Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Lucky Lady Amerikai film léma a közlekedés Gyalogosok, vigyázzunk! HEVES MEGYÉBEN az 1976-os év során a gyalogo­sok hibájából 46-an sérültek meg: ebből 1 meghalt, 22 súlyos, 23 pedig könnyű sé­rülést szenvedett. A balesetek okai: figyel­metlen, hirtelen lelépés az úttestre, tiltott helyen való áthaladás, álló jármű, vagy akadály előtt történő átha­ladás, zavaró magatartás az úttesten való áthaladás köz­ben, és a gyermekek fel­ügyelet nélkül hagyása. A járművezetők közül so­kan nem veszik figyelembe azt, hogy a gyalogosok kö­zött számosán nem ismerik a KRESZ rendelkezéseit, de nagy számban akadnak olya­nok is, akik a gyalogátkelő­helyen vagy úttesten halad­va szórakozottak, könnyel­műek, figyelmetlenek to­vábbá idős, beteg emberek és kisgyermekek, és így nem tudnak kellőképpen vigyáz­ni testi épségükre. A gyalogosokra vonatkozó KRESZ-szabályok ismerete éppen ezért minden korosz­tály számára fontos. A gyer­mekek oktatását már akkor meg kell kezdeni, miután szüleikkel az első gyalogos sétákat megkezdik- Ugyan­akkor az idősekre is különös gonddal, körültekintéssel kell ügyelni, mert koruk előre­haladásával gyengül látásuk, hallásuk, és romlik mozgás­készségük is. A felnőtt csa­ládtagok éppen ezért érezzék fokozott kötelességüknek, hogy a nagy forgalmú köz­lekedési helyeken ne hagy­ják kíséret nélkül az időse­ket, de a kisgyermekeket sem. Sokan az új KRESZ be­vezetését akképpen értelme­zik, hogy az többek között a gyalogosok jogát csorbítja. Ez nem így van. A KRESZ a közlekedés valamennyi résztvevőjét védi, így a gya­logost is előírva részére is rendelkezéseket! jogokat és tilalmakat. De ugyanakkor ezt teszi a járművezetőkkel kapcsolatban is. NAGYON FONTOS, hogy vigyázzunk egymásra, le­gyünk előzékenyek és udva­riasak, közlekedjünk fegyel­mezetten. Fontos előírás, hogy a gyalogosok az útnak a ré­szükre kialakított területén, azaz, a járdán közlekedje­nek. Elkerülhetetlen persze, hogy eközben az úttesten is áthaladjanak. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a gya­logosok mindig a járdán, ha pedig ez nincs kialakítva, úgy az útpadkán, vagy ke­rékpárúton közlekedjenek. Ha erre nincs lehetőség, ak­kor az út szélén, lakott terü­leten kívül a járműforga­lommal szemben haladjanak. Fontos szabály az is, hogy a Múzeumi statisztika Statisztika készült a hazai múzeumok gyűjteményéről. Eszerint a magyar múzeumok 6 654 610 szám szerint nyil­vántartott tárgyat őriznek. Külön tartják nyilván a bé­lyegmúzeum 10 millió bélye­gét, a szerencsi múzeum 617 ezer képes levelezőlapját. A természettudományi gyűjte­ményekben 7 135 631 „egység” van. A gyűjtemények zö­me régészeti, természettudo­mányi, történeti, néprajzi tárgy, ezek száma gyarapszik a legnagyobb mértékben. €íMmUm »m. HUH gyalogos az úttestre elsősor­ban a kijelölt gyalogátkelő­helyen (zebrán) lépjen le, mivel itt van elsőbbsége a járművekkel szemben. Főút­vonalon az útkereszteződé­seknél a gyalogos mindig a járda meghosszabbított vo­nalán haladjon át- Egyéb helyen bárhol átmehet az út­testen, a legrövidebb átha­ladást lehetővé tevő irány­ban. A kijelölt gyalogátkelőhe­lyen a gyalogosoknak el­sőbbséget kell adni. Ebből az elvből azonban tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy a zebra feltét­lenül és kizárólag a gyalo­gosoké. Az átkelőhely az úttest szerves része, ahol a járművek és a gyalogosok is közlekednek. Ezt az előírást mindenkinek érdemes mér­legelnie, tehát a járműveze­tőknek és a gyalogosoknak is. A gyalogosnak sem sza­bad veszélyhelyzetet terem­tenie. Fontos szabály, hogy az úttestre a gyalogos csak akkor léphet, ha meggyő­ződött annak veszélytelen­ségéről. Az úttesten a gya­logosnak késedelem nélkül kell áthaladnia, és amennyi­ben elsőbbsége nincs, a jár­művek forgalmát nem za­varhatja. Amennyiben a for­galmat rendőri karjelzés, vagy fényjelző készülék irá­nyítja. a gyalogos csak sza­bad jelzés esetén léphet az úttestre. A gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjel­ző készülékről elmondanám, hogy ez a fényjelző készü­lék két (felül álló gyalogost ábrázoló piros, alul haladó gyalogost ábrázoló zöld fé­nyű) lámpából áll, és sor­rendben folyamatos zöld, villogó zöld, majd piros fényjelzést ad. Amikor a kétlámpás fényjelző készü­lék alsó lámpája folyamatos zöld fényt ad. akkor ez a gyalogosoknak szabad utat jelez. Az e lámpával szem­ben elhelyezkedő gyalogosok (ebben az irányban) az út­testen áthaladhatnak. Az al­só lámpa villogó zöld fény­jelzése az áthaladásra en­gedélyezett időtartam végét jelzi. E jelzés alatt a gyalo­gos az úttestre már nem léphet, az úttesten levő gya­logosok pedig kötelesek az I. — Az semmi — legyintett Joe Crawl, és közelebb húzta magához a százdolláros bankjegyét, amelyet a hajó­sokból álló öttagú társaság tűzött ki a legfantasztiku­sabb történet jutalmazására. — Az semmi — mondta mégegyszer és elgondol­kozva simított végig Jack Neigton vörhenyes sza- kállán. Valamikor J. Crawl is dús szakállal rendelkezett, de az évek során valami be­tegség következtében elvesz­tette a szőrszálait, s mert nem tudott lemondani régi kedvteléséről, mindig annak a szakállát simogatta meg, aki éppen legközelebb ült hozzája. — Nem voltam mindig ilyen szegény ördög — kezd­te azután —, a második vi­lágháborút megelőző éhek­ben egy virágzó vállalat tu­lajdonosa voltam Rio de Ja- neiróban. Mielőtt azonban önálló lettem volna, hosszabb ideig a legnagyobb brazíliai kávéfeldolgozó üzem szolgá­latában állottam, a pörkölési osztályt vezettem. Kényes be­osztásom fejlett szaglóérzéket kívánt: én döntöttem el, hogy mikor kell abbahagyni a mázsás kávémennyiségek pörkölését. Ehhez mérten a fizetésem is magas volt; saj­nos, egy átkozott napon áldo­zatul estem a túlzott köte­lességérzetemnek. Meghűltem, de' erős náthám ellenére is bementem a gyárba, ahol a műszak alatt két vagon első­rendű szemes kávét hagytam odaégni eltompult szagló- szervemmel. Az átható szag végül a vezérigazgató irodá­áthaladást mielőbb befejez­ni. A felső lámpa piros fé­nye áthaladási tilalmat je­lez, a gyalogos az úttestre már nem léphet. FONTOS SZABÁLY, és ennek megyénkben is ér­vényesülnie kell, hogy a jobbra kanyarodó jármű el­sőbbséget kell hogy adjon a gyalogosnak, ha pl. mind­kettőjüknek zöld jelzést mu­tat a forgalomirányító lám­parendszer. Általános szabály, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van a bekanyarodó járművekkel szemben az útkereszteződés­ben, azon az úttesten, amelyre a jármű bekanya­rodik. Tilos viszont a gyalogo­soknak híd, alagút, alul- és felüljáró úttestjén áthalad­ni, szabad kilátást gátló aka­dály közelében az úttestre lépni, lánckorláton, sorom-1 pón átmászni, vagy alatta átbújni. Tilos autópályán, autóúton és annak leálló sávján, valamint útpadkáján közlekedni. Kiemelendő, hogy miután éjszaka és korlátozott látá­si viszonyok között nagy­méretű tárggyal az úttest szélén közlekedő gyalogosnak ki kell magát világítania, eb­ből az is következik, hogy a kerékpárt, segédmotoros ke­rékpárt az úttesten toló is (ez ugyanis gyalogosnak te­kintendő) köteles kivilágíta­ni. Fontos viszont, hogy egyetlen egy gyalogos se szálljon fel mozgó járműre, ugyanakkor ne is szálljon le mozgó járműről. Ne utazzon senki a tömegközlekedési eszközök szállítását végző járművek lépcsőjén, ne ha­joljanak ki a járművek ab­lakán, vagy ajtaján. A bal­esetek megelőzése érdekében feltétlenül szükséges a KRESZ állandó tanulmá­nyozása és oktatása. Az ok­tatást már az óvodában el kell kezdeni, hogy a jelen­legi és a felnövekvő gene­ráció már fel legyen vértez­ve a közlekedés biztonságát elősegítő elméleti és gyakor­lati tudással. Dr. Nádas János megyei közlekedési ügyész, a Heves megyei KBT ■felnőttoktatási szakbizottságának vezetője jába is elhajolt, és én még aznap állás nélkül marad­tam. Nem fogtam fel tragikusan a dolgot, fiatal voltam még, s mint minden fiatalember, a jövőt illetően vérmes remé­nyekkel telve. Sajnos, nem­csak a reményeim voltak vér­mesek, de jómagam is. Ez ak­koriban gyakori kórtünet volt Dél-Amerikában, valószínű­leg az olcsó fagyasztott hú­sok túlzásba vitt fogyasztása következtében. Ijesztően ma­gas vérnyomásom kevés jó­val biztatott, és a messzi Magyarországról származó barátom, Miguel Juhas több­ször is figyelmeztetett, hogy forduljak orvoshoz. Ez a Miguel Juhas eléggé titokzatos életet élt Brazíliá­ban, s ha kérdezték tőle, hogy mivel foglalkozik, rendsze­rint kitérőleg válaszolt: — Vannak rokonaim Eu­rópában. — Hogy azonban az esemé­nyeket össze ne zavarjam — folytatta J. Crawl —, visz- szatérek a vérnyomásomra. Nem voltam hipochonder, or­voshoz nem mentem, csalá­dom tagjai nemzedékről nemzedékre elkerülték a doktorokat, én pedig tiszte­letben tartottam a tradíció­kat. Az életemért komolyan Kezdhetnénk talán azzal is, hogy ezek az amerikai filme­sek nagyon értenek a siker megcsinálásához. Belenyúl­nak a történelem minden tar­kaságot rejtő zsákjába, elő­halásszák az 1930-as évekből a nagy szesztilalmat és min­dent. ami ezzel együtt járt, a csempészést és költenek róla egy szép mesét, olyat, amit még ei lehet hinni, amiben a hősóiv soK-sck megpróbálta­tás Sután, mindig és folyton újra kezdik. Mert nekik kell ez a veszélyérzet, mert ezek az amerikai asszonyok és fér­fiak nem tudnak megélni a forgandó szerencse és a koc­kázat vállalása nélkül. És ezeket a hősöket olyan szí­nészekkel játszatják el, akik rokonszenvet tudnak ébresz­teni maguk iránt és eközben — amíg a mi rokonszenvünk Gene Hackmané, Liza Min- nellié, vagy Búrt Reynoldsé, mert jól játszanak — elfo­gadjuk azt a tanulságot, amit a forgatókönyv belop a tudatukba: nem is lehet olyan rossz állandóan bele­ütközni a törvényekbe, ha ez­zel ennyi kaland ennyi szép­ség, meg ennji pénz járhat. Mert ebben a filmben — nagyon színesen és nagyon pazarlón — csupán ennyi történik: egy asszony, min­A munkahelyi közművelő­dés kitűnő formájára tapin­tottak 1975-ben a Hatvani Konzervgyárban, ahol a szakszervezeti bizottság an­nak idején munkásakadémi­át szervezett a szocialista bri­gádtagok részére. Okulva a kezdeti nehézségeken, vala­mint tekintettel a dolgozók érdeklődési körére, tavaly már sokrétű volt a munkás- akadémia programja. Ezt a most befejeződött újabb „szemeszter” csak tetőzte, gazdag válogatást nyújtva a legkülönbözőbb témakörök­ből, a legavatottabb előadók­ból. A szívinfarktus kérdésé­vel dr. Macskássy Olivia kar­diológus főorvos foglalkozott népszerű formában, a város- politika időszerű gondjaival Patkó Imre tanácselnök is­mertette meg hallgatóságát, aggódó magyar barátomnak ekkor eszébe jutott valami, és levelet írt érdekemben egyik rokonának, hazájába. El­mondta, hogy él az ottani vi­zekben egy igen hasznos ál­latka, a pióca, népies nevén nadály, amely kiválóan al­kalmas a vércsapolási műve­letekre. Itt meg kell jegyez­nem, hogy a nadály Brazíliá­ban sem ismeretlen, de az ottani példányok hatalma­sak, csípésük nyomán nem alvad meg a vér, leválásuk után sem, így valósággal élet­veszélyt jelentenek arra, aki­be egy is beleragad. Szorongva vártam a kül­deményt. Hat hét múlva meg is érkezett címemre két na­dály. egy közönséges levél- borítékban — döglötten. Mindkettőnek laposra volt nyomva a feje. Szorosabb vizsgálat után megállapítot­tam, hogy a kisebbik még Magyarországon, a feladás alkalmával lett agyonnyom­va a postabélyegzővel; a má­sik, jóval fejlettebb példány pedig Rio de Janeiróban, ugyancsak postabélyegző ál­tal. Vesztemre ugyanis meg-, portózták a küldeményt. Tisztán ki lehetett venni a két hulla szétlapított fején a magyar postabélyegző kerek és a brazil bélyegző ovális den irányú gátlás nélkül két férfi között élve és a két férfi a szeszcsempészés, mint élet­forma érdekében összetartva egyre nagyobb méretű kalan­dokba bocsátkozik. Itt a lö­völdözés és az izgalmas élet közös ritmusra lüktet, a fő­hősökön kívül már senkit nem tarthatunk életre ítél-1 teknek, mert a szesz és a pénz körül magánháború fo­lyik, olyan, amibe sokaknak bele kell halniuk. A filmen folyó nyüzsgés közben akad még annyi időnk, hogy ezt végiggondol­juk, sőt azt is megállapíthat­juk, hogy ez a Liza Minnelli ebben a szerepben önmaga szintje alatt játszik. Nem tudjuk elfelejteni neki —ta­lán jellegzetesen szabályta­lan arca, vagy a nagy-nagy élmény miatt — azt a vala­kit, aki a Kabaréban volt. Ahogy itt két férfi között hempereg, ahogy nagyszájú- an zsarnokoskodik a vállal­kozásban és a szerelemben, amilyen harsogva és kicsit ostobácskán, de mindig nagy- szájúan örül a sikernek és annak, hogy még egyszer, és mégis hármasban mindent újra kezdhetnek, ez a ke­mény erőszakosság, ez a tel­jes gátlástalanság nem áll jól neki. Vagy csak a mi euró­érdeklődés kísérte dr. Varró Gáboi, a SZOT elméleti ku­tatóintézete munkatársának fejtegetését a szocialista bri- gadmozgalom jövőjével kap­csolatosan, élményszerű volt Rockenbauer Pál filmvetítés­sel egybekötött antarktiszi beszámolója, s az iparág je­lenébe nyújtott bizalmas be­pillantást Folkmayer Tibor, a Konzervipari Tröszt vezér­igazgató-helyettesének elő­adása. A tavaszi évad záró­akkordját Chrudinák Alajos izgalmas külpolitikai fejtege­tése jelentette. A kétszáz sze­mélyes előadóterem kicsinek bizonyult, amikor a Magyar Televízió jeles munkatársa a Közel-Keleten kialakult „vi­harfront” helyzetét elemezte, filmanyaggal támasztva alá érveit, alapos okfejtését. Hogyan tovább? Már most, a tavaszi zárás pillanatában körvonalait, sőt, még a betű­ket, számokat is. Így azt is megállapíthattam, hogy me­lyik állatka melyik napon pusztult el; de hogy a bal­esetért a távolban élő rokont felelősség nem terhelte, azt a boríték külsején olvasható „Vigyázat, piócák!” felírás is bizonyította. A hosszú várakozás után ért csalódás annyira leverő- leg hatott rám, hogy tervbe vettem mindkét nemzetiségű posta ellen a kártérítési el­járás megindítását. Barátom azonban a magyar postát il­letően lebeszélt a dologról. Kifejtette, hogy a világhírű magyar posta nem tehet a sajnálatos esetről, sőt, az át- tala agyonbélyegzett pióca is csak azt igazolja, hogy meny­nyire a feladata magaslatán áll. A levelet felvevő hiva­talnok minden bizonnyal tudta, hogy a vízhez szokott két ál­latka a tengerentúli utazást nem bírhatja ki egy száraz levélborítékban, ezért az egyiket nyomban megölte, hogy a másik útközben an­nak vérével táplálkozhasson, s így legalább egyet kapjak kézhez épségben. Beláttam ennek az érvelésnek a he­lyességét, s míg köszönőleve­let intéztem a magyar postá­hoz, a hazait haladéktalanul bepöröltem. A tárgyaláson elsősorban azt igyekeztem bizonyítani, hogy a Rio de Janeiro-i pos­taihivatal jogtalanul leletez- te meg a küldeményt, hiszen azt a világhírnévnek örven­dő magyar posta előzőleg rendben felvette. Mert két, ségtelen, hogy a büntetési hé­pal ízlésünk más, mi nem tudjuk csak felfogni és érté­kelni. hogy egy amerikai nő g ilyen céltudatos, ennyire érti *| a stílust, az alvilágot és a pénzt, örülnénk, ha Liza j Minnelli többször énekelne, j] dé ezt alig teszi, mert a for- gatókönyv parancsa szerint 1 mást és másképp kell csinál­nia. A képsorok olykor paro­dizálják is őt, járását, lábtar­tását, hogy a hatás még ösz- szetettebb legyen, de a Kaba­ré énekesét csak nem feled­jük. az öbölben folyó csata ... legádázabb pillanataiban ; sem. 4 Stanley Donén rendező, a műfaj kitűnő ismerője, a forgatókönyv adta lehetősé- ■ gén belül mindent előterem­tett, remekül szervezte az apró és vaskosabb összecsa­pásokat, hogy a mozgalmas » lövöldözések szüneteiben a 1 lírát, ezt a furcsa háromszö­get alkotó három embert be­mutassa, jellemet vagy leg- 1 alábbis jellegzetességeket, | becsületet keresve ott, ahol ezt, vagy ezeket ebben a kor­ban és ebben a környezetben nagyon furcsán ápolják. Gene Hackman kitűnő szí­nész. már csak miatta is ér­demes megnézni ezt a színes filmet. (farkas) ez a kérdés foglalkoztatja a szakszervezeti bizottságot. A siker és érdeklődés, a szocia­lista brigádtagok támogatása ugyanis kötelez. Még többet, még szervezettebben kell cse- lekedni, hogy az eddig lezaj- lőtt 26 délután tovább gyű- i mölcsözzék. Arról már dön- í töttek, hogy téli és tavaszi I sorozatra bontják az akadé­mia előadásait, figyelemmel ^ a nyár és ősz erős kampány- j munkáira. Ugyanekkor azt is j fontosnak tartják, hogy a ne- . vés fővárosi, vidéki előadók ! mellett szóhoz jussanak a ■ munkásakadémia „pulpitu­sán” a legjobb helyi szakem­berek, akik a társadalmi^ gazdasági, termelési, politi­kai élet munkahellyel össze­függő kérdéseiben tudnak új­szerűt, előremutatót nyújta­ni a hallgatóságnak. telése okozta a feladás után életben maradt nadály tragi­kus pusztulását. A hetekig tartó utazástól eltikkadt jó­szág, érezve az újonnan fel­ragasztott bélyeg nedvessé­gét bizonyára mohón irányí­totta oda a fejét — és ek­kor történt a szerencsétlen­ség. Fechemre, a posta jogi képviselőjének érvelésemmel szemben sikerült bebizonyí­tania, hogy a kritikus portó­zás indokolt volt ügyfele ré­széről. Távol áll tőle — úgy­mond — a valóban kifogás­talanul működő magyar pos­tát mulasztással vádolni, itt egy végzetes és előre nem sejthető vis majorról van szó. A feladás alkalmával élet­ben maradt pióca az utastár­sa véréből módfelett meghíz­hatott (ezt aránytalan fej­lettsége is bizonyítja!), és ez indokolta a postai küldemény utólagos megsúlyosbodását. , Bár maga a por kártérítés iránti követelésemnél fogva polgári jellegű volt, jelentő­ségére való tekintettel a leg­felsőbb brazil esküdtszék tárgyalta. A pör az izgalmas vád- és védőbeszéd elhang­zása után a posta győzelmé­vel végződött. A perköltség, amit vesztesként fizetnem kellett, a nadályokat felbon­coló törvényszéki orvosszak­értők díjazása miatt is tete­mes összegre rúgott. Ez volt az emlékezetes brazíliai na- dálypör, amely annak idején nagy port vert fel az amúgy is esőtlen, homokos Dél-Ame­rikában. _ ____^ ' • w«ves rctenc­Ez is közművelődés! Sikeres „szemeszter” a Hatvani Konzervgyár i r i _ ■ r ■ r ■ r

Next

/
Thumbnails
Contents