Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

Tudatosabb cselekvést AZ ELMÜLT ÉV SORÁN — ma már joggal állapíthat­juk meg — gazdaságpolitikai agitációs és propagandamun­kánk továbbfejlődött, ered­ményesen segítette az 1976. évi gazdasági építőmunka feladatait. Az előrelépés leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka: javult a lakosság nyílt, lé­nyegre törő tájékoztatása a gazdasági kérdésekben. La­kosságunk a korábbinál sok­kal tájékozottabb a világ- gazdaságban lejátszódó fo­lyamatokról, pontosabban ismeri ezek összefüggéseit a magyar gazdasággal és be­látja, hogy a világpiac in­gadozásaival, hullámverései­vel a korábbinál is jobban kell számolnunk. Megerősö­dött az á felismerés is, hogy céljainkat csak a szocialista órszágok közösségével, min­denekelőtt a Szovjetunióval szorosan együttműködve ér­hetjük el. Megnőtt a tenni akarás: gazdaságfejlesztési szociálpolitikai terveinket társadalmunk minden rétege magáénak, nemzeti program­nak vallja. Főként annak tu­lajdoníthatunk nagy jelentő­séget, hogy sikerült a töme­gek aktivitását ösztönző ele­meket előtérbe helyezni. Ezt tekintettük az elmúlt évi agi­tációs és propagandamunka egyik fő feladatának. A gazdasági építőmunka növekvő feladatai, az V. öt­éves terv időarányos telje­sítése tervszerűbb, hatéko­nyabb munkát, tudatosabb cselekvést igényel. Mindez önmagában is jelzi, hogy agi­tációs és propagandamun­kánk egészén belül az idén is megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a gazda­ságpolitikai agitációra. E fokozott figyelmet indo­kolja a közgondolkodás álla­pota is. Tovább nőtt a gaz­dasági kérdések iránti érdek­lődés. Több, mélyebb ismere­tet igényelnek az emberek a világ, az ország, de főként közvetlen környezetünk vi­szonyairól, helyzetéről, lehe­tőségeiről. Ugyanakkor — a túlnyomórészt pozitív jelen­ségek mellett — tapasztalha­tók nemkívánatos tünetek is az emberek vélekedésében, gondolkodásában. Vannak, akik nem értik gazdaságpoli­tikánk egyes vonásait — pél- zz — vagy annak gyakorlati érvényesü­lését. Mások külgazdasági kapcsolataink fejlesztésének irányán meditálnak. A KÖZVÉLEMÉNY for­málói számára nyilvánvaló tehát, hogy 1977-ben bonyo­lultabb körülmények között végezzük felvilágosító mun­kánkat. Hogyan, milyen mó­don tudunk megfelelni a na­gyobb követelményeknek? Gyakorlatilag nem kell mást tennünk mint eddig, csak színvonalasabban kell dol­gozni, ki kell szűrni mun­kánk gyengeségeit. Munkánk fő irányára és módszereire hosszabb távra pontos útmu­tatást adnak az ezzel kap­csolatos párthatározatok. Néhány konkrét, a napi feladatainkkal kapcsolatos tartalmi és módszertani kér­dést azonban érdemes ele­mezni. Az 1977-es népgazda­sági terv célkitűzéseit és sa­játos vonásait tovább kell ismertetnünk, magyaráznunk. A propagandista felkészült­ségét, ismeretszintjét ne té­vesszük össze a tömegekével. De elmondható ez az üze­mek előtt álló feladatokról is. A népgazdasági kérdések közül különösen fontos, hogy megértessük, miért kell na­gyobb fejlődési ütemet dik­tálnunk. Elengedhetetlen fel­tétele ez a termelés bővíté­sének. az életszínvonal eme­lésének. Ugyancsak fontos­nak tartjuk annak bizonyí­tását, hogy az ipar és a me­zőgazdaság tervei reálisak és teljesíthetők. Gazdag érv­anyagra építhet a propagan­dista. A kormányzat felmérése szerint a gyárak és vállala­tok többségének van elkép­zelése arról, hogyan, miként, mikor lehet megszüntetni a