Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

Küldetés Portréfilm balczó Andrásról A rövidfilmek hétköznapjai I „Le ne ejtsétek!" — csusz- szant ki az aggodalom a győzelem utáni pillanatok­ban a tévériporter Vitray száján. Azóta tudjuk — és nemcsak ebből a riportfilm­ből —, hogy Balczó Andrást leejtették. Vagy csak egy­szerűen ejtették. Nem a győ­zelem utáni, mámoros pilla­natokban —. később. Ennyi tenne csak ennek a portré­nak a fénye és hamvassá- ga? Nem, sokkal több! Balczót ismeri az ország. Arca sok­szor és mélyen belevésődött az emberek tudatába, mert a siker és a fény mindig is nagy kontrasztokat hagy ma­ga után. Az átlagember, az átlag mozilátogató csak néz. felkapja a fejét, hogy ilyen lehetséges: egy embert a sa­ját szakmájából, az öttusá­ból szinte száműzik. mert azt tette, amit eddig senki fiától nem látott a világ: mindig igyekezett megtenni a tőle telhetőt és ezt olyan síkon, olyan sorozatban, amit csak irigyelni lehet tőle. Vajon irigylésre méltó-e ma Balczó András, aki a nyírségi Bujtos mellől in­dult el? A kérdőjel csak áll á levegőben és horga hiába kapkod a válasz után. Mint ember, akinek lelkiismereti kérdés a „mit és hogyan”, lelkiismereti kérdés az igaz­ság megtalálása, az igazsá­gért folytatott harc — első­sorban önmagában —, mint a bizonyítás nehezén túl le­■ ----------------------------------------------X i gaztehff Százötven éve, 1827-ben született Vajda János, a köl­tő, újságíró és író. Nagysá­gára jellemző, hogy Ady Endre Vajda-utódnak vallot­ta önmagát, s verseket is írt Vajdáról, a „bakonyi fajta, karakán magyarról”. Bizonyára ez a nagyság is egyik oka volt annak, hogy születését kétszer ünnepelték az idén. Május 7-ént amikor Vajda János meglátta a nap­■ világot és másnap, mikor kü­lönösen a nők ünnepelhették. Mert a Nők Lapja szerint (19. sz. 8. old.) május 8-án született. Vajdának már éle­tében is jelentős szerepet játszottak a nők. Sokat írt az akkori Növilág-ba, ezt öröm­mel tette, de tengernyi bána­tot okozott neki hozzá nem méltó nagy szerelme. Gina. Mi viszont Ginának sok sze­relmes és bánatos Urai Vajda- verset köszönhetünk. A Ro- zamunda-dalok hősnőjével, Rózával kötött házassáaa is szerencsétlenül végződött. Nem csoda, hogy Vajda el­keseredett (bár erre más oka is volt) és lírai versek helyett Cserszilvnsy Ákos álnéven a vadászat rejtelmeiről írt könyvet... Azt olvastuk a Magyaror­szágban (16. sz. 27. old.), hogy Vajda ezt a „Vadászat mestere’’ c. könyvét, 1880- ban adta ki. Ezáltal éppen 21 évvel rövidítették meg az ■ első kiadás életét. Ugyanis a könyv nem 1880-ban, hanem már 1859-ben jelent meg elő­ször. Kár, hogy nem nézték meg jobban az „Álnéven írt mű” című saját maguk által . leközölt képet... A könyv , címlapjáról közölt fakszimi­lén (legalábbis az én példá­nyomon) alul ez olvasható: PEST 1859. Kiadja Heckenast Gusztáv... (1880-ban már Budapest volt a főváros neve, vert 1872-ben Pestet, Budát és Óbudát egyesítették ...) Dr. Szemes 1977. május 29., vasárnap vő ember, tiszteletre méltó. Megvolt és megmarad az, a tisztessége, hogy akarattal és türelemmel elérte önma­gában a rendet, amely a cél eléréséhez, a gyengeségek le­küzdéséhez. önnön értékei megteremtéséhez, a jellemé­nek, egyéniségének, tiszta emberi tudatának felmagasí­tásához szükség volt és ma­rad mindvégig. Van joga és oka az objektív igazságot keresni magában és mások számára, illetve van joga és oka az ő céljainak magas­sága miatt az objektív igaz­ságot és igazságosságot is számon kérni azokon, akik nem az ő mércéje szerint cselekszenek; akik esetleg a mások által tisztelt mérce szerint is hibásan cseleksze­nek. Ne áltassuk magunkat az­zal, hogy Balczó András most azért lép a kamera elé, mert késön is, esetleg még/ is csak a régi sikerek ka­matait akarja besöpörni! Hisz abban, amire az életét feltette. Tudja azt, hogy igaz ügyet piaci lélekkel, fal- melletti alkudozásokkal, ali­bi-megoldásokkal nem lehet igazán szolgálni. És cselek- szi azt, amit a belső döntés, a külső érdekek nélküli íté­let benne megfogalmazott. Figyeljünk csak! Arra a kér­désre, mit tennél, ha lovad lenne? (Aki a lovas Balczót látta nyeregben, annak nem kell magyarázni, mennyire elevenbe vág a kérdés az öttusázónál!) És lassú, nyu­godt hangon érkezik a vá­lasz: Felülnék rá, elindul­nék, talán át a Dunán, a Tiszán, végig a Bujtosig. A mondat dallama és tartal­ma Don Quijotét juttatja eszünkbe és azt a keserűen tapasztalható valóságot, hogy A szimfonikus zenekarok hagyományos szolnoki fesz­tiválját tegnap, szombaton nyitották meg a Tisza-parti városban. A fesztiválon több rangos együttes között ott van az Egri Szimfonikus Ze­nekar is, amely már koráb­2. A többi ment már, mint a karikacsapás. A Hungária gyárépítő akkora területet bérelt saját céljaira a Dral­ler and Draxler and Co.-tól, hogy a Co., azaz A. S. Mody miszter pezsgés vacsorát rendezett ennek örömére a Régi Országházhoz címzett fogadó emeleti különtermé­ben. Na persze, ükapám is nye­részkedett az ügyön. Ö lett a Hungária gyárépítő éjjeliőre. Ükanyám meg beült a krejz- leráj kasszájába, s vezette a hitelkönyvet: Szabóék két krajcárért lisztet vittek. Le- pqsáék háromért petróleu­mot. Mert pénz nemigen akadt akkoriban a környé­ken: így aztán ükapámék a fizetést sem pénzben, hanem a boltból kivett élelmiszer­ben kapták. És milyen becsü­letes volt ükapám! Sosem vitte rá a lélek, hogy a ha­misítás előtti áruból vegye le, amire szüksége volt. Becsü­letes volt, igaz? ezt, itt, ma egy szerény, az alázatot gyakorló fiatalem­ber mondja, mert élete az elmélkedésen kívül azzal te­lik, hogy asztalosszei'szá- mokkal igyekszik hasznot hajtani családjának és meg­teremteni a jövőhöz szüksé­ges békét magának és má­soknak. Vidéken, módosnak látszó, fehérre meszelt falú házban. Kása Ferenc portréfilmje nemcsak hogy az egész estét betöltötte, minket is telített forró nyugtalansággal, kér­désekkel, felzaklató, vagy annak vélt igazságokkal. Aztán ilyen kérdések nyo­mulnak elő: Hát így tudunk mi tékozolni? Hát lehet ilyen áldozata is a mindent felélő ügyeskedésnek ? Hát lehet ennyire okosan szőni a hálót, hogy egy ilyen tiszta áldozat is vergődni kénytelen? A film mintha folytatása lenne annak a nyilatkozat- sorozatnak, amely eddig is a tel jes igazságot kereste Bal- czó körül. Nem Balczóban, mert azt az igazságot, ben­ne keresni és nem megta­lálni, vagy félremagyarázni vaskos hiba lenne, sőt hi­bánál már valamivel több is. Kosa és Balczó, Balczó és Kosa érdeme, mindkettő tö­retlen hitének elismerése, hogy a közönség teljes fi­gyelmet szentel a nem is könnyű témának és ha a film kapcsán szabad ezt így kifejeznünk: a templom áhítatával kutatja, őrzi meg magának ezt a szerény em­bert, ezt a tiszta arcot és ezt a hitet, amelyben a csil­logást, a felaranylást éppen az alázat szolgáltatja. Hä lehet hőst filmen aktuali­zálni — itt van! Farkas András ban is szép eredményekkel és díjakkal érkezett haza a bemutatókról. A Farkas Ist­ván karnagy által vezetett együttes Beethoven- és Csaj- kovszkij-művekkel lép a pó­diumra ma délután a Szol­noki Megyei Művelődési Központban. Hát aztán meghozták a Hungária gyárépítő bérelt területére a téglát, a geren­dákat, ükapám meg őrizte, nappal is. Draxler, azaz most már Dezső úr pedig ajánla­tokat fogalmazott különböző cégeknek: olcsó telek, olcsó építkezés. Jöttek is sorba, fe­kete gumirádleren: a Kre- menecky, a Csillag, a Mauth- ner — de mondják, még az öreg Weisz Manfréd is ko­molyan gondolkodott arról, nem kellene-e áthelyeznie Csepelt Újpestre. Mert hát Csepel mégis: csak egy szi­get. A Hungária gyárépítő meg szerződést kötött vagy tíz gyár építésére. Felvették az előlegeket: aztán ükapám gondos irányításával szét- parcellázták a téglákat a telepről. Aznap este, mikor végeztek ezzel, Dezső úr egy liter tokajit fizetett ükapám­nak a Brunóckínál. Sem az­előtt, sem azután nem ivott egy liter tokajit ükapám so­ha. Ez is igaz ám. Sűrűbbek a hétköznapok, mint az ünnepek. Q Tegye a kezét a szívére, kedves olvasó, és mondja meg; hány rövidfilmet látott az elmúlt hónapokban? A mo­ziban, a nagyfilmek árnyéká­ban, a hetenként jelentkező aktuális és olykor magazin­szerű híradó mellett hány kis------bocsánat — rövidfilm rag adta meg figyelmét? A kedves átlagnéző, aki havon­ta kétszer-háromszor a mo­ziban keresi az élményt, a szórakozást, vajon hány alko­tást látott azokból a remek­művekből, amelyek hazai és külhoni fesztiválokon hírt és rangot szereztek a magyar filmgyártásnak? Ötöt? Hár­mat? Egyet talán, avagy egyet sem? önmagunknak címezve is folytatható a kérdések sora: hány rövidfilmről írtunk kri­tikát, hány dokumentumfil­met méltattunk, ajánlottunk az olvasó figyelmébe e lap hasábjain? Keveset bi­zony! Ám, ha sorra is ven­nénk a miskolci fesztiválon bemutatott több mint félszáz filmet, vagy csak a díjazott alkotásokat, vajon mi hasznot hozna a köznek az effajta buzgalom, amely csupán a lap hasábjain kapcsolja ösz- sze a műveket az olvasók­kal. A filmekről ugyanis nemcsak olvasni, esetleg vi­tázni kell, még inkább néz­ni, látni az alkotásokat, mert egyszerű igazság: a legjobb kritika sem helyettesítheti magát a művet. A miskolci fesztivál 17. al­kalommal állította reflektor- fénybe a magyar rövidfilme­ket. Az egyhetes program va­lóban ünnepi volt, érdeklő­dés kísérte. a filmeket, a vi­tákat, ám a hétköznapok for­galmazási dilemmáit nem si­került ■ megnyugtatóan ren­dezni. Az egyik művész — aki díja! is kapott — azt mondta, hogy számára a kö­zönség elismerése a legna­gyobb kitüntetés. Az ilyen kitüntetés elnyeréséhez azon­ban létre kell jönniük a talál­kozásoknak. Filmnek és kö­zönségnek valahol találkoz­nia kell! De hol? 0 Természetesen a moziban. És a televízióban, vagy olyan helyen, ahol vetíteni lehet. Másnap pedig csődöt je­lentett be a Hungária nevé­ben a podagrás gróf. S a cégbírósági tárgyaláson hu­szonöt százalékos visszafize­tést ajánlott fel az előleget fizetőknek. Ezt aztán a cég­bíróság feltornászta ötven százalékra: amiben benne volt Dezső, alias Draxler úr minden vagyonának felszá­molása. A. S. Mody miszter, meg Draxler miszter egyből tönk­rementek az ügyön: csak Dezső úr maradt talpon. Milliomos nem lett, de azt a négyemeletes (igazában öt, mert magasföldszintje is volt) házat meg tudta venni a Körúton. Aztán háztulajdo­nosként bejárt a Korona ká­véházba, feketekávét szür- csölt és Regália Médiát füs­tölt. Na, ükapám egy