Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-20 / 117. szám
Az átvevők felelőssége Mérgelődik a nagy kötöttáruüzlet vezetője, mert két órán belül már az ötödik vevő jön vissza a náluk vásárolt pamutpulóverrel: színhibás. Csakhogy ez nem lát- | szott az üzleti fénycsővilágításban, s most kezdheti az adminisztrációt, a huzakodást a nagykereskedelemmel. .. Önöknél s a nagykereskedelemnél nincs áruátvevő? A kérdés hallatán tágra nyílik a szeme. Persze, hogy van, papír szerint leszámolják, darab-darab, rendben a dolog. Színhibát, szennyeződést, szövési selejtet firtatni, észrevenni? Hol jut erre idő?! S az az idő, mely most rámegy a visszáruzásra, feltehetően nemcsak ebben az üzletben, hanem másutt is, nem lenne elegendő a gondosan végzett áruátvételre? A kérdésre vállhúzás a válasz, s még annyi: így van mindenütt. Szabad út a selejtnek Sajnos, tényleg így, s majdnem mindenütt. Nemcsak a fogyasztási cikkeket forgalmazó nagy- és kiskereskedelemben, hanem a termelőknél ugyanúgy. Papírokkal dolgoznak az átvevők, olykor még azokat sem nézik át tisztességesen, megbíznak a szállítókban, tehát bélyegeznek, aláírnak, jöhet a következő. Szabad az útja a selejtnek, az előírástól elmaradó anyagnak, félkész- és késztermékek, mert — érthetet- [ lenül — a legtöbb helyen ba- kafántoskodásnak tartják az ún. tételes minőségi áruátvételt, okvetetlenkedésnek, a hibás áru átvételének megtagadását, mindazt, amire — előírások, jogszabályok, szerződi Csökkent a táppénzesek száma Naponta 19 ezerrel többen dolgoznak 7 Az elmúlt év tavaszán foglalkozott a Minisztertanács a táppénzes helyzettel. Megállapította, hogy a táppénzesek magas aránya nincs összhangban a lakosság egészségi ‘ állapotával, s a helyzet javítására megfelelő határozatot hozott. Indokolt volt az intézkedés, mert a korábbi évek 5,2—5,4 százalékával szemben 1974-ben megközelítette, 1975-ben pedig meghaladta a 6 százalékot a táppénzen levők aránya. Azi dei első negyedév statisztikája egyértelmű javulásról ad számot. A keresők 6,1 százaléka volt táppénzen, s ez 0,3 százalékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. A táppénzesek számának csökkenése már tavaly megkezdődött. Hogy néhány tized is értékes eredmény, azt jól mutatja: míg 1975-ben napi átlagban 259 ezer dolgozó volt táppénzen, tavaly 240 ezer. Tehát naponta 19 ezerrel többen dolgoztak, s ez önmagában is jelzi mind az egyén, mind a népgazdaság szempontjából a táppénzkérdés jelentőségét. Az idén — januári példát említve — naponta 18 ezerrel többen vettek részt a munkában, mint 1975-ben. A tapasztalatok szerint a beteg érdekét szolgálta — közvetlenül és közvetve is — a januártól érvénybe lépett gyógyszerár-rendszer egyszerűsítése. Az üzemi orvosoknál 20, a körzeti orvosoknál 15 százalékkal csökkent a betegforgalom. Nemcsak a figyelemből, hanem az időből is több jutott tehát egy-egy betegre, a hatékonyabb, szakszerűbb gyógyítómunkára. (MTI) dési megállapodások vannak! Ezek ismeretében nem meglepő, hogy az acélszerkezeti elemekről már csak a helyszíni összeszereléskor derül ki, hogy mérethibásak; a szürkeöntvény levegőzárványai forgácsoláskor bukkannak felszínre; híradástechnikai készülékeknél ötöt kipróbálnak az üzletben, míg egyet elvisz a vevő. A mulasztásoknak ugyanis az a fő jellemzőjük, hogy nem tűnnek el észrevétlenül, sőt, fölhalmozódnak, s végül lehetetlenné teszik az anyag, félkész- és késztermék rendeltetésszerű használatát. A következő lépés megint energiát, pénzt, időt emészt fel, mert ha lehet, akkor javítani kell az árut, ha erre nincs mód, akkor visszaszállítani, azaz adminisztrálni, föl- és lerakni, bevételezni, selejtezési jegyzőkönyvet felvenni... Megoldható a minőségvédelem Túl sötétre festenénk persze a képet, ha elhallgatnánk: nagy tömegben kerülnek áruk a gazdaság vérkeringésébe kiváló minőségben, mindenfajta hiba nélkül, az előírt műszaki, használati jellemzőkkel. Azoknak a vállalatoknak a csoportja sem kicsiny, ahonnét szinte sohasem jut át a gyárkapun kifogásolható termék, mert adnak hírükre, rangjukra, a — vevő bizalmára! Éppen az ilyen példák, esetek világítják meg az adott lehetőségeket, azt tehát, hogy megoldható a szervezett, sokfajta szűrőt, rostát működtető minőségvédelem. Havonta 150—200 ezer kárpitozott ülőbútor hagyja el a gyárakat, 28—32 millió négyzetméter pamutszövet. Találomra választott példáink pusztán arra szolgálnak, hogy érzékeltessék: meglehetősen nagy árutömegen kellene — kell! ’— a minőségvédelem szervezetének, az áruátvevőkManapság gyakran hangzik el: a társadalom felelős érte... A társadalom segítségére van szükség... Úgy általánosságban el kell és lehet ezt fogadni, ám ha néhány eseten elgondolkozik az ember, már nem is annyira természetes a dolog. Az első, a társadalom segítségét kérő levéllel még egyetértőén bólintottam. A második esetben már gondolkoztam egy kissé, a tizedik azonban már határozottan bosszantó volt. íme néhányan a társadalmat mozgósítani, igénybe venni kívánók és kívánságok közül. A szereplők a megoldást így vagy úgy, de mindig, mindenkor a kisebb, vagy nagyobb közösségtől kívánták, sohasem önmaguktól, vagy önmaguktól is. A szereplők sajnos nem kitalált személyek. az viszont lehetséges, többen vélnek' majd magukra ismerni. ★ „Lakótelepünkre egy több gyermekes család költözött. Sajnos, a gyerekek lehetetlen körülmények között vannak. Tetvesek, piszkosak. A szülők iszákosak. Fertőzik az egész telepet, gyerekeink nap mint nap fültanúi trágár beszédüknek. Kérem, intézkedjenek, hogy ez a tűrhetetlen állapot megszűnjön.” így szólott a levél. És valóban, ahogy mondani szokás, megmozdult a társadalom. Az iskolában a tanító néni azzal kezdte a napot, hogy megmosdatta a lurkót. A szülői munkaközösség vezetői felkeresték a szülőket elmondhatatlanul piszkossá züllesztett, komfortos lakásukban. Az iskola igazgatója nek rajta tartaniuk a szemüket. A lánc azonban laza, a kooperáló üzemek könnyen megalkusznak, hiszen ma te, holnap én. Azért alakult ez ki, s marad fenn, mert bár rengeteg az átvevő — hiszen bátran értelmezhetjük ezt a fogalmat úgy, hogy átvevő a szerszámot vételező munkás is, s nemcsak a raktáros —. akinek módjában állna megszakítani a bűvös kört, s félretolni a hibás terméket, nem teszi ezt, mert nem áll érdekében. Micsoda állapotok! Leegyszerűsítés az érdekeltség hiányát emlegetni? Ha pusztán pénzt, jövedelmi forintot értenénk alatta, akkor leegyszerűsítés lenne. Az érdekeltség sokkal tágabb, s mélyebb összefüggések logikusan felépülő rendszere, ahol egyetlen alkotóelem rossz elhelyezése, működése más részek sokaságának hatását közömbösítheti. Ha az átvevő lehet felelőtlen, akkor megteheti ezt az előállító, no meg a kereskedő is. Az átvevő „nagyvonalúsága” visszahat a termelésre, s meghatározza az értékesítés menetét. Ezért meglepő, hogy az átvevőknek — akiknek hivatalosan is ez a dolguk — menynyire csekély a megbecsülése, a szerepe a vállalati szervezetben, s törvényszerű, hogy csakis okvetetlenkedőnek tűnhet az, aki kifogásolja a hibát, holott nem hivatásos átvevő. Csak munkás, gyártmányszerkesztő, művezető, üzletvezető, vevő. S mert okvetetlenkedőnek senki sem szeretne látszani, gyakran inkább hallgat, magában füstölög, odahaza dühöng, hogy micsoda állapotok! Nem jóslat, csupán logikus következtetés: mindaddig nem sok javulás remélhető, amíg az átvevők felelőssége nem nő társadalmi méretű felelősségérzetté. Mészáros Ottó leveleket küldött a gyámügynek. a lakótársak végül a rendőrséget is megkeresték. És megszületett az intézkedés. A gyermekeket állami gondozásba vették, a lakást fertőtlenítette a KÖJÁL, a papának munkát szereztek. A társadalom megtette a magáét. Azóta is intézetben nevelkedik a négy gyermek. És a szülők? Eltűntek a lakótelepről. Lehet, hogy azóta már egy másik városban fő a fejük miattuk a lakótársaknak, és az is lehet, hogy már egy újabb gyerek állami gondozásba vételén fáradoznak az illetékesek. A szülők pedig?! Van még város ebben az országban... ★ „Tessenek megírni, honnan kaphatnák valami segélyt. Baleset ért munka közben. Az unokám garázsát építettük, én leestem, s eltörött a lábam. Nyugdíjas vagyok. Nehezen élünk a feleségemmel, aki szintén beteges. Most, hogy két hónapja fekszem, nem tudok munkát vállalni. Ha lehetne a tanácstól .. A válasz sajnos nagyon egyszerű; nem lehet. A nyugdíj összege nem annyira alacsony, bár két beteg ember bizonyára nehezen él meg belőle. Ha üzemben érte volna baleset a bácsit, természetesen kapna kártérítést, segélyt, táppénzt. De a baleset az unokának épített garázsnál érte. És hol van ilyenkor az unoka? Segítsen a társadalom. Milyen egyszerűnek tűnik a kérés. Az unoka nem segíthet? Kömlői „dohányosok" •vvvw A kömlői Május 1. Termelőszövetkezetben az idén 25 hektáron termelnek dohányt. Két szocialista brigád kezdte meg a napokban az igen nagy gondosságot kívánó kiültetést. Az asszonyok ülve végzik a palánták kiültetését. (Fent.) A földbe került növényeket közvetlenül a kipalántázás után meglocsolják. (Jobbra.) (Fotó: Szántó György) Harmadszor kiváló az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet Sorrendben harmadik alkalommal nyerte el a kiváló címet az erdőtelki—tenki Szabadság Termelőszövetkezet. „Szeretném tudni, hogy a tsz helyesen járt-e el velünk szemben. Amikor beléptünk a szövetkezetbe, maradt kertünk a háznál, és volt még egy telkünk a faluban. Ezt hozzászámították a háztájihoz és ehhez mérték ki a többit. De most, hogy a fiunk már megházasodott. neki ajándékoztuk a telket, építkeznek. A szövetkezetben pedig nem akarják kimérni a telek helyett a háztájit” — panaszkodik a szövetkezeti tag. A rendelkezés így szól: ha a szövetkezeti tag a tulajdonában levő telket elidegeníti, (magyarul eladja, elajándékozza) a közös területből nem lehet kárpótolni. Nem lehet! De miért is kellene? A szülők sajátjukat továbbadták a gyereküknek. Ez természetes. De miért lenne természetes az, hogy a közösből kapjanak kárpótlást érte? Miért kellene a szűkebb közösségnek ilyenformán hozzáiárulnia a gyerek ki- házasításához ? ★ „Édesanyám pedig hagyjon békét nekünk. Soha sem törődött maga velünk annyit, hogy most rászolgálna a segítségünkre. A feleségemmel sem jött ki soha, maga is oka annak, hogy elköltöztünk Pestre. Miránk, édesanyám, ne számítson. Kérjen maga is segélyt a tanácstól.. A levelet esett, kopott ruhás néni teszi elém az asztalra. Pillátlan szeméből öm- lenek a könnyek. Szipogva törölgeti. Ezt írta nekem a fiam — mondja panaszosan. A lányomékhoz se mehetek, a vejem se állhat. VilágéleAz ünnepi közgyűlésre csütörtökön délután került sor Erdőtelken, a községi művelődési házban. temben dolgoztam — s bizonyságul meg is mutatja kezeit. Hát rájuk zártam az ajtót, igaz. Mikor kicsinyek voltak, mit tehettem volna. Egyedül maradtam velük. Földem, házam nem volt. Dolgozni jártam. És most egyik sem akar befogadni. Hová legyek? — Kérheti a bíróságot, hogy ítélje meg a tartást — kockáztatom meg a javaslatot, de úgy néz rám, mintha csodát látna. Bírósághoz? Perelje be a saját gyerekeit? Sehogy se fér a fejébe. A tanács pedig nem ad segélyt, mert tudják, rendezett és jó körülmények között élnek a gyerekek, mindegyik nélkülözni tudná azt az egy-két száz forintot. Nem tudom, és így ismeretlenül, a távolból, nem is dönthetem el, hogy a szemrehányó hangú levélben menynyi az igazság. Bírói mérlegelés feladata eldönteni, le- het-e méltatlan a tartásra az anya. De az mégis megdöbbentett, ahogy a fiú írta: forduljon a tanácshoz. Tartsa el a mamát a társadalom. ★ De hát ki a társadalom? Te, ő, én, mi. ti, ők. S a felelősséget azt mindig, minden esetben először neked, neki, nekem, nekünk, nektek, nekik kell vállalni. Mindenért. A gyerekekért, az öregekért. S ha egyedül nem tudjuk, nem győzzük, akkor lehet kérni másoktól is. Kérni, de nem számon kérni. Nem igaz? ~r~ Deák Rózsi A sorokban ott ült a két községet egyesítő szövetkezet tagsága. Az elnökségben helyet foglalt Szabó Lajos, az MSZMP hevesi járási bizottságának első titkára, Kocsis Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője és Zbiskó Vilmos, a hevesi járási hivatal osztályvezetője is. A közös gazdaság múlt éví eredményeit Lőcsei Ferenc elnök értékelte. Szólt arról, hogy a tagság és a vezetés jó együttműködéseként kedvező eredményeket értek el búzából, kukoricából, tavaszi árpából, valamint zöldségfélékből. Röviden felvázolta az idei feladatokat is, különösen a zöldségtermelés fokozására tett intézkedéseket. Bejelentette, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a szövetkezetét konyhakerti magvakat termelő mo- dellgazdasággá nevezte ki. Az ünnepi beszéd után Misi Sándor, a Mezőgazdasá-; gi és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese adta át a kiváló címről szóló oklevelet a termelőszövetkezetnek. Hárman a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést kapták, kilencen kiváló termelőszövetkezeti tagok lettek, heten pedig pénzjutalomban része- szültek. Jutalmazták azokat a szövetkezeti asszonyokat is, akik tavaly kétszáz munkanapon felül dolgoztak, és azokat a férfiakat, akik 250 napon felül végeztek munkát a termelőszövetkezetben. Mmisw Q 1977. május 20., péntek Kérni, de nem számon kérni?