gazdaságtalan termelést. Legtöbben a termékszerke­zet átalakítására dolgoztak, dolgoznak ki programot. Csakhogy: a tervezett újítá­sokkal, a lényegbevágó vál­tozásokkal még nem minden­ki barátkozott meg az adott munkahelyeken. Pártszerve­zeteink, pártbizottságaink, propagandistáink azzal tehe­tik a legjobb szolgálatot az ügynek, ha segítenek lerövi­díteni azt az időt, amély az emberek tudatában a tenni­valók felismerésétől a gya­korlati cselekvésig terjed. Senki sem vitatja a régi szólásmondást, hogy a jó munkához idő kell. A kérdés csak az; mennyi idő kell a jó munkához? Feltétlenül annyi, amennyit ma átlago­san arra fordítanak, hogy a műszaki gondolatból soro­zatgyártás legyen? Nem le­hetne egy-két évvel keve­sebb? Ezen a ponton nem nehéz „tetten érni” a rossz és szervezetlen munkát, ame­lyet — olykor a helyi párt­szervek vezetőinek hallgató­lagos egyetértésével — ma még gyakran „belekalkulál­nak” a határidőkbe. SZÁMOTTEVŐ ERED­MÉNYT csak akkor várha­tunk az agitációs és propa­gandamunkában, ha szakí­tunk a kampányszerűséggel. Van nálunk gond és problé­ma a munkafegyelemmel? Persze, hogy van. Illetve van, ha elérkezik a „szezonja”. Ügy tűnik, hogy az agitáció bizonyos időközönként mun­kafegyelmi heteket, hónapo­kat „rendez”, majd ez a té­ma újabb hetekre, hónapok­ra, napokra eltűnik, hogy azután a következő kampány során ismét uralhassa a te­repet. Hogy miért van ez így ? Sok , okát lehetne felsorol­ni, hadd említsünk csupán egyÄt. A gazdaságpolitikai kérdések szövevényében a munkafegyelem csak látszó­lag felszíni dolog, amelyre a megoldást a mélyebb okok kutatásával lehet megtalálni. Mégis a felszínen keresik a kiutat, mert egyszerűbb is, kényelmesebb is csupán azt ismételgetni, hogy ebben, vagy abban az üzemben már megint sokan csellengenek, mint végére járni: ki. miért, kinek a hibájából csellengett, s hogyan lehet mindezt meg­szüntetni, megelőzni? Egyébként hasonló kam­pányszerűség tapasztalható a gazdaságpolitikai agitáció más területén is. Év végén, év elején például terjedel­mes beszédek születnek a termelés és a fogyasztás ala­kulásáról. Ezekben rendsze­rint szóba kerül, hogy a nagy család — tíz és fél millió ál­lampolgár — abból él, gyara­podik. amit az előző évben létrehozott. Gazdaságpoliti­kánk ezt nemzeti jövedelem­nek nevezi. Sajnos, arról már kevesebb szó esik, hogy a nemzeti jövedelem mib#l gyarapodott, miből gyara­podhat. Egyebek között itt vannak a népgazdaságilag különösen fontos nagyberu­házások: szinte valamennyi nyolc-tíz milliárd forint ösz- szeggel terheli a nemzeti jö­vedelmet. És szinte mind­egyik beruházás létesítésének üteme elmarad a tervezettől, a kívánatostól. A közelmúlt­ban volt egy kivétel: a Tiszai Vegyi Kombinát olefinműve, az úgynevezett európai át­lagnak megfelelő idő alatt készült el. PARTUNK VEZETÉSE joggal feltételezi, hogy azok a százezrek és milliók, akik elfogadják gazdaságpoliti­kánk általános elveit, részt kérnek és vállalnak abból a munkából is, amely az or­szágos politika konkrét helyi végrehajtását szolgálja. Eh­hez természetesen ismerni, tudatosítani kell a konkrét célokat, a megoldásra váró helyi feladatokat. A munka neheze a kommunistákra há­rul. azokra, akiknek alapve­tő, önként vállalt kötelezett­sége a párt politikájának képviselete, terjesztése, vég­rehajtása. Ugyanezt elvár­iák tisztségviselőiktől a kü­lönböző társadalmi szerve­zetek és mozgalmak, ugyan­ez az igény merül fel az ál­lami élet különféle posztjait betöltő párttagokkal és pár- tonkívüliekkel szemben egy­aránt. Hangsúlyozzuk: konk­rét, a változó helyi feladatok­hoz igazodó munka szüksé­ges, mert még mindig van az agitációnak és propagan­dának néhány, régebben kita­posott ösvénye, amelyen egyesek gépiesen „közleked­nek” oda-vissza, mintha az elmúlt években az égvilá­gon semmi nem történt vol­na körülöttük. A tárcák, az üzemek és a gyárak vezetőit az élet mind gyakrabban állítja fontos döntés, illetve döntések elé. Gyötrő, sok vitával, vívódás­sal járó feladat az egykor oly dédelgetett, de ma már teljesen elavult termékek gyártásának megszüntetése. Többszörösen igaz ez akkor, ha a termék megszüntetésé­vel emberek tucatjait, eset­leg százait kell átcsoporto­sítani más munkára, néha más üzemekbe, gyárakba. Akadnak, akik a felelőssé­get az irányító szervekre szeretnék áthárítani, azzal, hogy majd döntenek „fönt”, hisz ott jobban látják a dol­gokat. Mások mindenféle ürüggyel halogatják a dön­tést. A közérdek „lent” is kö­rültekintő, de időben szüle­tő döntéseket követel. Párt- szervezeteink, párttestülete- ink az írott és a szóbeli agi­tációs formák elemi köteles­sége a helyes döntések támo­gatása, még akkor is, ha át­menetileg népszerűtlen fel­adatról van szó. SOK JEL ARRA MUTAT, hogy a magyar népgazdaság a hatékonyabb gazdálkodós útját járja: tud újat, job­ban, korszerűbbet produkál­ni, s képes rugalmasan iga­zodni a szüntelenül változó körülményekhez. Most arra van szükség, hogy az ered­ményes erőfeszítések jó ta­pasztalatait mindenütt kama­toztassák. Agitátoraink, pro­pagandistáink részesei azok­nak a gyári, üzemi, vállalati kollektíváknak, amelyek úgy érzik: véleményükre most, az országos döntések helyi kimunkálása, a végrehajtás gyakorlati ellenőrzése során is számít a vezetés. Legyen becsülete és foganatja a segí­teni akaró szónak, hogy a be­vált gazdaságpolitikánkat he­lyileg is megértsék és végre­hajtsák. Kőszegi Frigyes Próbasütés A Sütőipari Kutató Intézet­ben rendszeresen vizsgálják a búza minőségét, kísérletek folynak új sütőipari gépek alkalmazására, valamint új termékek kidolgozására. Ké­pünkön: a próbasütés elle­nőrzése. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) Kisgépek mintaüzeme a Volánnál Hegért-e ötmilliót? A szerelőműhelyben mon­strum IFA, ZIL teherautók sorakoznak békésen, alkat­részcserére várva. Minden a hagyományos rendben, az tű­nik fel csupán, hogy a sze­relőaknák fölött a csarnok mennyezetén hosszú sínek vezetnek végig, rajtuk ka­paszkodnak egy kompresszor­ból kiágazó vezetékek. Így jut el a sűrített levegő a kis­gépekhez: a csavarhúzókhoz, a lemezvágókhoz, csiszolók­hoz, s ki tudja még hányféle berendezéshez. Ötletes szer­számok tucatjai sorakoznak a műhely szekrényeiben, ezek csatlakoztathatók a légveze­tékekhez. Nincs nehéz fizikai munka, s a kisgépekkel a hagyományosnak kétszerese a teljesítmény. A Volán 4. sz. Vállalat egri telepének javí­tóműhelyét teljes egészében felszerelték ezékkel a kisgé­pekkel. A tröszt támogatásá­val mintaüzemet hoztak lét­re, s az itteni tapasztalatok alapján kezdi el a gépesítést a többi közlekedési vállalat is. A műhely 400 autót szol­gál ki, s ez a korszerűsítés nem volt olcsó: mindent bele­számítva elérte az,ötmillió forintot. Hasznosak a gépek, hiszen könnyebb lesz általuk a munka, megrtő a teljesít­mény, de mindjárt ott az akadékoskodó kérdés: ilyen áron is? Gyorsan megtérül — Talán ezt számítgattuk legtöbbet — igyekszik mind­járt az elején megnyugtatni Frankó Mátyás, főmérnök. — Kétségtelen. nagy összeget kell befektetni az indulásnál, egy-egy kisgép óra még a 60 ezer forintot is eléri. Leg­fontosabb a megtérülés ideje, ezt mértük igen alaposan. Általában a dolgozók mun­kaidejének 20 százalékát te­szik ki a kisgépekkel segített műveletek: számításaink sze­rint egy harmincezer forintos kisgép már napi egyórás üze­meltetés mellett is megtérül öt év alatt. Általában ennyi ideig használhatók a gépek, s túlnyomó részük ez idő alatt még a mi óvatos becs­léseink szerint is az áruk kétszeresét „behozzák”. Persze nem szabad kizáró­lag csak a megtérülést nézni. Munkavédelmi, technoló­giai szempontból is nagyok az előnyei ezeknek a gépek­nek. S az sem utolsó dolog, hogy enyhítenek a munka­erőgondokon. Hiszen ahogyan a gépesítés, a kocsik száma nő, oly mértékben nem tud­ják növelni a javítók, kar­bantartók létszámát. Vagyis erre az útra térnek végül kényszerből is a vállalatok. A legjobb típusok A gépesítés legnehezebben teljesíthető feltétele, bármi­lyen furcsa is, a gépek meg­vásárlása volt. Nem azért, mert nem volt rá pénz, vagy mert nem volt kínálat: nagy nyugati cégek tömegével szállítanák ezeket a berende­Tel és takarmány Megyénk élelmiszergazda­ságának éves bruttó bevéte­léből az állattenyésztés mint­egy 30—35 százalékos arány­ban részesedik. Lehetne ez kedvezőbb is, mert a lehető­ségeink ehhez adottak. A szö­vetkezeti gazdaságok állat­férőhelyeinek jobb kihasz­nálása lehetővé tenné az erő­teljesebb létszámnövelést, ez- zél párhuzamosan emelkedne az árutermelés volumene, és javulna az ágazatok közötti arány is. A jelenlegi tenyésztési, termelési mutatókat nagy­mértékben javíthatnánk az­zal, ha az állomány takar­mányszükségletét folyamato­san, jó minőségben és elegen­dő mennyiségben megtermel­nék. A takarmányszükség­let kielégítését nem lehet eléggé hangsúlyozni. A ter­melés elsősorban a takar­mányellátástól függ, és ennek kihatása a költségekben jut kifejezésre. A termelés növe­lése érdekében végre sokkal jobban kell figyelni a rét- és legelőterületek hozamai­nak erőteljes növelésére, másrészt a takarmánytermő területek racionális kihaszná­lására. Megyénk rét- és legelőte­rülete 48 512 hektár. A lege­lőre járó állatok zöldtakar- mány-szükségletét bősége­sen meg lehetne ezen a te­rületen termelni, ha üzeme­ink sokkal nagyobb gondot fordítanának a tápanyag­utánpótlásra és a gyepek gondozására. A gyepterüle­tek terméshozamának bizto­sítása után, meg kell szer­vezni a mai értelemben vett korszerű gazdálkodást is (ön­tözés, legeltetés, stb.) Gazdaságaink mintegy fele jelenleg nem él a tápanyag­visszapótlás terméshozam­növelő lehetőségével, 6 ez visszahat az ágazat gazdasá­gosságára. A többi üzemnél a hektá­ronkénti műtrágya-felhaszná­lás hatóanyagban kifejezve 50—250 kilogramm között in­gadozik, amely nem bizto­sítja a gyepek optimális ki­használását. A legeltetés módjában igen gyors szemléletváltozásra lenne szükség. A legelőre já­ró állatok körülbelül 70 szá­zalékát még mindig a kezdet­leges szabad legeltetési eljá­rás alapján legeltetik, ennek következtében rendkívül ma­gas a fűtermés vesztesége (20 —45 százalék. Ez nem teszi lehetővé a felújuláshaz szük­séges nyugalmi időszakok be­tartását. A gyepterületek fű­hozamának növelése öntözés­sel oldható meg. A legelőkre az utóbbi években 40—50 ezer számos­állat jár: egy számosállatra jelenleg több mint egy hek­tár legelőterület jut. s ez rendkívül nagy pazarlás a fejlett állattenyésztéssel ren delkező országokban, ugyan­is ott egy számosállatra 0,3- 0,5 hektár gyepterület jut. De mert a legelőknek magas a fűhozamuk, a kisebb terüle­ten is, kétszeres termelésre teszi képessé az állatokat. Megyénkben is vannak olyan gazdaságok, ahol a nyári zöldtakarmányigény teljes kielégítése mellett je­lentős tömeg- és szálas ta­karmányt takarítanak be a téli ellátásra. A takarmányszükséglet ki­elégítésének egyik fontos té­nyezője a nem kifejezetten takarmánytermő területeken termett növényzet takarmá­nyozási célra történő betaka­rítása és felhasználósa. A vasúti töltéseken, útszéleken, a folyók mentén több ezer tonna fűtermés megy ve­szendőbe, ha betakarításuk­ról időben nem gondosko­dunk. Az innen betakarítha­tó fűtermés bőségesen fedez­né a kisüzemi gazdaságok éves takarmányszükségletét. Szükséges hát. hogy ezeken a területeken a megtermett takarmányok betakarítását mind a nagyüzemi gazdasá­gok, mind a hatáskörrel ren­delkező szakigazgatási szer­vek időben megszervezzék. E területek hasznosítására különben az érvényben levő jogszabályok is intézkednek. Papp Sándor. MÁF-igazgató zéseket De ez is mutatja, hogy külkereskedelmünk még nem mindenütt elég ru­galmas, ha új üzletről van 6zó: a kísérlet elkezdésére a döntés 1973-ban megszületett, 1974-ben mór bemutatót tar­tottak a svéd Atlas Copco- cég szakemberei, ahonnan végül a legtöbbet vásárolták. De a gépek zöme csak 1976-ban jutott el az egri telepre. Per­sze, nyilván ez is a kísérlet­hez tartozott, hiszen a jó pél­da nyomán, most már az ATJTOKFR Vállalat nagyobb mennyiségben vásárolja eze­ket a kis szerelőgépeket. Per­sze az igaz, hogy ennyi idő alatt az első ajánlatokhoz képest sokkal korszerűbb tí­pusokat is kihoztak már az eladó nyugati vállalatok; az új esavarhúzókon például már műszer jelzi a nyoma- tékot, szabályozó automati* kával szerelték fel őket. Nem kell izzadni De ne legyünk telhetetlen nek: a Volán-telepen igen nagy változást hoztak a mun­kában ezek a kisgépek is. íme néhány dolgozó vélemé­nye az üzemből: — A futós javítóbrigádban, ahol én dolgozom, a munka legnagyobb része az összesze­relés, szétszerelés — mondta Tóth Dezső autószerelő. — Régebben is voltak ilyen le­vegőkulcsaink, de a mostani kisgépekkel össze sem lehet hasonlítani őket. Tegnap pél­dául egy IFA teherautó hen­gerfejét negyedóra alatt le­szereltük, azelőtt hagyomá­nyosan eltartott ez a műszak végéig is. Ilyen gépekkel már lehet produkálni. Vass Kálmán, az ipari cso­port ifjúsági brigádjából: — Gyakorlat kell hozzá,' hogy jól megismerjük őket, akkor már nagyon könnyű velük dolgozni. Előfordult, hogy egyszer-kétszer túlhaj­tottuk, elszakadt a csavar­menet, de ilyen már nincs mostanában. Nem kell eről­ködni, kézikulcsokkal izzad­ni, könnyedén dolgozik a gép. Számtalan tartozéka van, pillanatok alatt fölsze­relhető, el sem lehet rontani. Szabó Béla technológus is büszkén kalauzolt a javító- műhelyben. Saját terveik szerint szerelték fel a kisgé­peket, s ahogyan a közel­múltban rendezett országos bemutatón is bizonyították, a legmagasabb igényeknek megfelelően. Egy dolog ugyanis feltétlenül kellett még a mintaüzem jó meg­szervezéséhez: rátermett, jól képzett szakembergárda. S ez sem hiányzott az egri tele­pen. Hekeli Sándor 1977. május 18., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents