Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Milyen tavaszunk volt? A három műszak a magyar gazdaságban egyre kevésbé divat. Évek óta mind több vállalat tér át két, vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a két, vagy három műszakos mun­karendet. Így aztán, például ^ az állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgyneve­zett műszakegyüttható — 1958-ban mindössze 1,38 volt, s azóta is csak hattized szá­zalékkal sikerült feljebb tor­náztatni. A fizikai dolgozók munkaidejüknek mindössze 20 százalékát töltik a máso­dik és alig nyolc százalékát a harmadik műszakban. Vagy­is: az iparvállalatok termelő kapacitását — a gépeket, a berendezéseket, közöttük gyakran a méregdrága, a nagy teljesítményű import­gépeket — folyamatos mun­ka helyett alig .másfél mű­szakban, napi 24 óra helyett alig 12 órán. át használják, s gondolom, felesleges külön is magyarázni, hogy mit jelent ez a munka termelékenysége, gazdaságossága szempontjá­ból. A számítás pontos volt Az kétségtelen, hogy a vál­tott műszakban végzett mun­ka zavarja az ember biológi­ai és társadalmi életét. Bizo­nyítható, hogy egyes beteg­ségek gyakoribbak azoknál, akik több műszakban dol­goznak, a családi életvitel zavarairól nem is beszélve. És még egy — sokak szerint a legdöntőbb — ellenérv: a több műszak, a folyamatos munkarend nem kifizetődő. Sems az egyénnek — a vi­szonylag alacsony műszak- | póflék miatt —, sem a válla­latiak, amely a jelek szerint inkább elviseli a termelőesz­közök gazdaságtalan kihasz­nálását, mint a több műszak következtében megnöveke­dett bérköltséget. Korábban már szakembe­rek kiszámították, hogy pél­dául a jelenlegi éjszakai pót­lékot legalább 20 százalékkal Egy újdonság, amely for­radalmasíthatja az építőipar munkáját. Lehet, elhamar­kodott ez a vélemény, túl so­kat vár a kívülálló szem­lélő, ezt majd az idő dönti el. Annyi mindenesetre tény, hogy a sokszoros kiváló He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat, amely megho­nosította a PEVA-féle öntött technikát gyártja és szer­te az országba szállítja a gipszpanel-válaszfalakat, most ismét egy sokat ígérő újdon­sággal jelentkezett: a mű­anyag ablakok gyártásával. Pár napja kezdték meg a kí­sérleti termelést a még be sem fejezett új üzemépület­ben. tervek szerint június ele­jétől kezdődik meg a fo­lyamatos munka. Első hallásra persze az ag­gályoskodás is ugyanolyan jo­gos, mint a lelkesedés. Meg- ,éri-e az új technika, ami­kor úgyis emelkednek a la­kásárak, nem túlzás-e ezzel a kétségtelenül drágább anyaggal tovább növelni a költségeket? Külföldön sem egyforma Az alapanyagot, a kemény pvc-t a Borsodi Vegyikom­binát adja, a kombináttal kö­zös a beruházás is. Hosszú vizsgálódás előzte meg a ta­valy hozott döntést, hogy me­lyik módszert vegyék meg a külföldi, nyugati cégek aján­latai közül: hoztak be olasz, osztrák, NSZK-beli műanyag kellene emelni ahhoz, hogy az embereket ösztönözze a harmadik műszak vállalásá­ra. Nos, úgy látszik, a szá­mítás pontos volt. Ugyanis a kormány legutóbbi ülésén el­fogadott tervezet szerint a harmadik műszak eddigi át­lag 22 százalékos pótlékát — 1977. július 1-től — a törzs­bér 40 százalékára, a máso­dik műszak eddigi három százalékos pótlékát a törzs­bér 20 százalékára emelik. A folyamatos munkarendben dolgozók emellé még továb­bi 10 százalék pótlékot kap­nak, az eddigi két százalék helyett. Az intézkedés az iparban, az élelmiszer-kiske­reskedelemben és a vendég­látóiparban kereken 700 ezer embert érint, közülük 450 ez­ren két. 250 ezren pedig há­rom műszakban dolgoznak. A kormány arról is intézke­dett, hogy a műszakpótlék emelésének anyagi fedezetét részben központi pénzügyi alapokból, részben pedig a vállalatok saját pénzeszkö­zeiből kell biztosítani. A pénz nem minden A sokszor és sokak által emlegetett fontos feltétel — már mint a kellő anyagi ösz­tönzés — megteremtődött. De naivitás lenne feltételezni, hogy ezzel majd automatiku­san megoldódik a több mű­szakos munkarend általános elterjesztése. Az ezzel kap­csolatos probléma végül is egyetlen dilemmában össze­gezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy fordítva, több gép és kevesebb mű­szak? Mert sokan ebben lát­ják az alapvető gondot, mondván: a magyar ipar ál­lóeszközállományának átla­gos „életkora” eleve illúzó- rikussá teszi a második, vagy a harmadik műszak általá­nos bevezetését. Sok az el­avult, az öreg, a korszerűt­len gép. ezek folyamatos munkarendben való működ­tetése többe kerülne, mint ablakokat, próbálták ütésál­lóságukat, rugalmasságukat. Elég sok minőségi eltérést tapasztaltak, nem mindegyik volt kifogástalan. Végül a nyugatnémet Kömmerling- cégnél maradtak, az ő licen- cüket vásárolták meg a mű­anyag ablakok gyártásához. A gépeket, üzemi berendezése­ket is ez a cég szállította, s a kísérleti gyártáshoz innen kapta a vállalat a különböző formájú műanyag rudakat is, amelyekből az ablakok ké­szülnek. Szeptembertől már a Borsodi Vegyikombinát­tól kapják ezeket a rudakat a tanácsi építők. Egyelőre egy műszakban dolgozik majd az üzem, s ez évi 15 ezer ablak gyártására alkal­mas kapacitást jelent. A Kömmerling-cég gyá­raiban az építőktől öten há­rom hétig dolgoztak; vasipa­ri szakemberek és asztalosok. Ök lesznek majd, akik itt­hon átadják a tapasztalato­kat a többieknek. Elsősorban asztalosok kerülnek az üzem­be — hagyományosan —, persze nekik is egy sor új ismeretet kell elsajátítaniuk majd, hiszen lényeges a kü­lönbség: ezek az asztalosok már nem fával dolgoznak. Sokféle alkalmazás Szabó Sándor, az üzem fia­tal vezetője, korábban a vál­lalat műszaki fejlesztői kö­zött dolgozott. Ö is részt vett a külföldi tapasztalatcserén, amennyi haszonhoz juthat­nánk ily módon. Ezzel kap­csolatban csak annyit: a ke­vesebb gépet, a viszonylag szűkös állóeszközállományt is kihasználhatnánk gazda­ságosabban. Egyenlőre ugyanis távol vagyunk attól, hogy a fejlettebb ipari álla­mok példáját követhetnénk, vagyis, hogy a munka tökéle­tes megszervezésével pótol­hatnánk a második, vagy a harmadik műszak teljesít­ményeit. Az üzem- és mun­kaszervezés, minden idevágó határozat ellenére gyermek­cipőben topog, a teljesít­ménykövetelmények alacso­nyak, a termelékenység in­tenzív módon történő emelé­sének lehetőségei felett a vállalatok többnyire nagyvo­nalúan elsiklanak. Ilyen kö­rülmények között különösen nagy luxus lemondani arról a tartalékról, ami a több mű­szakos munkában rejlik. Kikényszeríti a jobb munkát És még valami: a műszak- pótlék felemelése olyan je­lentős mértékű, hogy a dol­gozók jó része számára ezen­túl lényegesen rokonszenve­sebb lesz a második, vagy a harmadik műszak. Ám a ter­melőmunkához nemcsak em­berek kellenek. Szükség van anyagra, energiára, karban­tartásra, az egész munkarend megszervezésére, a fegyelme­zett belső kooperációra, te­hát a termelés pontos, ren­des kiszolgálására. Szó sze­rint értendő: éjjel és nappal. Vagyis szükség van mindar­ra, ami sok helyen, ma még nappal is csak döcögve megy. Nos, ezért sem rossz dolog a műszakpótlék felemelése, a több műszakos munka erőtel­jes anyagi ösztönzése. Átté­telesen kikényszerítheti az egész vállalati tevékenység kritikus felülvizsgálását, jobb megszervezését. (V. Cs.) ott volt a különböző típusok kipróbálásánál. Vele is a műanyag árát kezdtük szá­molgatni. — Az NSZK-ban, ahol jár­tunk, majdnem húsz éve, 1959-ben kezdték el ennek a gyártását — mondta. — Ahogy elmondták, kezdetben ott is drágább volt, mint a fa, ma viszont már az számít luxusnak, ha valaki fából akar készíttetni ablakot. Ná­lunk ugyanez a helyzet: a műanyag ablakok ára a fánál drágább, viszont olcsóbb, mint a már használatos alu­mínium ablakoké. Hogy mennyivel drágább, az is vi­szonylagos. Egy hagyományos ablakot legalább hároméven­ként újra kell festeni. A mű­anyag ablakot festem egyál­talán nem kell, ez önmagá­ban igen nagy anyag- és munkaerő-megtakarítás. A fenyőfa általában még a ga­ranciális időn belül veteme­dik, összeszárad. Igen sok munkába, többletkiadásba ke­rül ezek kijavítása. Ilyesmi­ről szó sincs a műanyagnál. Külön gumitömítés biztosítja a tökéletes zárást, kiszámí­tották, hogy ez figyelemre méltó hőenergia-megtakarí­tással jár. Ezt a gumitömí­tést egyébként, ami 5—6 évi használat után mehet tönkre, könnyedén kicserélheti újra maga a tulajdonos. Osztrák eljárást veszünk meg ragasz­tott, hőszigetelő üveg készíté­sére, s ezt építjük majd be. Szintén sokkal korszerűbb, mint az eddig alkalmazott hazai eljárások. Ezt a kérdést tettük fel a négy járási hivatal (Heves, Füzesabony, Eger és Gyön­gyös) mezőgazdasági cso­portvezetőinek, valamint a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lyán. A hevesi járásból azt jelentették, hogy a já­rás kilenc termelőszövetke­zetében kihasználták a ked­vező időjárást. Néhány nap múlva befejeződik a kuko­rica vetése, így most már több mint ötezer hektáron várják e fontos növény ke­lését. Egyedül a tiszanánai Petőfi és a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet­ben akadozik a munka, lé­vén ezek a járás legmé­lyebben fekvő területei, ahol még ma is igen magas a talajvíz — tájékoztatott Zbiskó Vilmos Hevesről, Csaknem ezer hektáron vé­geztek a cukorrépa vetésé­vel is, sőt a legtöbb helyen már az első levelek is kibúj­tak a földből. Gyorsította a zöldségtermesztők munkáját, hogy a csányi és a hevesi állami gazdaság, valamint az Egri Csillagok Termelő- szövetkezet több millió pa­lántát nevelt és adott át a gazdaságoknak. A járásban a tervezett terület több mint 60 százalékán már kipalán- tázták a paradicsomot, pap­rikát, sok helyütt földben a dohány is. Ezeken a vidéke­ken ugyancsak esett jelen­tősebb csapadék, ami a ta­vaszi vetések mellett táplál­ta a több ezer hektáron fej­lődő gabonát is. A füzesabonyi járásból érkezett jelentések szerint a tavaszi munkáknak már majd 90 százalékát elvégez­ték a gazdaságok. Igaz, bor­sóból és tavaszi árpából a vetéstervet nem tudták tel­jesíteni, mivel a felázott, vizes talajon hetekig nem dolgozhattak a gépek. Köz- ben e növények vetési ide­je lejárt. Ily módon a bor­sónak csak 67, az árpának pedig 82 százaléka van a földben. Helyükre rövid te­nyészidejű kukorica és nap­raforgó kerül majd. A ta­karmánynövények közül a zabvetés 90 százalékát, a lucernatelepítésnek pedig több mint 80 százalékát tud­Szerencsés lakók A vállalat elsősorban saját épületein használja majd eze­ket az ablakokat. Különösen alkalmasak lesznek mezőgaz­dasági és vegyipari üzemépü­leteken, ott, ahol egyébként is hamarabb elhasználódnak a hagyományos anyagok. La­kást már csak ilyen ablakok­kal építenek. Ami a saját fel- használáson kívül marad, azt árusítják más vállalatoknak. A tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron a Borsodi Ve­gyikombinát pavilonjában gyártás közben ismerkedhet­nek meg az érdeklődők a műanyag ablakokkal: auto­mata gépek szabják, hegesz- tik a műanyagot. A vásár is mutatója lesz majd a siker­nek, eldöntheti, hogy na­gyobb mennyiségben is szük­ség van-e az új termékre. Hiszen két-három műszak­ban akár 45 ezret is tudná­nak gyártani évente, a leg­változatosabb méretekben. Kísérletképpen eddig már egy egri sportpálya öltözőre ilyen ablakokat építettek, s természetesen műanyagból vannak áz új üzem ablakai is. Az idén az egri Faiskola úti és Pozsonyi úti új lakásokra szintén kísérletképpen sze­relnek be műanyag ablako­kat, — még a hagyományos áron. E lakások szerencsés birtokosai lesznek az elsők, akik élvezhetik az új, korsze­rűbb technika előnyeit. Hekeli Sándor gazdaságok. Az esetleges ki­esést kora ősszel kívánják mindenütt pótolni. A burgonya és a cukor­répa már kikelt. A kapás­növények közül a majd hat és fél ezer hektárt kitevő kukorica már mindenütt a földben várta a májusi esőt. Igaz ugyan, hogy a silókukoricának még csak egyharmada került elvetés­re. de mivel ezt zölden ta­karítják be. a szövetkeze­tek nem nyugtalankodnak a csapadékos idő miatt. Már csak azért sem, mert köz­ben több mint 700 hektár elpalántázott zöldségfélének igen kellett a lehullott 30— 60 milliméter eső. Az egri járásból a mezőgazdasági osztály ve­zetője, Boross Benedek a következőket mondta el: — Mivel ezen a vidéken később melegedtek fel a talajok, a jó idő okozta előnyt nem lehetett igazán kihasználni. Szerencsére a gazdaságok tanultak az el­múlt évből, így már az őszi munkák alapos, lelkiismere­tes elvégzésével megalapoz­ták az idei tervek teljesí­tését. Meg is látszik a ga­bonaféléken. Az ez évi le­maradást viszont már jó szervezéssel kellett behozni. Hogy sikerült, azt igazolja: a tavaszi munkákból már csak a lucerna első kaszá­lását végzik és a vetőgépek­re őszig már nem lesz szükség. Az áprilisi sok eső miatt mintegy 700 hektárt borí­tott el a belvíz és a terü­letnek csaknem a fele még mindig nagyon nedves. Ezért is kényszerültek még olyan termelőszövetkezetek is helikopteres műtrágyázás­ra. amelyek nem tervezték. A ' fagy ellen már nehezebb volt védekezni. A baracko­sokban jelentősebb a kár, de úgy tűnik, megfáztak a cseresznyések, meggyesek is. Az alma, körte már jobban bírta a hideget. A tavaszi vetések közül először 1674 hektáron az árpával végeztek, de több mint háromszáz hektáron földben a zab, 200 hektá­ron a burgonya, s aminek a legjobban örülünk, csak­nem háromezer hektáron a kukorica is. A gazdaságok kertészeteiben azonban nem áll a munka. Még minde­nütt folynak a palántázá­sok, sőt Pétervásárán már az öntözést is megkezdték. A lucernakaszálás, mint mondtam, még tart, de az akadozó alkatrészellátás né­ha nehéz helyzetbe hozza a szövetkezeteket. A takar­mányfelszedő gépekhez pél­dául egyszerű csavarokat nem lehet kapni, s emiatt több ezer forintos vesztesé­gek érik a tsz-eket —mond­ta az osztályvezető. A gyöngyösi járásból Tatai Imre osztályvezető kérésünkre a következőket közölte telexen: A csapadékos időjárás és a késői fagyok talán ezt a vidéket sújtották leginkább. Különösen nagy gomdokkkal kellett szembenéznie a visz- neki Béke, a nagyfügedi Dó­zsa és a vámosgyörki Barát­ság Egyesült Termelőszövet­kezetnek. A járásban több mint 860 hektár őszi búza helyén csak fekete folt ma­radt, s a kár meghaladja a tízmillió forintot. „Alapos munkát” végzett a fagy is. Emiatt 40 hektár szőlő, 56 hektár kajszibarack, 90 hek­tár lucerna és 40 ezer pa­lánta terméséről kell le­mondania a gazdaságoknak. A belvíz- és fagykárok együttes összege 17 millió forint. Áprilisban amint megjött a jó idő. ismét elindultak a talajelőkészítő és vetőgépek. Ezt csak úgy tudták megol­dani a szövetkezetek, hogy több helyen felcserélték a különböző táblákat, s így a hónap közepére a vetések 85 százalékát el tudták vé­gezni. Itt is a legnagyobb területet a kukorica foglal­ja el, majd nyolcezer hek­tárt. Ezzel a hat legfonto­sabb gazdasági növény — • burgonya, zab, cukorrépa, lucerna, kukorica és a bor­só — már a földben van. Az idén a közös gazdaságok másfél ezer hektáron ter­melnek majd zöldséget. s várhatóan a járások közül elsőként fejezik be a kipa­lántázást. Több termelőszö­vetkezetben és állami gaz­daságban indultak meg a múlt évben az öntözőberen­dezések — így Gyöngyösön, Horton, Csányban és Nagy- rédén. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán Cseh József szakfelügyelő így jellemezte az idei ta­vaszt : — Furcsa kifejezéseket ta­nultunk meg az idén: már­ciusi nyár, áprilisi tél. Már­cius első napjaiban ugyanis a hőmérséklet 26—29 fok fölé emelkedett. Megindult a növények vegetációja, a búza és egyéb őszi vetések igazán szépen fejlődtek. A gazdaságok mindenütt mint­egy kéthetes előnnyel kezd­hették a 77-es évet, vetet­ték az árpát, borsót, cukor­répát. A hónap utolsó nap­jaiban azután szinte napok alatt rohant le mindent a tél. Hó esett, éjszakánként nemegyszer mínusz 4, mí­nusz 6 fokos hideget mér­tek. Utána heteken át esett az eső. Ezen a tavaszon épp kétszer annyi csapadék hul­lott, mint az ötvenéves át­lag. A szerzett előnyből te­temes hátrány lett. Néhány tavaszi vetés annyira elma­radt, hogy azt már később sem lehetett pótolni. A bor­sóból például a tervezett­nek alig több mint 90 szá­zaléka, az árpának 98 szá­zaléka került földbe. Amint ismét jobbra fordult az idő, a gazdaságok minden embe­rüket munkába állították, éjjel-nappal mentek a vető­gépek. Ezen a tavaszon dön­tő szerepet kapott a repülő­gépes növényvédelem és műtrágyázás, hiszen szántó­földi gépekkel még sokáig nem lehetett a földekre menni. Az RNA repülőgé­pei, helikopterei minden percet kihasználtak, ponto­san kidolgozott ütemterv szerint mentek gazdaságról gazdaságra, ahol már előre elkészítve várta őket a mű­trágya és növényvédő szer. Szerencsére a tsz-ekben most már mindenütt meg­vannak azok a nagy telje­sítményű gépek is, amik ha kell. napok alatt elvégez-, nek minden munkát. A ta­valyi év tanulságai alapján mindenütt alaposan meg­szervezték a tavaszi mun­kákat. így a nyoic legfon­tosabb növény 62 ezer hek­táron már a földben várja a májusi esőt. Igaz, a silókukoricának még csak egyharmada, a zöldség és a dohánypalán­táknak 70 százaléka került a földbe, de ezzel még nem késtek el a gazdaságok. Négyezer hektáron még ma is magas a talajvíz. Ami a szőlőt illeti, a ter­melők kiemelkedő munkát végeztek, a metszés, mint a legnehezebb idénymunka, még egy évben sem volt olyan szervezett, mint az idén. Köszönhető ez a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daságnak és a borkombinát­nak, melyek az országban elsőként tervezték meg az egész megyét átfogó szőlé­szeti szaktanácsadást. Idő­ben elkészültek a talajvizs­gálatok, egyéb mérések, kész a műtrágyázás, sőt a héten már az első permetezést is befejezik a helikopterek. A fagytól legjobban a gyümölcsösök szenvedtek. A kajszibarackot éppen virág­zásában érte a hideg és a termés 25—30 százalékát sajnos, el is vitte. Volt olyan szövetkezet is — Bátor, Noszvaj — ahol a barac­kosban 100 százalékos a kár. Megcsípte a fagy a cseresznyéseket, őszibaracko­sokat is. Szerencsére a me­gye fő gyümölcse, az alma, még piros bimbós állapot­ban volt, így számottevő kárról nem érkezett jelen­tés. Cziráki Péter JImmMO 1977. május 21., szombat ják maguk mögött a közös Sokat ígérő újdonság az építőiparban Nem fával dolgozik az asztalos A Minisztertanács megtárgyalta Több műszak: — több pénz

Next

/
Thumbnails
Contents