Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! Mwmuuk AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 126. szám ÄRA: 80 FILLER 1977. május 31., kedd Brezsnyev televíziós beszéde A fegyverkezési hajsza korlátozásáért Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap este be­szédet mondott a moszkvai televízióban a francia tele­vízió hetének befejezése alkalmából. Brezsnyev emlé­keztetett arra, hogy tavaly októberben a francia televí­zió sugárzott egy héten át szovjet műsorösszeállítást, „Ügy tűnik — jegyezte meg a főtitkár —, hogy Francia- ország és a Szovjetunió ez­zel a különböző társadalmi rendszerű országok között rendszeres programcsere új formáját vezette be. Jó do­log lenne, ha ez a kezdemé­nyezés hagyománnyá válna.” — Mindenki számára ért­hető, milyen fontos korunk­ban az országok közötti bi­zalom erősítése — mondta Leonyid Brezsnyev. — Kivé­telesen fontos ez a bizalom, amikor a kapcsolatok olyan kényes területéről van szó, mint az összes és külön-kü- lön minden egyes nép biz­tonságának szavatolása. Alap­vető feladat e tekintetben a fegyverkezési hajsza további spirális növekedésének meg­akadályozása. — Egyesek talán úgy vé­lik, hogy erről a témáról már sok szó esett. Csakhogy az igazság nem váltópénz, amely a gyakori használatban el­kopik. Emellett pedig a fel­felé haladó spirális^ mozgás nem egyszerű ismétlődés. Bár bolygónk már telítve van tö- megousztító fegyverekkel, mégis reális és évről évre növekvő veszély a fegyverek és fegyverrendszerek olyan űj fajtáinak létrejötte, ame­lyek sokszorta nagyobb rom­bolóerőt fognak jelenteni. Jogos a kérdés: meddig folytatódhat ez még? Nos, itt az ideje, hogy megállít­suk. — Nem titkolom, hogy ag­godalmunk a fegyverkezési hajsza, ezen belül a stratégiai fegyverkezés folytatása miatt tovább fokozódott, az új «Bierikai kormányzat e kér­désben képviselt irányvona­la következtében. Ez az irányvonal nyilvánvalóan egyoldalú előnyök szerzését célozza az Egyesült Államok számára. Igaz, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kül­ügyminiszterének a napokban megtartott genfi találkozója eredményeként a márciusi moszkvai tágyalásokéhoz ké­pest kirajzolódott az állás­pontok bizonyos közeledése, a korábban nem egyeztetett kér­dések némelyikében. Mégis, őszintén meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok vonala nem konstruktív, s emiatt komoly haladást egye­lőre nem sikerült elérni. — Ami a Szovjetuniót il­leti, erről a közelmúltban már beszéltem és most még egyszer megismétlem: mi nem kíméljük erőinket a fegyverkezési hajsza mennyiségi és minőségi korlátozásáért, sem pedig a , kölcsönösen elfogadható igazságos feltételek mellett végrehajtandó leszerelésért vívott harcban. A továbbiakban kiemelte: — A varsói szerződésbeli szövetségeseinkkel együtt ál­lást foglaltunk amellett, hogy a helsinki tanácskozás részt­vevői megegyezzenek: lemon­danak az atomfegyverek el­sőként! bevetéséről egymás ellen. Nem sorolom fel, mi mindent javasoltunk az utób­bi években a háborús ve­szély csökkentésére, ezek a javaslataink* jól ismertek. Azért terjesztjük elő őket, mert a katonai erő növelésé­nek politikája egyre élesebb, határozottabb ellentétbe ke­rül a nemzetközi biztonság érdekeivel. — Persze, azok a pozitív megoldások, amelyeket emlí­tettem, sok állam és nép együttes erőfeszítéseit igény­lik, és- mindegyik számára széles tevékenységi terület nyílik. Nem kétséges, hogy egy olyan hatalom, mint Franciaország, jelentősen hoz­zájárulhatna ehhez az ügy­höz. Figyelmünket megra­gadta Valery Giscard d’Es- taing elnök 1976. október 12-i tévényilatkozata arról, hogy Franciaország elkötelezte ma­gát az általános és teljes ha­tékony leszerelés eszméje mellett. Ez fontos nyilatkozat. — Az európai biztonsági értekezleten részt vevő va­lamennyi országnak módja van afra, hogy jóakaratát is­mét demonstrálja a gyakor­latban a küszöbönálló belg­rádi találkozóval összefüggés­ben. Mi azt szeretnénk, ha ez a találkozó az előzetes elképzeléseknek megfele­lően a helsinki szellem folytatása és továbbfejlesz­tése lenne, újabb láncszem az enyhülési folyamat fej­lődésében. Hangsúlyozta: ma minden szovjet ember meg van győ­ződve arról, hogy soha nem válik munkanélkülivé, hogy megszerezheti a kellő iskolá­zottságot, hogy képessége és tehetsége nem kallódik el, hogy nem hagyják sorsára be­tegsége esetén, hogy öregsé­gének éveiben biztosítva lesz anyagilag, hogy nem kell nyugtalankodnia gyermekei­nek sorsa miatt. Azt hiszem, amit elértünk, ez nem ke­vés, de nem minden, s még többre törekszünk. — A Szovjetunió új alkot­mánya, amely össznépi meg­vitatás után kerül majd elfo­gadásra, politikai és jogi ala­pot teremt a fejlett szociális^ ta társadalom demokratizmu" sának további tökéletesítésé­hez. Úgy tervezzük, hogy a szovjet állam alaptörvénye rögzíteni fogja a Szovjetunió külpolitikájának lenini elve­it, következetes békeszeretö irány vo nalunkat. Leonyid Brezsnyev befeje­zésül elmondta: — Ügy tervezem, hogy há­rom hét múlva Párizsban ta­lálkozom Giscard d’Estaing elnökkel és más francia ál­lami és politikai vezető sze­mélyiségekkel. Remélem, hogy ez a találkozó lehetővé teszi számunkra, hogy újabb 1 epést tegyünk a francia— szovjet együttműködés, a bé­ke és a nemzetközi enyhülés megszilárdításának útján. ASZÓT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfői ülésén megvitatta a szocia­lista munkavenseny-mozga- lommal kapcsolatos szak- szervezeti feladatokat­A továbbiakban az 1978. évre történő tagdíjbesorolás irányelveiről tárgyalt. A tag­díjbesorolás elvei lényegé­ben változatlanok maradnak. A besorolás alapja az éves, egyes szakszervezeteknél azonban az egyévesnél rövi- debb időszakban elért át­lagkereset. A besorolás idő­szakát a szakmai sajátossá­goknak megfelelően az érin­tett szakszervezet elnöksége határozza meg. A teljesít­mény- és órabérben dolgo­zóknál a havi törvényes munkaidő alapján járó tel­jesítmény- és órabért, a bér­pótlékokat. a bérköltség ter­hére elszámolt prémiu­mokat, jutalmakat, az év végi részesedést és a másodállás utáni keresetet, a havidíjasoknál a havi alap­bért, a bérköltség terhére el­számolt s rendszeresen fo­lyósított kiegészítő keresete­ket a forgalomtól függő ju­talékot, a bérpótlékokat, a bérköltség terhére elszámolt prémiumokat, jutalmakat, az év végi részesedést és a má­sodállás utáni keresetet kell figyelembe venni. Ha valaki egy hónapnál hosszabb ideig betegállományban van. ak­kor a táppénznek megfelelő tagdíjat kell fizetni. Akkor is az új keresetnek megfe- , lelóen kell tagdíjat fizetni, ha év közben jelentősen és tartósan csökken valakinek a keresete. Az átlagkereset kiszámításakor nem kell fi­gyelembe venni a túlmunka díjat a jutalmazási keretből elszámolt jutalmat és a mel lékfoglalkozásból származó jövedelmet. A nyugdíjba menők nyűg- díjösszegük szerint fizetnek tagdíjat- Aki magasabb nyug. díjat kap. önkéntesen az elő­írtnál nagyobb összegű tag­díjat. is fizethet. A fizetés nélküli szabadságon, a gyer­mekgondozási szabadságon levők és az idénymunkások havi tagdíja három forint. A szabadságon levők munkába állásuk után természetesen tényleges keresetük szerint fizetnek szakszervezeti tag­díjat. A szakmunkástanulók és a felsőoktatási intézmé­nyek hallgatói havonta két forintot fizetnek. (MTI) Az életszínvonal tényezője |_| a egy gyárban modern, korszerű gépsort állítanak fel,' 1 ■ akkor egy befektetett forint évenként 2 forinttal nö­veli a termelési értéket. Ha azonban valamilyen javító- szolgáltató üzembe fektetjük a pénzt, akkor egy befektetett forint a termelési értéket évenként legfeljebb 25 fillérrel növeli. Egy korszerű üzemben dolgozó munkás évenként akár egymillió forint értéket is képes előállítani. A cipőt foltozó bácsika azonban a javítóműhelyben talán még 30 ezer forint értékű munkát sem végez egy év alatt. Ezek a rideg, közgazdasági tények. Ha ez így van, akkor érdemes volt a IV. ötéves tervben 6 milliárd forintot költeni a lakossági szolgáltatás fejlesztésére és szabad ebben az ágazatban kétszázezer embert foglalkoztatni? A kérdés merőben szónoki. A válasz ugyanis egyértel­mű: szabad, sőt kell. Erre az álláspontra helyezkedett az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága is, amely az elmúlt héten tárgyalta meg a lakossági szolgáltatások hely­zetét. A fejlesztés két szempontból is nélkülözhetetlen^-Az egyik — és bármily furcsa, kevésbé lényeges — a gazdasági megfontolás. A lakosság tulajdonában pillanatnyilag 250 milliárd (!) forint értékű „javítanivaló” van Ekkora érté­ket nem hagyhatunk pusztulni. A fontosabb szempont azon­ban a politikai. A szolgáltatás az életszínvonal része, még­pedig sok egyebet megelőző, az emberek közérzetét lényege­sen befolyásoló tényezője. Ezen a döntő területen a negyedik ötéves tervben, vala­mint tavaly és az idén is erőteljes fejlődésnek lehettünk és lehetünk tanúi, haszonélvezői. Jól kamatozik az a megkü­lönböztetett figyelem, amit a társadalom; és az a támogatás, amit az állami költségvetés erre a célra fordít. Az ideális, vagy legalábbis kielégítő helyzettől mégis messze vagyunk. Az igények évi 5—6 százalékkal növekednek, a szolgáltatá­sok legfeljebb 2 százalékkal. Ezt az egészet valahogyan job­ban kellene csinálni. Viszonylag könnyen megoldható, hogy az állami támo­gatás, a legfontosabb célokra irányuljon és tegye kifizetődő­vé a vállalatok, szövetkezetek, magánosok számára ezt a tevékenységet. Rendelettel már nem oldható meg, de ugyanilyen fon­tos, hogy a szolgáltatásban is növekedjék a termelékenység, egy dolgozó több munkát tudjon azonos idő alatt elvégezni. Az ehhez szükséges műszereket, kisgépeket, eljárásokat nagyrészt már feltalálták. Csak minálunk általában nem gyártják Néha — időnként ötletszerűen — hozunk be kül­földről ilyen eszközöket. Pedig sürgető, hogy meginduljon a hazai gyártás. És legyen helyiség is. ahol ezeket a kisgépeket alkalmazni, a javításokat elvégezni lehetséges. Feltalálták már a könnyűszerkezetes, gyors építési módot is, de köz­ponti akaratnak kellene érvényesülni, hogy kidolgozzanak javítóműhely építésére típusterveket és ezeket az ország legkülönbözőbb részein valósítsák is meg. A termelékenységhez tartozik, hogy a munkásember is ismerje azt a gépet, ami javításra a keze alá kerül. Ha Ma­gyarországon megjelenik egy új traktor-, vagy esztergagép­típus, akkor a leendő kezelőket a gyár, vagy a szállító vál­lalat kioktatja az új gép kezeléséről. Sajnos, ha új típusú televízió, hűtőgép, személygépkocsi stb. kerül forgalomba, akkor az ilyen tanfolyamok általában elmaradnak. Tehát a munkásembernek a megbízó készülékén kell kitapogatnia, hogyan is működik, hogyan kell javítani. A szolgáltatás sokágú feladat, sokféle szervezet vesz részt benne, örvendetes, hogy az állami vállalatok szerepe növekszik, aggasztó, hogy az ipari szövetkezeteké csökken. Az pedig kimondottan sajnálatos, hogy a nélkülözhetetlen magánkisiparosokat sokan lebecsülik, majdhogy ellenségnek nézik. A munka utáni, gebines, vagy félállásos javító­szolgáltató tevékenység engedélyezésének lehetőségét nem ismertetik, nem propagálják eléggé, pedig ez az egyik leg­nagyobb kapacitástartalék. (Az adózása ma már kedvező.) Ha nem találsz iparost, — csináld magad. A jelszó jó, a megoldás világszerte terjedőben van. Csakhogy ehhez kell festék és ecset, tégla és tervrajz, milliónyi alkatrész. Ami nálunk általában hiánycikk, vagy a pult alól, bizonytalan utakra indul. A képviselők bíráló és javasló megjegyzéseit a bizott­sági ülésen jelen levő állami vezetők helyesléssel fogadták. Bejelentették, hogy bizonyos jogszabályok felülvizsgálata, gazdasági intézkedések megtétele már folyamatban is van, más ötleteket pedig majd a következő átfogó koncepció ki­dolgozásánál vesznek figyelembe. FÖLDEÁKl BÉLA Kádár János fogadta az Iráni TUDEH Párt Központi Bizottságának első titkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn fogadta a ha­zánkban tartózkodó Eskan- deri Iradjot, az Iráni TUDEH Első ízben kiváló a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz Jelentős állomásához ér­kezett a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz. A tegnapi ün­nepi közgyűlésen kapták meg a kiváló termelőszövetkezet kitüntető címet. Az ünnepi esemény színhelye a Mező- gazdasági Főiskola aulája volt, ahol a megjelenteket Falcsik János, a tsz párt.tit- kára köszöntötte, majd Nagy István elnökhelyettes tett javaslatot, a közgyűlés el­nökségének tagjaira. így foglalt helyet az elnökség­ben többek között Barta Alajos, a megyei pártbizott­ság titkára, Tóth Mihály, a TESZÖV elnöike, a megyei párt-vb tagja, Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára, Farkasdi Gyula, a MÉM főosztályvezető-helyet­tese, Barényi József, a vá­rosi tanács elnöke» _ Koós Viktor főtanácsos, a megyei tanács osztályvezetője. Az elmúlt gazdasági év eredményeiről, munkájáról Visontai László tsz-elnök számolt be. A Mátra Kincse nevet vi­selő szövetkezeti gazdaság tavaly 2100 hektáron több mint nyolcezer-hatszáz ton­na terményt takarított, be, a korábbi t évhez képest majdnem öt százalékkal többet. Az aszályos időjá­rást öntözéssel igyekeztek ellensúlyozni, ami különö­sen a zöldségtermesztésben hozott jó eredményt. Szőlő­ből az átlagtermésük majd­nem 88 mázsa volt, maga­sabb, mint amennyi az or­szágos eredmény. Különösen kiemelkedő tel­jesítménynek számít, hogy az új telepítések már száz mázsán leiül fizettek. Pénz­ügyileg is sikeresen zárták az évet. mert tervezett be­vételüket tízmillió forinttal túlteljesítették. A kiváló szövetkezet ki­tüntetést Barta Alajos adta át. A közgyűlés a tsz kiváló brigádja címet szavazta meg a Hunyadi brigádnak, amely­nek Hettich János a veze­tője. A TESZÖV elismerő oklevéllel tüntette ki a Kossuth brigádot,, ők Kiss B. Sándor irányításával dol­goznak. Farkasdi Gyula A mezőgazdaság kiváló dolgo­zója kitüntetést adta át Far­kas Morvái Imrének, özv. Kerékgyártó Miklósnénak, Mádi Ferencnének. özv. Mol­nár Lajosnénak, Nagy Osz­kárnak és Veszprémi Sán­dornak. A tsz kiváló dol­gozója kitüntetést húszán kapták meg. ~ Fárt Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozóm, vélemény- cserét folytattak pártjaik te­vékenységéről, a két testvér­párt kapcsolatáról, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. (MTI) A Barátság-hajó utasai az MSZBT-bcn Hétfőn délelőtt a barátság hajóútom részt vevő delegá­ciók vezetői ellátogattak a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság székhazába. Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke adott tájé­koztatást a vendégeknek ha­zánk gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődéséről szo­cialista építő munkánk ered­ményeiről. Az 'MSZBT tevékenységé­ről Nagy Mária, a társaság főtitkára nyújtott áttekintés^

Next

/
Thumbnails
Contents