Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Genfi gondolatolvasás MINTHA EGY VILÁGPOLITIKAI barkochbajá- ték tanúi volnánk a genfi sajtóközpontban: a nemzet­közi sajtókülönítmény a szűkszavú szóvivőktől új meg újabb változatokban fogalmazott kérdésekkel próbálja kiszedni, hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri tárgyalások. Andrej Gromiko és Cyrus Vance — szakértőikkel együtt — immár második nap­ja tanácskozik, a szóvivői megfogalmazás szerint „na­gyon gyakorlatias”, „kölcsönösen jóhiszemű” légkör­ben a stratégiai fegyverzetkorlátozásról. A csütörök délelőtti megbeszélés után „szünet” következett a SALT ügyében, mivel a délutáni tanács­kozáson a Közel-Kelet került a napirendre, a Hotel Intercontinentalban, Vance szálláshelyén. Péntek reg­gel viszont ismét a festői park közepén álló genfi szov­jet ENSZ-képviselet épülete a színhely, s a kialakult munkarend szerint már ez is jelzi a témát: a szovjet misszión a SALT-ról, az Intercontinentalban a Közel- Keletről cserélnek eszmét. Ez utóbbi kérdésben Vance, értesülések szerint, hajlik a rendszeresebb szovjet— amerikai konzultáció bevezetésére; mint rosszmájú megfigyelők megállapítják, az izraeli jobboldal előre­törése is jelzi Washington számára, amit Kissinger taktikájának bírálói már régen kimutattak: az egyol­dalú közel-keleti kezdeményezések egykönnyen kiful­ladhatnak. A SZÓVIVŐKKEL FOLYÓ „kérdezz! — nem fe­lelek!” faggatósdi alapján persze csak sejtések — és sejtetések — állnak a világsajtó rendelkezésére. Tehát, mint csütörtök reggeli sajtóértekezletén kiderült, a Genf ben tartózkodó Waldheim főtitkár is csak talál­gat, borúsabban a Közel-Keletről szólván, derűlátób­ban arról, amit ő „körvonalazódó SALT-komp'romisz- szumnak” nevezett. Az igazi választ tehát egy — hírek szerint kidolgozás alatt álló — közös kommüniké fogja tartalmazni, ám arra talán csak szombat dél körül szá­míthatunk. A rövid „SALT-szünetet” a maga fővárosá­val természetesen állandó kapcsolatban álló két kül­döttség alighanem az eddigi eredmény értékelésére használja föl. S a genfi gondolatolvasók csütörtök este már többre számítanak, mint csupán annak bejelenté­sére, hogy a SALT-tárgyalások folytatódnak. EZT A GONDOLATMENETET támasztják alá az amerikai szóvivő kitérő válaszai, amikor arról kérde­zik: kitart-e Vance a márciusi tárgyalási pozíciói mel­lett. Mint ismeretes, szovjet részről elfogadhatatlan­nak minősítették őket, s így ha valóban elmozdult az amerikai álláspont, vagyis ha a jóhiszeműség kölcsö­nössége nem csupán szóvivői szóvirág, akkor a genfi nagyhatalmi eszmecsere megfelelhet egy másik fon­tos diplomáciai formulának: gyümölcsöző lehet. Mi­ként megérkezésekor Gromiko megállapította, „a gyü­mölcsérés” eddigi elmaradásáért nem a Szovjetunió hizbáztatható. Avar János «*^AAAAAAAAA/VWSAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* Chilei szolidaritási nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) mat építünk. Magunknak építjük — de hisszük, hogy nemcsak a magunk javát szolgáljuk vele. A szocialis­ta közösségek tevékenységé­ben éppen az a felemelő, hogy terveik és programjaik közvetlenül vagy közvetve az egész emberiséget szol­gálják — mondotta. A to­vábbiakban hangsúlyozta: Chile népe nemcsak elmé­letben ismerte a szabadsá­got. hanem a valóságban, hisz 1970 ősze és 1973 ősze között, a Népi Egység kor­mánya idején, szabad és függetlenségre törő állam polgáraiként éltek és dol­goztak. — Mi abban az időszak­ban, önökkel együtt, az egész emberiség sikereként könyveltük el a Salvador Allende elvtárs által veze­tett Népi Egység hatalom­ra jutását, örültünk annak, hogy ebben az egységben aktív szerepet vállaltak a kommunisták, a szocialisták, a haladó polgári pártok és mozgalmak. Ez a valóban széles körű összefogás tet­te lehetővé, hogy a nép a forradalmi kormány mellé álljon. Tudjuk, hogy a chi­lei nép sem felejti el eze­ket az éveket és ma igen nehéz körülmények között ugyan —, de folytatja a küzdelmet az emberibb, bol­dogabb jövőért. Azt is tud­juk. hogy ebben a harcban még nagy megpróbáltatá­sok várnak a chilei hazafi­akra és forradalmi pártjára, a Chilei Kommunista Párt­ra. A Chilei Kommunista Párt megalakulásának első percétől kezdve következe­tes harcot folytat Chile függetlenségéért, a haladó pártok, társadalmi szerveze­tek és mozgalmak egységé­ért, a chilei nép felemelke­déséért. A chilei dolgozók alapvető érdekeiért folyta­tott harcával kivívta a dol­gozók elismerését, és támo­gatását, s mindenkor élvez­te a nemzetközi munkás- mozgalom forradalmi oszta­gainak — köztük a magyar párt — rokonszenvét és szo­lidaritását. ■ . Sarlós István a későbbiek során szólott arról is. hogy népünk testvéri barátság­gal fogadta be a diktatúra elől hazánkba menekült chileieket. Szabadságot a chilei hazafiaknak! Szolidárisak vagyunk a fasizmus ellen harcoló chilei néppel! — hirdették spanyol és magyar nyelven a teremben elhelyezett feliratok. Az itt élő chileiek beillesz­kedtek életünk rendjébe, szorgalmasan dolgoznak —, de megmaradtak Chile hű fiainak. Közöttünk élnek, de tetteik és vágyaik arról szól­nak, hogy készek mindent megtenni népük és hazájuk felszabadításáért. Ezt követően hangoztatta: — Világméretű küzdelem folyik az imperializmus, a kizsákmányolás, a gyarma­tosítás ellen. Es bár vannak és lesznek még feszültségek a világpolitikában. kétség­telen tény, hogy az erővi­szonyok tartósan és vissza­fordíthatatlanul a társadalmi haladás, a szocializmus és a béke erőinek javára tolód­tak el. Sarlós István beszédét kö­vetően Luis Corvalán emel­kedett szólásra. — Kedves elvtársak, bará­taim! — kezdte beszédét. — Korábban, tizenkét évvel ez­előtt egy alkalommal felesé­gemmel együtt jártam már Magyarországon. Most újra, más körülmények között jöt­tem el, hogy kifejezzem kö- szönetemet a magyar népnek, munkásosztályának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és személyesen Kádár János Környezetvédetem W>AAAAAAAAAAAAAAAAAÄ „Zöld” politika „Zöld hullám” vonul vé­gig a tőkés világon: a kör­nyezetvédő egyletek tavaszi áradása. A „politikamentes” mozgalom Franciaországban a mostani községtanácsi vá" lasztásokon már beleszólt a politikába. Van, aki azt jó­solja, hogy ez még inkább így lesz jövőre, amikor a franciák arról döntenek: kik képviseljék őket a nemzet- gyűlésben. Pártok felett? Ez a beleszólás korántsem egyértelmű. Igaz, a „zöldek” közül Franciaországban végül sokan szavaztak a baloldal jelöltjeire (holott eredetileg attól lehetett tartani, hogy ez a máskülönben nem egysé­ges mozgalom a szavazatok szétforgáesolásával a balodal esélyeit fogja rontani.) De az is igaz, hogy Párizsban, ahol a kormánytöbbség átmenté­sén jobbról fáradozó Jacques Chirac volt miniszterelnök szerezte meg a polgármester­séget, a környezetvédők ép­pen most arra készülnek, hogy tisztségeket fogadjanak el a főváros új elöljáróitól... Mert — mint egyik vezető­jük, Brice Lalonde mondja — ők „a pártok felett’ áll­nak. Nem mintha páholyból szemlélnék a világot. Moz­galmuk is azért terjed (a f),Nmüsű 1977. május S0„ péntek francia községtanácsi válasz­tások első fordulójában tíz százalékai szereztek), mert tényleges bajokra és veszé­lyekre irányítják a figyelmet. Csakhogy a nyugati világban a környezetpusztítás elvá­laszthatatlan attól, hogy a nagy tőkés cégeket nincs aki megzabolázza: saját állam- szervezetük erre legtöbbször képtelen. A „középosztály Vietnamja” A „zöldek” lázadása jó szándékú tehát, de végered­ményben oda vezet, hogy ki­fogja a szelet a valódi tár­sadalmi-gazdasági okok elle­ni hathatós küzdelem vitorlájából. Találóan fejezte ezt ki a Le Monde című párizsi polgári lap kari ka túristája, aki a környezetvédők „frissen ülte­tett fájára” akasztott embert rajzolt, mellén a táblával: „Munkanélküli”. Aligha vé­letlen, hogy a francia közvé­lemény-kutatások adatai sze­rint a „zöldek” politikamen­tes szavazói 64 százalékban a középrétegek kiábrándult, de a tudatos politizálásig még el nem jutott tagjai kö­zül kerülnek ki. A jelenség azonban nem egyedülállóan francia. Az NSZK-ban, ahol a „zöldeket” állampolgári akciócsoportok­ként emlegetik, a politikai pártoknak nem egészen 2 millió az együttes taglétszá­ma, a környezetvédő mozgal­makban viszont tizenötmil­lió aktíva vesz részt. Ami persze, a Rajna vidéki kon­szerneket — pénz beszél! — csöppet sem zavarja abban, hogy túlburjánzott ipartele­pítésükkel tovább gyilkolják a folyót, amelyet máris „Eu­rópa szennycsatornájaként” tartanak számon. Peter Men- ke-Glückert nyugatnémet tu­dós volt az, aki az indokínai háború elleni emlékezetes tiltakozásokra utalva, nem­régiben úgy fogalmazott, hogy viszont a mostani kör­nyezetvédő mozgalom „a kö­zéposztály Vietnamja”. Érdekek hullámtöróje A „zöld hullám”, amely napjainkban végigsöpör Nyu- gat-Európán, eredetileg a ten­gerentúlról indult. Még a hatvanas és hetvenes évek fordulóján bontakozott ki ez a mozgalom az Egyesült Ál­lamokban. A Newsweek cí­mű amerikai hetilap akkori­ban azt írta, hogy bár — mint minden érdekvédelmi csoport —, a környezetvédők is fejt­hetnek ki bizonyos nyomást, fellépésük „inkább afféle le­vezető szelep, semmint tény­leges fenyegetés a marnmut- vállalatok világának”. A he­tilap idézte a nagyhatalmú Chase Manhattan bankház elnökét, David Rockefellert, aki fejcsóválva mondta, hogy az Egyesült Államokban „né­melyek az üzleti világot és a vállalkozói rendszert hibáz­tatnák a társadalom minden bajáért”. S a Newsweek tu­dósítója ehhez a maga részé­ről hozzátette; „Valóban, amit bírálók akarnak, nem keve­sebb, mint az, hogy az üzle­ti világ vállaljon új szerepet, s a tegnapi kemény vállalko­zóból változzék jóságos, gaz­dag nagybácsivá, aki hatal­mát és gazdagságát arra for­dítja, hogy kijavítja a világ hibáit.” Fáktól az erdőt Persze, senki sem lépheti át a saját árnyékát: a tegna­pi kemény vállalkozó is meg­maradt annak, aki volt, hiá­ba a bojkottfelhívások és a környezetvédő tüntetések. S a tőkés érdekek betonfala Nyu- gat-Európában is erősebbnek bizonyult a „zöld hullámnál”. Talán ezt ismerték fel Fran­ciaországban azok a környe­zetvédők, akik — nem is ke­vesen ! — a községtanácsi vá­lasztások második fordulójá­ban a „politikamentes moz­galom” helyett — a baloldal jelöltjeire szavaztak. Aligha véletlen, hogy a „zöldek” ilyetén — lehetséges — szín­váltásának láttán a hivatalos Franciaország a környezet- védők körüludvarlása végett meghirdette a „fák napját”. Calliope Beaud, a szocialis­ták környezetvédő bizottsá­gának tagja vitriolba mártott tollal írta le: „Giscard téved, ha azt hiszi, hogy ezektől a fáktól nem fogjuk meglátni az erdőt, amelyet csak akkor menthetünk meg, ha megvál­tozik a társadalom, aminek viszont a politika, tehát a kormány megváltoztatása, a feltétele...” . S. P. elvtársnak azért a nagy ere­jű és rendkívül értékes szo­lidaritásért, amellyel a chilei nép antifasiszta küzdelmének ügyét támogatták. Nagyon sok chilei menekült él itt, önöknél, akik nap mint nap meggyőződhetnek az egész magyar nép önzetlen szoli­daritásáról. És hallhatjuk Magyarország hangját vala­mennyi nemzetközi fórumon, amint leleplezi a Pinochet­kamarilla bűntetteit. Önök szilárd és cselekvő barátaink! — A nemzetközi szolidari­tás magasra csapó hullámai aggodalommal töltik el a fa­sisztákat; ezer és ezer chlei hazafi életének megmentését segítették s elszigetelték né­pünk hóhérait. A szocialista országok, élükön a Szovjet­unióval, e hatalmas szolida­ritás bástyái — mondotta a továbbiakban a főtitkár, majd megállapította: A Chi­lei Kommunista Párt, amely fenntartja szervezeteit or­szágunk egész területén, elő­mozdítja a harcot és a zsar­noksággal szemben álló min­den erő egységét. Pártunk több ezer tagját meggyilkolták. vagy a börtönökben fogva tart­ják. De pártunkat semmi és senki nem semmisítheti meg, a népből nőtt föl, ott él dolgozóink tudatában és szívében. Betöltötte szerepét a múlt; ■ ban, betölti a jelenben, s még jelentősebb szerep vár rá a jövőben, Chile történelmé­ben. Beszélt Luis Corvalán a Budapesten székelő Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség hasznos munkájáról, a ma­gyar ifjúkommunisták szoli­daritásáról, lelkes akcióiról is, majd így fejezte be nagyhatá­sú beszédét: — Alig egy napja vagyunk Magyarországon; ez idő alatt felejthetetlen találkozásaink voltak Kádár Jánossal, to­vábbá az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaival, a KISZ vezetőivel, a Magyar Szolidaritási Bizottság képvi­selőivel, államférfiakkal, munkásemberekkel, asszo­nyokkal, fiatalokkal. Az or’ szág minden részéből nagyon sok üdvözlet érkezett hoz­zánk, mondta Luis Corvalán és meleg szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésekért. Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép a továb­biakban is támogatja a chi­lei nép harcát. Szolidaritásá­nak erejével is segítséget nyújt ahhoz, hogy napfényre kerüljön, mi lett az eltűnt chilei hazafiak sorsa, s hogy akik életben vannak, vissza­nyerjék szabadságukat. A nemzetközi szolidaritás olyan erő, amely képes arra, hogy bezúzza a bör­tönök kapuját, s kiszaba* dítsa a politikai foglyo­kat. Biztosíthatom önöket, hogy töretlenül folytatjuk harcun­kat a diktatúra megdöntésé­ért. S az is bizonyos, hogy e harcot — hála a chilei nép elszántságának és a nemzet­közi szolidaritás erejének — siker koronázza majd — mondta beszéde végén Luis Corvalán. A beszédeket sűrűn szakí­totta meg a nagygyűlés résztvevőinek tapsa. Hossza­san éltették a chilei nép sza­badságáért és a társadalmit , j haladásért küzdő Chilei Kom­munista Pártot, s megbont­hatatlan, testvéri barátságát és együttműködését a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­tal. Katona Imre zárszava után a nagygyűlés az Internacio- nálé eléneklésével ért vé­get. Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára csütörtökön este a SZOT székházában találkozott a ha­zánkban élő chilei politikai menekültekkel. A KGST-lanács napirendjéről döntöttek Moszkvában Moszkvában május 17—19- én megtartották a KGST Végrehajtó Bizottságának 81. ülését. Az ülésen a tagországok miniszterelnök-helyettesei, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács képviselője és a KGST titkára vettek részt. Kazimierz Olszewski lengyel miniszterelnök-he­lyettes elnökölt. Az ülésen részt vevő magyar delegációt Huszár István miniszterel­nök-helyettes vezette. A végrehajtó bizottság ülésén piegvitatták és elfo­gadták a KGST-tanács so­ron levő ülésszakának napi­rendjével kapcsolatos hatá­rozatokat. Keresse a sárga, a kék és a rózsaszín betétes szölökupakot! 50, 100 és 500 Ft-os ajándékutalványt nyer, ha ajánlott levélben, a név és a pontos lakcím megjelölésével 1977. dec. 31-ig beküldi a Borgazdasági Vállalatok Trösztjéhez, 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 6. Főnyeremény: Zsiguli személy- gépkocsi. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents