Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

Parancsol uram egy Maripent?

— Igen. Tegnap óta tüsszögök. Biztosan jót tesz?

— Uram, még ilyet kérdezni is. Természetesen. A tüsz- szögés, meghűlés, torokfájás és egyéb nyavalyák ellen csak• is Maripent szedjen... Parancsoljon... Talán ezt itt, ez a legformásabb.

— Köszönöm, igazán lekötelezett...

— Ugyan, uram, szóra sem érdemes... Bármikor.

— Ez micsoda, jóasszony?

— Micsoda? Csodálatos gyógyszer, kedveském... Bekeni véle az arcát, és máris volt nincs az a tályog. Olyan lesz megint az arca, mint a porcelán, Tudja miből készült? Békavérböl és patkánymájból. Kipróbált, biztos keverék ez...

— De én undorodom a békától is, a patkánytól, meg egyszerűen frászt kapok, jóasszony...

— Sebaj, van itt más is... Kígyóvizeletbe áztatott temetőbogár. .. Biztos gyógyszer ez is...

...Hohó! Mi ez? Vicc ez, vagy összekeverte a műfajt is, meg a kort is a sörök írója? Mit keres egyazon írásban a modern gyógyszergyártás egyik kiválósága, jelesen a Maripen, meg a vajákos öregasszonyok, a vasorrú bábák, a seprőn lovagló boszorkányok rémes kotyvaléka?

Pedig a megajánlott Maripen és a béka vérbe áztatott patkánymáj, mint csodaszer között, egészen közeli a rokonság, ha nem is a dolgok tudományosságát, de ami a dolgok körülményeit illeti. Ugyanis mindkettő — kuruzslás. A Maripen — írhattam volna más gyógyszert is, sorolhattam volna több népszerű és unos-untalan felajánlott gyógyszert —, lehet összetételében, hasznosságában akár a modern orvos- és gyógyszertudomány fejedelme, felhasználásának effajta körülményei miatt lényegében a kígyóvizeletbe áztatott temetőbogár szintjére süllyesztetett a baráti jóakarat nyomán.

Van modern kuruzslás, és van jelző nélküli. A kuruzs- lás szóból mindenki, még a kevésbé tájékozott ember is kiérzi és megérzi a veszélyt, de a bizonytalanságot mindenképpen. Sőt, az irtózást is a kruzsló személyétől is. Mert a kuruzslás középkori dolog, a sötétség dolga, szégyenleni és üldözni való dolog. Mert a kuruzsló és kuruzslása nemcsak gusztustalan lehet — ámbár lehet, hogy nem is az —, de életveszélyes, és nemcsak visszataszító, de pénzharácsoló tett is egyben. Aki tehát kuruzsol. aki tehát kuruzsló, az elsősorban is gyanús füvekkel, babonákkal, ráolvasásokkal, s még gyanúsabb állati, növényi főzetekkel végzi pénzszerző tevékenységét. Ez világos.

Aki Maripent ajánl önzetlenül orvosi javaslat nélkül, az nem tesz mást, mint a modern orvostudomány már nála is bevált, higiénikus és nagyipari körülmények között készült és fogyasztható gyógyszerét adja át egy másiknak. Egy más arra rászorulónak. És, ugye, ez olyan nagy különbség, hogy az utóbbi esetben még a kuruzslás gondolata sem vetődhet felvétik sokan.

Ami pedig — bármilyen sokan is vélik — mégsem igaz. A modem gyógyszerek, ha nem megfelelően szedik, ha nem a megfelelő betegségre szedik, ha úgy nassolják el a szomszéd „zacskójából”, mint valami pralinét — veszélyesebbek. lehetnek a patkány májánál is. Sőt! A gusztustalan főzettől legfeljebb rosszul lettek évszázada, és lesz, az, akinek erre manapság támadna gusztusa, aztán a gyomor rendbejöttével — az esetek nagy többségében — rendbejönnek, legalábbis szellemileg is: buta főzeteket, ismeretlen kotyvalékokat nem fogadunk el többé, csak azért, mert a dédnagymama is ezt főzte. Ám a korszerű gyógyszerek legtöbbje, mint valami érzékeny műszer egy célzóberendezésben, úgy van beállítva a megfelelő betegségre. Mindenféle belebabrálás ebbe az érzékeny „műszerbe”, mindenfajta önkényeskedés a szedésében, könnyen járhat azzal, hogy a szer „mellélő”, és nem a betegséget pusztítja el, hanem az egészséget.

Bocsánat a kifejezésért, de gyógyszert zabáló nemzet lettünk. Nálunk az a természetes, hogyha valaki a pénztárcája, igazolványa és a cigarettája mellett legalább háromfajta gyógyszert is hordoz a zsebében. Nálunk az a természetes, hogyha egy kicsit megfájdul a fejünk, gyógyszert vegyünk be, ha idegesek vagyunk kissé valami miatt, nyugtatót vegyünk be, ha túl nyugodtak vagyunk, akkor meg serkentőt. Pirulák, porok, kapszulák szegélyezik hovatovább az SZTK-biztosított magyar nép masirozását a gyógyszertárak és otthonuk, vagy a munkahelyük között.

— Mondtam a dokinak, írjon fel egy kis.. ,-t” — így a hölgy valamikor az autóbuszon, vagy a villamoson, s a doki természetesen inkább felírt, mintsem hogy kevéske idejét vitával és meggyőzéssel töltse. Mo6t már vagy másfél száz gyógyszerre orvosi vény sem kell, vagy háromszázféle medicinát összesen négyszer lehet kiváltani anélkül, hogy újra orvoshoz kellene menni, sőt — és ez talán a legnagyobb veszedelem — kölcsön is lehet adni a receptet egy-egy beváltásra. .. .Ma én neked, holnap te nekem. Szíves kölcsönzés egymás mérgezésére.

Nyilvánvaló, hogy minden társadalompolitikai előrelépés, sajnos, meghozza a maga csámpás botlásait is. Nyilvánvaló, hogy az általános betegbiztosítás, a gyógyszerellátás egyszerűsítése, amely mind az embert szolgálja, megteremtette és újrateremti azokat a kuruzslásokat és kruzs- lókat is. akik akár önmagukat kezelik, ami még lehet személyes ügyük, és akár másokat, s ez már nem személyes ügy — mindenképpen az egykori boszorkányokhoz hasonlóak. Márminthogy a vajákos asszonyokhoz. Vagy férfiakhoz. Hogy megadjuk ebben is az egyenjogúság jogát és okát. Még akkor is hozzájuk hasonlóak, ha farmeröltönyben járnak, vagy a legújabb keresztcsíkos harisnyákban. A gondolkodásuk, a szellemük nem öltözött a modem kor öltözékébe. A Lee-nadrág felett vajákos a gondolat.

— Parancsol egy Maripent? Vagy inkább patkánymájat békavérbe áztatva? Csak szóljon, kérem— Nekünk mindegy. Nekünk, az örök kuruzslóknak, teljesen egyre- megy... Bár, uram és hölgyem, be kell vallanunk, hogy a békavér és a patkánymáj több utánjárásunkba kerül...

Vigyázzunk betegségünk egészségére!

Triennálé

Wegenast Robert:

A Vonó Ignác színpadterve

Második alkalommal várja a közönséget Miskolcon az Országos Díszlet* és Jelmezterv Triennálé. A több mint száz díszlet- és jel* meztervet bemutató tárlatot egri grafikusművész, Csont István rendezte. Képünkön: az egri Gárdonyi Géza Színház új bemutatójának színpadterve. >

^AA/VVVVVAA/V^VVSAA/NAAA/N/SA/VVVVSA/VVVNA/NAA/VVVV/SA/NAAAAA/SAA/NAAAA/SAAAAA/VVVS/VV^NAA/VSAA/VX'VV* *w'N/VV\A/\A/VVV>A/VV\AAAAAA/VVVVVV»»AéVV\/VVVVVVV*. *

D

rófélének olyan mindenórás munkaeszköz a notesz, amilyen mérnökembernek a logarléc. Jó, ha kézre esik, hol rögzíteni, hol frissíteni a gyarló emlékezést.

De van azért a notesznek — észrevettem én — kevésbé dicséretes szerepe is: a

lelkiismeretet elringató, elaltató. Följegyzi az ember azt a valamit, s azzal, hogy följegyezte, elveti a gondját. Holott nem elvetni, hanem megőrizni szeretné a gondját. Forrón-melegen leltárba iktatni, s forrón-melegen számon tartani.

Csak hát a notesz nem az a tökéletes termosz, hogy a szűkszavúan lejegyzett témákat, felvillanó gondolatokat évekig forrón tárolhatnánk benne, a legmagasabb hőfokon. Belelapoz az ember sűrűn teleírt régi noteszeibe, vagy akár a legújabb használatosba, s elkedvetlenedik, mennyi a selejt. Tíz feljegyzésem közül kilencet selejtnek számíthatok. Ügy kerül majd egyszer a szemétbe a leltárba vett gondolat-csíra. hogy sohasem ke- rekedik-teljesedik ki — legalábbis nem közérdekű gondolattá — a nyilvánosság előtt.

Változóban például a közvélemény — kicsire nem adunk. Az ilyen-olyan bosz- szúságok, sérelmek fölemlegetése egyre inkább a levelezési rovatok profilja lesz. Be kellene végre látnom, hogy nem az írók, hanem

Fekete Gyula:

Seleftjelm

az olvasók reszortja a bosz- szankodás. Valamiképp testhezállóbb is magánügyben, magánindítékból, magánsérelem miatt bosszankodni, mint a mások ügyében — közügyben.

Kedvetlenül lapozgatom selejtjeim sűrűjét.

Távirati, kurta mondatok; mintha az orvos csak egyetlen tünetet jegyezne fel a kórlapra. Immár végképp adós maradva a kórelőzmény — s a kórokozó —földerítésével.

Kínálkozik persze a mentegetőzés: ez a dolgok rendje, ha az ilyen mérges kis feljegyzések fullánkjukat vesztik lassacskán. Megszokjuk a szokatlant, beletörődünk a változatlanba. Hiszen ami sokáig változatlan, az már-már megváltoztathatatlannak tetszik. Eleinte milliónyi embert foglalkoztat valami apróbb-na- gyobb bosszúság, de eljön az idő, amikor már a téma említésére is indulatosan továbblapoz talán ugyanaz a millió: könyörgöm, hagyják már ezt, a könyökömön jön ki!

íme, a közvélemény tekintélyes része azok ellen fordul, akik az idült témát bolygatják — valljuk be, sok ebben a bölcsesség. Mert ha más bele tudott törődni, miért nemtörődik bele a bolygató is? Mert „halad a világ”, és „alkalmazkodnak az igények a körülményekhez”, és „minden rosszban van valami jó”. Folytathatnám a közkeletű bölcsességeket, de bizonyítok inkább.

Pár évvel visszalapozva, akkori selejtjeim közt találom a következő feljegyzést:

„A javító-szerelő munka végtelenül primitív kezd lenni; úgyszólván az alkatrészek cseréjére korlátozódik. Nem vállaljuk — ezt visszhangozzák mindenütt a szervizek, olykor filléres alkatrészek hiánya miatt. A csináld magad! mozgalomnak soha nem volt ilyen perspektívája. Ahogy a politechnika kikopik az iskolákból, úgy vonul be a felnőttek életébe. Érteni kell lassacskán mindenhez, fusizni a magnót vésővel, kalapáccsal, mert a szerviz nem javít, csak cserél — ha van mire.”

Azóta magam is sokat fejlődtem a politechnikában. Tapasztalatból tudom immár azt is, hogy egy kis „összeköttetés” ügyes kezű műszerészhez, esztergályoshoz, aki a gyengélkedő alkatrészt . nemcsak kicserélni tudja, de megjavfTSni. -’--sót

pótolni is, olykor többet ér, mint a sűrűn hirdetett-rek- lámozott szakszervizek egésa hálózata.

Lám, így fordul a köz javára egy bosszantó hibás politechnikát tanul az orr szág.

Olvasom egy nyugdíjas le-« veiét: elromlott a hűtőgépei Két szerviznek jelentette be, mind a kettő ki akarta cserélni az aggregátort Az egyik húsz forintot, a másik negyvenet kért csupán azért a felvilágosításért, hogy a javítás 1800 forintba fog kér rülni. Nem lévén ennyi fölösleges pénze a nyugdíjas levélírónak, egy ismerőse tanácsára hozzálátott maga, és kipiszkálta'dróttal az eldugult gázcsövet Ingyen piszr kálta ki.

Lám csak, hiba lett volna hadakoznom a szervizek ellen annak idején. Mert megtörténhet ugyan, hogy a primitív alkatrészcserékre kárhoztatva elfelejtik lassan szakmájukat a szervizek • dolgozói, de megtanulja helyettük a szerelést, a javítást. a hiányzó apróságok pótlását a sok „hozzá nem értő”.

Kétlelkűségem tükrei: szaporodó kiszolgált noteszer im.

Az újságíró felirkálja a mindennapos dühöket, az író meg rostálja kifelé — s végtére a két lélek közötti Tágas résen majd mind kipereg.

De marad utána valami nyugtalanság- —- . mindkét lelekíién közös.

Mezei András:

Hol voltam gyerek?

„Rózsa utca tizennyolc bé, első emelet tizenegy.” — Ez volt az első cím, amit megtanultam, hogy a feLnőttek kérdéseire felelve elhadarhassam büszkén. No meg, ha elvesznék — sulykolta belém anyám, akár egy varázsmondatot. melynek igazi varázsát nem akkor, most érzem.

Másnak egy kis falu neve. Nekem egy utcanév, házszám a szülőföld vidéke. Lépcsőházas és udvaros bérház, melyben még ma is kint van a W. C. Gangok piros kövei körben ... Fekete rácsok. A lépcsőket abban a házban kettesével szabad csak lépni. És minden fordulóban szabad csak lélegzetet venni. Próbálja ki akárki. Az udvar tele van füttyel. Mindig hallható a „kék-lila-kék”, csupán csak figyelni kell és jól koncentrálni. Ott áll a vendéglős öcsi. a Fischof Laci, a Béla, a Manyi. A Takács már megint részegen veri a feleségét Az elsőn a két vénlány veszekszik. Pontosan

egyformák. Azóta se tudni, hogy Irénke szidja-e Malvinkát, avagy Malvinka porol Irénkével. De ez nem is fontos, mert egy idő után úgyis fölkiabál a házmester: Mi ez a lárma, kérem! És az igazi ricsaj csak ekkor kezdődik, mert kácső- dülnek a sparheldok mellől csak úgy kötényben, bekötött fejjel a konyhaszagú nők, hogy ők is hozzáfűzzenek egy-két megjegyzést. Ezután jön a hegedűs koldus, aki az üres hegedűtokot tárja a ház népe elé, hogy dobálják bele a papirosba csomagolt pénzeket. A kutyás koldusnak azért jut kevés, mert mindig elkésik. Pedig karikán ugrál a pincsi, meg is tud halni a végén, a hátára fordul és úgy marad, ha az esernyőjével lelövi őt a keménykalapos, magas, sovány ember. Sin- gerné azonban nem vesz részt semmiben. Egész nap a nyitott ajtóban gépel a Singer-varrógépen. Nem tudni, mért olyan szegény, ha a híres varrógépet is pontosan

úgy hívják, ahogy öt? Ez a ház azóta is még rengeteg sok titkokat rejt, a pincéről és a padlásról nem is beszélve. Igen, még nem késő. Föl kellene fedezni egyszer.

Valami varázsszer kellene, visszafiatalodni egyetlen napra a Rózsa utcához. Kicsinek lenni nem csupán lélekben, de szemmagasságra is, hogy úgy láthassam a régi házat, a régi utcát. Hunyt szemmel, háttal a kapunak, akkor is tudnám: jobbra a Jósika utcai „Zöldház”. Az egykori Odeon mozi a Rottenbiller utcában. Jobbkéz felől a Wesselényi, az Almássy tér. De még útközben, ott van a Vajda papírkereskedés. Kapható: egy fillérért angyal. Matrica. Kölcsönkönyv: Big Bill.

Kockás Pierre. A colt királya is. A kis Welvárt gyerek, a nagy Welvárt kerékpáros fia is arra darglizik. S ha jókedvében van, rátesz egy ötkilogrammos vassúlyt a mészárosbárdra és kinyújtott karral megtartja Zádor, a Hentes. De mi nem gyalog, csín-arasszal jutottunk a térig a járdaszél mentén. Gurulnak, összekoccannak az agyaggolyók, de kint a téren a „snúr” jör. Csimpaszkodás. Herflizés. Néha bunyó is, emlékszel. Homon- nai? A homokozó ringje. A ricsaj. És persze a bruszt oka: Spiró Marika, átkozottul jó lökni jai. Különben is divatban volt a neve, a „Márikám”.

Ez a rohadt dal volt az első. Azután jöttek a németek. Vonult a Hitlerjugend. Sok mindent nem értettünk az Almássy téren, az Izáson a Magyar Színháznál. Ma már a Nemzeti. Nincs Izás. Bontják a gangos házakat. Szülőföldemet látom omolni. Téglánként tűnik el. A bontás helyén, a puszta grundon a fa, melyről leemelték a házat udvarostul és most ott áll egyedül, a gangra nyíló lakások százados emlékeivel. Az én Pestemnek, sráckoromnak a rekvizitumai. Emlékül őriz engem. Őrizem őket én is a verseimben.

L