Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

Magánépítés — társadalmi gondok i. Talán sokan csak legyin­tenek. ha a vidéki, ezen be­lül a saját erős lakásépítés­ről hallanak: mi az, már az is gond, hiszen mást sem ol­vasni: a községekben a ter­vezettnél több családi ház épül. Meg ott állnak tíz­ezerszámra az üres lakások a falvakban ... Ez mind igaz, ám az is, hogy mindenütt gond az otthonteremtés. Ezt az ér­zékeli igazán, aki bárhol az . országban önálló hajlékra * akar szert tenni. Akár sze­mélyes fáradsággal, idővesz­teséggel, utánjárással, akár az az állam teherviselésének fokozódásával párosul. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését követően a parasztság személyes meg­takarításait már nem a ter­melésbe fektette, hanem életkörülményeit javította, amelynek sorában az első helyre került a lakás, a ház. A folyamat kezdete egybeesett a 15 éves lakás- építési tervvel, tehát az álla­mi és magánérdek találko­zott. E folyamatot más je­lenség is kísérte. Nem sza­bad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az országban belső népvándorlás zajlott, zajlik, tehát egyre többen és többen hagyják el a köz­ségeket, és igyekeznek vá­rosba költözni. Ennek kö­vetkeztében bizonyos helye­ken a községek elnéptele­nedtek, e helyeken viszony­lagos lakásbőség keletkezett. Mindez nem áll a kisebb vidéki városokra, ahol a korábbi lakáshiányt fokozza á betelepülők igénye, szük­séglete. Ezekben a kis- és közepes nagyságú városok­ban már a lakásgond egy részét — célcsoportos lakás­építés keretében — az ál­lam, a tanács átveszi. Pont ezeken a helyeken hallható azonban, hogy 8—10 évet is kell várni a lakáskiutalás­ra. ugyanis abszolút szám­ban esetleg kevesebb a la­kásigénylő, mint mondjuk az öt kiemelt városban, de az állami lakásépítés mennyi­sége is ennek megfelelően lényegesen kisebb. Mindezek láttán a falvakban, 'a kis­városokban a lakáshoz jutás szinte kizárólagos formája a magánerőből történő lakás­építés. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a lakásra váró saját telkén felépíti családi házát, esetleg néhányan összefog­nak és egy erre kijelölt te­rületen lánc-, sor-, átrium­házakat építenek, amelyet mostanában úgynevezett kor­szerű családi házas beépítés­nek neveznek. Kisebb váro­sokban, nagyközségekben — ahol a közművek megengedik már mód van az emeletes, tehát a társasházak felépíté­sére is. A nem üdülőterületen fekvő falvakban, kisvárosok­ban többnyire nem gond a telekszerzés, esetleg köny- nyebb teljesíteni a telepsze­rű, több szintes építkezésre vonatkozó nem budapesti feltételt: a 60 lakás egy tag­ban történő felépítését. Nem a terület, hanem a közmű­vesítés feltételei hiányoznak. Márpedig, ha ma építkezik valaki, akár több szintes vagy korszerű családi házas formában, akkor elengedhe­tetlen a közművesítés. Vidé­ken elsősorban a községek­ben és a kisvárosokban közművesített területet vi­szont éppoly nehéz találni, mint az urbanizáltabb kör­nyékeken. Jószerivel ugyanis, csak az áramellátásról mondhat­juk. hogy megközelíti a 100 százalékot, a lakásoknak vízzel, csatornával való el­látottsága országosan 50 szá­zalék körül mozog. És eb­ben az adatban megtalálha­tó Budapest is, nagyvárosa­ink is, és a fejlődő vagy visszafejlődő települések is. Külön említést érdemel az a tény, hogy faluhelyen csa­ládi ház a hozzátartozó kert nem csupán a kulturált életmódnak megfelelő ott­hont jelenti, vagy jelenthe­ti. hanem gazdálkodási le­hetőséget is teremt. Szükség van a pincére, a padlásra, a kertben az ólnak való hely­re, meg jó termőföldre a ház körüli veteményekhez. A kínált és előírt lakásépí­tési megoldásoknál ezt is figyelembe kell venni, min­den olyan jogi, pénzügyi szabályozás, amely ez ellen hatna, megbukna a családok egyéni érdekein. Az elkövetkezendő évek­ben előreláthatólag nem csökken a lakásépítés üte­me, ezen belül nagyjából azonos a helyzet a magán­erővel épülő családi házak­nál is. A következő 15 éves lakásépítési terv 1,3—1,5 millió lakás felépítésével számol, ebből minden har­madik lakás falun épül. Az idei tervben komoly szerepet kap a sajáterős la­kásépítés, hiszen 57 ezer ilyen típusú lakás felépíté­sével számol. A tavalyi vég­ső adatok azt mutatták, hogy körülbelül 64 ezer la­kás épült fel magánerős formában. Ez lényegesen több. mint amennyit ter­veztek és meghaladja az előzetesen várt mennyiséget is. Lehet, hogy hasonló- lesz a helyzet az idén is? De ne jósoljunk! Sokkal fontosabb ennél azt vizsgálni: terület, tervek, építőanyag, kivitele­zőkapacitás lesz-e elegen­dő? Cikksorozatunk továb­bi folytatásaiban erről szá­molunk be. B. M. Szélesebb körű propaganda — hosszabb idő Új mérettáblázat alkalmazásának tapasztalatai Valamivel több mint egy éve vezették be a felsőru­házati cikkek új mérettáb­lázatát. A tapasztalatokról a minisztérium ruházati ke­reskedelmi főosztályán tájé­koztatták az MTI munka­társát. A régi mérettáblázat csak a testmagasságot vette fi­gyelembe, az új, alkalmaz­kodva a tényleges testalka­tokhoz. a csípő-, a derék- és a mellbőséget is, így azo- r nos magasság mellett több­féle bőséget kínál. Ennek megfelelően az új méret­táblázaton a korábbi 127-tel szemben 182 méretet hatá­roz meg. Az ipari és a kereskedel­mi tapasztalatlanság követ­keztében az alapjaiban meg­felelő méretrendszer a vá­rakozásoknak csak részben tudott megfelelni. Az alap­vető probléma volt a vásár­lók kellő tájékoztatásának hiánya is, s az, hogy a ke­reskedelmi dolgozók nehe­zen sajátították el az új méretekkel kapcsolatos tud­nivalókat. A kedvezőtlen tapasztala­tok alapján a két miniszté­rium megvizsgálta mind- a gyártás, mind az értékesítés körülményeit, s intézkedett a hiányosságok kijavítására. Megállapították például, hogy a kamaszmére­teknél a derékbőségek mó­dosítására van szükség. A férfi és a női méretválasz­tékot bővítették. Az erre vonatkozó szabványmódosí­tás április 1-től életbe lé­pett, azóta már rendelhetik a kereskedelmi vállalatok ezeket a kiegészítő mérete­ket is. A jobb, szélesebb választék érdekében a meg­levő hálózatot — elsősorban a Centrum Áruházakat és a ruházati szakkereskedelmet — a követelményeknek meg­felelően jobban szakosítják a felsőkonfekció árusításá­ra. Az ipar és a kereskede­lem közösen gondoskodik a vásárlók jobb tájékoztatásá­ról. az új mérettáblázat szé­lesebb • körű propagandájá­ról. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a módosí­tott új méretrendszer a problémák ellenére jó — erre utal az is, hogy sokan találtak maguknak megfele­lő ruhát, öltönyt azok kö­zül. akik korábban nem tud­tak konfekcióból öltözköd­ni —, tökéletesítéséhez, za­vartalan alkalmazásához azonban hosszabb időre van szükség. Természetesen to­vábbra is lesznek, akiket a táblázattól eltérő testalkatuk miatt nem tud öltöztetni a konfekciószakma, de ha egyenesbe kerül az új mé­rettáblázat, akkor a korábbi 40—45 százalék helyett a lakosság 80—85 százaléka ta­lálhat majd magára való konfekciót. (MTI) Zöldségesbolt falun Reggel kilenc óra. A zöld­ségesboltban hosszú sor vára­kozik, Egyelőre hiába. Aru- átvétel van a besenyőtelki 56. számú áfész-üzletben. Az áruátvétel azonban nem megy simán. A boltvezető, Szabó Lászlóné harmadszor méri le a paradi­csomot, amely kereken két kiló harminc dekával kevesebb, mint amennyinek lennie kel­lene. Ha Szabóné csak úgy látásra átvette volna az egyébként szemre meglévő árut, akkor a mai napra ren­delt ráfizetés a paradicsomon 184 forint lett volna. A gép­kocsivezető és a túravezető nem is vitatkozik Szabóné- val. A mérleg nyelve hiteles. A paradicsom kevesebb 2 kiló harminc dekával. Hol tűnt el ez a két kiló harminc deka — egyelőre méregdrá­ga primőr áru — a sorbán- állók számára rejtély. Amikor a sor fogyni kezd, a bolt vezetőjével beszélge­tünk. Panaszkodik. Azt mondja, még egyszer nem menne el zöldségesüzletbe vezetőnek, ha újra kezdené. — Miért? — Itt mindenhez hozzá kell edződni. Ahhoz is, hogy éjjel fél tizenkettőkor hoz­nak árut és akkor kell átven­ni, ahhoz is, mint két éve fordult elő, hogy egész nap itt állt a bolt üresen, aztán éjszaka meghozzák a gyü­mölcsöt, zöldséget, ' másnap reggel megint hoznak gyü­mölcsöt, én meg ott állok megfürödve, mert rám rom­lik az áru. — Az idén jobb a helyzet? — Jobb. A szállítások rendszeresebbek. Most két­naponként jön a túra, de szezonban mindennap lesz szállítás. Persze, azért nem kell azt gondolni, hogy most minden fenékig tejfel. Van úgy, hogy a teherautóval nem hajlandók elvinni a göngyöleget. Néha annyi a láda a kis boltban, hogy ha két ember be akar jönni, ak­kor egymás sarkát tapossák. Na aztán itt van a krumpli, ezt érdemes megnézni. Az üzlet másik sarkába vezet, kibont egy zsákot. A zsák szájából csodálatosan szép, egészséges, nagyszemű krumpligumók barnás háta villan elő, aztán ahogy Sza­bóné kiönti a földre a zsák tartalmát, ügy gurulnak szét a diónál alig valamivel na­gyobbacska szemek. — Látja, így adják át. Ezt kell nekem eladni öt forint­ért. Én súlyra veszem át az árut, nincs időm arra, hogy minden zsákot kibontsak-ki- forgassak az átvételnél. Ami­kor mérni akarom, akkor jövök rá, hogy becsaptak. — Mi most a legkereset­tebb cikk a boltban? — A gyümölcs lenne, de hát egyelőre nincs. Az alma már nem jön, gondolom, nincs is belőle, szamócát meg nem merek rendelni, mert még drága, félek, hogy itt, falun nem veszik, nem adnak annyit érte az emberek, ak­kor meg rajtam marad az áru, megromlik és kész a ráfizetés. — Hiánycikk van? — Az elmúlt hetekben se régi, se új sárgarépa nem volt. Sokan keresik, vinnék is. Besenyőtelken két zöldsé­gesbolt is van. A ZÖLDÉRT üzletében, ahol Hanus Sán- dorné a vezető, annyiból jobb a helyzet, hogy citro­mot lehet kapni. Más gyüJ mölcs nincs. Alma már ide sem jut. — Nézze, kérem, valamit tudomásul kell venni, és va­lami igazság van is benne — mondja az üzletvezető. Először jönnek az üdülőte­lepek utána az iparvidé­kek, városok és aztán a fa­lu. Azt mondják, termeljék meg. Persze, ma már falun is inkább vásárolnak az em­berek. Most például, hogy nincs gyümölcs — epret nem merek rendelni, mert túl drága és nem fogyna — vi­szik a befőtteket. Ez az ap­róság is azt jelenti, hogy nagy változás ment végbe. Ahol kisgyerek van, oda rendszeresen viszik a citro­mot, befőttet. Jó dolog ez, mert azt mutatja: az embe­rek hallgatnak az orvosi ta­nácsokra, nemhiába men­nek a tévében, a rádióban az egészségesebb táplálkozás­ról az ismertető műsorok. Persze ehhez az is kellene, hogy állandóan rendelkezésre álljon a megfelelő válasz­ték. Most vagyunk a leg­rosszabb helyzetben, mert óáru már nincs, idei meg még nincs. Az üzletben ta- karmánytáp-eladással is fog­lalkozunk, illetve most csak foglalkoznánk, mert még -a raktár is üres. Jelenleg sem­mi nincs a takarmánytápok közül. Sz. AJ Segítség Bács-Kiskunból A Bács-Kiskun megyében levő dusnoki Munkás—Pa­raszt Termelőszövetkezet — a megye legnagyobb zöld­ségtermelő gazdasága — ér­tesült a Heves megye fölött elvonuló, súlyos károkat okozó zivatarról, jégverésről. A termelőszövetkezet dolgo­zó tagsága és vezetősége úgy döntött, hogy térítésmentesen 1300 négyzetméternyi felüle­ten levő, kiváló minőségű fűszerpaprika-palántát ajánl fel azoknak a Heves megyei közös gazdaságoknak, ame­lyekben a jég nagy pusztít tást végzett a palánták kö­zött. A termelőszövetkezet ve­zetősége a mai naptól vár­ja azoknak a gazdaságoknak a jelentkezését, amelyek igényt tartanak a palán­tákra. A kongresszusi vállalások nyomában Sikeres félév előtt a dohánygyáriak (Tudósítónktól): Bár egy hónap még hátra van az első félév végéig, az eddigi eredmények alapján pótvállalásainak sikeres telje­sítéséről adhat számot az Eg­ri Dohánygyár kollektívája. Az előrejelzés szerint egész évi tervtúlteljesítési vállalá­sukat már az első félév vé­gére teljesítik. Filteres ciga­rettából 3 milliárd 320 milliót gyártanak a félévben, a tava­lyi hasonló, időszakhoz képest 120 millióval többet. A ter­melés emelkedése a létszám csökkenése mellett, tehát tel­jes egészében a termelé­kenység növekedéséből való­sul meg. A szocialista brigádok minden téren maradéktalanul teljesítik vállalásaikat. A többlettermelés mellett nőtt a dohánymegtakarítás mértéke, s a vállalásokban leírtaknál is kedvezőbben alakulnak a minőségi mutatók. A munka gyors üteme mellett tovább nő a brigádok köre is a do­hánygyárban : négy új brigád gyarapítja a kollektí­vákban dolgozók táborát. Iványi Illés Volán-brigádok Tetélkedője A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére vetélkedőt szervezett a szak­mában dolgozó brigádok ré­szére a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerveze. te. A „60 év a szocializmus útján” című vetélkedősoro­zatba a Volán 4-es Vállalat 134 brigádja kapcsolódott be, s az üzemegységek vetélkedői után a győztesek szombaton mérkőztek egymással, hogy megszerezzék a jogot a terü­leti döntőbe jutásra. A gaz­daság, a politika és a művé­szetek témaköréből váloga­tott kérdésekre legjobban a Volán, a Kandó Kálmán és a Malinovszkij brigád válaszolt, ez a három brigád képviseli a megyét a júniusban sorra kerülő miskolci területi dön­tőn. Az ágazat országos dön­tője előreláthatóan szeptem­berben lesz, ahol már minden résztvevő értékes jutalmakat kap sikeres szerepléséért. A győztes kollektíva a Szovjet­unióba utazhat a jubileumi ünnepségek idején. Nyugdíjasok foglalkoztatása a mezőgazdasági nagyüzemekben A Tiszai Kőolajipari Vállalat beruházásában új kőolajfinomítót építenek Lenimmfos­ban. A beruházás során atmoszferikus és vakuiimdesztillációs üzem épül, amely értenie 3 mill'd tonna kőolajat dolgoz fel. Képünkön: a PB-gáz tárolására szolgáló ezer köbmé­teres tartályok. (MTI fotó — Branstetter Sándor felv.) A Minisztertanács határo­zata értelmében a mező- gazdasági nagyüzemeknél (állami gazdaság, mezőgaz­dasági termelőszövetkezet), a kézimunka-igényes növé­nyek betakarításának bizto­sítása érdekében 1977. július 15. és november 15. közötti időben a nyugdíjasok (öreg­ségi, rokkantsági, vagy bal­eseti rokkantsági n útdíja­sok) nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók fi­zikai munkában a zöldség, burgonya, szőlő, gyümölcs, dohány és cukorrépa beta? karításánál. E tevékenységük során eí-í töltött munkaidő tehát nem számít be a 840. illetve az 1260 órás foglalkoztatási ke­retbe. Az is közömbös, hogy a foglalkoztatási keretét már esetleg a nyugdíjas ki«i merítette. Mmisisd 1977. május 31., kedd Új kőolajfinomító épül Leninvárosban

Next

/
Thumbnails
Contents