Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

A megye egyetlen kiváló társulása Tanya a nyárfasor mentén Ameddig csak ellátni, szántóföldek mindenütt, jel­legzetes alföldi táj. A Tar- namérát Zaránkkal összekö­tő műút mentén hosszú nyár­fasor töri meg az egyhangú­ságot. A fasorral egy vonal­ban fehérre meszelt épüle­tek sorakoznak: tizenkettő egymás mögött. A szántóföldek közé éke­lődött modern tanyaközpont életet varázsol az egyhangú­nak tűnő sík vidéken. Ide belépni azonban csak fehér köpenyben lehet, a látogató ugyanis a Tárná menti Ter­melőszövetkezetek Sertéshiz­laló Közös Vállalkozásának szakosított telepére érkezik. Huszonhat ember talál itt munkát, megélhetést, akik a szomszédos Tarnaméráról, daránkról és Tarnabodról járnak ide, hogy sertéseket neveljenek, gondozzanak. Négy évvel ezelőtt adták át a telepet, akkor alakult ki ez a tanyaközpont is me­gyénk alföldi részének egyik csücskében, öt termelőszö­vetkezet: a tarnamérai, a tarnaorsi, a zaránki, az erki és a nagyfügedi határozta el, hogy társulással korszerű szakosított telepet hoz létre, ahol iparszerű technológiá­val segítik elő a gyors és gazdaságos sertéstenyésztést. A telep el is készült, ám a kezdet nem úgy sikerült, ahogy tervezték, mert az el­ső évben két és fél millió veszteséggel zártak. Sokan csak legyintettek és azt haj­togatták: — Kár volt befektetni 43 milliót, úgysem térül ez meg, inkább költötték volna más­ra ...-.! Mégsem ezeknek a hang­adóknak lett igazuk, mert 1973 őszén sorsdöntő változás történt. Üj igazgató és telep­vezető került a társulás élé­re. — Szinte magunk sem akartuk elhinni — mondja a kezdetet idézve Pető Béla igazgató —, hogy egy év alatt a korábbi veszteségeket sikerült megfordítani és egy­milliós nyereséggel zártunk... A legnagyobb eredmény az volt, hogy az itt dolgozó em­berek megértették, érdemes fontosabb a megelőzés, és a legtöbbet azzal tehetjük, ha elkerüljük a betegségeket. Meg is szerveztük a megelő­zést, melynek rövidesen megmutatkoztak az első eredményei. 1974-ben 4200, 1975-ben 5100, tavaly pedig már 6400 sertést értékesítet­tünk, a Heves megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­latnak. Ez 1976-ban 20 mil­liós árbevételt és több mint Pető Béla igazgató: .. A legnagyobb eredmény az volt, hogy az itt dolgozó em­berek megértették: érdemes tenni.. hárommilliós nyereséget je­lentett a társulásnak. Itt a telepen fehér magyar hús­sertést tenyésztünk, melybők ezret tavaly Olaszországba, Ausztriába és Csehszlovákiá­ba is exportáltak. Pető Béla igazgató: — Eredetileg programve­zérlésű takarmányozást ter­veztek, padlóetetéssel. Rájöt­tünk azonban, hogy ez a módszer nem gazdaságos, a sertések közül sok megbete­Esvég József telepvezető és Maximcsuk József munkás a sertésállomány napi takarmányszükségletét beszéli meg. (Fotó: Perl Márton) tenni, mert csak annak le­hetnek eredményei. A mun­kásokkal rendszeresen be­szélgettünk a szakmai fela­datokról és azok elmondták egyéni gondjaikat is. Előde­ink sajnos idáig nem jutot­tak el. mert hiányzott az emberi kapcsolat, az együtt­működés. Nem tudtak, vagy talán nem is akartak part­nerek lenni a nehéz fizikai munkát végző állatgondozók­kal. Pedig nélkülük nem boldogulnánk. Hiába van korszerű technológia, auto­matika, ha az emberek nem úgy bánnak vele, ahogy kell, nem várható eredmény. — Ezen a zárt telepen ál­landó a fertőzésveszély — szól közbe Esvég József te­lepvezető —. ami az állatok elhullásához vezethet. A gon­dozók megértették, hogy leg­gedett a különböző fertőzé­sek miatt. Emiatt növekedett a gyógyszerfelhasználás és emelkedtek a költségek. Ke­restük a módját, hogyan le­hetne ésszerűsítéssel csök­kenteni ezt. Az épületekben megvalósítottuk a mestersé­ges szellőztetést és padlóete­tés helyett önetetőket szerel­tünk fel. Ezekkel csökkent a fertőzésveszély. Lényegesen javultak az eredmények is, hiszen 1975-ben és tavaly a fokozott megelőzéssel sem­milyen betegség nem pusztí­tott a telepen. A siker nem is maradt el, mert a társulás tavaly és az idén is elnyerte a kiváló címet. Heves megye tizenegy szakosított sertéstelepe nem ért el annyi nyereséget ta­valy, mint a tarnamérai. — Az itt dolgozó kis kol­lektíva közös munkája hozta ezt a sikert — emlegeti Es- vég József telepvezető. — Tavaly 11 tagú szocialista brigád is alakult, amely Tyereskova nevét vette fel. Törekvéseiket, jó munkáju­kat nemrég oklevéllel jutal­maztuk. 1976-bah egy kiló sertéshúst 18 forintból állí­tottunk elő, melyet ésszerű takarékos takarmányozással szeretnénk csökkenteni. Van mit tennünk, hiszen a tele­pen a férőhely-kihasználás még csak 83 százalékos, ezt javítanunk kell. Már az idén szeretnénk elérni a hétezres sertésállományt. Nagy tarta­lék van még az iparszerű technológia helyes alkalma­zásában, és a jó takarmá­nyozásban. Az idén is bizo­nyítani kívánjuk, hogy érde­mes volt ezt a társulást megalakítani és szeretnénk rászolgálni a társszövetkeze­tek további bizalmára. Mentusz Károly Cikkünk nyomán Szombaton és vasárnap is gyerek marad a gyerek Lapunk tegnapi, szombati számának Postafiók 23 rova­tában „A strand ne öregítse a gyerekeket” címmel karika­túrával illusztrált olvasói le­velet közöltünk, amely sze­rint Egerben a strandon szombaton és vasárnap nincs diákjegy. Lapunk megjelené­se után röviddel csengett a telefon a szerkesztőségben, a vonal másik végén dr. Ko­vács Sándor, a vízművek igazgatója jelentkezett, aki közölte, hogy a „gyermeknap tiszteletére” ezentúl szomba­ton és vasárnap is gyerek marad a gyerek, — tehát ér­vényes a strandra a kedvez­ményes diákjegy. Köszönjük a gyors intézkedést és a pél­dás „önkritikát”. flz élelmiszertörvény belkereskedelmi végrehajtása Egyszerűbb, korszerűbb — újabb jogszabályok A belkereskedelmi minisz­ter rendeletet adott ki a múlt évben életbe lépett élelmi- szetörvény végrehajtásáról. A Magyar Közlöny 40. szá­mában közzétett jogszabály az élelmiszertörvényből az élelmiszer-kereskedelemre és a vendéglátásra is érvényes rendelkezéseken alapul, kiegé- zsíti az élelmiszer-forgalma­zás korábbi szabályait. A rendelet, összhangban a tör­vénnyel, pontosabb meg£ogal_ mazását adja a kereskede­lemben és a vendéglátásban előállított és előállítható ter­mékeknek, ételeknek, cukrá­szati készítményeknek és fel­használt nyersanyagoknak, intézkedik az üzletek és az élelmiszerekkel közvetlenül érintkező dolgozók rendsze­res egészségügyi ellenőrzésé­ről, élelmezés-egészségügyi és műszaki feltételeket szab meg a vállalatok számára, és általában megszigorítja az élelmiszerárusítás, -csomago­lás és -szállítás feltételeit. A rendelet a külföldről származó élelmiszerek forgal­mazását előzetes KERMI- vizsgálathoz köti, s intézke­dik velük kapcsolatban a vá­sárlók megfelelő tájékoztatá­sáról. Ugyancsak szigorú elő­írások teljesítését követeli meg a diétás vendéglátóipari termékek előállítóitól. Az új jogszabály több pontja egyébként eddig is ér­vényben volt, ezeket a rész­rendelkezéseket egyszerűsít­ve, korszerűsítve, újabb sza­bályokkal kiegészítve egysé­ges keretbe foglalta a most életbe lépett rendelet, amely- lyel egyidőben például tizen­három előző — közülük né­hány még 1949-ből és az öt­venes évek elejéről származó — intézkedést helyeztek ha­tályon kívül. (MTI) Versenyképesség - életképesség A KÖZGAZDÁSZOK évi szokásos vándorgyűlése (má­jus 20—21-én rendezték Sió­fokon) ezúttal a versenyké­pességet választotta fő témá­jának és ezzel kapcsolatát a szelektív, tehát a népgazda­ság teherbíróképessége sze­rint rangsoroló fejlesztéssel. A versenyképesség egyéb­ként igen összetett fogalom: jelenti azt is, hogy az adott gyártmányt a megrendelő szívesen megveszi és az el­adóknak megfelelő árát haj­landó megfizetni, mert elfo­gadhatónál! tartja. A ver­senyképesség másik termelé­si oldala azt jelenti, hogy a termék előállítási költségei az árba „beleférnek”, tehát hasznot hoznak a gyártók­nak és a költségvetésnek egyaránt. Amikor tehát — így is mondhatjuk — életké­pes a termék. Az ország megélhetésének legfőbb forrásának nagysága attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: meny­nyi hasznot hoznak, mennyi­re taksálják a .világpiacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi időszakban állandó beszéd- és vitatéma lett. s a tervek középpontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből össze­álló fogalom — több minden szolgálja is. Például ver­senyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, de az önköltsége még ennél is alacsonyabb. Jobb azonban abból kiindul­ni, hogy egy korszerű ter­mék biztosabban eladható jó haszonnal, több piacon is, mint egy régebbi. A ver­senyképesség. a gazdaságo­san exportálható, keresett termék pedig elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán születik meg: hiszen a ver­senyképesség legfőbb hordo­zóin maga a konstrukció. AZ EXPORTKÉPESSÉG javításához tehát nemcsak korszerű gyártási eljárások és gépek, jól szervezett üze­mek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyers­anyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugal­mas, jó színvonalú gyárt- mányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a mun­kaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesztések átfutási idejében ilyenek nem léteznének. Vagy­is az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a ter­mékszerkezet-váltás, a kor­szerűsítés az alkotó műszaki embertől kell hogy elindul­jon. Érdemes lenne megvizs­gálni, hogy milyen a fejlesz­tők érdekeltsége, vagy mun­kakörülményeik, milyen a helyzetük egy-egy vállalat­nál és így tovább. S ezt nem is kell feltétlenül országos ankét keretében mérlegelni, külön-külön bármelyik gyár­ban érdemes napirendre tűz­ni ezt a vizsgálódást, és szükség szerint változtatni. Ma. például a műszeripar­ban, nemzetközi átlagban, 1 —3 év alatt megújul a ter­mékválaszték. Ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szük­séges. Ha viszont egy ága­zat átlagos fejlesztési átfu­tási ideje 50—100—200 szá­zalékkal hosszabb a nemzet­közi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kanunk. A HOSSZÚ ÁTFUTÁSI időnek persze itt is több oka van. Például megnyúlhat az átfutási idő azért is. mert a külkereskedelem nem érde­kelt különösebben abban, hogy egyes gyárak fejlesztő 1 nboratóriumait, gyorsan ki - szolgálja. A kísérletekhez esetleg szükséges 1—2 kiló anyag, 1—1 sneciális szer­szám, vagy műszer elvész a külkereskedelmi vállalatok hatalmas tételei között. Ezek nélkül viszont a kísérletek, a próbadarabok nem készül­hetnek el. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon be­lüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkoljanak ki. Akár merőben újat. .akár a tavalyi megoldásnál csak ki­csivel jobbat tesz le az asz­talra, a bére ugyanannyi. Ezen viszont már segíthetné­nek a vállalatok — falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból talál­mány lesz, akkor persze több­nyire más a helyzet. <Az már kifizetődik a fejlesztőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s amíg véget nem ér, addig nem jó ha el­indul á gyártás. Ez olyan ellentmondás., amit fel kelle­ne oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak nagyon kell vigyázniuk a fizikai-al­kalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég em­bert felvenni a fejlesztésbe, mert ha megbomlik ez az arány, kapjálő a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világpiacon versenyez­niük, ahol a fejlesztésben — a fizikaiakhoz mérten — két- háromszorta többen dolgoz­nak. A FEJLESZTŐI létszám­mal különben sem szabadna takarékoskodni, sehol sem. Kivált nem a fejmosástól való félelem miatt. A fej­lesztők a vállalat, a népgaz­daság holnapi versenyképes­ségét. életképességét „terve­zik”. A holnapot pedig sem­miféle mai érdekből, meg­fontolásból nem szabad koc­káztatni. Ezt hangsúlyozta a közgazdász vándorgyűlés megnyitó előadása is: „a szükségletek kellő időpont­ban való felismerése — hang­súlyozta. dr. Hetényi István — minden lényeges fejlesztési döntés alapja. A változtatás igényét nem az üzemen beiül jelentkező gondokból, hanem ennél jóval előbb, az igény és a potenciál felmérésére alapozva olyankor kell felis­merni. amikor a dolgok (még) jól mennek”. Gerencsér Ferenc í FIATALOSAN, frissen kedődött az elmúlt hetünk: az Egri úttörőnapok ’77 ünnepélyes megnyitójával. Mind a megnyitón, mind a további rendezvényeken meggyőzően bizonyították a gyerekek, hogy frisseség­ben, ötletekben mindenkor készséges segítői tudnak lenni a felnőtteknek, A segítségre pedig — ami a már „idősebb” korosz­tályt illeti —. sokaknak szükségük lenne (illetve: lett volna) leginkább az érettségi és a főiskolai fel­vételi vizsgák miatt. Az írásbelik ismeretében per" sze már némileg változott a helyzet: tudjuk volt, aki­nek sikerült és volt, aki­nek — nem. Utóbbiaknak további sikereket kívánunk a következő felvételihez... És vigasztalásukra legyen mondva: izgalomra mások" nak is volt okuk, mégpe­dig a mezőgazdasági nagy­üzemek dolgozóinak, akik­nek — sajnos — a jégverés adott fel igen nagy leckét. Egyértelműen ennek el­lenére sem „marasztalhat* juk” el mezőgazdaságun­kat: a jégverésről ugyanis nem tehet, a kamillanagy­üzemet viszont teljes siker" rel beindította. Erre pedig annál is inkább szükség van, mert az utóbbi időben — sajnos — nem mindig lehetett kapni kamillát. Természetesen nemcsak kellemetlen hírekről érte­sültünk az elmúlt héten. Heves nagyközségben pél­dául nagy érdeklődés kísér­te az új, állandó helytörté­neti kiállítás megnyitóját, és örömmel értesültünk ar­ról is, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert arattak az Izzó Gyöngyösi Gyárának ki­állított gépei, termékei. A Heves megyei városi tanácsok szintén az el* múlt héten tartották vb- üléseiket. Gyöngyösön a közművelődés ügyének je­lenlegi helyzetéről és fel­adatairól, Hatvanban az elmúlt év költségvetési és fejlesztési eredményeiről, Egerben pedig az ötödik ötéves terv feladatainak eddigi teljesítéséről és a lakossági szolgáltatások je­lenlegi helyzetéről volt szó. E hét eseményeit gaz­dagította a hídügyi szak­emberek egri tanácskozó" sa, valamint a Hazafias Népfront által rendezett papi békenagygyűlés is. AZ ÜNNEPI könyvhét ünnepélyes megnyitása al­kalmából megyénkben is számos színvonalas rendez­vényre került sor. Ekkor találkoztak az irodalom- kedvelők többek között Fe­kete Gyula íróval, akivel elbeszélgettek műveinek keletkezési körülményeiről, az alkotás mesterfogásairól, társadalmunk valós prob­lémáiról és azok megoldá­si lehetőségeiről. A követ­kező napokban az íróven" dégek rendhagyó irodalom­órákon vesznek részt, és ellátogatnak a községi könyvtárakba is. Piacainkról is mind több, kellemes, „ennivalóan” jó hír érkezett: városainkban napról napra több friss zöldséget kínáltak a vá­sárlóknak — mindnyájunk megelégedésére. Egyebek közt ennek elismerése is, hogy a hevési Rákóczi Ter­melőszövetkezet — jó mun­kájáért miniszteri dicsérő oklevelet kapott. (ku-ti) MSrnum A 1977. május 29., vasárnap Őcsai Sándorné állatgon­dozó: „...Naponta átjárunk ide, a tanyára dolgozni, és megtaláljuk a számításun­kat ...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents