnia, hogy poha- razva még saját termésű borát sem mérheti, figyelemmel a köztisztasági szabályokra.1 Meg aztán forgalmi adót illik fizetni minden liter után.1 A „nemtudás” ezer forintját viszi. Sej, haj, feketefuvar! A különböző szabálysértések között „előkelő helyet foglalnak” el a menetokmánnyal való visszaélések, ez szintén kitűnt vizsgálódásunk során. De arról ugyancsak meggyőződtünk, hogy az igazgatási osztály él szigna- lizálási jogával, valamint azzal a jogszabályi lehetőséggel, hogy a szabálysértési ügyekben foganatosított büntetéseket nyilvánosságra hozza. A Volán Vállalat hatvani telepének igazgatójától a napokban így érkezett visz- sza értesítés Agócs Pál ügyében, miszerint a gépkocsivezetőt nemcsak a feketefuvai megtérítésére kötelezték, hanem a legsúlyosabb vállalati fegyelmi büntetésben, elbo- csátásban részesítették, fel. függesztve egyelőre annak hatályát. Hogy mire hívta fel figyelmünket távozóban dr Nagy Béla osztályvezető? A társadalom ébredező felelős- ségtudatára, az egymásért való aggódás, az egymással való törődés csalhatatlan jeleire, amelyek éppen a megszaporodott jelzésekből szűrhetők le. Szűnőben a közöny, előtérbe lép a közösei vállalt gond, a magán- é: köztulajdon védelme. Am hosszabb távon biztosan teljesebb sikert hoz. Megfogyatkoznak a szabálysértések s egyszer talán fel kell számolni a szabálysértési előadc státuszát is tanácsainknál. Most talán valaki moso- lyog ezen. Vágynak azonbar mindenképpen jó. S hí mindannyian törekszünk a vágyból valóság válhat. ___ Moldva? Győző r el. És ezek közül Nagy József — hogy úgy mondjuk — egyet sem szúrt ki. Nem is tehette, mert hiszen ezeknek az embereknek a létezéséről sem tudhatott. Vagyis arra a körülményre, hogy egy bizonyos személy a rendszer ellensége, és ellene tevékenykedik, olyasvalakinek az értesítése volt szükséges, aki tudott az illetőnek a rendszer elleni cselekményeiről. Persze Nagy Józsefnek volt annyi tapasztalata, hogy bárkit meghallgatás nélkül csak úgy egyszerűen nem puffantatott le. És ebben a Komáromy- ügyben éppen a bírósági ítéletben találunk olyan kitételt és feltűnő jelenséget, amelyek igazolni látszanak azt, hogy a Komáromy ellen felhozott vádak nem voltak alaptalanok. De lássuk csak magát a Nagy József és társai bűnügyében az 1920. évi november hó 23., 24. és 25. napján megtartott fő tárgyaláson kihirdetett Ítélet indokolásának idevonatkozó sorait. „A nyomozat során, de jelen fő tárgyaláson is vádlottak többen kijelentették, hogy Komáromy Istvánnak az volt a bűne. hogy a vörösök elől részben elhajtotta, részben a románoknak adta el a marhákat, s hogy a románoknak éjjelenként fáklyával jeleket adott. __^ ___ (Folytatjuk)