idő után megkereste Dezső urat a Ko­rona kávéházban. Hogy hát az a vincellérség, amit meg­beszéltek. S csak akkor állt meg a lélegzete, mikor Dezső úr rábámult. — Ember! Hát elárvereztette a cégbíróság nekem minden vagyonom! Csődbe ment ember vagyok én, pont maga nem tudja? Mondom, ükapám nem volt buta ember, tudta mit mod- dott vértanú Jeromos, mikor tuszkolták befelé a keskeny kazánajtón: ami nem megy, ne erőltessük! Azért hát alá­zatosan csak azt kérte Dezső úrtól, hogy a felesége kaució­ját, azt a száz aranykoronát, fizetné vissza. De erre már szinte rémült volt Dezső úr. — Az meg a bolt vagyonával A válasz csak látszólag ilyen egyszerű. Évtizedes gyakorlat, hogy a rövidfilmeket időt kitöltő pótlásként, a nagyfilmek kí­sérőiéként vetítik a mozik. Nem műsorpolitikai elgondo­lás, időszerűség, vagy agitáci- ós szándék irányítja a be­osztást, egyszerűen a méter számít, a nagyfilm hossza. Ha a műsoridőbe belefér a rövidfilm, akkor jó, ha nem, hát akkor sem történt semmi, hiszen a közönség nem is várta, nem számított rá, kü­lönben is a nagy produkció­ra váltott jegyet. A kisfilmeknek tulajdon­képpen reklámjuk sincs. A fesztiválokon szerepelnek, csillognak, sikert aratnak, dí­jakat kapnak, ám a hétköz­napokon, o mozik propagandá­jában bizony a névtelenség homályába vesznek. A rövid­filmekhez nem készülnek szí­nes plakátok, fotók, ismerte­tők, még jó, ha feltüntetik az úgynevezett kísérőműsor cí­mét. Az egri Vörös Csillag mo­zi műsorán már hónapok óta nem szerepel rövidfilm. Csak a filmhíradó. A megye leglá­togatottabb mozijából tehát kiszorultak a kisérőmű- sorok, a négy-öt perces, ked­ves rajzfilmek éppúgy, mint a 10—12 perces remekművek. Vállalni kellene rövidfilmje­inket, rendszeresen műsorra tűzni — és vetíteni is! — ajánlani, ismertetni. A néző ugyanis bent ül a moziban ... Talán éppen egy romantikus történethez, vagy kalandhoz váltott jegyet, de nem hin­ném ,hogy tiltakozna, ha va­lami lenyűgözően szép, vagy izgalmasan aktuális kísérő­műsort is - láthatna. Mielőtt tovább meditálnék, hadd említsek egy kudarcot. Legutóbb a miskolci film­fesztiválon fellelkesülve, e hasábokon javasoltam: ön­álló rövidfilm-műsorokat is mutassanak be Egerben. Megpróbálták. A díjnyertes filmeket, a legújabb alkotáso­kat kötötték csokorba, de őszintén szólva, csak igen gyér érdeklődés kísérte a rö­vidfilmek moziját. így hát ezt a javaslatot most nem is­métlem meg, félreteszem in­kább arra a közeli időre, ami­kor új, otthonos, kis mozival gyarapszik a megyeszékhely. került felszámolásra! Nem tehetem, édes barátom, még ha tudnám, se tehetném: tör" vénytelen dolog lenne. — Er­re aztán ükapám mondott va­lamit, s mindjárt ott is volt a rendőr, aki kegyelemből nem (jelentette fel, csak egy akkora pofont adott neki, hogy még az első világhábo­rúban is csöngött a füle, mi­kor egyenruhát látott —, s ez így volt mindaddig, míg előbb a szakasz, utána az egész ezred, végül a front el­kapta tőle ezt a fülcsengést, bakától—tábornokig: s kény­telenek voltak anyaszült-pu- céran védelmezni a hőn sze­retett Kajzer und Kőniget: na, de akkor átragadt a front másik oldalára is a baj, vala­mi vírus lehetett az oka, és akkor ott állt egymással szemben a két hadsereg pu­céran, és nem ismerték fel, melyik a másik, úgyhogy, majdnem vége lett a világhá­borúnak is — ez is így történt, pontosan, nem tettem hozzá semmit. , Mert végig igazat meséltem én, hát gondolkoz- zonak csak: van Nyujork­ban Draxler-íéle kolbász gyár? Nincs, igaz? mert tönkrement. Na és hallották valaha pénzügyi körökben A. S. Mody nevét? Nem, ugye: mert visszament a pokolba, s azóta sem jött elő, úgy szé- gyenli magát. Na és a legdöntőbb, hogy semmi kétségük se legyen: a szegénység elől nem vándo­roltunk ki Amerikába, mert nem volt miből. Ugye, hogy igazat mondtam? A rövidfilmek forgalmazá­sáról szólva idézni lehet a mondást, amely Mohamedről és arról a bizonyos hegyről szól. Mert a kisfilmekkel el lehet menni a közönséghez! Nem általában a közönség­hez, hanem a témában érde­kelt közönséghez. E területen valóban lehet differenciálni. Mint ahogyan a vitát és lel­kesedést kiváltó nevelésügyi sorozatot sikerült bemutatni, a pedagógusok, a főiskolások, valamint az egyetemisták kö­rében. A különböző karakte­rű alkotásoknak is meg lehet találni az érdeklődő és értő közönséget. Vetíteni ma már sok helyen lehet: iskolák, művelődési otthonok, kollé­giumok, klubok és nem utol­sósorban üzemek, munkahe­lyi közösségek kínálják a le­hetőségeket. Csak élni kell vele, tervszerűbben és körül­tekintőbben, mint eddig. A forgalmazás különböző csatornái között legszélesebb a képernyő. Gondoljuk csak el: hány helyen kell bemu­tatni egy rövidfilmet ahhoz, hogy néhány ezren vagy százezren megnézzék! A te­levízióban pedig — jó mű­soridőben — milliók láttják. Ezt mindenki tudja. Ét éppen ezért érthetetlen, hogy a forgalmazás egyik oldalár az érdeklődés hiánya miatt keseregnek, a másik oldalor pedig különböző okokra hi­vatkozva, kihagynak egy ha- talmas lehetőséget: a képer­nyő nagy nyilvánosságát Már az is megkérdőjelezhe­tő, miszerint a mozifilmesel és a televíziósok évek óta kü lön tartják a fesztivált, no ha a produkció célja, hatás; még akkor is egy és ugyan az, ha különböznek is a gyár tási módszereit:. Az alkotá mindig a közönséggel vall találkozás során emelkedil igazi művészetté. E tekintet ben a televízió gyorsabb é egyszerre nagyobb tömeghd szól. Vagyis, hatásosa bt Ilyen formán nem lehet sür gősebb feladat, mint elhárí tani azokat a forgalmazás akadályokat, amelyek elodáz zák, sőt, lehetetlenné teszi egy-egy értékes mozifilr gyors megjelenését a képér nyőn. s A filmforgalmazás és a te levízió gyümölcsözőbb ősz szekapcsolását nemcsak mC vészeti, hanem közművelődé si szempontok is sürgetik, i rövidfilmek upranis gyorsa reagálnak az életre, témát kájuk, mondanivalójuk legir kább mai. Rólunk szólnak kis remekművek, az embei helytállásról, a mindennaj munkáról tudósítanak a r portfilmek, a bürokrácia err bertelenségét, életünk fonák jatt állítják pellengérre s oknyomozó módszerrel rö£ zílett képsorok, és a mi szí munkra nyújtanak művés élményt a lírai vallomások. Rövidfilmgyártásunk erec ményeiről, stílusjegyeiről, t< maérzékenységéről soká gyűrűznek még a viták. Á\ egy bizonyos: erősödött az a koiások közéleti töltése, kö művelődési köteléke. A rövii filmek tehát jogosan kérni nagyobb teret, hisz részt vá lalnak életünk szebbé tétel ben, tr>. emberi magatart; formálásában és természet sen a maguk módján a szí rakoztatásban is. Csak be kell mutatni ez két a filmeket, el kell jutta ni a közönséghez. Minden fi met a maga közönségéhe Játszani kell a rövidfilmek a hétköznapok során is, m ziban, tévében, klubokba mindenütt. Hggy hassana politizáljanak, szolgálják i embert. Mert dobozban tartva cs-, pán holt celluloidszalag i egész. Egri sziüísniM Szolnokon (Vége) Márkusz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents