Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

g^SAAAAAAAAAAAAA^^A^AAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAA^^AAAAAAA^AAAA^^^^S^M Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Adnak a látszatra... KÉT ÉVE Pretoria nyilvános parkjainak bejárata mellől eltávolították a táblát: „Négereknek belépni ti­los!” Annak idején egyes nyugati lapok fotóriportokban számoltak be az eseményről, s megírták azt is, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság nemrég épült új luxushoteljé­ben, a Burgersparkban és a szálló éttermében legalább annyi a színes bőrű vendég, mint a fehér. Igaz, a szálloda felvonóiban sokáig még ott éktelenkedett a felirat: „Csak fehérek számára!” Voltak akik ezt a jelentéktelen engedményt kor­szak -’kotónak kiáltották ki, s Vorster fajüldöző rendsze­rének, fehértelepes kisebbségi kormányának álláspont­változásáról zengtek dicshimnuszokat. Nos, akik mindebből arra következtettek, hogy a faji megkülönböztetés mérséklődik, azok alaposan tévedtek- Sowétóban kimutatta igazi arculatát a fajgyűlölő rend­szer, s az emlékezetes, tragikus sortűz óta számtalan je­lét adta annak, hogy nem áll szándékában változtatás. Láthatóan az Egyesült Államok számára is kínossá vált Dél-Afrika magatartása. A Bécsben pénteken véget ért Mondale—Vorster-találkozótól sokan azt várták, hogy Washington — úgy is, mint a fajüldözők legfőbb támasza és legfontosabb gazdasági-politikai partnere — meg­próbál nyomást gyakorolni Pretoriára. Am az amerikai alelnök és a dél-afrikai miniszterelnök eszmecseréje nem hozta meg a várt eredményt. VAJON AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK csakugyan te­hetetlen lenne az őslakosság, a színes bőrű többség jogait szüntelenül csorbító rendszerrel szemben? Aligha! Csak alkalmazni kellene például az ENSZ által többször is megszavazott fegyverszállítási tilalmat, s be kellene szüntetni mindenfajta támogatást, amely Dél-Afrika nukleáris ütőképességének fejlesztéséhez hozzájárul. Ezt követelte hazánk képviselője az ENSZ Zimbabwét és Namíbiát támogató maputói konferenciáján, s ez felel meg a béke, a színes bőrű őslakosság érdekeinek is. CSAKHOGY ÉPPEN ezen a ponton ütköznek az ér­dekek: Pretória felfegyverzése — a világranglista élén áll a fajüldöző rendszer hadserege a gépesítés tekinteté­ben! —, az atomütőerő kifejlesztése bizonyos washing­toni körök számára kitűnő üzlet. S a bombaüzlet Vors­ter és a fajüldöző kormány nélkül aligha virágoznék. Bécs tehát éppoly látszatcélokat szolgált, mint a tilalmi táblák eltávolítása a pretóriai parkok bejáratától, vagy a kollaboráns fekete előkelőségek lakomája a Burgers- park éttermében- Gyapay Dénes A varsói szerződés katonai tanácsának ülése Prágában Prágában pénteken köz­leményt adtak ki a varsói szerződés katonai tanácsá­nak üléséről. A közlemény így hangzik: „A Varsói Szer­ződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa május 16 és 20 kö­zött megtartotta soron kö­vetkező ülését. A katonai tanács, Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának elnökletével áttekin­tette az egyesített fegyveres erők folyamatos tevékenysé­gének a szövetséges hadse­regeket kölcsönösen érintő kérdéseit, és megfelelő ajánlásokat fogadott el.. Az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának ülése a varsói szerződés tag­államainak hadseregei kö­zötti barátság elmélyítése és szoros együttműködésük to­vábbi erősítése jegyében zajlott le. Az ülés folyamán a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság Nemzetvédelmi Mi­nisztériuma a tanácskozás résztvevőinek bemutatott több kiképzési bázist, is­mertette a Csehszlovák Néphadsereg harckikpozési módszereit, tapasztalatait. Pénteken délután hazaér­kezett Prágából az a ma­gyar katonai küldöttség, amely részt vett a Varsói Szerződés Egyesített Fegy­veres Erői Katonai Taná­csának ülésén. Szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó Genfben Vance telefonkonzultációja Carter elnökkel Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter pénteken kétszer is találkozott a genfi szovjet ENSZ-misz­Román meghívás Giereknek Nicolae Ceausescunak. az RKP főtitkárának, román köztársasági elnöknek és az általa vezetett párt- és kor­mányküldöttségnek lengyel- országi látogatásáról közös közleményt adtak ki­Nicolae Ceausescu meg­hívta Edward Giereket, a LEMP KB első titkárát, hogy a párt- és kormány- küldöttség élén tegyen láto­gatást Romániában. A meg­hívást örömmel elfogadták. Miután Rijadban befejező­dött Szadat egyiptomi és Asszad szíriai elnök, vala­mint a szaúd-arábiai veze­tők eszmecseréje, Szadat Alexandriában találkozott Nimeri szudáni államfővel. A rijadi eszmecseréről kije­lentette, hogy „teljes nézet- azonosságot” sikerült elérni azokban a témákban, ame­lyekről Fahd szaúd-arábiai trónörökös Carter amerikai elnökkel kíván tanácskozni. szió épületében, hogy véle­ményt cseréljen a hadásza­ti támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról. A dél­előtti ülésen — mint ez a küldöttségek köréből isme­retessé vált — csak a szov­jet külügyminiszter előter­jesztése szerepelt, amelyről az említett körök annyit voltak hajlandók közölni, hogy az a csütörtöki „refle­xiós szünet” eredménye. Je­lentőségét abból mérik le, hogy az amerikai külügymi­niszter kora délután Géni­ből telefonon érintkezésbe lépett Carter elnökkel és a második találkozón, amely valamivel fél öt után kez­dődött meg, reagált a szov­jet előterjesztésre. A találkozó zárt ajtók mögött zajlik és a tárgyaló felek minden részlet közlé­sétől tartózkodtak. Pénteken délelőtt egyébként a genfi amerikai misszió épületében a két állam májú« 11-e óta ismét rendszeresen ülésező SALT-delegációja is talál­kozott Václav Havel levele: „Lemoadsk a Charta 77 szóvivői szerepéről...' ») Prágában pénteken a CTK hírügynökség útján közleményt hoztak nyilvá­nosságra Václav Havel és más személyek bűnügyéről. A közlemény szövege a kö­vetkező : „A napokban befejező­dött a vizsgálat Otto Or- nest, Jiri Lederer, Václav Havel és Frantisek Pavlicek bűnügyében, és az ügyet — további eljárás végett — átadták az illetékes ügyész­ségnek. Frantisek Pavlicek vádlott esetében már a vizsgálat fo­lyamán megállapították az őrizetben tartás szükségte­lenségét, ezért az ügyész szabadlábra helyezte. Most Václav Havel vádlott „Eurokommimizmus” — avagy egy nemlétező irányzat színe és visszája A NYUGAT-EURÓPAI kommunista pártok politiká­ja és tevékenysége egyre in­kább világpolitikai jelentősé­gű kérdéssé válik. S egy­ben a hatalmon levő kor­mányok és az amerikai imperialista politika ag­godalmának tárgyává is. Az alapvető ok: a nem­zetközi politikai erőviszo­nyok változásával, a nyugat­európai munkásosztály és ál­talában a dolgozó tömegek érettségének fokozódásával, a makacs és megoldhatantlan- nak tűnő gazdasági nehézsé­gek között számos ország­ban a kommunista párt és általában a baloldal rendkí­vüli mértékben megerősö­dött. E kommunista pártok hely­zete az érintett országokban különbözik egymástól és en­nek megfelelően politikájuk is eltérő vonásokat mutat. Franciaországban például a kommunisták egy olyan baloldali pártszövetségen be­lül tevékenykednek, amely­ben részt vesz az erős és be­folyásos szocialista és a radi­kális párt. A pártszövetség­ben a részt vevő pártok meg­tartják teljes önállóságu­kat, de közös programot dol­goztak ki. A községi válasz­tásokon aratott nagy balolda­li győzelem után most éppen ennek a programnak a kor­szerűsítéséről tárgyalnak kommunisták szocialisták és radikálisok. Olaszországban, ahol a pártok erőviszonya más (a szocialista párt gyenge), más­képpen vetődik fel a kom­munisták politikai magatar­tásának kérdése is. Az Olasz KP az adott viszonyok kö­zött a „történelmi kompro­misszum” politikáját dolgoz­ta ki, amely feltételezi a ke­reszténydemokrata párttal létrehozandó gyakorlati együttműködés valamilyen formáját. Néhány nappal ez­előtt jutott el az olasz poli­tikai helyzet odáig, hogy har­minc év múltán első ízben hivatalos prógramtárgyaláson találkoztak a keresztényde­mokraták és az OKP vezetői. A cél: megtalálni a két párt számára elfogadható közös akciókat, amelyek lehetővé teszik a kibontakozást az or­szág mély válságából. Ismét más a portugál kom­munisták helyzete, akik a fa­sizmus évtizedei után a for­radalmi folyamatban már nagyszabású monopolellenes vívmányokat harcpltak ki. Jelenleg a Portugál KP bí­rálja az egyedül kormányzó kisebbségi portugál szocialis­ta pártot, ugyanakkor elvi politikája az, hogy keresi a tartós szövetségi politika ki­dolgozásának lehetőségét is vele. Ez természetszerűen feltételezi az antikommunis- ta vonásokat mutató pertu-' gál szocialista párti jobbol­dal visszaszorítását. Végűi: a választásokra ké­szülő Spanyolországban a legalitását csak rövid ideje visszanyert Spanyol KP ön­álló politikai erőként indul a választásokon. Széles szö­vetség kialakításának politi­kai vonalát követi a spanyol testvérpártunk: a választások után törekedni kell a balol­dali erők tömörítésére és meg kell keresni az ennek megfelelő szervezeti lehető­ségeket. A FELSOROLÁS önma­gában is mutatja, hogy ami Nyugat-Európában történik, az a kommunista pártok elő­retörésének és a tőkés rendszer sokoldalú, mély válságának a'bizonyítéka! Az utóbbi időben a polgá­ri sajtó és a tőkés kor­mányok propagandagépezete általában megkísérelte, hogy a gyengeséget „erőnek” ál­lítsa be. Bedobták a köztu­datba az „eurokommuniz­mus” jelszavát. A kifejezés önmagában véve is képtelen­ség. Értelme csak akkor len­ne, ha az európai kommu­nista pártok politikáját je­lölné. Azonban Európához tartoznak a szocialista or­szágok pártjai is. Az „eurokommunizmuson” természetszerűen a tőkés propaganda nem az európai pártokat érti N egyszerűen fel­használja azt a tényt, hogy a nyugat-európai kommunista pártok a megvalósult, reális szocializmus országaitól el­térő körülmények között dol­gozzák ki politikájukat. En­nek megfelelően stratégiá­juk és taktikájuk, bizonyos vonatkozásai is mások. Elő­fordulhat az is, hogy egyes kérdésekben nem értenek egyet a Szovjetunió vagy az európai szocialista országok politikájának néhány vonásá­val. Ebben nincs semmi kü­lönleges, s ezeket a kérdé­seket már az 1976 nyarán, Berlinben megtartott kom­munista tanácskozás tárgyal­ta és tisztázta. Az ott részt vett 29 testvérpárt között je­len voltak Nyugat-Európa kommunista pártjai. A test­vérpártok eltérő helyzetéből és sajátos felfogásából adódó véleménykülönbségek áthida­lása türelmes munkával ha­ladt előre és az alapos vita nem gyengítette, hanem erő­sítette a mozgalom egységét, összeforrottságát. AZ „EUROKOMMUNIZ­MUS” körüli propaganda- manőverek alapvető — és átlátszó — módszere az, hogy figyelmen kívül hagy­ják a kommunista és mun­káspártok általánosan érvé­nyesülő szolidaritását, viszont kiragadják és abszolutizálják az esetenkénti nézetkülönb­ségeket, vagy a külön állás­pontokat. A nyugat-európai kommu­nista pártok természetszerű­en felismerik ezt a taktikát. Cikkekben vagy felszólalá­sokban előfordulhat ugyan az „eurokommunizmus” publi­cisztikai kifejezése, amelyet általában a tőkés körülmé­nyek között politizáló nyugat­európai kommunista pártok politikájának jelölésére hasz­nálnak. Elméleti jelentőségű nyilatkozatokban azonban már a tőkés propaganda- kampány kezdetén, 1976-ban a Francia, az Olasz és a Spa­nyol KP főtitkára egyaránt leszögezte: nem lehet szó kü­lön „eurokommunista ideoló­giáról”, hanem arról, hogy a problémákat minden párt­nak a maga feltételei alap­ján, saját országának viszo­nyait elemezve kell megol­dania. Fontos és jellegzetes volt ebből a szempontból a Portugál Kp főtitkárának, Alvaro Cunhalnak a felszó­lalása a berlini értekezleten. Annál is inkább, mert a Portugál KP-t a tőkés propa­ganda nem sorolja az „euro­kommunista” áramlathoz. Cunhal azt mondotta: „Nin­csenek kész forradalommo- dellek. A nyugat-európai or­szágok számára a helyes utat nem lehet megtalálni úgy, hogy gépiesen lemásolják a már megvalósult szocialista forradalmakat. De épp oly kevéssé van közös recept, vagy valamennyi nyugat-eu­rópai ország számára kötele­zően követendő út, és ilyen a jövőben sem lesz.” így hát az „eurokommu­nizmus” kifejezésén gyöke­resen mást ért a tőkés pro­pagandagépezet — és mást értenek Nyugat-Európa kom­munista pártjai. Az utóbbi­ak számára — amennyiben ezt a szót egyáltalán hasz­nálják — egyszerűen ar­ról van szó, hogy önál­lóan, saját országuk erő­viszonyainak és történelmi hagyományainak megfelelő­en keresik az utat a szocia­lista társadalom felépítése felé. Ennek megfelelően ese­tenként egymástól is eltérően fogalmazzák meg a célhoz vezető átmeneti, történelmi szakasz törvényszerűségeit. A tőkés propagandagépezet ezt szándékosan figyelmen kívül hagyja. Számára nem erről van szó —, hanem az anti- koinmunizmus jegújabb har­ci módszeréről. Arról a nyilvánvaló igyekezetről, hogy vitát provokáljon a szocialista országokban a ha­talmat gyakorló kommunista pártok és Nyugat-Európában a hatalomért harcoló testvér- pártjaik között. EZ A MANÖVER alapve­tően a gyengeség terméke. Nem kerülhetett volna rá sor, ha a társadalmi, politi­kai és gazdasági fejlődés rea­litása nem tűzte volna na­pirendre Nyugat-Európa szá­mos országában a megerősö­dött, nagy tömegtámogatást élvező és nagyvonalú szövet­ségi politikát folytató kom­munista pártok aktív sze­repvállalását a kormányzás­ban — a hatalomban. (—i. —e.) esetében is megszűntek az őrizetben tartás okai, ezért őt ugyancsak szabadon en­gedték. A bűnügyi eljárást mindkettőjük ellen úgy foly­tatják, hogy a vádlottak közben szabadlábon lehet­nek. Václav Havel vádlott Csehszlovákia Főügyészségé­hez 1977. április 6-án inté­zett kézírásos levelében töb­bek között kijelentette: an­nak alapos megfontolásával, hogy mint állampolgár és mint író milyen helyzetet foglal el a társadalomban, továbbá annak a tevékeny­ségnek alapos mérlegelésé­vel, amelyben a Charta 77% kapcsán 1976 végén és 1977ft, elején részt vett, arra oz«| egyértelmű következtetésre g jutott, hogy eljárása nem mindig volt helyes, és hogy néhány tettét „a külföldi sajtó által történt célzatos interpretálás” folytán fel­használták Csehszlovákia el- len. Kijelentette továbbá, hogy‘n,a „felhagy minden olyan te vékenysfggel, amelyet bű- ,< nősnek lehet tekinteni”. Tu-^+Rr datára ébredt annak, hogy . a csehszlovák törvények elegendő lehetőséget adnak neki is nézetei kifejtésére, és hogy „léteznek konstruk­tívabb módszerek azok ér­vényesítésére”. Václav Havel vádlott ki­nyilvánította. hogy tetteivel nem akarja továbbra is le­hetővé tenni, esetleg ösztö­nözni a csehszlovák- é6 szo­cialistaellenes bel- és kül­földi akciókat, ezért „le­mond a Charta 77 szóvivőt- szerepéről” és nem v vesz részt olyan akciókban, ame­lyeket fel lehet használni Csehszlovákia elleni kam­pányhoz.” Afrikáról — Bécsben Mondale amerikai alel­nök és Vorster dél-afrikai miniszterelnök péntek dél­előtti, eredetileg egyórásra tervezett tárgyalása 125 percig tartott- Ez volt az utolsó megbeszélésük Bécs­ben. A két politikus kétna­pos tanácskozásának három hivatalos ülésén összesen nyolc és fél órán át folyta­tott eszmecserét a Dél-afri­kai Köztársaság, Rhodesia és Namíbia problémaköréről. Mondale újságíróknak hangsúlyozta, hogy az új amerikai kormány „új Afri- ka-politikát” folytat. Szavai­ból az csendült ki, hogy a Carter-kormányzat átértékel­te a „kissingeri stratégiát...” Bútort Füzesab onyból A MEGVÁSÁROLT BŰTORT 60 SZÁZALÉKOS NAGY VÁLASZTÉKKAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK FUVARENGEDMÉNNYEL HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK! RENDELKEZÉSÉRE! NYITVA TART AS: »-18 ÖRAIG, SZOMBATON: 8—13 ÓRÁIG. 4 Rijadi „egység”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents